Mese VIII.

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt ezeknek egy lányuk, Juditka.
Juditka takaros mennyecske volt, tudott mosni, főzni, takarítani, hurkát tölteni^. keze alatt kitanulta a hét szabad művészeten kívül a hispánt is. Juditkáék egy Bagamér nevű faluban éltek, ahol a traktor státuszszimbólumnak számított. A lány először a Pipacs Presszóban kezdett dolgozni, aztán a jobb kereset reményében átment az Ili Büfébe.
Ám minden vágya a Királynők városa volt. Egy nap el is határozta magát, bepakolta tarisznyájába az oldal szalonnát, a hamuba sült pogácsát és a spanyol szótárt. (A háttérben felzengett egy spanyol gitár.) Úgy gondolta, mihelyst Veszprémbe ér, talál egy hispán oktatói állást valamelyik módosabb családnál, vagy az akadémián. Legszívesebben Szevantesz Miklós úr tanodájában szeretett volna elhelyezkedni.
Amint céljához ért, elfogta a csodálkozás. Juditka városban még sohasem járt, aszfaltot is csak tévében látott. Ám ahol Szervantesz mester tanodáját sejtette, ott csak egy kopár mezőt talált. Meg is kérdezett egy arra járó földművelőt, hogy itt állt-e az az akadémia valamikor.
-Itt? Itt mindeg ez vót.- válaszolta a paraszt.
Mit volt mit tenni, Juditka végül a Don Fetibo nevű kukkoldában és sztriptízbárban helyezkedett el. Művészneve Baga Mary volt. Munkáját lelkiismeretesen végezte, a vendégek nagyon megszerették, bugyipénz is került rendesen. Hamarosan szerelemre gyulladt iránta Sanyó, a dzsuváslegény is. Juditkának is tetszett a legény, de a szívét ő már szülőfalujában hagyta, Dongó Pistánál. Mivel akarta is, meg nem is a legényt, ezért három feladat elé állította. Az első próba az volt, hogy Sanyónak lopnia kellett egy traktort, amivel elviszi őt az aratóbálba. Ezt meg is tette a fiú, jót is táncoltak a Tomi és a Bajuszkötőkre. Különösen tetszett nekik a Szegedy-Maszák fejét basznám tiszta erőből az üvegasztalba című népdal-feldolgozás.
A második próba az volt, hogy a legénynek Beregi Brandyt kellett fakasztania egy Barkaszból. Sanyó ezt a próbát is kiállta. Be is tütüztek rendesen, aminek az eredménye egy szénaboglyában eltöltött varázslatos öt perc lett.
A harmadik és egyben legnehezebb próba az volt, hogy Sanyónak meg kellett mondania, hogy ki lőtt rá Jockeyra a Dallasban? Erre a kérdésre a legény nem tudott válaszolni, ezért Juditka kiadta az útját.
Az egyik este az Öt Földrészben múlatta az időt, iszogatta a Beregi Brandyt a Sárkány Sörrel, hallgatta a Tomi és a Bajuszkötőket. Épp a Ha Horn Gyulával >járhatnék egyszer ment. Egyszer csak betoppant Dongó Pista, Juditka szívszerelme. Jó svádájú legény volt, és nagy tudású is, hiszen két évet végzett a traktortechnikusin. Ez, főként egy olyan faluban, ahol a traktor státuszszimbólum, igen nagy szónak számít. A szerelmesek egymás nyakába borultak.
Végül a lány talált magának egy hispán tanári állást is, és boldogan éltek, amíg Pista meg nem szökött 3 revütáncossal: Babival, Tecával és Pöröllyel.