Mese XLIII.

Ez a tortenet meg a hires-nevezetes uralkodo, Vitez Coleslaw uralkodasa idejen esett meg.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiralylany, Alkoholilla hercegkisasszony. Olyan szep volt, hogy a Napra lehetett nezni, de rea nem. Boldogan eldegelt szulei palotajaban, folyton fecsego anyja, morgos apja es kelekotya batyja tarsasagaban. Egyszer aztan elhatarozta, hogy nyakaba veszi a vilagot. Ment-mendegelt a taljanok, a hispanok es a francuzok foldjen keresztul, mig vegul a Kodos Nagy Albionban kotott ki. Itt a Pequod elso tisztjenek szolgalataba szegodott.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legeny. Nagyon ravasz es ugyes legeny volt, az a fajta, akire azt mondjak, a jeg hatan is megel. Szeretet nelkuli csaladban nott fel, sohasem ertette, hogyan is szulethetett ezek koze az emberek koze. Egyszer aztan elhatarozta, hogy nyakaba veszi a vilagot. Beutazta mind az ot vilagot egy cethal gyomraban, ahogy mondani szoktak, volt minden, csak akasztott ember nem, mig vegul a Kodos Nagy Albionban kotott ki.
Ahogy Alkoholilla kiralykisasszony rangrejtve az elso tiszt hazanak teraszan levo asztalokat torolgette, a legeny epp arra setalt, es meglatta. Egybol szerelemre gyulladt a leany irant. A hercegno is meglatta a legenyt, es azt gondolta: -Milyen szemrevalo dalia!
Am Alkoholilla kiralykisasszonyt nem mindenki szerette. Irigye is akadt szepsegenek, a gonosz Lady Catherine de Bourgh szemelyeben, aki a Szigetek legnagyobb hatalmu boszorkanya volt. Egyszer, amikor az elso tiszt balt adott, meg is hivatta magat, majd a leany kozelebe lopakodott, es egy masfel literes martinis uvegge valtoztatta szegeny teremtest. Alkoholilla szerencsejere a legeny is belogott a balra. Mikor a dalia meglatta a varazslatot, amilyen gyorsan csak tudta, felkapta az uvegge valtozott leanyt, mielott meg egy szegeny kovetsegi titkar ratette volna a markat, es jol beszlopalt volna belole.
A legeny nagyon el volt keseredve. Szomoruan ult egy kilometerkovon, mikor arra setalt egy roka.
-Udv, dalia! What‘s occurin‘? ; kerdezte a voros bundas joszag.
-Nagy az en banatom, Rokakoma. Beleszerettem egy leanyba, akit Lady Catherine de Bourgh martinisuvegge valtoztatott. – valaszolta a legeny.
-I'm not gonna lie to you, dalia. En nem roka vagyok, hanem egy varazslo, akit Lady Catherine de Bourgh rokava valtoztatott, mert csak az en varazserom volt akkora, amely vetekedhetett volna az ovevel. Csak a Hires Nyirfajd torheti meg az atkot, amivel Lady Catherine de Bourgh engem sujtott. – mondta az elvarazsolt magus.
-En elhozom neked a Hires Nyirfajdot, ha cserebe megtorod azt az atkot, amivel Lady Catherine de Bourgh sujtotta a szerelmemet.
-Tidy. – allt ra a roka.
A legeny el is indult, hogy megkeresse a Hires Nyirfajdot. Uttalan utakon, suru, sotet rengetegekben bolyongott, mig vegul ratalalt a madar feszkere. Am hogyan is fogja be a Hires Nyirfajdot? A legenynek tamadt egy brillians otlete. Megsutotte hires sajtos kenyeret, mild cheddar-rel, metelohagymaval es Worcester-szosszal, a kenyereket apro darabokra szelte fel, es a darabokat elszorta az uton. A madar kovette is a kenyerdarabok kiszabta utat, igy egyenesen a legeny markaba setalt, aki ravetette magat es megkotozte.
A legeny elvitte a Hires Nyirfajdot a rokanak, aki kitekerte a madar nyakat, kitepte a szivet, majd egy kis petrezselymes vajon megfutatta es megette azt. Ez utan hirtelen osz szakallu varazslova valtozott, amolyan Feher-Gandalf tipusuva (szinkod:068). A varazslo egyhamar visszavaltoztatta a leanyt is, majd elindult, hogy megkeresse Lady Catherine de Bourgh-ot, es megkuzdjon vele varazslo-wrestlingben (alliteracio). Jottere ot nap mulva szamitsatok, pirkadatkor, kelet felol.
A ket fiatal pedig egybekelt, lett ot szep lanyuk(nem utalas a Buszkeseg es baliteletre), es boldogan eltek, mig meg nem haltak.
ITT A VEGE, FUSS EL VELE!