2011. június 10., péntek
Hasonlóságok
Anyám szerint a férfiaknak és nőknek való jóslásban az a különbség, hogy a férfiak egy konkrét kérdésre várnak választ, míg a nők beszélni, beszélgetni szeretnek. Mintha ugyanígy használnák a telefont is, nemde? :)
Segédblogger lettem
Itt van Andris blogja. Megkért, hogy nézzem át neki, főként a helyesírási- és stilisztikai hibákra tekintettel.
http://budipest.blogspot.com/
http://budipest.blogspot.com/
2011. június 9., csütörtök
Anyám mesélte, hogy vett még nagyapámnak a Dockyardban egy rövidnadrágot és egy inget. Csupáncsak 45 ezer volt a két ruhadarab. Mikor legközelebb mentünk, drága jó anyám látta, hogy nagyapám azokban a ruhadarabokban szedi ki a krumplit a földből.:) Azt mondta, hogy eléggé összeszorult a szíve, de azért nagyapámnak akkor sem árulta el, hogy mennyit érnek a ruhadarabok.
Erről az jut eszembe, hogy amikor Németország elfoglalta Lengyelországot, akkor a Czartoryski-múzeum kincseit egy vidéki udvarházba menekítették. A németek végül is megtalálták a kincseket, az aranyat el is vitték, de Leonardo:Hermelines hölgyét otthagyták. Állítólag még csizmatalp-nyom is volt rajta.
Erről az jut eszembe, hogy amikor Németország elfoglalta Lengyelországot, akkor a Czartoryski-múzeum kincseit egy vidéki udvarházba menekítették. A németek végül is megtalálták a kincseket, az aranyat el is vitték, de Leonardo:Hermelines hölgyét otthagyták. Állítólag még csizmatalp-nyom is volt rajta.
2011. június 8., szerda
Mese XXX. (Béka-változat)
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Béka. Vidám kis Béka volt, széles mosollyal és hülye viccekkel (pl: az elsőáldozás beépítése a judeo-keresztény kultúrkör nem megfelelő részébe). A Kioktatási Hivatalban dolgozott Nehogymárazlegyen Rózsikával és Mármegintmitakar Ferivel.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Impala. Délceg kis Impala volt széles vállakkal és a hegymászásra való erős hajlammal (Sir Edmund Hillary posztere ott lógott az ágya felett, közvetlenül a Kretén magazinból származó mulattató képek mellett). Egy olyan lakóparkban lakott, ahol rajta kívűl csak pillangók éltek, és napi 12-16 órában a Létnek ama tapasztalatát élte át, hogy az Excel kurvára nem egy szórakoztató dolog.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Jegesmedve. Okos kis józság volt, széles tárgyi tudással, még a Békánál is hülyébb viccekkel (lásd lentebb) és még az Impalánál is erősebb hajlammal. Nem, nem a hegymászásra. A lustaságra. Egy szinte lakatlan kis szigeten élt, a Sport Szeletet Termő Könyvespolc tövében.
Ez a három állat egyébiránt jóbarát volt. Az Impala és a Jegesmedve az Alan Mathison Turing (A Turing próbája az evés) Semmilyencélú Oktatási Intézménybe jártak együtt finommechanikai patkolókovács és énektanáridegesítő szakra. A Jegesmedve ugyan manuálisan retardált volt, de az énektanáridegesítés kiválóan ment neki, a finommechanikai patkolókovácsságban az Impala pedig segített neki. A Béka és a Jegesmedve pedig a DCLXVI. “Kurt Gödel” Metal Madness nevű fesztiválon találkoztak először.
Régen látta már egymást a 3 Jómadár, ezért mikor végre egy városba kerültek, megbeszélték, hogy beülnek az Öt Földrész nevű helyre, 1-2 sörre.
Az ivóban csak néhány ember lézengett: az IMÁ-nál (Iszákos Művészek Asztala) üldögélt Gluty-Gluty Gyuri, Augustin Cauchy-díjas festőművész, akinek leghíresebb művei a: Bachus inkább boros volt és Az egy pohár sört nemzetközi hírűek voltak. Mellette poharazgatott Tuba Misi, az alkoholista rézfúvós. Egy másik asztalnál Konyak B. Eduárd közlegény és magántitkár épp Kuprin:Cári tisztek, orosz lányok című könyvét olvasgatta eredetiben, ami figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy Konyak úr még a cirill betűket sem ismerte. Végül, de nem utolsó sorban, ott volt Christian Goldbach is. Csöndesen, a sarokban meghúzódva iszogatta söröcskéjét, senkit sem zavarva, ahogyan az egy diszkrét matematikustól elvárható. Ám feltűnően szomorú volt, ami nem kerülhette el hőseink figyelmét sem. Oda is ültek az asztalához, és megkérdezték, hogy mi a baj?
-Uraim, vigasztalhatatlan vagyok. Az a gaz, galád Retteghy Lajos, a Felnőttkínzási Akreditációs Központ (FAT) nevű terrorizálószervezet tagja ellopta a malackámat, és ismeretlen helyen tartja fogva. Felfogják ezt, Uraim?! Ellopták a Goldbach-sertést! Pedig milyen jó dolga volt nálam. A kertben elturkálgathatott kedvére, néha átjött Schrödinger a macskájával, békésen eljátszogattak kettesben. Vigasztalhatatlan vagyok. Már annak a fránya Eulernek is írtam, de ő sem tud semmit.
-Majd mi segítünk előkeríteni a jószágot. - mondta az Impala.
-Az remek lenne, Uraim, nagyon megköszönném. Olyan bánatos vagyok, hogy még a munkámmal sem haladok, pedig én az Új Mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem presszóban, porban. Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
Fel is kerekedett a három jóbarát, bár a Békát magukkal kellett rángatni, mert egy időközben megjelenő hölgytársaságnak tette a szépet. Olyan könyvekről mesélt nekik, amiket maga sem olvasott.
Ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak egy vénségesen vén adatfeldolgozóval találkoztak az erdő mélyén. Ő maga is érezte, hogy nem ebben a történetben lenne a helye, ezért a biztonság kedvéért egy köteg rőzsét cipelt, hogy létének értelmet adjon. A daliás Impala egyből segítségére sietett, és elvitte az adatfeldolgozó kunyhójához, hivatalos nevén a Rengeteg Erdő Statisztikai Hivatalhoz a köteget.
-Köszönöm szépen, Kedves Impala, hogy segítettél. Mi járatban vagytok erre, amerre maga Bear Grylls sem jár?
-Megyünk megkeresni Retteghy Lajost, hogy visszaszerezzük a Goldbach-sertést.
-Akkor jó helyen jártok, én tudom, hol van a malac. Jó tett helyébe jót várjatok. Megmutatom az utat, sőt még egy hibásan kitöltött óradíj-lapot is kaptok, hogy elvonjátok a haramia figyelmét.
Hosszas menetelés után el is érkeztek a gonosztevő barlangjához. A Béka egyből bedobta a hibás óradíj-lapot, amit a martalóc fel is vett a földről, és elkezdte olvasni.
-Mi az, hogy nincs rajta csoportkód! Nincs egyértelműsítve, hogy az aláírás a teljes órán való részvételt jelenti-e! Nincs aláírva, nincsenek beírva a házifeladatok! - kelt ki magából Retteghy.
Mialatt dühöngött, a Jegesmedve belopózott a barlangba, és kihozta a megrettent malacot.
Az állatot visszajutatták Goldbachnak, aki nagyon megörült szeretett sertésének. A három cimbora pedig nyakába vette a várost. Hajnal háromkor egy pasaréti hotel előtt találták magukat, egyik kezükben cigi, másikban import (!) dobozos sör. A jókedv is hamarosan előállt, mint ahogyan:
(I.)Minden 2-nél nagyobb páros szám előáll két prímszám összegeként.
(II.)Minden 5-nél nagyobb páratlan szám előáll három prímszám összegeként
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Impala. Délceg kis Impala volt széles vállakkal és a hegymászásra való erős hajlammal (Sir Edmund Hillary posztere ott lógott az ágya felett, közvetlenül a Kretén magazinból származó mulattató képek mellett). Egy olyan lakóparkban lakott, ahol rajta kívűl csak pillangók éltek, és napi 12-16 órában a Létnek ama tapasztalatát élte át, hogy az Excel kurvára nem egy szórakoztató dolog.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Jegesmedve. Okos kis józság volt, széles tárgyi tudással, még a Békánál is hülyébb viccekkel (lásd lentebb) és még az Impalánál is erősebb hajlammal. Nem, nem a hegymászásra. A lustaságra. Egy szinte lakatlan kis szigeten élt, a Sport Szeletet Termő Könyvespolc tövében.
Ez a három állat egyébiránt jóbarát volt. Az Impala és a Jegesmedve az Alan Mathison Turing (A Turing próbája az evés) Semmilyencélú Oktatási Intézménybe jártak együtt finommechanikai patkolókovács és énektanáridegesítő szakra. A Jegesmedve ugyan manuálisan retardált volt, de az énektanáridegesítés kiválóan ment neki, a finommechanikai patkolókovácsságban az Impala pedig segített neki. A Béka és a Jegesmedve pedig a DCLXVI. “Kurt Gödel” Metal Madness nevű fesztiválon találkoztak először.
Régen látta már egymást a 3 Jómadár, ezért mikor végre egy városba kerültek, megbeszélték, hogy beülnek az Öt Földrész nevű helyre, 1-2 sörre.
Az ivóban csak néhány ember lézengett: az IMÁ-nál (Iszákos Művészek Asztala) üldögélt Gluty-Gluty Gyuri, Augustin Cauchy-díjas festőművész, akinek leghíresebb művei a: Bachus inkább boros volt és Az egy pohár sört nemzetközi hírűek voltak. Mellette poharazgatott Tuba Misi, az alkoholista rézfúvós. Egy másik asztalnál Konyak B. Eduárd közlegény és magántitkár épp Kuprin:Cári tisztek, orosz lányok című könyvét olvasgatta eredetiben, ami figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy Konyak úr még a cirill betűket sem ismerte. Végül, de nem utolsó sorban, ott volt Christian Goldbach is. Csöndesen, a sarokban meghúzódva iszogatta söröcskéjét, senkit sem zavarva, ahogyan az egy diszkrét matematikustól elvárható. Ám feltűnően szomorú volt, ami nem kerülhette el hőseink figyelmét sem. Oda is ültek az asztalához, és megkérdezték, hogy mi a baj?
-Uraim, vigasztalhatatlan vagyok. Az a gaz, galád Retteghy Lajos, a Felnőttkínzási Akreditációs Központ (FAT) nevű terrorizálószervezet tagja ellopta a malackámat, és ismeretlen helyen tartja fogva. Felfogják ezt, Uraim?! Ellopták a Goldbach-sertést! Pedig milyen jó dolga volt nálam. A kertben elturkálgathatott kedvére, néha átjött Schrödinger a macskájával, békésen eljátszogattak kettesben. Vigasztalhatatlan vagyok. Már annak a fránya Eulernek is írtam, de ő sem tud semmit.
-Majd mi segítünk előkeríteni a jószágot. - mondta az Impala.
-Az remek lenne, Uraim, nagyon megköszönném. Olyan bánatos vagyok, hogy még a munkámmal sem haladok, pedig én az Új Mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem presszóban, porban. Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
Fel is kerekedett a három jóbarát, bár a Békát magukkal kellett rángatni, mert egy időközben megjelenő hölgytársaságnak tette a szépet. Olyan könyvekről mesélt nekik, amiket maga sem olvasott.
Ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak egy vénségesen vén adatfeldolgozóval találkoztak az erdő mélyén. Ő maga is érezte, hogy nem ebben a történetben lenne a helye, ezért a biztonság kedvéért egy köteg rőzsét cipelt, hogy létének értelmet adjon. A daliás Impala egyből segítségére sietett, és elvitte az adatfeldolgozó kunyhójához, hivatalos nevén a Rengeteg Erdő Statisztikai Hivatalhoz a köteget.
-Köszönöm szépen, Kedves Impala, hogy segítettél. Mi járatban vagytok erre, amerre maga Bear Grylls sem jár?
-Megyünk megkeresni Retteghy Lajost, hogy visszaszerezzük a Goldbach-sertést.
-Akkor jó helyen jártok, én tudom, hol van a malac. Jó tett helyébe jót várjatok. Megmutatom az utat, sőt még egy hibásan kitöltött óradíj-lapot is kaptok, hogy elvonjátok a haramia figyelmét.
Hosszas menetelés után el is érkeztek a gonosztevő barlangjához. A Béka egyből bedobta a hibás óradíj-lapot, amit a martalóc fel is vett a földről, és elkezdte olvasni.
-Mi az, hogy nincs rajta csoportkód! Nincs egyértelműsítve, hogy az aláírás a teljes órán való részvételt jelenti-e! Nincs aláírva, nincsenek beírva a házifeladatok! - kelt ki magából Retteghy.
Mialatt dühöngött, a Jegesmedve belopózott a barlangba, és kihozta a megrettent malacot.
Az állatot visszajutatták Goldbachnak, aki nagyon megörült szeretett sertésének. A három cimbora pedig nyakába vette a várost. Hajnal háromkor egy pasaréti hotel előtt találták magukat, egyik kezükben cigi, másikban import (!) dobozos sör. A jókedv is hamarosan előállt, mint ahogyan:
(I.)Minden 2-nél nagyobb páros szám előáll két prímszám összegeként.
(II.)Minden 5-nél nagyobb páratlan szám előáll három prímszám összegeként
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Mese XXX. (Impala-változat)
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer három állat: egy béka, egy impala és egy jegesmedve. Hogy ezeket a különböző égövről származó állatok - az impala kedvelt szavajárásával élve- hogy a viharba ismerték egymást? A jegesmedve és az impala mindketten a Filetóth Károly Királyvízipari Általános Iskolába jártak, a békával pedig egy Nagy sikerű Bőrkereszt-koncerten ismerkedtek meg, ahol előzenekarként fellépett Vitézy Laci és a Szardobálók is.
Útjaik később elváltak, más királyságokban tengették mindennapjaikat,ám amikor csak tehették, összefutottak. Történt egyszer, hogy a jegesmedve épp a Pasaréti téren járt, amely közel esett az impala és a béka lakhelyéhez, ezért galmbpostát küldött nekik, hogy ugyan csatlakozzanak már hozzá egy meszely sörre. A két állat hamarosan meg is érkezett a béka békaügetésben, az impala pedig kecses futásával. Be is tértek egyből a Pasaréti Sörözőbe. Jól érezték magukat, örültek a viszontlátásnak, nevetgéltek, mulatoztak. Egyszer csak egy kupa bor landolt a fejük mellett, a falon. Rövid, ámde annál hevesebb szóváltás után (mivan?mivan?mivan?) rejtői pofonok segítségével ártalmatlanná tették a Viharkeresztes Lovagrend tizenkét tagját, a Nagymesteren pedig halálos sebet ejtettek. Halála előtt a nagymester így szólt:
-Most, hogy közeledik utolsó órám, elmondom legféltettebb titkom: A Viharkeresztes
Lovagrend kincse itt van elásva a közelben. Mivel becsületes küzdelemben legyőztetek bennünket, legyen tiétek. Itt van e lánc, ha elmentek a Grand Hostelbe, és felmutatjátok, többet is megtudtok a kincs helyéről.
Annak rendje és módja szerint fel is kerekedtek, és elmentek a Grand Hostelbe. Ott fel is mutatták a láncot. Krisztián, a portás viszont csak nézett, mint pocok a lisztből, mert ő semmilyen kincsről nem tudott. Na sebaj, leültek és rendeltek még néhány meszely sört. A béka meglátott egy formás amazont a szomszéd asztalnál üldögélni. Oda is ment hozzá:
-Szia, Breki vagyok! Neked mindig ilyen jól állt a kétkezes pallos?-kérdezte hülyén vigyorogva.
Addig-addig duruzsolt édes kis semmiségeket a lány ülébe, míg az meg nem csókolta, és csodák-csodájára... nem történt semmi. A mesék minden logikája ellenére sem változott királyfivá.
Ahogyan visszafelé tartottak, betértek még a Mónika éjjel-nappaliba, venni egy kisebb hordó sört. Amint az eladólány meglátta az impala nyakában a láncot, felsikított:
-Szentséges ég! A Viharkeresztesek jele. Már régen vártuk jöttötöket.
A lány el is árulta, hogy a kincs a Hotel Pand parkolójában van. A jegesmedve felhasználva útkaparói kapcsolatait, szerzett légkalapácsot és egyéb szerszámokat. A hotelben dolgozók is elég furán néztek az éj közepén szorgoskodó állatokra, de tudták azt is, hogy épeszű vendégekre nem lehet világhírű fürdőhelyet bazírozni, ezért hagyták szorgoskodni őket. Hamarosan meg is találták a kincset, kárpótolták belőle a szállodát,majd a maradékot testvériesen elosztották.
A három jóbarát azontúl is gyakorta összefutott, és mint hóbortos milliomosok, még ennél is furább dolgokat követtek el.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Útjaik később elváltak, más királyságokban tengették mindennapjaikat,ám amikor csak tehették, összefutottak. Történt egyszer, hogy a jegesmedve épp a Pasaréti téren járt, amely közel esett az impala és a béka lakhelyéhez, ezért galmbpostát küldött nekik, hogy ugyan csatlakozzanak már hozzá egy meszely sörre. A két állat hamarosan meg is érkezett a béka békaügetésben, az impala pedig kecses futásával. Be is tértek egyből a Pasaréti Sörözőbe. Jól érezték magukat, örültek a viszontlátásnak, nevetgéltek, mulatoztak. Egyszer csak egy kupa bor landolt a fejük mellett, a falon. Rövid, ámde annál hevesebb szóváltás után (mivan?mivan?mivan?) rejtői pofonok segítségével ártalmatlanná tették a Viharkeresztes Lovagrend tizenkét tagját, a Nagymesteren pedig halálos sebet ejtettek. Halála előtt a nagymester így szólt:
-Most, hogy közeledik utolsó órám, elmondom legféltettebb titkom: A Viharkeresztes
Lovagrend kincse itt van elásva a közelben. Mivel becsületes küzdelemben legyőztetek bennünket, legyen tiétek. Itt van e lánc, ha elmentek a Grand Hostelbe, és felmutatjátok, többet is megtudtok a kincs helyéről.
Annak rendje és módja szerint fel is kerekedtek, és elmentek a Grand Hostelbe. Ott fel is mutatták a láncot. Krisztián, a portás viszont csak nézett, mint pocok a lisztből, mert ő semmilyen kincsről nem tudott. Na sebaj, leültek és rendeltek még néhány meszely sört. A béka meglátott egy formás amazont a szomszéd asztalnál üldögélni. Oda is ment hozzá:
-Szia, Breki vagyok! Neked mindig ilyen jól állt a kétkezes pallos?-kérdezte hülyén vigyorogva.
Addig-addig duruzsolt édes kis semmiségeket a lány ülébe, míg az meg nem csókolta, és csodák-csodájára... nem történt semmi. A mesék minden logikája ellenére sem változott királyfivá.
Ahogyan visszafelé tartottak, betértek még a Mónika éjjel-nappaliba, venni egy kisebb hordó sört. Amint az eladólány meglátta az impala nyakában a láncot, felsikított:
-Szentséges ég! A Viharkeresztesek jele. Már régen vártuk jöttötöket.
A lány el is árulta, hogy a kincs a Hotel Pand parkolójában van. A jegesmedve felhasználva útkaparói kapcsolatait, szerzett légkalapácsot és egyéb szerszámokat. A hotelben dolgozók is elég furán néztek az éj közepén szorgoskodó állatokra, de tudták azt is, hogy épeszű vendégekre nem lehet világhírű fürdőhelyet bazírozni, ezért hagyták szorgoskodni őket. Hamarosan meg is találták a kincset, kárpótolták belőle a szállodát,majd a maradékot testvériesen elosztották.
A három jóbarát azontúl is gyakorta összefutott, és mint hóbortos milliomosok, még ennél is furább dolgokat követtek el.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2011. június 7., kedd
2011. június 2., csütörtök
2011. május 31., kedd
2011. május 16., hétfő
2011. május 15., vasárnap
Rátaláltam olyan internetes oldalakra, ahol lehet meccseket nézni. Olyan gyönyörű rugby-meccseket láttam a déli féltekéről, mint a ceglédi vasútállomás. :) Láttam, hogyan lett bajnok a Wisła, néztem meccseket az olasz és az angol bajnokságból, a TOP 14-ből, a Magnersből. Láttam az Avivából a Leister-Northampton elődöntőt. A legkeményebb rugby-meccs volt, amit valaha láttam, ököllel verték egymást, ott aztán tényleg az volt, hogy utolsó csepp vérükig küzdöttek.
A történelem ismétli magát
Bajnok lett a Wisła Kraków. 3 éve is pont ilyen tájban nyerték meg a bajnokságot, pont a Juwenalia hetének végén, és pont úgy, hogy legnagyobb riválisukat, a Cracovia Kraków-ot kellett legyőzniük ahhoz, hogy behozhatatlan előnyre tegyenek szert. Biztos lesz ma mulatozás a Ryneken. :)
2011. május 2., hétfő
2011. április 30., szombat
Mese XXXIII.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kenguru, egy Sárkány és egy Egyszarvú.
Miután belefáradtak az egész heti kő- és nyelvtörésbe, úgy döntöttek, hogy péntek este elmennek mulatozni.
Első állomásuk a Chill-Out volt. Hangulatos kis belső udvar volt a Św. Jana-n. Kővel felszórt udvar, kicsiny kis asztalok, épp a Tajtékos Napok Kvintett játszotta az I split on your graves before midnight in Saint Louis című népszerű jazz-tendert. Iszogattak, nevetgéltek mikor is a Kenguru arra lett figyelmes, hogy a mellettük lévő asztalnál egy szakállas, tweed-zakós bácsi épp a Rákóczi-szabadságharc hadtápja című korszakalkotó művet olvasgatja. Mivel a Kengurunak mindig is különleges izgalmat jelentett a Rákóczi-szabadságharc, a doromb és az Erdőtündér szavak emlegetése (filológus ott élvez, ahol tud), ezért egyből szóba elegyedett a Tudós Elmével. A szellemi maszturbációban megöregedett férfiú egy ideig még élvezte is az erszényes emlős társaságát, hiszen nem-létező szexuális életét szellemének és elméjének izgatásával pótolta, ám egy idő után rájött, hogy a Kenguru bizony igen fárasztó, ezért soron következő Żywiec-e mellé, biztos, ami biztos, kért egy zsilett-pengét is. Ám mielőtt még eldobta volna magától az életet, és ezzel együtt a biztos PAN-tagságot, a három jóbarát búcsút intett neki. A Kenguruval még megbeszéltek egy találkozót másnapra, a Miczkiewicz-szobor tövébe, ám a Történethamisítás Doktorának eszébe se jutott elmenni. Inkább Łódź-ba költözött, és szabadeséses ejtőernyőzést oktatott élete végéig.
A következő hely, ahová betértek, a Społem volt, a Św. Tomasza-n, a Club Coyote-tal szemben. Retro helynek mondották, ám igazából csak egy letűnt diktatúra relikviáit halmozták fel egy pincében. Itt is iszogattak egy picit, aztán táncikáltak. Az Egyszarvú született táncos volt, testének minden mozdulása gyönyörű volt. A Kenguru elfelejtett népek és korok táncainak nagy ismerője volt, bajsza csak úgy szálldosott, miközben ropta. A Sárkányka sohasem tudott táncolni, ezért az ő mozdulatai inkább önirónikusak voltak, ám sugárzott belőlük a naiv öröm is. Ahogy épp a Y.M.C.A.-re táncikáltak, egyszer csak odalépett az Egyszarvúhoz egy csúnya, nagy Varangyos Béka.
-Hé, bébi jössz csörögni?- kérdezte a maga pallérozott módján.
Az Egyszarvú erre röhögésben tört ki, és még válaszolni sem bírt a gurgulátó nevetéstől.
-Na, hát így állunk! -mondta a Béka. -Kinevettél, ezért átkot bocsájtok rád! Csak Fluor-dalszövegekben tudj beszélni!
Ám amikor épp az unikornisra bocsájtotta volna ártó varázslatát, a Kenguru kettőjük közé ugrott (Kenguru lévén, testének legtermészetesebb mozgásformája az ugrándozás volt), és őt érte az átok. Érdekes átváltozáson ment keresztül: fejébe nagyapja mozgalmi kalapja helyett egy hálós baseball-sapka került, amely a mezőtúri Copacabana Bár Kamionosok és kurvák partyján is nagy sikert aratott volna, felsőtestén megjelent egy olyan melegítőfelső, amely Lengyel László pulóvereit is megszégyenítette volna. Szemüvegét pedig egy kék pary-szemcsi váltotta fel, amelyért Kanye West északákon át a Holdat ugatta volna. Az átváltozás nem csak a kinézetét változtatta meg (amelyről Michał Listkiewicz bizonyára egy gyönyörű dolgozatot tudott volna írni). Egyből odaugrált egy feltűnően jól öltözött, és feltűnően kis fenekű lányhoz.
-Hé csajszi, ez nem oltás,akit kiszúrtam egyből, te voltál, nem túlzás, túl rózsaszín, beléd szerelmes leszek holnapig.- hadarta el az átalakult erszényes emlős.
A lányka csak nézett, mint Coulombo a helyszíneléskor, ám ekkor a Kenguru tovább folytatta:
-Kicsilány, ou, szia, helló! Álljunk össze, mint két kicsi lego! Na, figyu már, mondom mi a szitu, te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?
Addig-addig duruzsolta ezeket az igen kevés valódi jelentéssel bíró szövegeket a lány fülébe, míg az kötélnek állt. Egymást átkarolva hagyták el a helyet, miközben Sydney Polaktól a Chomiczówka szólt.
A Sárkányka és az Egyszarvúcska tovább folytatták az utukat. Hová is mehettek volna? Naná, hogy az Alchemiába. Ahogy a középső terembe értek, az egyik asztalnál megláttak egy őszszakállú, bölcs, öreg rabbit. Mint minden őszszakállú, bölcs, öreg rabbi, ő is erősen Frantiszek Pieczkára hajazott. Egyből le is telepedtek mellé, és előadták, hogy barátjukat Fluorrá változtatta egy Utálatos Varangy. Bölcs, Mózes-hitű testvérünk így szólott:
-Miért is kéne nektek ezen bánkódni? Amíg régmúlt korokkal foglalkozott, boldog volt? Nem hiszem. Most legalább van valakije, akivel megoszthatja az ágyát.
A két képzeletbeli teremtmény meg is nyugodott a rabbi szavaitól. Könnyed kis csevegésbe kezdtek minden titkok tudójával. A rabbi egy idő után megérezte, hogy a Sárkánykában minden tűzokádása ellenére hatalmas szeretet és empátia lakozik. El is kezdett neki panaszkodni, hogy nagyon unja már, azt, hogy neki minden titkok tudójának kell lennie. Szívesebben lenne olvasztár Nowa Hutában. Vagy kőfaragó. Esteleg balett-táncos. A Sárkányka türelmesen végighallgatta. A rabbi, miután elmondta minden búját-bánatát, igen megkönnyebült, és megajándékozta a Sárkánykát. Megadta neki azt a képességet, hogy bármikor a Mały Rynek-en tudjon teremni.
Miután búcsút intettek a szent embernek, vettek még a Sokszögletű Kolbászgyár egyik büféjében egy zapiekankát, amit testvériesen megfeleztek. A Sárkányka még kapott a Kengurutól egy üres üzenetet. Valószínűleg azt akarta írni, hogy: A klubbok rég
bezártak, a város felébred, világos van, de nálam, a bulik kemények,a cuccok szétdobálva
after a szobában.
Hazafelé, a 601-es buszon még belefutottak egy vidám kompániába, akik teli torokból, gitárkísérettel énekelték a Hej, sokoły-t.
A kollégiumba visszaérve befeküdtek a Kenguru ágyába, lévén az volt a kényelmesebb, az Egyszarvúcska odabújt a Sárkánykához, aki elmesélte neki ezt a mesét. Az Egyszarvúcska nagyon vigyázott, hogy szarvával ne döfje át a Sárkányka mellkasát, mert az nagyon nagy szívfájdalmat okozott volna a kis tűzokádónak, és a Sárkánykának amúgy is lejárt az Európai Betegbiztosítási Kártyája.
Reggel a Sárkányka elment a Lewiathánhoz, vett tőle néhány drożdżówkát és obwarzaneket, reggelire az Egyszarvúcskának és magának.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Miután belefáradtak az egész heti kő- és nyelvtörésbe, úgy döntöttek, hogy péntek este elmennek mulatozni.
Első állomásuk a Chill-Out volt. Hangulatos kis belső udvar volt a Św. Jana-n. Kővel felszórt udvar, kicsiny kis asztalok, épp a Tajtékos Napok Kvintett játszotta az I split on your graves before midnight in Saint Louis című népszerű jazz-tendert. Iszogattak, nevetgéltek mikor is a Kenguru arra lett figyelmes, hogy a mellettük lévő asztalnál egy szakállas, tweed-zakós bácsi épp a Rákóczi-szabadságharc hadtápja című korszakalkotó művet olvasgatja. Mivel a Kengurunak mindig is különleges izgalmat jelentett a Rákóczi-szabadságharc, a doromb és az Erdőtündér szavak emlegetése (filológus ott élvez, ahol tud), ezért egyből szóba elegyedett a Tudós Elmével. A szellemi maszturbációban megöregedett férfiú egy ideig még élvezte is az erszényes emlős társaságát, hiszen nem-létező szexuális életét szellemének és elméjének izgatásával pótolta, ám egy idő után rájött, hogy a Kenguru bizony igen fárasztó, ezért soron következő Żywiec-e mellé, biztos, ami biztos, kért egy zsilett-pengét is. Ám mielőtt még eldobta volna magától az életet, és ezzel együtt a biztos PAN-tagságot, a három jóbarát búcsút intett neki. A Kenguruval még megbeszéltek egy találkozót másnapra, a Miczkiewicz-szobor tövébe, ám a Történethamisítás Doktorának eszébe se jutott elmenni. Inkább Łódź-ba költözött, és szabadeséses ejtőernyőzést oktatott élete végéig.
A következő hely, ahová betértek, a Społem volt, a Św. Tomasza-n, a Club Coyote-tal szemben. Retro helynek mondották, ám igazából csak egy letűnt diktatúra relikviáit halmozták fel egy pincében. Itt is iszogattak egy picit, aztán táncikáltak. Az Egyszarvú született táncos volt, testének minden mozdulása gyönyörű volt. A Kenguru elfelejtett népek és korok táncainak nagy ismerője volt, bajsza csak úgy szálldosott, miközben ropta. A Sárkányka sohasem tudott táncolni, ezért az ő mozdulatai inkább önirónikusak voltak, ám sugárzott belőlük a naiv öröm is. Ahogy épp a Y.M.C.A.-re táncikáltak, egyszer csak odalépett az Egyszarvúhoz egy csúnya, nagy Varangyos Béka.
-Hé, bébi jössz csörögni?- kérdezte a maga pallérozott módján.
Az Egyszarvú erre röhögésben tört ki, és még válaszolni sem bírt a gurgulátó nevetéstől.
-Na, hát így állunk! -mondta a Béka. -Kinevettél, ezért átkot bocsájtok rád! Csak Fluor-dalszövegekben tudj beszélni!
Ám amikor épp az unikornisra bocsájtotta volna ártó varázslatát, a Kenguru kettőjük közé ugrott (Kenguru lévén, testének legtermészetesebb mozgásformája az ugrándozás volt), és őt érte az átok. Érdekes átváltozáson ment keresztül: fejébe nagyapja mozgalmi kalapja helyett egy hálós baseball-sapka került, amely a mezőtúri Copacabana Bár Kamionosok és kurvák partyján is nagy sikert aratott volna, felsőtestén megjelent egy olyan melegítőfelső, amely Lengyel László pulóvereit is megszégyenítette volna. Szemüvegét pedig egy kék pary-szemcsi váltotta fel, amelyért Kanye West északákon át a Holdat ugatta volna. Az átváltozás nem csak a kinézetét változtatta meg (amelyről Michał Listkiewicz bizonyára egy gyönyörű dolgozatot tudott volna írni). Egyből odaugrált egy feltűnően jól öltözött, és feltűnően kis fenekű lányhoz.
-Hé csajszi, ez nem oltás,akit kiszúrtam egyből, te voltál, nem túlzás, túl rózsaszín, beléd szerelmes leszek holnapig.- hadarta el az átalakult erszényes emlős.
A lányka csak nézett, mint Coulombo a helyszíneléskor, ám ekkor a Kenguru tovább folytatta:
-Kicsilány, ou, szia, helló! Álljunk össze, mint két kicsi lego! Na, figyu már, mondom mi a szitu, te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?
Addig-addig duruzsolta ezeket az igen kevés valódi jelentéssel bíró szövegeket a lány fülébe, míg az kötélnek állt. Egymást átkarolva hagyták el a helyet, miközben Sydney Polaktól a Chomiczówka szólt.
A Sárkányka és az Egyszarvúcska tovább folytatták az utukat. Hová is mehettek volna? Naná, hogy az Alchemiába. Ahogy a középső terembe értek, az egyik asztalnál megláttak egy őszszakállú, bölcs, öreg rabbit. Mint minden őszszakállú, bölcs, öreg rabbi, ő is erősen Frantiszek Pieczkára hajazott. Egyből le is telepedtek mellé, és előadták, hogy barátjukat Fluorrá változtatta egy Utálatos Varangy. Bölcs, Mózes-hitű testvérünk így szólott:
-Miért is kéne nektek ezen bánkódni? Amíg régmúlt korokkal foglalkozott, boldog volt? Nem hiszem. Most legalább van valakije, akivel megoszthatja az ágyát.
A két képzeletbeli teremtmény meg is nyugodott a rabbi szavaitól. Könnyed kis csevegésbe kezdtek minden titkok tudójával. A rabbi egy idő után megérezte, hogy a Sárkánykában minden tűzokádása ellenére hatalmas szeretet és empátia lakozik. El is kezdett neki panaszkodni, hogy nagyon unja már, azt, hogy neki minden titkok tudójának kell lennie. Szívesebben lenne olvasztár Nowa Hutában. Vagy kőfaragó. Esteleg balett-táncos. A Sárkányka türelmesen végighallgatta. A rabbi, miután elmondta minden búját-bánatát, igen megkönnyebült, és megajándékozta a Sárkánykát. Megadta neki azt a képességet, hogy bármikor a Mały Rynek-en tudjon teremni.
Miután búcsút intettek a szent embernek, vettek még a Sokszögletű Kolbászgyár egyik büféjében egy zapiekankát, amit testvériesen megfeleztek. A Sárkányka még kapott a Kengurutól egy üres üzenetet. Valószínűleg azt akarta írni, hogy: A klubbok rég
bezártak, a város felébred, világos van, de nálam, a bulik kemények,a cuccok szétdobálva
after a szobában.
Hazafelé, a 601-es buszon még belefutottak egy vidám kompániába, akik teli torokból, gitárkísérettel énekelték a Hej, sokoły-t.
A kollégiumba visszaérve befeküdtek a Kenguru ágyába, lévén az volt a kényelmesebb, az Egyszarvúcska odabújt a Sárkánykához, aki elmesélte neki ezt a mesét. Az Egyszarvúcska nagyon vigyázott, hogy szarvával ne döfje át a Sárkányka mellkasát, mert az nagyon nagy szívfájdalmat okozott volna a kis tűzokádónak, és a Sárkánykának amúgy is lejárt az Európai Betegbiztosítási Kártyája.
Reggel a Sárkányka elment a Lewiathánhoz, vett tőle néhány drożdżówkát és obwarzaneket, reggelire az Egyszarvúcskának és magának.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2011. április 20., szerda
Ma is tanultam valami újat
Lengyelül úgy van a görény, hogy śmierdziel, ami valami olyasmit jelent, hogy olyan élőlény, aki bűzlik.:)
Könyvfesztivál
Pénteken, 4 év után (2008-ban Krakkóban voltam, 2009-ben Huelle-n a Lengyel Intézetben, 2010-ben pedig Londonban) megint voltam a Könyvfesztiválon. Az Öregéknek volt egy kis dolguk Budán(Országos Levéltárból iratokat kihozni, Hadtörténeti Múzeumba pálinkát vinni, aktatáskában, Don-kanyart megjárt tábornokok unokáival kvaterkázni, meg elhozni néhány sarkantyút) ezért engem is elvittek. Szóval egy pindurit álmos voltam.
Fél 10-kor raktak ki apámék a Mammutnál (egész nap a Széna tér járt a fejemben, Cseh Tamástól). A Mammutban pisiltem egyet, aztán ittam egy kávét. Utána elindultam, de persze teljesen rossz irányba. Bolyongtam egy kicsit a II. kerületben, amit igazából nem bántam, mert szeretek arrafelé sétálni. Fél 11-re végül is csak megtaláltam a Millenárist. Végigjártam a standokat, megvettem az Ördöngös időket és a Sárkányok enciklopédiáját. Utána felfedeztem egy kicsit a Millenárist. Fél egy-egy körül megérkezett Kerekperecevő, vele elnevetgéltünk egy padnál ülve, miközben Andrus Kivirahk sétált el mellettünk, és Sárközi Mátyás kávézott mögöttünk. Pont az ilyenek miatt szeretem a Könyvfesztivált. Kettőtől megnéztük Kivirahket. Eddig is nagyon szerettem a könyveit, de kezdek rájönni, mennyi hasonlóság is van a világlátásunkban és a lelki alkatunkban. Ráadásul nagyon szimpatikusak voltak az eseményen megjelenő finnugrók is.
Háromtól pedig Olga Tokarczuk volt. Jó volt megint otthonos nyelvi környezetben lenni, a beavatottság-tudat, hogy valaki idegen nyelven kérdez, erre idegen nyelven kap választ, és mindezt én értem.:) Ott volt Pálfalvi Lajos is, akire már régen kiváncsi voltam. Olga Tokarczuknak pedig olyan gyönyörű, mosolygó szeme van, hogy az rabul ejti az embert!:) Fél 4-kor el kellett jönnöm, mert apámék indultak haza.
Hazafelé még ettünk egy jót(harcsapaprikás túrós csuszával), aztán 8 körül hazaértünk.
Nagyon jó kis nap volt, találkoztam nemes lelkű írókkal és nemtelen újságírókkal, emberekkel, akiknek már írtam mesét. Ja, és egy nagyon szimpatikus bazseválóval is. :)
Fél 10-kor raktak ki apámék a Mammutnál (egész nap a Széna tér járt a fejemben, Cseh Tamástól). A Mammutban pisiltem egyet, aztán ittam egy kávét. Utána elindultam, de persze teljesen rossz irányba. Bolyongtam egy kicsit a II. kerületben, amit igazából nem bántam, mert szeretek arrafelé sétálni. Fél 11-re végül is csak megtaláltam a Millenárist. Végigjártam a standokat, megvettem az Ördöngös időket és a Sárkányok enciklopédiáját. Utána felfedeztem egy kicsit a Millenárist. Fél egy-egy körül megérkezett Kerekperecevő, vele elnevetgéltünk egy padnál ülve, miközben Andrus Kivirahk sétált el mellettünk, és Sárközi Mátyás kávézott mögöttünk. Pont az ilyenek miatt szeretem a Könyvfesztivált. Kettőtől megnéztük Kivirahket. Eddig is nagyon szerettem a könyveit, de kezdek rájönni, mennyi hasonlóság is van a világlátásunkban és a lelki alkatunkban. Ráadásul nagyon szimpatikusak voltak az eseményen megjelenő finnugrók is.
Háromtól pedig Olga Tokarczuk volt. Jó volt megint otthonos nyelvi környezetben lenni, a beavatottság-tudat, hogy valaki idegen nyelven kérdez, erre idegen nyelven kap választ, és mindezt én értem.:) Ott volt Pálfalvi Lajos is, akire már régen kiváncsi voltam. Olga Tokarczuknak pedig olyan gyönyörű, mosolygó szeme van, hogy az rabul ejti az embert!:) Fél 4-kor el kellett jönnöm, mert apámék indultak haza.
Hazafelé még ettünk egy jót(harcsapaprikás túrós csuszával), aztán 8 körül hazaértünk.
Nagyon jó kis nap volt, találkoztam nemes lelkű írókkal és nemtelen újságírókkal, emberekkel, akiknek már írtam mesét. Ja, és egy nagyon szimpatikus bazseválóval is. :)
2011. április 15., péntek
Mese XXXII.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ördögfióka. Fura egy családból származott: nagyapja egy morgós, ám igen okos medve volt, múltnak tudója, nagyanyja egy folyton gágogó lúdanyó, jövőnek ismerője, apja egy igen élelmes gorilla, a fogadások és az életrevalóság koronázatlan királya, anyja egy gazella, akiből sugárzott a szépség és a kedvesség, ám aki úgy helyre tudta tenni az ember fiát, hogy még a lehellet is bentszakadt. Ne felejtkezzünk el nagybátyjáról sem, egy igen apró sárkányról, aki szavakkal bűvészkedett. Mindannyian imádták az ördögfiókát, aki így fene nagy szeretetben nevelkedett.
Eme fene nagy szeretetben az ördögfióka fel is cseperedett. Ez nem ment minden gond nélkül, hiszen okosabb és pajkosabb volt társainál, akik ama szigetet benépesítették, ahol a család lakott. Számtalan kalamajkába keveredett, ám szülei ezt is elnézték neki, mert szerették, és mert tudták, ilyen családi háttérrel furcsábbakat is csinálhatna.
Mivel családjának több tagjában is benne volt a vándorlás és a világlátás ősi vágya, ezért ezt a sorsot az ördögfióka sem kerülhette el. Egy napon fogta magát, bepakolt a tarisznyájába egy mindent tudó kártyacsomagot, egy focilabdát, és minden vándorok legkedvesebb könyvét: Alvaro Mutistól a Maqrollt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy királyságba ért. Veszedelmesen szomorú királyság volt ez, mert a király egyetlen lányát, Norma heregkisasszonyt megmagyarázhatatlan bánat gyötörte. Több se kellett az ördögfiókának, egyből bebocsájtást kért a palotába. Oly nagy volt az öreg király elkeseredettsége, hogy fogadták is.
-Uram királyom, életem kezedbe ajánlom, én kiderítem, mi a hercegkisasszony búja-bánata! Ha szerencsével járok, adsz nekem egy szakajtó aranyat, ha nem, fejemet veheted!
-Rendben, fiam. Próbálj szerencsét!
Az ördögfióka a hercegkisasszony elé járult, és kiterítette mindent tudó kártyacsomagját. A kártya meg is mondta neki, hogy a hercegkisasszony azért szomorú, mert nem salakmotorozhat. Az ördögfióka nem igazán tudta, mi a gránát az a salakmotorozás, habár néhányszor fogadott is eme versenyek kimenetelére, de azt tanácsolta a királylánynak, hogy kövesse szíve vágyát. A heregkisasszony fel is pattant egy KTM-re, és elviharzott a naplementébe. Az öreg király csak nézett, mint pocok a lisztből, ám az ördögfióka gyógyírt talált a heregkisasszony bánatára, ezért mit volt mit tenni, kifizette a szakajtó aranyat.
Az ördögfióka következő útja egy olyan országba vezetett, ahol minden hatalom alapja a labdarúgás volt. Minden fontosabb poszton tisztességtelenségben megőszült labdarúgók ültek. Fura módon ez az ország sem működött rosszabbul, mint a többi, a különbség csak annyi volt, hogy itt még a focit is a szokottnál nagyobb korrupció lengte körül. Mivel az ördögfióka szinte az anyatejjel szívta magába a labdarúgás szeretetét, ezért egyből jelentkezett próbajátékra egy klubhoz. Melyik klubbot is választhatta volna? Természetesen azt, amelyiknek a címerében egy kék ördög volt. A próbajátékon az örgögfióka előkapta tarisznyájából a labdát, amit még gorilla-apjától kapott második születésnapjára, és olyan ügyesen búvölte, hogy az egyből elnyerte a klub vezetőinek tetszését. Szerződtették is, hiszen közeledett a Vörös Ördögök elleni meccs, amelynél fontosabb nem létezett ebben az országban. Ördögök ellen pedig a leghatásosabb ördöggel harcolni, legyen az csak egy fióka is. Az ördögfióka feltette a szakajtó aranyát saját csapatára, aztán hatalmas izgalommal és harci kedvvel várta a találkozót.
A mérkőzés hatalmas iramot hozott, a félidőben 2-2 volt az állás. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításra kerül sor, az ördögfióka egyszer csak megiramodott, tüzet okádott az ellenfél kilencesére, aki leginkább egy ír favágó fiára emlékeztetett, a tizenhatoson belül kicselezte az ötöst, a Démonfejű Hátvédet, végül a kapus mellett – akit 14 éves korában boszorkák átkoztak meg – a kapuba gurított. A csapat a meccset, az ördögfióka a 2, 34 szakajtó aranyat nyerte meg. Az ördögfióka hamarosan tovább is állt.
Vándorlásai során – mint minden rendes mesehős – elérte a harmadik országot is. Mivel pénze már volt bőségesen, betért az ország fővárosának legjobb fogadójába, és ott szobát bérelt. Épp vacsorához készülődött - hercegnő burgonya volt vesepecsenyével – amikor egy különös párbeszédre lett figyelmes. Komoly ábrázatú urak vitatlkoztak épp Alvaro Mutis munkásságáról. Több se kellett az ördögfiókának, letelepedett melléjük, olyan hévvel és határozottsággal, amelyet apjától örökölt, kioktatta őket (a mindenkit való kioktatásban nagyanyjára ütött). Elmondta nekik, hogy inkább járnák be azokat a helyeket, ahol az Árbócmester járt, mint hogy sör és bor mellett hülyeségeket beszélnek. Különben is, akadhatna hasznosabb dolguk, mondjuk álljanak utcaseprőnek, azzal is többet használnak a köznek. Az Isten szerelmére, ne legyenek Szerebjakovok!
Miután így leforrázva hagyta a tudós társaságot, elköltötte ebédjét, és másnap tovább is indult.
Elérkezett végre abba a városba, ahol sárkány-nagybátyja lakott. Ezt a várost már a legősibb időktől egy sárkány-legenda lengte körül, ezért a nagybácsi felettébb jól érezte itt magát. A nagybácsi, mint mindig, tiszta szívből örült unokaöccse látogatásának. Jókat ettek, ittak, beszélgettek fociról, irodalomról, és a világ dolgairól. Ugratták egymást, fociztak a kertben, és a nagybácsi hunut szemekkel figyelte, hogyan is szerzi meg unokaöcse jólöltözött, kisfenekű szőke lányok telefonszámair, akiket azután esze ágában se volt felhívni.
Mikor már mindent meghánytak-vetettek, a nagybácsi hátára ültette az ördögfiókát, meglátogatták a nagyszülőket, majd hazarepültek a kisördög szüleihez. Azok nagyon megörültek nekik, mivel már nagyon hiányzott nekik a kis sátánfattya és a nagybácsit is felettébb szerették. Az ördögfióka megállapodott, talált egy kis angyallánykát, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Eme fene nagy szeretetben az ördögfióka fel is cseperedett. Ez nem ment minden gond nélkül, hiszen okosabb és pajkosabb volt társainál, akik ama szigetet benépesítették, ahol a család lakott. Számtalan kalamajkába keveredett, ám szülei ezt is elnézték neki, mert szerették, és mert tudták, ilyen családi háttérrel furcsábbakat is csinálhatna.
Mivel családjának több tagjában is benne volt a vándorlás és a világlátás ősi vágya, ezért ezt a sorsot az ördögfióka sem kerülhette el. Egy napon fogta magát, bepakolt a tarisznyájába egy mindent tudó kártyacsomagot, egy focilabdát, és minden vándorok legkedvesebb könyvét: Alvaro Mutistól a Maqrollt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy királyságba ért. Veszedelmesen szomorú királyság volt ez, mert a király egyetlen lányát, Norma heregkisasszonyt megmagyarázhatatlan bánat gyötörte. Több se kellett az ördögfiókának, egyből bebocsájtást kért a palotába. Oly nagy volt az öreg király elkeseredettsége, hogy fogadták is.
-Uram királyom, életem kezedbe ajánlom, én kiderítem, mi a hercegkisasszony búja-bánata! Ha szerencsével járok, adsz nekem egy szakajtó aranyat, ha nem, fejemet veheted!
-Rendben, fiam. Próbálj szerencsét!
Az ördögfióka a hercegkisasszony elé járult, és kiterítette mindent tudó kártyacsomagját. A kártya meg is mondta neki, hogy a hercegkisasszony azért szomorú, mert nem salakmotorozhat. Az ördögfióka nem igazán tudta, mi a gránát az a salakmotorozás, habár néhányszor fogadott is eme versenyek kimenetelére, de azt tanácsolta a királylánynak, hogy kövesse szíve vágyát. A heregkisasszony fel is pattant egy KTM-re, és elviharzott a naplementébe. Az öreg király csak nézett, mint pocok a lisztből, ám az ördögfióka gyógyírt talált a heregkisasszony bánatára, ezért mit volt mit tenni, kifizette a szakajtó aranyat.
Az ördögfióka következő útja egy olyan országba vezetett, ahol minden hatalom alapja a labdarúgás volt. Minden fontosabb poszton tisztességtelenségben megőszült labdarúgók ültek. Fura módon ez az ország sem működött rosszabbul, mint a többi, a különbség csak annyi volt, hogy itt még a focit is a szokottnál nagyobb korrupció lengte körül. Mivel az ördögfióka szinte az anyatejjel szívta magába a labdarúgás szeretetét, ezért egyből jelentkezett próbajátékra egy klubhoz. Melyik klubbot is választhatta volna? Természetesen azt, amelyiknek a címerében egy kék ördög volt. A próbajátékon az örgögfióka előkapta tarisznyájából a labdát, amit még gorilla-apjától kapott második születésnapjára, és olyan ügyesen búvölte, hogy az egyből elnyerte a klub vezetőinek tetszését. Szerződtették is, hiszen közeledett a Vörös Ördögök elleni meccs, amelynél fontosabb nem létezett ebben az országban. Ördögök ellen pedig a leghatásosabb ördöggel harcolni, legyen az csak egy fióka is. Az ördögfióka feltette a szakajtó aranyát saját csapatára, aztán hatalmas izgalommal és harci kedvvel várta a találkozót.
A mérkőzés hatalmas iramot hozott, a félidőben 2-2 volt az állás. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításra kerül sor, az ördögfióka egyszer csak megiramodott, tüzet okádott az ellenfél kilencesére, aki leginkább egy ír favágó fiára emlékeztetett, a tizenhatoson belül kicselezte az ötöst, a Démonfejű Hátvédet, végül a kapus mellett – akit 14 éves korában boszorkák átkoztak meg – a kapuba gurított. A csapat a meccset, az ördögfióka a 2, 34 szakajtó aranyat nyerte meg. Az ördögfióka hamarosan tovább is állt.
Vándorlásai során – mint minden rendes mesehős – elérte a harmadik országot is. Mivel pénze már volt bőségesen, betért az ország fővárosának legjobb fogadójába, és ott szobát bérelt. Épp vacsorához készülődött - hercegnő burgonya volt vesepecsenyével – amikor egy különös párbeszédre lett figyelmes. Komoly ábrázatú urak vitatlkoztak épp Alvaro Mutis munkásságáról. Több se kellett az ördögfiókának, letelepedett melléjük, olyan hévvel és határozottsággal, amelyet apjától örökölt, kioktatta őket (a mindenkit való kioktatásban nagyanyjára ütött). Elmondta nekik, hogy inkább járnák be azokat a helyeket, ahol az Árbócmester járt, mint hogy sör és bor mellett hülyeségeket beszélnek. Különben is, akadhatna hasznosabb dolguk, mondjuk álljanak utcaseprőnek, azzal is többet használnak a köznek. Az Isten szerelmére, ne legyenek Szerebjakovok!
Miután így leforrázva hagyta a tudós társaságot, elköltötte ebédjét, és másnap tovább is indult.
Elérkezett végre abba a városba, ahol sárkány-nagybátyja lakott. Ezt a várost már a legősibb időktől egy sárkány-legenda lengte körül, ezért a nagybácsi felettébb jól érezte itt magát. A nagybácsi, mint mindig, tiszta szívből örült unokaöccse látogatásának. Jókat ettek, ittak, beszélgettek fociról, irodalomról, és a világ dolgairól. Ugratták egymást, fociztak a kertben, és a nagybácsi hunut szemekkel figyelte, hogyan is szerzi meg unokaöcse jólöltözött, kisfenekű szőke lányok telefonszámair, akiket azután esze ágában se volt felhívni.
Mikor már mindent meghánytak-vetettek, a nagybácsi hátára ültette az ördögfiókát, meglátogatták a nagyszülőket, majd hazarepültek a kisördög szüleihez. Azok nagyon megörültek nekik, mivel már nagyon hiányzott nekik a kis sátánfattya és a nagybácsit is felettébb szerették. Az ördögfióka megállapodott, talált egy kis angyallánykát, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)