Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy leány. Gyönyörű volt, megvolt a magához való esze is, de mivel mindenre azt válaszolta, hogy nem tudom, elnevezték Nemtudomkának.
A mesékben általában előfordulnak fura lények. Hát, ebben az esetben ezek a lények Nemtudomka szeretői voltak. Volt abban mindenféle nemű és rangú, kinézetű, de egy valami összekötötte őket: a józan ész teljes hiánya.
Nemtudomka kijárta a stúdiumokat szülőfalujában, majd a nagyvárosban. Egy ideig dolgozott is a városban, mint egy pénzváltó segédje.
Egyszer csak gondolt egyet, és hazaköltözött szülőfalujába. Itt az emberek eleinte kedvesek voltak vele, aztán nem tudni miért, nagyon nem szívlelték, még kővel is megdobálták.
Volt ennek a Nemtudomkának egy cimborája, a Dalnok. Régóta ismerték egymást, és még egymás társaságát is kibírták. Egyszer fogták magukat, és elmentek a hegyekbe kirándulni. Hófödte hegycsúcsok, fenyőerdők, egy kis tisztáson egy kis vendégház. Itt töltötték az éjszakát. Került forró tea, rum, szalámi. Az, hogy mi történt még eme estén, úriember nem beszél.
Nemtudomka később felkerekedett, és sok országot bejárt. Különféle mesterségeket tanult ki és űzött. Szeretője is akadt, egy delejes szemű tűznyelő, akiben megvolt az, ami a legjobban tetszett neki: daliás termet, erős karok és a józan ész teljes hiánya. Össze is álltak, és Nemtudomka is a cirkusszal tartott, kamatoztatva a különféle mesterségeket, amiket vándorlásai sajátított el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése