Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy dalnok. Szakállas dalnok volt. Hogy ez miért is fontos? Ama századokban, amikor a finn metál {pl:Väinemöinen} már kezdte felütni a fejét, kétféle dalnok létezett a Föld eme szegletében. A magas és bajszos, aki a múlt dicső tetteinek krónikása volt - ezekből lett később a léviták törzse - és az szakállas és köpcös {ejtsd: mokány}, kiknek vidámságáról regéket zengtek, s kiknek nagyralátó és szerény, nyakatekert és egyszerű, véget nem érő meséik okán nem is egy, de két becenevük volt ismeretes. Csodálóiknak Mese-medence, mely csurig van víg történetekkel, mint a mészárszék boczekkel; a langaléta dalnokok viszont Blabla-sahnak hívták őket. Ez a fajta mesemondó később a Hindusztáni-félszigeten futott be fényes karriert.
A dalnokot fűtötte elő-indiai vére, a vándorlás kényszere, ezért bejárta mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Evett San Sebastianban sült vérrel töltött raviolit {Délen olajjal főznek, Madridban vajjal, a baszkok viszont tudnak főzni.}, egy padon éjszakázva nézte, ahogy a Nap első sugarai rásütnek a Ponte Vecchiora{ahonnan I. Cosimo de' Medici száműzte a henteseket, hogy helyüket az aranyműveseknek adja át. Lehet, hogy a pénznek nincs szaga, de a dagadónak van.} Tel-Avivban megnézte a 2 törpe, Menachem Begin és David Ben-Gurion sírját, akik haláluk órájáig azon vitatkoztak, hogy ki tud jobban bukfencezni. (Több élménye is volt, de tartsuk be a mese hármas szabályát.)
Vándorlásai során egyszer csak Krakkóba ért. Épp tél volt, az Óvárost sűrű hótakaró borította. Ahogy a Kis Piactérre ért, egyszer csak elé toppant az Ördög:
-No, te dalnok! Ha nem találod ki itt helyben, hogy mi a nevem, akkor átkot bocsájtok rád!
Ha a dalnok magas lett volna és bajszos, biztos meg tudta volna mondani, hogy melyik ördögről is van szó. A New York-i maffia Öt Családjához hasonlóan, az öt Főördög is felosztotta a területet, és ebből ki lehetett volna találni, hogy ki a capo di tutti diavoli.
Ám mivel nem tudta, ezért a Sátán megátkozta:
-Változz Sárkánnyá, és addig ne tudj több mesét kitalálni, amíg egy Hercegnő meg nem töri a varázst!
Így bolyongott a dalnok Sárkánnyá változva. Barátja nem sok akadt, hiszen egy Tűzokádóval bowlingozni se lehet elmenni, mivel nincs rávaló cipő. Időközben kitavaszodott, és a Sárkány épp Erzsébet-ligetbe ért. Virágillatszállt a szélben, az akácfák haikukat megszégyenítve bontogatták fehér virágaikat{pont, mint nagymamánál}, madarak csiripelték a Y.M.C.A.-t, gyermekek fociztak. Tiszta Łazienki vagy Podgórze. Egyszer csak egy Egyszarvúra lett figyelmes. Mivel mind a ketten a Képzeletbeli Lények Demokratikus Szakszervezetének voltak a tagjai, ezért a Sárkány megszólította:
-Szia Unikornis! Te meg miért jársz erre, amerre a BKV se jár?
-Én nem Unikornis vagyok, hanem egy elátkozott királylány. A vak Jorge Luis Borges varázsló megátkozott, és csak egy mese törheti meg a varázslatot. Tudom-tudom, hercegi csók, vagy valami virág messzi földről, ezek a megszokott átokoldószerek, de mit várhatsz valakitől, aki már kilenc évesen lefordította a Boldog herceget?
A Sárkány maga se tudta mi, de valami már az első pillanatban megragadta az Egyszarvúban, úgy hogy elő is adta ezt a mesét. Az átkok megtörtek, hőseink visszaváltoztak, az önéletrajzi irodalom újabb remekkel bővült Ámosz Oz Szeretetről, sötétségről című műve mellett. Ja, és ne feledjük a Lemúr-trilógiát sem{Leszereltek, elvesztettem a szüzességem, és még csak fél négy}.
A dalnok és a hercegkisasszony attól fogva gyakran kávéztak fura helyeken és/vagy közlekedési csomópontokon.
Itt a vége, reggel jönnek a gázosok, úgyhogy korán kell kelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése