Fura érzések kavarognak bennem. Először is olyan mértékben áhítozom egy társ iránt, hogy abba a szívem naponta többször is belefájdul. De egyrészt közel s távol nincs olyan ember aki a társamul szegődne, másrészt két hét múlva megyek ki tesómékhoz, elég sok időre, onnan meg valószínűleg tovább Krakkóba, talán életem végéig, úgyhogy nem éppen abban az élethelyzetben vagyok, ami egy tartós kapcsolat alapfeltétele. Ugyanakkor meg olyan emberekhez megyek, akik szeretnek, és tesómnál jobban senkitől se félek, úgyhogy ő biztos hogy rövid időn belül helyrerak. :D Hogy mit hagyok itt? Drága jó anyámékat meg Montykát. A barátaim már régen elmentek innen, olyan nő nincs aki miatt maradnom kéne és mikor ma sétáltam a városban, megint rájöttem, mennyire nem akarok itt lenni. Ugyanakkor persze hatalmas változás áll be az életembe, és a változás mindig nehézségekkel jár, de persze annyi tennivalóm lesz a következő hetekben, hogy ebbe még belegondolni se lesz időm. Azért ha van kedvetek, gyertek ki a reptérre elbúcsúztatni, majd csinálok egy eventet Facebookon! :D