Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer három állat: egy béka, egy impala és egy jegesmedve. Hogy ezeket a különböző égövről származó állatok - az impala kedvelt szavajárásával élve- hogy a viharba ismerték egymást? A jegesmedve és az impala mindketten a Filetóth Károly Királyvízipari Általános Iskolába jártak, a békával pedig egy Nagy sikerű Bőrkereszt-koncerten ismerkedtek meg, ahol előzenekarként fellépett Vitézy Laci és a Szardobálók is.
Útjaik később elváltak, más királyságokban tengették mindennapjaikat,ám amikor csak tehették, összefutottak. Történt egyszer, hogy a jegesmedve épp a Pasaréti téren járt, amely közel esett az impala és a béka lakhelyéhez, ezért galmbpostát küldött nekik, hogy ugyan csatlakozzanak már hozzá egy meszely sörre. A két állat hamarosan meg is érkezett a béka békaügetésben, az impala pedig kecses futásával. Be is tértek egyből a Pasaréti Sörözőbe. Jól érezték magukat, örültek a viszontlátásnak, nevetgéltek, mulatoztak. Egyszer csak egy kupa bor landolt a fejük mellett, a falon. Rövid, ámde annál hevesebb szóváltás után (mivan?mivan?mivan?) rejtői pofonok segítségével ártalmatlanná tették a Viharkeresztes Lovagrend tizenkét tagját, a Nagymesteren pedig halálos sebet ejtettek. Halála előtt a nagymester így szólt:
-Most, hogy közeledik utolsó órám, elmondom legféltettebb titkom: A Viharkeresztes
Lovagrend kincse itt van elásva a közelben. Mivel becsületes küzdelemben legyőztetek bennünket, legyen tiétek. Itt van e lánc, ha elmentek a Grand Hostelbe, és felmutatjátok, többet is megtudtok a kincs helyéről.
Annak rendje és módja szerint fel is kerekedtek, és elmentek a Grand Hostelbe. Ott fel is mutatták a láncot. Krisztián, a portás viszont csak nézett, mint pocok a lisztből, mert ő semmilyen kincsről nem tudott. Na sebaj, leültek és rendeltek még néhány meszely sört. A béka meglátott egy formás amazont a szomszéd asztalnál üldögélni. Oda is ment hozzá:
-Szia, Breki vagyok! Neked mindig ilyen jól állt a kétkezes pallos?-kérdezte hülyén vigyorogva.
Addig-addig duruzsolt édes kis semmiségeket a lány ülébe, míg az meg nem csókolta, és csodák-csodájára... nem történt semmi. A mesék minden logikája ellenére sem változott királyfivá.
Ahogyan visszafelé tartottak, betértek még a Mónika éjjel-nappaliba, venni egy kisebb hordó sört. Amint az eladólány meglátta az impala nyakában a láncot, felsikított:
-Szentséges ég! A Viharkeresztesek jele. Már régen vártuk jöttötöket.
A lány el is árulta, hogy a kincs a Hotel Pand parkolójában van. A jegesmedve felhasználva útkaparói kapcsolatait, szerzett légkalapácsot és egyéb szerszámokat. A hotelben dolgozók is elég furán néztek az éj közepén szorgoskodó állatokra, de tudták azt is, hogy épeszű vendégekre nem lehet világhírű fürdőhelyet bazírozni, ezért hagyták szorgoskodni őket. Hamarosan meg is találták a kincset, kárpótolták belőle a szállodát,majd a maradékot testvériesen elosztották.
A három jóbarát azontúl is gyakorta összefutott, és mint hóbortos milliomosok, még ennél is furább dolgokat követtek el.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése