2011. március 24., csütörtök

http://www.youtube.com/watch?v=1a-jAX6NJ1A
Ha melettem ülsz
Lelkemben rügyet fakaszt
Tavaszi szellő

2011. március 23., szerda

Mese XXIX/b.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Bájos kis buksza volt, lelke, mint a hóvirág, teste pedig tavaszillatú. Az a fajta ember volt, akinek a társaságában jó volt lenni. Volt ennek a lánykának egy különleges tulajdonsága: ha táncolni kezdett, a körülötte lévők is táncra perdültek.

Mint minden rendes mesehős, ő is elindult hetedhét országba szerencsét próbálni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy rétre ért. A réten üldögélt hét kis szomorú törpe. Azért voltak szomorúak, mert senki sem akart játszani velük. Meg kell hagyni, kicsit furán is néztek ki mandulavágású szemeikkel, a törpék különös nyelvét beszélték, amelyet csak kevesen értenek, és mások számára igen furcsa dolgokat műveltek. A lány meglátván a szomorú törpéket, hogy felvidítsa őket, azonnal ropni kezdte. A törpék nagyon élvezték a táncot, csilingelő kacajuk betöltötte az egész rétet. Mivel megvolt bennük az egyik legfontosabb dolog, a szeretet, ezért tagjaik minden ügyetlensége ellenére is táncuk magával ragadó volt. Amikor a leányzó tovább indult, a törpék is vele mentek.

Ahogy mentek-mendegéltek, rosszalkodó kis ördögfiókák csoportjába botlottak. Folyton csak cibálták egymást, verekedtek és kiabáltak. Kormosak, koszosak voltak, némelyikük éhes is. A leány látta, hogy nem is olyan rosszak ezek a kis ördögfiókák, csak otthon is a kiabálást és az erőszakosságot látták, ezért ők is így viselkedtek. A leány újra táncra perdült. Mivel az ördögfiókákban megvolt a tánc és a zene szeretete, ezért hamar belejöttek, és nagyon élvezték a dolgot. Még a törpékel is elkezdték járni a táncot. A leány, látva, hogy milyen jól elbolondoznak a törpék és az ördögfiókák, mindegyiküknek adott egy almát, és egyedül folytatta az útját.

Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott. Ebben az erdőben szembetalálta magát a zord lelkű Piroska nénivel, aki senkit sem szeretett, és aki sohasem volt vidám. A lány ekkor is táncba fogott, ám Piroska néni lelkét ez sem lágyította meg, testére pedig katasztrófális hatást tett: egyszer csak holtan rogyott össze. Ekkor hirtelen minden fán rügy fakadt, minden virág szirmot bontott, és az erdő megtelt madárcsicsergéssel. Piroska néni férje, Karcsi bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – pedig hamarosan megismerkedett az Arany Naplemente Nyugdíjasklubban egy elbűvölő idős hölggyel, Viola nénivel (Karcsi bácsi mindig bukott a színes nevű csajokra), és túl a hetedik ikszen újra felfedezték a testi szerelem csodáját. A két huncut kis öreg szívesen rendezett piknikeket is, ahová meghívták a leányt, a törpéket és az ördögfiókákat is.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2011. március 22., kedd

Mese XXIX.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Bájos kis buksza volt, lelke, mint a hóvirág, teste pedig tavaszillatú. Az a fajta ember volt, akinek a társaságában jó volt lenni. Volt ennek a lánykának egy különleges tulajdonsága: ha táncolni kezdett, a körülötte lévők is táncra perdültek.
Mint minden rendes mesehős, ő is elindult hetedhét országba szerencsét próbálni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy rétre ért. A réten üldögélt hét kis szomorú törpe. Azért voltak szomorúak, mert senki sem akart játszani velük. Meg kell hagyni, kicsit furán is néztek ki mandulavágású szemeikkel, a törpék különös nyelvét beszélték, amelyet csak kevesen értenek, és mások számára igen furcsa dolgokat műveltek. A lány meglátván a szomorú törpéket, hogy felvidítsa őket, azonnal ropni kezdte. A törpék nagyon élvezték a táncot, csilingelő kacajuk betöltötte az egész rétet. Mivel megvolt bennük az egyik legfontosabb dolog, a szeretet, ezért tagjaik minden ügyetlensége ellenére is táncuk magával ragadó volt. Amikor a leányzó tovább indult, a törpék is vele mentek.
Ahogy mentek-mendegéltek, sziklákon nyújtózó jegesmedvék csapatába botlottak. A jegesmedvék nem csináltak semmit, csak söröztek, dohányoztak és teljesen felesleges dolgokról vitatkoztak. Ám, hogy felkeljenek a sziklákról, és valami értelmeset csináljanak, ahhoz egyiküknek se volt kedve. A lány látván lustaságukat, megint táncra perdült. A jegesmedvék sem táncra termett lények voltak, ám mivel megvolt bennük egy másik fontos tulajdonság, a vidámság, ezért mozdulataik darabosságát is önirónikusan tudták szemlélni. Testükben szétáradt a vér, és kitűnően érezték magukat. A lábaiknál sertepertélő törpékkel is összebarátkoztak, mert zord külsejük ellenére jószívű lények voltak, és így már a törpék sem voltak szomorúak, mert végre volt kivel játszaniuk. A jegesmedvék létének is meglett a célja: gondoskodtak a kis teremtményekről és védelmezték őket.
A leány egyedül folytatta az útját. Egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott. Ebben az erdőben szembetalálta magát a zord lelkű Piroska nénivel, aki senkit sem szeretett, és aki sohasem volt vidám. A lány ekkor is táncba fogott, ám Piroska néni lelkét ez sem lágyította meg, testére pedig katasztrófális hatást tett: egyszer csak holtan rogyott össze. Ekkor hirtelen minden fán rügy fakadt, minden virág szirmot bontott, és az erdő megtelt madárcsicsergéssel. Piroska néni férje, Karcsi bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – pedig hamarosan megismerkedett az Arany Naplemente Nyugdíjasklubban egy elbűvölő idős hölggyel, Viola nénivel (Karcsi bácsi mindig bukott a színes nevű csajokra), és túl a hetedik ikszen újra felfedezték a testi szerelem csodáját. A két huncut kis öreg szívesen rendezett piknikeket is, ahová meghívták a leányt, a törpéket és a jegesmedvéket is.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2011. március 18., péntek

Egy aranyos kis történet

II. János Pál górál lévén nagyon szeretett sielni. Egyszer annyira belefelejtkezett a síelésbe, hogy áttévedt Csehszlovákiába. A csehszlovák határőrök meg is állították, megkérdezték, kiféle-miféle? Mondta, hogy ő a krakkói érsek.

-Ne vicceljen velünk! A krakkói érsek? Még jó, hogy nem a római pápa!

Álmodtam veled

Tavaszillatú voltál

Lényed légies

2011. március 17., csütörtök

A Facebook csodái

....... ............ szereti: Roland Barthes-t és a DISCO*S HIT-et.

Mese XXVIII.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy leány. Szülei, Eva Peron és Charlie Sheen a Klára nevet adták neki, de mindenki csak Teltkeblűklárának hívta, testi adottságai miatt. Meg kell hagyni, takaros menyecske volt, mosott, vasalt, takarított, velős pacalja pedig messze földön híres volt.

Teltkeblűklára egyszer csak hírét vette, hogy falujában, Dagonyapusztán lép fel kedvenc zenekara, a Szardobálók. Egyből el is sietett a kultúrba', és vett egy VIP-jegyet (állóhely az első 3 sorban; 2x0,5 deci szilvapálinka; belépő a backstage-be, jelen esetben a kultúr melegítőkonyhájába).

A koncertre felvette legszebb pruszlikját, ezüstszínű nadrágját és még a kilencvenes évekből itt maradt patacipőjét. Sminkjét a legújabb beregszászi trendek ihlették. Luis Rotor táskájába betett még egy üveg Nyírség-vodkát és egy csomag juhbelet, mert hát bármi történhet az este folyamán.

A koncert hatalmas siker volt, még az amúgy menetrendszerű tíz órás bicskázás is elmaradt, de Klárának nem emiatt lett emlékezetes az este. Amikor Vitézy Laci, a Szardobálók zenekar frontembere a leghíresebb számot, az Arkádfájörös volt az én babám című önreflektív, világzenei balladát adta elő, egyszer csak megpillantott egy jó svádájú daliát, hetyke bajusszal. A daliának is feltűnt a leány, különösképpen keblei, ezért rövid idő múlva oda is ment hozzá. Kiderült, hogy mindkettejük kedvenc könyve a Hurka, kolbász, szalámi, kedvenc zenekaruk a Szardobálók, és mindketten rajonganak a Dagonyapuszta Warriors sajtgurító-csapatért.

Szó mi szó, nagy szerelem kerekedett a dologból. Zoltán, mert így hívták a daliát, az egyik legkeresettebb böllér és manöken volt a környéken, ezért a bukszája mindig tömve volt, és mindig került friss disznósajt az asztalra. Klárika a mennyekben járt, hogy kifogta ezt a főnyereményt, pedig Zoltánra még Kórócsin Marika is szemet vetett, akinek az apja pediglen traktor-kereskedő volt. Még nagyobb lett az öröme, mikor Zoltán megnyerte a Nyírvasvári Parasztolimpia böllérversenyét, “Bojerbogi” fantázianevű karajrabontásával.

Ennyi sok szerencse már a Sötétség erőinek figyelmét is felkeltette. Név szerint Kakaskötő Jánosnéjét, a gonosz mágusét. Hogy miért hívtak egy hímnemű varázslót Kakaskötő Jánosnénak, azt csak a Jóisten és talán Boris Vian tudná megmondani. Alapvetően nem volt gonosz, a hétköznapokban szerető családapa volt, hű hitves, hobbi-borász, kétszeres táncbajnok, aki szerette a gobleineket és Debussy zenéjét. Csak hát a jó mágusi állásokat hamar elkapkodták előle, és valamiből el kellett tartani a családot. Ezért Kakaskötő Jánosné el is rabolta Teltkeblűklárát, elragadván a lányt 500 köbcentisre felfúrt Simpsonján.

Zoltán, meghallván a hírt, hogy kedvesét elrabolták, egyből a lány kiszabadítására indult. Útközben csatlakozott hozzá a helyi szuperhős, Kelemennéman és az épp a környéken turnézó Vitézy Laci is.

Hamarosan odaértek a varázsló Szennypatak utcai családi házához. Ez az utca volt Dagonyapuszta legelőkelőbb utcája, itt élt a polgármester, a jegyző, a plébános és az iskolaigazgató. A falu ötödik előkelősége, Kátay doki a szomszédos Dögkút utcában lakott. Mivel ez ilyen exkluzív környék volt, ezért nem verték fel csendjét, hanem bedobtak a varázsló postaládájában egy üzenetet, hogy várják párviadalra, a falun kívül, a Romrétre.

Annak rendje és módja szerint a mágus meg is érkezett a párbajra. Először Klemennéman ment birokra vele. Eszeveszettek módjára tusakodtak, Kelemennéman bevetette minden gunyoros megjegyzését, a végén már umlautokat dobált a varázsló felé, de mit sem ért egyikkel sem. Holtfáradtan rogyott a földre.

Ezek után jött Vitézy Laci, aki a Szardobálók legkeményebb dalát, A látszerész elköltözött a … faszba című dalt kezdte játszani. Zúzott rendesen, csak úgy repkedtek a húzós riffek, de ő se ment semmire.

Végül Zoltán került sorra. Ő egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzávágott a mágushoz egy huszast, profilból. A varázsló ekkor erőtlenül esett össze.

Kaskötő Jánosnét örök időkre bezárták a Vegyipari könyvtárába, oda amúgy se járt a kutya se, Zoltán és Teltkeblűklára pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Arnóth Sándor (1960-2011)


Apám tanította. Szerinte és anyám szerint is jó ember volt.

2011. március 16., szerda

Nate Dogg (1969-2011)

A hip-hop legnagyobb énekese volt. Béke poraira.

TOVÁBBJUTOTT AZ INTER!!!!!!!!!!!

Akkor nem örültem ennyire, mikor megnyerték a BL-t.

http://www.nemzetisport.hu/bajnokok_ligaja/az-elso-felido-vegere-az-inter-a-repulon-ult-leadhatta-volna-a-serleget-2068915/

Lelkedet adnád

Mit ér a tested nélkül?

Rügy nélküli fa

2011. március 15., kedd

Turnék

A nemzeti ünnepek olyanok a történészeknek, mint a zenészeknek a nyári fesztiválok. Apám is ünnepségről-ünnepségre, tévéről-tévére jár, és olyan országos médium sincsen, ahol Hermann Róbert (2000-ben Az év fiatal hadtörténésze, apámnak csak Robi) ne szerepelne.

Álhír

Nosztalgiázó Jobbikosok kordonok közé szorították magukat, és tojásokkal dobálták meg a Bem-szobornál üvöltöző Demszky Gábort.

Japánban élő olvasóm!

Mi a helyzet veled?


Rugby-tabloid



Mivel az első hivatalos meccs egy Anglia-Skócia volt, ezért tényleg ez a világ legrégebbi rugby-párharca. A Hat Nemzeten az összecsapásukat Calcutta-kupának hívják, és a meccs után a győztes meg is kapja a kupát, a királyi család egyik tagjától. Idén, mivel Anglia nyert, Mike Tindall vehette át a serleget Anna hercegnőtől, II. Erzsébet lányától. Ebben csak az a szép, hogy Tindall Anna hercegnő lányát, Zara Phillipset fogja elvenni. Ráadásul minden meccs előtt a csapatkapitány bemutatja a csapatot. Vajon mit mondhatott Tindall? -Jöjjön mama, bemutatom a fiúknak. Vagy: Na, mama, most megmutatom, hol is dolgozom. Megláthassa, mit csinál a veje. Vagy az öltözőben, a csapattársaknak: -Már megint jön az anyósom. Itt se bír békénhagyni a vénasszony. Anna hercegnőnek is lehet néhány szava: -Az a riherongy, nagycsöcsű lány meg egy ilyen ferdefejű proligyerekkel bírja összeszűrni a levet! Legalább egy krikett- vagy egy lovaspóló-játékos lenne. Vagy egy golfos! Egy kis kék vérrel az ereiben. De ha lemaradok ezek miatt a kibaszott rugby-meccsek miatt az epsomi derbyről, szíjat hasítok a hátukból!

A meccset egyébként megtekintette Hugh Grant is, és senki sem kérdezte meg: -Mit keres itt ez a Hugh Grant?

2011. március 13., vasárnap

Meghallgattam a hét végén a Fénystopposokat és megnéztem a Kertvárosi gettó című sorozatot. Mind a kettő zseniális.

Anglia-Skócia 22-16

Cél: Croft ill. Evans

Jutalomrúgások: Wilkinson ill. Paterson

Büntetők: Flood (4), Wilkinson ill. Paterson (2)

Drop-rúgás: Jackson

A világ legrégebbi rugby-párharcát ha nehezen is, de megnyerte Anglia, és ezzel megmaradt az esélye a Grand Slamre. A hétvége legnagyobb meglepetése mégis az volt, hogy Olaszország 22-21-re megverte Franciaországot. Ez tétmeccsen még sohasem történt meg, és Olaszországnak ez volt a 7. győzelme a Hat Nemzeten. 11 év alatt és 59 meccs során.

2011. március 11., péntek

Pótlás III.:Múlt hét

Szerdán találkoztam Léttel. Kellemesen elbeszélgettünk az élet nagy kérdéseiről(Ki nyeri a BL-t, tényleg ez leszek, ha nagy leszek?)

Szombaton kegyetlenül berúgtunk az egyik ikertestvéremmel. Azon csodálkozom, hogy nem csináltam semmi nagyobb hülyeséget. (Karinthy Nagy Lajosnak: Amilyen a közbiztonság, még leütsz valakit:)

Politikai gondolkodásom jelentős fejlődésen ment át: most már mindkét oldal politikusai módfelett zavarnak. :)

2011. március 7., hétfő

Pótlás II.: Krynica

Szombat: Elmentem Miskolcra, ott irány a buszmegálló, fél órát vártam, miközben olyan lények mentek el mellettem, akik már elvesztették emberi arcukat. Mindezt azért, hogy rossz helyen szálljak le. Miskolc a számomra legellenségesebb város, ahol valaha jártam. És ezt nem Szpari -szurkolói múltam mondatja velem. Végül is megtaláltam a jó Shell-kutat, találkozás a régi, kedves ismerősökkel. Útközben megálltunk Bártfán. Olyan az a város, mint egy megelevenedett Szindbád-novella. Megérkezés a szállásra, eléggé stresszes egyezkedések, szobakiosztás. Este Magyar Korona.

Vasárnap: Síbérletek megvétele, kölcsönzés. Este 3 lengyellel beszélgettem egy kis kocsmában. Volt ott egy yorkie is, akit Tygrysnek hívtak.

Hétfő: Remek szalonnát, tepertőt és disznósajtot ettem Palibácsi jóvoltából. Egy kis kóstoló otthonról.

Kedd: Zakopane. Kis kompániánk legjófejebb társaságához csapódtam, úgyhogy elég kellemes volt. Szemberöhögtem egy koboldarcú pincérlányt (mea culpa!) és megtanultam, hogyan lehet nem létező mopsszal csajozni. Mondjuk azt vicces volt látni, hogyan hüledezik az idősebb generáció azon, hogy mi lett Zakopanéból. Ők még arra emlékeztek, hogy a górálok árulják az oscypeket a kosarakból. Most meg mindenhol bóvli, fények, zajok, élő szobrok, KFC.

Szerda: Krakkó. Már maga az odaút is tetszett, reggel át a havas Beszkideken, megvolt a maga bája. Ahogy közeledtünk a város felé, már alig bírtam a seggemen ülni, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot. A Plac Inwalidówon le is szálltam, osiemkával el a Bagateláig. Akartam enni egyet a Sphinxben, de a Főtéren lévő már bezárt, ezért a bar mlecznyben ettem egy barszczot meg pierogit. Kávé a Prowincjában. Érdekes volt, hogy nem lehetett rágyújtani (november 10. óta nem lehet zárt, nyilvános helyen), meg nem épp egy hetilapot olvasgattam, de a kávé jó volt, és legalább füst se volt. Igazából nem fogom bánni, ha Magyarországon is bevezetik a dohányzási tilalmat. Legalább én is kevesebbet fogok rágyújtani, és a dohányzásnak is lesz egy apró szertartás-jellege. Viszont a wc szörnyű volt. 2008. októbere óta, bármikor Krakkóban járok, a Prowincjában szarok egyet, és eddig nagyon meg is voltam elégedve a mellékhelyiséggel, de most olyan volt, mintha egy bombatámadás érte volna. Utána elugrottam az Alchemiába egy sörre. Ott még rá lehet gyújtani, mert a termeket el lehet zárni egymástól. Az Alchemia is megváltozott egy picit. Egyre világosabb és tisztább helynek tűnik, kezd kiveszni belőle a misztikum. Ezek után elmentem a krakkói Down-egyesülethez, hogy megbeszéljük a budapesti Down-nap részleteit. Mivel az egyesület irodája pont két ajtónyira van a Dymtől, oda is betértem egy sörre. Fura az, hogy egy helyet Füstnek hívnak, és nem lehet rágyújtani. :) Utána Empik, egy kóla a volt Od Novaban (pisilnem kellett, ezért mentem le). Villámlátogatás a volt sulimban, Wawelben (a Kaczyński-sírokat nem tudtam megnézni) és a Collegium Maiusban(épp remont van). Elugrottam a Żaczekhoz, mert ott van a nemzetközi buszparkoló, és meg kellett valamit kérdeznem Palibácsinak. Onnan egy 103-sal elmentem a Lewiathanhoz, ahol bevásároltam. Olyan hideg volt, hogy a Padon épp nem ült senki. Még egy kávé a Cicibárban (Ryba Babel). Egy 20-as villamossal kimentem az állomásra, és irány Krynica. A Beszkidek éjszaka, hóesésben is szépek.

Csütörtök: Voltam a krynicai kultúrházban Stasiuk-találkozón (a találkozó teljes anyaga, többször látszom is: http://www.tvkrynica.pl/index.php?film=278&pokaz=). Rengeteget nevettem, utána potom áron megvacsoráztam.
Péntek: Hazajöttem. Fránya Miskolc. :) Majdnem annyira visszataszító az a város számomra, mint Philip Rivers.

Pótlás I.:Anglia-Franciaország 17-9

Cél: Foden

Büntető: Flood (3), Wilkinson ill. Yachvili (3)

Anglia 2003 után megint megverte Franciaországot, és nagy lépést tett a Grand Slam felé. Ez utoljára szintén 2003-ban sikerült nekik, akkor világbajnokok is lettek. Majd ősszel, Új-Zélandon kiderül...


2011. február 18., péntek

Na, pupákok! Holnap megyek egy hétre Lengyelbe'. Már alig várom. Mielőtt azonban bárki is kétségbeesne, hogy ezek szerint eme blog lapjain nem értesülhet a Hat Nemzet aktuális fordulójáról, annak megnyugtatásul közlöm:ezen a hétvégén szünet van, nem rendeznek meccseket.

2011. február 17., csütörtök

Szemtelen kisördög vagyok! :D Nem lesz ennek jó vége.
Drága jó anyámnak új hobbijai vannak: a rátámdó Green Peace-es aktivistákat teszi helyre, és rákaptt a Mandiner.hu-ra. Már lájkolgat is. :) A következő lépcsőfokok: megtanul szkennelni és smiley-t írni. A közösségi oldalak szintjére azért nem süllyed le. Bár, amilyen ismerősei vannak, nem is csodálom.

Mese XXVII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Középiskolai tanulmányait a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában töltötte a rettegett Csatlós László osztályában. Az ének-zenét Csatlósné Májzer Aranka, ismertebb nevén Csattogó Maszlag tanította neki. Ennek ellenére megtanult gitározni. Osztálytársaival, Pereszleivel és Kondorával meg is alapították a Bőrharisnya zenekart. Felfújták néhány ház falára a zenekar nevét, aztán feloszlottak.
Az egyetem után a Nemzeti Nemzedékelferdítési Hivatalban lett abakusz és kifutófiú. Egyik este elment a Frotírba (az Öt Földrész mellett a város legmenőbb kocsmájába) Jáger Bandi koncertre. Kroke meets Balogh Kálmán-est volt. Bandi épp leghíresebb számát a Help me Devla, my romni left me before Sabbath-ot játszotta, amikor a legény asztalához odaült egy ördöngős szemű cigányasszony.
-Megmondom a jövődet, szép dalia! - mondta az öregasszony, sűrű szipogások közepette. -Van egy lány, akit nagyon szeretel. Csak úgy szerezheted meg, ha elviszed az apjaurának a gyémánt gitárt. Először is el kell menned ifjabb Kovács Bélához, a Teleki téri Monaco bisztróba.
-Köszönöm a segítségedet, öreganyám. Tessék, itt egy arany a fáradozásodért. - felelte a fiú.
-Szívesen, fiam.Szeretek segíteni, mégha nekem még a nővérem, Szilvásyné Bojza Márta se segített! Egy tüt, annyit nem tett keresztbe értem!
A fiú fel is öltötte halszálkás öltönyét, teveszőr kabátját, Borzalínó-kalapját, csuklójára kanyarította nagyapja arany Doxáját, és elindult a bisztróba. Mielőtt belépett az ajtón, hogy bátorságot gyűjtsön, rágyújtott egy jó Gerorge Benson & Hedgesre.
-Olyan jó pacalt ettem a múltkoriban Békásmegyeren.
-Botos Tibi sohase lesz akkora művész, mint Lakatos Pali.
-Majd hívlak a pénz miatt.
-Oszkár Peterszon. Mama nagyon szereti.
-Rossz voltam. Az asszony megtudta, most anyámnál lakom.
-Kis kövek, ilyen kis kövek vannak a vesémben.
-Csinálunk egy barokk-estet. Betanulunk egy-két számot, aztán imprózgatunk rá.
Ilyen és ehhez hasonló mondatfoszlányokat lehetett elcsípni a kocsmában. A legény oda is ment ifjabb Kovács Béla asztalához, aki épp azt mesélte, hogy turnézott Franciaországban a száz tagúval.
-Művész úr! Jöttem, mert egy javasasszony azt mondta, te tudsz segíteni abban, hogy megszerezzem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, öcsém! Játszd el nekem a Vidróczky híres nyáját. Ha megrígatol, tied az ezüst gitár.
A legény el is játszotta, de olyan szépen, hogy ifjabb Kovács Bélának még a rántott hús is kiesett a kezéből.
-Fiam! Megérdemled az ezüst gitárt. Megboldogult apám, Kovács Béla “Plútó” játszott ilyen szépen. Csak ő kicsit túlmozgásosabb volt. Egy srapnel eltanálta Isonzónál, és ez erősen kihatott az előadó-művészetére. Fogd az ezüst gitárt, és vidd el Paquito Hernandeznek, a bossa királyának. Ő majd megmondja, mit kell tenned.
A fiú fel is kapta bézs nyári öltönynadrágját, a legjobb háváji ingét, és barna golfsapkáját, és a Legendás Joao Gilberto Bárja felé vette az irányt. A Legendás Joao Gilberto Bárjában meg is találta Paquitot, aki épp arról mesélt, hogyan turnézott Franciaországban Stan Getz-el.
-Paquito! Engem ifjabb Kovács Béla küldött. Állítólag te tudsz segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el az ezüst gitáron a Desafinado-t!
A legény olyan gyönyörűen pengette a húrokat, hogy Paquitonak még a sült disznóláb is kiesett a kezéből.
-Könnyekre fakasztottál, fiam. Megboldogult mesterem, Stan Getz értette ennyire a csíziót. Itt van az arany gitár. Menj el Django Rheinhardthoz, ő majd tudni fogja, mit csinálj.
A legény felvette barna, műselyem ingét, fekete öltönynadrágját, egy szép, piros selyemkendőt kötött a nyakába, és elindult a kor híres mulatójába, a La Boucherie-be. Útközben azért betért a Rosenberg-trióhoz, turnézgatott velük egy kicsit Franciaországban, csak hogy később kocsmaasztaloknál ülve mesélhessen róla. Meglátogatta Sztefán Grapellit is, de ennek a mese szempontjából semmi jelentősége sincs.
Mikor megérkezett a La Boucherie-be, Django épp ott ült az asztalánál, ám mivel neki a francia turné megszokott dolognak számított, és általában mások meséltek arról, hogy milyen volt VELE turnézni, ezért inkább csak a kedvenc bouillebaisse-receptjét mesélte.
-Möszjő Djangó! Engem Paquito Hernandez küldött. Állítólag ön tud segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el nekem a Sweet Georgia Brown-t!
A legény olyan szépen játszott, hogy csoda történt: Django újra tudta mozgatni a kis- és a gyűrűsujját. Csodálatos gyógyulásáért cserébe a fiúnak adta a gyémántgitárt.
A fiú el is vitte a gyémántgitárt a szeretett lány apjának, aki híres marós és műgyűjtő volt. Hamar meg is tartották a lagzit. Rövid ámde annál boldogtalanabb házasság után, a fiú inkább visszament a Rosenberg-trióhoz, turnézgatni. És már nem csak Franciaországban nyomták.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Hajnal fél 2-kor 4 embertől kérdeztem meg, hogy valóban boldogok-e? Ketten azt mondták, hogy igen, az egyikük jogosan meg is jegyezte, hogy boldogabb lenne, ha nem éjjel írnék sms-t. Teljesen jogos felvetés, de szeretek éjjel üzenetet írni. Egyikük azt mondta, hogy nem felhőtlenül boldog, de szerintem nincs igazán semmi baj sem vele, sem az életével. A negyedik nem válaszolt. Ketten viszont engem is felvidítottak. Köszönet nektek, majd kaptok egy Dimmu Burgert és egy SATC-is csavarkulcs-készletet! :)

2011. február 15., kedd

Méltatlanul kevés szó esik róla

2011 februárja a Mezőgazdasági könyvhónap. Olyan meghatározó művek látnak napvilágot, mint a Házi pálinkafőzés, az Aszalás, szárítás, a Házi vágás, a Füstölés és persze a Házunk tája sorozat best-sellere: a Hurka, kolbász, szalámi. És akkor olyan kulcsfontosságú könyvekről, mint a Vadbiológiai olvasókönyv, Az almatermelés biológiai alapjai és a Talajművelők zsebkönyve, még nem is beszéltünk. Ha kedvet kaptatok egy kis művelődésre, a könyvek megrendelhetők a Könyvistálló címén: 1097, Budapest, Ecseri út 14-16.

2011. február 13., vasárnap

Anglia-Olaszország 59-13

Célok: Ashton (4), Cueto, Tindall, Care, Haskell ill. Ongaro

Jutalomrúgások: Flood (5), Wilkinson (3) ill. Bergamasco

Büntetők: Flood ill. Bergamasco

Chris Ashton megint szenzációsan játszott, 1914 óta senki nem szerzett 4 célt Öt vagy Hat Nemzet-meccsen.

2011. február 12., szombat

Itt a tavasz. Ennek a legbiztosabb jele, hogy meghallgattam a Jégre teszleket. :)

2011. február 8., kedd

Voltam ma a Koboldban (néhány olvasómnak mond valamit ez a név:) Az első benyomásom az volt hogy a mai gyerekjátékok iszonyatosan színesek, olyan volt az egész, mint egy műanyag trópusi dzsungel. Megnézegettem az egyhetvenkettes katonákat, de nem találtam semmi érdekeset, ráadásul 1500-1600 forint körül mozog már egy doboz (én még 200-400 körül vettem), meg amúgy is van vagy 1800 darab a Múzeum egyik zugában (hol is máshol:). A gombfocit nem találtam sehol, de egy pillanatra megint átvillant az agyamon, hogy veszek egy műanyag shotgunt (régi vágyam). Visszafelé elmentem az Ikertestvéreim ablaka alatt, és megint elfogott a nosztalgia. Valamiért azok az ablakok mindig a kamaszéveimet jutattják eszembe, sok emléket hoznak vissza. Érdekes módon az Egyház utcai lakásunk ablakai nem váltják ki ezt az érzést. És hogy hogyan is kezdődött ez a múltidéző séta? El kellett mennem a postára felvenni a Hajdúböszörményi Önkormányzat adóigazolását. Egy lazán idekapcsolódó Márai-idézet:Három életforma van: a jézusi, a fausti, az ulyssesi. A többi adóalany.

2011. február 4., péntek

Wales-Anglia 19-26

Célok: Stoddard ill. Ashton(2)

Jutalomrúgások:Jones ill. Flood (2)

Büntetők : Jones (3), Hook ill. Flood(3), Wilkinson

Anglia a 6 Nations nyitómeccsén idegenben megverte Wales-t. Erre 2003-ban volt utoljára példa, Albion akkor megcsinálta a Grand Slamet, és megnyerte a VB-t is. Chris Ashton két célt is szerzett, ezzel is bizonyítva, hogy a sportág elitjéhez tartozik.

Van valakinek kedve gombfocizni velem egyet? Most úgy rámjött a gombfocizhatnék, és szívesen várom a jelentkezőket. Ja, és ha van csapatod vagy kapud, az előnyt jelent. :)

2011. február 2., szerda

2011. február 1., kedd

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Hófehérke 7 fickóval élt együtt, Piroska szülői tiltás ellenére egyedül csavargott, Csipkerózsika egy idegennel csókolózott, majd hozzáment, Hamupipőke kiszökött éjjel egy buliba. (Idézet egy számomra ismeretlen szerzőtől, Facebookon találtam. A cím egyébként Bruno Bettelheim egyik művének címe.)

2011. január 31., hétfő

Találtam most egy bukszát, akiről annyit tudok, hogy hogy hívják, és hogy akarok írni neki egy mesét. Persze előbb még megírom a tiédet, Főnököm! (Amúgy gyújtasz?:)

Ez most a kedvenc képem



2011. január 25., kedd

Egy ismerősöm Nápolyból

ja pierdolę...nie ma wody, światło i Internet nawala, w mieszkaniu zimno w pi...du, mafia na ulicy zabija i na dodatek wulkan może wybuchnąć w każdej chwili...co ja tu ku... robię...Polsko Polsko kochana, gdzie jesteś??????

(Baszd meg...nincs víz, villany és az Internet akadozik, a lakásban ki...szott hideg van, az utcán a maffia gyilkolászik és ráadásul a vulkán minden pillanatban kitörhet, mi a f..szt csinálok én itt... Lengyelország, Lengyelország, szeretett hazám, hol vagy???)

2011. január 24., hétfő

Mese XXVI.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pénzérme. Pontosabban egy aranytallér. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe.
Történetünk kezdetén ez a pénz egy ősz, öreg numizmatikus birtokában volt, aki sok más érmével együtt őrizgette, fényesítgette, és néha-néha numizmatikai kiállításokra is elvitte. Pont egy ilyen kiállításra készült, amelyet a Jékely Aladár Kultúrházban tartottak meg. Mivel tudta, hogy ott lesz eme szubkultúra színe-java, még maga Zoltán András is, ezért elvitte gyűjteményének legbecsesebb darabjait. Annyi pénz volt nála, hogy tallérunk már csak a zsebében fért el. Ám mivel az élelmiszeripari géptan nyugalmazott kandidátusa már eléggé idős és szenilitásra hajlamos volt, ezért elfelejtkezett róla, hogy zsebén egy nagy lyuk tátong. A tallér annak rendje és módja szerint ki is hullott a zsebéből, és a macskakövek réseiben el is gurult.
Arra járt épp egy kis könyvelő. Sztereotipikus könyvelő volt: alacsony, kopaszodó, szemüveges, kis bajusszal. Mellényt és kézelőt viselt. Látta, hogy valami csillog a földön, hát fel is vette. Nini, egy aranypénz! Pénz, ami nem Excelben van, ráadásul még arany is! Csak nézett, mint Falk Miksa dédunokája a helyszíneléskor. Ha már ilyen szép kis summához jutott, gondolta mulat egyet. Be is tért egy fogadóba, rögtön rendelt is egy meszely bort. Hamarosan megismerte a makaó nevű kártyajáték szépségeit. Először még nyert is, de az éjszaka folyamán elveszítette minden pénzét, beleértve a tallért is. A bor árával még adós is maradt. Másnap már kijózanodva elhatározta, hogy soha többé nem enged meg ilyen kilengést magának, és megkérte özvegy Tüskéssyné Bárdos Etelka kezét, akinek lakásához már igen régen gyengéd szálak fűzték. Boldogtalanul éltek, amíg a könyvelőcske meg nem halt.
A pénzérme egy legényhez került, aki gyakorta játszott vele fej vagy írást vagy ujjai között forgatta. Bár igen sokszor úgy tűnt, hogy felkopik az álla, azért az aranytól nem szívesen vált volna meg. Egyszer csak egy városba tévedt, ahol egy mindenre elszánt kőfaragó- és balett-táncos garázdálkodott. Nagy jutalom járt annak, aki ártalmatlanná teszi. A legény azt gondolta: egy életem, egy halálom, én bizony megpróbálom!
A haramia barlangját nem volt nehéz megtalálni, mivel a bejárat előtt  8 méteres szobra állt, talpazatán ezzel az arannyal futtatott szövegel: “Tanárnőnek szeretettel a 10.b-től”. Mit csináljon egy kőfaragó, ha a tisztességtelen munka már kezd nem kifizetődő lenni? Apróbb dísztárgyakat.
A legény le is tette a ghettoblasterét és benyomta Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeit. A gonosztevőben rögtön felötlöttek régi emlékei, és táncra is perdült. A vitéz dalia ekkor elővette parittyáját, belehelyezte az érmét, és úgy homlokon találta vele ellenfelét, hogy az menten holtan esett össze. Ebből is látszik, hősünk nagy Dávid-rajongó volt, gyermekkorának helyszínén megtalálható volt a bibliai alak néhány preraffaelita ábrázolása.
A legény meg is kapta a hatalmas jutalmat, le is telepedett egy kisebb kastélyban, elvett egy takaros menyecskét, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Az aranyat pedig még a családi ezüstnél és a nippeknél is nagyobb becsben tartották.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2011. január 23., vasárnap

Játsszunk!

Itt a Heineken kupa negyeddöntőinek párosítása. Tippeljünk! :)

Heineken kupa negyeddöntők:

Northampton v Ulster továbbjutó: Northampton

Leinster v Leicester továbbjutó: Leinster

Perpignan v Toulon továbbjutó: Toulon

Biarritz v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Heineken kupa elődöntők:

Leinster v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Northampton v Toulon továbbjutó: Northampton

Döntő:

Toulouse-Northampton győztes: Northampton

Majd meglátjuk, menni jön be belőle! :)

2011. január 22., szombat

2011. január 21., péntek

Egyre kevesebb kedvem van füstös kocsmákban berúgni(Azért nem iszom, mert szeretem tudni, hogy mikor érzem jól magam by Lét), de a Smells like teen spirit még tetszik. Most akkor öregszem vagy nem? :)


Báttya, avagy nehogy már az legyen...! :)

2011. január 18., kedd

Épp Presser Gábort hallgatok. El is felejtettem, mennyire szívemhez szóló ez a zene.
Február 19-25. között megyek Krynicába, egy sítábornak tolmácsolni. Eme blogban már meséltem arról, milyen volt tavaly, remélem, idén is ugyanolyan kellemes lesz. Legalább iszom 1-2 pofa Żywiecet(pont ma tartottam lengyel órát, hát nem ki akartam ejteni azt a szóvégi -e betűt? ááá:).

Ha napközben bemegyek a belvárosba, mindig fura találkozásokban van részem. Érdekes módon, este ez pont fordítva van, vagy nem találkozom senkivel, vagy csak olyanokkal, akik lényegtelenek a számomra. Visszatérve: ma láttam egy bukszát, aki még '99 őszén nagyon tetszett nekem, de akivel 10 éve nem találkoztam. Tényleg olyan volt, mintha kísértetet látnék.

2011. január 12., szerda

Volt egy blog....

Még 2008 májusában elkezdtem egy blogot. Egy bejegyzést ért meg, íme:

niedziela, 11 maja 2008
hát kezdődjék

Na, én is blogot írok már. Nem jártam meg mind a 6 világot, csak egy időn kívüli város lakója vagyok mostanság, ahonnan haza kell majd térnem. Sajnos. Jól éreztem itt magam, voltam misén, rugby-meccsen, moziban, színházban, Mrożek-dedikáláson. Ittam, táncoltam, ettem, tanultam, nevettem, sírtam, idegeskedtem és basztam az egészre. Nem jobb és nem rosszabb itt, mint Magyarországon, de itt itthon érzem magam. Ha majd tehetem, visszatérek ide.
Itt maradt szívem egy darabja is. Szükségszerű talán, hogy az otthonosság-érzethez hozzátartozzon az is, hogy összetörjön a szívem? Nem tudom. Mindenesetre ez itt is megtörtént. Beleszerettem egy lányba, akit mint embert is szeretek. Szerelmet nem adhatott, barátságot igen. Tudom, balfasz vagyok, mert ilyenkor hagyni kéne ezt az egészet, mert ez a barátság róka-fogta csuka, de fontos számomra Kerekperec-evő, és nem akarok vele minden kapcsolatot megszakítani. Ettől a szívem még kegyetlenül fáj most. Tudom, hogy be fog hegedni, mindig behegedt. Azt is tudom, hogy fájnia kell, mert fontos volt. El kell síratni, ez a rendje ennek. Látom Kerekperec-evő minden hibáját, és tudom, hogy megcsalt, összetört és elhagyott volna, de az agyam nem tud parancsolni a szívemnek, és nem is szeretném, hogy parancsoljon, mert a racionalitás az unalom diktatúrája. Bár az irracionalitás se jobb.
Mindegy, ez is mint, a blogok nagyrésze:szófosás. Kiírjuk magunkból a mindennapi élet lényegtelenségeit.{Micsoda közhelynek látszó bolondságokat , és általam abszolút igazságnak tűnő dolgokat írok itt le! Ha én sem hiszem, akkor más hogy fogja?}

Megjegyzés: A Magamról rész ezt tartalmazta: Közép-európai vagyok, annak minden kínjával és örömével együtt. Ja, és alkalmam volt egy ideig magával BARTA TAMÁSSAL lakni.

2011. január 10., hétfő

The Special One

José Mourinho lett az Év edzője a FIFA szerint. Ettől sem lesz olcsóbb a kenyér, de nagyon örülök neki. :) Nagy gyerek vagyok én, és egy kicsit mindig az is maradok.

Othello Genovában

Egy 70 éves sziciliai nyugdíjas Genovában lelőtte két szomszédját, mert azt gyanította, hogy az egyiküknek viszonya van a 68 éves feleségével. Később az asszonnyal is végzett. Épp öngyilkos akart lenni, amikor elfogták. Van azért ebben valami groteszkül bájos és nem utolsó sorban nemzeti sztereotípiákat erősítő.

299.

Kérdés: Melyik focicsapat szurkolói himnusza ez a dal?

2011. január 9., vasárnap

Az az ember pozitív tulajdonságai közé tartozik, ha tudja magáról, hogy szar verseket ír. Most nem konkrét személyre céloztam, de akinek inge, vegye magára. (Na jó, régi szobatársam verseit olvasgatva jutottam erre a felismerésre, de ő nem olvassa ezt a blogot, és valamennyire általános igazságként is felfogható ez a mondat.)

2011. január 8., szombat

Drága jó anyám kikerestette velem a Csokonai-összest, mert kellett neki egy idézet a Dorottyából. A kötet előszavát még Klebersberg Kúnó írta. Több generációs könyvespolcunk van, ez lesz az egyetlen örökségünk, és ezt is fogjuk továbbadni. Mindig, mikor veszek egy könyvet, arra gondolok, hogyan fogja a fiam levenni a polcról, és neki is mennyire fog tetszeni.
Úgy néz ki, a tudatalattim elkezdett baszakodni velem. Magam sem tudom pontosan miért, de nyughatatlan vagyok, nem bírok egy helyben ülni. Ez elég fura érzés egy hivatásos fetrengőnek. :) Egyébiránt letöltöttem Erlend Loe hangoskönyveket és ír etno punkot.

2011. január 7., péntek

Tudta-e Ön?

Hogy Edward Elgar angol zeneszerző 1923-ban befizetett egy amazonasi hajóútra, és dél-amerikai operházakat látogatott?

Hogy az első világháború és felesége halála után régi kedvteléseit: a golfozást, a kémiai kísérleteket, a sárkányröptetést és a heraldikát nem folytatta tovább?

Sok érdekeset lehet megtudni a rádióból. :)

Menthetetlen vagyok. Letöltöttem az Ördöngös időket hangos könyvben. Észtül. A történethez hozzátartozik, hogy egy fél évet tanultam észtül az egyetemen, de annyira nem érdekelt, hogy egy szót sem tudok. Én vagyok talán az egyetlen, aki kettest kapott ebből a tárgyból, legalább is az észt lektornak meg kellett nézni az indexemben, hogy hogy van a kettes betűvel (elégséges).

Egy jó gondolat

A tökéletes menyasszony olyan, mint az ideális anya. Nem szolgáló, hanem királynő, és a szíve együtt kell dobogjon a saját vágyaival, és nem másokéval.

2011. január 6., csütörtök

A spamekben, amiket kapok, az a megszólítás szerepel, hogy: Strici. Tudhatok valamit. :)
Mit kezdjek egy olyan nővel, akit nem zavar, hogy nem akarom megdugni?

2011. január 5., szerda

Kérdés III.

Szerintetek ki a legantipatikusabb jobboldali publicista? Én talán Lovas Istvánra, vagy esetleg Tóth Gy. Lászlóra tippelnék, de minden válasz érdekel.

Adjátok vissza a Komszomol-tagságimat!

Eléggé viccesnek tartom, hogy házi könyvtárunkban csak két szerző van, akit a Kráter Könyvműhely adott ki: Andrus Kivirahk és Wass Albert. Elképzelem, ahogy egy kiadói bulin pezsgőt kortyolgatva kedélyesen elbeszélgetnek.

2011. január 3., hétfő

Ide mennék ma este

Rendet raktam a szobámban, különös tekintettel fiókokra, polcokra, szekrényekre. Amiknek a megtalálása igazán meglepett: mindhárom Dream-koncertjegyem, az első és utolsó Szpari bérletem, egy derékszögű vonalzó, két szál cigi. Minden selejtezéskor rengeteg dolgot kiszórok, de vannak olyan tárgyak, amiktől nem tudok megválni.

2011. január 2., vasárnap

Egy kis rock and roll az új évre (Kösz, fiúk!:)

Az m1-en épp a Sok hűhó semmiért megy a Vígszínházból. Erről jutott eszembe, hogy én már álltam azokon a deszkákon. Egy lengyel Down-egyesület molinóját tartottam, miközben Down-szindrómás fiatalok salsa-bemutatót tartottak. A tánc előtt pedig a fordításomat Ted Mosby magyar hangja olvasta fel. Jó érzés volt, meg kell hagyni.
A spanyol kormány betiltotta az iskolai játszótereken való dohányzást. Melyik suttyó képes arra, hogy egy iskola játszóterén gyújtson rá?! A spanyolok dohányzási kultúrája nem éppen a legfejlettebb lehet, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy állandóan tarhálnak. Nem gyújthatsz rá úgy szabad téren, hogy ne jöjjön oda egy Spaniard(tetszik mostanában ez a szó), és ne kérjen egy cigit. Pontosabban nem kér, hanem azt mondja, hogy: Adjál már egy cigit! Egy embert sok minden minősíthet, úgy néz ki, ebbe a füstokádás is beletartozik.

2010. december 29., szerda

Van aki tabloidokat olvas, hogy kielégítse a szenzációéhségét, drága jó apám a Skandalum, magyar közéleti botrányok 1843-1991 című művet. Aki több száz évben gondolkodik, azt az érdekli, hogy Deák Ferencet nem választották követté, nem pedig Kiszel Tünde legújabb naptára.

Charlie Bartlett

Láttam most egy jó filmet. Egy srácról szól, akit mindenki megtalál a gondjaival, és ő próbál nekik segíteni. Ismerős valahonnan, mi pupákok? :) Ha van kedvetek, nézzétek meg.


Elágazó ösvények kertje avagy a google mint az avantgárd eszköze

borges idézetek

rókagomba megkeseredik

2010. december 28., kedd

Ezt kaptam karácsonyra (magamtól)

Kivirähk, Andrus
Sári, Samu és a titkok

Kivirähk, Andrus
Kék vagon

Gombrowicz, Witold
Ferdydurke

Vian, Boris
Mindenkit megnyúzunk! (drámák)

Szorokin, Vlagyimir
Kékháj

Loe, Erlend
Naiv.Szuper.

Loe, Erlend

Elfújta a nő

Ui: Most, hogy újraolvasom a listát, mintha a tudatalattim megviccelt volna, mert az öt szerző rátalált egy hús-vér emberre, akihez lazábban-szorosabban köthetem őket.

Weöres Sándor: Az éjszaka csodái (részlet)

Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.

Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.


Most a Tested kell

Minden szó felesleges

Karomban alszol


Reggeli napfény

Simogatja a tested

Mosolyt varázsol

2010. december 24., péntek

A Nyíregyházi Főiskola rektora karácsonyi beszédében főként Júdásról beszélt. Állítólag szép beszéd volt, de biztos hogy nem szerencsés témaválasztás.

"...és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország."

Drága jó anyám tudtán kívül lenyúlta valahonnan a Nyugat 1909-es évfolyamának második kötetét. Még jól is jön, mert a miénket megrágta Montyka. Igaza lett Aszlányinak: Aki nem lop könyvet, nem kultúrember.

2010. december 19., vasárnap

2010. december 17., péntek

Mese XXV.

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Takaros kis menyecske volt, ellátva minden jóval: okos volt, bájos, számos külhoni nyelv ismerője. Emellett kedves, vices és az emberek is leborultak a konyhaművészete előtt. Szóval nem volt, aki ne szerethette volna. Kivéve, gimnáziumi matematika-fizika-ábrázoló geometria tanárát. A gimnáziumi évek alatt sokat sanyargatta a lányt, ám mivel a középfokú oktatás csak négy évig tart, ezért a ballagás után a gonosz satrafa elvesztette minden hatalmát. A ballagás, mint az átok megtörésének eszköze.
Annak rendje és módja szerint a Leány egyetemre ment. Mint fiatal, kiváncsi, mindenre nyitott elmét, lenyűgözte, néha megrémítette és időnként elszomorította a Tudás Átadásának Szentélye. Ahogy egy nap épp egy padnál üldögélt az egyetem épületében és Allen Königsbergtől olvasta Az ipari forradalom hatása a XIX. századi sírfeliratokra című zseniális és érdekfeszítő tanumányt, egyszer csak odalépett hozzá egy dalia. Jóképű volt, hanyagul elegáns, nem sugárzott róla a szabados viselkedés és az önálló gondolatok teljes hiánya2. Szóba elegyedtek, kiderült, hogy a fiú már többször látta a lányt, amint éppen Nietzsche-vel a szatyorban3 elhaladt előtte. A fiúról kiderült, hogy kincstártudomány és atyafiság szakos. Emellett anyanyelvének és a hegedűnek is mestere.
Szép románc kerekedett ebből a találkozásból, bejártak számos országot, megörvendeztetve ama országok lakóit jelenlétükkel. Mert nincs is szebb, mint két ember látványa, akik szeretik egymást. Ennél szebb talán csak a harcsapaprikás túrós csuszával.
Egy reggel, miután megvették kedvenc péksüteményüket a szokásos helyen, egyszer csak lecsapott az égből egy griffmadár, és elragadta a lányt. Benedekmester, mint minden a világ dolgaiban járatos férfiú, egyből tudta, hogy ez csak a gonosz műve lehet. Ugyanis köztudomású, hogy minden matematika szakos tanárnak, (sőt sok esetben a fizika és a kémia szakosoknak is), van egy griffmadaruk a szertárban. Közvetlenül az ikozaéder mellett.
Fel is kerekedett, hogy megkeresse szerelmét, és megvívjon a gonosz boszorkával. Az útra magával vitte Schrödinger macskáját, akit még az Év fiatal kincstárnoka versenyen nyert, és persze varázsszavú hegedűjét sem hagyhatta otthon. Hamarosan el is érkezett a nagymultú Peskovics Aladár Nehézgépipari Szakközépiskolához, ahol hajdanában a Leány tanult kovács-vasesztergályos tagozaton. A portán viszonylag lassan jutott át, mert meg kellett hallgatnia a portásnak, Holecskó Gábornak – akit mindenki csak Főnökdzsínek hívott – azon történeteit, melyek a szeszgyárban történtek meg vele. Végül is elérte a második emeleti matematika szertárt. Alapjában véve békés természetű legény volt, de mivel már régi vágya volt, hogy berúgjon egy ajtót, így is cselekedett. Ott is taláta (épp a III.C dolgozatait javította), a Leányt, és persze Alekszandr Danyilovics Alekszandrovot (ismertebb nevén: Szását), a griffmadarat.
 ráuszította Schrödinger macskáját, aki a dobozban eltöltött idő alatt minden halálfélelmét elveszítette. Küzdelem közben nem kért és nem adott kegyelmet, így a harcnak hamar vége is lett, és Minden Tanárok Leggonoszabbika holtan rogyott össze. Benedekmester pedig eközben elővette hegedűjét, és ekezdett játszani. Annyira elbűvölte a fenevadat, hogy gyerekjáték volt elszökniük. 
A két fiatal ezután továbbra is boldogan élt, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
1Kitalált karakter, egy péntek este eredménye. Ő mindenki osztályfőnöke.
2Boris Vian: Venyigeszú és plankton
3Garaczi László valamelyik Lemúr-könyvében van egy ilyen mondat.

