2+1 apróság

Ma van egy éve, hogy Madörrel, Busival és Alkesszal elmentünk Łukaszért Miskolcra. Jó mulatság volt.
"Soha nem dugnám a fejem a gáztűzhelybe egy veled töltött este után." Milyen szép is lenne így udvarolni egy lánynak. A vasutasok biztos úgy teszik a szépet, hogy: Szép vagy, mint a ceglédi állomás!

Lám elmúlt sok tavasz...

Bár mostanában sem történik semmi érdekes az életemben, úgy gondolom, hogy egy-két apró dolog azért megér egy postot.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.

Német film

Szeretem a német filmek finom utalásait. Amikor Daniel Brühl azt mondja a Good bye Leninben, hogy: Megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása(leomlott a berlini fal), vagy hogy a nyári, magyarországi nyaralásról 20.000-ren nem jöttek vissza(magyar-osztrák határ megnyitása) az zseniális. A Das Leben der Anderenben pedig az tetszik, amikor a Stasi-ügynököt megfenyegeti a főnöke, hogy nyugdíjig leveleket fog nyitogatni, és utána ledobja az újságot a kocsi anyósülésére. Az újság legnagyobb szalagcíme:Mihail Gorbacsov lett az SzKP új főtitkára.
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11

Apró örömök

A hétvégén Montyka volt fodrásznál. Most bazi jól néz ki.
Megkezdődött az angol rugby-bajnokság.
Hát, ezek is valamik.

Szeptember

Szeretem a szeptembereket. Vénasszonyok nyara, még süt a nap, de már nem izzadok. Szeptemberben mindig kezdődik egy új tanév vagy valami más. 2001: Harmadikos gimis voltam, tudtam, hogy ez lesz életem egyik legszebb éve, és az is lett. 2002: Az érettségi éve, továbbtanulás izgalmai. 2003: Az egyetemi élet kezdete, ismerkedés a felsőoktatással. 2004: Az első és eddig egyetlen munkám, a postáskodás. 2005: A lengyel szak kezdete. Emlékszem, ez különösen varázslatos volt, nagyon szerettem. 2006: Egy új szerelem és a kormányellenes tüntetések{Találkozzunk a Kossuth-szobornál, a Gyurcsány, takarodj! felirat alatt!}. 2007: Tesóm elmegy Franciaországba, Bohó visszatér az életembe. 2008: Italozó életmód Madörékkel és Klárikuékkal. Hogy ez a szeptember mit fog hozni? Ez majd kiderül. Az minden esetre bíztató, hogy jövő csütörtökön jön Stasiuk.
Mi a vihar van most velem? Megint hiányzik egy pindurit Krakkó, de most nem az, hogy ott éljek, hanem az ott eltöltött idő, testvéreimmel az Úrban. A nosztalgia azon formája ez, hogy jó visszaemlékezni a régi, szép időkre.
Azok a dolgok, amiket meg kéne oldani, még megvannak, de most már egyre közelebb a változás. Igazából erről beszélni egyre unalmasabb, inkább csinálni kéne, oszt csoki.
Hiányzik a lengyel, ezért feladok egy hírdetést, hátha jelentkezik valaki.
Kevéssé él bennem most a vágy, hogy társadalmi életet éljek, és azt is inkább mint kultúrális tevékenységet képzelem el,nem mint iszogatást a Fácánban vagy az Ibolyában. Na meg az utóbbi időben kissé elfelejtettem az olvasás szépségét is, hetente legalább egy estét jó lenne olvasgatással tölteni. Azért hetente egy estét biztos hogy italozó életmóddal fogok tölteni.;)
Végül: Hiányzol Kislány, hogy Mózes fakasszon belőled vizet!;)

Megint voltam Krakkóban július 26-29. között, de erről a kirándulásról nem sok szó fog itt esni. Nem mintha bármi kompromittáló történt volna, csak valamiért ezt az utat annyira intimnek és inkább a lelkemre, mint valóm más részeire hatónak érzem, hogy nagyon keveset akarok kikotyogni róla. Maradjunk annyiban, hogy hasznos volt. Kadrival, Dulihugival és Kerekperecevővel voltam. Ennek az útnak is, mint a múlt hét egészének a legjavát a beszélgetések adták. A múlt hetet megelőző szombat óta olyan beszélgetések résztvevője voltam, amelyek vagy problémákat vetettek fel vagy oldottak meg valamilyen módon, felzaklattak vagy megnyugtattak, de mint a hazatérésem is, hasznosak voltak.
A múlt héten rengeteget ittam is, amitől azért jól éreztem magam, mégis a legjobb estém vasárnap sikeredett, amikor csak ásványvizet toltam, viszont érdekes és hasonszőrű emberekkel ismerkedtem meg, akik pozitívan álltak hozzám. Az ilyen itt azért elég ritka.
Szóval Világ, kész vagyok a csodára, tedd meg velem!;)

A napokban végigolvastam a blogomat. Voltak benne nagyon szórakoztató dolgok, voltak benne nagyon Kerekperecevő stílusára emlékeztető dolgok, de arra megint rá kellett jönnöm, hogy egy év alatt sem haladtam egy tapodtat sem a problémáim megoldásában. Remélem ez a közeli jövőben megváltozik.

Szalagavató 2002

A cédéimet rendezgetve kezembe került egy, amin a szalagavatós képim vannak. Gondoltam közzéteszek néhányat, egyrészt az emlékezés miatt, másrészt a blog olvasóinak valós képük legyen a bejegyzések néhány szereplőjéről. Tehát, sorrendben: Hushi{róla itt még nem esett szó, de az egyik legjobb barátom, alegjószívűbb fickó, akit ismerek}, Spanyoljanika, szerény személyem, Bohó és Lét.

Tower

A héten volt Nagy Imréék újratemetésének 20. évfordulója. Az 1989-es esemény életem egyik legkorábbi emléke{Cigónak a Berlini Fal leomlása az. Rendszerváltó óvodások}. Emlékszem{Patrik Ouřednik} még Örökösföldön láttam{életem minden eseményének kronológiáját úgy adom meg, hogy éppen hol laktunk} és emlékszem, hogy bazira untam. Újranézve a ceremóniát, meg kell hogy állapítsam, annak a hosszú hajú srácnak a beszéde még sajnos ma is égetően aktuális. Az oroszok kivonását leszámítva.

Éjjeli verseim egyike

Egyszer régen, nagyon régen
Bagamérnek közepében
Élt Juditka családjával
Macskákkal és Szultánkával

Egy nap aztán gondolt egyet
Peep-show karrierbe kezdett
Ő lett a legkeresettebb lány
Mindenki csodájára járt

Befogadta őt a szakma
Igy lett a hajdúsági szexbomba
A Szerelemben is célba ért
Elvette a dzsuváslegény


Dzsuváslegény: Az az ember, aki a peep-show fülkét takarítja.

A Kövér-ember vicce

Egy református és egy katolikus pap utazik a szekéren. Azt mondja a református:
- Milyen vallás a tiétek!? A bűnt csak Isten bocsájthatja meg!
Látnak egy szamarat az út szélén. Ekkor a református odafordul a katolikushoz:
-Gyóntasd meg Isten e teremtményét, és akkor elhiszem, hogy van értelme a dolognak.
A katolikus leszáll, a fülébe súg valamit a szamárnak, majd odahajol hozzá, mintha hallgatná mit mond. Ezt még kétszer megismétli. Ezek után visszaszáll a szekérre. A református megkérdezi:
-Na, mit mondott?
-Azt, hogy nem gyón, mert ő is református.
Bölcskei Gusztáv jót nevetett ezen a kis adomán. Tőkés László nem.

Harún és a Mesék Tengere

Mostantól minden bejegyzésnek egyik számomra kedves könyv címét fogom adni. Krzysztof Varga járt el hasonlóan a Tequila című alkotásában, amikor zenekarneveket és albumok címeit a világirodalom jeles alkotásaitól kölcsönözte.

A vasárnap folyamán elmentünk nagymamáékhoz, hogy még egyszer együtt legyen a család, mielőtt tesómék elutaznak Montpellierbe.

Nagymamáéknál a szokásos volt a hangulat. Nehéz, kiadós ételek, hegyvidéki levegő, és a mozdulatlan idő. Nagymama megint mondott jó dolgokat, pl. bejegyezték szemműtétre 2010 decemberére, ő pedig bement a főorvoshoz, és megkérdezte tőle, hogy normális-e, meg hogy ő nem végzett egyetemet, de számolni tud, és hogy a főorvos is tud-e? A következő héten már kapta is az értsítést, hogy mehet is, amikor akar. Felemlegette azt is, hogy Horn Gyulát is megátkozta, úgy hogy ne tudja, mikor van nappal, mikor éjjel, és hogy annyi ereje se legyen, hogy egy tojúszálat fel bírjon emelni. Nagymama egyszer még a szomszéd Szopó{sic!} Lacit is megátkozta. -Letérgyepeltem, összekulcsoltam a kezem, oszt úgy. Ott is lett baja, ahol kértem, a belibe. Egyszer jött hozzá egy asszony, hogy megtérítse, és az emberek bűneiről kezdett beszélni. Erre nagymamám: -Hát ezért jött el Pestről ilyen messzire jóasszony!? Hát tudom én ezt magamtól is. Nagymama szerint az emberek amúgy olyan ostobák akar a csavargatott szarvú ökrök, Lendvai Ildikót meg egy félre helyen el kéne ótani.

A másik gyönyörű momentum az volt, amikor Tysonka és Montyka elkezdtek játszadozni egymással meg szallangálni. Olyan aranyos volt a 2 plüssfigura!

Hétfő: Én.

Kedden délután fél kettőre mentem a megyeházára, az alelnökhöz, a Kövér-emberhez. Ezt a nevet azért adtam neki, mert egyrészt elég terjedelmes, másrészt e posztra kerülésében nagy szerepet játszott ama pletyka, hogy Kövér László embere. Elbeszélgettünk a történelemről. Mesélte, hogy amikor itt volt Habsburg Ottó, bevitte őt a Díszterembe, ahol a család nagy barátainak képei lógtak, nevezetesen II.Rákóczi Ferencnek, Kossuthnak, Deáknak, Széchenyinek.

Fél háromkor befutott a chyżnie-i küldöttség is, akiknek tolmácsolnom kellett. Ám az igazat megvallva nagyon jól elbeszélgettek anyanyelvükön. A magyarok magyarul, a lengyelek lengyelül, én azt a kb 10%-ot fordítottam, amit nem értettek.

Este hétkor jött értem az autó, és kimentünk a Kövér-emberrel Ajakra, ahol a polákok voltak. Itt megismerkedtem a helyi polgármesterrel, aki valóságos kiskirály arrafelé. Tényleg úgy viselkedett, mintha övé lenne minden. Kocsival elmentünk Dombrádra, a Tisza-partra, ahol ettünk egy jó marhapörköltöt galuskával. Éjfélre kerültem haza. Be kell vallanom, mindig hálás dolog lengyelekkel dolgozni. Toleránsak, türelmesek, megpróbálnak megérteni, nagyon meg tudják kedvelni a másikat és nagyon meg tudják kedveltetni magukat. Különösen a kelet-lengyelek.

Szerdán megvettem az új Viant meg az új Szorokint.{Mintha egy ilyen mondat lett már volna ebben a blogban. Igen, tavaly június 28-án is egy hasonló kombinációval gazdagodtam.}
Hogy ma mi lesz? Még semmi érdekes nem történt, de lehet, hogy este megyek egy picit iszogatni Bohóval.

Ütközések(Crash)

Ma láttam a fenti filmet. Hát, talán a Green Street Hooligans volt rám ekkora hatással. Ajánlom mindenkinek!

Rock Inn, Zami, 2002-2003

http://www.youtube.com/watch?v=Tu4Hnbor9rI

Megjegyzés

Elolvastam a tavaly ilyenkori bejegyzést. Abban is használtam a pupákok megszólítást. Pedig Isten a tanúm, nem gyakran szólítok így bárkit is. Na jó, egy-két hellóka-nyalóka még most is elhagyja a számat.

Kérem, megengedné, hogy libatöpörtyűt fogyasszak köldökéből?

Hol is hagytuk abba? Péntek reggel elmentem Lagzira{a vezetéknév, mint a többértelműség forrása, tetszene egy ilyen cím mi, szellemi maszturbáló barátim?;). Természetesen ötöst kaptam, mert hát géniusz vagyok;){virágokat az öltözőbe, dísztávíratokat, kisebb ajándéktárgyakat(aranyékszerek, háztartási gépek, salátástál) is elfogadok}.
Háromnegyed kilenckor kaptam egy hívást Rosszabikénemtől, hogy egy óra múlva legyek a Bástyában. Sejtettem én, hogy az Ibolya-Fácán tengellyel új lehetőségek nyílnak majd előttem, de a Jakabra, a Bar-bárra vagy A Hét vezérre gondoltam inkább.
A Bástya Nyíregyháza azon vendéglátóipari egysége, amelyet legkevésbé érintett meg a változás szele. Ez a berendezésen, a törzsvendégeken és az árakon is látszik. Mellesleg Zrínyis kocsma is, legalább olyannyira hozzátartozik Alma materemhez, mint Jockey a Dallashoz{erre a hasonlatra nem számítottatok, pupákok!}.
Négy hónapja nem találkoztam Rosszabbikénemmel, aki azóta nem is nagyon mozdult ki a házukból, max tárgyalásokra járt. Úgy néz ki, felfüggesztettet fog kapni. Jó volt vele megint találkozni, provokáltuk egymást, hangoskodtunk, hülyékedtünk és berúgtunk(én már a héten harmadjára, Haverok, buli, sör). Példának okáért rájöttünk, hogy a fiatalabb generáció az emos szubkultúrát követő tagjainak kezében nem feltétlenül állna jól egy falbontó kalapács.
A Bátyó után elugrottunk egy sötét nevű helyre{ valami olyasmi volt hogy:Club Dark Death Rock Metal Massacre Blood Skull&Bones Sword 666 Satanic Pub}. Ez a hely hajdanában a Moon nevet viselte és törzsközönségét a szabados viselkedés és az önálló gondolatok hiánya jellemezte. Itt már kissé filozófikusabb hangulatban társalogtunk.
Az úton hazafelé a labdarúgáson, az autókon és a lőfegyvereken kívüli legklasszikusabb téma jött fel: a Nők. Valamilyen okból városunk hölgyei számára mi már vagy túl öregek vagy túl fiatalok vagyunk. Eltűntek innen a magunk korabeliek{Arany Naplemente Nyugdíjasotthon}. Még Rosszabikén se tud itt már labdába rúgni, pedig egyszer tanúja voltam, hogy megérkeztünk egy házibuliba, köszönt egy lánykának, én egy pillanatra elfordultam, hogy körülnézzek, és mire visszanéztem ők már a bezárt szobában üzekedtek{nem, nem nyílt szinen}.
Természetesen feljött Bohó is. Életem legnagyobb szerelme volt az a lányka, és mondjuk ez mára már teljesen elmúlt, de a barátság megmaradt. Igazából olyan kevés normális ember vesz minket körül itt, hogy azt a keveset is meg kell becsülni. És Bohó normális. Szóval járni nem járnék vele, de az utóbbi hetekben oly mértékű fizikai vonzalmat érzek iránta, amely maximum kamaszkoromban tört rám. Ha tárgyilagosan szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám:felébredt bennem a fajfenntartó ösztön. Ha profánul: kanos vagyok. Ugyanakkor érzem, hogy Bohó is vonzódik mostanában hozzám, de ez főként annak szól, hogy én vagyok az egyetlen fickó a városban aki rendesen bánik vele, és nagyon magányos is mosanság. Nem azt mondanám, hogy ha nincs ló, jó a szamár is, inkább én vagyok az egyetlen ló. Rosszabikén is nagyon vonzódik Bohóhoz, csak azok se beszéltek egy jó ideje. Ráadásul velem ellentétben ő még járna is vele. Az igazat megvallva, én ennek nagyon örülnék, mert jót tenne egymásnak ez a két ember. Na, a jövő majd eldönti, mi lesz.
Szóval, ha a fentiekből nem derült volna ki: jó kedvem van még mindig, de azért az utamba sodródhatna már egy helyre kis buksza, akit szerethetek.
A végére 2 apróság:
I, Az NHL idei nagydöntőjét a Pittsburg Penguins nyerte. A városvezetés legnagyobb sajnálatára. Ők ugyanis a Detroitnak szurkoltak, mert semmi kedvük nem volt fél millió dollárt áldozni a győzelmi ceremóniára.
II, A Cristiano Ronaldoért adott 80 millió fontból kétszer meg lehetett volna venni a gdański hajógyárat. És még ott van Kaka és David Villa is. Már megint kezdtek Galaktikusokká válni, fiúk. Florentino, Florentino, többet ésszel, mint pénzzel!

Megjegyzés

Talán nem érdekesek azok a dolgok, amiket itt lejegyzek, de nekem fontosak és jól esnek. Ja, és épp a Marock-ot nézem. Youri, Youri Bencherit!:)

Koniec

A tavalyi év ezen hete a búcsúzásról szólt. Ez a motívum ezt a hetet is végigkísérte. Kedden volt az utolsó közös, lengyeles vizsgánk, az Irodalom szigorlat. Amely mint a helyszínen kiderült, csak írásbeli lett, mert NLK-nak nem volt kedve 10 embert szóbeliztetni{ ennyi ember nálunk kb. másfél évfolyam:). A feladat egy általunk választott mű, korszak, vagy szerző bemutatása. Én a Ferdydurkéról{fordította Körner Gábor} írtam. Utána még NLK-nál levizsgáztunk romantikából, majd a szokásos plázabéli ebéd Kadrival, Madörrel és Frusztrálttal. A szokásos derűs hangulat. Az a jó a közös együttlétekben, hogy ha valamelyikünk felvet egy témát, azt olyannyira tovább tudjuk vinni, vagy kifordítani, hogy az rengeteg nevetésre ad okot
Este a második búcsúbuli. Az Ibolyában szintén. Olyan meleg volt, hogy majd beledöglöttünk. Annyira berúgtunk, hogy a végére már a zenegépből szóló minden számot énekeltük és táncoltunk rá. Hát egyáltalán nem lett nosztalgikus a buli, de méltó lezárása volt az Ibolyás buliknak.
Délután megmutattuk Rasztának is az albérletet. Neki is nagyon tetszett. Majd elugrottunk a Kikötőbe{Hát nem egy Stary Port!}, utána pedig megnéztük az Intim fejlövés című filmet. Hát, máig nem tudom eldönteni, hogy jó film-e vagy nem.
Este buli a Fácánban. Nem igazán szeretem azt a helyet, de legalább van kerthelyisége. Itt is italozó életmód. Nem volt olyan vicces, mint Madörékkel, de azért jól éreztem magam.
Holnap még egy Lagzi{kell-e valakinek becenév, ha...}vizsga, aztán már csak az államvizsga jövőre. Életem legjobb választása volt ez a szak, és nagyon sajnálom, hogy befejeződött.

Az előző bejegyzés végéhez

http://www.youtube.com/watch?v=kC3g6gKpMks&eurl=http%3A%2F%2Freakcio%2Eblog%2Ehu%2F&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=AbKvf5qTG_Q

Pierwsza rocznica

Ez a blog 1 éve indult. Mint minden művészet{alliteráció}:szenvedésből. Olyan bazi szar kedvem volt aznap, hogy Tinódit leseggfejeztem, Frusztráltnak pedig azt mondtam, hogy szomorúan fog megdögleni{sic!}.Azóta eltelt egy év. Következzen a visszatekintés.
Voltam ötéves érettségi találkozón. Jó volt találkozni Spanyoljanikával, Léttel{Niesnesitelná lehkost bytí} és Hushival. A régi osztálytermünkben vette kezdetét az egész. Leültünk hajdani helyeinkre, mindenki elmondta, mi történt vele. Volt, aki nagyon kellemes meglepetést okozott. Meg kell hagyni azt is, végezni viszonylag elég kevesen végeztek. A monológok között kiugrottam vécézni is{még ez is nosztalgikus aktussá lényegült át}, és ha már ott voltam, megpróbáltam lenyúlni Margócsypistike portréját az Akikre büszkék lehetünk falról. Ámde sajnos túl nagy volt, nem fért be a táskámba. Az osztályfőnökünk és a magyar tanárunk is ott volt. Radnai tanár úr panaszkodott egy picit, hogy utánunk már elég silány emberanyag jött{hát, elnézve a mostani zrínyiseket, el is hiszem neki. Emófejű hülyegyerekek;), Onderné pedig időközben átigazolt a rivális gimnáziumhoz{reál-humán gimnáziumi ellentét, a hetvenesekben még közös sportnapokat is szerveztek az ellentétek rendezésére, de mind tömegverekedésbe fulladtak. Meg kell jegyezni, ezen verekedések szereplőiből mára valószínűleg a társadalom elismert tagjai lettek}. Az autografikus minimonológok után átmentünk egy étterembe, ahol megvacsoráztunk. Ez is kellemes volt, amúgy sem csinálok gyakran ilyet. Beszélgettem egy kicsit Hullarablóval is, aki a gimi vége felé nagyon megtetszett nekem, de az egyik legjobb barátom halálosan szerelmes volt akkor éppen belé{Mirabeau-híd alatt fut a Szajna}. A vacsora után a társaság nagy része átvonult egy szórakozóhelyre. Nekem ehhez nem sok kedvem volt, helyette volt magyar faktos koleżankikkal iszogattam. Ez a magyar fakt Hegylakó- módszerrel működött. Harmadikban még negyvenen kezdük, negyedikre már csak öten maradtunk, és ennek folyamányaként nagyon sok közös élményünk van, az összetartozás érzést erősítendő. Többek között Dinka megemlítette, hogy orrba vágtam a cipőmmel. Amely persze nem igaz. A büfé előtt idegesített, és én ezt megunva levettem a cipőmet, és megszagoltattam vele.{ Az ember mentené a helyzetet, de csak rosszabb lesz:) Ja, és még a vacsora alatt kiderült az, am már régóta fúrta az oldalamat, de nem bírtam rá visszaemlékezni: hogy miért is kaptam harmadikban szaktanári figyelmeztetést kémiából. A dolgozat egyik feladatában egy kísérletet kellett leírni, ám én ehelyett azt vetettem papírra: Elmézést, de nem tudtam a kísérletre figyelni, mert egész idő alatt Ildikó{Bohó} melleit néztem. Ez már Jakabnénak is sok volt, pedig ő egyszer még egy viccre is pontot adott nekem. Igaz, így is egyes lett a dolgozat. Végül Lét fickója hazavitt.{Megjegyzés: Lét és Kerekperecevő között elég sok hasonlóság van: mindketten magyar szakosak az ELTÉ-n, mindkettőjük édesapja könyvelő, és mindkettőjük kedvesének ugyanaz a vezetékneve. Ja, és ők a két múzsám;)
A rákövetkező hétvégén, életemben először, tolmácsoltam. Hajdúböszörményben kraśniki gimiseknek. Okosak voltak, rendesek, szóval nagyon jól lehetett velük dolgozni. Pénteken jöttek, megnéztük Debrecent, este pedig buli a kultúrházban, ahol találkoztam egy volt pszichós csoporttársammal. Nagyon belevaló buksza, jókat lehetett vele hülyéskedni. Szombaton elmentünk megnézni Pestet és Budát. Nagyon nehéz volt a közlekedés a Tarka magyar!{nem értek veletek egyet, de értékelem, hogy ha valami nem tetszik, utcára mentek} tüntetés miatt. Egyébiránt fővárosunk turistaszemmel eléggé tetszetős, és biztos tudnék ott élni, különösen mert minden barátom ott van, de soha sem érezném otthon magamat, mint Krakkóban.
Ebben az időszakban amúgy folyamatosan életem tűnt idejének asszonyai bukkantak fel, a legkülönbözőbb helyeken{Nyugati Pályaudvar aluljárója, nyíregyi vasútállomás}.
Ebben az időszakban kezdődött az is, hogy Madörrel és Alkesszel elkezdtem iszogatni, amelynek végeredményeképpen mindig az Ibolyában kötöttünk ki.{http://www.youtube.com/watch?v=p-WbfryoQsM}Ez az időszak máig tart. Ha részegek{mondjuk ha józanok, akkor is} nagyon szórakoztatóak, ám azt is meg kell hagyni, hogy rengeteget bírnak inni. A másik ok, hogy velük lógok az, hogy szeretem ezeket az embereket, és ők is szeretnek. A barátaim, akikkel jó együtt lenni.
Október végén voltam Krakkóban. Rasztával, Klárikuval és 5 ismerősükkel mentünk, 2 kocsival. A volt lektorunk volt hostelében volt a szállás{hehehe!}. Első este elmentünk a Stary Portba és buliztunk az Od Nowaban. Ugyanis csütörtökönként egyetemi buli van ott. Mik ki nem derülnek. Pénteken megnéztük a Collegium Maiust, ettünk egyet a Różowy Słońban, majd megnéztük a Wawelt. Itt kérdezte meg a királyi sírok őre, hogy maradt-e magyar otthon vagy mindegyik eljött Krakkóba? Valamennyire igaza volt, mert rengeteg magyar lepte el a Krakkok városát, szinte csak magyar szót lehetett hallani. Utána elmentünk a Plac Nowyra, ettünk egy zapiekankat és beültünk a Singerbe is. Délután, pihenésképpen elmentem a Piasthoz, és ittam egy kávét a Cicibárban{igazából a villamoson rámjött a kakálhatnék, és a kávérendelés csak álca volt ezen probléma megoldására}. Este még ettem a bar mlecznyben egy klasszikus barszcz+pierogi ruskie kombinációt. Elméletileg Kiscsillag-koncertre mentünk volna, de nekem nem sok kedvem volt, meg annyi honfitársunk is lepte el az Alchemia alaksorát, hogy az a kevés is elment. Helyette összefutottam Dulihugival, akivel először elmentünk a Mleczarniaba. Életem egyik legyszebb élménye lett ez. Gyertyafény, Żywiec, Dulihugi, még romantikusnak is mondhatnám, ha vonzódnék Dulihugihoz. Ezek után a Dietlan elrejtettük a lopott poharakat, majd irány a Kitch. Itt táncigálgattunk egy picit, és összefutottunk Erdőtündérrel, akit Dulihugi nem igazán kedvel. Mindenesetre negédesen mosolyogtak egymásra. Én meg telitorokból röhögtem ezen. Visszafelé felvettük a poharakat, amelyek egyikébe véletlenül belekerült a kokárdám is. Szombaton bevásárlás a Carrefourban, este pedig újra találkoztam Dulihugival, ezúttal a Bunkerben. Az este folyamán még eljutottam a Coyote Clubba, ahová egyikünket nem engedték be{ fehér, suhogós melegítős burakok itták bent a 4 zlotys sört és hallgatták az ostobaság zenei megvalósulását, ezért felvetődhet a kérdés: milyen lehet az, akit még egy ilyen helyre se engednek be?} A buli a Towerben ért véget. Vasárnap reggel még kimentem az erkélyre cigizni. Sütött a nap és éppen megszólalt a hejnal. Hát, az ilyen reggeleket el bírnám viselni. Még sétáltam egyet a belvárosban, találkoztam Dulihugival, és írtunk közösen Kadrinak egy lapot.
A vizsgaidőszak a szokásos volt. Nem tanultam, és ezért ideges voltam a vizsgák miatt, és mert ideges voltam, nem bírtam tanulni sem. Felborult a bio-ritmusom is.
A tavaszi félév is így kezdődött. Nem kaptam meg a nyári egyetemet Wrocław-ba, és egyre jobban kezdtem unni a bejárást.Igazán jó és rossz sem történt velem, de nem volt kedvem semmihez.Ez a hangulatom azóta már elmúlt, sőt egyre erősebb a pozitív jövőbe vetett hitem.
Áprilisban megint voltam Krakkóban, lásd:előző bejegyzés.
Majd még ebben a hónapban voltam Pesten, Paweł Huelle-találkozón, Kerekperecevővel. Ez nekem olyan, mint másnak találkozni Mick Jaggerrel{ vagy a kívánt név behelyetesítendő}. Legalább akkora bohóc tengermelléki barátunk, mint Umberto Eco{igen, őt is láttam élőben, csak hogy dicsekedjek is;).
Kissebb időbeli ugrással meséljünk még az elmúlt egy hétről. Voltam etalonvizsgázni. Hármast kaptam, de valószínűleg megyek belőle javítani. Az írásbeli előtt Madör megkérdezte Lagzit{kell valakinek becenév...}:-Tanár Úr! Legalább erre az alkalomra nem tudott vasalt inget felvenni?!A szóbelin állítólag olyan vicces voltam, hogy Madör végigröhögte az egészet. Lehet bene valami. Ha ideges vagyok, összehordok hetet-havat. Utána elugrottam Madörékhez, amelynek eredményeképpen valószínűleg jövőre kivessszük a jelenlegi albérletét Klárikuval és Rasztával. Egyébként az elmúlt egy évben Rasztával is nagyon jóba lettem, mert Nyíregyen járt sulikába, és eljárogattunk néha 1-3 sörre. Jó arc, jó vele beszélgetni, és persze elviseli az okskodásaimat is.
Este elmentünk az első búcsúbulira. Felelevenítettük az elmúlt négy évet, vizsgákat kirándulásokat. Nosztalgikus volt a nóta, borozgattunk, édes-bús hangulatban. Jövő kedden is összehozunk egy ilyet. Az még jobb lesz valószínűleg. És még nosztalgikusabb hangulatú.
Tegnap, szombat este pedig elugrottam Bohóval először a Bluesba, aztán az Öreg Motorosba, majd az Y2K-ba, ahol hip-hop buli volt. Kistáskák és harmincas drogosok. Olyanok, akiket már 10 éve látsz a nyíregyi kocsmákban. A zenék nagy része a fiatalabb koromat jutatta eszembe, amikor még rengeteg rapet hallgattam. Aztán Bohó eltűnt valahová, én meg átnéztem még a Fapumába egy sörre. Épp mentem volna haza, amikor összefutottam egy ismerősömmel, majd befutottak Slim Shadyék is, akik gimis haverjaim voltak. Jó arcok voltak már akkor is, de még így is előnyükre változtak. Nagyon jót beszélgettem velük.Haza is vittek kocsival, amiben Dopeman:Biztos úr című szerzeménye szólt, amelyet hangosan énekeltünk. Azért valami maradt még belőlünk a kölyökből.:) Otthon meg is hallgattam a Magyarország rémálma albumot.
Ja, és a mai napon tönkrevertük a komcsikat. Egy kis színes a választás percről-percre témakörből: 22:42 Óriáscsirkét vezettek ki az SZDSZ-székházból.
Végül egy kacagtató francia vígjáték: Isten hozott az Isten háta mögött{Bienvenue chez les ch'tis} Nézzétek meg!