Lipiec

Erről a hónapról csak azt az egy jót tudom elmondani, hogy lehetett volna rosszabb is.

Öröm az ürömben IV.

Kedden kaptam egy képeslapot és egy meghívót a sárvári Huszár Baráti Kör XI. találkozójára{ a sors fintorából épp 11 éve vagyok tagjuk}. A képeslapnak azért jobban örültem.
Este pedig találkoztam Bloommmal és Borlai Haverjával{ általános iskolai osztálytársam, akivel egy napon születtünk, és neki is van egy ikertestvére}.
Úgyhogy fain kis nap volt.

Öröm az ürömben III.

Ma Kadrival és Megyacsigával meglátogattuk Dulihugit Hajdúszoboszlón{województwo małopolskie}. Jó volt, csak rövid, mert 3-tól Dulihuginak rumba-próbája volt.

Fikszációk

Van egy só- és egy egy borstartó a fiókomban. Meg egy sünire hajazó fémháló az ágyammal szemben.
Vannak dolgok, amelyeket én sem tudok elengedni.
Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy el kéne-e egyáltalán, és ha igen, mennyire?

Öröm az ürömben

Hát, bármennyire is annak látom, egyáltalán nem szar az életem. Csak magányos vagyok, és nem szerethetek úgy, ahogy akarok. Ez se jó helyzet, de múlandó és/vagy megoldható.
Ma találkoztam Debrecenben Kadrival és Megyacsigával. Bazi jó volt, de azért a teljességhez hiányzott Dulihugi, meg Kerekperecevő{ bár a szívem szakadna, meg, ha most őt látnám, azért jó lenne találkozni vele}. Na, és persze Krakkó.
Ja, és sikerült ma 4 óra alatt hazajutnom Debrecenből Nyíregyházára. Ez a maga nemében rekord, azt hiszem.

Ma

Kaptam ma egy empetrójkát. Hát ennyi érdekes történt.

Triste

Szomorú vagyok.
Kerekperecevő szomorú, mert érzi, hogy a szomorúságomban közvetve és akarata ellenére nagy szerepet játszik.
Bohó szomorú, mert egy faszba szerelmes.
Czarna szomorú, nem, nem azért, mert meghalt az apukája, hanem mert ha nem is egy faszba, de egy idiótába szerelmes.
Úgy néz ki, aki a közelembe kerül, szomorú lesz. Teszem ezt úgy, hogy ezen emberek közül csak eggyel vagyok fizikai kapcsolatban. Kiderült, hogy számítógép-vírus vagyok.

elmesélném, hogy szép az életem

Na, mi a gránát is történt ezen a héten?
Hétfő-szerda:nagyiék. Hát ugyanolyan unalmas volt, mint itthon, de legalább nem volt olyan meleg és a levegő is jobb volt. Olyan zsíros kajákat ettem, hogy néha már szédültem tőle, mert hát nagymamámnál ez a szeretet jele. Minél több zsír, annál több szeretet. Így hát napi 2 Rennie lecsúszott.
Elolvastam a Háború és béke felét. Ez talán érzékelteti, hogy mennyire unatkoztam. A Háború és béke az általam méltán megvetett Moldovánál{alliteráció} a nagyon hosszú időtartam jelzője. Ha ezt x-nek vesszük, akkor x/2 is hosszúnak számít?
Nagypapával nem igazán tudtam beszélgetni, mert 1960 után nincs emléke. Nem mintha dementálódna, teljesen észnél van, csak valahogy jobban szereti a gyermekkori élményeit felemlegetni.
Ja, és tv-t is néztem és olyan mondatokat csíptem el, mint a mottónak sem utolsó: -Ha a pokolra jutok, ott is zongorázni fogok.
Vagy a suttogó propagandaként terjeszthető: -Adóügyei vannak a laboratóriummal.
Végül, de nem utolsó sorban: A régi sérelmei? Laci, de hát felgyújtottuk a házát!
Csütörtök: Hazajövetel. Útközben láttam Kakukk Jóska bácsit, aki a postán mindig beosztott egy járásba. Felhívott Dulihugi is. Nagyon jól esett megint a kis bolond hangját hallani, meg a botorságait hallgatni.
Délután elmentünk drága jó apámmal rendbetenni nagypapa sírját. Utána ettünk egy jó bablevest csülökkel. Ez már szertartásunkká vált, meg senkivel nem lehet olyan jót enni, mint apámmal. Ez talán apa-fiú kapcsolatunk alapja.
Péntek: Hegyalja. Már 3 éve is tudtam, hogy kinőttem én már ebből a fesztiválozásból, de ez az egy nap azért nagyon jól esett. Iszogattam, nem vadul, de azért rendesen. Voltam Kovbojok, Másfél, Colorstar, Juliette & the Licks, Péterfy Bori és Yellow Spots-koncerteken. Reggel fél hétkor jöttem haza, persze útközben még kifogtam egy idős úriembert, aki folyamatosan magyarázott.
Egész szombaton kába voltam, és Amorf ördögök-videókat néztem a Youtube-on.
Ma meg elmentem Bohóval Újfehértóra Besh o Drom-koncertre{én már csak ilyen helyeken nézek koncerteket. Tavaly például Panyolán voltam rajtuk.} Ettünk egy fagyit, egy lángost, ittunk egy kólát és élveztük a falunap hangulatát.
"Most új könnyek vannak ittmaradtak a koszos poharak.
Nincs szabadnap, magad alatt vagy, maradj magadnak agy.
Rossz így kedvtelen, szétesett, rendszertelen."
Hát valahogy így érzem magam mostanság.
Bármily szar is, ez szerelem!

Kiegyenlítődés

Csak helyreütődött egy pindurit ez a nap is. Apám szólt, hogy július végén tűzoltóknak fogok tolmácsolni. Augusztus 1-3 között meg Ajakon, valószínűleg góráloknak. Legalább ez az értelemadás felé sodorja az itteni létet.
Sétáltam egy kellemeset Bohóval is.

Akarok

Nőt akarok{ Io voglio una donna!}
Írni akarok!
Mozogni akarok!
Értelmet akarok adni az életemnek!
És persze nagy futballista akarok lenni!

Nem

Nem akarok ebben a városban lenni.
Nem akarok ebben a lakásban lenni.
Nem akarok újra magányos lenni.
Nem akarok semmit tenni.
Nem akarok szén-hidrátokon élni.

Papundekli

Mi is történt vasárnap délután után óta? Spanyolország Európa-bajnok lett, 44 év után. Megérdemelték.
Hétfőn újra elolvastam a Mercedes-Benz-t Huelle-től. Legalább annyira tetszett, mint első alkalommal. Én is egyébként egyfajta hrabali értelemadást próbálok létrehozni ezzel a bloggal. Apró részleteket nagyítok fel és szépítek meg. Remélem.
Este megint Rosszabbikénemék{ továbbiakban: R.}. Iszogattunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk. Csak a szokásos, de bazira jólesett megint.
Ma délután pedig meglátogattuk Bohót, akibe mindketten nagyon szerelmesek voltunk, de mint ez már korábban is nyilvánvalóvá vált számomra, R. sokkal jobban illett ehhez a lánykához. És persze az ő szerelme kellett ahhoz, hogy megölje az enyémet. De ez már történelem. Egyébként ez a kis édeshármas is megint a kamaszkoromba vitt vissza. Nagyon élveztem, mert ez a két ember nagyon fura párbeszédre képes, ha összekerül. Meg persze, csak R-től telik ki, hogy a születésnapi tortáját 30 fokban, a nyíregyházi Kossuth téren fogyassza el.

Találkozások II.

Hát, mégse mentem nagyiékhoz. Voltam viszont Rosszabikéneméknél megint. Az oda felé vezető úton megint eszembe jutott 2002 nyara{az a bizonyos legszebb kamaszkori} . Miénk volt a világ, mely Mario Vargas Llosa-ban és Gabikában fejezte ki magát, akibe mindannyian szerelmesek voltunk egy picit. Azóta persze minden megváltozott, már az az ajtón kopogtat a felnőttéválás, sőt közülünk többen már azok is.
A második otthonomban már megint családi viták szemtanúja lettem, amelyek fő mozgatórugója a felek kölcsönös bizalomvesztése volt. De ezek a viták jók voltak arra, hogy felszínre hozzák a problémákat, amelyeket meg kell oldani, és a kölcsönös kiabálás után a felek egészen megnyugodtak és helyreállt a családi béke.
Megint elképesztően jót beszélgettem Rosszabikénemmel{minek kell nekem ilyen hosszú neveket adni!}. Ő az én Zorbászom, ezért is kapta tőlem ezt a könyvet ajándékba. Az a srác mindig rámutat arra, hogy miben is elhibázott az életem, persze az övé meg még rosszabb jelenleg. És igazán meghülyülni csak vele lehet. Mi vagyunk a Persziflázs-ikrek.

Találkozások

A csütörtököt és a pénteket a találkozások határozták meg. Csütörtökön főleg olyan emberek tűntek fel, akik életemnek mindig csak mellékszereplői voltak, és nem is tulajdonítottam volna nekik nagy szerepet, ha fél órás bevásárlósétám közben nem hárman bukkantak volna fel. Ráadásul mindhárman abból a fajtából, akiknek majd jól fog állni a középkorúság, a kockás ing és a saját fontosságukba vetett hit.
Pénteken láttuk anyámmal drága jó apámat a Kölcsey Tv-ben, pedig elméletileg Makón kellett volna lennie. Gyanús az öreg!
Délután felhívott Rosszabbikénem, hogy hazajött, és hogy menjek át hozzá. A hozzájuk tartó séta során találkoztam Dumással is, aki életem első Estikornélja volt. A második természetesen Rosszabikénem. Dumáltunk egy kicsit. Hát, rá kellett jönnöm, hogy mennyire távol is kerültünk minden tekintetben. Ez a srác valaha a legjobb barátom volt, és még mindig bírom, de már két teljesen más világban élünk.
Rosszabikéneméknél kiderült, hogy én vagyok az egyetlen vendég. A mama épp paszulygulyást csinált bográcsban. Kerti asztal, kerti szék, vodka-tonik, jókedv és kacagás. Nagyon jól éreztem magam, mert mint már említettem, ez a második otthonom. A földszinti hálószobát pl. én neveztem el a Hideg Szobának, és azóta mindenki úgy hívja.
Rettenetesen jó beszélgettem Rsszabikénemmel, aki egyébként a jobbik. Mióta nem beszéltünk, érettebb lett, megkomolyodott, de azért az őrültség nem veszett ki belőle teljesen. Szó volt barátok árulásáról, kortárs orosz prózáról, a felelőségvállalás nehézségéről és elkerülhetetlenségéről.
Ma viszont tanúja lehettem Rosszabikénem és szülei parttalan vitájának. A kiváltó ok nem lényeges, inkább a kicsinyes emberi játszmák voltak a fontosak, és hogy emberek a legnagyobb jó szándékkal is hogy meg akarják nyomorítani egymást. Hát ez volt az érem másik oldala.
Ja, a héten amúgy megvettem a Blues egy fekete macskáért című Viant, meg a Jeget Szorokintól.
Egy pár napig ez lesz az utolsó bejegyzés, mert megyek nagymamáékhoz nyaralni egy picit. Majd füvet nyírok meg rotációs kapálok. ;)
Ja, és ha Krakkó nem is, de Toruń elképesztően hiányzik.

Szolgálati közlemény

Mint azt észrevehettétek, a hónap(ok) nevei lengyelre változtak. Hát, így jobban tetszik.
A másik változás: végre GMT+1 időzónában vannak a bejegyzések közzétételeinek időpontjai. Eddig, számomra is érthetetlen módon a csendes-óceáni időzónában "írogattam".

XIII.

Nem, nem azért kapta ez a bejegyzés ezt a címet, mert ez a Kartel száma, és itt jön Döglégy puncira vadászva. A XIII. a Nagy Arkanumban{a 22 lapos tarott} a Halál lapja. Amely persze magában hordozza valaminek a kezdetét is. De erről az aspektusáról most nem fog szó esni.

Kezdjük eme nap elmesélését kronológikusan{ ha már anyám hatása megjelent, jelenjen meg apámé is}:

6.00. Felkeltem, tízórait csináltam, lezuhanyoztam, felvettem az öltönyömet{ úgy néztem ki, mint egy népi kollegista}.

10.00 Végeztem egy zaliczenievel(czwórka) és egy egzaminnal(trójka), találkozó az Egyetem előtt Czarnaval. Közölte, hogy az apja komában fekszik, és már csak a csoda segíthet rajta. Jobbra el a Bakelit nevű kávézóba. Kóla, kávé, ásványvíz, állom, mint a katonatiszt. Máskor is ez lenne a legkevesebb, hát még most. Orvosi műhibák és tragikomikus történetek.

13.09 Visszatérés Nyíregyre. Leviszem a kutyát, pihenek, megkérdem Bohót, mikor találkozunk.

19.30 Czarna hív. Meghalt az apukája. Nem ismertem, soha nem is találkoztunk, de megrázott. Mit is mondhatnék? Hát semmit. Marad a néma együttérzés. És néhány könnycsepp.

20.00-20.30 Skype. Kerekperecevő. Elolvasom a legújabb versét. Mint a magyarázatból is kiderült, a lélekgyilkosságról szól, a felnőtté válás köntösébe bújtatva. Tudom, hogy idealista, romantikus seggfej vagyok{ ez volt egyébként Tinódival a legközösebb tulajdonságunk}, de nem akarom elhinni, hogy valaki attól lesz felnőtt, hogy elveszti az illúzióit. Na jó, persze érettebbé és tapasztaltabbá válik ezáltal, de nem hiszem, hogy ez az üdvözítő út. Tudván tudom, hogy az emberek - köztük sajnos én is - naponta tőröket döfnek egymásba. Engedtessék meg nekem, hogy Kazantzakisz Zorbászára utaljak: Loptam, csaltam, hazudtam, öltem, ezt Isten még talán megbocsájtja nekem, de azt, ha egy nő miattam szomorúan hajtja álomra a fejét, azt sohasem fogja. Nem akarok senkit átvágni, becsapni, megcsalni, legfőképpen pedig megkuffantani. Soha nem tettem, remélem nem is fogom. Azt akarom, hogy a szeretteim boldogok legyenek, és hogy ne sebezzek. Tudom, hogy ezzel viszont én vállalom a megsebződés kockázatát, de semmi kedvem a kicsinyes emberi játszmákhoz.

22.00-01.30. Iszogatás Bohóval, Kicsivel és állandó jellegű tettestársaikkal. Beszélgetés a művészetről, művész és befogadó viszonyáról. Pl: Mi van akkor, ha a legjobb szobrot egy faládában állítjuk ki?

Végül: Ellenállhatatlan vágy szállt meg, hogy a júliusi nap fényében végigsétáljak még egyszer a fent látható utcán.

Stary Toruń, dom Kopernika

Kicsit más

Június 24. van. Apanyelvemen: dwudziestego-czwartego czerwca. Ezek szerint pont tíz napja hagytam el a Krakkok városát. Még mindig, mint életem egyik legszebb időszakára emlékszem erre a tavasz-kora nyárra. De már csak emlékezem.{1956 PAMIĘTAMY, ezt nem tudtam kihagyni}.
Most, mint ebből a blogból is kiderül, itthon vagyok. Hát nem egy messzeringó gyermekkorom világa, azt meg kell hagyni.
Nem érzem fényesen magam, de nem is szabad. "Láttam a boldogságot, szőke volt, göndör és másfél mázsa". Már megint József Attila. Mondtam már, hogy mindig nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy milyen idézetek jutnak eszembe, vagy hogy milyen könnyveket olvasok épp? Ez nálam egyfajta önelemzés.
Nézzük , hogy változtatom élhetővé ezt a szarfészket?
Először elkezdek mozogni. Kell az állóképesség, meg a testem is kurvára romon van. Ráfér a mozgás.
Elkezdek írni. Én ehhez értek, akkor legalább ezt kezdjem már el rendesen csinálni.
Ja, és rendesen felkészülök az augusztusi vizsgaidőszakra. Ez a szellemi állóképesség fokozására kell.
Rámférne egy rendes buksza is, de az is fog akadni, csak keresni kell.
Ha cigiről még nem is, de a szénhidrátokról leállok.
Hát ennyi egyelőre.
És persze meghódítom a világot.
Sőt, a nyár folyamán arra is sort kell hogy kerítsek, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek a zöldfűszeres, forró olajjal. Ez biztos a szeptemberi olasztanulást előlegezi meg.

Magyarázat

Mint alant is kitűnik, megint egy vendégszöveg került a gépezetbe. Annyira posztmodern vagy egyszerűen csak tehetségtelen lennék, hogy ilyenekkel kell dúsítanom a szövegtestet? Nem hiszem. Minden intertextualitás elnyerte méltó helyét ebben a blogban. Egyébként se tudok verset írni, és jelenlegi hangulatomat majdnem tökéletesen ábrázolja eme vers.
Nézzük mi is történt ma?
Voltam Debrecenben. Hát nem volt valami izgi, de legalább szereztem jegyzetet, meg beszéltem Madörrel. Jókat nevetgéltünk. Időközben feltűnt Frusztrált is, aki elmesélte, mi történt Krakkóban, távozásunk után.
Aztán megírtam egy levelet, amely, valljuk be elég idejétmúlt témát feszegetett, és amelyet legalább másfél hónapja meg kellett volna írni.
Megkaptam rá a választ. Erre is igaz az, ami az előzőre. Levontam belőle a tanulságot, hogy minél előbb ki kell lépnem Kerekperecevő életéből.
Mert lehet, hogy kreatívabbá teszem, de boldogabbá biztos hogy nem. Sőt előbb-utóbb eljön az az időszak, hogy csak fájdalmat okozunk egymásnak, és ezt nem akarom megvárni. Nem akarok Erdőtündér lenni, aki folyamatosan csak frusztrálja. Nem akarok túl sok és túl hosszantartó szenvedést okozni neki, mert annál mindenféleképpen jobban szeretem. Az eddig sokat átkozott földrajzi távolság most épp kapóra jön, mert így könnyebben fog menni a felejtés folyamata.
Azt szeretném, ha boldog lenne inkább. Persze tudom, hogy az alkotás az élete része{ színház, tánc, celofán, 12 méter drót} de ebben más is biztosan támogatni tudja.
Túl sokszor törettem össze ahhoz a szívem, hogy tudjam, ez is csak egy múló állapot és leszünk mi még régi urak, kenyerespajtás. De ez nem most fog bekövetkezni. Valószínűleg nem is a közeljövőben.
Legyek, ami lennék: férfi. A fű kinő utánam.

Mért játszott a szíved te szerencsétlen

József Attila

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.


1937. július-augusztus