Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer fiúcska, aki az isten háta mögött élt, elzárkózva mindentől és mindenkitől. A teremtő rendkívüli adottságokkal áldotta meg, melyeket sokszor inkább csak átoknak érzett. Ezekkel élt, teljesen elszigetelten … tudta, hogy tehetős, mégsem tett semmit, tudta, hogy gyarapíthat, mégsem gyarapított … nem használta ki jól a képességeit. Néha egy erdei boszorkány kérte a segítségét, neki segített, illetve néhány halandón, akik kapaszkodtak ebbe a fiúcskába, de cserébe nem adtak semmit.
Belefáradt ebbe a fiúcska, úgy döntött mindenkitől megvonja magát, csak a boszorkának segített. Sokat gondolkodott és próbált dűlőre jutni, de a kezdeti sikerek elmaradtak.
Így hát úgy döntött, hogy útra kel, kimozdul a megszokott környezetéből és elindult vadászni magára. A célig azonban hosszú az út, amit fedetlen keblek, hölgyek és vonzóbbnál vonzóbb dolgok kereszteznek. Mint mindennek, ennek is megvan a maga árnyoldala is, de hát, melyik férfi nem időzik szívesen női mellek árnyékában?
A keblek annyira magukba bolondították az ifjút, hogy teljesen megfeledkezett magáról, nem volt már képes visszavonulni. Az Égiek viszont nagy becsben tartották a fiatalembert, álmokat küldtek neki pompás pónikról, vízesésekről, pillangókról, virágokon hintázó tündérekről. Egyből tudta, hogy van egy Igazság a csöcsökön túl is. Szomorúan folytatta útját a nemeslelkű, míg nem találkozott a Főnix madárral. A madár elmesélte a fiú életének történetét, sorsáról és céljáról óhajtotta felvilágosítani, a következő volt az üzenete: „Aki a Tűz jelében született, sorsfeladatként a megismerést és a hiúság legyőzését kapta. Ezek a „tűzmadarak” gyakran lesznek manapság szelíd, magányos emberek. Mert ez a mi sötét korunk nem szereti a világosságot.” Majd ezután a madár tovatűnt.
A fiúcska nem törte sokat a fejét a jóslaton, tudta, hogy mit jelent ez. Gondolkodásán változtatott, erőt vett magán és útra lépett. Megnyílt a világnak, és látta, hogy mind a pompás pónik, mind a tündérek valósak – ő az akinek rájuk és nekik kell világítani. Neki kell megmutatni az embereknek, szép meséken keresztül.
A fiúcska tudta már, hogy erre született. De jó úton is lehet rosszul járni … hamar rádöbbent erre az ifjú is. Letette súlyos védőpáncélját. Így hát, meséibe lelkét is beleszőtte. A mesék hamar elvezették hozzá a lánykát, aki a lelke mélyén érezte, hogy sorsa van ezzel az emberrel. Szép szerelem bontakozott köztük. Az, hogy ez mit jelent, mindenkinek a képzeletére van bízva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése