Mese XXXVI.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két hercegnő: Janka királykisasszony és Kata királykisasszony. Mind a ketten olyan szépek voltak, hogy a Napra lehetett nézni, de rájuk nem. Cserfesek voltak, szerették a tréfát, a szörpös sört és a szép ruhákat. Amerre csak jártak, lépteiket vakító napfény ragyogta be. Összegezve: szeretnivaló kis bolond buksza volt mindkettő.
Egyik este elhatározták, hogy rangrejtve elmennek mulatni a szomszédos királyságba. Először a Spolembe akartak betérni, hogy ott meghallgassák birodalmuk nem hivatalos himnuszát, a Y.M.C.A.-t, ám mivel Janka hercegnő még nem volt 21 éves, ezért oda nem engedték be őket. Maradt hát a Pauza. A Pauzában épp az ország legjobb rap-duója a TwoFour (2 broz 4eva) lépett fel. A legújabb albumukról, a 2T Rule-ról adtak elő olyan slágereket, mint a Rákóczi-szabadságharc külpolitikai vonatkozásai és a Forgótár. A két királylányka nagyon jól érezte magát: táncikáltak, borozgattak, tatankáztak, nevetgéltek. Egyszer csak Janka meglátott egy igen visszataszító alakot. A hercegkisasszony szerette kimondani azt, amire gondolt, és mivel a hercegnők anyanyelvét igen kevesen beszélték, úgy gondolta, hogy ezt most büntetlenül meg is teheti, ezért így szólt:
-Te vagy már ronda, öcsém! Mindjárt hányok!
Pechére a visszataszító alak egy gonosz varázsló volt, aki a világ összes nyelvén értett. A mágus nagy haragra is gerjedt e szavak hallatán, és azon nyomban békává változtatta Jankát. Ezek után az elképedt tömegen átvágva - mint aki jól végezte dolgát - átment a Kitch-be, hátha akad ott neki valami szemrevaló fiúcska.
Kata királykisasszony táskájába tette a békává változtatott Jankát, és hazavitte a szállásukra. Ott aztán nagy szomorúságra adta a fejét, mert hát így mégsem viheti haza a húgát, ha az apjuk így meglátja Jankát, szíjat hasít a hátukból. Másnap reggelre sem csillapodott a szomorúsága, ezért úgy döntött, felmegy a Wawelba, ráül az energia-csakrára. Ártani nem árthat- gondolta magában.
Ahogy üldögélt ott a csakrán, a ruhatár tövében, egyszer csak odament hozzá egy alak. Az alakról hamarosan kiderült, hogy igazából egy szellem, aki még a januári felkelésben tűnt el. Hogy hogyan is derült fény szellem voltára? Kata királylány éles szeme egyből kiszúrta, hogy ruházata a XIX. századi divatot követi, és a boxer-motorról sem tudott egy árva kukkot sem.
-Tudom, hogy mi járatban vagy itt. -mondta a szellem.-Te a szomszédos királyság hercegnője vagy, akinek húgát elvarázsolta egy gonosz varázsló, és most nem tudod, mit tegyél. Menj el Kazimierzbe, a Singerbe. Ott találod a híres csodarabbit, majd ő megmondja, mit kell tenned.
A királylány megköszönte a segítséget, és egyből a Singerbe is sietett.
A Singerben meg is találta a csodarabbit, elébe is járult, és előadta, hogy mit is szeretne.
-Gyermekem, tudok neked segíteni, és fogok is. Itt van egy egydolláros és egy piszkavas. Menj el a Plac Inwalidówra, ott keresd meg azt a házat, amiben egy hostel van. Ott megtalálod a megoldást a problémádra.
-Ó rabbi, nem tudnál világosabban fogalmazni?- kérdezte a hercegnő.
-A Hit embere vagyok, munkaköri kötelességem a ködösítés. - és e szavakkal elbocsájtotta a leányt.
Mit volt mit tenni, a királykisasszony felszállt egy osiemkára, és elment a Plac Inwalidówra. Ott meg is találta azt a házat, amelyben a hostel volt. Baljóslatú egy ház volt ez, itt volt a német megszállás alatt a Gestapo főhadiszállása. Ahogy Kata a lépcsőket rótta, az egyik lépcsőfordulóban egyszer csak elétoppant a gonosz Pányipukász.
-Mit keresel itt, tán csak nem meguntad az életedet?! Ezen könnyen segíthetünk, úgy elpusztítalak, hogy írmagod sem marad!-rikácsolta a boszorkány.
Már épp belekezdett volna rontó varázslatába, amikor is Kata királylánynak összeállt a fejében a kép. A gonosz Pányipukász elé dobta az egydollárost, aki mint mindenre, ami Amerikából származott, egyből rávetette magát. Ekkor a hercegnő akkorát húzott a boszorkányra a piszkavassal, hogy az már nem kelt fel onnan többet. Ahogyan szétnyílt a koponyája, egy légy repült ki belőle. Kata királylány sem volt rest, megfogta a legyet, és egy katulába zárta. Ezek után visszatért a fogadóba, ahol a békává változtatott Janka már nagyon várta. Megetette hugával a legyet, aki egyből vissza is változott gyönyörűséges királylánnyá. A két királykisasszony így már hazatérhetett, és innentől kezdve boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Beleszerettem ebbe a filmbe

http://port.hu/berlin_felett_az_eg_der_himmel_uber_berlin/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=217&i_city_id=-1&i_county_id=-1

Megnevezem forrásaim

Íme itt egy lista a Mese XXXV-ben található idézetekről és utalásokról.
Böllér: A mese címzettjének tetszik ez a foglalkozás.
Házi vágás, Füstölés, Hurka, kolbász, szalámi: Létező mezőgazdasági témájú művek.
Dagadó: Az Amorf Ördögök: Nyakba kötött kardigán című számából vettem.
Stroganoff: Elkészítési mód.
Mikszáth tér: A mese címzettjének kedvenc tere.
Vörös rózsa a gomblyukban: Az én gyakran használt, idióta poénom.
Rayuela: Julio Cortazar leghíresebb regénye. Magyarul Ugróiskola majd Sántaiskola címmel jelent meg.
Rosario: Itt született Che Guevara és itt játszott Javier Zanetti is.
Szálfatermetű, sastekintetű: Kazantzakisz hasonlóképpen írja le Zorbászt.
Schleswig-Holstein: Annak a csatahajónak a neve, amely 1939. szeptember 1-én elkezdte lőni a gdański Westerplatte-t. A tétel természetesen kitaláció, kicsit a születésnap-paradoxon mintáját követi.
Kicsirigó: A Kósa-fivérekhez és szűk baráti körükhöz köthető becézési forma.
Diego Maradona születésnapja: Nem teljesen kitaláció. Az isteni Diego születésnapján egész Argentínában utcabálokat és bulikat tartanak, és minden országos médium úgy kezdi híradásait, hogy: Ma van Diego Armando Maradona születésnapja.
Jack Slade: Al Pacino Oscar-díjjal jutalmazott karaktere az Egy asszony illatában.
Himmel: Der Himmel über Berlin (Berlin felett az ég). Wim Wenders híres filmje.
Érzékeny, kornélküli tájleírás: Esterházy Péter Harmonia Caelestis című művében van egy hasonló mondat.
Kapálás: A mese címzettje egy levelében említi.
Spanyol János tanulmánya: Az én volt gimis osztálytársam, Spanyol Janika élelmiszeripari-mérnökként végzett, és pácolásból tdk-zott.
Este hat: Nagyapám akkor adott enni a disznóknak.
Bajorbosszantó: Svábokkal szomszédos német népcsoport.
Meat Loaf: Mivel neve egy húsételre utal, ezért került a mesébe.
Cipőből és barátból sohasem elég: Ezt egy hűtőmágnesen láttam, valahol már fel is használtam.
Heidegger, Coulombo: Tényleg életem egyik legnagyobb felfedezése volt, hogy Heideggernek volt keresztneve is, ráadásul Martin. Coulombonak pedig sohasem mondják a sorozatban a keresztnevét, amikor Peter Falkot megkérdezték, hogy mi a figura keresztneve, azt felelte: Hadnagy.
Nagy sötétlő erdő, Pokol kapujának felirata: Isteni színjáték.
Dobó-kocka: Csabika nyelvi leleménye.
Hurricanes: Új-Zéland fővárosának, Wellingtonnak a rugby-csapata.
Passziánsz: Napóleonról tudni lehetett, hogy imádott passziánszozni, a csaták előtt mindig ezt a játékot játszotta, és ebből következtetett a csata kimenetelére.
Vita nouva, De vulgari eloquentia, De Monarchia: Dante művei.
Gyöngyhagymás kenyér: A Batthyány-borozóban árulnak ilyet.
Állat saját beleibe töltése: Több ilyen jellegű gondolatmenetet hallottam, többek között a Zöld hentesek című filmben.
Másra fröccsenő paprikás zsír: Megtörtént eset.

Mese XXXV.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Mióta az eszét tudta, böllér szeretett volna lenni. Kedvenc könyvei a Házi vágás, a Füstölés és persze a Házunk tája sorozat best-sellere, a Hurka, kolbász, szalámi voltak. Kedvenc verse pedig a Walesi bárdok. Gyakran chatelgetett hasonló érdeklődésű emberekkel olyan közösségi portálokon, mint a dagadoonline.hu. Különösen kedvelt chatpartnere volt stroganoff51. Annyira egy véleményen voltak sok mindenben, hogy úgy döntöttek, élőben is találkoznak. Meg is beszéltek egy közös borjúpörköltözést a Mikszáth térre. Stroganoff51 leírta, hogy arról lehet majd megismerni, hogy egy vörös rózsa lesz a gomblyukában.
Másnap annak rendje és módja szerint találkoztak is. Stroganoff51-et Somlai Ödönnek hívták, és egy nyugdíjas hentes volt.
-Bár meglephetett, hogy találkozót kértem tőled, - kezdte mondandóját Ödön - de semmiféle romantikus szándék nem vezetett. Látom benned a potenciált, hogy híres hentese legyél kerek e világnak. Elsőként a marhahússal kell megtanulni bánni, ezért adok neked egy ajánlólevelet Fernando Rayuelahoz. Egy argentin gauchonál senki nem érthet jobban a marhához. Mégis csak ők eszik meg a legtöbbet belőle.
A leány fel is pattant az első repülőre, és elment Buenos Airesbe. Onnan járatlan utakon haladva rozsdás autóbuszokkal és öszvérek hátán utazva elérte a Rosario melletti pampákat. Hamarosan meg is találta Fernando Rayuelat. Igazi szélcserzette gaucho volt, szálfatermetű, sastekintetű, nagyhangú, öblös nevetésű és az argentin marhapásztorok szokása szerint mindent a késével evett. (Erre a szokásra utal egyébként a méltán elfeledett Schleswig-Holstein-féle sebzett száj-paradoxon, azaz: hogy ha ül 33 gaucho egy asztalnál, akkor az egyiküknek biztos be lesz kötve a szája. Ezt a tételt tartják a valószínűségszámítás leghaszontalanabb megállapításának.)
-Mit akarsz, kicsirigó?-kérdezte az argentín.
-Meg akarom tanulni a marhavágás csínját-bínját. - felelte a lány.
-Rendben, én kitanítalak, de akkor fél évre beállsz hozzám. Megtanítalak nem csak a marha levágására, hanem a terelésre és a hús elkészítésére is. Áll az alku?-mondta a pásztor.
-Áll az alku! - csapott a gaucho kezébe a lány.
Elég kemény próbatétel volt ez a hat hónap, de a lány mindent megtanult a tehenekről. Megtanulta a marha részeit, hogy hogyan kell egy több száz kilós állatot egy késsel apró darabjaira bontani úgy, hogy abból csupa finom falat kerekedjen ki aztán. Megtanult terelni, billogozni, lasszózni, hegyeset köpni, tüzes vízet inni, káromkodni és kurjongatni, tréfálkozni és másokat ugratni. Teste izmosabb lett, és a tenger felől érkező sós szél is rendesen kicserzette. Ám a jól végzett munka magabiztosabbá is tette. Esténként pedig Fernando megmutatta neki, hogy hogyan is kell steaket sütni. A sülő hús, a sós szellő és Fernando cigarillojának illata – ami mindig a szája sarkában lógott – olyan elegyet alkotott, amely mindig éber álomba ringatta a lány érzékeit. Jóval hatékonyabb volt ez a tanulás, mintha bemagolta volna a Szarvasmarha- és Polgári per rendtartás tankönyvet.
Elérkezett a fél év legutolsó napja, amely egybeesett az argentínok legnagyobb és legszentebb nemzeti ünnepével: Diego Maradona születésnapjával. Ennek tiszteletére egy közeli kisvárosban tangó- és steaksütő versenyt rendeztek. Nosza, a gauchok is beneveztek mindkettőre. A leány egy saját maga vágta, saját maga érlelte, 2 kilós T-bone steaket csinált. A zsűri olyannyira el volt ragadtatva a hátszín és a bélszín együttesétől, hogy a lány kapta az első díjat. Mellesleg a táncversenyt is megnyerte, mert ahogy Jack Slade, az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott alezredese mondta: Csak az életben lehet hibázni, a tangóban nem.
Elérkezett hát a búcsúzás napja. Fernando huncutul a lányra mosolgott, és így szólt:
-Hiányozni fogsz, kicsirigó, igen megkedveltelek. Megtanultad tőlem a marhával való bánást, és a kreativitást, itt az ideje, hogy megismerkedj a sertéssel és a precizitással. Adok neked egy ajánlólevelet Heinz Himmelhez, a legjobb sváb böllérhez. Ő majd kitanít mindenre. Ja, és itt van még egy aranypeso is, ha bajba kerülsz, dobd fel, és menten kiránt a bajból!
-Hogyan? -kérdezte a leány.
-Fogalmam sincs! - nevette el magát Fernando, még utoljára a lányra kacsintott, aztán elvágtatott az érzékeny, kornélküli tájleírásban.
A leány el is ment Himmelhez. A német is felfogadta egy fél évre. A leánynak szigorú napirendje volt ezután: reggel hatkor kelt, moslékot adott a disznóknak, kiganéjozott, aztán a konyhakertben kapált vagy különféle mezőgazdasági munkákat végzett, mert hát nem mindegy, milyen eleséget kap a jószág. Délben ebéd, aztán Heinz megmutatta neki a pácolás minden rejtett kis titkát. Persze nagy segítségére volt a Pácolás című könyv is, és Spanyol János nagyszerű tanulmánya is, amelyet ebben a témában írt. Este hatkor újra enni adott a jószágoknak, majd vacsora, kilenckor nyugovóra tértek. Szombatonként Schalke-meccskre jártak, vasárnap templomba.
Elérkezett a szolgálat utolsó napja, amely egybeesett a szokásos évi Bajorbosszantó Fesztivállal. Az esemény sztárvendége Meat Loaf volt. A lány is kitette portékáját: a szalonnát és a sonkát, amit percek alatt elkapkodtak. A pénzből vett egy új cipőt, mert hát cipőből és barátból sohasem lehet elég.
Elérkezett hát a búcsúzás napja. Heinz arcára valamiféle grimasz ült, amelyet később mosolyként azonosított egy négy tagú kutatócsoport.
-No, Fraulein, letelt a hat hónap, én megtanítottam magának mindent, amit a szalonnáról és a sonkáról tudok. Megtanulta a precizitást is, amely igen fontos egy olyan könnyen romló húsféleségnél, mint a sertés. A következő lecke a zsír és a töpörtyű lenne, ám ahhoz legjobban a Sötétség Fejedelme ért, én meg hát csak egy istenfélő sváb vagyok, nem tudom, hogyan is lehetne eljutni hozzá. Minden esetre adok egy ezüstpfenniget, ha bajba kerül, csak dobja fel, ez majd segít.
-Hogyan?-kérdezte a leány.
-Fogalmam sincs, én sokáig még azt sem tudtam, hogy Heideggernek Martin volt a keresztneve. Addig olyan keresztnév nélküli volt nekem, mint Coloumbo felügyelő. - csóválta a fejét Heinz, és mivel nem az a fajta volt, aki csak úgy fiatal lányokra kacsintgasson, ezért elballagott, hogy bekeverje a moslékot a disznóknak.
Ahogy ment-mendegélt a leány, egy nagy sötétlő erdőbe jutott, mivel az igaz útat nem lelé. Ahogy egy fatörzsön üldögélt tanácstalanul, egyszer csak azt gondolta magában: -Egy életem, egy halálom, feldobom az aranypesót, megnézem, mi történik.
Egyből meg is jelent Wellington herceg, a híres bélszín névadója.
-Mi van már?! Mit akarsz?! -kérdezte ingerülten.
-Megmutatnád nekem a Pokolba vezető utat Herceg? - és már szinte a nyelve hegyén volt, hogy hozzátegye: hátha megjön a Tél is, ám az utolsó pillanatban visszanyelte e szavakat.
-Nem látsz a szemedtől?!-rivallt rá a waterloo-i győző. - A Pokolba vezető út Jószándékkal van kikövezve. Jószándék térkővel. Tudom, hogy hülye vicc, de az Öreg szereti az ilyeneket. Az egri Főtér köveit például csak Dobó-kockáknak hívja. Na, ha már elrángattál a Hurricanes-Crusaders meccs nézésétől, akkor kövess, mutatom én az utat.
Hogy hogyan került Wellington herceg a pokolba? Urunk Teremtőnk nagyon jóba lett Bonaparte Napóleonnal, gyakorta együtt páros passziánszoztak, és a korzikai vadkan kérte meg kártyapartnerét, hogy ugyan ezt a galád ángliust suvassza már el a pokol legmélyebb bugyraiba.
A pokol bejárata felett a 14. század legismertebb graffitisének munkája díszelgett:
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
Ám mivel a lány a Vita nouvá-t, kicsit nyálasnak tartotta, a De vulgari eloquentia-val szemben voltak fenntartásai, a De monarchia-t pedig egyszerűen unta, mint a veszedelem, ezért rá se hederített a feliratra.
A leány hamarosan el is érkezett a Sötétség Fejedelmének színe elé.
-Osztán mit akarsz itt, halandó? - kérdezte a Sátán.
-Kérlek, taníts meg töpörtyűt és zsírt csinálni, mert hát a Pokolnál nincs nagyobb abároló üzem kerek e világon. -felelte a lány.
-Aztán miért tanítanálak meg bármire is? Hisz azon nyomban eltaposhatnálak itt, mint egy kis pondrót!- dörögtek az Ördög szavai.
A lány igencsak vakarta a fejét, hogy mi legyen a teendő, és ekkor eszébe jutott az esüst pfennig. Feldobta, és ekkor megjelent az, akinek igazi neve már eonok óta feledésbe merült, mindenki csak a Legnagyobb Kérdezőzseninek hívta. Annyi kérdéssel kezdte el bombázni Lucifert, hogy az végül megtört, feladta a harcot, és ráállt arra, hogy kitanítja a leányt. Ha figyelembe vesszük, hogy a Kérdezés és Kételkedés Angyala tette ezt, aki már az Ember tragédiájába is e szavakkal lép be: -S mi tessék rajta? meg kell állapítanunk, hősnőnk segítője nem lehetett kismiska. A lány 1-2 hónap múlva olyan szép töpörtyűket tudott csinálni, hogy minden rendű és rangú kis- és nagyördög nála evett ebédszünetben. Olyanok voltak azok a töpörtyűk, mint a valóságos aranyrögök. Zsírt is olyan jóízűt tudott csinálni, hogy mindenki azt falatozta, pirospaprikával megszórva. Igény szerint lila- vagy gyöngyhagymával a tetején. Ám mivel ezek csak emberi zsírból készültek, ezért a lány nem fanyalodott rá, hogy egyen is belőlük, ezért Belzebúb elküldte legjobban sikerült teremtményét, az alkoholmentes sört, hogy hozzon a leánynak egy kis hazait Fernandotól és Heinztől. Fernando mindig küldött egy-két cigarillót is, hogy a lány meggyújthassa, és érezhesse a dohány össze nem téveszthető illatát. Heinz a német mezőgazdasági kiadó legújabb kiadványaival lepte meg volt tanítványát.
Egy napon a Sötétség Fejedelme így szólt:
-No, te leány! Megtanítottalak mindenre, amit tudok. Nem mondassa senki, hogy nem száltál még pokolra is a tudásért.Most már hazamehetsz, nyithatsz egy kis üzletet.
A leány így is tett. Később még számos böllér-konferencián vett részt, mint előadó és persze ő is mindig tanult valami új fogást. Megkapta az Arany Hentesbárd-díjat is. Hozzáment egy kóser mészároshoz, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
És hogy mi a helyzet a töltelékárukkal? Az hogy, egy állatot rituálisan megölünk, aztán saját beleibe töltünk, az emberiség egyik leggroteszkebb tréfája. És erre a kegyetlen tréfára születni kell, nem lehet megtanulni. Ám nyugodtak lehetünk, a lány keze alól olyan kolbászok kerültek ki, amibe ha az ember beleharapott, a másik ruhájára fröccsent a paprikás zsír. Hiába no, ő is szerette a gonosz tréfákat.
ITT A VÉGE, FUSS EL VEGA!

Azt álmodtam, hogy egy gimnáziumi teremben ülök valamilyen előadáson vagy konferencián, kedélyesen beszélgetek a volt krakkói szobatársammal, és "levelezgetek" valakivel, ám mivel a "levelezőtársam" a terem másik végében van, ezért a válaszát -faarccal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - Békesi László, a Horn-kormány egyik pénzügyminisztere csúsztatja a zsebembe, akiről egyébként tévesen azt hiszem, hogy Surányi Lászlónak hívják(Valószínűleg behozta a tudatalattim Surányi Görgyöt, a volt Jegybank-elnököt is). Valaki fontossal levelezhettem, mert az előadás előtt Kökényesi Tomi (barátainak csak Kökényesi Tamás Miklós) megkért, hogy emlékeztessem a "levelezőtársamat", hogy tartozik Tominak egy ezressel. Röhögve ébredtem fel.

Meg szoktam emlékezni arról, hogy milyen keresési kulcsszavakkal találnak rá erre a blogra. A mai kettő különösen tetszik: Dragonhammer és báttya. Mondanom se kell, miután elolvasták a XVII. mesét és meglátták Kása vigyorgó arcát, többre nem is voltak kiváncsiak a blogból. :)

Mese XXXIV.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerékpár. Pontosabban egy bicigli (sic!). Panninak hívták, aranyos kis rózsaszín canga volt, nem egy Neuser Cruiser, hanem még a '90-es évek érthetetlen divatjából itt maradt monty (nem utalás a szerző kutyájára). Nap mint nap rótta a város útjait, nyergében egy formás fenekű lánykával. Volt ennek a kerékpárnak egy furcsa szokása, szinte legyőzhetetlen késztetést érzett arra, hogy segítsen az embereken, így amikor látta, hogy gazdájával minden rendben van, fogta magát, és elülső villájába vette a világot.
Először Dublinba vetette a sors. Ahogy a város utcáin gurult fel s alá, egyszer csak megpillantott egy szigorú tekintetű böllért. Oda is kerekezett hozzá, és megkérdezte:
-Mi bánt téged, te Szigorú Tekintetű Böllér?
-Az, hogy böllér vagyok. Mindig is rühelltem ezt a munkát, az igazat megvallva: a faszom kivan vele. - mondta, és kiköpött.
-Akkor miért csinálod ezt?- kérdezte Panni.
-Mert ősi böllércsalád sarja vagyok. Apám is Arany Hentesbárd-díjas böllér volt, ahogyan az ő apja, és annak az apja is, egészen a ködbe vesző régmúltig. Én viszont elég selejtes böllér vagyok, nem tudok megölni egy állatot sem, túlságosan is szeretem őket ahhoz. Ha nem lenne a bátyjám, aki kisegít néha-néha egy kis tőkehússal, hogy azt eladhassam, már rég felkopott volna az állam. Mert én amúgy nem eszem húst se. Na jó, egy-két katona kolbászt vagy szalonnát néha bekapok.
-És mit szeretnél csinálni?-kérdezte a kis kecaj.
-Világéletemben táncos szerettem volna lenni. Balettáncos.
-És kőfaragó. - tóditotta a bicigli.
-A lófarát! - válaszolta a böllér.
-Ha szeretnél táncos lenni, próbáld meg! - tanácsolta Panni.
-Végül is, miért nem?! Egy életem, egy halálom, én bizony megpróbálom! - lelkesedett fel a kések tökéletlen mestere.
Annak rendje és módja szerint el is ment felvételizni a Balettintézetbe.
- A hirdetésre jelentkezem.
- Melyik hirdetés?
- Az önök hirdetése. Hogy az Állami Balettintézet felvételre keres jelentkezőket. Hát itt volnék.
- Nyolc-kilenc éves fiúkat és leánykákat.
- Igen. Olvastam az újságban.
- Erre akar jelentkezni?
- Engedelmükkel.
- Bocsánat, ön hány éves?
- Hatvan múltam.
- És hány kiló?
- Kilencvenhárom. Tudom, kissé túlkoros vagyok. De nagyon fogok igyekezni. Gyermekkorom óta álmom, hogy balett-táncos legyek.
- Attól tartok, kissé elkésett.
- Igazán egészen komolyan venném. Nem sajnálom a fáradságot. A súlyomból is ledolgozhatnék valamicskét.
- Nem megy, uram.
- Bizonyos, hogy nem?
- Nem.
Kár. Egy álommal kevesebb.1
Azért a böllér nem keseredett el, beállt egy vándor tánctársulatba, és az idők folyamán elég jelentős ismeretségre tett szert az ír táncélet berkein belül.
A kis rózsaszín kerékpár tovább folytatta útját. A következő állomás Tartu volt. Ahogy a város utcáin gurult fel s alá, egyszer csak egy rőzsét hordó öregasszonyt pillantott meg. Oda is kerekezett hozzá, és megkérdezte:
-Segíthetek, öreganyám?
-Már hogy a viharba ne segíthetnél, olyan dögnehéz ez a köteg fa! Az Eduard Vilde Idősek Otthonába tartok, egy darabon vihetnéd helyettem. -felelte a vénségesen vén anyóka.
-Szíves-örömest, öreganyám! - mondta a bicigli, és már vitte is.
-Tudod, nem sok segítségem van. A gyerekeim is csak ünnepekkor látogatnak meg, és akkor hozzák azokat a bűnrossz unokáimat is, akiktől még a ragya is kiver. A derekam is hasogat már vagy 40 éve. Még egy Levadia Talinn elleni meccsen ment tropára.
-Mit sportolt a néni? - kérdezte udvariasan a kerékpár.
-Sportolt a halál! Verekedtem. - felelte a tisztességtelenségben megőszült hulligán.
A néni még útközben elmesélte kedvenc szurkolói rendbontásait, és megtanította a kis biciglit a késsel bánni is, mert szerinte a mai emófejű hülyegyerekek már azt se csinálják rendesen. Így értek el az Idősek Otthonához, ahol Panni őszinte megkönnyebüléssel intett búcsút az anyókának.
És hogy mire kellett a rőzse egy távfűtéses épületben? Az anyóka krattott csinált belőle, és ellopatta vele a többi vénasszony szívgyógyszerit (sic!), meg az elemeket a hallókészülékeikből. Ám ezeken kívűl gyakorta küldte a krattot olyan tárgyakért, amelyek minden háztartásban fellelhetőek, csak épp az övében nem, és ezekkel a tárgyakkal végre megvalósíthatta legféltetebb vágyát: megcsinálhatta Öveges professzor majd minden kísérletét.
A kis rózsaszín kerékpár következő állomása Krakkó volt. Ahogy a város utcáin gurult fel s alá, egyszer csak egy szomorú lánykát pillantott meg. Oda is kerekezett hozzá, és megkérdezte:
-Miért vagy szomorú, Kislány?
-Azért vagyok szomorú, Kedves Kerékpár, mert egyedül vagyol, mint az ujjam. Egy jóravaló legényt szeretnék. Még a CNC-forgácsoláshoz se kéne értenie, az a lényeg, hogy tényleg szeressen engem.
-Na, ne búsulj, amíg engem látsz, kerítünk neked egy pasit! A legfontosabbak: karbonvázas köcsögökkel sohase kezdj. Legalábbis lakott területen belül. Aki városban karbonvázas bringát használ, az valamit kompenzál. A cruiser-es fiúktól is óvakodj, általában öntetszelgő majmok.
E szavakkal nyergébe kapta a lányt, és legényvadászatra indultak. Ahogy az utcákat rótták, egyszer csak megpillantottak egy szimpatikus almazöld Gitane kerékpárt. Nem volt már új, de látszott rajta, hogy szépen rendben van tartva. Hamarosan a gazdáját is megpillantották. Szimpatikus srác volt, ezért oda is kerekeztek, és beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy a lányt és a fiút is ugyanaz érdekli: a CNC-forgácsolás, az üzbég konyha és Margaret Thacher korai költészete. Látván, hogy milyen jól elvannak gazdáik, a két kerékpár elkerekezett a podgórze-i parkba, és ők is eltöltöttek közösen néhány szép órát.
Másnap a kerékpár hazaindult, mert ki tudja, hátha otthol (sic!) is szükség lehet rá. Azért azt nem bírta kihagyni, hogy el ne heveredjen egy virágokkal teli réten, a Tátrában.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Drága jó diákjaim összekeverték a zmęczony "fáradt" és a zaręczony "eljegyzett" mellékneveket. Mi tagadás, lehet hogy van köztük átfedés.