2010. december 15., szerda

Ezt akarom karácsonyra


Teszt

Itt egy kis teszt. Tudom, kicsit tematikus, eléggé könnyű, de jó szórakozást hozzá! :)

1, Pani Maria jest bardzo ….........

a, młody b, młoda c, młode

2, Pan Jan jest ….......

a, nerwowy b, nerwowa c, nerwowe

3, Ich mieszkanie jest dosyć ….......

a, ciemny b, ciemna c, ciemne

4, Ile kosztują …...... ? (jabłko) l.m.

a, jabłko a, jabłka c, jabłki

5, Czy trzeba kupić ….....? (nowy zeszyt)l.m.

a, nowi zeszyte b, nowe zeszyty c, nowej zeszytu

6, Proszę cztery …...... (mała koperta)l.m.

a, mali koperte b, małą kopertę c, małe koperty

7, Ci …...... są …........ (lekarz, zajęty) l.m.

a, lekarki, zajęte a, lekarze, zajęci c, lekarzy, zajęty

8, …........ są …..... (Nowak, niski) l.m.

A, Nowacy, niski b, Nowake, niskie c, Nowakowie, niscy

9, …........ zdobyli medale.(Sportowiec)

A, Sportowce b, Sportowcy c, Sportowie

10, Idę do …........(ulubiona koleżanka)

a, ulubionego koleżanky b, ulubionej koleżanki b, ulubioną koleżankę

11, Szukamy ….....(nowe mieszkanie)

a, nowego mieszkania b, nowej mieszkanii c, nowym mieszkaniu

12,To jest książka dla ….... (starszy brat)

a, starszej bratu b, starszym bracie c, starszego brata

13, W naszej grupie jest sześć …...... (nowa studentka)

a, nowej studentki b, nowych studentek c, nowego studencie

14, Proszę pięć …....... i pięć …....... (talerz, kubek)

a, talerzy, kubków b, talerze, kubki c, talerzów, kubkowie

15, W tym pokoju stoi pięć …..... (biurko)

a, biurki b, biukrka c, biurek

16, To jest restauracja dla …...... (żołnierz)

a, żołnierze b, żołnierzów c, żołnierzy

17, W tej szkole pracuje pięciu …....... (nauczyciel)

a, nauczycielów b, nauczyciele c, nauczycieli

18, Ilu …....... jest dzisiaj na zebraniu? (minister)

a, ministrów b, ministry c, ministre

19, Kiedy pomożesz …...... posprzątać wasz pokój? (leniwa siostra)

A, leniwej siostry b, leniwej siosrze c, leniwemu siostrowi

20, Książkę musisz dać …...... (silny brat)

a, silnemu bratowi c, silnej bracie c, silnych bratom

21, Powiedz …...... , że nie może bawić na ulicy.

A, głupiej dzieckom b. głupemu dziecku c, głupowi dzieckemu

22, Ona przygląda się …....... (drogi zegarek)

a, drogim zegarkom b, drogowi zegarkami c, drogich zegarek

23, Pan Jan wynajmuje mieszkanie …..... (młody inzynier)

a, młodych inżynierach b, młodego inżynierami c, młodym inżynierom

24, …............. nie podobają takie fryzury. (młoda kobieta)

A, młodej kobietą b, młodym kobietom c, młodą kobiecie

25, Znam …........ (pan Wróblewski)

a, pan Wróblewski b, pana Wróblewska c, pana Wróblewskiego

26, Oglądam …....... (stara fotografia)

a, starą fotografię b, starą fotografią c, stara fotografia

27, Czytam.........

a, powieść b, powieści c, powieścią

28 Czy masz …..... (zielony klucz)

a, zielony klucz b, zielonego klucza c, zielonym kluczem

29, Chciałbyś …...... (duże mieszkanie)

a, duże mieszkanie b, dużego mieszkania c, dużym mieszkaniem

30, Lubię........ (kot)

a, kot b, kota c, kotem

31,Jestem …........ ( przystojny Węgier)

a,przystojnym Węgrem b, przystojny Węgier c,przystojnych Węgrom

32, Jestem …...... (wielojęzyczna inżynierka)

a,wielojęzyczną inżynierką b,wielojęzycznym inżynierkiem c,wielojęzyczna inżynierka

33,Jadę do pracy ….... (czerwone metro)

a,czerwonym metrem b,czerwonego metra c,czerwonych metrze

34, Jesteśmy ….... (dumni rodzice)

a, dumnymi rodzicami b, dumnych rodzicach c, dumny rodzice

35, Interesuję się …...... (małe samochody)

a, małe samochody b, małymi samochodami c, małych samochodach

36, Dwa lata temu mieszkałem w ….........

a, pięknym Krakowie b,pięknego Krakowa c,piękny Kraków

37, Dużo rozmawaliśmy o …....... (miłość)

a,szczęśliwą miłością b,szczęśliwej miłości c,szczęśliwego miłościu

38, Stół stoi przy …..... (okno)

a,brudnym oknem b,brudnego okna c, brudnym oknie

39, Bardzo lubię żyć na …....... (Węgry)

a,wspaniałych Węgrzech b,wspaniałym Węgrom c,wspaniałego Węgrach

40, Słuchałem bardzo dużo o …......... (utalentowani inżynierze)

a,utalentowany inżynierze b,utalentowanych inżynierach c,utalentowanego inźynierom





Riasztó jelek: ahelyett, hogy lekaptam volna a polcról a Nagy László összes első kötetét, és elolvastam volna a Ki viszi át a szerelmet..., inkább megnéztem Youtube-on.:)

Létem ha végleg lemerült...

Most beszélgettem Facebookon Léttel. Nagyon jól esett.

Ő volt az első lánybarátom, nulladikos korunkban még vittem neki Del Piero- és Ronaldo-posztert, aztán harmadikos korunkban, amikor mindketten magyar faktosak voltunk, lettünk igazi barátok. Beszélgettünk irodalomról (neve is innen származik: A Lét elviselhetetlen könnyűsége) , az élet fontos dolgairól (középiskolás fokon). Jókat cigiztünk és nevetgéltünk együtt. Ő már nem dohányzik, már én is egyre kevesebbet, de a nevetgélés megmaradt. 

Minden egyes beszélgetésünk, még ha online történik is, kicsit feltölt.

Egy ember, aki már akkor ismert, amikor még ha kimentem a strandra, az emberek Byron-idézeteket fröcsköltek a szemembe, aki tudja milyen hülye és bölcs, milyen tapló és kedves tudok lenni egyszerre.

Egy ember, aki szeret engem, és a legkisebb mértékben sem akar kihasználni. 

Egy ember, akit zavarbaejtően ismerek, és aki zavarbaejtően ismer.

Egy ember, akivel először kávéztam.

Egy ember, akivel először voltam Krakkóban.

Egy ember, akinek elsők között mondtam el, hogy tesóm férjhez ment.

Egy ember, aki meg tudja nekem adni azt, amire legnagyobb szükségem van: a vidámságot.

Egy ember, aki nélkül tényleg szegényebb lenne az életem.

Na, megyek én, összedobok egy dolgozatot a "gyerekeknek".

2010. december 14., kedd

Mese XXIV.


Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két medvebocs. Nagymedve és Kismedve. Szüleik praktikus okokból nevezték el őket így, nem pedig az asztronómia iránti vonzódásuk miatt. A két bocs szépen növekedett, Nagymedve talán egy kicsit jobban is. Szerették a számítógépes játékokat,  a Hatalom Kártyái Kártyajátékot és a Satyrlord című zseniális filmalkotást.  Ennek ellenére nem voltak kockák, jártasságot szereztek a harcművészetekben, és gyakorta látogatták a Kertvárosi Ólmozott Sarkantyús Alpakkák (KÓSA) meccseit is, ahol akkoriban a legendás Einstein-Podolsky-Rosen csatársor rúgta a bőrt.
Mikor Nagymedve már elérte az ivarérett kort, elindult, nekivágott a Rengetegnek. Útközben kisebb hímnemű állatokkal táplálkozott, a nőstényeikkel pedig párosodott. Rákapott a fura füvekre és gombákra is.
Egyszer épp egy ilyen spirituál-transzcendentális vacsora után feküdt a réten, nézte az eget, és hallucinációiban a metrikus terekben kalandozott. Arra ment épp egy egész cirkusz, kocsikkal, vad- és szelíd állatokkal, nagybajszú cirkuszigazgatóval, artistákkal, bohócokkal, tűz-és kardnyelőkkel, erőművészekkel, műlovarnőkkel, késdobálókkal, és egy teljes, kiválóan felszerelt TMK-val. Amint meglátta a réten heverő mackót, az igazgató így szólt:
-Na, ez se a méztől ilyen! Gyerünk, fogjátok be! Lesz már egy medve is a társulatban! - kacagott fel gonoszan, eleget téve a gonosz cirkuszigazgatókra vonatkozó előitéleteknek.
Amint a mackó felébredt a ketrecében, eléggé elcsodálkozott, hogy hová is került. Csak nézett, mint Van Gogh a Dolby Surroundra. De még nagyobb lett az elképedése, amikor karikát húztak az orrába, és medvetáncra kényszerítették. A nap végére igen el is búsult. Egyszer csak berepült a ketrecébe egy madárka, akiből csak úgy sugárzott az intellektus.
-Mit búsulsz, te melák? - kérdezte.
-Bevagyok ide zárva, és még a szeretteimet sem tudom értesíteni.
-Na, nehogy már egy ekkora böhöm nagy állat búsúlásra adja a fejét! Én elrepülök a családodhoz, és értesítem őket.
A madárka így is tett. Kismedve, amikor meghallotta, mi történt a bátyjával, egyből elővette a ládából a tarisznyáját, bepakolt egy kis hamubasült pogácsát, hagymát, juhsajtot, egy mp3-lejátszót rajta a teljes Manowar-diszkográfiával, és elindult kiszabadítani a bátyját.
Útja során találkozhatott volna egyéb állatokkal, akiknek szivességet tehetett volna, és ezért igéretet kaphatott volna arra, hogy a jövőben ezeket a szivességeket meghálálják, de ez nem történt meg. Egész sima kis útja volt, kisebb állatokkal táplálkozott, de neki már volt annyi esze, hogy ne üzekedjen annyi nősténnyel és hogy kerülje a fura füveket és gombákat. Meg is találta a cirkuszt, megvárta míg leszáll az éj, lopott a TMK-soktól egy jó kombinált fogót, levágta a lakatot bátyja ketrecéről, és együtt elszeleltek az éjszakába.
A két mackó és a madárka ezek után gyakran lógott együtt egy-két pofa sör mellett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!


Jóslás

Egy nő éppen arról mesél anyámnak, milyen szép napokat töltött Jordániában, és hogy jött össze ott egy fickóval. Áradozik, képeket mutogat, és anyám ennek az élménybeszámolónak a meghallgatásáért fog 10000 forintot kapni. Hát, nehezebben is kerestek már pénzt.:)

2010. december 12., vasárnap

Annyi haszontalan dolgot írtam már ide, álljon itt valami hasznos is:

Sohase fagyassz le rókagombát! Megkeseredik.

2010. december 11., szombat

Meglepetés

Aironi-Biarritz 28-27

Dimitri Yachvili csak egy büntetőt rúgott.

Nemzetközi lettem

Horvátország 1


Magyarország 1


Amerikai Egyesült Államok 1
Belémbújt a kisördög. Iszonyatosan vidám vagyok, és folyamatosan vihogok, mint egy bakfis. Egyébiránt bazi jó állapot. :) A nap folyamán jön még egy mese!

2010. december 10., péntek

Chatelnék veled

Mint régi szép időkben

De már nincs miről

Számvetés

Eddig írtam 23 mesét.

Nézzük, a címzettek szerinti listát.

  1. K: 11 db
  2. Cz: 3 db
  3. Él: 2 db
  4. L: 1 db
  5. It: 1 db
  6. Hr: 1 db
  7. B: 1 db
  8. Zs: 1 db
  9. R: 1 db
  10. Rh: 1 db 

Nézzük a főszereplők szerinti eloszlást.

  1. Egyszerű lány : 7 db
  2. Királylány: 6 db
  3. Dalnok: 3 db
  4. Nyúl: 2 db
  5. Sárkány/Egyszarvú: 2 db
  6. Lány/Fiú: 1 db
  7. Ikrek: 1 db
  8. Hírnök: 1 db

A valós helyszínek szerinti megoszlás:

  1. Budapest és részei: 6 mese
  2. Krakkó: 4 mese
  3. Nyíregyháza: 3 mese
  4. San Sebastian, Szarajevó: 2 mese
  5. Tiszavasvári, New York, Lisszabon, Portó, Split, Zadar, Ancona, Bologna, Genova, Toulouse, Bilbao, Valladolid, Salamanca, Kuala Lumpur, Szlovákia, Varsó, Kaunas, Riga, Talinn, Diósgyőr, Szerencs, Záhony, Bonn, Bern, Barcelona, Marseille, Firenze, Tel-Aviv, Veszprém, Párizs: 1 mese

Igen, kicsit unatkoztam. Holnap jönnek a fiktív helyszínek. Most megyek piálni.

Mese XXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Egyszerű leány volt, semmiféle kékvér nem csörgedezett az ereiben. Egy faluban élt, ahol reggelente keveredett a hideg, a füst és a köd. Egyszer csak gondolt egyet, és elindult a közeli városba, szerencsét próbálni.

Volt ő abban a városban minden, csak akasztott ember nem: mosogatólány, felszolgáló, masamód, mosónő, szobalány. Szorgalmas és dolgos leány volt, ám a bér mindenhol annyira volt épp elég, hogy fel ne kopjon az álla. Ahogyan üldögél épp magában, egyszer csak megszólítja egy puccos dáma:

-Te, leány! Fiatal vagy, erős és egészséges, szegődj el hozzám!

-És mi lenne a dolgom?

-Férfiakat kéne szórakoztatnod.

-Szóval menjek el egy rosszhírű házba?

-Férjhez is mehetsz egy faragatlan tuskóhoz, az is ugyanazt fogja veled tenni, mint ezek a férfiak, és még nyomorban, megaláztatásban is kell majd élni. Én jómódot ígérek neked, emberhez méltó életet, és ki tudja, talán a kiemelkedés lehetőségét is.

A lány igen el is volt keseredve, tudta azt is, hogy alapjában véve igaza van az asszonyságnak, és mivel mint minden nőt, vonzotta is a kurtizánná válás gondolata, rá is állt a dologra.

Madame Hortense - mert így hívták a nőt - meg is tanított neki mindent: testének helyes ápolását, hogy hogyan társalogjon elmésen az itáliai reneszánsztól a politikáig mindenről, hogy hogyan szerezzen örömet egy férfinak, és persze magának is.

Hamarosan el is jött az idő, hogy fogadhassa az első kuncsaftot. Egy gazdag gabonakereskedő volt, világosbarna teveszőr kabátban és fekete kalapban. Jó kiállású férfi volt, akinek kezén ott díszelgett a jeggyűrű.

-Üdvözöllek, uram! Mi az, amihez kedved lenne? Mivel szórakoztathatnálak?

-Üdvözletem, kisasszony! Frissen megözvegyült férfi vagyok, a jeggyűrűt még mindig nem tudtam lehúzni az ujjamról. Egy kis gyógyírt keresek a karjaidban. Felejtesd el velem egy-két órára elhnyt nejemet, hogy aztán emléke még szebben, ámde szívemnek könnyebb módon tündökölhessen.

A lány tudta, mire van a gabonakereskedőnek szüksége. Sütött neki egy tepsi nagy csokidarabos brownie-t, és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy milyen lett volna a férfi és neje élete a továbbiakban. Mesélt a boldog évekről, amiket együtt töltöttek volna, a három gyermekről, akiket felnevelnek, az együtt töltött időskorról. Mesélt a kísértésekről, az elkerülhetetlenül is bekövetkező házassági krízisekről, és a végén megkérdezte, hogy mi lenne, ha fordítva történt volna, és a férfi hal meg előbb. A gabonakereskedő belátta, jobb így, hogy nem szeretett nejének kellett elviselnie a másik elvesztésének kínját. Meg persze a brownie is módfelett ízlett neki. Olyan megnyugvással tért haza, amelyet semmilyen gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A következő kuncsaft egy ifjú volt. Lángoló üstökű költő, aki szexuális tapasztalatszerzésre vágyott, és persze vonzotta a bordélyok világa is, mely nem egy írónak szolgált ideiglenes lakhelyéül.

A lány tudta, mire van az ifjúnak szüksége. Könnyű kelmékbe öltözött, és egész éjjel táncolt a fiúnak. Eltáncolta neki, milyen is lesz az élete. Eltáncolta az írás szenvedélyét és a szenvedést, amit okoz. Eltáncolta a sikereket, amiket el fog érni. Eltáncolta a nők hadát, akik a karjaiba fognak omlani, és eltáncolta azt az egyet is aki hű társa lesz. Nem volt éppen egy könnyű feladat, de még a Nobel-díj bizottságot is sikerült eltáncolnia. A költő olyan eksztatikus állapotban tért haza, amelyet semmiféle gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A fiatal tolnok nem maradt sokáig távol, összeadta magát a műintézmény egyik jeles kéjhölgyével, Vastag Bertával, és délelőttönként az egyik hátsó szobában írogatta műveit. Kell jobb hely az alkotásra, mint egy bordély nappal?

A harmadik kuncsaft egy jóképű dalia volt. Hossz háborúból tért meg, ahol rengeteg szenvedést és halált látott. A lány egyből tudta, mire van a katonának szüksége.Vannak olyan helyzetek, amikor a szavak vagy a tánc mit sem érnek. Odalépett hozzá, mutatóujját a férfi ajkaira tette, jelezvén, hogy ne szóljon egy szót se. Levetkőztette, megfürdette, aztán szerelmeskedtek. A dalia olyan boldog állapotban tért haza, amit csak a gyönyör és az érzékiség adhatott meg neki.

A vitéz aztán a következő este megszöktette a lányt, ellovagoltak egy messzi-messzi királyságba, ott nyitottak egy roncstelepet, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 8., szerda

Buhera mátrix

Épp a Pusztítót nézem,(legalább akkora kedvencem a kilencvenes évek akciófilmjei közül, mint az Utolsó cserkész, ami mellesleg vasárnap volt) így tanúja lehettem egy beszavazóshownak. Ennek kapcsán jutott eszembe Litkai Gergely kis listája:

  • A normális világban sohasem kapsz kétszázezer SMS-t, hogy ne gyere ki a lakásodból.
  • Fogalmilag kizárt, hogy a Blikk címlapjára kerülj azzal, hogy fürdés közben arról beszélgetsz, hogyan csinálod hátulról, maximum a lichthóf túloldalán lakók nem köszönnek többet.
  • Ha fiú létedre napi három órát töltesz hónaljepilálással, és az álló szoláriumban, nem rajongói klubod alakul, hanem leköcsögöznek a kocsmában.
  • Ha fél év után feltételesen kijössz a házból, nem műsorvezetői állást ajánlanak, hanem pártfogó felügyeletet. 

2010. december 7., kedd

Most épp new york-i időszakom van:

  • Woody Allen-filmek
  • How I met your mother
  • Paul Auster: Invisible
  • Mese egy kedves ismerősnek, akihez nagyon közel áll New York.

Talán jót tenne nekem most egy nagyváros. Legalább is ennél nagyobb.

Mese XXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Apja könyvelő volt, anyja harsány. A két szülő útjai elég hamar elváltak egymástól, ám furábbnál-furább párok és párcserék után mindketten meglelték az ideális mostohaszülőt a Lány számára.

A Hercegnő a Jobbik fővárosában nevelkedett süldőlány koráig, de a líceumot már a szomszédos királyság székhelyén végezte. Itt is hamar megszervezte udvartartását, amelyet a kívülállók csak a Bandának hívtak. Ez látszólag egy demokratikus közösség volt, ám valójában a Királylány irányította. Boldogan teltek ebben a közösségben napjai. Reggel kávé, átvágás a virágokkal teli parkon, beviharzás a líceumba, rágyújtás, társadalmi élet, órákkal tagolva. Esténként néha egy kis italozgatás. A film-színház-muzsika-irodalom újdonságai. Néha beleszeretett egy-egy lovagba, aki az apja lehetett volna.

Az egyetemi stúdiumokat már a birodalom székhelyén végezte. Az elején itt is körülbelül azt csinálta, mint gimnazista korában, csak még jobban kitágultak a határok. Most már nem kellett eljátszania a nagyvárosi, liberális értelmiségit, szép lassan azzá is vált. Film-színház-muzsika újdonságai, most már saját szemével látva, egyre több pia,és korban is már hozzáillőbb partnerek. Már csak kétszer olyan idősek voltak, mint ő. Szép, ámde haszontalan okfejtések a világ dolgairól.

Néha átrándult egy messzi királyságba is, meglátogatni anyját. Egy fél évet töltött is ebben a királyságban, de nem tetszett neki.

Egyszer csak nagy változások következtek be az életében. Leszokott a dohányzásról, és generációváltás következett be szerelmi életében: megtalálta élete párját, egy jámbor, ámde szeretnivaló és víg vitéz személyében. Mert ahogy maga mondta: hiába minden ész, vagyon, humor vagy érdem, semmi nem ér annyit, mint egy fiatal, feszes fenék, amiről a szúnyog is lepattan.

Telt-múlt az idő, és a két fiatal elhatározta, hogy összebútorozik. El is hívták ismerőseiket, hogy segítsenek nekik ebben. Minden rendben is ment, az új kastély szép lassan megtelt berendezési-és használati tárgyakkal. Már csak egy szekrénysor maradt. Fehér, pozdorja szekrénysor volt, műanyag aranyozásokkal az ajtókon. Ezt próbálták megmozdítani, de sehogy sem sikerült, hiába tolták-vonták, sőt egyszer csak kinyílt a bárszerkény ajtaja (hisz mi más is lehetne egy szekrénysor szája) és hammm! bekapta egyiküket. Na, ennek már a fele sem volt tréfa. Jöttek hercegek, grófok, vitézek, nagykalapú tótok, válogatott cigánylegények a világ minden részéről, de egyikük sem tudta még egy arasznyit sem megmozdítani a szekrénysort.

Egyszer csak arra sétált egy ősz szakállú koldus, aki megállt a rettenetes bútor előtt, és így szólt:

-Ez ellen a pokolfajzat ellen nem használ semmi, csak a Csodálatos Műbútorasztalos. Őt kell elhívni Kőbányáról.

El is szalajtottak érte. Épp reggelijét fogyasztotta: abárolt szalonnát fehér kenyérrel és cseresznyepaprikával. A Mester magára kapta csodatévő szerszámövét, és már indult is megvívni az ádáz bútorral.

Mikor odaért, megállt a szekrénysor előtt, 1-2 percet gondolkodott, majd előkapta csillagcsavarhúzóját, és kimondva a varázsigét: -Baszd meg a herőccet! - darabjaira szedte a bútort, így már gyerekjáték volt felvinni.

A Csodálatos Műbútorasztalost gazdagon megjutalmazták, a két fiatal pedig boldogan élhetett új otthonában, míg... De ez már a jövő meséje.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 6., hétfő

Érdekes lista

Pingy Web Application - Ping Tool

Some Blogs you might want to visit while waiting:

http://vekengesek.blogspot.com
http://ancient-archeology.blogspot.com
http://antiquegreece.blogspot.com
http://goddessesandgod.blogspot.com

Türelmetlen vagy

Igazat mondat veled

Ostobaságod

2010. december 4., szombat

Léted befonja

zeitgeist könnyűsége

Csak a tested kell


Megint egy idézet

Van egy német szó, amelynek a világ közös nyelvében lenne a helye, nem tudom, van-e magyar megfelelője: ez pedig a zeitgeist. Ez valami olyasmi, mint a korszellem, egy század mentalitását jelenti. Ha igazodsz ehhez a korszellemhez, van egy bizonyos nyelvhasználat, egy bizonyos gondolkodásmód, egy bizonyos érzésvilág, amely az adott témához kapcsolódik. A zeitgeist, amit leginkább a sajtó, a média formálnak, felkínálja, hogy cselekszik az emberek helyett. Megmondja az embereknek, hogy mit gondoljanak bizonyos dolgokról, és az emberek elfogadják, majd annak megfelelően cselekszenek.

Martin Walser

2010. december 2., csütörtök

Arcom temetném

Hajadba, illatodba

Tested a gazdag

Történet nekem

Ezt a történetet én kaptam.  Bátorítsuk az ifjú szerzőt, úgyhogy lájkoljátok!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nap, még a rendszerváltás előtt. Négyen születtek meg. Kettő-kettő. Egy-egy pár. Az ABC sorrendjében az elsők (Rekrik) most a számok, a hegyek és a nők világában élnek. A másik pár egyik fele talált magának egy – ha már meséről van szó, akkor hajrá, adjunk neki álnevet – Macit. Ők ketten biztos vagyok benne hogy be fog járni a fél világot, most nagyon boldogak, egymásnak termetette őket az Ég. Tudom, tudom, ilyen csak a filmekbe létezik, de ez így van, mert nekem Anijeneb mondta. Elérkeztünk mesénk főszereplőjéhez. Elég régóta él már Vadkeleten. 10 évvel kevesebb ideje, mint Rekrik. De ez a idő elég volt arra, hogy Anijeneb egyike legyen a legérdekesebb embereknek, akikkel Rekrik találkozott. A pubertáskor kezdetekor mindig érdekes egy olyan ember, akinek a leghamarabb nő szőr „ott”. De hamar kiderült, hogy Anijeneb sok szempontból is meghatározó volt Rekrik életének. Ő volt A lázadó, A mindentudó, és A semmit-nem-tudó egyszerre. Érdekes módon, Enejaib és Rekrik barátsága akkor kezdődött igazán, amikor otthagyták azt a helyet, ahol az újkori történelmet tanították. Persze ezt a tudományt már Enejanib akkor is jobban tudta a tanárnál, aki valószínű, hogy (magyar tanár lévén is, 2in1, effiviency is our way) az olyan mondatok után- amit csak úgy, odabiggyesztve közölt velem magyarórán, miközben I. András seregének egyik kiváló katonájáról tanultunk - hogy „Búvár Kund vagyok, a parazita” , valószínű nem maradásra késztette volna a teremben. Az ifjúkor kezdetekor Enejanibnak nem parancsolt senki, őt lehetett vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem. Az tetszett nekem igazán, hogy Ő ezt leszarta.”Én eladom neked, jó ha megveszed
de azt is leszarom hogyha nem ezt teszed”Shit on it – mondja a jól nevelt angol.
Rá mindig lehetett számítani. Kik voltak a Ratkó gyermekek, és ki vezet a BL-ben? Egy kis fejtágítás után, próbálkozott Csernus Imre nyomdokaiba lépni. Mennyire élvezte ezt akkor is, emlékszem, amikor egy egy, lazának induló rokkinnes sörözés alkalmával kifejtette az anatómia lányok számára talán nem igazán emészthető részleteit, sok-sok addig általam jól ismert biológiai folyamatok meghatározó mozgatórugóit. Majd jött a postás korszak, most felnövök, megmutatom a világnak, hogy nem csak olvasni tudok, hanem pénzt keresni, mindenki bakaphatja. Azt hiszem, sokkal boldogabb volt akkor, mint most. Aztán egy szép napon felkelt, és „Chc? si? uczy? j?zyka polskiego”, a kompenzáció magasfoka. Nyilván kellett egy ál-arc is, hogy nézne már ki, hogy Anijeneb, az élő lexikon, nem tanul mellette világorodalmat is, beikszelte azon a bizonyos lapon, és sikeresen el is kezdte a lengyel-magyar barátság irodalmi és kultúrális alapjait tanulni, és elsajátítani. Hogy hogy nem, Polska wygra?a. Kicsit olyan nekem, mint azok a bohócok, akik szórakoztatják a világot, bármikor, bárhol, de a cirkusz után egyedül fekszenek le az istálló mellett. Azáhgyeríny nem lenne az a város nélküle. Enejanib jön, ott van, bármi történjen is.
Az örök keresgélő, az örök menekülő egyszerre. Megy-megy, maga sem tudja hova, néha, tiszta pillanataiban megvilágosodik, és igen, kellenek az emberek, kell a sör-cigi-unicum kombó, ami mellett el lehet regélni a sok, munkája miatt nem mindig a lényegre koncentráló embereknek azt, ami valójában a sorok között történik, de a kérdés mindig felmerül, hogy Enejanibnak jó-e ez így? Tudom, Ő lesz az az ember, aki a legőszintébben fogja nekem mondani, hogy igen, én itt boldog vagyok, de ez az itt ez nem a Vadkelet lesz. Azt hiszem, még meg kell találnia az Alaptábort.

2010. december 1., szerda

Öleljen meg valaki.