A tavalyihoz hasonlóan idén is én voltam a lengyel csoport tolmácsa a Down-napon, a Vígszínházban.
Péntek este mentünk fel a főnökömmel, aki a Down-egyesület alelnöke. is. Egy körül aludtunk el, és 4:50-kor már jött is az sms, hogy itt vannak a lengyelek. Taxival elhozattuk őket a szállásra, pihentek egy kicsit, majd irány a Citadella, ahol egyébként én is először voltam.:) Ebéd a Szeráj nevű étkezdében, ahol láttam Kosztik Gergőt, egy Krakkóban élő nyíregyi srácot. Ez annak a függvényében fura, hogy épp krakkóiakkal ültem. :) Utána kávéztunk egyet, majd visszamentünk a szállásra. Vacsora, utána a nyíregyházi, a krakkói és a kassai Down-egyesület is megtartotta prezentációját, amiket én fordítottam magyarra és lengyelre. Fél 10 körül találkoztam az egyik ikertestvéremmel a Pasaréti Sörözőben, majd később csatlakozott hozzánk Kása is. Valószerűtlenül vidám esténk kerekedett, sörrel, betűs csokoval, sok nevetéssel. 3 nyíregyi srác becsípve, Budán röhögcsél, kell ennél több?
Vasárnap reggel elmentünk a Vígszínházba, megnéztük a beállásokat, gyönyörű volt látni, hogy a színészek egyik pillanatról a másikra hogyan tudnak szerepből ki -és szerepbe beugrani. Díszletmunkásokkal cigiztem, akik nagyon tuskók és nagyon szórakoztatóak voltak. A Vígszínház társulati dohányzója amúgy is aranyos, egy biedermeier ülőgarnitúra van belezsúfolva, és ha kinézel, láthatod a 3 építőmester nevét belevésve a gránitfalba. A műsor nagyon szép volt, a Halász Judit engem és tisztességtelenségben megőszült úriembert is visszarepített a gyerekkorába. Voltak artistaképzősök is, akik nagyon kis aranyosak voltak, részleteket adtak elő a Padlásból, a Túl a Maszat hegyenből és a Dzsungel könyvéből. Felléptek a kassai Artestesek is, végül Szalóki Ági és a Gingalló. A műsor után kávéztam egyet Kerekperecevővel. Azt is nagyon élveztem. Utána hazasétáltam Budára, a Pasaréti térre, majd este egy finom vacsora egy olasz étteremben.
Hétfőn verőfényes napsütésben jöttem haza, és meghallgattam egy szobafestő történetét, aki 4 napot töltött Marseille-ben, étlen-szomjan a pályaudvaron. Marseille az egyik legszebb, de biztosan a legveszélyesebb város, ahol valaha jártam, úgyhogy meghallgattam, és adtam neki egy szendvicset is.
Nagyon jó volt ez a hétvége, nagyon normálisak voltak a lengyelek, a Down-osok nagyon aranyosak voltak, és ha kijutok megint Krakkóba, szívesen részt vennék a krakkói Graal Egyesület munkájában.
