Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de reá nem. Lelke ábrándos volt, tekintete csillogó, röviden: helyre kis buksza volt.
Egyszer, amikor épp szülővárosában, Szegeden ült (nem, nem a Csillagban) a Tisza partján, Dankó Pista szobra mellet, lábait lóbálva, miközben könnyű kis ruhájával a tavaszi szél incselkedett, eszébe jutott, hogy milyen jó is volna világot látni. A gondolatot tett követte: felpattant egy repülőgépre, és hipp-hopp már Buenos Airesben is termett.
Buenos Airesben ezen sorok írója még nem járt, ezért hősnőjét sztereotípiák közé helyezi. Dél-Amerika legeurópaibb városában a leány nappal egy puccos country clubban dolgozott, mint felszolgáló. Elegáns, fehér öltönyös, brillantinos hajú úriemberek beszélték meg üzleti ügyeiket hatalmas, 3-4 fontos steak-ek mellett. Délutánonként lovaspólóztak, míg feleségeik barátnőikkel koktélozgattak, fiaik pedig rögbi edzésen voltak. Miközben zászlójukról a Nap sütött le rájuk, olasz és spanyol gyökereikkel kérkedtek és szidták a fránya ángliusolókat, hogy már megint keverik a szart az Islas Malvinason (eb ura fakó, azért se Falkland!).
És hogy esténként mit csinált? Sorra járta a rossz hírű, ám pont ezért izgalmas kikötői negyed, a Boca mulatóit, ahol a tangó született. Vékonybajszú, brillantos hajú, férfiak és kemény tekintetű nők járták itt feketében-vörösben a szenvedély és szenvedés táncát. Mozdulataikból sugárzott, hogy már sokszor hagytak el valakit és már sokszor hagyták el őket. Az asztaloknál pedig a gauchók (akik még a tejbegrízt is késsel ennék) leszármazottjai ültek, Azul y oro- vagy Albiceleste -mezben, és kezükben Quilmes sörrel szidták a gazdagokat meg a Rivert.
Ahogy egyik este egy ilyen bárban üldögélt barátaival - épp a Per una cabeza szólt - egyszer csak egy sarokban megpillantott egy szőke ifjút. Hosszú haját hátul csurkába fogta , asztala mellett gitárja pihent. Előtte pohárban, gonosz ital volt és mélabúsan nézett maga elé. A lány nem állhatta meg, odament és megkérdezte:
-Ifjú dalia! Miért vagy ilyen szomorú? Látom, van melletted egy gitár, nem vidítana fel, ha játszanál rajta. Én is szoktam gitározni, játszótársam, mondd akarsz-e lenni?
-Megtisztelő az ajánlat, szép hölgy, de pont azért vagyok szomorú, mert nem tudok már játszani a gitáron. – válaszolta a legény.
-Van nekem egy ismerősöm, a jó öreg Javier Lopez. Ő a legbölcsebb ember, akit valaha ismertem, ő majd biztos megmondja, mit kell tenned, hogy újra tudj játszani. – tanácsolta a leány.
Azonmód el is mentek az öreg Javier Lopezhez. Ő jobb szemével erősen hunyorítva végigmérte a legényt, miközben egy olyan kapadohány-szivart szívott, amit még Tuskó Hopkins is megirigyelt volna, majd így szólt:
-Nagy a te bajod, fiúcska! Én ezen nem tudok segíteni. Menj el oda, ahol az idő visszafelé jár, a prágai zsidónegyedbe. Ott keresd meg Abraham Ben Jehuda rabbit, majd ő megmondja, mi a teendő. Hogy könnyebben odajussatok, itt egy kis segítség – mondta, ezzel ledobott a földre egy sárga rózsát , amely a következő pillanatban kétszemélyes táltos paripává változott. Ez volt csak a Cabrio!
A két fiatal el is repült a ló hátán Prágába. Este érkeztek meg, a kocsmákban már a csehek itták a napi átlag 3 liter sörüket és ennek folyományaként az utcán vizeltek. Akadt még számtalan külföldi is, akik a 3 liter sörnél többet ittak és ennek folyományaként az utcán vizeltek. Ennek a szokásnak egyébként szobrot is emeltek, amely egy sms (a helyesírási program itt az SS betűpárt javasolja. Hát elég érdekes lenne!) ellenében kipisili az illető nevét.
Hőseink szerencsésen el is jutottak a zsidó negyedbe , hamar meg is találták a rabbi házát. A szent ember 100 korona fejében fogadta is őket. Röviden elő is adták, mi a probléma. A rabbi hosszasan nézte a legényt, hümmögött és szakállát simogatta, majd így szólt:
-Neked fiam, egy varázsigére van szükséged, amit tüstént meg is írok. A te feladatod: ezzel a gyönyörű leánnyal itt az oldaladon el kell menned Barcelonába. Élnek ott rokonaim, náluk megszállhattok. Nézzétek meg a várost: Güell Park, Sagrada Familia, ha érdekel a foci, akkor a Nou Camp. Este pedig sétáljatok le a Las Ramblason Kolumbusz szobráig, és ott olvasd fel hangosan a varázsigét. Meglásd, megoldódik minden bajod! – mondta a rabbi, hamiskásan mosolyogva. –Hogy könnyebb legyen utatok, itt a Gólem, évszázadok óta nem használja senki, üljetek fel a vállára, ő majd elvisz titeket.
A két fiatal szerencsésen meg is érkezett Barcelonába , útjuk során csak közepes mértékű tömeghisztériát sikerült kiváltaniuk a Gólemmel. A gótikus negyedben szálltak meg, a Botillers utcában, ahol hajdanában Alvaro Mutis megtalálta Maqroll, az Árbocmester utolsó kéziratát. Szállásadójuk egy sűrű, levantinus zsidó szakállas, elefántcsontszínű arcbőrű, fekete, vizenyős, enyhén elkerekedő szemű fiatalember volt.
A két fiatal másnap fel is kerekedett, hogy megnézze a várost. A Nou Campot kihagyták, mert sem a foci, sem a Puyol-babák nem érdekelték őket. A Sagrada Familia lenyűgözte őket, a Güell-parkban már egymás kezét fogták, megnézték még a két Gaudi-házat a belvárosban, aztán mivel már esteledett, a Las Ramblason lesétáltak a szoborhoz. Ahogy ott álltak Barcelona kikötőjében, előttük a hatalmas óceánjárók, egyszer csak ellenállhatatlan vágy tört rájuk, hogy megcsókolják egymást. Meg is tették. Na, de itt volt az ideje, hogy felolvassák a rabbi varázsigéjét, amely így szólt:
-Na, te pupák! Ha nem vagy teljesen mesüge, akkor az a szép lány melletted már a kedvesed. Akkor pedig már nem kell semmilyen varázsige. Mert egy csaj rengeteg energiát tud adni az embernek ! Kapd fel a gitárodat és játssz!
A legény így is tett, nyakába akasztotta a faberakásos hangszert és elkezdte a The Spirit carries on-t . Le is vágott egy izmos szólót. Ekkor a leány megkérdezte:
-Tudsz játszani?
-Tudok.
-És szeretsz is?
-És szeretlek is.
Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése