Kerekperecevő: Caliban

(Nagyon tetszik nekem ez a vers. Nem nekem íródott és persze az íróját is nagyon szeretem, de ha tárgyilagosan nézem, akkor is azt érzem, hogy jó vers. Szerintetek is?)

Bőr-börtön tartja fogva
Caliban-lelkem,
ki ellopná szerelmed.
De nem teszi, mert nem meri.
Nem mer megérinteni.

Mit mosolynak látsz,
csak a fagyott fájdalom:
hasított a fenevad
egy rést arcomon.
De ha közelembe érsz,
hallgat nagyon.

Húsodba fúrná minden ujját
és torkodba harapna,
ha nem félne - így csak gyenge
csókjait adja.
Lassan beleőrül,
hogy nem érhet hozzád
minden íze egyszerre.
Nem tudja, hogyan tegye,
de szeretni szeretne.

(2008. június 16.)

Mit etetnél meg egy külföldivel? (Kerekperecevő kedvéért)

Étlap

Előétel:

Libamáj libatepertővel, lilahagymával (drága ugyan, de egyszer meg kell kóstolni, annyira finom. Mikor drága jó húgomékat búcsúztattuk, a Flaska csárdában drága jó apám ezt rendelt, és jó ízűen meg is ette volna, ha nem lopkodjuk ki a tányérjából.)

Fehér kenyér, zsír, kolbász, füstölt szalonna, hagyma (sztereotipikus, de a magyar kolbásznak szerintem nincs párja. Vagy ahogyan a varsói Régészeti Múzeum igazgatója mondta: „Kinek kell tudomány, ha van kolbász is? 


Tésztaételek:

Milánói makaróni (teljesen kitalált étel, mivel Lombardiában rizottókat főznek. Jó példa arra, hogy milyennek is képzeljük más népek konyháját és abba is bepillanthatunk, hogy min nő fel egy magyar gyerek)

Sztrapacska juhtúróval (a velünk élő szlávság miatt is, meg én nagyon szeretem. Érződik benne az észak-magyarországi falvak kéményeinek füstje, ahogyan keveredik a hajnal párájával.)

Lángos (Mózes-hitű testvéreink se maradjanak ki. Próbáltátok már megmagyarázni külföldinek, mi is az a lángos? Akkor valamennyire rájöttetek, hogy ez a zsidó eredetű tészta talán a leginkább magyar étel. A varsói Régészeti Múzeum igazgatójának egyik kedvenc étele, akkor kóstolta meg először, amikor egy lángos még 1 forint 40 fillérbe került. Otthon is próbált készíteni, de nem jött össze neki. Drága jó apám ezért hozatott neki, a többi lengyelnek és nekem is lángost. Eléggé mulatságos volt, amikor lengyel régészekkel egy cseh huszitákról szóló kiállításban magyar lángost ettem. Úgyhogy: Idźmy na langosza! {Idézet a kraśniki Liceum Ogólnokształcące im. Mikołaja Reja igazgató-helyettesétől.})

Lapcsánka (A krakkói Piast kollégium menzáján ettem a legjobb lapcsánkát, de azért sajttal és tejföllel is fenséges fogás, főként amikor délutánonként rájársz a maradékra.)

Krumplis tészta (Tesóm talán ezt hiányolja a legjobban Angliában. Igazi, egyszerű menzafogás, nem lehet vele mellélőni, megvan benne az egyszerű, hétköznapi magyar konyha minden bája)


Zöldséges ételek:

Zöldborsó főzelék tükörtojással (szerintem a legfinomabb étel, amit hétköznapokon lehet készíteni. Könnyű és finom)

Lecsó (A délvidéki ízek miatt, ráadásul az egyetlen kaja, amit anyám szenzációsan főz)

Rántott zöldségek (Tipikus példa, hogy mi még a legegészségesebb ételekből is tudunk egészségtelent csinálni.)


Levesek:

Bableves csülökkel, lila hagymával, tejföllel (Miután drága jó apámmal évente egyszer rendbe tesszük nagyapám sírját, mindig beugrunk a közeli Fenyves Csárdába, és ezt esszük)

Gulyásleves (ez a legismertebb magyar étel, ezért legalább egyszer ezt is meg kell kóstolnia egy külföldinek, hogy lássa: leves, nem pörkölt. Én sohasem szerettem, de nagymamám egyszer nagyon jót készített.)


Csirkehúsos ételek:

Csirkepaprikás nokedlivel, tejfölös uborkasalátával (Szerintem a legjobb nyári étel, mindig a nagymamánál töltött nyarak jutnak eszembe róla, ahogyan a nap besüt az ebédlőasztalra. Nagymamánál még a nokedlinak is olyan finom íze van, hogy önálló fogásként is megállná a helyét)


Sertéshúsos ételek:

Cigánypecsenye (Én nem szeretem az ennyire zsíros ételeket, de egy ilyet is meg kell kóstolnia egy külföldinek. Krzysztof Varga szerint a magyar azért ennyire mélabús nép, mert nehéz ételei vannak, amiktől a vér az agyból a gyomorba tódul és egyfajta kábaság lesz úrrá rajtunk.)

Töltött káposzta (Ezt csak azért raktam be, mert felénk ugyebár kis töltött káposztákat készítenek, aminél jobban szerintem semmi nem jellemzi jobban az itt élő evangélikus tirpákokat. Látszódjon minél többnek, de legyen takarékos, legyen benne káposzta, sertéshús, paprika, bors.)

Székelykáposzta (Bár a bigos szerintem finomabb, de néha nagyon jól tud esni ez a kiadós étel ebédre. Az alvás garantált utána.)


Marhahúsos ételek:

Marhapörkölt galuskával vagy főtt burgonyával (Egy pörköltnek is szerepelnie kell itt, meg valamilyen marhahúsos ételnek is, ezért jött ez ide, de szerintem a magyar konyha egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek jó marhahúsos ételeink. Ezt a műfajt inkább hagyjuk az angolokra, amerikaiakra, argentinokra)


Halas ételek

Halászlé (Az egyik kedvenc éttermi ételem. Amikor Montykát vittük Sárospatakra nyíratni, mindig ezt ettünk az Öreggel a Vár Vendéglőben. Ha Krakkóban magyar ízekre vágytam, keddenként Pani Kinga és Ewa Lipińska órája között elmentem a Delibe és ezt ettem. Emlékszem, egyszer olyan kába lettem tőle, hogy csak a Lipińska-óra után tértem magamhoz.)

Harcsapaprikás túrós csuszával (A másik kedvenc éttermi ételem. A tészta, a ropogós szalonna, a harcsahús és a paprikás szósz együttese szerintem tökéletes. A túrós tésztát magában is nagyon szeretem.)


Menük

Húsleves
Rántott hús krumplipürével
Uborkasaláta
(A tipikus hétvégi ebéd. A húsleves lehet marhából, sertésből, a zöldségeket és a tésztát lehet külön tányéron tálalni. Ha marhából van, akkor a velőt ki lehet ütögetni és pirítóssal megenni. A rántott hús szerintem legjobb, ha rántott csirkecomb. A rántott hús szimbolizálja a német hatást. Talán ez a menü testesíti meg legjobban a fehér asztal szentségét, van benne valami polgári.)

Vajas kenyér szalámival vagy kolbásszal, Piros Arannyal, savanyú uborkával, resztelt sajttal
Kókuszgolyó
(Gyermekkorom parti-menüje. Ha valaki meg akarja érteni az egyszerű magyar emberek lelkét, ezt a menüt feltétlenül meg kell kóstolnia, mert benne van a munkásosztály mennybe megy a panelházak árnyékában teljes hangulata. A kókuszgolyóval volt még egy fura kalandom: London zsidó negyedében, Hendonban egy pékségben próbáltam elmagyarázni angolul és lengyelül, hogy mi is ez, mert sógorom régebben vett már azon a helyen ilyet, de akkor éppen nem volt ilyen a kínálatban.)

Csirkehúsleves zöldborsóval
Rakott krumpli
Rétes
(Egy nagyon szép emlékű ebéd menüje, amit egy kelet-pesti családi házban költhettem el, majd egy szőnyegen ülve beszélgethettem a ház hercegnőjével.)


Édességek:

Somlói galuska, gesztenyepüré (szerintem finomak)

Túró Rudi (Generációnk talán legjellegzetesebb étele. Tulajdonképpen ezen nőttem fel, de sokáig nem tudtam enni, mert mikor Montyka meghalt, akkor maradt utána még 3-4 Rudi, amit már nem tudott megenni, és ezért a Rudi sokáig erre emlékeztetett.)

Wales-Olaszország 24-3

A papírformának megfelelően Wales magabiztosan, néha már kicsit unalmasan is játszva megverte az olaszokat, így megmaradt az esélye a Grand Slamre.

Célok: Roberts, Cuthbert (WAL)

Jutalomrúgások: Halfpenny (WAL)

Büntetők: Halfpenny (3), Priestland ill. Bergamasco

Franciaország-Anglia 22-24

Izgalmas meccsen az angoloknak sikerült megverniük a franciákat, úgy hogy ők szerezték meg a vezetést egy céllal és ezt a vezetésüket végig megtartották.

Célok: Fofana ill. Tuilagi, Foden, Croft

Jutalomrúgások: Parra ill. Farrell (3)

Büntetők: Beauxis (3), Dupuy, Parra ill. Farrell

Tegnap kölcsönkaptam nagynénémtől a Kétségek könyvét Fernando Pessoa-tól. Van abban valami ironikus, amikor az egyik magányos ember a másik magányos embernek adja oda a világirodalom legmagányosabb írójának művét. :) Lehet, hogy ezzel lehetne közösséget teremteni: minden magányos ember odaadja a Kétségek könyvét egy másik magányos embernek. aki szintén továbbadja és a közös olvasmányélmény összehozza az embereket. :)

Pótlás:Anglia-Wales 12-19

Egy késői céllal Wales le tudta győzni Angliát, bár még az utolsó percben is a videóbíró ítéletét kellett kikérni egy vitás angol célhelyzettel kapcsolatban.

Cél: Scott Williams (Wales)

Jutalomrúgás: Halfpenny (Wales)

Büntetők: Farrell 4 (Anglia) ill. Halfpenny 4

Mese XLVI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de reá nem. Lelke ábrándos volt, tekintete csillogó, röviden: helyre kis buksza volt.
Egyszer, amikor épp szülővárosában, Szegeden ült (nem, nem a Csillagban) a Tisza partján, Dankó Pista szobra mellet, lábait lóbálva, miközben könnyű kis ruhájával a tavaszi szél incselkedett, eszébe jutott, hogy milyen jó is volna világot látni. A gondolatot tett követte: felpattant egy repülőgépre, és hipp-hopp már Buenos Airesben is termett.
Buenos Airesben ezen sorok írója még nem járt, ezért hősnőjét sztereotípiák közé helyezi. Dél-Amerika legeurópaibb városában a leány nappal egy puccos country clubban dolgozott, mint felszolgáló. Elegáns, fehér öltönyös, brillantinos hajú úriemberek beszélték meg üzleti ügyeiket hatalmas, 3-4 fontos steak-ek mellett. Délutánonként lovaspólóztak, míg feleségeik barátnőikkel koktélozgattak, fiaik pedig rögbi edzésen voltak. Miközben zászlójukról a Nap sütött le rájuk, olasz és spanyol gyökereikkel kérkedtek és szidták a fránya ángliusolókat, hogy már megint keverik a szart az Islas Malvinason (eb ura fakó, azért se Falkland!).
És hogy esténként mit csinált? Sorra járta a rossz hírű, ám pont ezért izgalmas kikötői negyed, a Boca mulatóit, ahol a tangó született. Vékonybajszú, brillantos hajú, férfiak és kemény tekintetű nők járták itt feketében-vörösben a szenvedély és szenvedés táncát. Mozdulataikból sugárzott, hogy már sokszor hagytak el valakit és már sokszor hagyták el őket. Az asztaloknál pedig a gauchók (akik még a tejbegrízt is késsel ennék) leszármazottjai ültek, Azul y oro- vagy Albiceleste -mezben, és kezükben Quilmes sörrel szidták a gazdagokat meg a Rivert.
Ahogy egyik este egy ilyen bárban üldögélt barátaival - épp a Per una cabeza szólt - egyszer csak egy sarokban megpillantott egy szőke ifjút. Hosszú haját hátul csurkába fogta , asztala mellett gitárja pihent. Előtte pohárban, gonosz ital volt és mélabúsan nézett maga elé. A lány nem állhatta meg, odament és megkérdezte:
-Ifjú dalia! Miért vagy ilyen szomorú? Látom, van melletted egy gitár, nem vidítana fel, ha játszanál rajta. Én is szoktam gitározni, játszótársam, mondd akarsz-e lenni?
-Megtisztelő az ajánlat, szép hölgy, de pont azért vagyok szomorú, mert nem tudok már játszani a gitáron. – válaszolta a legény.
-Van nekem egy ismerősöm, a jó öreg Javier Lopez. Ő a legbölcsebb ember, akit valaha ismertem, ő majd biztos megmondja, mit kell tenned, hogy újra tudj játszani. – tanácsolta a leány.
Azonmód el is mentek az öreg Javier Lopezhez. Ő jobb szemével erősen hunyorítva végigmérte a legényt, miközben egy olyan kapadohány-szivart szívott, amit még Tuskó Hopkins is megirigyelt volna, majd így szólt:
-Nagy a te bajod, fiúcska! Én ezen nem tudok segíteni. Menj el oda, ahol az idő visszafelé jár, a prágai zsidónegyedbe. Ott keresd meg Abraham Ben Jehuda rabbit, majd ő megmondja, mi a teendő. Hogy könnyebben odajussatok, itt egy kis segítség – mondta, ezzel ledobott a földre egy sárga rózsát , amely a következő pillanatban kétszemélyes táltos paripává változott. Ez volt csak a Cabrio!
A két fiatal el is repült a ló hátán Prágába. Este érkeztek meg, a kocsmákban már a csehek itták a napi átlag 3 liter sörüket és ennek folyományaként az utcán vizeltek. Akadt még számtalan külföldi is, akik a 3 liter sörnél többet ittak és ennek folyományaként az utcán vizeltek. Ennek a szokásnak egyébként szobrot is emeltek, amely egy sms (a helyesírási program itt az SS betűpárt javasolja. Hát elég érdekes lenne!) ellenében kipisili az illető nevét.
Hőseink szerencsésen el is jutottak a zsidó negyedbe , hamar meg is találták a rabbi házát. A szent ember 100 korona fejében fogadta is őket. Röviden elő is adták, mi a probléma. A rabbi hosszasan nézte a legényt, hümmögött és szakállát simogatta, majd így szólt:
-Neked fiam, egy varázsigére van szükséged, amit tüstént meg is írok. A te feladatod: ezzel a gyönyörű leánnyal itt az oldaladon el kell menned Barcelonába. Élnek ott rokonaim, náluk megszállhattok. Nézzétek meg a várost: Güell Park, Sagrada Familia, ha érdekel a foci, akkor a Nou Camp. Este pedig sétáljatok le a Las Ramblason Kolumbusz szobráig, és ott olvasd fel hangosan a varázsigét. Meglásd, megoldódik minden bajod! – mondta a rabbi, hamiskásan mosolyogva. –Hogy könnyebb legyen utatok, itt a Gólem, évszázadok óta nem használja senki, üljetek fel a vállára, ő majd elvisz titeket.
A két fiatal szerencsésen meg is érkezett Barcelonába , útjuk során csak közepes mértékű tömeghisztériát sikerült kiváltaniuk a Gólemmel. A gótikus negyedben szálltak meg, a Botillers utcában, ahol hajdanában Alvaro Mutis megtalálta Maqroll, az Árbocmester utolsó kéziratát. Szállásadójuk egy sűrű, levantinus zsidó szakállas, elefántcsontszínű arcbőrű, fekete, vizenyős, enyhén elkerekedő szemű fiatalember volt.
A két fiatal másnap fel is kerekedett, hogy megnézze a várost. A Nou Campot kihagyták, mert sem a foci, sem a Puyol-babák nem érdekelték őket. A Sagrada Familia lenyűgözte őket, a Güell-parkban már egymás kezét fogták, megnézték még a két Gaudi-házat a belvárosban, aztán mivel már esteledett, a Las Ramblason lesétáltak a szoborhoz. Ahogy ott álltak Barcelona kikötőjében, előttük a hatalmas óceánjárók, egyszer csak ellenállhatatlan vágy tört rájuk, hogy megcsókolják egymást. Meg is tették. Na, de itt volt az ideje, hogy felolvassák a rabbi varázsigéjét, amely így szólt:
-Na, te pupák! Ha nem vagy teljesen mesüge, akkor az a szép lány melletted már a kedvesed. Akkor pedig már nem kell semmilyen varázsige. Mert egy csaj rengeteg energiát tud adni az embernek ! Kapd fel a gitárodat és játssz!
A legény így is tett, nyakába akasztotta a faberakásos hangszert és elkezdte a The Spirit carries on-t . Le is vágott egy izmos szólót. Ekkor a leány megkérdezte:
-Tudsz játszani?
-Tudok.
-És szeretsz is?
-És szeretlek is.
Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

A turné (Kata kedvéért)

Kedves Rajongóim!

Itt tekinthetik meg "Isten véled édes Piroskám! 2012" turném állomásait. A gyér érdeklődésre való tekintettel egy megyében csak egyszer lépek fel. Íme az időpontok:

Április 1. Aranyosapáti, Arany Naplemente Nyugdíjasklub (lemezbemutató koncert)

Április 7. Felsőzsolca, Általános Művelődési Központ

Április 15. Szúcs, bányatelep, Falunap

Április 23. Felsőpetény, Kaolinbánya kisvasútja, avatóünnepség

Május 1. Gyömrő, Tőzeges-tó, Majális

Május 7. Harkakötöny, Pajorkereszt emlékünnepség

Május 13. Pusztamérges, Nemzetközi töltött káposzta főző verseny (tényleg van ilyen:)

Május 20. Bélmegyer, Fási Vadászház (zártkörű)

Május 27. Törökszentmiklós, Székács Elemér Szakközépiskola, Alapítványi- és Batyus bál

Június 2. Bagamér, Négy Nyárfa, záró megakoncert

Fáj a szívem

Hogy miért? Mert baszottul magányosnak érzem most magam. Valószínűleg pszichológiai oka van most ennek a fájdalomnak: a tudatalattim megtelt a magány érzeteivel és most a felszínre tört. Van néha ilyen időszakom, amikor egy probléma elég erősen a tudomásomra hozza, hogy meg kéne már oldani. Ezt most legfőképpen úgy: el kéne már megint menni innen, ahol van ember, akivel legalább el tudok menni sörözni vagy legideálisabb esetben: van egy buksza aki játszótársam akar lenni. Na, megyek, kész van a tojás.

Rímváltás III.

(Szerzők: ugyanazok, mint az első kettőnél. Hogy melyikünk melyiket írta, azt találjátok ki! :)

I.
Nagyon tudod, hogy
mi van velem, pedig nem
is panaszkodom :D

II.
Mert mindent tudok
mondhatnám dölyfösen, de
csak jól tippelek;)

Kuka

Írország-Wales 21-23

Mivel egyre jobban szeretem a walesi válogatottat, meg úgy általában Walest és a walesieket, ezért az ő eredményeiket is közzé teszem. Egy nagyon izgalmas meccsen, az utolsó percben szerzett büntetővel végül is megverték Írországot, akit a torna legnagyobb esélyesének tartottak, és az írek 21-15-re vezettek is a meccs folyamán. Akkor biztos senki sem tett volna egy halfpennyt sem a walesiek győzelmére. :)

Célok: Best, Bowe (IRL) ill. Davies (2), North (WAL)
Jutalomrúgások: Sexton (IRL) ill. Halfpenny (WAL)
Büntetők: Sexton (3) ill. Halfpenny (2)

Skócia-Anglia 6-13

Megint megkezdődött a Hat Nemzet, a világ legrégebb óta lebonyolításra kerülő rugby-tornája. A rosszul játszó angolok megverték a még rosszabbul játszó skótokat.

Cél: Hodgson (ENG)

Jutalomrúgás: Farrell (ENG)

Büntetők: Parks (2) ill. Farrell (2)

Mese XLV.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kávézó. Romantikus kis kávézó volt, amelyben mindig a Csokoládé zenéje szólt. Egy városkában volt ez a kávézó, minden városkák legvidámabbikában, amely egy meleg vizű tenger partján feküdt. A kávézónak volt egy nagyon takaros tulajnője is, akinek gyönyörű mosolya és még gyönyörűbb feneke volt. Csak épp neve nem volt a kávézónak. Vendégei csak úgy hívták: A Vendéglő, Amely A Nevét Is Elfelejtette. Ám egy ilyen hosszú nevet nem sok embernek volt kedve kiejteni, ezért nem is akadt sok vendége a helynek. Azok viszont igen szerették a helyet és a tulajnő is szerette őket. Csak úgy siklott az asztalok között, mintha táncot járna, szoknyája libbent és tavaszi virágok illata vette körül.
Történt egyszer, hogy egy ősz-öreg rabbi tévedt be a kávézóba. Leült és rendelt egy kávét és egy bagelt. A tulajnő ki is vitte. A rabbi belekortyolt a teába, aztán beleharapott a bagelbe. Arcán azonnal elömlött a mennyei boldogság.
-Mademoiselle! Ez a bagel fenséges! – mondta mosolyogva a rabbi. –Megboldogult mámém készített ilyet. Aki ilyen fenséges bagelt tud sütni, abban nagy dolgok lakoznak.
-Bárcsak úgy lenne, rabbi. – sóhajtozott a leány. –Ám maholnap be kell zárnom a boltot, és olyan egyedül vagyok, mint az ujjam.
-Ne aggódjon, Mademoiselle! Hamarosan minden bújára-bajára akad megoldás. – ezzel kiitta kavéja utolsó kortyát, és hamiskás mosollyal az orra alatt (nem antiszemita utalás) távozott.
A következő nap bejött a kávézóba egy dalia. De még milyen jóképű dalia! Magas volt, karcsú testén csak úgy duzzadtak az izmok, mosolya lehengerlő volt, bal kezében a Kis Nemzetközi Ellenkultúra Határozó, jobb kezében pedig a Liberalism for Dummies volt. Többnyire a süldőlányok Nietzschével a szatyorban voltak az esetei, akik aztán nem viccelnek. Ezért egy idő után elege is lett ezekből, és egy olyan lánykára vágyott, akivel jókat nevetgélhet. Hát, ezt meg is találta a tulajnőben. Csakhamar összemelegedtek, jókat nevetgéltek, kávéztak, moziba, színházba, kiállításokra jártak, néha kirúgtak a hámból. Szóval remekül érezték magukat. Ám a kávézó sehogy sem akart menni. A daliának ekkor eszébe jutott, hogy elmegy és elhozza a világ legjobb kávébabját, a Dragon Coffee-t. Nevét onnan kapta, hogy azon kávészemeket, amelyeket a Híres Dél-tengeri Sárkány megevett és áthaladt a bélcsatornáján, a helyi telepesek megtisztították és eladták. Ám ez nem volt veszélytelen foglalkozás, mert a sárkány nem szerette, ha a bélsarával kufárkodnak, ezért ha rajtakapta a telepeseket, kegyetlenül elpusztította őket. A dalia azonban annyira szerette a tulajnőt, hogy érte még ezt a veszélyt is vállalta(a szerző szerényen megjegyzi, hogy talán a kávézó elvesztése kevésbé fájt volna a tulajnőnek, mint a daliáé). Csodálatos képzeletbeli tájakon vezetett át az útja, amelyek leírását a szerzőnek most nincs kedve kidolgozni. Hosszú vándorútja végén csak elért a Híres Dél-tengeri Sárkány Barlangjához. El is kezdett keresgélni a megemésztett babszemek után, ám az ígéretesnek látszó kupacokról csakhamar kiderült, hogy vagy nem a Sárkány bélsarából vagy egyszerűen csak sárból vannak. Meg kell hagyni: szar meló volt. Ám kutatásait végül siker koronázta.Egy világosbarna kupacban meglátta a sötétbarna szemeket. Épp szedegette őket össze, amikor egyszer csak egy hatalmas árnyék magasodott felé: A Sárkány.
-Most elpusztitalak, te kis ganéjtúró mitugrász! – üvöltötte, majd a nyomatékosítás eszközeként fújt egy lángcsóvát.
-Ha már meg kell halnom, lenne egy utolsó kívánságom: szeretnék felolvasni a Marx-Freud válogatott levelezései Ron Jeremy kommentárjaival XLV. kötetéből.
-Rendben, - legyintett nagylelkűen a Sárkány – azt még megvárom. Irodalmi vacsora lesz. Úgysem volt erre semmilyen kulturális esemény már évszázadok óta. Persze néha a helyi kínai többség eljön ide megünnepelni a Sárkány évét, de az nem számít annyira. Főként csak isznak meg petárdáznak.
A dalia el is kezdte fennhangon olvasni a könyvet, amely olyan szörnyen unalmasnak bizonyult, hogy a Sárkány először saját farkába harapott majd egyszerűen elájult, mint a régi szép időkben, tanévnyitók alkalmával. A dalia ekkor felkapta a zsákot és iszkolt is haza a fent nem részletezett tájakon keresztül. Mikor hazaérkezett, a tulajnő nagy örömmel fogadta. Miután kikeltek az ágyból, a tulajnő le is darálta a kávébabokat és elkezdte árulni. Ám az emberek erre sem akartak betérni a kávézóba.
Az egyik napon aztán bejött két arab dalia. Vagyis csak az egyik volt daliásnak mondható vékony, égimeszelő termetével, a másik inkább alacsony volt és tömzsi. Ám mindkettejük arcán széles mosoly ült. Az égimeszelő arcán széles vigyor ült, míg a tömzsi rejtelmesen mosolygott. A tömzsi oda is ballagott kacsázó lépteivel a pulthoz és így szólt:
-Egy kávét kérnék, aranyom. Négy cukorral.
-Micsoda, Abdul?! Négy cukor, mi?! Tesék?(sic!) Elég lesz neked kettő is! A sok szénhidrát árt a szervezetnek. Állitólag. Különben is, mi ez a csendőrpertu, hogy csak így learanyomozod a hölgyet?! Nem őriztetek együtt vizilovat! - torkolta le társát az égimeszelő.
A két furcsa szerzetről kiderült, hogy épp most akarják megnyitni a közelben a Kalifa Büfét, és a tulajnőtől érdeklődtek, hogy milyen is a forgalom errefelé? A tulajdonosnő mondta, hogy hát elég gyér, de a vendégek, akik mégis betérnek, nagyon cukik. Mosolygós Abdul (az alacsonyabbik) ekkor elkezdte szakállát simogatni, majd így szólt:
-Talán túl hosszú és furcsa a hely neve. Senki sem beszél meg találkozót, pláne randevút egy olyan helyre, aminek az a neve, hogy A Vendéglő, Amely A Nevét Is Elfelejtette. Mi a becses neved, Kedves Hölgy?
-Maja.
-Akkor legyen a hely neve Café Maja. – javaslta Abdul.
-Nehogy már az legyen, hogy becenevekről nevezzünk el vendéglátóipari egységeket! – horkant fel Vigyorgós Karim (az égimeszelő). – Példának okáért a Kalifát boldogult nagyapámról, Harún el-Rashid Kalifáról neveztük el, aki a Perzsa Minisztertanács elnöke volt, míg az Abdulé csak egyszerű munkásőr.
Ám a szerelmeseknek tetszett az ötlet, és el is nevezték a helyet Café Majának. El is kezdtek seregleni az emberek, mert tetszett nekik a név rövidsége és meleg hangzása. Meg persze a Kalifa kebabjait is le kellett öblíteni valahol, mert Karim és Abdul mosolya mindenkit becsapott és a Csípős mehet bele?-kérdésre mindannyian igennel válaszoltak, nem is sejtve, hogy milyen méregerős is a szósz. Ezért az apró kis segítségért a két kebabos mindig ingyen fogyaszthatott a Café Majában, amit gyakorta meg is tettek. A szerelmesek pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mese XLIV.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király (nem L. Norbert). A Bolondság szigetek (kirájivár, félemelet balra) uralkodója volt. Népe szerette, az országban rajta kívül a béke és a jólét uralkodott.
Ám a király bazira unta magát. Egész nap csak ült a tronján, bal keze mutatoujján koronájat porgette, mig jobb kezevel fejet tamasztva a karfara konyokolt. Sokszor foglalkoztatta az a gondolat is, hogy vajon jo uralkodo-e o? Mert hat a Bolondsag szigeteken minden olyan olajozottan mukodott, hogy ezt az orszagot barki emberfia elkormanyozhatta volna. Vajon tenyleg arra szuletett o, hogy uralkodo legyen, vagy valami mas vele a Teremto terve. Addig-addig foglalkoztattak ezek a gondolatok, mig egyszer fogta magat, alruhat oltott es elszokott.
Atkelt Het Tengeren, sivatagon, kalandozott vadonban , mig egy vandor szini tarsulatba nem botlott. El is szegodott hozzajuk plakatragasztonak. Bejartak igy mind a hat vilagot, megaldva es lekopve mindenutt . Epp egy eszaki varosban jartak, ahol metszo szelek fujtak. Annyira metszo szelek, hogy a tarsulat legjobb szinesze, - aki az epp bemutatando kiralydrama cimszerepet jatszotta volna, - agynak is esett. Mi legyen most a teendo? A direktor egybol a kiralyhoz fordult.
- Egyetlen valamire valo szineszem agynak esett, a tobbi meg atkozott csepurago. Nem jatszanad el, kedves ocsem, a cimszerepet? Megvan benned a fenseg, jelenleted tekintelyt parancsol. Az isten is kiralydramaba teremtett!
A legeny ra is allt. Megtanulta a szoveget, es este mar a vilagot jelento deszkakon is allt. A szinfalak mogott meg ragyujtott egy cigarettara, amit mar nem szivott el , vett egy mely lelegzetet, majd belekezdett:
-York napsutese rosszkedvunk telet
Tundoklo nyarra valtoztatta at
Orszagunkrol mar elvonult a kod
S alamerult a tenger hullamain
Az eloadas fergeteges siker lett. A direktor lelkendezve futott a rangrejtett uralkodohoz.
-Azonnal elbocsajtom azt a betegeskedo pojacat. Te leszel tarsulatunk legragyogobb ekkove. Epp most kaptunk egy meghivast Helsingorbe.
-Bocsass meg nekem, direktorom, de en mar oda nem tartok veletek.
-Miert? Tan csak nem fizetesemelest akarsz? Ketszer annyit fizetek neked, mint annak a gothos csepuragonak!
-Nem errol van szo. Valami buzlik Daniaban nekem. Mashol probalok szerencset.
A direktor csak ertetlenkedve a fejet razta, de hat mit volt mit tenni, elfogadta a kiraly tavozasat. Szerette volna ugyan a tarsulat tagjai kozott tudni, de a plakatragasztobol oly merteku hatarozottsag aradt, hogy nem mert dacolni a dontesevel.
A kiraly valodi oka arra, hogy ne menjen Helsingorbe, az volt, hogy tavoli rokonsagban allt a dan kiralyi csaladdal, es nem akarta, hogy felismerjek. Ezert inkabb letelepedett a szeles varosban, es postas lett. Minden reggel kopkazott, szortirozott, berakta jaras szerint a leveleket, bucikat csinalt beloluk, atvette az ajanlott leveleket es az utalvanyokat, azokat is jaras szerint berakta. Ezek utan berakta a puttonyba a bucikat, es elindult kezbesiteni. Utkozben megkinaltak kaveval, nehol udito (ejstd:sor) is akadt. Szellemileg es fizikailag is megterhelo feladat volt, de legalabb rosszul fizetett. A kiraly viszont szerette csinalni, mert friss levegon volt, mozgott es legfokeppen megismerte a hetkoznapi emberek ugyes-bajos dolgait. Egy ido utan mar csak ranezett egy levelre, es tudta, hogy mi van benne. Latta a gazdagok villait, a szegenyek nyomornegyedeit, a legmelyebb gonoszsagnak es a legmagasztosabb josagnak is szemtanuja volt. Raadasul, ha kezbesites kozben rajott a szapora, az A/5-os ertesitok papir gyanant is megtettek. Egyszer aztan egy utalvanyt vitt minden emberek legbolcsebbikenek, maganak Zoltan Andrasnak. Mikozben szurkolta le neki az osszeget, Zoltan Andras ujjaival a bajszat simogatta, majd egyszer csak igy szolt:
-Maganak nem postasnak kene lennie.Maga karizmatikus, helyen van az esze es a szive is. Egy orszagot kene inkabb vezetnie, de legalabb egy kozepvallalatot.
-Es mindezt abbol szurte le, ahogyan kifizettem onnek az utalvanyt? – kerdezte a kiraly.
-En vagyok Zoltan Andras, minden emberek legbolcsebbike. Az 1+6 modszerrel dolgozom. Higgye el fiatalember, tobb van magaban, mint kepzelne.
A kiraly erosen elgondolkozott minden emberek legbolcsebbikenek szavain. Rajott, hogy elege van a korai kelesbol es hogy olyan emberek parancsoljanak neki, akik azt mondjak, hogy “beleter a postaladaba”. Fogta magat, vallara vetette tarisznyajat es tovabbindult.
Egy varosba vezette utja, minden varosok legvidamabbikaba, amely egy meleg vizu tenger partjan fekudt. Ahogy ment-mendegelt a varosban, egyszer csak meglatott egy gyonyoru lanyt az egyik kavezo teraszan, aki epp az asztalokat torolgette es a hamutartokat rakta ki. Nosza, fogta magat, es el is szegodott a Café Majaba (mert igy hivtak a kavezot). Romatikus kis kavezo volt, ahol egesz nap sutemeny illata es a Csokolade zeneje terjengett. Az a fajta hely, amire azt mondjak: cuki. Ahogy naprol-napra tobbet es tobbet volt a lany mellett, egyre nagyobb szerelemre gyult iranta. Kiderult, hogy a leany nem csak szep, de okos es vices is. Raadasul takaros es remekul foz is. De a kiraly talan ezen tulajdonsagok hianyara sem vetett volna ugyet, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a leany mellette legyen, mert jelenlete nyugalmat es a hatartalan szeretet erzeset adta neki. A leany is csakhamar szerelemre lobbant a kiraly irant. Igy eldegeltek boldogan, vadhazassagban. Vezettek a kavehazat, minden este talaltak a masik testen valami ujat, amit szerethetnek, aztan nyugovora tertek. Reggel pedig egymas mellett ebredtek, aminel nem kellett nekik nagyobb ajandek. Am egy napon egy sarkany, - aki megelegelte, hogy minden varosok legvidamabbika olyan vidam, - betort a varosba, es elragadta a leanyt. Tobb se kellett a kiralynak, feloltotte fekete panceljat (Miert fekete? Slankit.) es elindult, hogy megkuzdjon a fenevaddal.
El is ert a bestia barlangjahoz, es ott igy szolt:
-Gyere ki, te sarkany! Elragadtad tolem a kedvesemet, ezert megkuzdunk eletre-halara!
-Megy a faszom. Nem fogok holmi pultosokkal megkuzdeni. Vagy hogy is szeretitek magatokat hivni? Ja, megvan; barista. Hahaha – nevetett a sarkany. –Tudd meg, en elso osztalyu sarkany vagyok, summa cum laudeval vegeztem tuzfujasbol a newporti egyetemen. En csak kiralyokkal, hercegekkel, grofokkal kuzdok meg. Max nagykalapos totokkal es valogatott ciganylegenyekkel.
-Akkor most rajtam a sor, hogy felfedjem kiletemet. – valaszolta a legeny. –En a Bolondsag Szigetek rangrejtett uralkodoja vagyok, a kardforgatasra maga Dorsigny tanitott meg. – es e szavakkal egyszeruen keresztulszurta a fenevadat. Mert azert a vivoleckeken kivul a Sarkanyanatomia I-III. ertelmisegi modul is jol jott, amit az egyetemen tanult.
A kiraly ezek utan mar nem tarthatta titokban kedvese elott kiletet, igy csakhamar osszehazasodtak es visszatertek a Bolondsag Szigetekre, hogy jo kiralya es jo kiralyneje legyenek a nepnek. A leany nagyon orult annak, hogy kiralyne lehet, mert hat egy kiralyi fizetesbol eleg sok ruha, cipo es taska jon ki, de a szive kicsit szomoru is volt, hogy ott kellett hagynia a kavezot. Addig-addig szomorkodott, mig a kiraly teglankent at nem hozatta a Café Majat, igy a Bolonsag Szigetek lett az elso es egyetlen orszag, ahol a kiralyne szolgalta ki a vendegeket.
ITT A VEGE, FUSS EL VELE!

Mese XLIII.

Ez a tortenet meg a hires-nevezetes uralkodo, Vitez Coleslaw uralkodasa idejen esett meg.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiralylany, Alkoholilla hercegkisasszony. Olyan szep volt, hogy a Napra lehetett nezni, de rea nem. Boldogan eldegelt szulei palotajaban, folyton fecsego anyja, morgos apja es kelekotya batyja tarsasagaban. Egyszer aztan elhatarozta, hogy nyakaba veszi a vilagot. Ment-mendegelt a taljanok, a hispanok es a francuzok foldjen keresztul, mig vegul a Kodos Nagy Albionban kotott ki. Itt a Pequod elso tisztjenek szolgalataba szegodott.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legeny. Nagyon ravasz es ugyes legeny volt, az a fajta, akire azt mondjak, a jeg hatan is megel. Szeretet nelkuli csaladban nott fel, sohasem ertette, hogyan is szulethetett ezek koze az emberek koze. Egyszer aztan elhatarozta, hogy nyakaba veszi a vilagot. Beutazta mind az ot vilagot egy cethal gyomraban, ahogy mondani szoktak, volt minden, csak akasztott ember nem, mig vegul a Kodos Nagy Albionban kotott ki.
Ahogy Alkoholilla kiralykisasszony rangrejtve az elso tiszt hazanak teraszan levo asztalokat torolgette, a legeny epp arra setalt, es meglatta. Egybol szerelemre gyulladt a leany irant. A hercegno is meglatta a legenyt, es azt gondolta: -Milyen szemrevalo dalia!
Am Alkoholilla kiralykisasszonyt nem mindenki szerette. Irigye is akadt szepsegenek, a gonosz Lady Catherine de Bourgh szemelyeben, aki a Szigetek legnagyobb hatalmu boszorkanya volt. Egyszer, amikor az elso tiszt balt adott, meg is hivatta magat, majd a leany kozelebe lopakodott, es egy masfel literes martinis uvegge valtoztatta szegeny teremtest. Alkoholilla szerencsejere a legeny is belogott a balra. Mikor a dalia meglatta a varazslatot, amilyen gyorsan csak tudta, felkapta az uvegge valtozott leanyt, mielott meg egy szegeny kovetsegi titkar ratette volna a markat, es jol beszlopalt volna belole.
A legeny nagyon el volt keseredve. Szomoruan ult egy kilometerkovon, mikor arra setalt egy roka.
-Udv, dalia! What‘s occurin‘? ; kerdezte a voros bundas joszag.
-Nagy az en banatom, Rokakoma. Beleszerettem egy leanyba, akit Lady Catherine de Bourgh martinisuvegge valtoztatott. – valaszolta a legeny.
-I'm not gonna lie to you, dalia. En nem roka vagyok, hanem egy varazslo, akit Lady Catherine de Bourgh rokava valtoztatott, mert csak az en varazserom volt akkora, amely vetekedhetett volna az ovevel. Csak a Hires Nyirfajd torheti meg az atkot, amivel Lady Catherine de Bourgh engem sujtott. – mondta az elvarazsolt magus.
-En elhozom neked a Hires Nyirfajdot, ha cserebe megtorod azt az atkot, amivel Lady Catherine de Bourgh sujtotta a szerelmemet.
-Tidy. – allt ra a roka.
A legeny el is indult, hogy megkeresse a Hires Nyirfajdot. Uttalan utakon, suru, sotet rengetegekben bolyongott, mig vegul ratalalt a madar feszkere. Am hogyan is fogja be a Hires Nyirfajdot? A legenynek tamadt egy brillians otlete. Megsutotte hires sajtos kenyeret, mild cheddar-rel, metelohagymaval es Worcester-szosszal, a kenyereket apro darabokra szelte fel, es a darabokat elszorta az uton. A madar kovette is a kenyerdarabok kiszabta utat, igy egyenesen a legeny markaba setalt, aki ravetette magat es megkotozte.
A legeny elvitte a Hires Nyirfajdot a rokanak, aki kitekerte a madar nyakat, kitepte a szivet, majd egy kis petrezselymes vajon megfutatta es megette azt. Ez utan hirtelen osz szakallu varazslova valtozott, amolyan Feher-Gandalf tipusuva (szinkod:068). A varazslo egyhamar visszavaltoztatta a leanyt is, majd elindult, hogy megkeresse Lady Catherine de Bourgh-ot, es megkuzdjon vele varazslo-wrestlingben (alliteracio). Jottere ot nap mulva szamitsatok, pirkadatkor, kelet felol.
A ket fiatal pedig egybekelt, lett ot szep lanyuk(nem utalas a Buszkeseg es baliteletre), es boldogan eltek, mig meg nem haltak.
ITT A VEGE, FUSS EL VELE!

Mostanában egyre több apró, negatív előjelű változás történik körülöttem. Az itthoni gépemen már hang sincs, töltő nélkül nem is működik, de a töltőm meg tönkrement, ezért drága jó anyámét kérem mindig kölcsön. Már hang sincs rajta, és ha egyszer lezárom, akkor mát a rootert sem érzékeli, újra kell indítani. Hétfőtől pedig már a Skype se működik rajta. :) A Jósa Csemegét is átveszi valaki, úgyhogy valószínűleg ott is esni fog a színvonal, bár az már az utóbbi időben is esett, mert Erzsikéék nyitottak egy másik boltot, és erre már nem annyira figyeltek oda. A legfontosabb változás pedig természetesen az, hogy már Montyka sincs közöttünk. Valahogy nem akar marasztalni engem ez a város és ez az ország.:D

Gyász

Montyka kilépett az élők sorából. Tizenhárom évig volt velünk, rengeteg szeretet adott és kapott, az utolsó pillanatig vele voltunk. Néhány nap alatt a systema locotoriuma felmondta a szolgálatot{ idős wetie-knél ez igen jellemzó}, ezért el kellett altatni. Örökké velünk lesz, az általa adott és a neki adott szeretetet mindig érezni fogjuk, hiánya idővel nosztaligiává szelidül.

Fura érzések kavarognak bennem. Először is olyan mértékben áhítozom egy társ iránt, hogy abba a szívem naponta többször is belefájdul. De egyrészt közel s távol nincs olyan ember aki a társamul szegődne, másrészt két hét múlva megyek ki tesómékhoz, elég sok időre, onnan meg valószínűleg tovább Krakkóba, talán életem végéig, úgyhogy nem éppen abban az élethelyzetben vagyok, ami egy tartós kapcsolat alapfeltétele. Ugyanakkor meg olyan emberekhez megyek, akik szeretnek, és tesómnál jobban senkitől se félek, úgyhogy ő biztos hogy rövid időn belül helyrerak. :D Hogy mit hagyok itt? Drága jó anyámékat meg Montykát. A barátaim már régen elmentek innen, olyan nő nincs aki miatt maradnom kéne és mikor ma sétáltam a városban, megint rájöttem, mennyire nem akarok itt lenni. Ugyanakkor persze hatalmas változás áll be az életembe, és a változás mindig nehézségekkel jár, de persze annyi tennivalóm lesz a következő hetekben, hogy ebbe még belegondolni se lesz időm. Azért ha van kedvetek, gyertek ki a reptérre elbúcsúztatni, majd csinálok egy eventet Facebookon! :D

Józsaf Attila emlékmű Szárszón II. (részlet)

Mert belénk szálltál, bennünk vagy, mint méhek
a kasban. A kamasz téged idézget
udvarlás közben. Más álmában mondja

szavaidat, pihegve mint a sóhajt.
És én is, félig öntudatlanul majd
elsúgom pár sorodat haldokolva.