Tirpák pizza

Elkészítési mód: Egy lángost megtöltünk szalonnával és lila hagymával, majd a tetejére pizzakrém és tejföl kerül. Végül megszórjuk sajttal. Ízlés szerint tehetünk rá libatepertőt vagy köretként snack kolbásszal tálalhatjuk.
Beküldő: Kiskósa ( http://kosangliagan.blogspot.com/ )

Egy Nő (stílusgyakorlat)

Van egy nő. Szeret. Ezért úgy tesz, mint ha gyűlölne. Ilyen jó csajom még sosem volt. A Moqueca de peixe-je Garrinchára halaz, és ha vezet, portugálul káromkodik.
Ha velem van, mindig iszunk. Úgy iszik, mint egy férfi (a régi lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk, a maiak meg úgy tudnak inni, mint az apjuk), ha az azt jelenti, hogy sokat. Sörökből és felesekből épitünk magunknak katedrálist. Ha iszik, vidám lesz, csipkelődik, adomázik, néha még huncutul rám is kacsint. Kibújik belőle a kisördög. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozik, hozzám bújik és azt mondja: vigyél haza. Otthon mindig jót hancúrozunk, szeretem becézgetni a melleit, ő pedig szeret a szájába venni (szószerinti idézet Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam című művéből). Reggel aztán elhúzódik, azt mondja dolga van, mennie kell. Hogy miért is csinálja ezt?
a, mert Kos
b, mert fél elköteleződni
c, mert különböző állásponton vagyunk a Kossuth-Görgey vitában
d, a, és b, és c, igaz, és van köztük összefüggés
(Megfelelő bekarikázandó)

Melyik a kedvenc tered?

A minap láttam a Mindentudás Egyetemében egy műsort a terekről(http://mindentudas.hu/ 2011.06.14.), ami nagyon tetszett, ezért megkérdeztem pár ismerősömet, hogy melyik a kedvenc terük?
Cseh Tamás: Széna, Corvin köz (Budapest)
Kása: Bakáts, Klauzál, Hunyadi (Budapest)
Egyik ikertestvérem: Fővám, Kálvin, Madách (Budapest)
Kern András: Lövölde (Budapest)
Lét: Benczúr (Nyíregyháza), Moszkva (Budapest) { Eb ura fakó. Tarlós István nem királyunk, Times (Nowy Jork)
Drága jó anyám: Benczúr (Nyíregyháza)
Czarna: Bécsi kapu, Blaha Lujza, Deák (Budapest), Komáromi Csipkés György (Debrecen), Óváros (Veszprém), Bosnyák tér (Budapest)
Bereményi Géza: Teleki (Budapest)
Kiskósa: Hősök tere (Nyíregyháza), Heralds Square (Brooklyn){Lét szerint Brooklyn az már nem New York, Déri tér (Debrecen)
Kláriku: Hal-köz (Debrecen), Plac Wszystkich Świętych (Kraków)
Kerekperecevő: Mikszáth (Budapest)
Tesóm volt lakótársa és testvére a Martiniben: Place du Ralliement (Angers)
A Távol-Keletbe szakadt volt osztálytársam: Filozófiai Kert (Gellérthegy, Budapest)
És nekem? A Mały Rynek Krakkóban.(lásd a képen.) Magyarországon a nevenincs játszótereket szeretem. (Szóviccnek tűnik, de nem az.)
ÉS NEKED?

Pénteken MAGA Zoltán András jön Nyíregyházára.:)

Drága jó anyámat felhívta ma egy fickó, hogy a Szolnoki Múzeum kölcsönvett egy ÁGYÚT, és azt visszahozhatnák-e 22-én? Érted, más egy csillagcsavarhúzót ad kölcsön, apám ágyúkat. :)

Drága jó apám értekezletet tartott ma. Mindenkinek kiosztotta, hogy mi lesz a feladata a Múzeumok Éjszakáján.
-Csabi, te itt meg itt leszel. Hol van Csabi?
-Szabadságon van.
-És ki engedte el?- csattant fel apám. Mindenkiben megfagyott a vér, anyám meg majdnem elröhögte magát, mert tudja, hogy apám milyen morgós tud lenni, és hogy Oroszlán módjára hogy el tudja magát üvölteni, a legapróbb dolog miatt, de ezeknek nagyobb a füstje mint a lángja. Az öreget ismerve, ő engedte el Csabit, egy kézlegyintéssel:-Menjél! Csak már nem emlékszik rá.

Fociláz

Egyre furább nekem a szurkolói életérzés. Ahogyan a HIMYM-ben Ted mondta, a sport azért fontos, mert elvonja az ember figyelmét a hétköznapokról. "Wierny swojej drużynie/Znów przyjdę na jej mecz/I smutek z serca zginie/Troski odejdą precz"(Büszkén saját csapatomra/A meccsre újra kimegyek/A szomorúság eltűnik szívemből/Gondok félre el), ahogyan az a Wisła Kraków himnuszának szövegében is van, ám mégis egyre kevésbé bírom megérteni a futball keltette indulatokat. Most nem a hulliganizmusról beszélek, mert az a saját törzs/másik törzs ellentéte inkább, hanem arról, hogy tisztes középkorú magyar férfiak teli torokból ordibálnak és ugrálnak, amikor a Barca vagy a MU gólt lő (lásd a legutóbbi BL-döntőt). Olyan, mintha a Camp Nou vagy az Old Trafford mellett nőttek vlna fel, és még Bobby Charlton-nak vagy Cruyff-nak szedték volna a labdát. Pedig aztán nekik tényleg mindegy lehetne, nem lesz tőle olcsóbb a kenyér, sőt saját városuknak/országuknak sem hoz dicsőséget a csapat győzelme. Nem mondom, amikor 2010-ben az Inter megnyerte a BL-t, én is örültem, de valahogy semmi kedvem nem volt ordibálni, inkább valami csendes, békés öröm volt bennem. Amit pedig még különösebbnek találok, amikor különböző internetes fórumokon mocskolják egymást külföldi csapatok magyar szurkolói. Ahogyan erre az általam mélységesen tisztelt(legalább annyira tisztelem, mint Ablonczy Balázst) Tóth Sándor (az ifjúsági rugby-válogatott szövetségi kapitánya) rámutatott, ennek már tényleg semmi értelme sincs. Persze nekem is vannak kedvelt külföldi csapataim, de más csapatokat nem utálok, maximum azt érzem, hogy a legkisebb esély van arra, hogy valaha is egy meccsen a MU-nak vagy a Bayern-nek drukkoljak.
És most itt van Dzsudzsák Balázs átigazolása. Nem mindegy, hogy hová megy, ha a válogatottban jól játszik? Persze jobb lenne, ha egy nívós külföldi csapatban öregbítené a magyar labdarúgás hírét, de azzal, hogy Dagesztánba igazolt, maximum magának ártott. Meg talán Zimány Lindának.:) Különben is, az egyik ismerősömnek volt igaza: amikor Dzsudzsák még a Lokiban játszott, egy alkalommal nem tudott kiállni a sportautójával, mert egy teherautó elállta az útját. Ennek percek alatt híre is kelt, hogy: DZSUDZSÁK BALÁZS nem tud kiállni! Ekkor szólalt meg az ismerősöm, a maga keresetlen módján: "-Ki a fasz az a Dzsudzsák Balázs?" :)
http://myp2p.eu/broadcast.php?matchid=119706&part=sports
Az Anzsi következő meccse, ha kiváncsiak vagytok rá.;)

Hasonlóságok

Anyám szerint a férfiaknak és nőknek való jóslásban az a különbség, hogy a férfiak egy konkrét kérdésre várnak választ, míg a nők beszélni, beszélgetni szeretnek. Mintha ugyanígy használnák a telefont is, nemde? :)

Segédblogger lettem

Itt van Andris blogja. Megkért, hogy nézzem át neki, főként a helyesírási- és stilisztikai hibákra tekintettel.
http://budipest.blogspot.com/

Anyám mesélte, hogy vett még nagyapámnak a Dockyardban egy rövidnadrágot és egy inget. Csupáncsak 45 ezer volt a két ruhadarab. Mikor legközelebb mentünk, drága jó anyám látta, hogy nagyapám azokban a ruhadarabokban szedi ki a krumplit a földből.:) Azt mondta, hogy eléggé összeszorult a szíve, de azért nagyapámnak akkor sem árulta el, hogy mennyit érnek a ruhadarabok.
Erről az jut eszembe, hogy amikor Németország elfoglalta Lengyelországot, akkor a Czartoryski-múzeum kincseit egy vidéki udvarházba menekítették. A németek végül is megtalálták a kincseket, az aranyat el is vitték, de Leonardo:Hermelines hölgyét otthagyták. Állítólag még csizmatalp-nyom is volt rajta.

Az a mondás, hogy: "Ahogy vetsz, úgy aratsz", többletjelentésekkel gazdagodik egy agrármérnök szájából.

Mese XXX. (Béka-változat)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Béka. Vidám kis Béka volt, széles mosollyal és hülye viccekkel (pl: az elsőáldozás beépítése a judeo-keresztény kultúrkör nem megfelelő részébe). A Kioktatási Hivatalban dolgozott Nehogymárazlegyen Rózsikával és Mármegintmitakar Ferivel.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Impala. Délceg kis Impala volt széles vállakkal és a hegymászásra való erős hajlammal (Sir Edmund Hillary posztere ott lógott az ágya felett, közvetlenül a Kretén magazinból származó mulattató képek mellett). Egy olyan lakóparkban lakott, ahol rajta kívűl csak pillangók éltek, és napi 12-16 órában a Létnek ama tapasztalatát élte át, hogy az Excel kurvára nem egy szórakoztató dolog.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Jegesmedve. Okos kis józság volt, széles tárgyi tudással, még a Békánál is hülyébb viccekkel (lásd lentebb) és még az Impalánál is erősebb hajlammal. Nem, nem a hegymászásra. A lustaságra. Egy szinte lakatlan kis szigeten élt, a Sport Szeletet Termő Könyvespolc tövében.
Ez a három állat egyébiránt jóbarát volt. Az Impala és a Jegesmedve az Alan Mathison Turing (A Turing próbája az evés) Semmilyencélú Oktatási Intézménybe jártak együtt finommechanikai patkolókovács és énektanáridegesítő szakra. A Jegesmedve ugyan manuálisan retardált volt, de az énektanáridegesítés kiválóan ment neki, a finommechanikai patkolókovácsságban az Impala pedig segített neki. A Béka és a Jegesmedve pedig a DCLXVI. “Kurt Gödel” Metal Madness nevű fesztiválon találkoztak először.
Régen látta már egymást a 3 Jómadár, ezért mikor végre egy városba kerültek, megbeszélték, hogy beülnek az Öt Földrész nevű helyre, 1-2 sörre.
Az ivóban csak néhány ember lézengett: az IMÁ-nál (Iszákos Művészek Asztala) üldögélt Gluty-Gluty Gyuri, Augustin Cauchy-díjas festőművész, akinek leghíresebb művei a: Bachus inkább boros volt és Az egy pohár sört nemzetközi hírűek voltak. Mellette poharazgatott Tuba Misi, az alkoholista rézfúvós. Egy másik asztalnál Konyak B. Eduárd közlegény és magántitkár épp Kuprin:Cári tisztek, orosz lányok című könyvét olvasgatta eredetiben, ami figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy Konyak úr még a cirill betűket sem ismerte. Végül, de nem utolsó sorban, ott volt Christian Goldbach is. Csöndesen, a sarokban meghúzódva iszogatta söröcskéjét, senkit sem zavarva, ahogyan az egy diszkrét matematikustól elvárható. Ám feltűnően szomorú volt, ami nem kerülhette el hőseink figyelmét sem. Oda is ültek az asztalához, és megkérdezték, hogy mi a baj?
-Uraim, vigasztalhatatlan vagyok. Az a gaz, galád Retteghy Lajos, a Felnőttkínzási Akreditációs Központ (FAT) nevű terrorizálószervezet tagja ellopta a malackámat, és ismeretlen helyen tartja fogva. Felfogják ezt, Uraim?! Ellopták a Goldbach-sertést! Pedig milyen jó dolga volt nálam. A kertben elturkálgathatott kedvére, néha átjött Schrödinger a macskájával, békésen eljátszogattak kettesben. Vigasztalhatatlan vagyok. Már annak a fránya Eulernek is írtam, de ő sem tud semmit.
-Majd mi segítünk előkeríteni a jószágot. - mondta az Impala.
-Az remek lenne, Uraim, nagyon megköszönném. Olyan bánatos vagyok, hogy még a munkámmal sem haladok, pedig én az Új Mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem presszóban, porban. Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
Fel is kerekedett a három jóbarát, bár a Békát magukkal kellett rángatni, mert egy időközben megjelenő hölgytársaságnak tette a szépet. Olyan könyvekről mesélt nekik, amiket maga sem olvasott.
Ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak egy vénségesen vén adatfeldolgozóval találkoztak az erdő mélyén. Ő maga is érezte, hogy nem ebben a történetben lenne a helye, ezért a biztonság kedvéért egy köteg rőzsét cipelt, hogy létének értelmet adjon. A daliás Impala egyből segítségére sietett, és elvitte az adatfeldolgozó kunyhójához, hivatalos nevén a Rengeteg Erdő Statisztikai Hivatalhoz a köteget.
-Köszönöm szépen, Kedves Impala, hogy segítettél. Mi járatban vagytok erre, amerre maga Bear Grylls sem jár?
-Megyünk megkeresni Retteghy Lajost, hogy visszaszerezzük a Goldbach-sertést.
-Akkor jó helyen jártok, én tudom, hol van a malac. Jó tett helyébe jót várjatok. Megmutatom az utat, sőt még egy hibásan kitöltött óradíj-lapot is kaptok, hogy elvonjátok a haramia figyelmét.
Hosszas menetelés után el is érkeztek a gonosztevő barlangjához. A Béka egyből bedobta a hibás óradíj-lapot, amit a martalóc fel is vett a földről, és elkezdte olvasni.
-Mi az, hogy nincs rajta csoportkód! Nincs egyértelműsítve, hogy az aláírás a teljes órán való részvételt jelenti-e! Nincs aláírva, nincsenek beírva a házifeladatok! - kelt ki magából Retteghy.
Mialatt dühöngött, a Jegesmedve belopózott a barlangba, és kihozta a megrettent malacot.
Az állatot visszajutatták Goldbachnak, aki nagyon megörült szeretett sertésének. A három cimbora pedig nyakába vette a várost. Hajnal háromkor egy pasaréti hotel előtt találták magukat, egyik kezükben cigi, másikban import (!) dobozos sör. A jókedv is hamarosan előállt, mint ahogyan:
(I.)Minden 2-nél nagyobb páros szám előáll két prímszám összegeként.
(II.)Minden 5-nél nagyobb páratlan szám előáll három prímszám összegeként
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mese XXX. (Impala-változat)

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer három állat: egy béka, egy impala és egy jegesmedve. Hogy ezeket a különböző égövről származó állatok - az impala kedvelt szavajárásával élve- hogy a viharba ismerték egymást? A jegesmedve és az impala mindketten a Filetóth Károly Királyvízipari Általános Iskolába jártak, a békával pedig egy Nagy sikerű Bőrkereszt-koncerten ismerkedtek meg, ahol előzenekarként fellépett Vitézy Laci és a Szardobálók is.
Útjaik később elváltak, más királyságokban tengették mindennapjaikat,ám amikor csak tehették, összefutottak. Történt egyszer, hogy a jegesmedve épp a Pasaréti téren járt, amely közel esett az impala és a béka lakhelyéhez, ezért galmbpostát küldött nekik, hogy ugyan csatlakozzanak már hozzá egy meszely sörre. A két állat hamarosan meg is érkezett a béka békaügetésben, az impala pedig kecses futásával. Be is tértek egyből a Pasaréti Sörözőbe. Jól érezték magukat, örültek a viszontlátásnak, nevetgéltek, mulatoztak. Egyszer csak egy kupa bor landolt a fejük mellett, a falon. Rövid, ámde annál hevesebb szóváltás után (mivan?mivan?mivan?) rejtői pofonok segítségével ártalmatlanná tették a Viharkeresztes Lovagrend tizenkét tagját, a Nagymesteren pedig halálos sebet ejtettek. Halála előtt a nagymester így szólt:
-Most, hogy közeledik utolsó órám, elmondom legféltettebb titkom: A Viharkeresztes
Lovagrend kincse itt van elásva a közelben. Mivel becsületes küzdelemben legyőztetek bennünket, legyen tiétek. Itt van e lánc, ha elmentek a Grand Hostelbe, és felmutatjátok, többet is megtudtok a kincs helyéről.
Annak rendje és módja szerint fel is kerekedtek, és elmentek a Grand Hostelbe. Ott fel is mutatták a láncot. Krisztián, a portás viszont csak nézett, mint pocok a lisztből, mert ő semmilyen kincsről nem tudott. Na sebaj, leültek és rendeltek még néhány meszely sört. A béka meglátott egy formás amazont a szomszéd asztalnál üldögélni. Oda is ment hozzá:
-Szia, Breki vagyok! Neked mindig ilyen jól állt a kétkezes pallos?-kérdezte hülyén vigyorogva.
Addig-addig duruzsolt édes kis semmiségeket a lány ülébe, míg az meg nem csókolta, és csodák-csodájára... nem történt semmi. A mesék minden logikája ellenére sem változott királyfivá.
Ahogyan visszafelé tartottak, betértek még a Mónika éjjel-nappaliba, venni egy kisebb hordó sört. Amint az eladólány meglátta az impala nyakában a láncot, felsikított:
-Szentséges ég! A Viharkeresztesek jele. Már régen vártuk jöttötöket.
A lány el is árulta, hogy a kincs a Hotel Pand parkolójában van. A jegesmedve felhasználva útkaparói kapcsolatait, szerzett légkalapácsot és egyéb szerszámokat. A hotelben dolgozók is elég furán néztek az éj közepén szorgoskodó állatokra, de tudták azt is, hogy épeszű vendégekre nem lehet világhírű fürdőhelyet bazírozni, ezért hagyták szorgoskodni őket. Hamarosan meg is találták a kincset, kárpótolták belőle a szállodát,majd a maradékot testvériesen elosztották.
A három jóbarát azontúl is gyakorta összefutott, és mint hóbortos milliomosok, még ennél is furább dolgokat követtek el.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

3 éves a blog. Következhetne itt az elmúlt 3 év összefoglalása, de nincs kedvem hozzá. Éldegélgetünk csendesen: apám szervezi a Huszártalálkozót, anyám hadjáratot indított egy kocsma ellen, ami az ablakunk alatt nyílt most, és egymást vádolják torkossággal. . A szomszéd utcában nyílt egy drogbolt.

"Ketten vagyunk a lakásban: Én meg a Gond. De ő már áthívta a haverjait." :)

Drága jó apám: "Ez a MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE sorozat már eléggé elavult (a '80-as évek során adták ki), ezt kiselejtezzük, de a Hóman-Szekfű MAGYAR TÖRTÉNELEM sorozat (1928) marad". Szóval akkor mi is került a történelem szemétdombjára? :)

Olyan szép és érdekes álmaim voltak most: álmodtam divattervező lánykáról, tesómról, életem első legjobb barátjáról, fociztam, beszélgettem egy sérült hokis sráccal. Szeretem azt, amikor a képzeletem így beindul. :)

Finnország megnyerte második világbajnokságát jéghokiban. Ennek kicsit örülök. :)

Rátaláltam olyan internetes oldalakra, ahol lehet meccseket nézni. Olyan gyönyörű rugby-meccseket láttam a déli féltekéről, mint a ceglédi vasútállomás. :) Láttam, hogyan lett bajnok a Wisła, néztem meccseket az olasz és az angol bajnokságból, a TOP 14-ből, a Magnersből. Láttam az Avivából a Leister-Northampton elődöntőt. A legkeményebb rugby-meccs volt, amit valaha láttam, ököllel verték egymást, ott aztán tényleg az volt, hogy utolsó csepp vérükig küzdöttek.

A történelem ismétli magát

Bajnok lett a Wisła Kraków. 3 éve is pont ilyen tájban nyerték meg a bajnokságot, pont a Juwenalia hetének végén, és pont úgy, hogy legnagyobb riválisukat, a Cracovia Kraków-ot kellett legyőzniük ahhoz, hogy behozhatatlan előnyre tegyenek szert. Biztos lesz ma mulatozás a Ryneken. :)

Heineken-kupa, elődöntők győztesei: Northampton, Leinster. Kettőből egy bejött. :)

Mese XXXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kenguru, egy Sárkány és egy Egyszarvú.
Miután belefáradtak az egész heti kő- és nyelvtörésbe, úgy döntöttek, hogy péntek este elmennek mulatozni.
Első állomásuk a Chill-Out volt. Hangulatos kis belső udvar volt a Św. Jana-n. Kővel felszórt udvar, kicsiny kis asztalok, épp a Tajtékos Napok Kvintett játszotta az I split on your graves before midnight in Saint Louis című népszerű jazz-tendert. Iszogattak, nevetgéltek mikor is a Kenguru arra lett figyelmes, hogy a mellettük lévő asztalnál egy szakállas, tweed-zakós bácsi épp a Rákóczi-szabadságharc hadtápja című korszakalkotó művet olvasgatja. Mivel a Kengurunak mindig is különleges izgalmat jelentett a Rákóczi-szabadságharc, a doromb és az Erdőtündér szavak emlegetése (filológus ott élvez, ahol tud), ezért egyből szóba elegyedett a Tudós Elmével. A szellemi maszturbációban megöregedett férfiú egy ideig még élvezte is az erszényes emlős társaságát, hiszen nem-létező szexuális életét szellemének és elméjének izgatásával pótolta, ám egy idő után rájött, hogy a Kenguru bizony igen fárasztó, ezért soron következő Żywiec-e mellé, biztos, ami biztos, kért egy zsilett-pengét is. Ám mielőtt még eldobta volna magától az életet, és ezzel együtt a biztos PAN-tagságot, a három jóbarát búcsút intett neki. A Kenguruval még megbeszéltek egy találkozót másnapra, a Miczkiewicz-szobor tövébe, ám a Történethamisítás Doktorának eszébe se jutott elmenni. Inkább Łódź-ba költözött, és szabadeséses ejtőernyőzést oktatott élete végéig.
A következő hely, ahová betértek, a Społem volt, a Św. Tomasza-n, a Club Coyote-tal szemben. Retro helynek mondották, ám igazából csak egy letűnt diktatúra relikviáit halmozták fel egy pincében. Itt is iszogattak egy picit, aztán táncikáltak. Az Egyszarvú született táncos volt, testének minden mozdulása gyönyörű volt. A Kenguru elfelejtett népek és korok táncainak nagy ismerője volt, bajsza csak úgy szálldosott, miközben ropta. A Sárkányka sohasem tudott táncolni, ezért az ő mozdulatai inkább önirónikusak voltak, ám sugárzott belőlük a naiv öröm is. Ahogy épp a Y.M.C.A.-re táncikáltak, egyszer csak odalépett az Egyszarvúhoz egy csúnya, nagy Varangyos Béka.
-Hé, bébi jössz csörögni?- kérdezte a maga pallérozott módján.
Az Egyszarvú erre röhögésben tört ki, és még válaszolni sem bírt a gurgulátó nevetéstől.
-Na, hát így állunk! -mondta a Béka. -Kinevettél, ezért átkot bocsájtok rád! Csak Fluor-dalszövegekben tudj beszélni!
Ám amikor épp az unikornisra bocsájtotta volna ártó varázslatát, a Kenguru kettőjük közé ugrott (Kenguru lévén, testének legtermészetesebb mozgásformája az ugrándozás volt), és őt érte az átok. Érdekes átváltozáson ment keresztül: fejébe nagyapja mozgalmi kalapja helyett egy hálós baseball-sapka került, amely a mezőtúri Copacabana Bár Kamionosok és kurvák partyján is nagy sikert aratott volna, felsőtestén megjelent egy olyan melegítőfelső, amely Lengyel László pulóvereit is megszégyenítette volna. Szemüvegét pedig egy kék pary-szemcsi váltotta fel, amelyért Kanye West északákon át a Holdat ugatta volna. Az átváltozás nem csak a kinézetét változtatta meg (amelyről Michał Listkiewicz bizonyára egy gyönyörű dolgozatot tudott volna írni). Egyből odaugrált egy feltűnően jól öltözött, és feltűnően kis fenekű lányhoz.
-Hé csajszi, ez nem oltás,akit kiszúrtam egyből, te voltál, nem túlzás, túl rózsaszín, beléd szerelmes leszek holnapig.- hadarta el az átalakult erszényes emlős.
A lányka csak nézett, mint Coulombo a helyszíneléskor, ám ekkor a Kenguru tovább folytatta:
-Kicsilány, ou, szia, helló! Álljunk össze, mint két kicsi lego! Na, figyu már, mondom mi a szitu, te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?
Addig-addig duruzsolta ezeket az igen kevés valódi jelentéssel bíró szövegeket a lány fülébe, míg az kötélnek állt. Egymást átkarolva hagyták el a helyet, miközben Sydney Polaktól a Chomiczówka szólt.
A Sárkányka és az Egyszarvúcska tovább folytatták az utukat. Hová is mehettek volna? Naná, hogy az Alchemiába. Ahogy a középső terembe értek, az egyik asztalnál megláttak egy őszszakállú, bölcs, öreg rabbit. Mint minden őszszakállú, bölcs, öreg rabbi, ő is erősen Frantiszek Pieczkára hajazott. Egyből le is telepedtek mellé, és előadták, hogy barátjukat Fluorrá változtatta egy Utálatos Varangy. Bölcs, Mózes-hitű testvérünk így szólott:
-Miért is kéne nektek ezen bánkódni? Amíg régmúlt korokkal foglalkozott, boldog volt? Nem hiszem. Most legalább van valakije, akivel megoszthatja az ágyát.
A két képzeletbeli teremtmény meg is nyugodott a rabbi szavaitól. Könnyed kis csevegésbe kezdtek minden titkok tudójával. A rabbi egy idő után megérezte, hogy a Sárkánykában minden tűzokádása ellenére hatalmas szeretet és empátia lakozik. El is kezdett neki panaszkodni, hogy nagyon unja már, azt, hogy neki minden titkok tudójának kell lennie. Szívesebben lenne olvasztár Nowa Hutában. Vagy kőfaragó. Esteleg balett-táncos. A Sárkányka türelmesen végighallgatta. A rabbi, miután elmondta minden búját-bánatát, igen megkönnyebült, és megajándékozta a Sárkánykát. Megadta neki azt a képességet, hogy bármikor a Mały Rynek-en tudjon teremni.
Miután búcsút intettek a szent embernek, vettek még a Sokszögletű Kolbászgyár egyik büféjében egy zapiekankát, amit testvériesen megfeleztek. A Sárkányka még kapott a Kengurutól egy üres üzenetet. Valószínűleg azt akarta írni, hogy: A klubbok rég
bezártak, a város felébred, világos van, de nálam, a bulik kemények,a cuccok szétdobálva
after a szobában.
Hazafelé, a 601-es buszon még belefutottak egy vidám kompániába, akik teli torokból, gitárkísérettel énekelték a Hej, sokoły-t.
A kollégiumba visszaérve befeküdtek a Kenguru ágyába, lévén az volt a kényelmesebb, az Egyszarvúcska odabújt a Sárkánykához, aki elmesélte neki ezt a mesét. Az Egyszarvúcska nagyon vigyázott, hogy szarvával ne döfje át a Sárkányka mellkasát, mert az nagyon nagy szívfájdalmat okozott volna a kis tűzokádónak, és a Sárkánykának amúgy is lejárt az Európai Betegbiztosítási Kártyája.
Reggel a Sárkányka elment a Lewiathánhoz, vett tőle néhány drożdżówkát és obwarzaneket, reggelire az Egyszarvúcskának és magának.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Ma is tanultam valami újat

Lengyelül úgy van a görény, hogy śmierdziel, ami valami olyasmit jelent, hogy olyan élőlény, aki bűzlik.:)

Bolond április. Vagy bazi jó kedvem van, vagy szétbasz az ideg. Nem véletlen, hogy tavaly is ilyenkor kezdtem el biciklizni, 3 éve ilyenkor lettem megint szerelmes. Megint a Maqrollt olasom.

Könyvfesztivál

Pénteken, 4 év után (2008-ban Krakkóban voltam, 2009-ben Huelle-n a Lengyel Intézetben, 2010-ben pedig Londonban) megint voltam a Könyvfesztiválon. Az Öregéknek volt egy kis dolguk Budán(Országos Levéltárból iratokat kihozni, Hadtörténeti Múzeumba pálinkát vinni, aktatáskában, Don-kanyart megjárt tábornokok unokáival kvaterkázni, meg elhozni néhány sarkantyút) ezért engem is elvittek. Szóval egy pindurit álmos voltam.
Fél 10-kor raktak ki apámék a Mammutnál (egész nap a Széna tér járt a fejemben, Cseh Tamástól). A Mammutban pisiltem egyet, aztán ittam egy kávét. Utána elindultam, de persze teljesen rossz irányba. Bolyongtam egy kicsit a II. kerületben, amit igazából nem bántam, mert szeretek arrafelé sétálni. Fél 11-re végül is csak megtaláltam a Millenárist. Végigjártam a standokat, megvettem az Ördöngös időket és a Sárkányok enciklopédiáját. Utána felfedeztem egy kicsit a Millenárist. Fél egy-egy körül megérkezett Kerekperecevő, vele elnevetgéltünk egy padnál ülve, miközben Andrus Kivirahk sétált el mellettünk, és Sárközi Mátyás kávézott mögöttünk. Pont az ilyenek miatt szeretem a Könyvfesztivált. Kettőtől megnéztük Kivirahket. Eddig is nagyon szerettem a könyveit, de kezdek rájönni, mennyi hasonlóság is van a világlátásunkban és a lelki alkatunkban. Ráadásul nagyon szimpatikusak voltak az eseményen megjelenő finnugrók is.
Háromtól pedig Olga Tokarczuk volt. Jó volt megint otthonos nyelvi környezetben lenni, a beavatottság-tudat, hogy valaki idegen nyelven kérdez, erre idegen nyelven kap választ, és mindezt én értem.:) Ott volt Pálfalvi Lajos is, akire már régen kiváncsi voltam. Olga Tokarczuknak pedig olyan gyönyörű, mosolygó szeme van, hogy az rabul ejti az embert!:) Fél 4-kor el kellett jönnöm, mert apámék indultak haza.
Hazafelé még ettünk egy jót(harcsapaprikás túrós csuszával), aztán 8 körül hazaértünk.
Nagyon jó kis nap volt, találkoztam nemes lelkű írókkal és nemtelen újságírókkal, emberekkel, akiknek már írtam mesét. Ja, és egy nagyon szimpatikus bazseválóval is. :)

Ösztön és ész között ülve
Mint aki közészorult
Mindegyik jövőnél százszor
Százszorta hosszabb a múlt.

Mese XXXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ördögfióka. Fura egy családból származott: nagyapja egy morgós, ám igen okos medve volt, múltnak tudója, nagyanyja egy folyton gágogó lúdanyó, jövőnek ismerője, apja egy igen élelmes gorilla, a fogadások és az életrevalóság koronázatlan királya, anyja egy gazella, akiből sugárzott a szépség és a kedvesség, ám aki úgy helyre tudta tenni az ember fiát, hogy még a lehellet is bentszakadt. Ne felejtkezzünk el nagybátyjáról sem, egy igen apró sárkányról, aki szavakkal bűvészkedett. Mindannyian imádták az ördögfiókát, aki így fene nagy szeretetben nevelkedett.
Eme fene nagy szeretetben az ördögfióka fel is cseperedett. Ez nem ment minden gond nélkül, hiszen okosabb és pajkosabb volt társainál, akik ama szigetet benépesítették, ahol a család lakott. Számtalan kalamajkába keveredett, ám szülei ezt is elnézték neki, mert szerették, és mert tudták, ilyen családi háttérrel furcsábbakat is csinálhatna.
Mivel családjának több tagjában is benne volt a vándorlás és a világlátás ősi vágya, ezért ezt a sorsot az ördögfióka sem kerülhette el. Egy napon fogta magát, bepakolt a tarisznyájába egy mindent tudó kártyacsomagot, egy focilabdát, és minden vándorok legkedvesebb könyvét: Alvaro Mutistól a Maqrollt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy királyságba ért. Veszedelmesen szomorú királyság volt ez, mert a király egyetlen lányát, Norma heregkisasszonyt megmagyarázhatatlan bánat gyötörte. Több se kellett az ördögfiókának, egyből bebocsájtást kért a palotába. Oly nagy volt az öreg király elkeseredettsége, hogy fogadták is.
-Uram királyom, életem kezedbe ajánlom, én kiderítem, mi a hercegkisasszony búja-bánata! Ha szerencsével járok, adsz nekem egy szakajtó aranyat, ha nem, fejemet veheted!
-Rendben, fiam. Próbálj szerencsét!
Az ördögfióka a hercegkisasszony elé járult, és kiterítette mindent tudó kártyacsomagját. A kártya meg is mondta neki, hogy a hercegkisasszony azért szomorú, mert nem salakmotorozhat. Az ördögfióka nem igazán tudta, mi a gránát az a salakmotorozás, habár néhányszor fogadott is eme versenyek kimenetelére, de azt tanácsolta a királylánynak, hogy kövesse szíve vágyát. A heregkisasszony fel is pattant egy KTM-re, és elviharzott a naplementébe. Az öreg király csak nézett, mint pocok a lisztből, ám az ördögfióka gyógyírt talált a heregkisasszony bánatára, ezért mit volt mit tenni, kifizette a szakajtó aranyat.
Az ördögfióka következő útja egy olyan országba vezetett, ahol minden hatalom alapja a labdarúgás volt. Minden fontosabb poszton tisztességtelenségben megőszült labdarúgók ültek. Fura módon ez az ország sem működött rosszabbul, mint a többi, a különbség csak annyi volt, hogy itt még a focit is a szokottnál nagyobb korrupció lengte körül. Mivel az ördögfióka szinte az anyatejjel szívta magába a labdarúgás szeretetét, ezért egyből jelentkezett próbajátékra egy klubhoz. Melyik klubbot is választhatta volna? Természetesen azt, amelyiknek a címerében egy kék ördög volt. A próbajátékon az örgögfióka előkapta tarisznyájából a labdát, amit még gorilla-apjától kapott második születésnapjára, és olyan ügyesen búvölte, hogy az egyből elnyerte a klub vezetőinek tetszését. Szerződtették is, hiszen közeledett a Vörös Ördögök elleni meccs, amelynél fontosabb nem létezett ebben az országban. Ördögök ellen pedig a leghatásosabb ördöggel harcolni, legyen az csak egy fióka is. Az ördögfióka feltette a szakajtó aranyát saját csapatára, aztán hatalmas izgalommal és harci kedvvel várta a találkozót.
A mérkőzés hatalmas iramot hozott, a félidőben 2-2 volt az állás. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításra kerül sor, az ördögfióka egyszer csak megiramodott, tüzet okádott az ellenfél kilencesére, aki leginkább egy ír favágó fiára emlékeztetett, a tizenhatoson belül kicselezte az ötöst, a Démonfejű Hátvédet, végül a kapus mellett – akit 14 éves korában boszorkák átkoztak meg – a kapuba gurított. A csapat a meccset, az ördögfióka a 2, 34 szakajtó aranyat nyerte meg. Az ördögfióka hamarosan tovább is állt.
Vándorlásai során – mint minden rendes mesehős – elérte a harmadik országot is. Mivel pénze már volt bőségesen, betért az ország fővárosának legjobb fogadójába, és ott szobát bérelt. Épp vacsorához készülődött - hercegnő burgonya volt vesepecsenyével – amikor egy különös párbeszédre lett figyelmes. Komoly ábrázatú urak vitatlkoztak épp Alvaro Mutis munkásságáról. Több se kellett az ördögfiókának, letelepedett melléjük, olyan hévvel és határozottsággal, amelyet apjától örökölt, kioktatta őket (a mindenkit való kioktatásban nagyanyjára ütött). Elmondta nekik, hogy inkább járnák be azokat a helyeket, ahol az Árbócmester járt, mint hogy sör és bor mellett hülyeségeket beszélnek. Különben is, akadhatna hasznosabb dolguk, mondjuk álljanak utcaseprőnek, azzal is többet használnak a köznek. Az Isten szerelmére, ne legyenek Szerebjakovok!
Miután így leforrázva hagyta a tudós társaságot, elköltötte ebédjét, és másnap tovább is indult.
Elérkezett végre abba a városba, ahol sárkány-nagybátyja lakott. Ezt a várost már a legősibb időktől egy sárkány-legenda lengte körül, ezért a nagybácsi felettébb jól érezte itt magát. A nagybácsi, mint mindig, tiszta szívből örült unokaöccse látogatásának. Jókat ettek, ittak, beszélgettek fociról, irodalomról, és a világ dolgairól. Ugratták egymást, fociztak a kertben, és a nagybácsi hunut szemekkel figyelte, hogyan is szerzi meg unokaöcse jólöltözött, kisfenekű szőke lányok telefonszámair, akiket azután esze ágában se volt felhívni.
Mikor már mindent meghánytak-vetettek, a nagybácsi hátára ültette az ördögfiókát, meglátogatták a nagyszülőket, majd hazarepültek a kisördög szüleihez. Azok nagyon megörültek nekik, mivel már nagyon hiányzott nekik a kis sátánfattya és a nagybácsit is felettébb szerették. Az ördögfióka megállapodott, talált egy kis angyallánykát, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mircea Cartarescu: Sárkányok enciklopédiája

Sárkány nélkül az ember nem teljes ember. Mert a sárkány életben tartásához a képzelet szüntelen csiholására van szükség. Képzelet nélkül pedig nem ember az ember. Aki a sárkányról ír, a legtágabb értelemben igyekszik az embert ábrázolni.

Peter Phillips, Anna hercegnő fia egy iskolai rugbymeccsen csapatkapitány volt, és a pénzfeldobásnál a bíró azt kérdezte tőle: A nagymama vagy írás?

Csehovot olvasok mostanában. Zseniális.

Játsszunk! II.

A negyeddöntők nyertesei: Northampton, Toulouse, Perpignan, Leinster.
Négyből három, nem is olyan rossz! ;)

2010. április 10.

Mese XXXI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Mint minden mesebeli leányzó, ő is olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Mint minden mesebeli legény, ő is daliás volt. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer a legény épp egy Match pénztáránál állt, amikor megpillantotta a leányt. Egyből szerelembe esett, mert hát a leány gyönyörű volt, és olyan szép oldal szalonnát vett ki a kosarából, hogy az már magában is megdobogtatta volna egy férfiú szívét.
A legény barátok és közösségi oldalak segítségével hamar kiderítette a lány nevét, és számát, ezek után széptevő drótposta-üzenetekkel és az éjszaka közepén elküldött fura röszükkel bombázta a lányt. A lánynak kedvére valók voltak a legény szerelmes sorai, ezért úgy döntött, hogy találkozik vele. Egy kipusztult törzsről elnevezett kávézóba beszéltek meg találkát.
A legény kicsípte magát (értsd: felvette a kevésbé gyűrött pulóverét és a kevésbé koszos nadrágját) vitt bonbont és bukétát is. Előbb érkezett és várta a leányt. Az ablakból látta, ahogyan vágyai titokzatos tárgya feltűnik a sarkon. Szíve hevesebben kezdett dobogni, tenyere izzadt és kipirult. Ám egyszer csak jött egy gonosz, fekete fergeteg, sipp-supp, felkapta a leányt, és már vitte is. A legény csak nézett, mint pocok a lisztből, aztán miután felocsúdott a megdöbbenésből, elhatározta, hogy utánajár, hogy mi történt és hogy hová tűnt a leány? Kitől is tudhatná ezeket meg? A közösségi oldalakról vagy barátaitól biztosan nem. Minden titkok tudójához kell fordulnia: az 5166-os kézbesítőhöz, Szuromi Lajoshoz.
-Na, halljam, mit szeretne tudni a tisztelt ügyfél? - kérdezte az, akit a járásában csak Lajosnak, a Postásnak hívtak, miközben sózott fehér szalonna és kapadohány szaga lengte körül.
-Lajos! Van énnekem egy szívszerelmem, de mielőtt találkozhattunk volna, felkapta egy gonosz, fekete fergeteg, és elvitte tőlem. - felelte a legény.
-Ez minden bizonnyal a Gonosz, Fekete Fergeteg lesz. - mondta minden titkok tudója, és jelentőségteljesen megpödörte a bajszát. - El kell menned a Külterület III.-as járásba, ismertebb nevén a Sűrű, Sötét Erdőbe, annak a közepibe van a leány. Dobozi Jóska épp kiszállít oda holnap, majd ő elvisz.
-Nagyon szépen köszönöm, Lajos! Hogyan hálálhatnám meg?
-Talán egy pohár sört, egy pohár sört meginnék. Szolgálatban nem nagyon szoktam italozni.
Másnap Dobozi Jóska annak rendje és módja szerint el is vitte a legényt a Sűrű, Sötét Erdőbe. Ahogy megy-mendegélt egyszer csak egy lidérc toppant elébe.
-Én vagyok a Kisebbrendűségi Érzés Démona. Csak akkor juthatsz el a kedvesedhez, ha legyőzöl engem!
-A saját kisebbrendűségét mindenkinek magának kell legyőznie, én csak abban segíthetek, hogy elhitessem vele, ő a legfontosabb a számomra, mert ha érzed, hogy valakinek fontos vagy, annál kevés jobb érzés van. Talán csak a Kőbányai utáni büfögés. Persze az is fontos, hogy nem próbálom leigázni a lelkét. Nekem társra van szükségem, nem rabszolgára.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy ezüst kulcsocska csillogott a porban. A legény felvette, zsebre rakta és továbbindult.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak elébe toppant egy másik lidérc.
-Én vagyok a Társadalmi és a Szülői Elvárások Démona, csak akkor juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl engem.
-Nem vagyok nemesek sarja, jelentős vagyonom sohasem lesz, de amire erőmből telik, azt megadom neki. Szeretnék róla gondoskodni, szeretnék ott lenni élete minden fontos pillanatában. Szeretnék neki reggelit hozni a boltból. Persze nekem is szükségem van egy nő szerelmére, mert az az egyik legerősebb dolog, amely engem beágyazhat a társadalom szövetébe, ami által megtalálhatom a helyem.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy arany kulcsocska csillogott a porban.
Ahogy ment-mendegélt, egyszerre csak két démon toppant elé.
-Mi vagyunk az Elmúlt Kedvesek és a Megsebződéstől Való Félelem Démonai. Csak úgy juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl minket!
-Való igaz, aki szeret, védtelen lesz, kiszolgáltatottá válik. Ezért nem merünk szeretni, mert félünk a visszautasíástól, a megcsalatástól, a fájdalomtól. Pajzs védi szívúnket, amelyet csak nagyon kevesek kedvéért veszünk le, és gyakran még ők is belénkdöfik a tőrt. Ám szeretet nélkül szart sem ér az egész. - mondta a legény a Megsebződéstől Való Félelem Démonának, majd a másikhoz fordult.
-Nem tudom, milyenek voltak a múlt idők kedvesei, bizonyosan sok örömöt okozhattak, de sok bánatot és csalódást is, hiszen mára már egyik sincs mellette, emlékké lényegültek vagy kiestek az emlékezet rostáján keresztül. Én is számtalan sebbel lettem gazdagabb és számtalan ábránddal szegényebb az idők folyamán, de akkor se keresse bennem senki más hibáit vagy erényeit, megvannak nekem a saját hibáim és erényeim. Nem gyógyír vagyok a régi sérelmekre, hanem az új lehetősége. Nem mondhatom, hogy tökéletes leszek, de azt igen, hogy szeretni fogom.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte mindkét kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidércek semmivé foszlottak, és hűlt helyükön egy gyémánt kulcsocska csillogott a porban.
Így ért el a legény a Sűrű, Sötét Erdő közepébe, Ahol meglepően világos volt, ám ha belegondolunk, világosság nélkül sötétség sem lenne. A Sűrű, Sötét Erdő közepén volt egy torony, abban volt bezárva a legény szerelme. A legény a nála lévő kulcsokkal kinyitotta a torony súlyos, vasalt ajtajait, így szabadítván meg a leányt.
Egy hét múlva sor került első randevújukra is. Nagy szerelem kerekedett a dologból, és hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak? Az már csak attól függ, hogyan is bírkóznak meg a többi démonnal.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Ezeket vettem ma

Kommentár nélkül

„Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál”

Kesh:Mizu

Andris jóvoltából

"A mai postával feladta a kért könyveket, és úgy érzi, hogy jól kiválogatta azokat, amelyek egy oroszlánvadászt érdekelhetnek:

Maculay:A keresztes hadjáratok és Oroszlánszívű Richárd. Taine: Az ifjú Dickens oroszlánkörmei. Oszendovszkij: Kié a világ nyersanyagának oroszlánrésze? Kuprin: Cári tisztek, orosz lányok. (Színmű) Asztronómiai Évkönyvek: Földünk a Vízöntő és az Oroszlán jegyében. (Külön értekezés a Fiastyúkról)"

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban

Megkérdeztem anyámat, hogy egyáltalán mi lett azzal a kérdőívvel, amit az alkotmányozás végett küldtek?

-Apád bevitte a törtdok-ba.

A törtdok a Történelmi Dokumentumok rövidítése, ugyanis apám '90 óta gyűjt minden politikai jellegű nyomtatványt. Szerintem az öreg még a szavazólapokat is rendszeresen elrakja. :) Egyébiránt talán pont a törtdokban vannak ezek a legjobb helyen.

Pótlás V: Down-nap

A tavalyihoz hasonlóan idén is én voltam a lengyel csoport tolmácsa a Down-napon, a Vígszínházban.

Péntek este mentünk fel a főnökömmel, aki a Down-egyesület alelnöke. is. Egy körül aludtunk el, és 4:50-kor már jött is az sms, hogy itt vannak a lengyelek. Taxival elhozattuk őket a szállásra, pihentek egy kicsit, majd irány a Citadella, ahol egyébként én is először voltam.:) Ebéd a Szeráj nevű étkezdében, ahol láttam Kosztik Gergőt, egy Krakkóban élő nyíregyi srácot. Ez annak a függvényében fura, hogy épp krakkóiakkal ültem. :) Utána kávéztunk egyet, majd visszamentünk a szállásra. Vacsora, utána a nyíregyházi, a krakkói és a kassai Down-egyesület is megtartotta prezentációját, amiket én fordítottam magyarra és lengyelre. Fél 10 körül találkoztam az egyik ikertestvéremmel a Pasaréti Sörözőben, majd később csatlakozott hozzánk Kása is. Valószerűtlenül vidám esténk kerekedett, sörrel, betűs csokoval, sok nevetéssel. 3 nyíregyi srác becsípve, Budán röhögcsél, kell ennél több?

Vasárnap reggel elmentünk a Vígszínházba, megnéztük a beállásokat, gyönyörű volt látni, hogy a színészek egyik pillanatról a másikra hogyan tudnak szerepből ki -és szerepbe beugrani. Díszletmunkásokkal cigiztem, akik nagyon tuskók és nagyon szórakoztatóak voltak. A Vígszínház társulati dohányzója amúgy is aranyos, egy biedermeier ülőgarnitúra van belezsúfolva, és ha kinézel, láthatod a 3 építőmester nevét belevésve a gránitfalba. A műsor nagyon szép volt, a Halász Judit engem és tisztességtelenségben megőszült úriembert is visszarepített a gyerekkorába. Voltak artistaképzősök is, akik nagyon kis aranyosak voltak, részleteket adtak elő a Padlásból, a Túl a Maszat hegyenből és a Dzsungel könyvéből. Felléptek a kassai Artestesek is, végül Szalóki Ági és a Gingalló. A műsor után kávéztam egyet Kerekperecevővel. Azt is nagyon élveztem. Utána hazasétáltam Budára, a Pasaréti térre, majd este egy finom vacsora egy olasz étteremben.

Hétfőn verőfényes napsütésben jöttem haza, és meghallgattam egy szobafestő történetét, aki 4 napot töltött Marseille-ben, étlen-szomjan a pályaudvaron. Marseille az egyik legszebb, de biztosan a legveszélyesebb város, ahol valaha jártam, úgyhogy meghallgattam, és adtam neki egy szendvicset is.

Nagyon jó volt ez a hétvége, nagyon normálisak voltak a lengyelek, a Down-osok nagyon aranyosak voltak, és ha kijutok megint Krakkóba, szívesen részt vennék a krakkói Graal Egyesület munkájában.

Pótlás IV:Írország-Anglia 24-8

Célok: Bowe, O'Driscoll ill. Thompson

Jutalomrúgások: Sexton

Büntetők: Sexton (4) ill. Flood

Angliának nem sikerült a Grand Slam, de megnyerte a Hat Nemzetet.

http://www.youtube.com/watch?v=1a-jAX6NJ1A

Ha melettem ülsz
Lelkemben rügyet fakaszt
Tavaszi szellő

Mese XXIX/b.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Bájos kis buksza volt, lelke, mint a hóvirág, teste pedig tavaszillatú. Az a fajta ember volt, akinek a társaságában jó volt lenni. Volt ennek a lánykának egy különleges tulajdonsága: ha táncolni kezdett, a körülötte lévők is táncra perdültek.

Mint minden rendes mesehős, ő is elindult hetedhét országba szerencsét próbálni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy rétre ért. A réten üldögélt hét kis szomorú törpe. Azért voltak szomorúak, mert senki sem akart játszani velük. Meg kell hagyni, kicsit furán is néztek ki mandulavágású szemeikkel, a törpék különös nyelvét beszélték, amelyet csak kevesen értenek, és mások számára igen furcsa dolgokat műveltek. A lány meglátván a szomorú törpéket, hogy felvidítsa őket, azonnal ropni kezdte. A törpék nagyon élvezték a táncot, csilingelő kacajuk betöltötte az egész rétet. Mivel megvolt bennük az egyik legfontosabb dolog, a szeretet, ezért tagjaik minden ügyetlensége ellenére is táncuk magával ragadó volt. Amikor a leányzó tovább indult, a törpék is vele mentek.

Ahogy mentek-mendegéltek, rosszalkodó kis ördögfiókák csoportjába botlottak. Folyton csak cibálták egymást, verekedtek és kiabáltak. Kormosak, koszosak voltak, némelyikük éhes is. A leány látta, hogy nem is olyan rosszak ezek a kis ördögfiókák, csak otthon is a kiabálást és az erőszakosságot látták, ezért ők is így viselkedtek. A leány újra táncra perdült. Mivel az ördögfiókákban megvolt a tánc és a zene szeretete, ezért hamar belejöttek, és nagyon élvezték a dolgot. Még a törpékel is elkezdték járni a táncot. A leány, látva, hogy milyen jól elbolondoznak a törpék és az ördögfiókák, mindegyiküknek adott egy almát, és egyedül folytatta az útját.

Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott. Ebben az erdőben szembetalálta magát a zord lelkű Piroska nénivel, aki senkit sem szeretett, és aki sohasem volt vidám. A lány ekkor is táncba fogott, ám Piroska néni lelkét ez sem lágyította meg, testére pedig katasztrófális hatást tett: egyszer csak holtan rogyott össze. Ekkor hirtelen minden fán rügy fakadt, minden virág szirmot bontott, és az erdő megtelt madárcsicsergéssel. Piroska néni férje, Karcsi bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – pedig hamarosan megismerkedett az Arany Naplemente Nyugdíjasklubban egy elbűvölő idős hölggyel, Viola nénivel (Karcsi bácsi mindig bukott a színes nevű csajokra), és túl a hetedik ikszen újra felfedezték a testi szerelem csodáját. A két huncut kis öreg szívesen rendezett piknikeket is, ahová meghívták a leányt, a törpéket és az ördögfiókákat is.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mese XXIX.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Bájos kis buksza volt, lelke, mint a hóvirág, teste pedig tavaszillatú. Az a fajta ember volt, akinek a társaságában jó volt lenni. Volt ennek a lánykának egy különleges tulajdonsága: ha táncolni kezdett, a körülötte lévők is táncra perdültek.

Mint minden rendes mesehős, ő is elindult hetedhét országba szerencsét próbálni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy rétre ért. A réten üldögélt hét kis szomorú törpe. Azért voltak szomorúak, mert senki sem akart játszani velük. Meg kell hagyni, kicsit furán is néztek ki mandulavágású szemeikkel, a törpék különös nyelvét beszélték, amelyet csak kevesen értenek, és mások számára igen furcsa dolgokat műveltek. A lány meglátván a szomorú törpéket, hogy felvidítsa őket, azonnal ropni kezdte. A törpék nagyon élvezték a táncot, csilingelő kacajuk betöltötte az egész rétet. Mivel megvolt bennük az egyik legfontosabb dolog, a szeretet, ezért tagjaik minden ügyetlensége ellenére is táncuk magával ragadó volt. Amikor a leányzó tovább indult, a törpék is vele mentek.

Ahogy mentek-mendegéltek, sziklákon nyújtózó jegesmedvék csapatába botlottak. A jegesmedvék nem csináltak semmit, csak söröztek, dohányoztak és teljesen felesleges dolgokról vitatkoztak. Ám, hogy felkeljenek a sziklákról, és valami értelmeset csináljanak, ahhoz egyiküknek se volt kedve. A lány látván lustaságukat, megint táncra perdült. A jegesmedvék sem táncra termett lények voltak, ám mivel megvolt bennük egy másik fontos tulajdonság, a vidámság, ezért mozdulataik darabosságát is önirónikusan tudták szemlélni. Testükben szétáradt a vér, és kitűnően érezték magukat. A lábaiknál sertepertélő törpékkel is összebarátkoztak, mert zord külsejük ellenére jószívű lények voltak, és így már a törpék sem voltak szomorúak, mert végre volt kivel játszaniuk. A jegesmedvék létének is meglett a célja: gondoskodtak a kis teremtményekről és védelmezték őket.

A leány egyedül folytatta az útját. Egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott. Ebben az erdőben szembetalálta magát a zord lelkű Piroska nénivel, aki senkit sem szeretett, és aki sohasem volt vidám. A lány ekkor is táncba fogott, ám Piroska néni lelkét ez sem lágyította meg, testére pedig katasztrófális hatást tett: egyszer csak holtan rogyott össze. Ekkor hirtelen minden fán rügy fakadt, minden virág szirmot bontott, és az erdő megtelt madárcsicsergéssel. Piroska néni férje, Karcsi bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – pedig hamarosan megismerkedett az Arany Naplemente Nyugdíjasklubban egy elbűvölő idős hölggyel, Viola nénivel (Karcsi bácsi mindig bukott a színes nevű csajokra), és túl a hetedik ikszen újra felfedezték a testi szerelem csodáját. A két huncut kis öreg szívesen rendezett piknikeket is, ahová meghívták a leányt, a törpéket és a jegesmedvéket is.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Egy aranyos kis történet

II. János Pál górál lévén nagyon szeretett sielni. Egyszer annyira belefelejtkezett a síelésbe, hogy áttévedt Csehszlovákiába. A csehszlovák határőrök meg is állították, megkérdezték, kiféle-miféle? Mondta, hogy ő a krakkói érsek.

-Ne vicceljen velünk! A krakkói érsek? Még jó, hogy nem a római pápa!

Álmodtam veled

Tavaszillatú voltál

Lényed légies

A Facebook csodái

....... ............ szereti: Roland Barthes-t és a DISCO*S HIT-et.

Mese XXVIII.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy leány. Szülei, Eva Peron és Charlie Sheen a Klára nevet adták neki, de mindenki csak Teltkeblűklárának hívta, testi adottságai miatt. Meg kell hagyni, takaros menyecske volt, mosott, vasalt, takarított, velős pacalja pedig messze földön híres volt.

Teltkeblűklára egyszer csak hírét vette, hogy falujában, Dagonyapusztán lép fel kedvenc zenekara, a Szardobálók. Egyből el is sietett a kultúrba', és vett egy VIP-jegyet (állóhely az első 3 sorban; 2x0,5 deci szilvapálinka; belépő a backstage-be, jelen esetben a kultúr melegítőkonyhájába).

A koncertre felvette legszebb pruszlikját, ezüstszínű nadrágját és még a kilencvenes évekből itt maradt patacipőjét. Sminkjét a legújabb beregszászi trendek ihlették. Luis Rotor táskájába betett még egy üveg Nyírség-vodkát és egy csomag juhbelet, mert hát bármi történhet az este folyamán.

A koncert hatalmas siker volt, még az amúgy menetrendszerű tíz órás bicskázás is elmaradt, de Klárának nem emiatt lett emlékezetes az este. Amikor Vitézy Laci, a Szardobálók zenekar frontembere a leghíresebb számot, az Arkádfájörös volt az én babám című önreflektív, világzenei balladát adta elő, egyszer csak megpillantott egy jó svádájú daliát, hetyke bajusszal. A daliának is feltűnt a leány, különösképpen keblei, ezért rövid idő múlva oda is ment hozzá. Kiderült, hogy mindkettejük kedvenc könyve a Hurka, kolbász, szalámi, kedvenc zenekaruk a Szardobálók, és mindketten rajonganak a Dagonyapuszta Warriors sajtgurító-csapatért.

Szó mi szó, nagy szerelem kerekedett a dologból. Zoltán, mert így hívták a daliát, az egyik legkeresettebb böllér és manöken volt a környéken, ezért a bukszája mindig tömve volt, és mindig került friss disznósajt az asztalra. Klárika a mennyekben járt, hogy kifogta ezt a főnyereményt, pedig Zoltánra még Kórócsin Marika is szemet vetett, akinek az apja pediglen traktor-kereskedő volt. Még nagyobb lett az öröme, mikor Zoltán megnyerte a Nyírvasvári Parasztolimpia böllérversenyét, “Bojerbogi” fantázianevű karajrabontásával.

Ennyi sok szerencse már a Sötétség erőinek figyelmét is felkeltette. Név szerint Kakaskötő Jánosnéjét, a gonosz mágusét. Hogy miért hívtak egy hímnemű varázslót Kakaskötő Jánosnénak, azt csak a Jóisten és talán Boris Vian tudná megmondani. Alapvetően nem volt gonosz, a hétköznapokban szerető családapa volt, hű hitves, hobbi-borász, kétszeres táncbajnok, aki szerette a gobleineket és Debussy zenéjét. Csak hát a jó mágusi állásokat hamar elkapkodták előle, és valamiből el kellett tartani a családot. Ezért Kakaskötő Jánosné el is rabolta Teltkeblűklárát, elragadván a lányt 500 köbcentisre felfúrt Simpsonján.

Zoltán, meghallván a hírt, hogy kedvesét elrabolták, egyből a lány kiszabadítására indult. Útközben csatlakozott hozzá a helyi szuperhős, Kelemennéman és az épp a környéken turnézó Vitézy Laci is.

Hamarosan odaértek a varázsló Szennypatak utcai családi házához. Ez az utca volt Dagonyapuszta legelőkelőbb utcája, itt élt a polgármester, a jegyző, a plébános és az iskolaigazgató. A falu ötödik előkelősége, Kátay doki a szomszédos Dögkút utcában lakott. Mivel ez ilyen exkluzív környék volt, ezért nem verték fel csendjét, hanem bedobtak a varázsló postaládájában egy üzenetet, hogy várják párviadalra, a falun kívül, a Romrétre.

Annak rendje és módja szerint a mágus meg is érkezett a párbajra. Először Klemennéman ment birokra vele. Eszeveszettek módjára tusakodtak, Kelemennéman bevetette minden gunyoros megjegyzését, a végén már umlautokat dobált a varázsló felé, de mit sem ért egyikkel sem. Holtfáradtan rogyott a földre.

Ezek után jött Vitézy Laci, aki a Szardobálók legkeményebb dalát, A látszerész elköltözött a … faszba című dalt kezdte játszani. Zúzott rendesen, csak úgy repkedtek a húzós riffek, de ő se ment semmire.

Végül Zoltán került sorra. Ő egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzávágott a mágushoz egy huszast, profilból. A varázsló ekkor erőtlenül esett össze.

Kaskötő Jánosnét örök időkre bezárták a Vegyipari könyvtárába, oda amúgy se járt a kutya se, Zoltán és Teltkeblűklára pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Arnóth Sándor (1960-2011)

Apám tanította. Szerinte és anyám szerint is jó ember volt.

Nate Dogg (1969-2011)

A hip-hop legnagyobb énekese volt. Béke poraira.

TOVÁBBJUTOTT AZ INTER!!!!!!!!!!!

Akkor nem örültem ennyire, mikor megnyerték a BL-t.

http://www.nemzetisport.hu/bajnokok_ligaja/az-elso-felido-vegere-az-inter-a-repulon-ult-leadhatta-volna-a-serleget-2068915/

Lelkedet adnád

Mit ér a tested nélkül?

Rügy nélküli fa

Turnék

A nemzeti ünnepek olyanok a történészeknek, mint a zenészeknek a nyári fesztiválok. Apám is ünnepségről-ünnepségre, tévéről-tévére jár, és olyan országos médium sincsen, ahol Hermann Róbert (2000-ben Az év fiatal hadtörténésze, apámnak csak Robi) ne szerepelne.

Álhír

Nosztalgiázó Jobbikosok kordonok közé szorították magukat, és tojásokkal dobálták meg a Bem-szobornál üvöltöző Demszky Gábort.

Japánban élő olvasóm!

Mi a helyzet veled?

Rugby-tabloid

Mivel az első hivatalos meccs egy Anglia-Skócia volt, ezért tényleg ez a világ legrégebbi rugby-párharca. A Hat Nemzeten az összecsapásukat Calcutta-kupának hívják, és a meccs után a győztes meg is kapja a kupát, a királyi család egyik tagjától. Idén, mivel Anglia nyert, Mike Tindall vehette át a serleget Anna hercegnőtől, II. Erzsébet lányától. Ebben csak az a szép, hogy Tindall Anna hercegnő lányát, Zara Phillipset fogja elvenni. Ráadásul minden meccs előtt a csapatkapitány bemutatja a csapatot. Vajon mit mondhatott Tindall? -Jöjjön mama, bemutatom a fiúknak. Vagy: Na, mama, most megmutatom, hol is dolgozom. Megláthassa, mit csinál a veje. Vagy az öltözőben, a csapattársaknak: -Már megint jön az anyósom. Itt se bír békénhagyni a vénasszony. Anna hercegnőnek is lehet néhány szava: -Az a riherongy, nagycsöcsű lány meg egy ilyen ferdefejű proligyerekkel bírja összeszűrni a levet! Legalább egy krikett- vagy egy lovaspóló-játékos lenne. Vagy egy golfos! Egy kis kék vérrel az ereiben. De ha lemaradok ezek miatt a kibaszott rugby-meccsek miatt az epsomi derbyről, szíjat hasítok a hátukból!

A meccset egyébként megtekintette Hugh Grant is, és senki sem kérdezte meg: -Mit keres itt ez a Hugh Grant?

Meghallgattam a hét végén a Fénystopposokat és megnéztem a Kertvárosi gettó című sorozatot. Mind a kettő zseniális.

Anglia-Skócia 22-16

Cél: Croft ill. Evans

Jutalomrúgások: Wilkinson ill. Paterson

Büntetők: Flood (4), Wilkinson ill. Paterson (2)

Drop-rúgás: Jackson

A világ legrégebbi rugby-párharcát ha nehezen is, de megnyerte Anglia, és ezzel megmaradt az esélye a Grand Slamre. A hétvége legnagyobb meglepetése mégis az volt, hogy Olaszország 22-21-re megverte Franciaországot. Ez tétmeccsen még sohasem történt meg, és Olaszországnak ez volt a 7. győzelme a Hat Nemzeten. 11 év alatt és 59 meccs során.

Pótlás III.:Múlt hét

Szerdán találkoztam Léttel. Kellemesen elbeszélgettünk az élet nagy kérdéseiről(Ki nyeri a BL-t, tényleg ez leszek, ha nagy leszek?)

Szombaton kegyetlenül berúgtunk az egyik ikertestvéremmel. Azon csodálkozom, hogy nem csináltam semmi nagyobb hülyeséget. (Karinthy Nagy Lajosnak: Amilyen a közbiztonság, még leütsz valakit:)

Politikai gondolkodásom jelentős fejlődésen ment át: most már mindkét oldal politikusai módfelett zavarnak. :)

Pótlás II.: Krynica

Szombat: Elmentem Miskolcra, ott irány a buszmegálló, fél órát vártam, miközben olyan lények mentek el mellettem, akik már elvesztették emberi arcukat. Mindezt azért, hogy rossz helyen szálljak le. Miskolc a számomra legellenségesebb város, ahol valaha jártam. És ezt nem Szpari -szurkolói múltam mondatja velem. Végül is megtaláltam a jó Shell-kutat, találkozás a régi, kedves ismerősökkel. Útközben megálltunk Bártfán. Olyan az a város, mint egy megelevenedett Szindbád-novella. Megérkezés a szállásra, eléggé stresszes egyezkedések, szobakiosztás. Este Magyar Korona.

Vasárnap: Síbérletek megvétele, kölcsönzés. Este 3 lengyellel beszélgettem egy kis kocsmában. Volt ott egy yorkie is, akit Tygrysnek hívtak.

Hétfő: Remek szalonnát, tepertőt és disznósajtot ettem Palibácsi jóvoltából. Egy kis kóstoló otthonról.

Kedd: Zakopane. Kis kompániánk legjófejebb társaságához csapódtam, úgyhogy elég kellemes volt. Szemberöhögtem egy koboldarcú pincérlányt (mea culpa!) és megtanultam, hogyan lehet nem létező mopsszal csajozni. Mondjuk azt vicces volt látni, hogyan hüledezik az idősebb generáció azon, hogy mi lett Zakopanéból. Ők még arra emlékeztek, hogy a górálok árulják az oscypeket a kosarakból. Most meg mindenhol bóvli, fények, zajok, élő szobrok, KFC.

Szerda: Krakkó. Már maga az odaút is tetszett, reggel át a havas Beszkideken, megvolt a maga bája. Ahogy közeledtünk a város felé, már alig bírtam a seggemen ülni, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot. A Plac Inwalidówon le is szálltam, osiemkával el a Bagateláig. Akartam enni egyet a Sphinxben, de a Főtéren lévő már bezárt, ezért a bar mlecznyben ettem egy barszczot meg pierogit. Kávé a Prowincjában. Érdekes volt, hogy nem lehetett rágyújtani (november 10. óta nem lehet zárt, nyilvános helyen), meg nem épp egy hetilapot olvasgattam, de a kávé jó volt, és legalább füst se volt. Igazából nem fogom bánni, ha Magyarországon is bevezetik a dohányzási tilalmat. Legalább én is kevesebbet fogok rágyújtani, és a dohányzásnak is lesz egy apró szertartás-jellege. Viszont a wc szörnyű volt. 2008. októbere óta, bármikor Krakkóban járok, a Prowincjában szarok egyet, és eddig nagyon meg is voltam elégedve a mellékhelyiséggel, de most olyan volt, mintha egy bombatámadás érte volna. Utána elugrottam az Alchemiába egy sörre. Ott még rá lehet gyújtani, mert a termeket el lehet zárni egymástól. Az Alchemia is megváltozott egy picit. Egyre világosabb és tisztább helynek tűnik, kezd kiveszni belőle a misztikum. Ezek után elmentem a krakkói Down-egyesülethez, hogy megbeszéljük a budapesti Down-nap részleteit. Mivel az egyesület irodája pont két ajtónyira van a Dymtől, oda is betértem egy sörre. Fura az, hogy egy helyet Füstnek hívnak, és nem lehet rágyújtani. :) Utána Empik, egy kóla a volt Od Novaban (pisilnem kellett, ezért mentem le). Villámlátogatás a volt sulimban, Wawelben (a Kaczyński-sírokat nem tudtam megnézni) és a Collegium Maiusban(épp remont van). Elugrottam a Żaczekhoz, mert ott van a nemzetközi buszparkoló, és meg kellett valamit kérdeznem Palibácsinak. Onnan egy 103-sal elmentem a Lewiathanhoz, ahol bevásároltam. Olyan hideg volt, hogy a Padon épp nem ült senki. Még egy kávé a Cicibárban (Ryba Babel). Egy 20-as villamossal kimentem az állomásra, és irány Krynica. A Beszkidek éjszaka, hóesésben is szépek.

Csütörtök: Voltam a krynicai kultúrházban Stasiuk-találkozón (a találkozó teljes anyaga, többször látszom is: http://www.tvkrynica.pl/index.php?film=278&pokaz=). Rengeteget nevettem, utána potom áron megvacsoráztam.
Péntek: Hazajöttem. Fránya Miskolc. :) Majdnem annyira visszataszító az a város számomra, mint Philip Rivers.

Pótlás I.:Anglia-Franciaország 17-9

Cél: Foden

Büntető: Flood (3), Wilkinson ill. Yachvili (3)

Anglia 2003 után megint megverte Franciaországot, és nagy lépést tett a Grand Slam felé. Ez utoljára szintén 2003-ban sikerült nekik, akkor világbajnokok is lettek. Majd ősszel, Új-Zélandon kiderül...

Na, pupákok! Holnap megyek egy hétre Lengyelbe'. Már alig várom. Mielőtt azonban bárki is kétségbeesne, hogy ezek szerint eme blog lapjain nem értesülhet a Hat Nemzet aktuális fordulójáról, annak megnyugtatásul közlöm:ezen a hétvégén szünet van, nem rendeznek meccseket.

Szemtelen kisördög vagyok! :D Nem lesz ennek jó vége.

Drága jó anyámnak új hobbijai vannak: a rátámdó Green Peace-es aktivistákat teszi helyre, és rákaptt a Mandiner.hu-ra. Már lájkolgat is. :) A következő lépcsőfokok: megtanul szkennelni és smiley-t írni. A közösségi oldalak szintjére azért nem süllyed le. Bár, amilyen ismerősei vannak, nem is csodálom.

Mese XXVII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Középiskolai tanulmányait a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában töltötte a rettegett Csatlós László osztályában. Az ének-zenét Csatlósné Májzer Aranka, ismertebb nevén Csattogó Maszlag tanította neki. Ennek ellenére megtanult gitározni. Osztálytársaival, Pereszleivel és Kondorával meg is alapították a Bőrharisnya zenekart. Felfújták néhány ház falára a zenekar nevét, aztán feloszlottak.
Az egyetem után a Nemzeti Nemzedékelferdítési Hivatalban lett abakusz és kifutófiú. Egyik este elment a Frotírba (az Öt Földrész mellett a város legmenőbb kocsmájába) Jáger Bandi koncertre. Kroke meets Balogh Kálmán-est volt. Bandi épp leghíresebb számát a Help me Devla, my romni left me before Sabbath-ot játszotta, amikor a legény asztalához odaült egy ördöngős szemű cigányasszony.
-Megmondom a jövődet, szép dalia! - mondta az öregasszony, sűrű szipogások közepette. -Van egy lány, akit nagyon szeretel. Csak úgy szerezheted meg, ha elviszed az apjaurának a gyémánt gitárt. Először is el kell menned ifjabb Kovács Bélához, a Teleki téri Monaco bisztróba.
-Köszönöm a segítségedet, öreganyám. Tessék, itt egy arany a fáradozásodért. - felelte a fiú.
-Szívesen, fiam.Szeretek segíteni, mégha nekem még a nővérem, Szilvásyné Bojza Márta se segített! Egy tüt, annyit nem tett keresztbe értem!
A fiú fel is öltötte halszálkás öltönyét, teveszőr kabátját, Borzalínó-kalapját, csuklójára kanyarította nagyapja arany Doxáját, és elindult a bisztróba. Mielőtt belépett az ajtón, hogy bátorságot gyűjtsön, rágyújtott egy jó Gerorge Benson & Hedgesre.
-Olyan jó pacalt ettem a múltkoriban Békásmegyeren.
-Botos Tibi sohase lesz akkora művész, mint Lakatos Pali.
-Majd hívlak a pénz miatt.
-Oszkár Peterszon. Mama nagyon szereti.
-Rossz voltam. Az asszony megtudta, most anyámnál lakom.
-Kis kövek, ilyen kis kövek vannak a vesémben.
-Csinálunk egy barokk-estet. Betanulunk egy-két számot, aztán imprózgatunk rá.
Ilyen és ehhez hasonló mondatfoszlányokat lehetett elcsípni a kocsmában. A legény oda is ment ifjabb Kovács Béla asztalához, aki épp azt mesélte, hogy turnézott Franciaországban a száz tagúval.
-Művész úr! Jöttem, mert egy javasasszony azt mondta, te tudsz segíteni abban, hogy megszerezzem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, öcsém! Játszd el nekem a Vidróczky híres nyáját. Ha megrígatol, tied az ezüst gitár.
A legény el is játszotta, de olyan szépen, hogy ifjabb Kovács Bélának még a rántott hús is kiesett a kezéből.
-Fiam! Megérdemled az ezüst gitárt. Megboldogult apám, Kovács Béla “Plútó” játszott ilyen szépen. Csak ő kicsit túlmozgásosabb volt. Egy srapnel eltanálta Isonzónál, és ez erősen kihatott az előadó-művészetére. Fogd az ezüst gitárt, és vidd el Paquito Hernandeznek, a bossa királyának. Ő majd megmondja, mit kell tenned.
A fiú fel is kapta bézs nyári öltönynadrágját, a legjobb háváji ingét, és barna golfsapkáját, és a Legendás Joao Gilberto Bárja felé vette az irányt. A Legendás Joao Gilberto Bárjában meg is találta Paquitot, aki épp arról mesélt, hogyan turnézott Franciaországban Stan Getz-el.
-Paquito! Engem ifjabb Kovács Béla küldött. Állítólag te tudsz segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el az ezüst gitáron a Desafinado-t!
A legény olyan gyönyörűen pengette a húrokat, hogy Paquitonak még a sült disznóláb is kiesett a kezéből.
-Könnyekre fakasztottál, fiam. Megboldogult mesterem, Stan Getz értette ennyire a csíziót. Itt van az arany gitár. Menj el Django Rheinhardthoz, ő majd tudni fogja, mit csinálj.
A legény felvette barna, műselyem ingét, fekete öltönynadrágját, egy szép, piros selyemkendőt kötött a nyakába, és elindult a kor híres mulatójába, a La Boucherie-be. Útközben azért betért a Rosenberg-trióhoz, turnézgatott velük egy kicsit Franciaországban, csak hogy később kocsmaasztaloknál ülve mesélhessen róla. Meglátogatta Sztefán Grapellit is, de ennek a mese szempontjából semmi jelentősége sincs.
Mikor megérkezett a La Boucherie-be, Django épp ott ült az asztalánál, ám mivel neki a francia turné megszokott dolognak számított, és általában mások meséltek arról, hogy milyen volt VELE turnézni, ezért inkább csak a kedvenc bouillebaisse-receptjét mesélte.
-Möszjő Djangó! Engem Paquito Hernandez küldött. Állítólag ön tud segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el nekem a Sweet Georgia Brown-t!
A legény olyan szépen játszott, hogy csoda történt: Django újra tudta mozgatni a kis- és a gyűrűsujját. Csodálatos gyógyulásáért cserébe a fiúnak adta a gyémántgitárt.
A fiú el is vitte a gyémántgitárt a szeretett lány apjának, aki híres marós és műgyűjtő volt. Hamar meg is tartották a lagzit. Rövid ámde annál boldogtalanabb házasság után, a fiú inkább visszament a Rosenberg-trióhoz, turnézgatni. És már nem csak Franciaországban nyomták.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Hajnal fél 2-kor 4 embertől kérdeztem meg, hogy valóban boldogok-e? Ketten azt mondták, hogy igen, az egyikük jogosan meg is jegyezte, hogy boldogabb lenne, ha nem éjjel írnék sms-t. Teljesen jogos felvetés, de szeretek éjjel üzenetet írni. Egyikük azt mondta, hogy nem felhőtlenül boldog, de szerintem nincs igazán semmi baj sem vele, sem az életével. A negyedik nem válaszolt. Ketten viszont engem is felvidítottak. Köszönet nektek, majd kaptok egy Dimmu Burgert és egy SATC-is csavarkulcs-készletet! :)

Méltatlanul kevés szó esik róla

2011 februárja a Mezőgazdasági könyvhónap. Olyan meghatározó művek látnak napvilágot, mint a Házi pálinkafőzés, az Aszalás, szárítás, a Házi vágás, a Füstölés és persze a Házunk tája sorozat best-sellere: a Hurka, kolbász, szalámi. És akkor olyan kulcsfontosságú könyvekről, mint a Vadbiológiai olvasókönyv, Az almatermelés biológiai alapjai és a Talajművelők zsebkönyve, még nem is beszéltünk. Ha kedvet kaptatok egy kis művelődésre, a könyvek megrendelhetők a Könyvistálló címén: 1097, Budapest, Ecseri út 14-16.

Anglia-Olaszország 59-13

Célok: Ashton (4), Cueto, Tindall, Care, Haskell ill. Ongaro

Jutalomrúgások: Flood (5), Wilkinson (3) ill. Bergamasco

Büntetők: Flood ill. Bergamasco

Chris Ashton megint szenzációsan játszott, 1914 óta senki nem szerzett 4 célt Öt vagy Hat Nemzet-meccsen.

Itt a tavasz. Ennek a legbiztosabb jele, hogy meghallgattam a Jégre teszleket. :)

Voltam ma a Koboldban (néhány olvasómnak mond valamit ez a név:) Az első benyomásom az volt hogy a mai gyerekjátékok iszonyatosan színesek, olyan volt az egész, mint egy műanyag trópusi dzsungel. Megnézegettem az egyhetvenkettes katonákat, de nem találtam semmi érdekeset, ráadásul 1500-1600 forint körül mozog már egy doboz (én még 200-400 körül vettem), meg amúgy is van vagy 1800 darab a Múzeum egyik zugában (hol is máshol:). A gombfocit nem találtam sehol, de egy pillanatra megint átvillant az agyamon, hogy veszek egy műanyag shotgunt (régi vágyam). Visszafelé elmentem az Ikertestvéreim ablaka alatt, és megint elfogott a nosztalgia. Valamiért azok az ablakok mindig a kamaszéveimet jutattják eszembe, sok emléket hoznak vissza. Érdekes módon az Egyház utcai lakásunk ablakai nem váltják ki ezt az érzést. És hogy hogyan is kezdődött ez a múltidéző séta? El kellett mennem a postára felvenni a Hajdúböszörményi Önkormányzat adóigazolását. Egy lazán idekapcsolódó Márai-idézet:Három életforma van: a jézusi, a fausti, az ulyssesi. A többi adóalany.

Wales-Anglia 19-26

Célok: Stoddard ill. Ashton(2)

Jutalomrúgások:Jones ill. Flood (2)

Büntetők : Jones (3), Hook ill. Flood(3), Wilkinson

Anglia a 6 Nations nyitómeccsén idegenben megverte Wales-t. Erre 2003-ban volt utoljára példa, Albion akkor megcsinálta a Grand Slamet, és megnyerte a VB-t is. Chris Ashton két célt is szerzett, ezzel is bizonyítva, hogy a sportág elitjéhez tartozik.

Van valakinek kedve gombfocizni velem egyet? Most úgy rámjött a gombfocizhatnék, és szívesen várom a jelentkezőket. Ja, és ha van csapatod vagy kapud, az előnyt jelent. :)

Tresco-gazdaságos

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Hófehérke 7 fickóval élt együtt, Piroska szülői tiltás ellenére egyedül csavargott, Csipkerózsika egy idegennel csókolózott, majd hozzáment, Hamupipőke kiszökött éjjel egy buliba. (Idézet egy számomra ismeretlen szerzőtől, Facebookon találtam. A cím egyébként Bruno Bettelheim egyik művének címe.)