Everybody drinks here vodka and beer

Elindulsz, csodát várva, néha meg is történik, de egyre ritkábban mostanság. Bemész egy knajpába. Mivel már kilenc éve jársz knajpákba, megvannak a törzshelyeid, persze, ha időközben meg nem szűnnek. Van olyan, aminek még az ajtaját is befalazták, és csak azok tudják, hogy volt ott valami, akik odajártak, dawno-dawno temu. A knajpában ugyanazok az emberek, akiket 9 éve látsz. Nem szereted őket, de nem is gyűlölöd, ők is hasonlóképpen vannak veled. Persze már annyit láttátok egymást, hogy ha az utcán találkoztok, már köszöntök egymásnak, hiába egymás nevét sem tudjátok. Még így is könnyebb dolgod van velük, mint Bohónak, akinek nem szeretnek, sőt egy pindurit gyűlölnek is. Nem sikerült megdugniuk, és ez nem esett jól a büszkeségüknek. Kakasok a szemétdombon, nagyfokú frusztrációval, jól elvannak egymással, egymás között házasodnak, biztosítják egymásnak, hogy ne kelljen belegondolniuk, mennyire is siralmas az életük. Szóval nem sok emberi arcot látsz, amit csókoltatni lehetne. Ha pedig mégis, az már minimum Pesten él. Egy idő után felmerül benned, hogy mi a faszt keresel te itt, nem itt kéne lenned. Persze senki sem kényszerít rá, hogy itt legyél, de még nincs kedved hazamenni. Másnap reggel megint megfogadod, hogy inkább Debrecenben fogsz bulizni a Bratankikkal. Ez így is lesz, mert jön az utolsó közös tavasz, amit még együttöltötök.