2012. március 11., vasárnap

Mit etetnél meg egy külföldivel? (Kerekperecevő kedvéért)

Étlap

Előétel:

Libamáj libatepertővel, lilahagymával (drága ugyan, de egyszer meg kell kóstolni, annyira finom. Mikor drága jó húgomékat búcsúztattuk, a Flaska csárdában drága jó apám ezt rendelt, és jó ízűen meg is ette volna, ha nem lopkodjuk ki a tányérjából.)

Fehér kenyér, zsír, kolbász, füstölt szalonna, hagyma (sztereotipikus, de a magyar kolbásznak szerintem nincs párja. Vagy ahogyan a varsói Régészeti Múzeum igazgatója mondta: „Kinek kell tudomány, ha van kolbász is? 


Tésztaételek:

Milánói makaróni (teljesen kitalált étel, mivel Lombardiában rizottókat főznek. Jó példa arra, hogy milyennek is képzeljük más népek konyháját és abba is bepillanthatunk, hogy min nő fel egy magyar gyerek)

Sztrapacska juhtúróval (a velünk élő szlávság miatt is, meg én nagyon szeretem. Érződik benne az észak-magyarországi falvak kéményeinek füstje, ahogyan keveredik a hajnal párájával.)

Lángos (Mózes-hitű testvéreink se maradjanak ki. Próbáltátok már megmagyarázni külföldinek, mi is az a lángos? Akkor valamennyire rájöttetek, hogy ez a zsidó eredetű tészta talán a leginkább magyar étel. A varsói Régészeti Múzeum igazgatójának egyik kedvenc étele, akkor kóstolta meg először, amikor egy lángos még 1 forint 40 fillérbe került. Otthon is próbált készíteni, de nem jött össze neki. Drága jó apám ezért hozatott neki, a többi lengyelnek és nekem is lángost. Eléggé mulatságos volt, amikor lengyel régészekkel egy cseh huszitákról szóló kiállításban magyar lángost ettem. Úgyhogy: Idźmy na langosza! {Idézet a kraśniki Liceum Ogólnokształcące im. Mikołaja Reja igazgató-helyettesétől.})

Lapcsánka (A krakkói Piast kollégium menzáján ettem a legjobb lapcsánkát, de azért sajttal és tejföllel is fenséges fogás, főként amikor délutánonként rájársz a maradékra.)

Krumplis tészta (Tesóm talán ezt hiányolja a legjobban Angliában. Igazi, egyszerű menzafogás, nem lehet vele mellélőni, megvan benne az egyszerű, hétköznapi magyar konyha minden bája)


Zöldséges ételek:

Zöldborsó főzelék tükörtojással (szerintem a legfinomabb étel, amit hétköznapokon lehet készíteni. Könnyű és finom)

Lecsó (A délvidéki ízek miatt, ráadásul az egyetlen kaja, amit anyám szenzációsan főz)

Rántott zöldségek (Tipikus példa, hogy mi még a legegészségesebb ételekből is tudunk egészségtelent csinálni.)


Levesek:

Bableves csülökkel, lila hagymával, tejföllel (Miután drága jó apámmal évente egyszer rendbe tesszük nagyapám sírját, mindig beugrunk a közeli Fenyves Csárdába, és ezt esszük)

Gulyásleves (ez a legismertebb magyar étel, ezért legalább egyszer ezt is meg kell kóstolnia egy külföldinek, hogy lássa: leves, nem pörkölt. Én sohasem szerettem, de nagymamám egyszer nagyon jót készített.)


Csirkehúsos ételek:

Csirkepaprikás nokedlivel, tejfölös uborkasalátával (Szerintem a legjobb nyári étel, mindig a nagymamánál töltött nyarak jutnak eszembe róla, ahogyan a nap besüt az ebédlőasztalra. Nagymamánál még a nokedlinak is olyan finom íze van, hogy önálló fogásként is megállná a helyét)


Sertéshúsos ételek:

Cigánypecsenye (Én nem szeretem az ennyire zsíros ételeket, de egy ilyet is meg kell kóstolnia egy külföldinek. Krzysztof Varga szerint a magyar azért ennyire mélabús nép, mert nehéz ételei vannak, amiktől a vér az agyból a gyomorba tódul és egyfajta kábaság lesz úrrá rajtunk.)

Töltött káposzta (Ezt csak azért raktam be, mert felénk ugyebár kis töltött káposztákat készítenek, aminél jobban szerintem semmi nem jellemzi jobban az itt élő evangélikus tirpákokat. Látszódjon minél többnek, de legyen takarékos, legyen benne káposzta, sertéshús, paprika, bors.)

Székelykáposzta (Bár a bigos szerintem finomabb, de néha nagyon jól tud esni ez a kiadós étel ebédre. Az alvás garantált utána.)


Marhahúsos ételek:

Marhapörkölt galuskával vagy főtt burgonyával (Egy pörköltnek is szerepelnie kell itt, meg valamilyen marhahúsos ételnek is, ezért jött ez ide, de szerintem a magyar konyha egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek jó marhahúsos ételeink. Ezt a műfajt inkább hagyjuk az angolokra, amerikaiakra, argentinokra)


Halas ételek

Halászlé (Az egyik kedvenc éttermi ételem. Amikor Montykát vittük Sárospatakra nyíratni, mindig ezt ettünk az Öreggel a Vár Vendéglőben. Ha Krakkóban magyar ízekre vágytam, keddenként Pani Kinga és Ewa Lipińska órája között elmentem a Delibe és ezt ettem. Emlékszem, egyszer olyan kába lettem tőle, hogy csak a Lipińska-óra után tértem magamhoz.)

Harcsapaprikás túrós csuszával (A másik kedvenc éttermi ételem. A tészta, a ropogós szalonna, a harcsahús és a paprikás szósz együttese szerintem tökéletes. A túrós tésztát magában is nagyon szeretem.)


Menük

Húsleves
Rántott hús krumplipürével
Uborkasaláta
(A tipikus hétvégi ebéd. A húsleves lehet marhából, sertésből, a zöldségeket és a tésztát lehet külön tányéron tálalni. Ha marhából van, akkor a velőt ki lehet ütögetni és pirítóssal megenni. A rántott hús szerintem legjobb, ha rántott csirkecomb. A rántott hús szimbolizálja a német hatást. Talán ez a menü testesíti meg legjobban a fehér asztal szentségét, van benne valami polgári.)

Vajas kenyér szalámival vagy kolbásszal, Piros Arannyal, savanyú uborkával, resztelt sajttal
Kókuszgolyó
(Gyermekkorom parti-menüje. Ha valaki meg akarja érteni az egyszerű magyar emberek lelkét, ezt a menüt feltétlenül meg kell kóstolnia, mert benne van a munkásosztály mennybe megy a panelházak árnyékában teljes hangulata. A kókuszgolyóval volt még egy fura kalandom: London zsidó negyedében, Hendonban egy pékségben próbáltam elmagyarázni angolul és lengyelül, hogy mi is ez, mert sógorom régebben vett már azon a helyen ilyet, de akkor éppen nem volt ilyen a kínálatban.)

Csirkehúsleves zöldborsóval
Rakott krumpli
Rétes
(Egy nagyon szép emlékű ebéd menüje, amit egy kelet-pesti családi házban költhettem el, majd egy szőnyegen ülve beszélgethettem a ház hercegnőjével.)


Édességek:

Somlói galuska, gesztenyepüré (szerintem finomak)

Túró Rudi (Generációnk talán legjellegzetesebb étele. Tulajdonképpen ezen nőttem fel, de sokáig nem tudtam enni, mert mikor Montyka meghalt, akkor maradt utána még 3-4 Rudi, amit már nem tudott megenni, és ezért a Rudi sokáig erre emlékeztetett.)





Nincsenek megjegyzések: