Megmérgeztem magam tegnap este, ezért nem csak a szokásos lelki másnaposság gyötör, hanem a fizikai is Ezt még ki is bírnám, de olyan kibaszott rosszkedvem van most, mint már régen. York napsütése távol van. Tudom, hogy minden bajom okozója én vagyok, és senkit nem okolhatok semmiért, de ez most nem segít, sőt. Tele van a tököm mindennel és mindenkivel. Szó szerint harapós kedvemben vagyok, legszívesebben vállon harapnék valakit. Bármire és bákire is gondolok, reménytelennek látom az egészet. Utálok mindenkit{azért Massimo Morattit még mindig nem}.
Na, most hogy kinyavajogtam magam, kicsit megkönnyebültem. Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése