Megint voltam Krakkóban július 26-29. között, de erről a kirándulásról nem sok szó fog itt esni. Nem mintha bármi kompromittáló történt volna, csak valamiért ezt az utat annyira intimnek és inkább a lelkemre, mint valóm más részeire hatónak érzem, hogy nagyon keveset akarok kikotyogni róla. Maradjunk annyiban, hogy hasznos volt. Kadrival, Dulihugival és Kerekperecevővel voltam. Ennek az útnak is, mint a múlt hét egészének a legjavát a beszélgetések adták. A múlt hetet megelőző szombat óta olyan beszélgetések résztvevője voltam, amelyek vagy problémákat vetettek fel vagy oldottak meg valamilyen módon, felzaklattak vagy megnyugtattak, de mint a hazatérésem is, hasznosak voltak.
A múlt héten rengeteget ittam is, amitől azért jól éreztem magam, mégis a legjobb estém vasárnap sikeredett, amikor csak ásványvizet toltam, viszont érdekes és hasonszőrű emberekkel ismerkedtem meg, akik pozitívan álltak hozzám. Az ilyen itt azért elég ritka.
Szóval Világ, kész vagyok a csodára, tedd meg velem!;)