Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Béka. Vidám kis Béka volt, széles mosollyal és hülye viccekkel (pl: az elsőáldozás beépítése a judeo-keresztény kultúrkör nem megfelelő részébe). A Kioktatási Hivatalban dolgozott Nehogymárazlegyen Rózsikával és Mármegintmitakar Ferivel.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Impala. Délceg kis Impala volt széles vállakkal és a hegymászásra való erős hajlammal (Sir Edmund Hillary posztere ott lógott az ágya felett, közvetlenül a Kretén magazinból származó mulattató képek mellett). Egy olyan lakóparkban lakott, ahol rajta kívűl csak pillangók éltek, és napi 12-16 órában a Létnek ama tapasztalatát élte át, hogy az Excel kurvára nem egy szórakoztató dolog.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Jegesmedve. Okos kis józság volt, széles tárgyi tudással, még a Békánál is hülyébb viccekkel (lásd lentebb) és még az Impalánál is erősebb hajlammal. Nem, nem a hegymászásra. A lustaságra. Egy szinte lakatlan kis szigeten élt, a Sport Szeletet Termő Könyvespolc tövében.
Ez a három állat egyébiránt jóbarát volt. Az Impala és a Jegesmedve az Alan Mathison Turing (A Turing próbája az evés) Semmilyencélú Oktatási Intézménybe jártak együtt finommechanikai patkolókovács és énektanáridegesítő szakra. A Jegesmedve ugyan manuálisan retardált volt, de az énektanáridegesítés kiválóan ment neki, a finommechanikai patkolókovácsságban az Impala pedig segített neki. A Béka és a Jegesmedve pedig a DCLXVI. “Kurt Gödel” Metal Madness nevű fesztiválon találkoztak először.
Régen látta már egymást a 3 Jómadár, ezért mikor végre egy városba kerültek, megbeszélték, hogy beülnek az Öt Földrész nevű helyre, 1-2 sörre.
Az ivóban csak néhány ember lézengett: az IMÁ-nál (Iszákos Művészek Asztala) üldögélt Gluty-Gluty Gyuri, Augustin Cauchy-díjas festőművész, akinek leghíresebb művei a: Bachus inkább boros volt és Az egy pohár sört nemzetközi hírűek voltak. Mellette poharazgatott Tuba Misi, az alkoholista rézfúvós. Egy másik asztalnál Konyak B. Eduárd közlegény és magántitkár épp Kuprin:Cári tisztek, orosz lányok című könyvét olvasgatta eredetiben, ami figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy Konyak úr még a cirill betűket sem ismerte. Végül, de nem utolsó sorban, ott volt Christian Goldbach is. Csöndesen, a sarokban meghúzódva iszogatta söröcskéjét, senkit sem zavarva, ahogyan az egy diszkrét matematikustól elvárható. Ám feltűnően szomorú volt, ami nem kerülhette el hőseink figyelmét sem. Oda is ültek az asztalához, és megkérdezték, hogy mi a baj?
-Uraim, vigasztalhatatlan vagyok. Az a gaz, galád Retteghy Lajos, a Felnőttkínzási Akreditációs Központ (FAT) nevű terrorizálószervezet tagja ellopta a malackámat, és ismeretlen helyen tartja fogva. Felfogják ezt, Uraim?! Ellopták a Goldbach-sertést! Pedig milyen jó dolga volt nálam. A kertben elturkálgathatott kedvére, néha átjött Schrödinger a macskájával, békésen eljátszogattak kettesben. Vigasztalhatatlan vagyok. Már annak a fránya Eulernek is írtam, de ő sem tud semmit.
-Majd mi segítünk előkeríteni a jószágot. - mondta az Impala.
-Az remek lenne, Uraim, nagyon megköszönném. Olyan bánatos vagyok, hogy még a munkámmal sem haladok, pedig én az Új Mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem presszóban, porban. Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
Fel is kerekedett a három jóbarát, bár a Békát magukkal kellett rángatni, mert egy időközben megjelenő hölgytársaságnak tette a szépet. Olyan könyvekről mesélt nekik, amiket maga sem olvasott.
Ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak egy vénségesen vén adatfeldolgozóval találkoztak az erdő mélyén. Ő maga is érezte, hogy nem ebben a történetben lenne a helye, ezért a biztonság kedvéért egy köteg rőzsét cipelt, hogy létének értelmet adjon. A daliás Impala egyből segítségére sietett, és elvitte az adatfeldolgozó kunyhójához, hivatalos nevén a Rengeteg Erdő Statisztikai Hivatalhoz a köteget.
-Köszönöm szépen, Kedves Impala, hogy segítettél. Mi járatban vagytok erre, amerre maga Bear Grylls sem jár?
-Megyünk megkeresni Retteghy Lajost, hogy visszaszerezzük a Goldbach-sertést.
-Akkor jó helyen jártok, én tudom, hol van a malac. Jó tett helyébe jót várjatok. Megmutatom az utat, sőt még egy hibásan kitöltött óradíj-lapot is kaptok, hogy elvonjátok a haramia figyelmét.
Hosszas menetelés után el is érkeztek a gonosztevő barlangjához. A Béka egyből bedobta a hibás óradíj-lapot, amit a martalóc fel is vett a földről, és elkezdte olvasni.
-Mi az, hogy nincs rajta csoportkód! Nincs egyértelműsítve, hogy az aláírás a teljes órán való részvételt jelenti-e! Nincs aláírva, nincsenek beírva a házifeladatok! - kelt ki magából Retteghy.
Mialatt dühöngött, a Jegesmedve belopózott a barlangba, és kihozta a megrettent malacot.
Az állatot visszajutatták Goldbachnak, aki nagyon megörült szeretett sertésének. A három cimbora pedig nyakába vette a várost. Hajnal háromkor egy pasaréti hotel előtt találták magukat, egyik kezükben cigi, másikban import (!) dobozos sör. A jókedv is hamarosan előállt, mint ahogyan:
(I.)Minden 2-nél nagyobb páros szám előáll két prímszám összegeként.
(II.)Minden 5-nél nagyobb páratlan szám előáll három prímszám összegeként
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése