Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Mint minden mesebeli leányzó, ő is olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Mint minden mesebeli legény, ő is daliás volt. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer a legény épp egy Match pénztáránál állt, amikor megpillantotta a leányt. Egyből szerelembe esett, mert hát a leány gyönyörű volt, és olyan szép oldal szalonnát vett ki a kosarából, hogy az már magában is megdobogtatta volna egy férfiú szívét.
A legény barátok és közösségi oldalak segítségével hamar kiderítette a lány nevét, és számát, ezek után széptevő drótposta-üzenetekkel és az éjszaka közepén elküldött fura röszükkel bombázta a lányt. A lánynak kedvére valók voltak a legény szerelmes sorai, ezért úgy döntött, hogy találkozik vele. Egy kipusztult törzsről elnevezett kávézóba beszéltek meg találkát.
A legény kicsípte magát (értsd: felvette a kevésbé gyűrött pulóverét és a kevésbé koszos nadrágját) vitt bonbont és bukétát is. Előbb érkezett és várta a leányt. Az ablakból látta, ahogyan vágyai titokzatos tárgya feltűnik a sarkon. Szíve hevesebben kezdett dobogni, tenyere izzadt és kipirult. Ám egyszer csak jött egy gonosz, fekete fergeteg, sipp-supp, felkapta a leányt, és már vitte is. A legény csak nézett, mint pocok a lisztből, aztán miután felocsúdott a megdöbbenésből, elhatározta, hogy utánajár, hogy mi történt és hogy hová tűnt a leány? Kitől is tudhatná ezeket meg? A közösségi oldalakról vagy barátaitól biztosan nem. Minden titkok tudójához kell fordulnia: az 5166-os kézbesítőhöz, Szuromi Lajoshoz.
-Na, halljam, mit szeretne tudni a tisztelt ügyfél? - kérdezte az, akit a járásában csak Lajosnak, a Postásnak hívtak, miközben sózott fehér szalonna és kapadohány szaga lengte körül.
-Lajos! Van énnekem egy szívszerelmem, de mielőtt találkozhattunk volna, felkapta egy gonosz, fekete fergeteg, és elvitte tőlem. - felelte a legény.
-Ez minden bizonnyal a Gonosz, Fekete Fergeteg lesz. - mondta minden titkok tudója, és jelentőségteljesen megpödörte a bajszát. - El kell menned a Külterület III.-as járásba, ismertebb nevén a Sűrű, Sötét Erdőbe, annak a közepibe van a leány. Dobozi Jóska épp kiszállít oda holnap, majd ő elvisz.
-Nagyon szépen köszönöm, Lajos! Hogyan hálálhatnám meg?
-Talán egy pohár sört, egy pohár sört meginnék. Szolgálatban nem nagyon szoktam italozni.
Másnap Dobozi Jóska annak rendje és módja szerint el is vitte a legényt a Sűrű, Sötét Erdőbe. Ahogy megy-mendegélt egyszer csak egy lidérc toppant elébe.
-Én vagyok a Kisebbrendűségi Érzés Démona. Csak akkor juthatsz el a kedvesedhez, ha legyőzöl engem!
-A saját kisebbrendűségét mindenkinek magának kell legyőznie, én csak abban segíthetek, hogy elhitessem vele, ő a legfontosabb a számomra, mert ha érzed, hogy valakinek fontos vagy, annál kevés jobb érzés van. Talán csak a Kőbányai utáni büfögés. Persze az is fontos, hogy nem próbálom leigázni a lelkét. Nekem társra van szükségem, nem rabszolgára.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy ezüst kulcsocska csillogott a porban. A legény felvette, zsebre rakta és továbbindult.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak elébe toppant egy másik lidérc.
-Én vagyok a Társadalmi és a Szülői Elvárások Démona, csak akkor juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl engem.
-Nem vagyok nemesek sarja, jelentős vagyonom sohasem lesz, de amire erőmből telik, azt megadom neki. Szeretnék róla gondoskodni, szeretnék ott lenni élete minden fontos pillanatában. Szeretnék neki reggelit hozni a boltból. Persze nekem is szükségem van egy nő szerelmére, mert az az egyik legerősebb dolog, amely engem beágyazhat a társadalom szövetébe, ami által megtalálhatom a helyem.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy arany kulcsocska csillogott a porban.
Ahogy ment-mendegélt, egyszerre csak két démon toppant elé.
-Mi vagyunk az Elmúlt Kedvesek és a Megsebződéstől Való Félelem Démonai. Csak úgy juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl minket!
-Való igaz, aki szeret, védtelen lesz, kiszolgáltatottá válik. Ezért nem merünk szeretni, mert félünk a visszautasíástól, a megcsalatástól, a fájdalomtól. Pajzs védi szívúnket, amelyet csak nagyon kevesek kedvéért veszünk le, és gyakran még ők is belénkdöfik a tőrt. Ám szeretet nélkül szart sem ér az egész. - mondta a legény a Megsebződéstől Való Félelem Démonának, majd a másikhoz fordult.
-Nem tudom, milyenek voltak a múlt idők kedvesei, bizonyosan sok örömöt okozhattak, de sok bánatot és csalódást is, hiszen mára már egyik sincs mellette, emlékké lényegültek vagy kiestek az emlékezet rostáján keresztül. Én is számtalan sebbel lettem gazdagabb és számtalan ábránddal szegényebb az idők folyamán, de akkor se keresse bennem senki más hibáit vagy erényeit, megvannak nekem a saját hibáim és erényeim. Nem gyógyír vagyok a régi sérelmekre, hanem az új lehetősége. Nem mondhatom, hogy tökéletes leszek, de azt igen, hogy szeretni fogom.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte mindkét kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidércek semmivé foszlottak, és hűlt helyükön egy gyémánt kulcsocska csillogott a porban.
Így ért el a legény a Sűrű, Sötét Erdő közepébe, Ahol meglepően világos volt, ám ha belegondolunk, világosság nélkül sötétség sem lenne. A Sűrű, Sötét Erdő közepén volt egy torony, abban volt bezárva a legény szerelme. A legény a nála lévő kulcsokkal kinyitotta a torony súlyos, vasalt ajtajait, így szabadítván meg a leányt.
Egy hét múlva sor került első randevújukra is. Nagy szerelem kerekedett a dologból, és hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak? Az már csak attól függ, hogyan is bírkóznak meg a többi démonnal.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése