Dawno-dawno temu nem írtam semmit, de a múlt heti krakkói kirándulás megér egy posztot.Kezdjük szokás szerint ab ovo, és haladjunk időrendben.
KEDD: A délelőtt folyamán elrendeztem utazással kapcsolatos dolgaimat{pénzváltás, bevásárlás} , és persze vettem 2 könyvet is.
Az út csak annyiban volt érdekes, hogy végre nem csak Debrecenig mentem, és persze az új Cabré is lenyűgözött. A Pamano zúgása a legtökéletesebb könyv, amit eddig olvastam, de ez a Junoy barát se kutya.
Kőbányán várt rám Spanyoljanika, régi gimnáziumi osztálytársam, akit nagyon szeretek. Imádnivaló kis parasztgyerek. Engem Jason Biggsre emlékeztet az Amerikai pitéből.
Elmentünk a lakásukra, ahol az első ember, akivel találkoztam, egy régi pszichós évfolyamtársam volt. Janikáéknál elbeszélgettünk, kielégítettem hatalmas, ám korántsem tinódiánus tudásvágyát.
Fél 10 körül összefutottunk Kerekperecevővel is. Nagyon jó volt újra látni.
SZERDA: 6-kor indulás a Népligetből. Kezdetét vette az út végéig tartó hülyéskedés, amelyben Kadri, Madör és Madör barátnője vett főként rész. Meg persze szerény személyem. Ez a vidám hangulat néha már annyira vidám volt, hogy a könnyem is potyogott a nevetéstől.
Egy fél óra késéssel, 2 körül meg is érkeztünk Krakkóba, az állomáson még összefutottunk Dulihugival, aki akkor ment éppen haza. Vele is beszélgettünk egy pindurit Kadrival. Jó volt újra látni a kis bolondot, aki megint rátalált a régi barátaira{Saleh, Maja, Zorian}, és így megint vidámmá lett krakkói tartózkodása.
Elmentünk a szállásra, amely nagyon jó volt. Tiszta, biztonságos, barátságos a személyzet, a Stare Miasto és Kazimierz is közel van.
A kipakolás után ebéd a bar mlecznyben, azután elmentünk sétálni a Grodzkán át a Rynekre, ahol egyébiránt összefutottunk Kócossal is és szíve csücskével. Jó volt megint otthon lenni. Sétálgattunk egy picit az Óvárosban, majd este bementünk Kazimierzbe. Singer, Tajemniczy Ogród, egy zapiekanka a Plac Nowyn. Tudta-e ön, hogy a Plac Nowyn található sokszögletű épület valójában egy kolbászgyár?
CSÜTÖRTÖK: Felkelés, hülyéskedés, zuhany, hülyéskedés, reggeli, hülyéskedés. Utána elváltak útjaink. Madörék elmentek Auschwitz-ba, Kadriék vásárolgattak, én meg megkezdtem nosztalgiaútamat. Azaz egyenlőre még nem. Először is elmentem a Pálosok templomához a Skałkara. Lengyelországban egy kissé már immunis lettem a templomokra, de ez lenyűgözött. Én még ennyire szakrális helyen nem voltam eddig.
Ezek után gondoltam, hogy beülök már a Re nevű helyre, melyet még Kerekperecevő említett nekem, de az csak déltől nyitott, úgyhogy leültem a Plantyn, a Poczta Głównánál, és elolvastam az aznapi Wyborczát.
Ebéd a Gruzińskie Chaczapuriban, utána kiültem a Mały Rynekre. Épp elkaptam egy hejnałt.
Utána megint megpróbáltam beülni a Re-be, de megkértek, hogy várjak már még egy órát, mert éppen most szerelik össze a kerti bútorokat és egyéb kiegészítőket{lásd:sörcsap}. Ezért átsétáltam a Ryneken át a Nowa Prowincja-ba. Útközben láttam Grínpíszeseket, és eszembe jutott, hogy Kócos az egyikükkel nemcsak azt hitette el, hogy ő is hasonszőrű, de azt is, hogy éppen egy illegális bálnavadász-hajóra akar beépülni.
A Nowa Prowincja az egyik legkedvesebb kávézóm, nagyon kellemes perceket töltöttem el megint itt, és néhány kellemes emlék is eszembe jutott.
Collegium Maius, Wawel. A kötelezőek.
Ezek után kimentem egy osiemkával a podgórze-i parkba, és üldögélgettem ott egy kicsit.
Este elmentünk a C.K.-ba, ahol megittunk egy félméter sört. Időközben odajött hozzánk egy bácsi, aki aláírásokat gyűjtött. Adtunk neki. Majd megpróbáltam becsábítani utastársaimat a Re-be, de nem tetszett nekik, úgyhogy elmentünk az Awariaba, ahol szintén sokat nevetgéltünk.
PÉNTEK: Délelőtt elmentem a Piasthoz. A régi villamossal, a régi útvonalon. Mondjuk az Akademia Pedagogiczna már Uniwersytet. Eufemizmus.
A Piastban épp dezinfekcja volt, úgyhogy üldögélgettem előtte egy kicsit, aztán elmentem a Lewiathan-ba vásárolni. Az AGH-s koliknál nem volt senki, csak 4 fickó, akik ama bizonyos padon ittak.
A visszaúton, a Plac Inwalidów-nál vajon ki szállt fel? Pani Pukas. Még jó, hogy Kadri nem jött velem. Mivel a Różowy Słoń zárva volt, a Koko-ban ebédeltem, majd az Egyetemnél leültem a Plantyra, és elolvastam az aznapi Wyborczá-t. Utána újra elmentem a Re-be, de aznap épp zárva volt. Az Empikben megvettem a Gulasz z turula című könyvet Krzysztof Vargától.
Kimentem Kazimierzbe, sétálgattam zeg-zugos utcáiban, ittam egy kávét az Alchemiában.
Este megint a zsidó negyed. A Józefá-n elsétáltunk az Ulica Szeroká-ra, amely gyönyörű volt így este, kivilágítva. Beültünk az U Stajnia nevű helyre, amelyet még az első kazimierz-i sétánkkor fedeztünk fel, de gyorsan el is felejtettünk. És ahol egyébként a Nie kłam kochanie című film egyes jeleneteit is felvették. Jó kis hely volt, én például azon kaptam magam, hogy egy szekér lóg a fejem felett. Ale Damokles!
SZOMBAT: Délelőtt kijelentkeztünk, aztán még belevetettük egy kicsit magunkat a húsvéti vásári hangulatba. Eme gyönyörű kirándulás lezárásaként még ettünk egy bigost pod Adasiu. Életemben nem ettem még ennél finomabbat.
Carrefour, búcsú, hazaút.
2009. április 15., szerda
2008. szeptember 25., csütörtök
Ez a hét az ördögé
Még mindig beteg vagyok. Ez annyiból persze jó, hogy betakarózva olvashatom a Foucault-ingát{ez van, nekem ez jelenti az élvezetet, ráadásul kötelező is!héhó! kellemest a hasznossal}, viszont a közérzetem romon van.
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!
Iskolában sem voltam már hétfő óta.
Nem történik itthon semmi.
Nem kocsmázom keményen.
Nem nevettem már napok óta egy jót.
Folyamatosan rámtörnek démonaim, és most se erőm se kedvem védekezni ellenük.
Ráadásul pszeudó-érzelmeim támadnak tűnt idők asszonyai iránt{ Hol van már a tavalyi Krakkó?}.
Még rágyújtani sincs kedvem.
És mint mindig, ott motoszkál bennem{ nem a vírus, bár lehet hogy ez tényleg az}:Krakkó, ojczyzno moja!
2008. szeptember 23., kedd
Megyek az utcán lefelé
No, akkor írjuk le, mi is történt az elmúlt 9 napban.
15. Volt egy unalmas órám, aztán Czarnaval és Klárikuval elurottunk a Bakelitbe. Utána kínai kaja{ itt most úgy kéne folytatni:jó kaja, kibaszott sok pia; de ez nem lenne igaz}, majd Péterfy Bori-koncert. De az meg elmaradt, úgyhogy beugrottunk a Švejkbe. Kétes egzisztenciák és jó cseh sörök{ hiába na, ezek a nyugati-szlávok ehhez nagyon értenek}. Utána Kikötő{ hát nem egy Stary Port}, majd az utolsó vonattal haza.
Kedden hirtelen felindulásból elugrottunk Cigóval, Alkesszal és Madörrel Miskolcra, mert Cigónak jött egy lengyel haverja, Łukasz. Kicsit iszogattunk oda- és visszafelé is, és nagyon sokat nevettünk.
Szerdán Madörnél töltött káposzta, órák után pedig elugrottunk Cigóékhoz, ahol megint a klasszikus sör+vodka párosítás. Utána Üvegtigris+Kikötő{hát nem egy Stary Port} kombináció.
Megint sok nevetés.
Csütörtök szinte egész nap aludtam, és anyám szerint borzasztóan piaszagom volt.
Péntek este találkoztam Don Fetibóval, akivel már legalább 2 éve nem beszélgettem, pedig a legszűkebb baráti körömbe tartozott. Utána egy sör Bohóval.
Szombaton elvittük a kutyát lenyíratni. Közben ettünk egy jó halászlevet apámmal.
A vasárnap érdeklődés hiányában kimarad.
Tegnap megbetegedtem egy pindurit és anyám elküldött, hogy vegyek ki neki pénzt( a, és b, igaz, de nincs köztük összefüggéś). Ez csak annyiból érdekes, hogy az oda- és visszaúton rengeteg ismerőssel találkoztam, többek között a volt lakótársammal és volt osztályfönökömmel is. Kicsit fura volt ez az ömlesztett társadalmi behatás{ mekkora képzavar!}.
Ma feküdtem és kurálódtam.
15. Volt egy unalmas órám, aztán Czarnaval és Klárikuval elurottunk a Bakelitbe. Utána kínai kaja{ itt most úgy kéne folytatni:jó kaja, kibaszott sok pia; de ez nem lenne igaz}, majd Péterfy Bori-koncert. De az meg elmaradt, úgyhogy beugrottunk a Švejkbe. Kétes egzisztenciák és jó cseh sörök{ hiába na, ezek a nyugati-szlávok ehhez nagyon értenek}. Utána Kikötő{ hát nem egy Stary Port}, majd az utolsó vonattal haza.
Kedden hirtelen felindulásból elugrottunk Cigóval, Alkesszal és Madörrel Miskolcra, mert Cigónak jött egy lengyel haverja, Łukasz. Kicsit iszogattunk oda- és visszafelé is, és nagyon sokat nevettünk.
Szerdán Madörnél töltött káposzta, órák után pedig elugrottunk Cigóékhoz, ahol megint a klasszikus sör+vodka párosítás. Utána Üvegtigris+Kikötő{hát nem egy Stary Port} kombináció.
Megint sok nevetés.
Csütörtök szinte egész nap aludtam, és anyám szerint borzasztóan piaszagom volt.
Péntek este találkoztam Don Fetibóval, akivel már legalább 2 éve nem beszélgettem, pedig a legszűkebb baráti körömbe tartozott. Utána egy sör Bohóval.
Szombaton elvittük a kutyát lenyíratni. Közben ettünk egy jó halászlevet apámmal.
A vasárnap érdeklődés hiányában kimarad.
Tegnap megbetegedtem egy pindurit és anyám elküldött, hogy vegyek ki neki pénzt( a, és b, igaz, de nincs köztük összefüggéś). Ez csak annyiból érdekes, hogy az oda- és visszaúton rengeteg ismerőssel találkoztam, többek között a volt lakótársammal és volt osztályfönökömmel is. Kicsit fura volt ez az ömlesztett társadalmi behatás{ mekkora képzavar!}.
Ma feküdtem és kurálódtam.
2008. szeptember 14., vasárnap
Madeleine
A héten hallottam 2 szót, amelyek visszaidézték életem már lezárult periódusait.
Az egyik a suska volt, ami a kisgyermekkort jutatta eszembe, a másik pedig a wspinaczka, ami Kócost.
Az egyik a suska volt, ami a kisgyermekkort jutatta eszembe, a másik pedig a wspinaczka, ami Kócost.
2008. szeptember 13., szombat
Pamiątki
Ma rendet tettem szobám zárható részeiben{ fiók,polcok}. Lehet, hogy ismerősöm példája volt rám hatással, de inkább anyám azon vágya, hogy kiselejtezze a ruháit. 2 nagy szekrény van tele velük, és mivel íly nagy a számuk, ezért nem is kophatnak el és ezért nem is lehet őket kidobni.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.
Előkerültek már nem létező tárgyak jegyzetei{ úristen, milyen hülyeségeket is tanultam én!}, Krakkóbéli Wprostok és Politykák, Torunbéli Gazeta Wyborcza oldalak, melyeken a sors különös fintorából én vagyok lefényképezve{ háttal állok, úgyhogy nem teljesen biztos, de egyre gyanúsabb vagyok magamnak}, Wawabéli buszjegyek, lengyel kirándulások útvonaltervei, régi koncert- és mozijegyek, kamaszkori rajzok{nekem rajzolták} és Mikulás-versek{nekem írták}.
A jegyzeteken kívül mindent megtartottam, de hát azok kidobása is 3 szatyort igényelt.
Ami a legnagyobb örömöt okozta, hogy megtaláltam a Miała baba koguta szövegét. Életem első lengyel óráján ezt tanította meg velem Ciocia.
Anyám...
Anyám már nem csak székekkel, hanem kövekkel dobálja a gyerekeket{ne félj, figyelnek is}, akik ezt egyébként eléggé élvezik. A múltkor már a táblát is le akarták vinni egy kis dobálgatás céljából.
Anyám könnyű álmot igér
Mi is történt e héten?
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.
Még vasárnap elkeződött a rugby-bajnokság Angliában és a meccseken felbuzdulva írtam a Debreceni Hajdúk nevű csapatnak, hogy léteznek-e még, és ha igen akkor lehet-e náluk edzeni?
Olyan választ kaptam, hogy magam is megbántam. Volt abban szó érdektelenségről, elpuhult fiatalságról, bakancsban futásról, felhúzózkodásról és emberekről, akik csak osszák{sic!} az észt.
Hétfőn elkezdődött a suli. Átmentem, körülnézegettem, megnéztem az órarendemet, tehát semmi különös.
Este még beszélgettem Skype-on Kócossal is. Elmesélte, hogy amikor vonatoztak, egy srác a vagonukból ki akart pisilni, de kiesett és szörnyethalt. 4 órát állt a vonat, és mikor megérkeztek végre, egy lengyel riporternek sikerült pont barátunkat elkapnia, aki azt nyilatkozta, valószínűleg hibátlan lengyelséggel:-Hát nem voltunk idegesek, hogy négy órát állt a vonat. Volt piánk oszt ittunk.{Madarat tolláról, embert történeteiről?}
Kedden volt Lagziczekkel óránk. Abban fáradtam el, hogy azon agyaltam, hogyan lehetne neki beszólni. Igazán fárasztó lesz ez a félév, ha ez így megy tovább.
Szerdán beszélgettem egy jót Dobossal, aki még esztétikát tanított nekem pszichós koromban, és aki a Nyugatot is tartotta volna, ha nem sodor minket a sors a Monarchia más városaiba.
Utána szeminárium egy csikóéveit jócskán túlhaladó úrral, aki többek között megosztotta velünk, hogy Arany Jánosnak különleges vonzódása volt a trágársághoz, és olyan kifejezéseket használt, mint np.: különböző lóalkatrészeket beaplikálni.
Majd elugrottam Czarnaékhoz a Kikötőbe {hát nem egy Stary Port}. Számomra kicsit lehangoló volt ez a találkozás, mert lakótársaival volt ott, aki hozzá hasonlóan kis települések lakói, és akikből áradt a kilátástalanság és a küzdés szaga. Legalábbis én így éreztem.
Volt még egy órám a lektorkával. Hát, meg kell hagyni, tündéri egy nő, és nagyon sajnálom, hogy nem vett nagyobb részt a lengyel nyelvvel való megismertetésemben.
Este egy sör Bohóval.
A csütörtök délelőttöm azzal telt el, hogy tesit vegyek fel, ezért délután már át se mentem.Ja, és apám fél 6-kor megint felkeltett, hogy vigyem már le a kutyát, mert ő el fog késni. Megjegyzem, a múzeum 8-kor nyit és 3 percnyire lakunk tőle gyalog.
Péntek reggel volt még egy zaliczenie-m aspektből{aki érti, adja át}.
Utána átugrottam Klárikuhoz egy cukrászdába, ahol helyettesített, mint eladó.
Este buli. Hát a város{eufemizmus} visszazökkent a régi kerékvágásba, de legalább jót beszélgettem Kicsivel.
Kicsit frusztráló ez a tárgyfelvételi időszak, de én nagyon élvezem. Mozgásban vagyok, végre csinálok valami nem öncélút, hülyéskedhetek a csoporttársaimmal. Estére kellemesen elfáradok, lefekvés előtt meg a Mester és Margarítát (újra)olvasgatom.
Elkezdek olaszul tanulni. Minden alakul, változik. Ráadásul elhatároztam, hogy csak nagyon kevés dolog tehet rosszkedvűvé. Can't nobody hold me down!{ Melyik rap-szövegből csentem ezt? Már magam sem tudom.}
Végül még egy szar vicc Klárikutól, akinek az apukája a MÁV-nál{WKP} dolgozik:
Ki az ideális vasutas házaspár?
Charlie Sheen és Eva Peron.
2008. szeptember 7., vasárnap
Még valami, ami nem vagyok
Albérlet kiadó kizárólag csak szolid, keresztény{ Debrecenben ejsd: keresztyén} lánynak.
2008. szeptember 6., szombat
Hétvége
Pénteken véget ért a Vidor. Még volt egy Ghymes koncert meg egy Amsterdam Klezmer Band. Mindkettő nagyon jó volt, különösen Mózes-hitű barátaink. Van ebben valami kelet-európai. Mármint a klezmerben.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.
Utána Vidor-kert. Ez viszont nagyon nyíregyi volt. Hogy is mondta a Mester:"Az emberek kettéhasadtak önmagukra és vágyaikra, saját homályos képmásaikat küldözgetik, hogy azért próbáljanak ki minden tilalmas dolgot. A fiúk saját álmaikra emlékeztetnek, míg dülöngélve mennek az országút szélén és a lányokat mustrálják, akik ruhákat méricskéltek aznap, de az anyag szép lassan látatatlanná vált a tükörben, és ők így csupasz tetüket nézegették." Hát valami ilyesmi volt, csak eléggé lebutítva.
Ma este még utoljára elnéztem a Kertbe{ egy évre újra bezár} Bohóval, akit kegyetlenül leoltottam{lásd lent}.
Kár hogy végetért ez az egész, mert ez az egyetlen dolog, ami életet kényszerít ebbe a városba.
Ja, a legfontosabb: tegnap este találkoztam a volt magyar tanárommal és Gabikával{ akibe mindannyian szerelmesek voltunk}. Nagyon jó volt, nagyon régen örültem ennyire embereknek.
Ahogy már említettem, kezdek intoleráns lenni. Legfőképpen magammal szemben, hogy miért nem kezdek már el írni és miért nem kerítek már egy rendes bukszát. Vagy miért nem csinálok már végre valami értelmeset. Ez az intolerancia persze jó is lehet, mert változtatásokra sarkallhat. Ez majd kiderül, mennyire lesz igaz, de van egy olyan érzésem, hogy azzá válik.
Az intoleranciám persze másokra is kiterjed: elegem kezd abból lenni, hogy Bohó faszabbnál faszabb fickókkal dugatja meg magát{ engedtessék meg a vulgaritás}, ugyanakkor tudom, hogy egy rendes fickót meg ő tenne tönkre. Nem mintha féltékeny lennék, mert nekem ő már egyáltalán nem kell, de semmi kedvem végignézni, hogy megalázza és megaláztatja magát. Mégiscsak fontos nekem.
A második: Czarna. Elegem van belőle, hogy nem tud Mérleggel leülni, és megbeszélni, hogy akarnak-e még egymással valamit kezdeni vagy sem. Mert hiába szeretik egymást{ bár Mérleg részéről az érzések nem teljesen világosak, ezért kéne ezt megbeszélni}, ha egy emberrel még beszélgetni sem tud, akkor hogy akar leélni vele egy életet. Ha egy ember nem kér a segítségünkből, akkor annak nem lehet segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy Czarna is csak beleragadt ebbe az egészbe, és ez már nem szerelem csak a másik akarásának megszokása.
A harmadik, ki is lehetne más, mint Kerekperecevő. Amit szerettem volna elmondani neki, annak nagy részét már elmondtam, vagy megfogadja vagy nem, ez az ő dolga, nem forszírozom tovább.Mindenkinek a saját feladata önmaga rendbetétele. Mégis végül és utolsó sorban még azt szeretném közölni vele{ ha már neki íródik főként ez a blog} hogy: ne legyen már ennyire kishitű és ne nézze oly sokszor a dolgok rossz oldalát. Mert semmi baj nincs vele, sőt tényleg nagyon helyre kis buksza. Viszont önmaga lebecsülése annyira sugárzik belőle, hogy már én is kezdem elhinni, hogy semmi különleges sincs benne. Pedig ez nem igaz. Egyébként pont ez a kisugárzás vetett véget az iránta érzett szerelemnek. Még mindig szeretem és ő is nagyon fontos nekem, de tényleg nincs kedvem végignézni, hogy ezzel a magába nem vetett hittel csendes kétségbeesésbe süllyeszti magát.
Hát, mára ennyi.
2008. szeptember 5., péntek
2008. szeptember 4., csütörtök
Türelem
Kezdem megint elveszíteni a türelmemet a szeretteim iránt. Ennek a fő oka persze a magammal szembeni elégedetlenség, de akkor sem tetszik, ha hülyeségeket csinálnak ők is.
2008. szeptember 2., kedd
Ami kimaradt IV.
Rosszabikénem küldött ma egy üzenetet reggel fél nyolckor: Alabamában adózniuk kell a kövér embereknek. Kedves nemdebár?
Megkezdődött a suli mellettünk, az utca túloldalán. Odajárt pl. Rosszabikén is. A hatodik tanév kezdődött meg nélkülem. Ez nem mintha bármiféle örömmel vagy szomorúsággal töltene el, egyszerűen így van. Azért elsétáltam ma a kutyával a régi sulim felé.
Eldöntöttem, hogy mégiscsak elmegyek az ötéves érettségi találkozómra. De csak Lét és Spanyol{ kell valakinek álnév, ha ez a vezetékneve?} miatt.
Megkezdődött a suli mellettünk, az utca túloldalán. Odajárt pl. Rosszabikén is. A hatodik tanév kezdődött meg nélkülem. Ez nem mintha bármiféle örömmel vagy szomorúsággal töltene el, egyszerűen így van. Azért elsétáltam ma a kutyával a régi sulim felé.
Eldöntöttem, hogy mégiscsak elmegyek az ötéves érettségi találkozómra. De csak Lét és Spanyol{ kell valakinek álnév, ha ez a vezetékneve?} miatt.
Rebeka, Dorina napja
No, tekintsünk vissza, mi is történt az elmúlt napokban.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.
Péntek: Elmentem vizsgázni a Nyugatból. Még a tételsort sem tudtam, de átmentem. Kicsit azért szégyellem magam, de hát ez van, ha az ember túl okos.
Utána Czarnaval elmentünk a Bakelitbe. Ő bevágott 2 sört, én meg egy kávét és egy kólát.{ Nem nagyon iszom naplemente előtt. Valamiért kissé dekadens szokásnak tekintem a nappali italozást. Meg kába is leszek tőle.}
A 2 elfogyasztott sörtől Czarna eléggé fura lett, ami nem igazán tetszett nekem. Nem mintha részeg lett volna, hanem nagyon nyerssé és zilálttá vált a mondanivalója.
Este megkezdődött a Vidor. Ez itt az egyetlen komolyabb esemény, és kulturára éhes tömegek özönlik el a várost. Az emo-fejű hülyegyerekektől a Szuperbulin szocializálódott idősekig mindenki kinn van a Kossuth téren{már ha ez a szó mond valakinek valamit}. A pénteki koncertekre nem voltam kiváncsi, de azért elmentem sétálni. Útközben összefutottam nagynénémmel. Ez csak azért volt fura, mert megálmodtam, hogy találkozni fogunk, és azt is, hogy nem fogom megismerni, mert szőke lett a haja. Még az árnyalatot is eltaláltam. Megittam vele egy kávét, aztán Vidor kert{időszakos kiállítás}. Annyi ember gyűlt ott össze, hogy felmerült bennem: hol a gránátban vannak ezek egy éven keresztül?
Este Skacubano. Kellemes volt. Utána megint Vidor-kert.
Vasárnap apám sütött szalonnába tekert májat. Anyám mesélte, hogy a következő félévben a mozgásos részben{ mert a waldorf-órarendnek ez is mindennapi része} a gyerekek megnövekedett fizikai erejére tekintettel, székeket fog hozzájuk vágni. Hogy hol ebben az értelem? Ne engem kérdezzetek.
Este Ana Moura. Mint köztudott, imádom a fadot. Gyönyörű koncert volt. Minden koncertek legjobbika {tavaly a Kroke volt ilyen}. Olyan szenvedély és szépség sugárzott mind az előadóból, mind a dalokból, hogy az lenyűgöző volt. Nem lenne ellenemre, ha életem hátralévő részét fado énekesnők társaságában tölthetném el Krakkóban.
Tegnap pedig összefutottunk Klárikuval és a fickójával. Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett. Utána Al di Meola. Annyian voltak, mint a szemét. Utána egy kis italozás meg zsíroskenyér. Az utóbbinak meg is lett a hatása, mivel nem nagyon bírom a hagymát{anyám és nagynéném egybehangzó véleménye szerint azért, mert baj van a Marsommal. Hát, van benne valami.}
Klárikuék felvetették, hogy az őszi szünetben menjünk el Krakkóba. Már csak még egy embert kéne szerezni. A szállást a Nawojkában megoldhatnánk, az utazás meg Kopperweiszék{ Kláriku fickója} Cabrioletjével történne.
2008. augusztus 27., szerda
Szigorlat
Azért jó, hogy az ember lengyel szakos, mert egy szigorlatot jobban tud élvezni, mint egy spanyolországi nyaralást{ bár nem nyilvánvaló, hogy ez most melyiket minősíti}.
Ma írtam meg a lengyel nyelvészeti szigorlat írásbeli részét. Charakterystika systemu polskich samogłosek{ már ha ez mond valakinek valamit} (melyik esterházy visszatérő eleme az előbbi mondat? talán a hanh-hanh grófnőé.).
Ott volt az összes csoporttársam, akiket nagyon szeretek, sőt még Megyacsiga is, aki épp etalonvizsgát írt. Családias környezet, nevetés, vidámság. Ja, és az írásbeli is sikerült. Szerintem.
Utána megnéztem Madör albérletét és Kadriék lakását. Mind a 2 nagyon fasza.
Megint annyit nevettem, hogy megfájdult a járomcsontom.
Szép az élet.
Ma írtam meg a lengyel nyelvészeti szigorlat írásbeli részét. Charakterystika systemu polskich samogłosek{ már ha ez mond valakinek valamit} (melyik esterházy visszatérő eleme az előbbi mondat? talán a hanh-hanh grófnőé.).
Ott volt az összes csoporttársam, akiket nagyon szeretek, sőt még Megyacsiga is, aki épp etalonvizsgát írt. Családias környezet, nevetés, vidámság. Ja, és az írásbeli is sikerült. Szerintem.
Utána megnéztem Madör albérletét és Kadriék lakását. Mind a 2 nagyon fasza.
Megint annyit nevettem, hogy megfájdult a járomcsontom.
Szép az élet.
2008. augusztus 26., kedd
Ami még kimaradt III.
A magyar és a lengyel gazdák együtt szerveznek blokádot. Mehettem volna oda tolmácsnak, csak hát holnap szigorlatozom.
Apámnak van egy unokatestvée, aki mindenkinek beszólt. Apámnak is úgy kezdte: Jánoskám, de meghíztál!
Meg kell mondanom, nagyon szimpatikus volt.
Apámnak van egy unokatestvée, aki mindenkinek beszólt. Apámnak is úgy kezdte: Jánoskám, de meghíztál!
Meg kell mondanom, nagyon szimpatikus volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)