Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony. Hibákkal és erényekkel teljes volt, ám mivel egy mese nem engedheti meg magának, hogy egy hercegkisasszonynak – különösképpen, ha nincs két idősebb nővére – hibái legyenek, ezért ezekről itt nem is ejtünk szót. Mindent egybevetve azért hejre kis buksza volt.
Ennek a hercegnőnek egyszer csak elege lett az intrikákból, a távoli királyságokból érkező degenerált kérőkből, úgyhogy úgy otthagyta az udvart, mint Szent Pál a bojnyikokat. Ahogy ment-mendegélt egyszer csak egy sűrű sötét erdőbe ért. Épp rá is esteledett, ám fényt pillantott meg a távolban. Ahogy közelebb ért, látja ám, hogy egy cirkuszba botlott. Ócska cirkuszi kocsik, állatketrecek, bohócok, törpék, erőművészek mindenfelé. Hamarosan észre is vette őt egy nagydarab, öreg bohóc:
-No, te leány! Hol jársz te itt Cabiria éjszakáinak ege alatt, ahol a madár se jár?
-Szegény szerencsétlen teremtés vagyok – tódított a hercegnő – kosztot és kvártélyt keresek.
-Hát kosztból nekünk se jut túl sok, itt az Országúton, de amink van, azt megosztjuk veled. Federico vagyok, de szólíts nyugodtan csak Fefének.
A lányból plakátragasztó lett. Hamarosan összebarátkozott mindenkivel, különösen Menachem és David, a két törpe nőtt a szívéhez, akik folyton azon versenyeztek, ki tud jobban bukfencezni. Ám akadt egy ellensége is a társulatban, Alfonso, a hegyes bajszú porondmester.
Ahogy Barcelona városába értek, szerencsétlen dolog történt. Mimi a műlovarnő kificamította a bokáját. Mi legyen most? Mivel a királylányt mindig is vonzotta a színpad világa, a manézs varázsa, ezért jelentkezett, hogy ő beugrana helyette. Neveltetésében a hímzés és a tánc mellett a műlovaglás is szerepet kapott. Értett még a külszíni bányászathoz is, de hogy ezt hol s milyen módon tanulta ki, azt fedje jótékony homály.
-Mit akarsz, te szutykos, lovat se láttál még, csak amikor csutakoltad! - förmedt rá Alfonso.
-Emlékszel Alfonso, amikor még mi is Bikaborjak voltunk, mennyire szerettünk volna a világot jelentő deszkákra lépni. Adjunk egy esélyt a kölyöknek! - vágott közbe Fefe.
-Mivel vesztenivalónk nincs, kipróbáljuk a kislányt! - zárta le a vitát Pasqual úr, a direktor.
Az este fergetegesre sikeredett, és mivel Mimi hozzáment egy helyi henteshez - aki szafaládéujjaival művészi módon tudta szeletelni a jamon serranot, és aki ha mérges volt, almáriumokat aprított fel baltával - ezért végleg a királylány lett a műlovarnő.
Történt egyszer, hogy Marseille-be vetődött a társulat. Ahogy a hercegkisasszony épp a számát csinálta, egyszer csak valaki felkiáltott a nézőtéren:
-Lányom!
Anyja kiáltott fel, aki azóta már kisírta mindkét szemét, lánya elvesztése iránt érzett fájdalmában. A család éppen az V. Nemzetközi Királykongresszuson vett részt. A hercegnő el is kísérte őket szállásukra. Itt megbeszélték azt, hogy bár a királylány szereti szüleit, de nem akar királyné vagy királynő lenni, az ő élete a cirkusz. Szülei, ha nagy nehezen is, de megértették és elfogadták lányuk döntését. Történt mindez Marseille-ben, mert ott bármi megtörténhet.
A királylány még sokáig koptatta a világot jelentő deszkákat, visszavonulása után pedig hazatért, és iskolát nyitott. Családja, barátai és tanítványai körében érte a halál.
Itt a vége, fuss el véle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése