Mese I.

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy király, a jóságos Ferenc1 király. Farkashalmi palotájából kormányozta népét, azok legnagyobb megelégedésére.
Volt a királynak egy felesége, és két gyereke: egy fiú és egy leány. András herceg kissé könyelmű természet volt, a bálok állandó résztvevője, kiváló táncos és bajvívó, sok leány szívének elrablója.
Marianna hercegkisasszony pedig Mátyásföld leggyönyörűbb teremtése volt. A Napra lehetett nézni, de reá nem. Emellett a hét szabad művészet avatott ismerője is. Éles eszével ámulatba ejtette élemedett korú professzorait is.
Egy napon a hitvesi ágyban így szólt a királyné férjéhez:
-Felséges király uram, meg kéne már házasítani egy szem lányunkat! Már jócskán eladósorba került, és egy jó házassággal szövetségesre lelhetnénk a gonosz Kőbányai Királyság ellen.
-Felséges királyasszonyom, ismerve asszonyom gondolatainak menetét, talán bizony már kérőket is talált leányunk kezére?
-Felséges férjem, én csak egy csekély értelmű asszonyszemély vagyok, nem tudnám az állam ügyeit úgy eligazítani, mint felséged, de a három szomszédos királyságban: a Madárdombiban, a Herminamezeiben és az Újpalotaiban is van megfelelő kérő Marianna számára. Állítsuk őket próba elé! Aki kiszabadítja a Sárkány barlangjából szeretett dalnokunkat, Veszprémi Lantos Tamást, azé lesz a lányunk, és a fele királyság.
- Rendben, legyen így! - válaszolta a király.
Elsőként a madárdombi királyfi indult útnak.Útközben találkozott egy rőzsét hordó öregasszonnyal, aki megszólította:
-Vitéz dalia, nem segítenél vinni ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Dehogy segítek, nyanya! Nekem ki kell szabadítanom Veszprémi Lantos Tamást a Sárkány barlangjából, hogy enyém legyen a fél Mátyásföldi Királyság, és a gyönyörű Marianna királykisasszony keze!
-Nohát ha nem segítesz, itt e percben változz át nyúllá!
A királyfi azon nyomban nyúllá változott, a következő pillanatban pedig jött egy sas, felkapta, és el is vitte.
A herminamezei királyfin volt a sor. Ő is ment-mendegélt hetedhét országon keresztül, amikor is találkozott az öregasszonnyal. Tőle is megkérdezte:
-Vitéz dalia! Nem segítenél vinni nekem ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Dehogy segítek, vén boszorka! Nekem ki kell szabadítanom Veszprémi Lantos Tamást a Sárkány barlangjából, hogy enyém lehessen a gyönyörű Marianna hercegkisasszony keze, és a fél Mátyásföldi Királyság!
-Nohát tudd meg, tényleg boszorka vagyok, és azt kívánom, itt e percben változz át egérré!
A királyfi azon nyomban egérré is változott, a következő percben jött egy sólyom, felkapta, és elvitte.
Utoljára az újpalotai királyfi kelt útra. Ment-mendegélt hetedhét ország ellen. Egyszer csak ő is találkozott az öregasszonnyal, aki neki is feltette a kérdést:
-Vitéz dalia! Segítenél nekem vinni ezt a köteg rőzsét egy darabon?
-Persze hogy segítek öreganyám! Bár a Sárkány barlangjához igyekszem, hogy kiszabadítsam Veszprémi Lantos Tamást, de nem nézhetem tétlenül küszködésedet!
Amikor az öregasszony házához értek, az így szólt:
-Köszönöm neked a segítséget fiam. Jó tett helyébe jót várj! Neked ajándékozok egy sast és egy sólymot, akik segíthetnek a Sárkány legyőzésében.
A királyfi még sok egzotikus külterületi és agglomerációs királyságon átvágva végül megérkezett a Sárkány barlangjához, ahol így szóllott:
-No, te Sárkány! Add vissza Veszprémi Lantos Tamást vagy az életeddel lakolsz!
-Daliás vitéz! Már hosszú idő óta vártam jöttödet! Vidd a dalnokot, amilyen gyorsan csak tudod! - válaszolta a szörny.
-Nem is akarsz megküzdeni velem, nem akarod véremet venni? - kérdezte a herceg.
Egy megtört Sárkány áll itt előtted, Királyfi. Régebben én voltam itt a legfélelmetesebb fenevad, de Tamás kérdéseinek áradata és versei minden erőmet elvették. Már a józsefvárosi koboldok és az újbudai törpék is idejárnak gúnyolódni rajtam. A rémisztgető igazolványomat is bevonták és az összes Sárkány előtt kihúzták a méregfogamat. Még a tűzfúvási előfizetésemet is kikötettem. Na mindegy.
A királyfi szíve megesett a szegény bestián, és elvitte magával a dalnokot. Az út során azonban Veszprémi Lantos Tamás oly sok kérdéssel zaklatta szegény herceget, hogy az eszét vesztve kardélre hányta. A költő testét ezután illendően elföldelte, de még mielőtt betemette volna a holttestet a sólyom és a sas kikapta a poéta egy-egy szemét, és örökre elrepült vele.
Mikor a herceg a mátyásföldi királyi pár elé járult, az igazságos Ferenc király azt mondta:
-Üdvözletünk Herceg!Látom épségben megtértél az útról, ennek felettébb örülünk.
-Köszönöm Király uram.
Herceg! Hátha megjön a dalnok is? Lehet-e erre reményünk?
-Felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom, én a költőt útközben megöltem. Vétesd fejemet, ha úgy akarod
Így is történt, a hercegnek fejét vették, és a kiömlött véréből kisarjadt egy fekete rózsa.
FOLYT.KÖV.
1Mindig mondtam, hogy apukád mesehős, most legalább méltó helyére került.