2011. február 8., kedd

Voltam ma a Koboldban (néhány olvasómnak mond valamit ez a név:) Az első benyomásom az volt hogy a mai gyerekjátékok iszonyatosan színesek, olyan volt az egész, mint egy műanyag trópusi dzsungel. Megnézegettem az egyhetvenkettes katonákat, de nem találtam semmi érdekeset, ráadásul 1500-1600 forint körül mozog már egy doboz (én még 200-400 körül vettem), meg amúgy is van vagy 1800 darab a Múzeum egyik zugában (hol is máshol:). A gombfocit nem találtam sehol, de egy pillanatra megint átvillant az agyamon, hogy veszek egy műanyag shotgunt (régi vágyam). Visszafelé elmentem az Ikertestvéreim ablaka alatt, és megint elfogott a nosztalgia. Valamiért azok az ablakok mindig a kamaszéveimet jutattják eszembe, sok emléket hoznak vissza. Érdekes módon az Egyház utcai lakásunk ablakai nem váltják ki ezt az érzést. És hogy hogyan is kezdődött ez a múltidéző séta? El kellett mennem a postára felvenni a Hajdúböszörményi Önkormányzat adóigazolását. Egy lazán idekapcsolódó Márai-idézet:Három életforma van: a jézusi, a fausti, az ulyssesi. A többi adóalany.

2011. február 4., péntek

Wales-Anglia 19-26

Célok: Stoddard ill. Ashton(2)

Jutalomrúgások:Jones ill. Flood (2)

Büntetők : Jones (3), Hook ill. Flood(3), Wilkinson

Anglia a 6 Nations nyitómeccsén idegenben megverte Wales-t. Erre 2003-ban volt utoljára példa, Albion akkor megcsinálta a Grand Slamet, és megnyerte a VB-t is. Chris Ashton két célt is szerzett, ezzel is bizonyítva, hogy a sportág elitjéhez tartozik.

Van valakinek kedve gombfocizni velem egyet? Most úgy rámjött a gombfocizhatnék, és szívesen várom a jelentkezőket. Ja, és ha van csapatod vagy kapud, az előnyt jelent. :)

2011. február 2., szerda

2011. február 1., kedd

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Hófehérke 7 fickóval élt együtt, Piroska szülői tiltás ellenére egyedül csavargott, Csipkerózsika egy idegennel csókolózott, majd hozzáment, Hamupipőke kiszökött éjjel egy buliba. (Idézet egy számomra ismeretlen szerzőtől, Facebookon találtam. A cím egyébként Bruno Bettelheim egyik művének címe.)

2011. január 31., hétfő

Találtam most egy bukszát, akiről annyit tudok, hogy hogy hívják, és hogy akarok írni neki egy mesét. Persze előbb még megírom a tiédet, Főnököm! (Amúgy gyújtasz?:)

Ez most a kedvenc képem



2011. január 25., kedd

Egy ismerősöm Nápolyból

ja pierdolę...nie ma wody, światło i Internet nawala, w mieszkaniu zimno w pi...du, mafia na ulicy zabija i na dodatek wulkan może wybuchnąć w każdej chwili...co ja tu ku... robię...Polsko Polsko kochana, gdzie jesteś??????

(Baszd meg...nincs víz, villany és az Internet akadozik, a lakásban ki...szott hideg van, az utcán a maffia gyilkolászik és ráadásul a vulkán minden pillanatban kitörhet, mi a f..szt csinálok én itt... Lengyelország, Lengyelország, szeretett hazám, hol vagy???)

2011. január 24., hétfő

Mese XXVI.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pénzérme. Pontosabban egy aranytallér. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe.
Történetünk kezdetén ez a pénz egy ősz, öreg numizmatikus birtokában volt, aki sok más érmével együtt őrizgette, fényesítgette, és néha-néha numizmatikai kiállításokra is elvitte. Pont egy ilyen kiállításra készült, amelyet a Jékely Aladár Kultúrházban tartottak meg. Mivel tudta, hogy ott lesz eme szubkultúra színe-java, még maga Zoltán András is, ezért elvitte gyűjteményének legbecsesebb darabjait. Annyi pénz volt nála, hogy tallérunk már csak a zsebében fért el. Ám mivel az élelmiszeripari géptan nyugalmazott kandidátusa már eléggé idős és szenilitásra hajlamos volt, ezért elfelejtkezett róla, hogy zsebén egy nagy lyuk tátong. A tallér annak rendje és módja szerint ki is hullott a zsebéből, és a macskakövek réseiben el is gurult.
Arra járt épp egy kis könyvelő. Sztereotipikus könyvelő volt: alacsony, kopaszodó, szemüveges, kis bajusszal. Mellényt és kézelőt viselt. Látta, hogy valami csillog a földön, hát fel is vette. Nini, egy aranypénz! Pénz, ami nem Excelben van, ráadásul még arany is! Csak nézett, mint Falk Miksa dédunokája a helyszíneléskor. Ha már ilyen szép kis summához jutott, gondolta mulat egyet. Be is tért egy fogadóba, rögtön rendelt is egy meszely bort. Hamarosan megismerte a makaó nevű kártyajáték szépségeit. Először még nyert is, de az éjszaka folyamán elveszítette minden pénzét, beleértve a tallért is. A bor árával még adós is maradt. Másnap már kijózanodva elhatározta, hogy soha többé nem enged meg ilyen kilengést magának, és megkérte özvegy Tüskéssyné Bárdos Etelka kezét, akinek lakásához már igen régen gyengéd szálak fűzték. Boldogtalanul éltek, amíg a könyvelőcske meg nem halt.
A pénzérme egy legényhez került, aki gyakorta játszott vele fej vagy írást vagy ujjai között forgatta. Bár igen sokszor úgy tűnt, hogy felkopik az álla, azért az aranytól nem szívesen vált volna meg. Egyszer csak egy városba tévedt, ahol egy mindenre elszánt kőfaragó- és balett-táncos garázdálkodott. Nagy jutalom járt annak, aki ártalmatlanná teszi. A legény azt gondolta: egy életem, egy halálom, én bizony megpróbálom!
A haramia barlangját nem volt nehéz megtalálni, mivel a bejárat előtt  8 méteres szobra állt, talpazatán ezzel az arannyal futtatott szövegel: “Tanárnőnek szeretettel a 10.b-től”. Mit csináljon egy kőfaragó, ha a tisztességtelen munka már kezd nem kifizetődő lenni? Apróbb dísztárgyakat.
A legény le is tette a ghettoblasterét és benyomta Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeit. A gonosztevőben rögtön felötlöttek régi emlékei, és táncra is perdült. A vitéz dalia ekkor elővette parittyáját, belehelyezte az érmét, és úgy homlokon találta vele ellenfelét, hogy az menten holtan esett össze. Ebből is látszik, hősünk nagy Dávid-rajongó volt, gyermekkorának helyszínén megtalálható volt a bibliai alak néhány preraffaelita ábrázolása.
A legény meg is kapta a hatalmas jutalmat, le is telepedett egy kisebb kastélyban, elvett egy takaros menyecskét, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Az aranyat pedig még a családi ezüstnél és a nippeknél is nagyobb becsben tartották.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2011. január 23., vasárnap

Játsszunk!

Itt a Heineken kupa negyeddöntőinek párosítása. Tippeljünk! :)

Heineken kupa negyeddöntők:

Northampton v Ulster továbbjutó: Northampton

Leinster v Leicester továbbjutó: Leinster

Perpignan v Toulon továbbjutó: Toulon

Biarritz v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Heineken kupa elődöntők:

Leinster v Toulouse továbbjutó: Toulouse

Northampton v Toulon továbbjutó: Northampton

Döntő:

Toulouse-Northampton győztes: Northampton

Majd meglátjuk, menni jön be belőle! :)

2011. január 22., szombat

2011. január 21., péntek

Egyre kevesebb kedvem van füstös kocsmákban berúgni(Azért nem iszom, mert szeretem tudni, hogy mikor érzem jól magam by Lét), de a Smells like teen spirit még tetszik. Most akkor öregszem vagy nem? :)


Báttya, avagy nehogy már az legyen...! :)

2011. január 18., kedd

Épp Presser Gábort hallgatok. El is felejtettem, mennyire szívemhez szóló ez a zene.
Február 19-25. között megyek Krynicába, egy sítábornak tolmácsolni. Eme blogban már meséltem arról, milyen volt tavaly, remélem, idén is ugyanolyan kellemes lesz. Legalább iszom 1-2 pofa Żywiecet(pont ma tartottam lengyel órát, hát nem ki akartam ejteni azt a szóvégi -e betűt? ááá:).

Ha napközben bemegyek a belvárosba, mindig fura találkozásokban van részem. Érdekes módon, este ez pont fordítva van, vagy nem találkozom senkivel, vagy csak olyanokkal, akik lényegtelenek a számomra. Visszatérve: ma láttam egy bukszát, aki még '99 őszén nagyon tetszett nekem, de akivel 10 éve nem találkoztam. Tényleg olyan volt, mintha kísértetet látnék.

2011. január 12., szerda

Volt egy blog....

Még 2008 májusában elkezdtem egy blogot. Egy bejegyzést ért meg, íme:

niedziela, 11 maja 2008
hát kezdődjék

Na, én is blogot írok már. Nem jártam meg mind a 6 világot, csak egy időn kívüli város lakója vagyok mostanság, ahonnan haza kell majd térnem. Sajnos. Jól éreztem itt magam, voltam misén, rugby-meccsen, moziban, színházban, Mrożek-dedikáláson. Ittam, táncoltam, ettem, tanultam, nevettem, sírtam, idegeskedtem és basztam az egészre. Nem jobb és nem rosszabb itt, mint Magyarországon, de itt itthon érzem magam. Ha majd tehetem, visszatérek ide.
Itt maradt szívem egy darabja is. Szükségszerű talán, hogy az otthonosság-érzethez hozzátartozzon az is, hogy összetörjön a szívem? Nem tudom. Mindenesetre ez itt is megtörtént. Beleszerettem egy lányba, akit mint embert is szeretek. Szerelmet nem adhatott, barátságot igen. Tudom, balfasz vagyok, mert ilyenkor hagyni kéne ezt az egészet, mert ez a barátság róka-fogta csuka, de fontos számomra Kerekperec-evő, és nem akarok vele minden kapcsolatot megszakítani. Ettől a szívem még kegyetlenül fáj most. Tudom, hogy be fog hegedni, mindig behegedt. Azt is tudom, hogy fájnia kell, mert fontos volt. El kell síratni, ez a rendje ennek. Látom Kerekperec-evő minden hibáját, és tudom, hogy megcsalt, összetört és elhagyott volna, de az agyam nem tud parancsolni a szívemnek, és nem is szeretném, hogy parancsoljon, mert a racionalitás az unalom diktatúrája. Bár az irracionalitás se jobb.
Mindegy, ez is mint, a blogok nagyrésze:szófosás. Kiírjuk magunkból a mindennapi élet lényegtelenségeit.{Micsoda közhelynek látszó bolondságokat , és általam abszolút igazságnak tűnő dolgokat írok itt le! Ha én sem hiszem, akkor más hogy fogja?}

Megjegyzés: A Magamról rész ezt tartalmazta: Közép-európai vagyok, annak minden kínjával és örömével együtt. Ja, és alkalmam volt egy ideig magával BARTA TAMÁSSAL lakni.

2011. január 10., hétfő

The Special One

José Mourinho lett az Év edzője a FIFA szerint. Ettől sem lesz olcsóbb a kenyér, de nagyon örülök neki. :) Nagy gyerek vagyok én, és egy kicsit mindig az is maradok.

Othello Genovában

Egy 70 éves sziciliai nyugdíjas Genovában lelőtte két szomszédját, mert azt gyanította, hogy az egyiküknek viszonya van a 68 éves feleségével. Később az asszonnyal is végzett. Épp öngyilkos akart lenni, amikor elfogták. Van azért ebben valami groteszkül bájos és nem utolsó sorban nemzeti sztereotípiákat erősítő.

299.

Kérdés: Melyik focicsapat szurkolói himnusza ez a dal?

2011. január 9., vasárnap

Az az ember pozitív tulajdonságai közé tartozik, ha tudja magáról, hogy szar verseket ír. Most nem konkrét személyre céloztam, de akinek inge, vegye magára. (Na jó, régi szobatársam verseit olvasgatva jutottam erre a felismerésre, de ő nem olvassa ezt a blogot, és valamennyire általános igazságként is felfogható ez a mondat.)

2011. január 8., szombat

Drága jó anyám kikerestette velem a Csokonai-összest, mert kellett neki egy idézet a Dorottyából. A kötet előszavát még Klebersberg Kúnó írta. Több generációs könyvespolcunk van, ez lesz az egyetlen örökségünk, és ezt is fogjuk továbbadni. Mindig, mikor veszek egy könyvet, arra gondolok, hogyan fogja a fiam levenni a polcról, és neki is mennyire fog tetszeni.
Úgy néz ki, a tudatalattim elkezdett baszakodni velem. Magam sem tudom pontosan miért, de nyughatatlan vagyok, nem bírok egy helyben ülni. Ez elég fura érzés egy hivatásos fetrengőnek. :) Egyébiránt letöltöttem Erlend Loe hangoskönyveket és ír etno punkot.

2011. január 7., péntek

Tudta-e Ön?

Hogy Edward Elgar angol zeneszerző 1923-ban befizetett egy amazonasi hajóútra, és dél-amerikai operházakat látogatott?

Hogy az első világháború és felesége halála után régi kedvteléseit: a golfozást, a kémiai kísérleteket, a sárkányröptetést és a heraldikát nem folytatta tovább?

Sok érdekeset lehet megtudni a rádióból. :)

Menthetetlen vagyok. Letöltöttem az Ördöngös időket hangos könyvben. Észtül. A történethez hozzátartozik, hogy egy fél évet tanultam észtül az egyetemen, de annyira nem érdekelt, hogy egy szót sem tudok. Én vagyok talán az egyetlen, aki kettest kapott ebből a tárgyból, legalább is az észt lektornak meg kellett nézni az indexemben, hogy hogy van a kettes betűvel (elégséges).

Egy jó gondolat

A tökéletes menyasszony olyan, mint az ideális anya. Nem szolgáló, hanem királynő, és a szíve együtt kell dobogjon a saját vágyaival, és nem másokéval.

2011. január 6., csütörtök

A spamekben, amiket kapok, az a megszólítás szerepel, hogy: Strici. Tudhatok valamit. :)
Mit kezdjek egy olyan nővel, akit nem zavar, hogy nem akarom megdugni?

2011. január 5., szerda

Kérdés III.

Szerintetek ki a legantipatikusabb jobboldali publicista? Én talán Lovas Istvánra, vagy esetleg Tóth Gy. Lászlóra tippelnék, de minden válasz érdekel.

Adjátok vissza a Komszomol-tagságimat!

Eléggé viccesnek tartom, hogy házi könyvtárunkban csak két szerző van, akit a Kráter Könyvműhely adott ki: Andrus Kivirahk és Wass Albert. Elképzelem, ahogy egy kiadói bulin pezsgőt kortyolgatva kedélyesen elbeszélgetnek.

2011. január 3., hétfő

Ide mennék ma este

Rendet raktam a szobámban, különös tekintettel fiókokra, polcokra, szekrényekre. Amiknek a megtalálása igazán meglepett: mindhárom Dream-koncertjegyem, az első és utolsó Szpari bérletem, egy derékszögű vonalzó, két szál cigi. Minden selejtezéskor rengeteg dolgot kiszórok, de vannak olyan tárgyak, amiktől nem tudok megválni.

2011. január 2., vasárnap

Egy kis rock and roll az új évre (Kösz, fiúk!:)

Az m1-en épp a Sok hűhó semmiért megy a Vígszínházból. Erről jutott eszembe, hogy én már álltam azokon a deszkákon. Egy lengyel Down-egyesület molinóját tartottam, miközben Down-szindrómás fiatalok salsa-bemutatót tartottak. A tánc előtt pedig a fordításomat Ted Mosby magyar hangja olvasta fel. Jó érzés volt, meg kell hagyni.
A spanyol kormány betiltotta az iskolai játszótereken való dohányzást. Melyik suttyó képes arra, hogy egy iskola játszóterén gyújtson rá?! A spanyolok dohányzási kultúrája nem éppen a legfejlettebb lehet, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy állandóan tarhálnak. Nem gyújthatsz rá úgy szabad téren, hogy ne jöjjön oda egy Spaniard(tetszik mostanában ez a szó), és ne kérjen egy cigit. Pontosabban nem kér, hanem azt mondja, hogy: Adjál már egy cigit! Egy embert sok minden minősíthet, úgy néz ki, ebbe a füstokádás is beletartozik.

2010. december 29., szerda

Van aki tabloidokat olvas, hogy kielégítse a szenzációéhségét, drága jó apám a Skandalum, magyar közéleti botrányok 1843-1991 című művet. Aki több száz évben gondolkodik, azt az érdekli, hogy Deák Ferencet nem választották követté, nem pedig Kiszel Tünde legújabb naptára.

Charlie Bartlett

Láttam most egy jó filmet. Egy srácról szól, akit mindenki megtalál a gondjaival, és ő próbál nekik segíteni. Ismerős valahonnan, mi pupákok? :) Ha van kedvetek, nézzétek meg.


Elágazó ösvények kertje avagy a google mint az avantgárd eszköze

borges idézetek

rókagomba megkeseredik

2010. december 28., kedd

Ezt kaptam karácsonyra (magamtól)

Kivirähk, Andrus
Sári, Samu és a titkok

Kivirähk, Andrus
Kék vagon

Gombrowicz, Witold
Ferdydurke

Vian, Boris
Mindenkit megnyúzunk! (drámák)

Szorokin, Vlagyimir
Kékháj

Loe, Erlend
Naiv.Szuper.

Loe, Erlend

Elfújta a nő

Ui: Most, hogy újraolvasom a listát, mintha a tudatalattim megviccelt volna, mert az öt szerző rátalált egy hús-vér emberre, akihez lazábban-szorosabban köthetem őket.

Weöres Sándor: Az éjszaka csodái (részlet)

Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.

Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.


Most a Tested kell

Minden szó felesleges

Karomban alszol


Reggeli napfény

Simogatja a tested

Mosolyt varázsol

2010. december 24., péntek

A Nyíregyházi Főiskola rektora karácsonyi beszédében főként Júdásról beszélt. Állítólag szép beszéd volt, de biztos hogy nem szerencsés témaválasztás.

"...és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország."

Drága jó anyám tudtán kívül lenyúlta valahonnan a Nyugat 1909-es évfolyamának második kötetét. Még jól is jön, mert a miénket megrágta Montyka. Igaza lett Aszlányinak: Aki nem lop könyvet, nem kultúrember.

2010. december 19., vasárnap

2010. december 17., péntek

Mese XXV.

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Takaros kis menyecske volt, ellátva minden jóval: okos volt, bájos, számos külhoni nyelv ismerője. Emellett kedves, vices és az emberek is leborultak a konyhaművészete előtt. Szóval nem volt, aki ne szerethette volna. Kivéve, gimnáziumi matematika-fizika-ábrázoló geometria tanárát. A gimnáziumi évek alatt sokat sanyargatta a lányt, ám mivel a középfokú oktatás csak négy évig tart, ezért a ballagás után a gonosz satrafa elvesztette minden hatalmát. A ballagás, mint az átok megtörésének eszköze.
Annak rendje és módja szerint a Leány egyetemre ment. Mint fiatal, kiváncsi, mindenre nyitott elmét, lenyűgözte, néha megrémítette és időnként elszomorította a Tudás Átadásának Szentélye. Ahogy egy nap épp egy padnál üldögélt az egyetem épületében és Allen Königsbergtől olvasta Az ipari forradalom hatása a XIX. századi sírfeliratokra című zseniális és érdekfeszítő tanumányt, egyszer csak odalépett hozzá egy dalia. Jóképű volt, hanyagul elegáns, nem sugárzott róla a szabados viselkedés és az önálló gondolatok teljes hiánya2. Szóba elegyedtek, kiderült, hogy a fiú már többször látta a lányt, amint éppen Nietzsche-vel a szatyorban3 elhaladt előtte. A fiúról kiderült, hogy kincstártudomány és atyafiság szakos. Emellett anyanyelvének és a hegedűnek is mestere.
Szép románc kerekedett ebből a találkozásból, bejártak számos országot, megörvendeztetve ama országok lakóit jelenlétükkel. Mert nincs is szebb, mint két ember látványa, akik szeretik egymást. Ennél szebb talán csak a harcsapaprikás túrós csuszával.
Egy reggel, miután megvették kedvenc péksüteményüket a szokásos helyen, egyszer csak lecsapott az égből egy griffmadár, és elragadta a lányt. Benedekmester, mint minden a világ dolgaiban járatos férfiú, egyből tudta, hogy ez csak a gonosz műve lehet. Ugyanis köztudomású, hogy minden matematika szakos tanárnak, (sőt sok esetben a fizika és a kémia szakosoknak is), van egy griffmadaruk a szertárban. Közvetlenül az ikozaéder mellett.
Fel is kerekedett, hogy megkeresse szerelmét, és megvívjon a gonosz boszorkával. Az útra magával vitte Schrödinger macskáját, akit még az Év fiatal kincstárnoka versenyen nyert, és persze varázsszavú hegedűjét sem hagyhatta otthon. Hamarosan el is érkezett a nagymultú Peskovics Aladár Nehézgépipari Szakközépiskolához, ahol hajdanában a Leány tanult kovács-vasesztergályos tagozaton. A portán viszonylag lassan jutott át, mert meg kellett hallgatnia a portásnak, Holecskó Gábornak – akit mindenki csak Főnökdzsínek hívott – azon történeteit, melyek a szeszgyárban történtek meg vele. Végül is elérte a második emeleti matematika szertárt. Alapjában véve békés természetű legény volt, de mivel már régi vágya volt, hogy berúgjon egy ajtót, így is cselekedett. Ott is taláta (épp a III.C dolgozatait javította), a Leányt, és persze Alekszandr Danyilovics Alekszandrovot (ismertebb nevén: Szását), a griffmadarat.
 ráuszította Schrödinger macskáját, aki a dobozban eltöltött idő alatt minden halálfélelmét elveszítette. Küzdelem közben nem kért és nem adott kegyelmet, így a harcnak hamar vége is lett, és Minden Tanárok Leggonoszabbika holtan rogyott össze. Benedekmester pedig eközben elővette hegedűjét, és ekezdett játszani. Annyira elbűvölte a fenevadat, hogy gyerekjáték volt elszökniük. 
A két fiatal ezután továbbra is boldogan élt, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
1Kitalált karakter, egy péntek este eredménye. Ő mindenki osztályfőnöke.
2Boris Vian: Venyigeszú és plankton
3Garaczi László valamelyik Lemúr-könyvében van egy ilyen mondat.

2010. december 15., szerda

Ezt akarom karácsonyra


Teszt

Itt egy kis teszt. Tudom, kicsit tematikus, eléggé könnyű, de jó szórakozást hozzá! :)

1, Pani Maria jest bardzo ….........

a, młody b, młoda c, młode

2, Pan Jan jest ….......

a, nerwowy b, nerwowa c, nerwowe

3, Ich mieszkanie jest dosyć ….......

a, ciemny b, ciemna c, ciemne

4, Ile kosztują …...... ? (jabłko) l.m.

a, jabłko a, jabłka c, jabłki

5, Czy trzeba kupić ….....? (nowy zeszyt)l.m.

a, nowi zeszyte b, nowe zeszyty c, nowej zeszytu

6, Proszę cztery …...... (mała koperta)l.m.

a, mali koperte b, małą kopertę c, małe koperty

7, Ci …...... są …........ (lekarz, zajęty) l.m.

a, lekarki, zajęte a, lekarze, zajęci c, lekarzy, zajęty

8, …........ są …..... (Nowak, niski) l.m.

A, Nowacy, niski b, Nowake, niskie c, Nowakowie, niscy

9, …........ zdobyli medale.(Sportowiec)

A, Sportowce b, Sportowcy c, Sportowie

10, Idę do …........(ulubiona koleżanka)

a, ulubionego koleżanky b, ulubionej koleżanki b, ulubioną koleżankę

11, Szukamy ….....(nowe mieszkanie)

a, nowego mieszkania b, nowej mieszkanii c, nowym mieszkaniu

12,To jest książka dla ….... (starszy brat)

a, starszej bratu b, starszym bracie c, starszego brata

13, W naszej grupie jest sześć …...... (nowa studentka)

a, nowej studentki b, nowych studentek c, nowego studencie

14, Proszę pięć …....... i pięć …....... (talerz, kubek)

a, talerzy, kubków b, talerze, kubki c, talerzów, kubkowie

15, W tym pokoju stoi pięć …..... (biurko)

a, biurki b, biukrka c, biurek

16, To jest restauracja dla …...... (żołnierz)

a, żołnierze b, żołnierzów c, żołnierzy

17, W tej szkole pracuje pięciu …....... (nauczyciel)

a, nauczycielów b, nauczyciele c, nauczycieli

18, Ilu …....... jest dzisiaj na zebraniu? (minister)

a, ministrów b, ministry c, ministre

19, Kiedy pomożesz …...... posprzątać wasz pokój? (leniwa siostra)

A, leniwej siostry b, leniwej siosrze c, leniwemu siostrowi

20, Książkę musisz dać …...... (silny brat)

a, silnemu bratowi c, silnej bracie c, silnych bratom

21, Powiedz …...... , że nie może bawić na ulicy.

A, głupiej dzieckom b. głupemu dziecku c, głupowi dzieckemu

22, Ona przygląda się …....... (drogi zegarek)

a, drogim zegarkom b, drogowi zegarkami c, drogich zegarek

23, Pan Jan wynajmuje mieszkanie …..... (młody inzynier)

a, młodych inżynierach b, młodego inżynierami c, młodym inżynierom

24, …............. nie podobają takie fryzury. (młoda kobieta)

A, młodej kobietą b, młodym kobietom c, młodą kobiecie

25, Znam …........ (pan Wróblewski)

a, pan Wróblewski b, pana Wróblewska c, pana Wróblewskiego

26, Oglądam …....... (stara fotografia)

a, starą fotografię b, starą fotografią c, stara fotografia

27, Czytam.........

a, powieść b, powieści c, powieścią

28 Czy masz …..... (zielony klucz)

a, zielony klucz b, zielonego klucza c, zielonym kluczem

29, Chciałbyś …...... (duże mieszkanie)

a, duże mieszkanie b, dużego mieszkania c, dużym mieszkaniem

30, Lubię........ (kot)

a, kot b, kota c, kotem

31,Jestem …........ ( przystojny Węgier)

a,przystojnym Węgrem b, przystojny Węgier c,przystojnych Węgrom

32, Jestem …...... (wielojęzyczna inżynierka)

a,wielojęzyczną inżynierką b,wielojęzycznym inżynierkiem c,wielojęzyczna inżynierka

33,Jadę do pracy ….... (czerwone metro)

a,czerwonym metrem b,czerwonego metra c,czerwonych metrze

34, Jesteśmy ….... (dumni rodzice)

a, dumnymi rodzicami b, dumnych rodzicach c, dumny rodzice

35, Interesuję się …...... (małe samochody)

a, małe samochody b, małymi samochodami c, małych samochodach

36, Dwa lata temu mieszkałem w ….........

a, pięknym Krakowie b,pięknego Krakowa c,piękny Kraków

37, Dużo rozmawaliśmy o …....... (miłość)

a,szczęśliwą miłością b,szczęśliwej miłości c,szczęśliwego miłościu

38, Stół stoi przy …..... (okno)

a,brudnym oknem b,brudnego okna c, brudnym oknie

39, Bardzo lubię żyć na …....... (Węgry)

a,wspaniałych Węgrzech b,wspaniałym Węgrom c,wspaniałego Węgrach

40, Słuchałem bardzo dużo o …......... (utalentowani inżynierze)

a,utalentowany inżynierze b,utalentowanych inżynierach c,utalentowanego inźynierom





Riasztó jelek: ahelyett, hogy lekaptam volna a polcról a Nagy László összes első kötetét, és elolvastam volna a Ki viszi át a szerelmet..., inkább megnéztem Youtube-on.:)

Létem ha végleg lemerült...

Most beszélgettem Facebookon Léttel. Nagyon jól esett.

Ő volt az első lánybarátom, nulladikos korunkban még vittem neki Del Piero- és Ronaldo-posztert, aztán harmadikos korunkban, amikor mindketten magyar faktosak voltunk, lettünk igazi barátok. Beszélgettünk irodalomról (neve is innen származik: A Lét elviselhetetlen könnyűsége) , az élet fontos dolgairól (középiskolás fokon). Jókat cigiztünk és nevetgéltünk együtt. Ő már nem dohányzik, már én is egyre kevesebbet, de a nevetgélés megmaradt. 

Minden egyes beszélgetésünk, még ha online történik is, kicsit feltölt.

Egy ember, aki már akkor ismert, amikor még ha kimentem a strandra, az emberek Byron-idézeteket fröcsköltek a szemembe, aki tudja milyen hülye és bölcs, milyen tapló és kedves tudok lenni egyszerre.

Egy ember, aki szeret engem, és a legkisebb mértékben sem akar kihasználni. 

Egy ember, akit zavarbaejtően ismerek, és aki zavarbaejtően ismer.

Egy ember, akivel először kávéztam.

Egy ember, akivel először voltam Krakkóban.

Egy ember, akinek elsők között mondtam el, hogy tesóm férjhez ment.

Egy ember, aki meg tudja nekem adni azt, amire legnagyobb szükségem van: a vidámságot.

Egy ember, aki nélkül tényleg szegényebb lenne az életem.

Na, megyek én, összedobok egy dolgozatot a "gyerekeknek".

2010. december 14., kedd

Mese XXIV.


Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két medvebocs. Nagymedve és Kismedve. Szüleik praktikus okokból nevezték el őket így, nem pedig az asztronómia iránti vonzódásuk miatt. A két bocs szépen növekedett, Nagymedve talán egy kicsit jobban is. Szerették a számítógépes játékokat,  a Hatalom Kártyái Kártyajátékot és a Satyrlord című zseniális filmalkotást.  Ennek ellenére nem voltak kockák, jártasságot szereztek a harcművészetekben, és gyakorta látogatták a Kertvárosi Ólmozott Sarkantyús Alpakkák (KÓSA) meccseit is, ahol akkoriban a legendás Einstein-Podolsky-Rosen csatársor rúgta a bőrt.
Mikor Nagymedve már elérte az ivarérett kort, elindult, nekivágott a Rengetegnek. Útközben kisebb hímnemű állatokkal táplálkozott, a nőstényeikkel pedig párosodott. Rákapott a fura füvekre és gombákra is.
Egyszer épp egy ilyen spirituál-transzcendentális vacsora után feküdt a réten, nézte az eget, és hallucinációiban a metrikus terekben kalandozott. Arra ment épp egy egész cirkusz, kocsikkal, vad- és szelíd állatokkal, nagybajszú cirkuszigazgatóval, artistákkal, bohócokkal, tűz-és kardnyelőkkel, erőművészekkel, műlovarnőkkel, késdobálókkal, és egy teljes, kiválóan felszerelt TMK-val. Amint meglátta a réten heverő mackót, az igazgató így szólt:
-Na, ez se a méztől ilyen! Gyerünk, fogjátok be! Lesz már egy medve is a társulatban! - kacagott fel gonoszan, eleget téve a gonosz cirkuszigazgatókra vonatkozó előitéleteknek.
Amint a mackó felébredt a ketrecében, eléggé elcsodálkozott, hogy hová is került. Csak nézett, mint Van Gogh a Dolby Surroundra. De még nagyobb lett az elképedése, amikor karikát húztak az orrába, és medvetáncra kényszerítették. A nap végére igen el is búsult. Egyszer csak berepült a ketrecébe egy madárka, akiből csak úgy sugárzott az intellektus.
-Mit búsulsz, te melák? - kérdezte.
-Bevagyok ide zárva, és még a szeretteimet sem tudom értesíteni.
-Na, nehogy már egy ekkora böhöm nagy állat búsúlásra adja a fejét! Én elrepülök a családodhoz, és értesítem őket.
A madárka így is tett. Kismedve, amikor meghallotta, mi történt a bátyjával, egyből elővette a ládából a tarisznyáját, bepakolt egy kis hamubasült pogácsát, hagymát, juhsajtot, egy mp3-lejátszót rajta a teljes Manowar-diszkográfiával, és elindult kiszabadítani a bátyját.
Útja során találkozhatott volna egyéb állatokkal, akiknek szivességet tehetett volna, és ezért igéretet kaphatott volna arra, hogy a jövőben ezeket a szivességeket meghálálják, de ez nem történt meg. Egész sima kis útja volt, kisebb állatokkal táplálkozott, de neki már volt annyi esze, hogy ne üzekedjen annyi nősténnyel és hogy kerülje a fura füveket és gombákat. Meg is találta a cirkuszt, megvárta míg leszáll az éj, lopott a TMK-soktól egy jó kombinált fogót, levágta a lakatot bátyja ketrecéről, és együtt elszeleltek az éjszakába.
A két mackó és a madárka ezek után gyakran lógott együtt egy-két pofa sör mellett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!


Jóslás

Egy nő éppen arról mesél anyámnak, milyen szép napokat töltött Jordániában, és hogy jött össze ott egy fickóval. Áradozik, képeket mutogat, és anyám ennek az élménybeszámolónak a meghallgatásáért fog 10000 forintot kapni. Hát, nehezebben is kerestek már pénzt.:)

2010. december 12., vasárnap

Annyi haszontalan dolgot írtam már ide, álljon itt valami hasznos is:

Sohase fagyassz le rókagombát! Megkeseredik.

2010. december 11., szombat

Meglepetés

Aironi-Biarritz 28-27

Dimitri Yachvili csak egy büntetőt rúgott.

Nemzetközi lettem

Horvátország 1


Magyarország 1


Amerikai Egyesült Államok 1
Belémbújt a kisördög. Iszonyatosan vidám vagyok, és folyamatosan vihogok, mint egy bakfis. Egyébiránt bazi jó állapot. :) A nap folyamán jön még egy mese!

2010. december 10., péntek

Chatelnék veled

Mint régi szép időkben

De már nincs miről

Számvetés

Eddig írtam 23 mesét.

Nézzük, a címzettek szerinti listát.

  1. K: 11 db
  2. Cz: 3 db
  3. Él: 2 db
  4. L: 1 db
  5. It: 1 db
  6. Hr: 1 db
  7. B: 1 db
  8. Zs: 1 db
  9. R: 1 db
  10. Rh: 1 db 

Nézzük a főszereplők szerinti eloszlást.

  1. Egyszerű lány : 7 db
  2. Királylány: 6 db
  3. Dalnok: 3 db
  4. Nyúl: 2 db
  5. Sárkány/Egyszarvú: 2 db
  6. Lány/Fiú: 1 db
  7. Ikrek: 1 db
  8. Hírnök: 1 db

A valós helyszínek szerinti megoszlás:

  1. Budapest és részei: 6 mese
  2. Krakkó: 4 mese
  3. Nyíregyháza: 3 mese
  4. San Sebastian, Szarajevó: 2 mese
  5. Tiszavasvári, New York, Lisszabon, Portó, Split, Zadar, Ancona, Bologna, Genova, Toulouse, Bilbao, Valladolid, Salamanca, Kuala Lumpur, Szlovákia, Varsó, Kaunas, Riga, Talinn, Diósgyőr, Szerencs, Záhony, Bonn, Bern, Barcelona, Marseille, Firenze, Tel-Aviv, Veszprém, Párizs: 1 mese

Igen, kicsit unatkoztam. Holnap jönnek a fiktív helyszínek. Most megyek piálni.

Mese XXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Egyszerű leány volt, semmiféle kékvér nem csörgedezett az ereiben. Egy faluban élt, ahol reggelente keveredett a hideg, a füst és a köd. Egyszer csak gondolt egyet, és elindult a közeli városba, szerencsét próbálni.

Volt ő abban a városban minden, csak akasztott ember nem: mosogatólány, felszolgáló, masamód, mosónő, szobalány. Szorgalmas és dolgos leány volt, ám a bér mindenhol annyira volt épp elég, hogy fel ne kopjon az álla. Ahogyan üldögél épp magában, egyszer csak megszólítja egy puccos dáma:

-Te, leány! Fiatal vagy, erős és egészséges, szegődj el hozzám!

-És mi lenne a dolgom?

-Férfiakat kéne szórakoztatnod.

-Szóval menjek el egy rosszhírű házba?

-Férjhez is mehetsz egy faragatlan tuskóhoz, az is ugyanazt fogja veled tenni, mint ezek a férfiak, és még nyomorban, megaláztatásban is kell majd élni. Én jómódot ígérek neked, emberhez méltó életet, és ki tudja, talán a kiemelkedés lehetőségét is.

A lány igen el is volt keseredve, tudta azt is, hogy alapjában véve igaza van az asszonyságnak, és mivel mint minden nőt, vonzotta is a kurtizánná válás gondolata, rá is állt a dologra.

Madame Hortense - mert így hívták a nőt - meg is tanított neki mindent: testének helyes ápolását, hogy hogyan társalogjon elmésen az itáliai reneszánsztól a politikáig mindenről, hogy hogyan szerezzen örömet egy férfinak, és persze magának is.

Hamarosan el is jött az idő, hogy fogadhassa az első kuncsaftot. Egy gazdag gabonakereskedő volt, világosbarna teveszőr kabátban és fekete kalapban. Jó kiállású férfi volt, akinek kezén ott díszelgett a jeggyűrű.

-Üdvözöllek, uram! Mi az, amihez kedved lenne? Mivel szórakoztathatnálak?

-Üdvözletem, kisasszony! Frissen megözvegyült férfi vagyok, a jeggyűrűt még mindig nem tudtam lehúzni az ujjamról. Egy kis gyógyírt keresek a karjaidban. Felejtesd el velem egy-két órára elhnyt nejemet, hogy aztán emléke még szebben, ámde szívemnek könnyebb módon tündökölhessen.

A lány tudta, mire van a gabonakereskedőnek szüksége. Sütött neki egy tepsi nagy csokidarabos brownie-t, és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy milyen lett volna a férfi és neje élete a továbbiakban. Mesélt a boldog évekről, amiket együtt töltöttek volna, a három gyermekről, akiket felnevelnek, az együtt töltött időskorról. Mesélt a kísértésekről, az elkerülhetetlenül is bekövetkező házassági krízisekről, és a végén megkérdezte, hogy mi lenne, ha fordítva történt volna, és a férfi hal meg előbb. A gabonakereskedő belátta, jobb így, hogy nem szeretett nejének kellett elviselnie a másik elvesztésének kínját. Meg persze a brownie is módfelett ízlett neki. Olyan megnyugvással tért haza, amelyet semmilyen gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A következő kuncsaft egy ifjú volt. Lángoló üstökű költő, aki szexuális tapasztalatszerzésre vágyott, és persze vonzotta a bordélyok világa is, mely nem egy írónak szolgált ideiglenes lakhelyéül.

A lány tudta, mire van az ifjúnak szüksége. Könnyű kelmékbe öltözött, és egész éjjel táncolt a fiúnak. Eltáncolta neki, milyen is lesz az élete. Eltáncolta az írás szenvedélyét és a szenvedést, amit okoz. Eltáncolta a sikereket, amiket el fog érni. Eltáncolta a nők hadát, akik a karjaiba fognak omlani, és eltáncolta azt az egyet is aki hű társa lesz. Nem volt éppen egy könnyű feladat, de még a Nobel-díj bizottságot is sikerült eltáncolnia. A költő olyan eksztatikus állapotban tért haza, amelyet semmiféle gyönyör vagy érzékiség nem adhatott volna meg neki.

A fiatal tolnok nem maradt sokáig távol, összeadta magát a műintézmény egyik jeles kéjhölgyével, Vastag Bertával, és délelőttönként az egyik hátsó szobában írogatta műveit. Kell jobb hely az alkotásra, mint egy bordély nappal?

A harmadik kuncsaft egy jóképű dalia volt. Hossz háborúból tért meg, ahol rengeteg szenvedést és halált látott. A lány egyből tudta, mire van a katonának szüksége.Vannak olyan helyzetek, amikor a szavak vagy a tánc mit sem érnek. Odalépett hozzá, mutatóujját a férfi ajkaira tette, jelezvén, hogy ne szóljon egy szót se. Levetkőztette, megfürdette, aztán szerelmeskedtek. A dalia olyan boldog állapotban tért haza, amit csak a gyönyör és az érzékiség adhatott meg neki.

A vitéz aztán a következő este megszöktette a lányt, ellovagoltak egy messzi-messzi királyságba, ott nyitottak egy roncstelepet, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 8., szerda

Buhera mátrix

Épp a Pusztítót nézem,(legalább akkora kedvencem a kilencvenes évek akciófilmjei közül, mint az Utolsó cserkész, ami mellesleg vasárnap volt) így tanúja lehettem egy beszavazóshownak. Ennek kapcsán jutott eszembe Litkai Gergely kis listája:

  • A normális világban sohasem kapsz kétszázezer SMS-t, hogy ne gyere ki a lakásodból.
  • Fogalmilag kizárt, hogy a Blikk címlapjára kerülj azzal, hogy fürdés közben arról beszélgetsz, hogyan csinálod hátulról, maximum a lichthóf túloldalán lakók nem köszönnek többet.
  • Ha fiú létedre napi három órát töltesz hónaljepilálással, és az álló szoláriumban, nem rajongói klubod alakul, hanem leköcsögöznek a kocsmában.
  • Ha fél év után feltételesen kijössz a házból, nem műsorvezetői állást ajánlanak, hanem pártfogó felügyeletet. 

2010. december 7., kedd

Most épp new york-i időszakom van:

  • Woody Allen-filmek
  • How I met your mother
  • Paul Auster: Invisible
  • Mese egy kedves ismerősnek, akihez nagyon közel áll New York.

Talán jót tenne nekem most egy nagyváros. Legalább is ennél nagyobb.

Mese XXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Apja könyvelő volt, anyja harsány. A két szülő útjai elég hamar elváltak egymástól, ám furábbnál-furább párok és párcserék után mindketten meglelték az ideális mostohaszülőt a Lány számára.

A Hercegnő a Jobbik fővárosában nevelkedett süldőlány koráig, de a líceumot már a szomszédos királyság székhelyén végezte. Itt is hamar megszervezte udvartartását, amelyet a kívülállók csak a Bandának hívtak. Ez látszólag egy demokratikus közösség volt, ám valójában a Királylány irányította. Boldogan teltek ebben a közösségben napjai. Reggel kávé, átvágás a virágokkal teli parkon, beviharzás a líceumba, rágyújtás, társadalmi élet, órákkal tagolva. Esténként néha egy kis italozgatás. A film-színház-muzsika-irodalom újdonságai. Néha beleszeretett egy-egy lovagba, aki az apja lehetett volna.

Az egyetemi stúdiumokat már a birodalom székhelyén végezte. Az elején itt is körülbelül azt csinálta, mint gimnazista korában, csak még jobban kitágultak a határok. Most már nem kellett eljátszania a nagyvárosi, liberális értelmiségit, szép lassan azzá is vált. Film-színház-muzsika újdonságai, most már saját szemével látva, egyre több pia,és korban is már hozzáillőbb partnerek. Már csak kétszer olyan idősek voltak, mint ő. Szép, ámde haszontalan okfejtések a világ dolgairól.

Néha átrándult egy messzi királyságba is, meglátogatni anyját. Egy fél évet töltött is ebben a királyságban, de nem tetszett neki.

Egyszer csak nagy változások következtek be az életében. Leszokott a dohányzásról, és generációváltás következett be szerelmi életében: megtalálta élete párját, egy jámbor, ámde szeretnivaló és víg vitéz személyében. Mert ahogy maga mondta: hiába minden ész, vagyon, humor vagy érdem, semmi nem ér annyit, mint egy fiatal, feszes fenék, amiről a szúnyog is lepattan.

Telt-múlt az idő, és a két fiatal elhatározta, hogy összebútorozik. El is hívták ismerőseiket, hogy segítsenek nekik ebben. Minden rendben is ment, az új kastély szép lassan megtelt berendezési-és használati tárgyakkal. Már csak egy szekrénysor maradt. Fehér, pozdorja szekrénysor volt, műanyag aranyozásokkal az ajtókon. Ezt próbálták megmozdítani, de sehogy sem sikerült, hiába tolták-vonták, sőt egyszer csak kinyílt a bárszerkény ajtaja (hisz mi más is lehetne egy szekrénysor szája) és hammm! bekapta egyiküket. Na, ennek már a fele sem volt tréfa. Jöttek hercegek, grófok, vitézek, nagykalapú tótok, válogatott cigánylegények a világ minden részéről, de egyikük sem tudta még egy arasznyit sem megmozdítani a szekrénysort.

Egyszer csak arra sétált egy ősz szakállú koldus, aki megállt a rettenetes bútor előtt, és így szólt:

-Ez ellen a pokolfajzat ellen nem használ semmi, csak a Csodálatos Műbútorasztalos. Őt kell elhívni Kőbányáról.

El is szalajtottak érte. Épp reggelijét fogyasztotta: abárolt szalonnát fehér kenyérrel és cseresznyepaprikával. A Mester magára kapta csodatévő szerszámövét, és már indult is megvívni az ádáz bútorral.

Mikor odaért, megállt a szekrénysor előtt, 1-2 percet gondolkodott, majd előkapta csillagcsavarhúzóját, és kimondva a varázsigét: -Baszd meg a herőccet! - darabjaira szedte a bútort, így már gyerekjáték volt felvinni.

A Csodálatos Műbútorasztalost gazdagon megjutalmazták, a két fiatal pedig boldogan élhetett új otthonában, míg... De ez már a jövő meséje.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. december 6., hétfő

Érdekes lista

Pingy Web Application - Ping Tool

Some Blogs you might want to visit while waiting:

http://vekengesek.blogspot.com
http://ancient-archeology.blogspot.com
http://antiquegreece.blogspot.com
http://goddessesandgod.blogspot.com

Türelmetlen vagy

Igazat mondat veled

Ostobaságod

2010. december 4., szombat

Léted befonja

zeitgeist könnyűsége

Csak a tested kell


Megint egy idézet

Van egy német szó, amelynek a világ közös nyelvében lenne a helye, nem tudom, van-e magyar megfelelője: ez pedig a zeitgeist. Ez valami olyasmi, mint a korszellem, egy század mentalitását jelenti. Ha igazodsz ehhez a korszellemhez, van egy bizonyos nyelvhasználat, egy bizonyos gondolkodásmód, egy bizonyos érzésvilág, amely az adott témához kapcsolódik. A zeitgeist, amit leginkább a sajtó, a média formálnak, felkínálja, hogy cselekszik az emberek helyett. Megmondja az embereknek, hogy mit gondoljanak bizonyos dolgokról, és az emberek elfogadják, majd annak megfelelően cselekszenek.

Martin Walser

2010. december 2., csütörtök

Arcom temetném

Hajadba, illatodba

Tested a gazdag

Történet nekem

Ezt a történetet én kaptam.  Bátorítsuk az ifjú szerzőt, úgyhogy lájkoljátok!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nap, még a rendszerváltás előtt. Négyen születtek meg. Kettő-kettő. Egy-egy pár. Az ABC sorrendjében az elsők (Rekrik) most a számok, a hegyek és a nők világában élnek. A másik pár egyik fele talált magának egy – ha már meséről van szó, akkor hajrá, adjunk neki álnevet – Macit. Ők ketten biztos vagyok benne hogy be fog járni a fél világot, most nagyon boldogak, egymásnak termetette őket az Ég. Tudom, tudom, ilyen csak a filmekbe létezik, de ez így van, mert nekem Anijeneb mondta. Elérkeztünk mesénk főszereplőjéhez. Elég régóta él már Vadkeleten. 10 évvel kevesebb ideje, mint Rekrik. De ez a idő elég volt arra, hogy Anijeneb egyike legyen a legérdekesebb embereknek, akikkel Rekrik találkozott. A pubertáskor kezdetekor mindig érdekes egy olyan ember, akinek a leghamarabb nő szőr „ott”. De hamar kiderült, hogy Anijeneb sok szempontból is meghatározó volt Rekrik életének. Ő volt A lázadó, A mindentudó, és A semmit-nem-tudó egyszerre. Érdekes módon, Enejaib és Rekrik barátsága akkor kezdődött igazán, amikor otthagyták azt a helyet, ahol az újkori történelmet tanították. Persze ezt a tudományt már Enejanib akkor is jobban tudta a tanárnál, aki valószínű, hogy (magyar tanár lévén is, 2in1, effiviency is our way) az olyan mondatok után- amit csak úgy, odabiggyesztve közölt velem magyarórán, miközben I. András seregének egyik kiváló katonájáról tanultunk - hogy „Búvár Kund vagyok, a parazita” , valószínű nem maradásra késztette volna a teremben. Az ifjúkor kezdetekor Enejanibnak nem parancsolt senki, őt lehetett vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem. Az tetszett nekem igazán, hogy Ő ezt leszarta.”Én eladom neked, jó ha megveszed
de azt is leszarom hogyha nem ezt teszed”Shit on it – mondja a jól nevelt angol.
Rá mindig lehetett számítani. Kik voltak a Ratkó gyermekek, és ki vezet a BL-ben? Egy kis fejtágítás után, próbálkozott Csernus Imre nyomdokaiba lépni. Mennyire élvezte ezt akkor is, emlékszem, amikor egy egy, lazának induló rokkinnes sörözés alkalmával kifejtette az anatómia lányok számára talán nem igazán emészthető részleteit, sok-sok addig általam jól ismert biológiai folyamatok meghatározó mozgatórugóit. Majd jött a postás korszak, most felnövök, megmutatom a világnak, hogy nem csak olvasni tudok, hanem pénzt keresni, mindenki bakaphatja. Azt hiszem, sokkal boldogabb volt akkor, mint most. Aztán egy szép napon felkelt, és „Chc? si? uczy? j?zyka polskiego”, a kompenzáció magasfoka. Nyilván kellett egy ál-arc is, hogy nézne már ki, hogy Anijeneb, az élő lexikon, nem tanul mellette világorodalmat is, beikszelte azon a bizonyos lapon, és sikeresen el is kezdte a lengyel-magyar barátság irodalmi és kultúrális alapjait tanulni, és elsajátítani. Hogy hogy nem, Polska wygra?a. Kicsit olyan nekem, mint azok a bohócok, akik szórakoztatják a világot, bármikor, bárhol, de a cirkusz után egyedül fekszenek le az istálló mellett. Azáhgyeríny nem lenne az a város nélküle. Enejanib jön, ott van, bármi történjen is.
Az örök keresgélő, az örök menekülő egyszerre. Megy-megy, maga sem tudja hova, néha, tiszta pillanataiban megvilágosodik, és igen, kellenek az emberek, kell a sör-cigi-unicum kombó, ami mellett el lehet regélni a sok, munkája miatt nem mindig a lényegre koncentráló embereknek azt, ami valójában a sorok között történik, de a kérdés mindig felmerül, hogy Enejanibnak jó-e ez így? Tudom, Ő lesz az az ember, aki a legőszintébben fogja nekem mondani, hogy igen, én itt boldog vagyok, de ez az itt ez nem a Vadkelet lesz. Azt hiszem, még meg kell találnia az Alaptábort.

2010. december 1., szerda

Öleljen meg valaki.

2010. november 30., kedd

Álom, álom, édes álom...

Az elmúlt éjszaka során minden jellegzetes álmom előjött: volt kutyás álmom(de most nem támadott meg), álmodtam egy lóarcú lánnyal, akit szexuálisan eléggé kívánok, cigiztem álmomban otthon, és voltam meztelen is (igazából 2x0,5 meztelen: egyszer csak egy fekete zakó volt rajtam, egyszer pedig a felsőtestem volt fedetlen). Csoda, hogy nem bírtam kialudni magam?:)

2010. november 29., hétfő

A lengyel smok "sárkány" szó egy eufemizmus is a péniszre.

2010. november 28., vasárnap

A zenész írók családjába tartozom

A siker nagyon fontos egy írónak. Ha van siker, létezel. Azok az írók, akiket nem olvasnak, törékennyé válnak.

Az írás önmagában is fantasztikus folyamat, mely teljes autonómiát ad számodra. A lehetőség, hogy a világ bármely pontján bekapcsold a számítógépedet, és te legyél maga a világ, valósággal fizikai gyönyört nyújt nekem.

Magyarok!

Hol vagytok ti és hol vagyok én?

Mikor találkozunk?

Egy nyelv, melynek oly furcsa a zenéje.  

A magyar hegedűk,

És a magyar nők vakító nyaka.

Nemsokára.

Egy ígéret, egy fenyegetés. 

Alessandro Baricco





Ezt ennék most

2010. november 27., szombat

Anglia-Dél-Afrika 11-21
Csak a teljesség kedvéért. 
A mese mindig kicsit ünnep. (Berecz András)

2010. november 26., péntek

Felhívás keringőre

Szívesen táncolnék erre a számra most valakivel vagy valakikkel:


Jösztök? ;)

2010. november 25., csütörtök

Mért' adjak bármit
Te nem adsz nekem semmit
Állok kifosztva

2010. november 24., szerda


Valamiért, magam sem tudom pontosan, miért, harapós kedvemben vagyok.
Ja, és szeretnék elugrani most a Mleczarniaba egy jó sörre. Még azt se bánnám, ha nem szegődne társamul senki, csak üldögélnék ott a gyertyák fényénél.

Mese XXI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Élte a Királylányok életét: hímzés, társalkodás, lovagi tornák megtekintése. Néha kiszökött, dokkmunkásokkal ivott és kockázott.
Történt, hogy nagyon megfájdult a Királylány háta. Jöttek orvosok, kuruzslók, vajákosok, ám senki sem tudta a fájás okát. Egyszer csak megjelent egy Varázsló. Fehér szakálla volt és hosszú ujjai, amik szintúgy hosszú körmökben végződtek, ám Piszkos Freddel ellentétben adott a személyes higéniára, ezért egész jólápolt kis mágus volt. Már ha ez Varázslónál számít.
-Királylány! Azért fáj a hátad, mert a szárnyaid ki akarnak szabadulni. Ahhoz, hogy kipattanjanak, el kell innen menned.
A Királylány megfogadta a tanácsot, és el is ment a szomszédos királyság udvarába. Az egymás között házasodás miatt ennek a királyságnak az uralkodói családja harminckét féle módon volt rokon, ezért szívesen is fogadták.
Felüdülés volt számára ez a környezet. Itt sem voltak jobbak vagy rosszabbak az emberek, mint szülőhazájában. Egyszerűen mások voltak.
Történt egyszer, hogy az ország újra monarchiává válásának tiszteletére bált rendeztek. Ugyanis eme országnak volt egy rövid, köztársasági periódusa, amit a rokonok véresen levertek.
Az első táncok körtáncok voltak. Ezek még réges régről fentmaradt táncok voltak, a balkáni hordák betöréseinek idejéből. Ezt nagyon élvezte a Királylány, lányos keblei csak úgy ugrándoztak a csipkeruha alatt.
Mivel a mulatság valamiért kronológiai sorrendet követett, így a kelta hóditók táncai következtek. Ahogy a Királylány magában ropta a szteppet, egyszer csak kipattant a bal oldali szárnya, csoda, hogy szét nem repeszette a báli ruháját.
Már a bál elején kinézett magának egy daliát, tündöklő fehér uniformisban. Aranyozott vállrojtjait egy nemzetközi szálloda portása, kitüntetéseit pedig Leonyid Brezsnyev is megírigyelte volna. A lovag fel is iratkozott az este folyamán a táncrendjébe, egy társas táncra.
A Habsburg- befolyás miatt a társastánc nem is lehetett más, mint a keringő. Ez általában nyitótánc, de ahová a Balkán, a kelták, és a Habsburgok is betörtek, az nem egy átlagos királyság, így táncrendje is meglepő volt.
Ahogy a parketten andalogtak, a lovag egyszer csak megkérdezte:
-Mi ez a furcsaság hátad bal oldalán, Királylány?
-Ez, lovagom, a szárnyam.
-Ha szárny, akkor szárny! Én így is szeretlek, minden szépségeddel és furcsaságoddal együtt - és hogy nyomatékot adjon a szavainak., megcsókolta a Királylányt.
Azon nyomban ki is pattant a jobb oldali szárny is. A Királylánynak egyből elmúlt a hátfájása. A lovaggal hamarosan megtartották az esküvőt is.
A Királylány ezek után kedvére repkedhetett hetedhét országon keresztül. A lovag könnyű szívvel engedte el bárhová, mert tudta, hogy még egy Királylánynak is szüksége van szabadságra, és arra, hogy azt csinálhassa, amit szeretne. A Királylány pedig mindig visszatért a lovaghoz, mert várta őt egy igazi családi fészek.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. november 23., kedd

"-Az írás nehéz mesterség - jegyeztem meg találóan, mint e foglalkozás nagyra hívatott ismerője. -Sok műveltséget, fáradtságot és tintát igényel." (John Fowler "Csülök")

"Sajnálom, de nem ígérhetek mást, csak szórakozást." (René Clair)


Minden írónak megvan az, akinek ír. Eco szerint még Joyce-nak is megvolt. Művelt, a gondolatáramlásra érzékeny, kialvatlan éjjeli bagoly, aki kissé neurotikus is.
Az én olvasóm általában kicsit rosszkedvű, vagy tán egészen az. Arra szorul, hogy egy nehéz nap után szórakoztassák. Ezért vidám minden mese.
Mintha két szeretőd lenne
Az egyik ott fekszik melletted
A másikra csak gondolsz

2010. november 21., vasárnap

Anglia-Szamoa 26-13
Sima meccs volt, mint várható volt. Tóth Sándor az utánpótlás menedzsere volt a szakkomentátor. Ő civilben egy százhalombattai történelem-magyar tanár, és mindent tud erről a sportágról. Pont, mint apám a történelemről. Az első rugbymeccs, amit láttam, a London Wasps-Munster volt, 2007-ben. Ez a két klub volt akkoriban a sportág 2 legjobb csapata, a Darazsak 2005-ben és 2007-ben nyerték meg a Heineken Kupát, a Vörös Hadsereg 2006-ban és 2008-ban. Szóval a legmagasabb szintű rugby folyt, de legalább annyira hozzájárult Tóth Sándor szakkomentátori munkája ahhoz, hogy megszeressen ezt a sportot.
KICSIT MÁS: Egy nagy és egy kis meglepetés azért történt az eheti tesztmeccsek alatt!
Skócia 21-17-re megverte a toronymagas esélyes, és világbajnoki címvédő Dél-Afrikát. Ez 2002-en történt meg utoljára.
Wales csak 17-17-es döntetlent játszott Fijivel.

2010. november 18., csütörtök

Jenő nap alkalmából

Piszkos Fred, a kapitány

– Uram! A késemért jöttem!

– Hol hagyta?

– Valami matrózban.

– Milyen kés volt?

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?

– Kagyló.

– Hány részből?

– Egy darabból készült.

– Akkor nincs baj. Megvan a kés!

– Hol?

– A hátamban.

– Köszönöm...
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek

2010. november 16., kedd

Sidney Polak:Wkładam łyżkę w szklankę

Kanalat a pohárba, a szél a függönyt félretolja
Az ablaknál csahol a kutya, megint egyedül maradtam, megint egyedül maradtam
Már nincs jointtekerés, már nem mennek pornók
Új tévécsatorna, értelmetlen bódult hoppok
Még a Playstation 2-vel sem játszom már
Lemezeket hallgatok, később visszarakom őket a polcra
Tanácstalanul teszem a dohányt a papírba, és tudom
Már nem számíthatok semmi jóra
A kádban nézek a párás tükörre
Néhány korty sör a belső semmire
És várom az álmot

De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatatlan szabadság
Valahol, valaki biztos ezt szeretné

Megint nézem a tévét, nem törődöm semmivel
Újra háborús hírek, ma buliba megyek, ma buliba megyek
A rituálét megismétlem, a dolgokat biztos túlzásba viszem
A telefonszámát leírom, aztán reggel kidobom
Az ilyenekben már tíz danos vagyok
Fogat mosok, aztán taxit fogok
Megyek a hídon, nézem róla a képeslapot
A vár ott áll, ahol állt
Az északában bor, mert a bor a hangulat trambulinja
Mindjárt minden paranoiádat elmulasztja
Reggel megfizetek ezért

De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig a szabadság nem könnyű manapság , tudom
Hogy éjszaka semmi sem ébreszt fel
De szabad vagyok, maxra szabad
Pedig ez láthatalan szabadság
Valahol, valaki biztos szeretné ezt




Wkładam łyżkę w szklankę, wiatr przesuwa firankę
pies ujada za oknem, a ja znowu siedzę sam, a ja znowu siedzę sam
już nie kręcą mnie jointy, już nie kręcą pornosy
nowy kanał w kablówce, bajerenckie hop sztosy
nawet w playstation dwa już nie gram
słucham płyty, a później odkładam ja na półkę
zwijam tytoń bezradnie w bibułkę i wiem
że już nic nie zdarzy się
w wannie patrzę, jak para osadza się na lustrze
łykiem piwa poprawiam swoja pustkę
i tak czekam na sen

refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć

Znowu oglądam TV, nie przejmuje się nimi
znów o wojnie w gazecie, a ja dziś balangę mam, a ja dziś balangę mam
swój rytuał powtórzę, pewnie przyjmę za dużo
jej telefon zapiszę a rano go zniszczę
w takich akcjach mam dziesiąty dan
myję zęby, a później wsiadam w taksówkę
jadę mostem, na moście oglądam widokówkę
pałac stoi tam gdzie stał
w nocnym wino, bo wino nastroju trampoliną
zaraz wszystkie paranoje miną
rano zapłacę za ten stan

refren:
ale jestem wolny, wolny na maksa
chociaż wolność nie jest dziś łatwa, wiem
że nic w nocy nie obudzi mnie
ale jestem wolny, wolny na maksa
choć ta wolność jest niewidzialna
gdzieś, ktoś na pewno chciałby ją mieć

2010. november 15., hétfő

Füst, zene, bukszák
Negyvenes izzók alatt
Nincs kedvem inni

2010. november 13., szombat

Anglia-Ausztrália 35-18
Célok:Ashton(2) ill. Beale(2)
Jutalomrúgások: Flood(2) ill. Beale
Büntetők: Flood(7) ill. O'Connor(2)
Anglia 4 év után győzött a Twickenhamben Tri-Nations válogatott ellen, és a legnagyobb különbségű győzelmét aratta Ausztrália ellen. Az angol válogatott szokatlan módon fekete mezben lépett pályára. Valószínűleg még néhányszor használni fogják ezt a színösszeállítást.
(Feladvány: Számold össze, hogy hány szót nem értesz a szövegben! Ha öt alatt van, ügyes vagy!:)

Szerelmi vallomás II.

Legszebb ajándék
Arra kelni reggel, hogy
Veled álmodtam

A legszebb bók

Elküldtem néhány mesét egy festő barátomnak, mert kiváncsi voltam rá, hogy megmozgatja-e a fantáziáját, tudna-e hozzájuk illusztrációt készíteni. Ő ajándékozott meg ezzel a mondattal:
-Annyira belemerültem a meséidbe, hogy még az egyetemre is elfelejtettem bemenni.

2010. november 12., péntek

Ha van hét, mikor
Nem kérded, mi a helyzet
Fontos vagyok-e?

2010. november 11., csütörtök

Számítógépen élem a társadalmi életem, és a kedvenc sorozatom jelenleg az Agymenők. Most örülök csak igazán, hogy sohasem kötött le a sci-fi, és mindig rossz voltam matematikából.

2010. november 8., hétfő

Andrzej Stasiuk: Taksim

Ősszel látszik, hogy ez a város meghal. Aminek el kellett múlnia, az már rég elmúlt. Hajnalban érezni lehet a hulló levelek illatát. A füst keveredik a köddel, ami álomszerűvé teszi a látóhatárt. Vigyázni kell a gyalogosokra is, aki épp olyan feketék, mint az aszfalt. Időnként átmegyek rajta széltében-hosszában, és látnom, hogy nincs hol, és nincs miért kiszállni. Négy kereszteződés, egy körforgalom, a lámpa már este kilenckor sárgán villog. Az északi szél halott gyárak között fúj. Mindenki elment már. Csak azok maradtak, akik nem bírtak elmenni. Reggel felkelnek, kinéznek az ablakon, és nem mennek el. Talán, mert van kutyájuk. Amikor mennek a Főtérre, megnézik a hírdetőtáblán, hogy ki halt meg, és megörülnek neki, hogy ezúttal még nem ők.
Tízkor minden halott. Csak a benzinkúton van élet. Senki nem tankol. Mindenki alkoholt vesz, vagy beülnek a kocsmába. Egyre több, egyre olcsóbb és egyre régibb autóik vannak. A helyi vagányoktól veszik őket, akik külföldi ócskaságokkal üzletelnek. Igen, mindegyik hoz valahonnan, vagy visz valahová valamit. Itt semmi sincs. Ezek az autók egyből szétesnek, kiesik az alvázuk, vagy a városon túli erdőben landol a karosszériájuk. Ezeket már senki nem veszi meg. Rókák vagy foglyok laknak bennük. A rókák okosak. A városhoz egyre közelebb találkozom velük. Az emberek kidobják az ételt. Megveszik, és nem tudják megenni. Olcsó és pocsék. Épp kapóra jön a rókáknak. Néha úgy futnak át az úttesten, mint a macskák vagy a kutyák. Zabálják az emberi készítésű kolbászt, és lepusztult limuzinokban laknak. Ez ellen senki nem tesz semmit. Régi, nehézlégzésű hulladékvas. De ez a benzinkút életét nem zavarja meg. Főként kopaszok, kövérek, és elálló fülűek. Mintha alultápláltak lennének. Néha éjszaka tankolok, és látom őket az üvegen keresztül. Rovarszerű, ideges mozgásuk van. Biztos benne van a génjeikben. Mindhiába. Hülyék és vég nélkül káromkodnak. Ám miután szétszéledtek, amikor egymaguk maradnak, lopva elsuhannak a falak sötétjében, és nem emelik el tekintetüket.

2010. november 7., vasárnap

Angia-Új-Zéland 16-26
Az elmúlt évek egyik legjobb meccse volt.

2010. november 6., szombat

Kezdődnek a novemberi tesztmérkőzések. Nem lesz tőle olcsóbb a kenyér, és apró öröm, de öröm.

Pagliacci

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem mesét
Rendben van, írok

Vidíts fel, légyszi
Kérlek, írj nekem egy mesét
De én nem tudok

2010. november 5., péntek

Mese XX.

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy ember. Fekete, nagybajszú ember volt, egy traktorgyárban dolgozott. Már az apja is abban a gyárban dolgozott, meg annak az apja is. Annak az apja, mivel akkoriban még nem volt traktor, egyszerű marhatolvaj volt. Volt ennek az embernek egy felesége, a Malvin. Róla elég is ennyit tudni.
Egy csípős téli reggelen, az első pálinka után az asszony bejelentette, hogy várandós. Lett is nagy öröm, az első pálinka hamar megsokasodott. Mikor megszületett, akkor kiderült, hgy leány. Mi legyen az új kis jövevény neve? Először a Boronát akarta az ember, lévén az a kedvenc mezőgazdasági eszköze, ám azt a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai nem engedélyezték. Akkor legyen Fradika, a kedvenc csapatról, de abba meg az apósa nem ment bele, mivel vérmes Dózsa-szurkoló volt. Végül a kedvenc söréről Kőbányai Világoskának nevezte el.(Ebből is kitűnhet, milyen furcsák is a Magyar Köztársaság utónévadási szabályai.)
A kis Világoskát úgy nevelte az apja, mintha fiú lenne. Barbie-ból is csak a Hajógyári munkás Barbie-t kaphatta meg, a hozzátartozó heggesztő álarccal és rózsaszín Zsukkal.
Mikor végzett a Fullajtár Aladár Nehézgépipari Technikumban, akkor ajándékként kapott egy kulcskészletet, amit az anyja az utolsó pillanatban átkötött egy rózsaszín masnival.
Mi tagadás, a lánynak már bazira elege lett ebből az egészből. Ő műkörmös szeretett volna lenni, esetleg ha az Isten annyira felvinné a dolgát, kozmetikus. Fel is kapta a cókmókját, és elindult ország-világ ellen.
Ahogy egy sötét rengetegbe ért, egyszer csak egy alulöltözött fiatalembert pillantott meg. Oda is ment hozzá, és megkérdezte:
-Veled meg mi történt, jóember?
-Kaczor Bandi és bandája kirabolt.
-Na, gyere velem, visszaszerezzük a cuccaidat.
Egy kiadós gyaloglás után el is értek a banditák barlangjához. A leány be is kiabált:
-Gyere ki, te anyaszomorító bandita! Add vissza ennek az embernek a ruháit és az értékeit!
-Dehogy adom vissza, kishluvnya! Ha akarsz valamit, gyere és vedd el!
A lánynak volt egy varázsképessége: sörré tudta változtatni a vizet. Ez a nehézgépipariban jól jött, de ebben a helyzetben vajmi keveset ért. Ezért egyszerűen csak fejbecsavarta Kaczor Bandit egy 72-es kulccsal.
-Jó és szép leány! Köszönöm, hogy visszaszerezted az értékeimet. Tudd meg, rangrejtve vagyok itt. Én vagyok Jevgenyij Lukasenko, a Bjelarusz Traktorgyár örököse. Belédszerettem, leszel a feleségem?
-Mán hogy a viharba ne'!-felelte a lány.
A szülők is nagyon megörültek az illusztris kérőnek, lett is nagy lagzi, került az asztalra bőven orjaleves meg töltött káposzta. Fellépett a helyi általános iskola fúvószenekara és a 3+2 is.
Lett pénz kozmetikus sulira is, sőt a lány még a Mónika Szépségszalont is meg tudta nyitni.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. november 4., csütörtök

Rímváltás II.

I.
Hóviráglelked
Egy szirmát nekem adtad
Köszönet érte

II.
Mert más kezében
Elhervadna. köszönet
Hogy vigyázol rá

I.Szerény személyem
II.Kerekperecevő

2010. november 2., kedd

Mese XIX.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nyulacska. Szép, selymes, fehér szőre volt. Tágranyílt, kék szemeivel úgy vizslatta a világot, mint aki mindenre kiváncsi. Egy városban élt, egy jó meleg szobában lakott, egész nap a tévét nézte. Kedvenc csatornája a Discovery, a példaképe pedig Tapsi Hapsi volt. Mindig akadt számára friss víz és salátalevél.
Egyszer aztán gondolt egyet, kiugrott a dobozból, és elindult országot-világot látni. Ahogy kimerészkedett az utcára, egyből halálfélelem fogta el az úton cikázó autóktól, de azért sikerült átverekednie magát az úttesten. Amint ugrándozott, egyszer csak egy nyitott ajtóra lett figyelmes, be is ugrándozott rajta. Kiderült, hogy egy diszkóba csöppent. Ő lett a hely kabalaállata, remekül ment a tulaj tollas kalpagjához, és lila, műszörme-köpenyéhez. A vendégek is imádták, és ő is nagyon szerette a számokra ropni. Már amennyire egy nyúl ropni tudja. Ám amikor elege lett a folytonos éjszakázásból, a könnyű nőkből, a mindig hangos zenéből, és már minden koktélt megkóstolt, továbbállt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak kiért a városból. Egy mezőn találta magát. Ahogy ugrándozott a fűben, meglátott egy barna, mezei nyulat. Oda is ugrándozott hozzá, és szóba elegyedtek. A Nyuszika próbálta fitogtatni, hogy mennyire is jártas a világ dolgaiban, mennyire sok mindent tud is Ő, és hogy vidéki társa mennyire elmaradott, mennyire nem tud semmit arról, hogy mi a trendi. A mezei nyúl csak mosolygott azon, mennyi lényegtelen dolgot is hord össze a Nyuszika, mennyire nem tudja azt, hogy milyen a róka vagy a vadászok elől futni. Miközben távoli unokatestvére összehordott hetet-havat, a mezei nyulacska látta ám a szeme sarkából, hogy egy vércse épp megpróbál lecsapni a nyuszikára. Nem volt egy gyáva nyúl, ezért megfogta a fehér tapsifülest, és elkezdett vele az üreg felé szaladni. Az éppen a kortárs színházi életről hadovált valamit, és nem értette az udvariatlan gesztust, ám csakhamar rájött, mire is megy ki a játék, és olyan gyorsan kezdte el szedni a lábait, amilyen gyorsan csak tudta. Sikerült is megmenekülniük.
A Nyulacska ottmaradt egy ideig a távoli rokonnál, kitanulta a mezei nyúlság minden csínját-bínját. Rájött, hogy mi is a fontos az életben. Többek között arra is, hogy a fontos dolgok közé tartozik az a család is, ahonnan eljött. El is búcsóúzott a mezei nyúltól, és hazament. Hosszú és keserves út volt, mint a hadifoglyoknak hazajönni Szibériából, de várta egy otthon, és ennél nincsen fontosabb.
Otthon nagyon megörültek neki, különösen a gyerekek. Időközben a hiányt pótlandó, vettek egy lány nyuszit is. A tapsifülesnek egyből megtetszett a kis buksza. Jól állt neki a szalag a nyakában, és amilyen jóízűen ette a káposztalevelet! Hamarost össze is kötötték az életüket, és csak úgy vadházasságban, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2010. november 1., hétfő

Családi idill


A legvidámabb Barack Obama - így kezdte apám.
Ezek után drága jó anyám kijelentette, hogy ő egy szent, majd elkezdett röhögni drága jó apámon, hogy az öregnek már akkora a hasa, hogy a cipőjét sem bírja bekötni, amire drága jó apám úgy reagált, hogy: Micsoda! és demonstrálta, hogy ha akar, még le tud hajolni.