Mese XLIV.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király (nem L. Norbert). A Bolondság szigetek (kirájivár, félemelet balra) uralkodója volt. Népe szerette, az országban rajta kívül a béke és a jólét uralkodott.
Ám a király bazira unta magát. Egész nap csak ült a tronján, bal keze mutatoujján koronájat porgette, mig jobb kezevel fejet tamasztva a karfara konyokolt. Sokszor foglalkoztatta az a gondolat is, hogy vajon jo uralkodo-e o? Mert hat a Bolondsag szigeteken minden olyan olajozottan mukodott, hogy ezt az orszagot barki emberfia elkormanyozhatta volna. Vajon tenyleg arra szuletett o, hogy uralkodo legyen, vagy valami mas vele a Teremto terve. Addig-addig foglalkoztattak ezek a gondolatok, mig egyszer fogta magat, alruhat oltott es elszokott.
Atkelt Het Tengeren, sivatagon, kalandozott vadonban , mig egy vandor szini tarsulatba nem botlott. El is szegodott hozzajuk plakatragasztonak. Bejartak igy mind a hat vilagot, megaldva es lekopve mindenutt . Epp egy eszaki varosban jartak, ahol metszo szelek fujtak. Annyira metszo szelek, hogy a tarsulat legjobb szinesze, - aki az epp bemutatando kiralydrama cimszerepet jatszotta volna, - agynak is esett. Mi legyen most a teendo? A direktor egybol a kiralyhoz fordult.
- Egyetlen valamire valo szineszem agynak esett, a tobbi meg atkozott csepurago. Nem jatszanad el, kedves ocsem, a cimszerepet? Megvan benned a fenseg, jelenleted tekintelyt parancsol. Az isten is kiralydramaba teremtett!
A legeny ra is allt. Megtanulta a szoveget, es este mar a vilagot jelento deszkakon is allt. A szinfalak mogott meg ragyujtott egy cigarettara, amit mar nem szivott el , vett egy mely lelegzetet, majd belekezdett:
-York napsutese rosszkedvunk telet
Tundoklo nyarra valtoztatta at
Orszagunkrol mar elvonult a kod
S alamerult a tenger hullamain
Az eloadas fergeteges siker lett. A direktor lelkendezve futott a rangrejtett uralkodohoz.
-Azonnal elbocsajtom azt a betegeskedo pojacat. Te leszel tarsulatunk legragyogobb ekkove. Epp most kaptunk egy meghivast Helsingorbe.
-Bocsass meg nekem, direktorom, de en mar oda nem tartok veletek.
-Miert? Tan csak nem fizetesemelest akarsz? Ketszer annyit fizetek neked, mint annak a gothos csepuragonak!
-Nem errol van szo. Valami buzlik Daniaban nekem. Mashol probalok szerencset.
A direktor csak ertetlenkedve a fejet razta, de hat mit volt mit tenni, elfogadta a kiraly tavozasat. Szerette volna ugyan a tarsulat tagjai kozott tudni, de a plakatragasztobol oly merteku hatarozottsag aradt, hogy nem mert dacolni a dontesevel.
A kiraly valodi oka arra, hogy ne menjen Helsingorbe, az volt, hogy tavoli rokonsagban allt a dan kiralyi csaladdal, es nem akarta, hogy felismerjek. Ezert inkabb letelepedett a szeles varosban, es postas lett. Minden reggel kopkazott, szortirozott, berakta jaras szerint a leveleket, bucikat csinalt beloluk, atvette az ajanlott leveleket es az utalvanyokat, azokat is jaras szerint berakta. Ezek utan berakta a puttonyba a bucikat, es elindult kezbesiteni. Utkozben megkinaltak kaveval, nehol udito (ejstd:sor) is akadt. Szellemileg es fizikailag is megterhelo feladat volt, de legalabb rosszul fizetett. A kiraly viszont szerette csinalni, mert friss levegon volt, mozgott es legfokeppen megismerte a hetkoznapi emberek ugyes-bajos dolgait. Egy ido utan mar csak ranezett egy levelre, es tudta, hogy mi van benne. Latta a gazdagok villait, a szegenyek nyomornegyedeit, a legmelyebb gonoszsagnak es a legmagasztosabb josagnak is szemtanuja volt. Raadasul, ha kezbesites kozben rajott a szapora, az A/5-os ertesitok papir gyanant is megtettek. Egyszer aztan egy utalvanyt vitt minden emberek legbolcsebbikenek, maganak Zoltan Andrasnak. Mikozben szurkolta le neki az osszeget, Zoltan Andras ujjaival a bajszat simogatta, majd egyszer csak igy szolt:
-Maganak nem postasnak kene lennie.Maga karizmatikus, helyen van az esze es a szive is. Egy orszagot kene inkabb vezetnie, de legalabb egy kozepvallalatot.
-Es mindezt abbol szurte le, ahogyan kifizettem onnek az utalvanyt? – kerdezte a kiraly.
-En vagyok Zoltan Andras, minden emberek legbolcsebbike. Az 1+6 modszerrel dolgozom. Higgye el fiatalember, tobb van magaban, mint kepzelne.
A kiraly erosen elgondolkozott minden emberek legbolcsebbikenek szavain. Rajott, hogy elege van a korai kelesbol es hogy olyan emberek parancsoljanak neki, akik azt mondjak, hogy “beleter a postaladaba”. Fogta magat, vallara vetette tarisznyajat es tovabbindult.
Egy varosba vezette utja, minden varosok legvidamabbikaba, amely egy meleg vizu tenger partjan fekudt. Ahogy ment-mendegelt a varosban, egyszer csak meglatott egy gyonyoru lanyt az egyik kavezo teraszan, aki epp az asztalokat torolgette es a hamutartokat rakta ki. Nosza, fogta magat, es el is szegodott a Café Majaba (mert igy hivtak a kavezot). Romatikus kis kavezo volt, ahol egesz nap sutemeny illata es a Csokolade zeneje terjengett. Az a fajta hely, amire azt mondjak: cuki. Ahogy naprol-napra tobbet es tobbet volt a lany mellett, egyre nagyobb szerelemre gyult iranta. Kiderult, hogy a leany nem csak szep, de okos es vices is. Raadasul takaros es remekul foz is. De a kiraly talan ezen tulajdonsagok hianyara sem vetett volna ugyet, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a leany mellette legyen, mert jelenlete nyugalmat es a hatartalan szeretet erzeset adta neki. A leany is csakhamar szerelemre lobbant a kiraly irant. Igy eldegeltek boldogan, vadhazassagban. Vezettek a kavehazat, minden este talaltak a masik testen valami ujat, amit szerethetnek, aztan nyugovora tertek. Reggel pedig egymas mellett ebredtek, aminel nem kellett nekik nagyobb ajandek. Am egy napon egy sarkany, - aki megelegelte, hogy minden varosok legvidamabbika olyan vidam, - betort a varosba, es elragadta a leanyt. Tobb se kellett a kiralynak, feloltotte fekete panceljat (Miert fekete? Slankit.) es elindult, hogy megkuzdjon a fenevaddal.
El is ert a bestia barlangjahoz, es ott igy szolt:
-Gyere ki, te sarkany! Elragadtad tolem a kedvesemet, ezert megkuzdunk eletre-halara!
-Megy a faszom. Nem fogok holmi pultosokkal megkuzdeni. Vagy hogy is szeretitek magatokat hivni? Ja, megvan; barista. Hahaha – nevetett a sarkany. –Tudd meg, en elso osztalyu sarkany vagyok, summa cum laudeval vegeztem tuzfujasbol a newporti egyetemen. En csak kiralyokkal, hercegekkel, grofokkal kuzdok meg. Max nagykalapos totokkal es valogatott ciganylegenyekkel.
-Akkor most rajtam a sor, hogy felfedjem kiletemet. – valaszolta a legeny. –En a Bolondsag Szigetek rangrejtett uralkodoja vagyok, a kardforgatasra maga Dorsigny tanitott meg. – es e szavakkal egyszeruen keresztulszurta a fenevadat. Mert azert a vivoleckeken kivul a Sarkanyanatomia I-III. ertelmisegi modul is jol jott, amit az egyetemen tanult.
A kiraly ezek utan mar nem tarthatta titokban kedvese elott kiletet, igy csakhamar osszehazasodtak es visszatertek a Bolondsag Szigetekre, hogy jo kiralya es jo kiralyneje legyenek a nepnek. A leany nagyon orult annak, hogy kiralyne lehet, mert hat egy kiralyi fizetesbol eleg sok ruha, cipo es taska jon ki, de a szive kicsit szomoru is volt, hogy ott kellett hagynia a kavezot. Addig-addig szomorkodott, mig a kiraly teglankent at nem hozatta a Café Majat, igy a Bolonsag Szigetek lett az elso es egyetlen orszag, ahol a kiralyne szolgalta ki a vendegeket.
ITT A VEGE, FUSS EL VELE!