Lajtbreitner Ignác 1822. április 24-én született Tiszalökön. Édesapja, Lajtbreitner Tódor a falu kovácsa volt, édesanyja Hodákovics Rozália pedig a tiszalöki kastélyban volt szolgáló. A kis Ignác - barátainak csak Náci - már korán kitűnt a reáltudományok iránti fogékonyságával, ám mivel szüleinek nem volt pénze taníttatására, oktatásának költségeit a katolikus egyház vállalta magára. Pannonhalmára került, ahol remek pap-tanárai hatására egyre jobban el tudott mélyülni a matematika szépségeiben. Sokáig gondolkodott rajta, hogy ő is felveszi a szentséget és Pannonhalmán marad tanítani, de a szerelem közbeszólt. 1843-ban ismerte meg Thúróczy Georginát, egy elszegényedett gróf egyetlen leányát. Szerelem volt ez első látásra, ám a zord atya, Thúróczy Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy a fiatal Lajtbreitner valami olyan állás után nézzen, amelyből el is tudja tartani lányát, ezért Ignác az Első Magyar Hitelbanknál helyezkedett el, mint könyvelő. 1845-ben született meg a pár első gyermeke, Benedek, akit 1847-ben a kis Emília követett.
Mivel egy súlyos hasmenés március 14-én ágynak dönti, ezért a forradalom kitörésében nem tud részt venni, de felgyógyulása után azonnal beáll nemzetőrnek. A szabadságharc alatt az Állami Országos Fegyvergyár könyvelője. Egyszer majdnem találkozik Petőfivel is, de rossz ivóba ül be. A világosi fegyverletétel után bujkálni kezd, ám Haynau rémuralma ügyet sem vesz róla, senkitől se háborgatva hazamegy és újra beáll a bankba, amelyet időközben átneveztek Bécs és környéke Takarékpénztárra.
1862-ben aztán nagy fordulatot vesz élete. Megismeri Puntacher Izabellát, egy kasszírnőt, akivel családját hátrahagyva megszökik. Ekkor dönt úgy, hogy életet végleg a matematikának szenteli. Míg Izabella egy csemegeüzletben dolgozik, ő a nagy számok törvényszerűségeit kutatja. Ebből az időből származik első híres bonmotja: "Mivel kis számú pénzből kell megélnem, a nagy számok felé fordultam." Végül 1867-ben, a kiegyezés évében sikerült is megalkotnia a Lajtbreitner-sejtést, amely a nagy számok gyenge törvényéhez kapcsolódik. Ez az elmélet később Ivan Viszarionovics Koljcsev munkásságának alapját képezte. 1867. más tekintetben is fontos volt életében, Puntacher Izabella kiadta útját, ám családja visszafogadta. Ekkor keletkezett második híres bonmotja: "Nem csak az országban történt kiegyezés, hanem a családban is."
A család ezek után visszaköltözött a családi birtokra, ahol Lajtbreitner tovább finomítgatta elméleteit és hobbiként megpróbálkozott a Goldbach-sertések meghonosításával.
1897. május 18-án hunyt el, szerettei és tisztelői körében. A Szegedi Tudományegyetem Matematikai Intézete 1977-ben, születésének 150. évfordulóján posztumusz doktori címet adományozott neki.
Legendásan szórakozott ember volt, vagy ahogyan egyszer találóan megjegyezte: "A matematikáról még csak-csak sejtek valamit, de arról sejtelmem sincs, hol van a kapukulcs."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése