2014. szeptember 5., péntek
2014. augusztus 31., vasárnap
Mese LXIII.
(VIII.) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony. Békésen tengette életét apja palotájában, nem volt semmire se gondja, de nagyon unatkozott. Aztán egyszer csak meglátta a tévében az MTZ Music Awards-ot. Egyből tudta, hogy mi kell neki: a vidéki élet szépségei, a vetés, az aratás, a szántás és különösképpen a disznóvágás. Minden, ami a traktorokkal és a szalonnával függhet össze.
Másnap el is kötött egy traktort a kastély majorságából és azzal ment árkon-bokron keresztül, hetedhét ország ellen. Hamarosan a királyság egyik Isten háta mögötti falujában kötött ki. Ott be is állt egyből napszámosnak. Hamarosan kitűnt a munkában való ügyességével és azzal, hogy mennyi szalonnát bírt megenni. Mikor nem voltak mezőgazdasági munkák, a helyi kocsmában, az Öt Földrészben dolgozott. A csehóban gyakran fellépett a Kalácska zenekar, olyan nagy slágereikkel, mint a Szegedy-Maszák fejét basznám az üvegasztalba és a Ha Horn Gyulával járhatnék egyszer. Ahogy múltak az évszakok, megint tavasz lett, aztán nyár és elérkezett a falu legnagyobb eseményének, az Aratóbálnak a napja.
(XIX.) Ahogyan az aratóbálra készültek, a mezőn, amit a bál megrendezésére kijelöltek, a rang rejtett királykisasszony talált egy nyulat. Nagyon aranyos kis nyuszi volt, világos barna szőrű, barna szemű és istenien tudott lazítani. A leány bár szerette jelenlegi életét, azért elég magányos volt, így hazavitte a tapsifülest.
(XIV.) Az Aratóbál előtti este a fogadóban megszállt egy Hírnök. Mivel uralkodó bolygója a Merkúr volt, igen szerette munkáját, keresztbe-kasul bejárta mind a hat világot, mind az öt földrészt. Sofőrökkel, póni expresszek és egyéb közlekedési járművek vezetőivel mindig jóban volt. A királylányban már az első pillantásra szimpátia gyulladt a Hírnök iránt. A Hírnök is érezte, hogy a királylányban van valami különleges, ám kicsit zavarta a királylány bocskorából kikandikáló kapca látványa. Szóba elegyedtek, jókat nevetgéltek, jó volt egymással eltölteni egy kis időt (a királylány, bár igen szociális természetű volt, senkinek a társaságában nem szeretett sok időt eltölteni). A Hírnök sok bolondság mellett érdekes dolgokat is mesélt (szinte csak ő mesélt, a királylányt nem is hagyta szóhoz jutni), távoli tájakról, emberekről regélt. A királylányban felébredt a kétely, hogy a kis falu, ahol él, nem minden világok legjobbika, talán világot kéne neki is látnia. A Hírnök, látva, hogy mennyire tetszenek a királylánynak a történetei, fel is ajánlotta neki, hogy tartson vele. Hozhatja a nyulat is. Ám mivel a Hírnök már másnap reggel indult tovább, ezért a Királylánynak nem sok ideje maradt a gondolkodásra. Ráadásul másnap volt az Aratóbál is, amire olyan régen várt.
(XXIX.) A leány végül mégiscsak úgy döntött, hogy marad ott, ahol van, és ahelyett, hogy a Hírnököt követné, elmegy az Aratóbálba, ott ropja hajnalig. A Hírnök nagyon csalódott volt, de hát mit volt mit tenni, folytatta az útját. A hercegkisasszony szépen meg is fürdött, még a füle mögött is megmosta, felvette a legszebb ruháját, és igencsak kicsinosította magát. A bálban is kitűnt szépségével, minden legény csak vele akarta ropni. Felfigyelt erre a nagyfokú érdeklődésre a gonosz Piroska néni is, a szomszéd falu boszorkánya, férje, Károly bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – életének megrontója, aki mellett minden növény elhervadt. Irigy is lett a leány szépségére és arra, hogy amerre táncolt, tavaszillat áradt belőle és az emberek kicsit vidámabbak lettek, ha őt nézték. Olyan nagy, oktalan haragra gyúlt a leány iránt, hogy azon nyomban fehér orchideává változtatta. Feketévé szerette volna, ám a leány lelke az anyjától és más emberektől elszenvedett lelki sebek ellenére is olyan tiszta maradt, hogy ez még virág alakjában is kiütközött. A fehér orchideát gyorsan felkapták a földről, friss vízbe tették, és másnaptól egy vázában állt a polgármester irodájában. És hogy mi lett a gonosz Piroska nénivel? Mielőtt a tömeg meglincselhette volna, az oktalan haragtól agyvérzést kapott és elpatkolt. Férje, Karcsi bácsi, pedig nemsokára talált egy másik asszonyt, a kedves Viola néni (Karcsi bácsi bukott a színes csajokra) személyében, akivel sokat kirándultak, kertészkedtek együtt, és újra felfedezték a testi szerelmet is.
(XXXVIII.) Igencsak szomorú lett viszont a kocsmáros, akinél a királykisasszony dolgozott a mezőgazdasági munkák szünetében. Hogyan lehetne visszaváltoztatni a fehér orchideát a leánnyá, ha az egyetlen ember, a gonosz Piroska néni is meghalt, aki tudta, hogy hogyan kell megtörni az átkot. Törte-törte erősen a fejét és egyszer csak eszébe jutott a Hírnök, akivel a leány igencsak összemelegedett. Ő világlátott ember, hátha tudja, hogyan törik meg egy átok, vagy legalább ismer olyat, aki meg tudja törni. Egyből fogta is idomított Füsti fecskéjét, a lábára kötözött egy üzenetet a legénynek és eleresztette a madarat, hogy keresse meg a Hírnököt. Ezek után már csak reménykedve a világosbarna nyuszi bundáját simogatta, akiről a leány elvarázsolása után Ő gondoskodott tovább.
A Füsti Fecske a hetedik királyságban rá is lelt a Hírnökre és át is adta neki az üzenetet. A legény igencsak elszomorodott a hír hallatán, és egyből elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony megtöri az átkot! Aztán utána rögtön eszébe is jutott: Na jó, de hogyan? Mert ő bizony semmit se konyított az ilyen dolgokhoz.
(XXVI.) Erősen gondolkodott, hogy hogyan is lásson hozzá, ám csak nagyanyja két tanácsa jutott eszébe: 1. Amikor csak tudsz, pisilj! 2. Egy jó bonyhádi tepsi mindig jól jön!
Az elsőt egyből meg is fogadta. A második megvalósításához pedig elment a legközelebbi Vasedénybe. Vett is egy szép piros, zománcos tepsit, kiváltott egy törzsvásárlói kártyát (bármikor jól jöhet) és amikor ment volna ki az üzletből, meglátott valami csillogó tárgyat a padlón. Egy aranytallér feküdt a földön. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe. Gyorsan felkapta, hátha jó lesz még valamire és folytatta útját.
(XVIII/1.) Volt már aranytallérja, bonyhádi tepsije, ki is pisilte magát rendesen, úgyhogy nyakába vette a világot, és mivel jobb ötlete nem volt, kedvenc városa felé vette az irányt: Irány Krakkó!
Mihelyst megérkezett, beleszagolt a levegőbe, megérezte a szelet, kihúzta magát és egy kicsit jobban is kezdte magát érezni. Megtette kedvenc dolgait: ivott egy kávét a Ryba Babelben, ivott egyet a Nowa Prowincjá-ban is, ott kakált is egyet, evett egy żureket és egy pierogi mięsne-t A bar mlecznyben, üldögélt a Wawelben, a Collegium Maius-ban és Mały Ryneken, evett zapiekankát a Plac Nowy-n, ivott sört az Alchemiában, a Singerben és az Eszewaria-ban (ahol a világ legfélelmetesebb wc-je van). Ahogy az Eszewaria-ban iszogatott, gondolkodva azon, hogy bár nagyon jól érzi magát, de még mindig nem tudja, hogyan törje meg a leány átkát, odajött hozzá egy cigányasszony, hogy jósol neki. A legény azt gondolta, hogy mi baj lehet belőle, és odaadta neki a jobb kezét.
- Szép, daliás, fiatal Szenátor Úr! Látom, hogy nagy a te bánatod, mert szíved választottját tragédia érte. Sötét erőket érzek ezzel kapcsolatban. Az én erőm kevés ehhez, de ismerek itt a közelben egy csodarabbit. Menj el hozzá, ő talán tud segíteni. A Świętego Sebastiánán lakik. Kicsit fura név egy utcának egy zsidónegyedben, de hát mit lehet ezekkel a pápista lengyelekkel kezdeni?
(XI.) Miután adott a cigányasszonynak egy 5 złotyst, felállt az asztaltól és elindult a kijárat felé, hogy megkeresse a Świętego Sebastianán a csodarabbit. Mielőtt kilépett volna az Eszewaria ajtaján, egy szőke, kékszemű lányka toppant elé, akiből sugárzott a megzabolázhatatlan értelem:
- Úgy ültél ott, azzal a cigányasszonnyal a félhomályban, ezen a helyen, aminek a legfélelmetesebb wc-je van a világon, mintha csak egy Cortazár-novella szereplői lettetek volna. Szimpatikus srác vagy, megkérnélek valamire. Ott van az a göndör, olasz srác, Nagyon tetszik nekem, lennél a szárnysegédem? Odamennél hozzá, és megkérdeznéd: Ismered Vikit?
A Hírnöknek is szimpatikus volt a leány, ezért azonnal ráállt a dologra.
- Jó tett helyébe, jót várj! Itt a mobilszámom. Ez mégis csak megbízhatóbb, mint egy postagalamb, palackposta vagy egy füsti fecske. Ha kell valami, csörögj rám!
A Hírnök oda is lépett a göndör olasz sráchoz, és Dante nyelvén fel is tette az előre megbeszélt kérdést. A göndör olasz még nem ismerte Vikit, de nagyon szívesen szóba elegyedett vele. Nagyon jól eldiskuráltak, az est végére össze is jöttek. Nagyon szép szerelem kerekedett köztük. De a Hírnök ezt már nem láthatta, mert útban volt a Świętego Sebastiana felé.
(X.) Végre valahára meg is érkezett a rabbihoz a Świętego Stefanara. A rabbi nagyon kedvesen fogadta, leültette, megkínálta kávéval és kerekpereccel. A Hírnök előadta, hogy mi is lenne az ő gondja-baja és a rabbi segítségét kérte. A rabbi ekkor szakállát simogatva hosszan magába mélyedt, meghányta-vetette magában, hogy hogyan is lehetne megtörni az átkot, majd egyszer csak felkiáltott:
- A cirkusz! Táborozik most itt, a Błonián egy vándorcirkusz, szegődj el hozzájuk, ők sok helyen járnak, vannak köztük vajákos emberek is, ők biztos tudnak segíteni a bajodon.
A legény szépen megköszönte a rabbi tanácsát, magában pedig ezt gondolta, hogy: - Nesze semmi, fogd meg jól! De azért elment a cirkuszhoz, és beállt hozzájuk plakátragasztónak. A cirkusz másnap tovább is állt.
(XXXII.) A Hírnök sok országot bejárt a truppal, sokfelé felléptek, de sehol sem talált rá arra, amivel megtörhetné a varázslatot. Ahogy egy éjszaka szomorúan üldögélt a tűznél, a cirkuszi kocsija előtt, egyszer csak a lángok közül kipattant egy Ördögfióka:
- Hát te meg mit búslakodsz, te legény? – kérdezte a kis sátánfattya.
A legény sorra előadta, hogy mi is az ő szíve búja és annak történetét is, hogy hogyan nem sikerült eddig hosszú útja során rábukkanni arra, hogyan lehetne megtörni az átkot.
- Egy percig se búslakodj, amíg engem látsz! Én elviszlek az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához, ő megmondja, mit kell tenned! Persze semmi jó tett helyébe jót várj! Mid van, amivel megveheted a szolgálataimat?
- Van egy aranytallérom meg egy bonyhádi tepsim. – válaszolta a Hírnök.
- Az aranyadat add annak, akinek kell, én a pokolban azzal nem sokra megyek. Viszont a tepsidet elveszem. Remekül lehet benne a bűnösöket sütögetni.
A legény rá is állt az alkura és követte az Ördögfiókát a pokol fenekére.
(III.) Időközben az Isten háta mögötti falu fogadójában megszállt a Nagy Bartini, a bűvész. Imponálóan grandiózus neve ellenére egy igen tehetségtelen bűvész volt, aki folyamatosan várt a nagy kiugrásra, arra, hogy világhírű legyen, ám ez ügyetlensége miatt sehogy sem akart összejönni. A fogadóban ő is hallott az átokról, és úgy gondolta, hogy itt van végre a nagy lehetőség, ha sikerül megtörnie az átkot, akkor biztos világhírű lesz! Az éj leple alatt magához is vette az orchideát a polgármesteri irodából és a nyulat a fogadóból, végtére is egy nyúl mindig jól jön egy bűvésztrükkhöz.
(XXVII.) Közben az ördögfióka is elvitte a Hírnököt az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához. A Hírnök elő is adta neki, hogy mi is az ő búja-bánata, és hogy milyen kalandos utat járt be eddig.
- Hát te aztán jól bejártad ungot-berket! De ne aggódj egy percet se, most már jó helyen jársz! A gonosz Piroska néninek van egy fia, egy Sárkány. Ő tudja, hogyan kell megtörni az átkot. De nem fogja jószántából megmondani. Foglyul kell ejtened és úgy kiszedned belőle a titkot! De vigyázz, nehogy megöld! Ha meghal, vele vész a titok is!
A Hírnök megköszönte a segítséget, és mivel nagyon nem volt ínyére az alvilág, sietősen indult is felfelé Isten kék ege felé, amikor az Öregördög utána szólt:
- Lassan a testtel! Én segítettem neked, te segítesz nekem. Itt van egy emberfia. Hallotta, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Na, ő pont gitáros akart lenni, de azért megfogadta ezt a tanácsot. Már nagyon unjuk, hogy folyton karattyol, olyan recepteket mesél, amikhez itt semmiféle alapanyag nincs és folyton a Desafinado-t játssza egy rosszsorsa érdemes ördög idegszálain. Vidd el tőlünk! Az ördögfióka majd felkísér titeket Isten kék ege alá!
Hamarosan megjelent a zenész-szakács-onemanshow is.
- Szuvidálom a burádat! Te leszel az új útitársam? Már úgyis untam kicsit itt, folyton csak a kondérban főzés! Semmi új gasztronómiai eljárás? Nincs igazam? T’sék? Meg folyton csak a kárhozottak hörgése! Nehogy már itt az legyen, hogy valami változatosabb háttérzenét rakjanak be! Na, induljunk!
Az ördögfióka fel is kísérte őket a felszínre. Útjukat egyből a Sárkány barlangja felé vették. A Hírnök útitársa egész úton hülye történeteket mesélt, olyan recepteket adott elő, amelyek alapanyagai közel s távol nem voltak fellelhetőek és eszkábált magának egy gitárt, amin folyton a Desafinado-t játszotta. Így értek el a Sárkány barlangjáig.
(XXXVII.) A barlang bejáratánál viszont megtorpantak. Egyiküknek se volt sok tapasztalata, hogy hogyan lehet foglyul ejteni egy Sárkányt. Egyszer csak felkiáltott a zenész:
- Van nekem egy haverom, egy Angyal. Csocsó. Ő biztos tud segíteni!
- Honnan vannak neked angyal haverjaid? – kérdezte a Hírnök.
Mikor pokolra szálltam, gondoltam bebiztosítom magam a másik oldalon is, mit lehet tudni? Akkor haverkodtunk össze Csocsóval – válaszolta a zenész és elővett valahonnan ruhája rejtekéből egy harsonát és megfújta.
Hamarosan megjelent az angyal is. Igaz, kicsit kövérkés, kopaszodó angyal volt, de igazi angyal. Elmondták neki, hogy mi lenne a feladat és a lelkére kötötték, hogy tartózkodjon a lángpallosa használatától. Így hárman aztán beléptek a barlangba.
(LXI.) Egész pontosan mindhárman nagy dérrel-dúrral berontottak.
- Mi ez az óriási lárma? – kérdezte a Sárkány, aki épp plüssfoteljében teát iszogatott egy hernyóselyem kínai köntösben, amire stílszerűen egy sárkányt hímeztek.
- Az anyád, a gonosz Piroska néni fehér orchideává változtatta szívem egyetlen szerelmét, és addig egy tapodtat sem moccanunk innen, amíg meg nem mondod, hogyan lehet megtörni az átkot! – válaszolta fennhangon a Hírnök.
- Először is: mindenki nyugodjon le a picsába! Szívesen megmondom, soha nem voltunk jóban az Öreglánnyal. Én Sárkány vagyok, de ő egy házisárkány volt.
- De hülye vicceid vannak. – vetette közbe az Angyal.
- A lényegre térve: el kell mennetek Okaczukhoz, a gonosz varázslóhoz. Nála van az Élet Tüze. Abba kell beledobni a virágot, és rögtön visszaváltozik a lány. Vagy fiú. Én nem ítélkezem.
- Lány. – felelte kissé sértődötten a Hírnök. – Hol találjuk ezt az Okaczukot?
- Telekszomszédok voltak velünk, onnan az ismeretség is. A kertészeti tippek és az őszinte emberi gonoszság voltak az anyámmal való barátságuk tartópillérei. – válaszolta a Sárkány.
A Hírnökék megköszönték a segítséget és indultak vissza az Isten háta mögötti faluba az orchideáért.
(LX.) A visszaúton ismét eljutottak Krakkóba. Mivel rájuk esteledett, ezért nem folytatták tovább az útjukat, hanem megszálltak egy hostel-ben, és belevetették magukat az éjszakába. Iszogatták a sörüket és a tatankájukat a Mleczarnia-ban, amikor a zenész megszólalt.
- Hírnök! Te ismerős vagy errefelé. Nem ismersz valami csajt errefelé, akit felszedhetnék?
A Hírnök erősen gondolkozott, aztán eszébe jutott Viki! Fel is hívta, és megkérdezte tőle, hogy nincs-e valami szemrevaló szingli barátnője?
- Dehogy nincs! Gyertek a Persja-ba! Puccos klub, most nyílt a Floriańskán.
A Hírnökék el is mentek oda, rendeltek egy kört és várták Vikiéket. Ott iszogatott halál nyugodtan a Halál is. Egyszer csak megjelentek Vikiék a Csodálatos Budikornis hátán. Mikor a Halál meglátta ezt a valószerűtlen jelenséget, lóra kapott és kilovagolt Persja-ból. Az este jól alakult: iszogattak, táncikáltak, a zenész hülye történeteket és még hülyébb vicceket mesélt a lányoknak és az egyikkel később sikerült is eltöltenie egy felejthető éjszakát. Azért volt felejthető, mert másnap szinte semmire sem emlékezett, mikor tovább indultak.
(XVI.) Mivel ezek után igencsak siettek, hamar elértek az Isten háta mögötti faluba. Itt tudták meg, hogy a Nagy Bartini magával vitte a virágot és a nyulat is. Mit volt mit tenni, megint útra keltek a Nagy Bartini keresésére.
Az első faluban, ahová beértek, találkoztak egy utazó inszeminátorral, tőle megkérdezték, hogy hallott-e a Nagy Bartiniről. Az utazó inszeminátor egy kukkot se hallott róla.
Másodjára egy kisebb városba értek. Ott találkoztak a Bandával, akiket az alkohol szeretete és a fiatal értelmiségi szerepminta tartott össze. Nagyon trendi kis Banda volt, még meleg fiúcska is akadt köztük. Ők már természetesen hallottak a Nagy Bartiniről (a tájékozottság magabiztossá tesz). A szomszédos nagyvárosban lesz másnap fellépése.
Ahogy beértek másnap este a szomszédos nagyvárosba, egyszer csak egy sövény-elefánt robogott feléjük. Ennek már a fele se volt tréfa! Gyorsan elálltak az útjából. A sövény-elefánt elrobogott mellettük, ők pedig igencsak törték a fejüket, hogy hogyan tudott a Jóisten egy ilyen teremtményt létrehozni (ebből is kitűnik, hogy a mesehősök inkább a kreacionizmus pártján állnak). Hamarosan kiderült, hogy a Nagy Bartini még nagyobb ügyetlenségében életre keltett egy elefántformára vágott sövényrészt. Nem is sokat kellett várniuk, a város főutcáján már rohant is velük szembe a Nagy Bartini, nyomában pedig a sikertelen mutatvány és a városban esett károk miatt felbőszült tömeg. Mikor odaértek hozzájuk, az Angyal kihúzta lángpallosát, megállította a lincselni készülő tömeget, és azt mondta:
- Csak Istené a büntetés joga!
A tömeg kelletlenül ám, de szétoszlott.
- Vitéz daliák! Köszönöm, hogy megmentettetek! Én a Nagy Bartini vagyok ám ezek a tuskók… - de már nem fejezhette be, mert a Hírnök egyszerűen leütötte. Magukhoz vették az orchideát meg a nyuszit, és mentek a gonosz Okaczukhoz.
(XXV.) Három nap múlva el is érték a gonosz Okaczuk házát. (Istenem, ezek többet mászkálnak, mint a Gyűrűk ura szereplői!) Az ajtó tárva-nyitva volt, bementek hát a házba. A házban egy teremtett lélek se volt. Az udvaron találtak egy eléggé mocskos, hosszú szakállú öregembert, aki egy olajos hordó mellett ült, amiben égett a tűz. Amikor az Angyal meglátta az öregembert, felkiáltott:
- Főnök! Maga itt? Már szó szerint égre-földre kerestük!
- Csocsókám! Tudja, hogy van ez, az emberek elfordulása a hittől, az értékek kiüresedése. Ha az eget már nem népesítik be a hívők, mihez kezdjen egy hajléktalan Isten?
Ezeken a mondatokon sokatmondóan elhümmögtek, aztán megszólalt a Hírnök:
- Isten úr, nem tudja, hogy hol találjuk az Élet tüzét? Állítólag valahol itt van.
- Dehogy nem! Itt álltok mellette, - felelte a Teremtő.
- Ez az olajos hordóban égő láng lenne az Élet tüze? – kérdezte a Zenész.
- Profán életnek profán tűz. – válaszolta az Úr.
Ezen a mondaton is sokatmondóan elhümmögtek, aztán beledobták az orchideát a tűzbe.
Egy pillanat múlva ki is pattant a lány a tűzből. A megmentők azonban nem sokáig örülhettek a tűzbőlpattant menyecskének, mert egyszer csak megjelent a gonosz Okaczuk egy griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán.
- Most megfizettek, hogy betörtetek a házamba! Ártó varázslatot bocsátok mind a négyötökre! - de már nem volt ideje elkezdeni a varázsigét, mert az Angyal a lángpallosa egyetlen suhintásával levágta a fejét.
- Ezt mindig ki akartam próbálni. – tette hozzá a faarccal.
A Hírnök, a zenész és a királykisasszony elbúcsúztak a Teremtőtől és az Angyaltól, és a griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán hazarepültek. Búcsúzáskor a Hírnök még odaadta nekik az aranytallért, azzal a kikötéssel, hogy nem piára költik az egészet.
Az Isten háta mögötti faluban nagy vigasságot rendeztek a leány megszabadulásának tiszteletére. A talpalávalót maga Benedekmester húzta. Másnap pedig a királykisasszony megszökött a zenésszel.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Másnap el is kötött egy traktort a kastély majorságából és azzal ment árkon-bokron keresztül, hetedhét ország ellen. Hamarosan a királyság egyik Isten háta mögötti falujában kötött ki. Ott be is állt egyből napszámosnak. Hamarosan kitűnt a munkában való ügyességével és azzal, hogy mennyi szalonnát bírt megenni. Mikor nem voltak mezőgazdasági munkák, a helyi kocsmában, az Öt Földrészben dolgozott. A csehóban gyakran fellépett a Kalácska zenekar, olyan nagy slágereikkel, mint a Szegedy-Maszák fejét basznám az üvegasztalba és a Ha Horn Gyulával járhatnék egyszer. Ahogy múltak az évszakok, megint tavasz lett, aztán nyár és elérkezett a falu legnagyobb eseményének, az Aratóbálnak a napja.
(XIX.) Ahogyan az aratóbálra készültek, a mezőn, amit a bál megrendezésére kijelöltek, a rang rejtett királykisasszony talált egy nyulat. Nagyon aranyos kis nyuszi volt, világos barna szőrű, barna szemű és istenien tudott lazítani. A leány bár szerette jelenlegi életét, azért elég magányos volt, így hazavitte a tapsifülest.
(XIV.) Az Aratóbál előtti este a fogadóban megszállt egy Hírnök. Mivel uralkodó bolygója a Merkúr volt, igen szerette munkáját, keresztbe-kasul bejárta mind a hat világot, mind az öt földrészt. Sofőrökkel, póni expresszek és egyéb közlekedési járművek vezetőivel mindig jóban volt. A királylányban már az első pillantásra szimpátia gyulladt a Hírnök iránt. A Hírnök is érezte, hogy a királylányban van valami különleges, ám kicsit zavarta a királylány bocskorából kikandikáló kapca látványa. Szóba elegyedtek, jókat nevetgéltek, jó volt egymással eltölteni egy kis időt (a királylány, bár igen szociális természetű volt, senkinek a társaságában nem szeretett sok időt eltölteni). A Hírnök sok bolondság mellett érdekes dolgokat is mesélt (szinte csak ő mesélt, a királylányt nem is hagyta szóhoz jutni), távoli tájakról, emberekről regélt. A királylányban felébredt a kétely, hogy a kis falu, ahol él, nem minden világok legjobbika, talán világot kéne neki is látnia. A Hírnök, látva, hogy mennyire tetszenek a királylánynak a történetei, fel is ajánlotta neki, hogy tartson vele. Hozhatja a nyulat is. Ám mivel a Hírnök már másnap reggel indult tovább, ezért a Királylánynak nem sok ideje maradt a gondolkodásra. Ráadásul másnap volt az Aratóbál is, amire olyan régen várt.
(XXIX.) A leány végül mégiscsak úgy döntött, hogy marad ott, ahol van, és ahelyett, hogy a Hírnököt követné, elmegy az Aratóbálba, ott ropja hajnalig. A Hírnök nagyon csalódott volt, de hát mit volt mit tenni, folytatta az útját. A hercegkisasszony szépen meg is fürdött, még a füle mögött is megmosta, felvette a legszebb ruháját, és igencsak kicsinosította magát. A bálban is kitűnt szépségével, minden legény csak vele akarta ropni. Felfigyelt erre a nagyfokú érdeklődésre a gonosz Piroska néni is, a szomszéd falu boszorkánya, férje, Károly bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – életének megrontója, aki mellett minden növény elhervadt. Irigy is lett a leány szépségére és arra, hogy amerre táncolt, tavaszillat áradt belőle és az emberek kicsit vidámabbak lettek, ha őt nézték. Olyan nagy, oktalan haragra gyúlt a leány iránt, hogy azon nyomban fehér orchideává változtatta. Feketévé szerette volna, ám a leány lelke az anyjától és más emberektől elszenvedett lelki sebek ellenére is olyan tiszta maradt, hogy ez még virág alakjában is kiütközött. A fehér orchideát gyorsan felkapták a földről, friss vízbe tették, és másnaptól egy vázában állt a polgármester irodájában. És hogy mi lett a gonosz Piroska nénivel? Mielőtt a tömeg meglincselhette volna, az oktalan haragtól agyvérzést kapott és elpatkolt. Férje, Karcsi bácsi, pedig nemsokára talált egy másik asszonyt, a kedves Viola néni (Karcsi bácsi bukott a színes csajokra) személyében, akivel sokat kirándultak, kertészkedtek együtt, és újra felfedezték a testi szerelmet is.
(XXXVIII.) Igencsak szomorú lett viszont a kocsmáros, akinél a királykisasszony dolgozott a mezőgazdasági munkák szünetében. Hogyan lehetne visszaváltoztatni a fehér orchideát a leánnyá, ha az egyetlen ember, a gonosz Piroska néni is meghalt, aki tudta, hogy hogyan kell megtörni az átkot. Törte-törte erősen a fejét és egyszer csak eszébe jutott a Hírnök, akivel a leány igencsak összemelegedett. Ő világlátott ember, hátha tudja, hogyan törik meg egy átok, vagy legalább ismer olyat, aki meg tudja törni. Egyből fogta is idomított Füsti fecskéjét, a lábára kötözött egy üzenetet a legénynek és eleresztette a madarat, hogy keresse meg a Hírnököt. Ezek után már csak reménykedve a világosbarna nyuszi bundáját simogatta, akiről a leány elvarázsolása után Ő gondoskodott tovább.
A Füsti Fecske a hetedik királyságban rá is lelt a Hírnökre és át is adta neki az üzenetet. A legény igencsak elszomorodott a hír hallatán, és egyből elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony megtöri az átkot! Aztán utána rögtön eszébe is jutott: Na jó, de hogyan? Mert ő bizony semmit se konyított az ilyen dolgokhoz.
(XXVI.) Erősen gondolkodott, hogy hogyan is lásson hozzá, ám csak nagyanyja két tanácsa jutott eszébe: 1. Amikor csak tudsz, pisilj! 2. Egy jó bonyhádi tepsi mindig jól jön!
Az elsőt egyből meg is fogadta. A második megvalósításához pedig elment a legközelebbi Vasedénybe. Vett is egy szép piros, zománcos tepsit, kiváltott egy törzsvásárlói kártyát (bármikor jól jöhet) és amikor ment volna ki az üzletből, meglátott valami csillogó tárgyat a padlón. Egy aranytallér feküdt a földön. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe. Gyorsan felkapta, hátha jó lesz még valamire és folytatta útját.
(XVIII/1.) Volt már aranytallérja, bonyhádi tepsije, ki is pisilte magát rendesen, úgyhogy nyakába vette a világot, és mivel jobb ötlete nem volt, kedvenc városa felé vette az irányt: Irány Krakkó!
Mihelyst megérkezett, beleszagolt a levegőbe, megérezte a szelet, kihúzta magát és egy kicsit jobban is kezdte magát érezni. Megtette kedvenc dolgait: ivott egy kávét a Ryba Babelben, ivott egyet a Nowa Prowincjá-ban is, ott kakált is egyet, evett egy żureket és egy pierogi mięsne-t A bar mlecznyben, üldögélt a Wawelben, a Collegium Maius-ban és Mały Ryneken, evett zapiekankát a Plac Nowy-n, ivott sört az Alchemiában, a Singerben és az Eszewaria-ban (ahol a világ legfélelmetesebb wc-je van). Ahogy az Eszewaria-ban iszogatott, gondolkodva azon, hogy bár nagyon jól érzi magát, de még mindig nem tudja, hogyan törje meg a leány átkát, odajött hozzá egy cigányasszony, hogy jósol neki. A legény azt gondolta, hogy mi baj lehet belőle, és odaadta neki a jobb kezét.
- Szép, daliás, fiatal Szenátor Úr! Látom, hogy nagy a te bánatod, mert szíved választottját tragédia érte. Sötét erőket érzek ezzel kapcsolatban. Az én erőm kevés ehhez, de ismerek itt a közelben egy csodarabbit. Menj el hozzá, ő talán tud segíteni. A Świętego Sebastiánán lakik. Kicsit fura név egy utcának egy zsidónegyedben, de hát mit lehet ezekkel a pápista lengyelekkel kezdeni?
(XI.) Miután adott a cigányasszonynak egy 5 złotyst, felállt az asztaltól és elindult a kijárat felé, hogy megkeresse a Świętego Sebastianán a csodarabbit. Mielőtt kilépett volna az Eszewaria ajtaján, egy szőke, kékszemű lányka toppant elé, akiből sugárzott a megzabolázhatatlan értelem:
- Úgy ültél ott, azzal a cigányasszonnyal a félhomályban, ezen a helyen, aminek a legfélelmetesebb wc-je van a világon, mintha csak egy Cortazár-novella szereplői lettetek volna. Szimpatikus srác vagy, megkérnélek valamire. Ott van az a göndör, olasz srác, Nagyon tetszik nekem, lennél a szárnysegédem? Odamennél hozzá, és megkérdeznéd: Ismered Vikit?
A Hírnöknek is szimpatikus volt a leány, ezért azonnal ráállt a dologra.
- Jó tett helyébe, jót várj! Itt a mobilszámom. Ez mégis csak megbízhatóbb, mint egy postagalamb, palackposta vagy egy füsti fecske. Ha kell valami, csörögj rám!
A Hírnök oda is lépett a göndör olasz sráchoz, és Dante nyelvén fel is tette az előre megbeszélt kérdést. A göndör olasz még nem ismerte Vikit, de nagyon szívesen szóba elegyedett vele. Nagyon jól eldiskuráltak, az est végére össze is jöttek. Nagyon szép szerelem kerekedett köztük. De a Hírnök ezt már nem láthatta, mert útban volt a Świętego Sebastiana felé.
(X.) Végre valahára meg is érkezett a rabbihoz a Świętego Stefanara. A rabbi nagyon kedvesen fogadta, leültette, megkínálta kávéval és kerekpereccel. A Hírnök előadta, hogy mi is lenne az ő gondja-baja és a rabbi segítségét kérte. A rabbi ekkor szakállát simogatva hosszan magába mélyedt, meghányta-vetette magában, hogy hogyan is lehetne megtörni az átkot, majd egyszer csak felkiáltott:
- A cirkusz! Táborozik most itt, a Błonián egy vándorcirkusz, szegődj el hozzájuk, ők sok helyen járnak, vannak köztük vajákos emberek is, ők biztos tudnak segíteni a bajodon.
A legény szépen megköszönte a rabbi tanácsát, magában pedig ezt gondolta, hogy: - Nesze semmi, fogd meg jól! De azért elment a cirkuszhoz, és beállt hozzájuk plakátragasztónak. A cirkusz másnap tovább is állt.
(XXXII.) A Hírnök sok országot bejárt a truppal, sokfelé felléptek, de sehol sem talált rá arra, amivel megtörhetné a varázslatot. Ahogy egy éjszaka szomorúan üldögélt a tűznél, a cirkuszi kocsija előtt, egyszer csak a lángok közül kipattant egy Ördögfióka:
- Hát te meg mit búslakodsz, te legény? – kérdezte a kis sátánfattya.
A legény sorra előadta, hogy mi is az ő szíve búja és annak történetét is, hogy hogyan nem sikerült eddig hosszú útja során rábukkanni arra, hogyan lehetne megtörni az átkot.
- Egy percig se búslakodj, amíg engem látsz! Én elviszlek az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához, ő megmondja, mit kell tenned! Persze semmi jó tett helyébe jót várj! Mid van, amivel megveheted a szolgálataimat?
- Van egy aranytallérom meg egy bonyhádi tepsim. – válaszolta a Hírnök.
- Az aranyadat add annak, akinek kell, én a pokolban azzal nem sokra megyek. Viszont a tepsidet elveszem. Remekül lehet benne a bűnösöket sütögetni.
A legény rá is állt az alkura és követte az Ördögfiókát a pokol fenekére.
(III.) Időközben az Isten háta mögötti falu fogadójában megszállt a Nagy Bartini, a bűvész. Imponálóan grandiózus neve ellenére egy igen tehetségtelen bűvész volt, aki folyamatosan várt a nagy kiugrásra, arra, hogy világhírű legyen, ám ez ügyetlensége miatt sehogy sem akart összejönni. A fogadóban ő is hallott az átokról, és úgy gondolta, hogy itt van végre a nagy lehetőség, ha sikerül megtörnie az átkot, akkor biztos világhírű lesz! Az éj leple alatt magához is vette az orchideát a polgármesteri irodából és a nyulat a fogadóból, végtére is egy nyúl mindig jól jön egy bűvésztrükkhöz.
(XXVII.) Közben az ördögfióka is elvitte a Hírnököt az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához. A Hírnök elő is adta neki, hogy mi is az ő búja-bánata, és hogy milyen kalandos utat járt be eddig.
- Hát te aztán jól bejártad ungot-berket! De ne aggódj egy percet se, most már jó helyen jársz! A gonosz Piroska néninek van egy fia, egy Sárkány. Ő tudja, hogyan kell megtörni az átkot. De nem fogja jószántából megmondani. Foglyul kell ejtened és úgy kiszedned belőle a titkot! De vigyázz, nehogy megöld! Ha meghal, vele vész a titok is!
A Hírnök megköszönte a segítséget, és mivel nagyon nem volt ínyére az alvilág, sietősen indult is felfelé Isten kék ege felé, amikor az Öregördög utána szólt:
- Lassan a testtel! Én segítettem neked, te segítesz nekem. Itt van egy emberfia. Hallotta, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Na, ő pont gitáros akart lenni, de azért megfogadta ezt a tanácsot. Már nagyon unjuk, hogy folyton karattyol, olyan recepteket mesél, amikhez itt semmiféle alapanyag nincs és folyton a Desafinado-t játssza egy rosszsorsa érdemes ördög idegszálain. Vidd el tőlünk! Az ördögfióka majd felkísér titeket Isten kék ege alá!
Hamarosan megjelent a zenész-szakács-onemanshow is.
- Szuvidálom a burádat! Te leszel az új útitársam? Már úgyis untam kicsit itt, folyton csak a kondérban főzés! Semmi új gasztronómiai eljárás? Nincs igazam? T’sék? Meg folyton csak a kárhozottak hörgése! Nehogy már itt az legyen, hogy valami változatosabb háttérzenét rakjanak be! Na, induljunk!
Az ördögfióka fel is kísérte őket a felszínre. Útjukat egyből a Sárkány barlangja felé vették. A Hírnök útitársa egész úton hülye történeteket mesélt, olyan recepteket adott elő, amelyek alapanyagai közel s távol nem voltak fellelhetőek és eszkábált magának egy gitárt, amin folyton a Desafinado-t játszotta. Így értek el a Sárkány barlangjáig.
(XXXVII.) A barlang bejáratánál viszont megtorpantak. Egyiküknek se volt sok tapasztalata, hogy hogyan lehet foglyul ejteni egy Sárkányt. Egyszer csak felkiáltott a zenész:
- Van nekem egy haverom, egy Angyal. Csocsó. Ő biztos tud segíteni!
- Honnan vannak neked angyal haverjaid? – kérdezte a Hírnök.
Mikor pokolra szálltam, gondoltam bebiztosítom magam a másik oldalon is, mit lehet tudni? Akkor haverkodtunk össze Csocsóval – válaszolta a zenész és elővett valahonnan ruhája rejtekéből egy harsonát és megfújta.
Hamarosan megjelent az angyal is. Igaz, kicsit kövérkés, kopaszodó angyal volt, de igazi angyal. Elmondták neki, hogy mi lenne a feladat és a lelkére kötötték, hogy tartózkodjon a lángpallosa használatától. Így hárman aztán beléptek a barlangba.
(LXI.) Egész pontosan mindhárman nagy dérrel-dúrral berontottak.
- Mi ez az óriási lárma? – kérdezte a Sárkány, aki épp plüssfoteljében teát iszogatott egy hernyóselyem kínai köntösben, amire stílszerűen egy sárkányt hímeztek.
- Az anyád, a gonosz Piroska néni fehér orchideává változtatta szívem egyetlen szerelmét, és addig egy tapodtat sem moccanunk innen, amíg meg nem mondod, hogyan lehet megtörni az átkot! – válaszolta fennhangon a Hírnök.
- Először is: mindenki nyugodjon le a picsába! Szívesen megmondom, soha nem voltunk jóban az Öreglánnyal. Én Sárkány vagyok, de ő egy házisárkány volt.
- De hülye vicceid vannak. – vetette közbe az Angyal.
- A lényegre térve: el kell mennetek Okaczukhoz, a gonosz varázslóhoz. Nála van az Élet Tüze. Abba kell beledobni a virágot, és rögtön visszaváltozik a lány. Vagy fiú. Én nem ítélkezem.
- Lány. – felelte kissé sértődötten a Hírnök. – Hol találjuk ezt az Okaczukot?
- Telekszomszédok voltak velünk, onnan az ismeretség is. A kertészeti tippek és az őszinte emberi gonoszság voltak az anyámmal való barátságuk tartópillérei. – válaszolta a Sárkány.
A Hírnökék megköszönték a segítséget és indultak vissza az Isten háta mögötti faluba az orchideáért.
(LX.) A visszaúton ismét eljutottak Krakkóba. Mivel rájuk esteledett, ezért nem folytatták tovább az útjukat, hanem megszálltak egy hostel-ben, és belevetették magukat az éjszakába. Iszogatták a sörüket és a tatankájukat a Mleczarnia-ban, amikor a zenész megszólalt.
- Hírnök! Te ismerős vagy errefelé. Nem ismersz valami csajt errefelé, akit felszedhetnék?
A Hírnök erősen gondolkozott, aztán eszébe jutott Viki! Fel is hívta, és megkérdezte tőle, hogy nincs-e valami szemrevaló szingli barátnője?
- Dehogy nincs! Gyertek a Persja-ba! Puccos klub, most nyílt a Floriańskán.
A Hírnökék el is mentek oda, rendeltek egy kört és várták Vikiéket. Ott iszogatott halál nyugodtan a Halál is. Egyszer csak megjelentek Vikiék a Csodálatos Budikornis hátán. Mikor a Halál meglátta ezt a valószerűtlen jelenséget, lóra kapott és kilovagolt Persja-ból. Az este jól alakult: iszogattak, táncikáltak, a zenész hülye történeteket és még hülyébb vicceket mesélt a lányoknak és az egyikkel később sikerült is eltöltenie egy felejthető éjszakát. Azért volt felejthető, mert másnap szinte semmire sem emlékezett, mikor tovább indultak.
(XVI.) Mivel ezek után igencsak siettek, hamar elértek az Isten háta mögötti faluba. Itt tudták meg, hogy a Nagy Bartini magával vitte a virágot és a nyulat is. Mit volt mit tenni, megint útra keltek a Nagy Bartini keresésére.
Az első faluban, ahová beértek, találkoztak egy utazó inszeminátorral, tőle megkérdezték, hogy hallott-e a Nagy Bartiniről. Az utazó inszeminátor egy kukkot se hallott róla.
Másodjára egy kisebb városba értek. Ott találkoztak a Bandával, akiket az alkohol szeretete és a fiatal értelmiségi szerepminta tartott össze. Nagyon trendi kis Banda volt, még meleg fiúcska is akadt köztük. Ők már természetesen hallottak a Nagy Bartiniről (a tájékozottság magabiztossá tesz). A szomszédos nagyvárosban lesz másnap fellépése.
Ahogy beértek másnap este a szomszédos nagyvárosba, egyszer csak egy sövény-elefánt robogott feléjük. Ennek már a fele se volt tréfa! Gyorsan elálltak az útjából. A sövény-elefánt elrobogott mellettük, ők pedig igencsak törték a fejüket, hogy hogyan tudott a Jóisten egy ilyen teremtményt létrehozni (ebből is kitűnik, hogy a mesehősök inkább a kreacionizmus pártján állnak). Hamarosan kiderült, hogy a Nagy Bartini még nagyobb ügyetlenségében életre keltett egy elefántformára vágott sövényrészt. Nem is sokat kellett várniuk, a város főutcáján már rohant is velük szembe a Nagy Bartini, nyomában pedig a sikertelen mutatvány és a városban esett károk miatt felbőszült tömeg. Mikor odaértek hozzájuk, az Angyal kihúzta lángpallosát, megállította a lincselni készülő tömeget, és azt mondta:
- Csak Istené a büntetés joga!
A tömeg kelletlenül ám, de szétoszlott.
- Vitéz daliák! Köszönöm, hogy megmentettetek! Én a Nagy Bartini vagyok ám ezek a tuskók… - de már nem fejezhette be, mert a Hírnök egyszerűen leütötte. Magukhoz vették az orchideát meg a nyuszit, és mentek a gonosz Okaczukhoz.
(XXV.) Három nap múlva el is érték a gonosz Okaczuk házát. (Istenem, ezek többet mászkálnak, mint a Gyűrűk ura szereplői!) Az ajtó tárva-nyitva volt, bementek hát a házba. A házban egy teremtett lélek se volt. Az udvaron találtak egy eléggé mocskos, hosszú szakállú öregembert, aki egy olajos hordó mellett ült, amiben égett a tűz. Amikor az Angyal meglátta az öregembert, felkiáltott:
- Főnök! Maga itt? Már szó szerint égre-földre kerestük!
- Csocsókám! Tudja, hogy van ez, az emberek elfordulása a hittől, az értékek kiüresedése. Ha az eget már nem népesítik be a hívők, mihez kezdjen egy hajléktalan Isten?
Ezeken a mondatokon sokatmondóan elhümmögtek, aztán megszólalt a Hírnök:
- Isten úr, nem tudja, hogy hol találjuk az Élet tüzét? Állítólag valahol itt van.
- Dehogy nem! Itt álltok mellette, - felelte a Teremtő.
- Ez az olajos hordóban égő láng lenne az Élet tüze? – kérdezte a Zenész.
- Profán életnek profán tűz. – válaszolta az Úr.
Ezen a mondaton is sokatmondóan elhümmögtek, aztán beledobták az orchideát a tűzbe.
Egy pillanat múlva ki is pattant a lány a tűzből. A megmentők azonban nem sokáig örülhettek a tűzbőlpattant menyecskének, mert egyszer csak megjelent a gonosz Okaczuk egy griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán.
- Most megfizettek, hogy betörtetek a házamba! Ártó varázslatot bocsátok mind a négyötökre! - de már nem volt ideje elkezdeni a varázsigét, mert az Angyal a lángpallosa egyetlen suhintásával levágta a fejét.
- Ezt mindig ki akartam próbálni. – tette hozzá a faarccal.
A Hírnök, a zenész és a királykisasszony elbúcsúztak a Teremtőtől és az Angyaltól, és a griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán hazarepültek. Búcsúzáskor a Hírnök még odaadta nekik az aranytallért, azzal a kikötéssel, hogy nem piára költik az egészet.
Az Isten háta mögötti faluban nagy vigasságot rendeztek a leány megszabadulásának tiszteletére. A talpalávalót maga Benedekmester húzta. Másnap pedig a királykisasszony megszökött a zenésszel.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2014. augusztus 27., szerda
Mese LXII.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királykisasszony. Apja egy nagyon kicsi királyság uralkodója, vagy ahogy az ottani nyelven hívták, ÁFÉSZ-elnöke volt. A hercegkisasszony ábrándos lelkű kis buksza volt, szerette a színházat, az irodalmat, a kávét és minden reggel, miután átvágott egy nagyon szép parkon, az első dolga az volt, hogy rágyújtson. Röviden: egy igazi kis kultúrsznob volt.
Boldogan éldegélt apja birodalmában, nem sok gond akadt az életében. Ám amikor egyszer a kastély parkjában sétálgatott, egyszer csak elétoppant a Gonosz Pénzügyi Szektor, és foglyul ejtette. Egy hatalmas vasbeton- és üvegpalotába zárta és arra kényszerítette, hogy egész nap szerződéseket nézzen át és kockázatelemezze őket.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fess dalia, akinek mindig virág volt a gomblyukában. Bár voltak barátai, fura módon mégis vonzódott a számítógépekhez. Ezt is tanulta egy riadalmasan szomorú város egyetemén. A dalia szülei a nagyon kicsi királyság udvartartásához tartoztak, így amikor meghallotta, hogy a hercegnőt elrabolta a Gonosz Pénzügyi Szektor, elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony kiszabadítja a királykisasszonyt.
Ment-mendegélt, útja során kocsmákban és fogadókban szállt meg, sok erdőn vágott keresztül, de egyetlen varázslóval vagy boszorkánnyal sem találkozott, aki megmondta volna neki, hogy hogyan is szabadítsa ki a királykisasszonyt. Nem is volt rá szükség, mert a daliának már kész volt a terve. Hét nap gyaloglás után el is érkezett a Gonosz Pénzügyi Szektor palotájához. Pizzafutárnak adta ki magát, aki brokkolis-tofus-ananászos pizzát (a hercegkisasszony nem evett semmiféle húst, és a dalia nem akarta szíve hölgyének kiszabadítását semmiféle állati dögökkel telepakolt, Húsimádónak csúfolt pizzával bemocskolni) visz a könyvvizsgáló osztályra. Mivel már-már együgyűen becsületes képe volt, ezért nem volt nehéz dolga túljutni a biztonsági őrségen és a recepción. Ezek után megkereste az IT-t, ahol csak egy mogorva ír és egy autisztikus vonásokkal bíró indiai volt, akik ügyet sem vetettek rá. A dalia gyorsan megbénította a palota teljes számítógépes rendszerét, amiből akkora felfordulás lett az épületben, hogy mindenki eszét vesztve kezdett rohangálni fel-alá, mint a fej nélküli csirkék. A dalia kihasználva a felfordulást gyorsan a királykisasszony desk-jének csúfolt tömlöcéhez ment, karon fogta a lányt és mire az magához tért volna a megdöbbenéstől, kivitte az épületből.
- Szépséges úrnőm! Most már szabad vagy! – mondta a dalia a hercegnőnek, miután tisztes távolba kerültek a palotától, és a dalia találhatott egy térdalattnyi tiszta helyet, ahová letérdelhetett, megadva az uralkodói család tagjának járó tiszteletet. Mégis csak egy ÁFÉSZ-elnök lányával beszélt!
- Megmentettél, hős dalia! Mit kérsz cserébe? – tette fel a szokásos kérdést a hercegnő.
- Szeretném, hogy ha nekem adnád a keszkenődet, hogy otthonomban személyi számítógépemre tűzhessem. – adta meg a szokatlan választ a dalia.
- Megkaphatod a keszkenőmet, sőt még többet is! Tiéd lehet a kezem. Mivel már-már együgyűen becsületes képed van, biztos rendes srác lehetsz. Ráadásul olyan kemény a segged, hogy arról még a moszkitó is lepattan! Más esetben ragaszkodnék még két próbához, de ha elolvasod az Előre bejelentett gyilkosság krónikáját Gabitótól, akkor tényleg tiéd lesz a kezem. Lehet, hogy ez az egy próba kettővel is felér a számodra. – folytatta az egyre szokatlanabb párbeszédet a királylány.
- Azt nem Gábriel Garcia Márquez írta? – kérdezte a dalia.
- Neked talán Gábriel Garcia Márquez, de mi már régi haverok vagyunk. Egyébként plusz pont, hogy tudtad a szerzőt. – és a társalgást befejezendő a dalia kezébe is nyomta a könyvet, hisz mindig volt nála egy példány. Mondom én, hogy kultúrsznob volt!
A dalia el is olvasta a könyvet a királyságba vezető visszaúton. Egyébként tetszett neki. Mikor már a királyság határában jártak, egyszer csak látták ám, hogy egy nagy fekete fellegen feléjük robog a Gonosz Pénzügyi Szektor. A hercegnő nagyon megijedt, hisz nem akart visszamenni a börtönébe, ám a daliának a helyén volt a szíve. Gyorsan kikapta a virágot a gomblyukából, és a fellegbe dobta. A felleg azonnal szertefoszlott. Ekkor fogta a királykisasszonyt, és megcsókolta. Kicsit meg is csöcsörészte. Bár általában tartózkodtak szerelmük ilyen nyíltan való kinyilvánításától, de a szükség törvényt bont. A felleg után a Gonosz Pénzügyi Szektor is köddé vált. Hisz a Gonosz Pénzügyi Szektor két dolgot nem tudott elviselni: a Szépséget (lásd: virág és a szerelmes hercegkisasszony) és az érzelmeket (lásd: csöcsörészés). Végső soron a dalia több kárt okozott a Gonosz Pénzügyi Szektornak, mint a nagyon kicsi királysággal szomszédos nagyobb királyság nagyon kicsi uralkodója.
A két fiatal szerencsésen vissza is tért a nagyon kicsi királyságba, hamarosan össze is házasodtak. Lett egy szakajtónyi gyerekük, akik olyan szépek lettek, mint az anyjuk és olyan furfangosak, mint az apjuk.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Boldogan éldegélt apja birodalmában, nem sok gond akadt az életében. Ám amikor egyszer a kastély parkjában sétálgatott, egyszer csak elétoppant a Gonosz Pénzügyi Szektor, és foglyul ejtette. Egy hatalmas vasbeton- és üvegpalotába zárta és arra kényszerítette, hogy egész nap szerződéseket nézzen át és kockázatelemezze őket.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fess dalia, akinek mindig virág volt a gomblyukában. Bár voltak barátai, fura módon mégis vonzódott a számítógépekhez. Ezt is tanulta egy riadalmasan szomorú város egyetemén. A dalia szülei a nagyon kicsi királyság udvartartásához tartoztak, így amikor meghallotta, hogy a hercegnőt elrabolta a Gonosz Pénzügyi Szektor, elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony kiszabadítja a királykisasszonyt.
Ment-mendegélt, útja során kocsmákban és fogadókban szállt meg, sok erdőn vágott keresztül, de egyetlen varázslóval vagy boszorkánnyal sem találkozott, aki megmondta volna neki, hogy hogyan is szabadítsa ki a királykisasszonyt. Nem is volt rá szükség, mert a daliának már kész volt a terve. Hét nap gyaloglás után el is érkezett a Gonosz Pénzügyi Szektor palotájához. Pizzafutárnak adta ki magát, aki brokkolis-tofus-ananászos pizzát (a hercegkisasszony nem evett semmiféle húst, és a dalia nem akarta szíve hölgyének kiszabadítását semmiféle állati dögökkel telepakolt, Húsimádónak csúfolt pizzával bemocskolni) visz a könyvvizsgáló osztályra. Mivel már-már együgyűen becsületes képe volt, ezért nem volt nehéz dolga túljutni a biztonsági őrségen és a recepción. Ezek után megkereste az IT-t, ahol csak egy mogorva ír és egy autisztikus vonásokkal bíró indiai volt, akik ügyet sem vetettek rá. A dalia gyorsan megbénította a palota teljes számítógépes rendszerét, amiből akkora felfordulás lett az épületben, hogy mindenki eszét vesztve kezdett rohangálni fel-alá, mint a fej nélküli csirkék. A dalia kihasználva a felfordulást gyorsan a királykisasszony desk-jének csúfolt tömlöcéhez ment, karon fogta a lányt és mire az magához tért volna a megdöbbenéstől, kivitte az épületből.
- Szépséges úrnőm! Most már szabad vagy! – mondta a dalia a hercegnőnek, miután tisztes távolba kerültek a palotától, és a dalia találhatott egy térdalattnyi tiszta helyet, ahová letérdelhetett, megadva az uralkodói család tagjának járó tiszteletet. Mégis csak egy ÁFÉSZ-elnök lányával beszélt!
- Megmentettél, hős dalia! Mit kérsz cserébe? – tette fel a szokásos kérdést a hercegnő.
- Szeretném, hogy ha nekem adnád a keszkenődet, hogy otthonomban személyi számítógépemre tűzhessem. – adta meg a szokatlan választ a dalia.
- Megkaphatod a keszkenőmet, sőt még többet is! Tiéd lehet a kezem. Mivel már-már együgyűen becsületes képed van, biztos rendes srác lehetsz. Ráadásul olyan kemény a segged, hogy arról még a moszkitó is lepattan! Más esetben ragaszkodnék még két próbához, de ha elolvasod az Előre bejelentett gyilkosság krónikáját Gabitótól, akkor tényleg tiéd lesz a kezem. Lehet, hogy ez az egy próba kettővel is felér a számodra. – folytatta az egyre szokatlanabb párbeszédet a királylány.
- Azt nem Gábriel Garcia Márquez írta? – kérdezte a dalia.
- Neked talán Gábriel Garcia Márquez, de mi már régi haverok vagyunk. Egyébként plusz pont, hogy tudtad a szerzőt. – és a társalgást befejezendő a dalia kezébe is nyomta a könyvet, hisz mindig volt nála egy példány. Mondom én, hogy kultúrsznob volt!
A dalia el is olvasta a könyvet a királyságba vezető visszaúton. Egyébként tetszett neki. Mikor már a királyság határában jártak, egyszer csak látták ám, hogy egy nagy fekete fellegen feléjük robog a Gonosz Pénzügyi Szektor. A hercegnő nagyon megijedt, hisz nem akart visszamenni a börtönébe, ám a daliának a helyén volt a szíve. Gyorsan kikapta a virágot a gomblyukából, és a fellegbe dobta. A felleg azonnal szertefoszlott. Ekkor fogta a királykisasszonyt, és megcsókolta. Kicsit meg is csöcsörészte. Bár általában tartózkodtak szerelmük ilyen nyíltan való kinyilvánításától, de a szükség törvényt bont. A felleg után a Gonosz Pénzügyi Szektor is köddé vált. Hisz a Gonosz Pénzügyi Szektor két dolgot nem tudott elviselni: a Szépséget (lásd: virág és a szerelmes hercegkisasszony) és az érzelmeket (lásd: csöcsörészés). Végső soron a dalia több kárt okozott a Gonosz Pénzügyi Szektornak, mint a nagyon kicsi királysággal szomszédos nagyobb királyság nagyon kicsi uralkodója.
A két fiatal szerencsésen vissza is tért a nagyon kicsi királyságba, hamarosan össze is házasodtak. Lett egy szakajtónyi gyerekük, akik olyan szépek lettek, mint az anyjuk és olyan furfangosak, mint az apjuk.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2014. augusztus 22., péntek
2014. július 28., hétfő
Mese LXI.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Szép volt, eszes, nevettető adomák nagy tudója. Ács-esztergályosként tengette életét.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Legény. Úgy nézett ki, mint egy Törpe, okos volt, és még a leánynál is nevettetőbb adomákat tudott. Ebből is élt, hetet-havat hordott össze, amit az emberek nagyon szerettek, és ezért felfogadták különféle munkákra, csak hogy hallgathassák elmés és nem éppen nemes történeteit.
A két fiatal egy Fekete Bárányok-koncerten találkozott, amire a barátaik cibálták el őket. Egyből szép barátság szövődött köztük, amely később mélységes szeretetté mélyült. Együtt jártak furábbnál-furább koncertekre, filmekre, sőt egyszer még kísérleti színházban is voltak, de sajnos a kísérlet nem sikerült. Szokásukká vált, hogy arab kifőzdék gyros-szagú homályában kávéztak.
A gonosz varázsló, Okaczuk azonban megirigyelte kapcsolatukat, ezért forgószélt bocsátott rájuk, amely a két fiatalt a szélrózsa két pontjára repítette. Legalábbis ezt szerette volna a mágus, ám nem volt akkora nagy tudora a varázslásnak, mint ahogyan azt hitte magáról, ezért a két fiatal ugyanannak az erdőnek a két végében ért földet.
A Leány eszmélt először. Ahogy ment–mendegélt az erdő sűrűjében, egyszer egy medvére lett figyelmes, ami egy ketrecben csücsült. Meg is kérdezte tőle:
- Hát te, Medvekoma, miért senyvedsz itt?
- Engem egy gonosz óriás elrabolt, hogy elszakítson kedves kis barátomtól. Tudod, az Óriásnak is van barátja, egy rettenetes sárkány. Bár barátságnak azt nem igazán nevezném, náluk inkább csak munkakapcsolatról van szó. Tudod, mind a ketten a Szörnyek Céhének tagjai. Ismered az ilyen társaságokat: tagdíj, titkos kézfogás, évenkénti unalmas díszvacsora, miegymás. A legutóbbi díszvacsora annyira riadalmasan szomorú volt, hogy az Óriás és a Sárkány kitalálták, hogy inkább meglépnek a buliról, és szórakozásképpen elrabolnak valakit, aki a ház körüli teendőket végzi. Szerencsétlenségünkre mi akadtunk először az útjukba. Ám, mivel mind a ketten szörnyek és persze kapatosra is itták magukat, ezért hamar összevesztek, hogy melyiküké melyikünk legyen. Egyszer csak a Sárkány karmai közé kapta szegény kis barátomat, és elrepült vele. Én pedig itt maradtam az Óriásnak. Hamar világossá vált számára, hogy egy medve nem éppen született háztartási alkalmazott. Láttál te már például medvét söprögetni? Szóval miután belátta, hogy takarítónak haszontalan vagyok, inkább bezárt ide, a legközelebbi bankettig, ahol majd feltálalnak.
- Hát ez szörnyű! – rémüldözött a Leány, aki alapvetően vegetáriánus volt, de azért a szalonnának nem tudott ellenállni. Egyből meg is fogadta, hogy megmenti a medvét.
Mikor jött az Óriás, elé is állt.
- Mit akarsz, te mitugrász? A kisujjammal szétnyomlak!
- Ó, hatalmas Óriás! Azt hallottam, hogy te vagy a Szörnyek Céhének legkiválóbb tagja, ezért szeretnék hódolatom jeléül táncolni neked.
- Na, nem bánom, te kis körömpiszok! Szórakoztass!
A Leány olyan gyönyörűen táncolt, hogy még a környék vadállatai is odasereglettek, sutba dobva minden elővigyázatosságot, amit az Óriással szemben tápláltak. Az Óriás is annyira le volt nyűgözve, hogy meg sem bírt mozdulni. Ezt használta ki a Leány, aki miközben a szörny lábai között ropta táncát, körbetekerte az Óriás lábait egy kötéllel (praktikus lányka volt, még a mese bűvölete sem tehetné lehetővé azon dolgok leírását, ami a táskájában lapult), amit egyszer csak meghúzott, és az Óriás elvágódott. A Leány az Óriás sűrű szitkozódása közepette leakasztotta a kulcsot, és kiszabadította a Medvét.
- Köszönöm, te derék Leány, hogy kiszabadítottál! Jó tett, helyébe jót várj! Itt van az én másik jó barátom, a Kispanda, más néven a Vörös Macskamedve. Tudod, ezek távol-keletiek sok trükkös dolgot ismernek. Ő például, tudja változtatni az alakját. Ülj fel a hátára, ő majd elvisz oda, ami az úti célod.
A Leány megköszönte, és tovább indult.
A Legény is, ahogy magához tért, egyből bemerészkedett az erdőbe. Ő is talált egy tisztáson egy ketrecbe zárt medvét, akinek viszont elég virágos kedve volt.
- Te miért vagy ilyen vidám, Medvekoma, mikor egy ketrecben sínylődsz?
- Miért hagynám, hogy egy kis raboskodás elvegye a jó kedvem? Fiatal bocs koromban a Szargólem birodalmában éltem, ha azt túléltem, egy nyavalyás Sárkány csak nem fog ki rajtam. Azért mégis csak jó lenne, ha kiszabadítanál, hogy újra találkozhassak az én kedves barátommal, aki viszont egy Óriásnál raboskodik.
A Legény rá is állt, hogy kiszabadítja a mackót, úgysem volt éppen jobb dolga. A nap folyamán készített a Sárkánynak egy tofus szendvicset teljes kiőrlésű zsemléből. A Sárkány ugyanis fitneszfasiszta volt. Jött is a Sárkány:
- Mit akarsz itt, te Sárkányfog vetemény? Ja nem, az én vagyok – ebből is kiviláglik, hogy mint a fitneszfasiszták általában, a Sárkány sem volt éppen eszes.
- Ó, félelmetes Sárkány! Úgy hallottam, hogy te vagy itt a legfélelmetesebb Szörny a környéken, és hogy elnyerjem jó indulatodat, készítettem neked egy tofus szendvicset teljes kiőrlésű zsemlével.
- Na, add csak ide, úgyis farkaséhes vagyok! – azzal a bele is harapott, ám amikor megérezte, hogy a szendvicsben kristálycukor és finomított fehér liszt van, a szervezete annyira nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött nagy mennyiségű szénhidrát-bevitellel, hogy egyből szörnyet halt. A Legény kiszabadította a Medvét, aki így szólt:
- Jó tett helyébe jót várj. Itt van egy Indiai Orrszarvú. Cserediák a közeli erdészeti egyetemen, de nem igazán találja itt a helyét. Pattanj fel a hátára, ő majd elvisz, ahová szeretnéd. Neki is biztos jót fog tenni egy kis változatosság.
A két mackó végre újra egymásra talált, és elmesélték egymásnak, hogyan is menekültek meg. Akkor jöttek rá arra is, hogy szinte semmit sem tudnak a megmentőikről. Ha a két maci megkérdezte volna, hogy mi járatban vannak errefelé, akkor talán a két fiatal előbb találkozhatott volt, de akkor hová lenne a mesék hármas egysége? Mi? T’sék?
A két fiatal szinte egyszerre ért ugyanabba a riadalmasan szomorú városba, csak épp a város két végén vettek ki szállást. A város azért volt riadalmasan szomorú, mert egy (céhenkívüli) boszorkány elátkozta a helyi tévé szépségesen buta időjósnőjét és annak vőlegényét, aki egyébként szart sem csinált, de azt kamerák előtt. (Új korok, új hősök.)
Miközben a Leány fogadójának söntésében üldögélt, egyszer csak odaült mellé, egy piszkos szakállú vénember.
- Szépséges hölgy! Nem hívnál meg egy szegény öregembert egy fröccsire?
- Üsse kő! Kocsmáros! Egy fröccsöt az úrnak!
- Jó tett helyébe jót várj! Én Kuczako vagyok, a piszkosfehér varázsló. Elmondom, hogyan szabadíthatod ki fogságából a Mindannyiunk Szeretett Florentinoját! Le kell tépned a Sárga Rózsát, és belehajítanod a Mesék Tengerébe!
- Egy rózsa ment meg egy férfit? Nem buzis ez egy kicsit? – hitetlenkedett a lány.
- Mit tehetünk, metroszexuális az istenadta!- válaszolta a varázsló.
- Rendben – mondta a Leány, egy sóhajtással belenyugodva a válaszba – hol találom azt a rózsát?
- Itt van a közeli téren, egy virágágyásban.
- És hol találom a Mesék Tengerét?
- Az meg ott folyik a város másik végén. Úgy is hívják: 761. Számú Állami Főfolyás.
A Leány el is indult az éj leple alatt megmenteni Florentinot, hisz alapjában véve mindig szerette a kalandokat. Megtalálta, a rózsát, le is tépte, ám ezt meglátta egy falka álnok közterület-fenntartó, akik egyből a nyomába eredtek. Alig tudott eliszkolni előlük. Sikerült is a rózsát a 761. Számú Állami Főfolyásba dobni. Az átok meg is tört, Florentino hosszú ideig a lapok címlapján szerepelt, majd önálló műsort is kapott.
A Legény miközben éjszaka kinézett az ablakán, látta, hogy közterület-fenntartók üldöznek valami szegény lányt. – Milyen fura egy város ez, ahol időjósnők miatt keseregnek, de szegény lányokat üldöznek! – gondolta magában a Legény, és lement a fogadója söntésébe, meginni egy pofa sört. Ahogy iddogált, egyszer csak mellé telepedett egy piszkos szakállú vénember.
- Derék dalia! Meghívnál egy szegény öregembert egy fröccsire? – kérdezte az idős bácsi, akiről az olvasó már kitalálhatta, hogy Kuczako volt. Nem csak piszkosfehér varázsló volt, hanem egy alkoholista fröccskolduló is, de egy deszakralizálódott világban már csak ez a Szent Emberek sorsa.
- Egye fene! Kocsmáros, egy fröccsöt az úrnak! – kiáltotta a legény.
- Jó tett helyébe, jót várj! – mondta a varázsló, miután lehörpintette az első kortyot – elmondom, hogyan szabadíthatod ki Conchitát, a szépséges időjósnőt. Menj el az Ezerhangú Fához, vágd meg a törzsét, ki fog buggyanni három csepp a fa nedvéből. Azokat fogd fel, és cseppentsd rá a szépséges tévés személyiségre.
- Megvágni egy fa törzsét? Nem éppen környezettudatos megoldás. – mondta a Legény.
- Mit tehetnénk, a mesék már csak ilyenek. – szólt ki az elbeszélésből a varázsló – Ám nem véletlenül hívják Ezerhangú Fának. Csak egy különleges baltával lehet megvágni, úgy, hogy ne adjon egyetlen hangot se. Mert ha egyetlen hangot is ad, arra felriad a Köztársasági Őrezred, és akkor: jaj az életednek!
- És hol találok ilyen baltát? – kérdezte a Legény.
- Épp van nálam egy. Egy kőműves-fröccsért el is adom neked. A fát pedig a közeli téren találod. Gyökeréig le van betonozva.
A Legény el is indult megmenteni a szépséges Conchitát, jobb dolga éppen úgyse akadt. El is ért a közeli térre, meg is vágta a fa törzsét. Az első két cseppet fel is tudta fogni, ám a harmadik a földre esett, és azonnal be is szívódott a betonba. Még a mesékben sem sikerülhet minden. Az időjósnő elátkozva maradt, Florentino hamarosan talált másik mennyasszonyt, a város másik bálványt és az egyetemes kultúra is egészen jól járt.
Azért Kuczako, a piszkosfehér varázsló megmondhatta volna a két fiatalnak, hogy egy városban vannak azzal, amit a legjobban keresnek: a másikkal, de akkor hová lenne a mesék hármas egysége? Mi? T’sék?
A Leány és a Legény is folytatta útját. Hamarosan egy útelágazáshoz értek. A Legény balra indult, a Leány jobbra.
A Leány hamarosan egy kisvárosba ért, ahol éppen tollba és szurokba akartak forgatni valami vékony, szemüveges alakot.
- Jóemberek! Mi a bajotok ezzel az emberrel? – kérdezte, hiszen nagyfokú szociális érzékenység munkálkodott benne, és mindig a gyengébbek oldalára állt.
- Ez az ember borzalmas költeményeket ír! – felelte fennhangon az egyik feldühödött helybéli.
- Az még nem lenne baj. – próbálta nyugtatni a kedélyeket a Leány.
- Az még nem! De fennhangon elő is adja őket! – ordibálta egy másik atyafi.
A Leány látta, hogy itt nem babra megy a játék, elővette a kötelét, meglasszózta a vékonydongájú fűzfapoétát, felhúzta magához a Kispandára, és elvágtattak.
- Fogadd hálámat, úrnőm! – mondta a költő – Mostantól életem végéig csak a te dicsőségedet fogom zengeni!
Ezzel bele is kezdett egy maga által szerzett szonettkoszorúba, amit a Leány tiszteletére átigazított néhány helyen. A Leány ekkor igazolva látta a régi mondást, hogy: Minden jótett elnyeri méltó büntetését, és már azon gondolkodott, hogy a történet folyamán harmadszor is használja a kötelet, de inkább otthagyta az út szélén a Poétát. Az, észre sem véve megmentője eltűnését, szavalt tovább.
A Legény is egy városba ért, ahol éppen tollba és szurokba akartak forgatni egy atlétikus termetű fiúcskát.
- Jóemberek! Mi bajotok ezzel a legénykével? – kérdezte, hiszen szociálisan éppen olyan érzékeny volt, mint a Leány, csak ezt jobban titkolta.
- Ez a kis ficsúr, pénzt csalt ki tőlünk, hogy bűvészmutatványokkal szórakoztat minket, ám kiderült, hogy igen ügyetlen. Most meg nem akarja visszaadni a pénzünk! Azt mondja: Elment borra, meg leányra!
A Legény látta, hogy ennek az egésznek fele sem tréfa, Rinocéroszával elzavarta a feldühödött helybelieket, és a fiúcskát maga mellé ültetve elrobogtak.
Mikor megálltak, a Legény megkérdezte, hogy mi igaz, abból, amit a feldühödött városlakók mondtak.
- Minden. – felelte a fiúcska ajkán hamiskás mosollyal – Eredetileg Légtornász vagyok, az egyik legjobb ebben a szakmában, csak ezeknek a bugrisoknak az nem kell. Ezért kezdtem el bűvészkedni. De arról meg kiderült, hogy nem megy. Sebaj, majd rekreációt oktatok valahol. Csak azt kell kiderítenem, mi is az. És te mit keresel errefelé? (Végre valamelyik megmentett megkérdezi, és nem csak magával van elfoglalva! – a szerző jegyzete)
A Legény elmesélte töviről-hegyire, hogy mi történt.
- Jaj, barátom! Az egyik legfontosabb dolgot veszítetted el, és ne is nyugodj bele, amíg újra meg nem találod! Mert bár izgalmas kalandokban volt az utóbbi időben részed, azért ez fel sem érhet azzal az idővel, amit azzal a Leánnyal töltesz! Szóval, keresd meg minél gyorsabban, és ne Sárkányokkal, átkokkal és taplókkal hadakozz!
- Ez szívem leghőbb vágya, de nem tudom, hol keressem? – felelte a legény.
- Meg fogod találni, ne aggódj. Teheránban lehet kávét kapni?
- Lehet. –felelte a Legény.
- Néha nem, de ez már egy másik történet. – mondta a fiúcska, és tekintetében valami garabonciásság csillogott.
Másnap a Legény és a fiúcska elbúcsúztak egymástól.
Ahogy a Leány folytatta útját, egyszer csak az út mellett megpillantott egy török gyrosost. Eszébe jutottak a szép emlékek, és betért egy kávéra.
Ahogy a Legény folytatta útját, egyszer csak az út mellett megpillantott egy török gyrosost. Eszébe jutottak a szép emlékek, és betért egy kávéra.
A kifőzde Vigyorgós Karimé volt, akinek segédkezett Mosolygós Abdul is.
- Gyerünk, Abdulka! Két kávét, három cukorral, tej nélkül!
- Máris, Karimka!
- Csak Karim, nem Karimka. Ne bizalmaskodjunk, Abdulka! – felelte szigorúan Karim.
A két fiatal körülnézett, hogy ki issza még ugyanúgy a kávét, mint ő. Nagy volt az öröm, amikor egymásra ismertek, rögtön egymás nyakába is borultak.
Többet el sem hagyták egymást, csak rövidebb időre, hogy a másik kicsit fel tudjon lélegezni.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Legény. Úgy nézett ki, mint egy Törpe, okos volt, és még a leánynál is nevettetőbb adomákat tudott. Ebből is élt, hetet-havat hordott össze, amit az emberek nagyon szerettek, és ezért felfogadták különféle munkákra, csak hogy hallgathassák elmés és nem éppen nemes történeteit.
A két fiatal egy Fekete Bárányok-koncerten találkozott, amire a barátaik cibálták el őket. Egyből szép barátság szövődött köztük, amely később mélységes szeretetté mélyült. Együtt jártak furábbnál-furább koncertekre, filmekre, sőt egyszer még kísérleti színházban is voltak, de sajnos a kísérlet nem sikerült. Szokásukká vált, hogy arab kifőzdék gyros-szagú homályában kávéztak.
A gonosz varázsló, Okaczuk azonban megirigyelte kapcsolatukat, ezért forgószélt bocsátott rájuk, amely a két fiatalt a szélrózsa két pontjára repítette. Legalábbis ezt szerette volna a mágus, ám nem volt akkora nagy tudora a varázslásnak, mint ahogyan azt hitte magáról, ezért a két fiatal ugyanannak az erdőnek a két végében ért földet.
A Leány eszmélt először. Ahogy ment–mendegélt az erdő sűrűjében, egyszer egy medvére lett figyelmes, ami egy ketrecben csücsült. Meg is kérdezte tőle:
- Hát te, Medvekoma, miért senyvedsz itt?
- Engem egy gonosz óriás elrabolt, hogy elszakítson kedves kis barátomtól. Tudod, az Óriásnak is van barátja, egy rettenetes sárkány. Bár barátságnak azt nem igazán nevezném, náluk inkább csak munkakapcsolatról van szó. Tudod, mind a ketten a Szörnyek Céhének tagjai. Ismered az ilyen társaságokat: tagdíj, titkos kézfogás, évenkénti unalmas díszvacsora, miegymás. A legutóbbi díszvacsora annyira riadalmasan szomorú volt, hogy az Óriás és a Sárkány kitalálták, hogy inkább meglépnek a buliról, és szórakozásképpen elrabolnak valakit, aki a ház körüli teendőket végzi. Szerencsétlenségünkre mi akadtunk először az útjukba. Ám, mivel mind a ketten szörnyek és persze kapatosra is itták magukat, ezért hamar összevesztek, hogy melyiküké melyikünk legyen. Egyszer csak a Sárkány karmai közé kapta szegény kis barátomat, és elrepült vele. Én pedig itt maradtam az Óriásnak. Hamar világossá vált számára, hogy egy medve nem éppen született háztartási alkalmazott. Láttál te már például medvét söprögetni? Szóval miután belátta, hogy takarítónak haszontalan vagyok, inkább bezárt ide, a legközelebbi bankettig, ahol majd feltálalnak.
- Hát ez szörnyű! – rémüldözött a Leány, aki alapvetően vegetáriánus volt, de azért a szalonnának nem tudott ellenállni. Egyből meg is fogadta, hogy megmenti a medvét.
Mikor jött az Óriás, elé is állt.
- Mit akarsz, te mitugrász? A kisujjammal szétnyomlak!
- Ó, hatalmas Óriás! Azt hallottam, hogy te vagy a Szörnyek Céhének legkiválóbb tagja, ezért szeretnék hódolatom jeléül táncolni neked.
- Na, nem bánom, te kis körömpiszok! Szórakoztass!
A Leány olyan gyönyörűen táncolt, hogy még a környék vadállatai is odasereglettek, sutba dobva minden elővigyázatosságot, amit az Óriással szemben tápláltak. Az Óriás is annyira le volt nyűgözve, hogy meg sem bírt mozdulni. Ezt használta ki a Leány, aki miközben a szörny lábai között ropta táncát, körbetekerte az Óriás lábait egy kötéllel (praktikus lányka volt, még a mese bűvölete sem tehetné lehetővé azon dolgok leírását, ami a táskájában lapult), amit egyszer csak meghúzott, és az Óriás elvágódott. A Leány az Óriás sűrű szitkozódása közepette leakasztotta a kulcsot, és kiszabadította a Medvét.
- Köszönöm, te derék Leány, hogy kiszabadítottál! Jó tett, helyébe jót várj! Itt van az én másik jó barátom, a Kispanda, más néven a Vörös Macskamedve. Tudod, ezek távol-keletiek sok trükkös dolgot ismernek. Ő például, tudja változtatni az alakját. Ülj fel a hátára, ő majd elvisz oda, ami az úti célod.
A Leány megköszönte, és tovább indult.
A Legény is, ahogy magához tért, egyből bemerészkedett az erdőbe. Ő is talált egy tisztáson egy ketrecbe zárt medvét, akinek viszont elég virágos kedve volt.
- Te miért vagy ilyen vidám, Medvekoma, mikor egy ketrecben sínylődsz?
- Miért hagynám, hogy egy kis raboskodás elvegye a jó kedvem? Fiatal bocs koromban a Szargólem birodalmában éltem, ha azt túléltem, egy nyavalyás Sárkány csak nem fog ki rajtam. Azért mégis csak jó lenne, ha kiszabadítanál, hogy újra találkozhassak az én kedves barátommal, aki viszont egy Óriásnál raboskodik.
A Legény rá is állt, hogy kiszabadítja a mackót, úgysem volt éppen jobb dolga. A nap folyamán készített a Sárkánynak egy tofus szendvicset teljes kiőrlésű zsemléből. A Sárkány ugyanis fitneszfasiszta volt. Jött is a Sárkány:
- Mit akarsz itt, te Sárkányfog vetemény? Ja nem, az én vagyok – ebből is kiviláglik, hogy mint a fitneszfasiszták általában, a Sárkány sem volt éppen eszes.
- Ó, félelmetes Sárkány! Úgy hallottam, hogy te vagy itt a legfélelmetesebb Szörny a környéken, és hogy elnyerjem jó indulatodat, készítettem neked egy tofus szendvicset teljes kiőrlésű zsemlével.
- Na, add csak ide, úgyis farkaséhes vagyok! – azzal a bele is harapott, ám amikor megérezte, hogy a szendvicsben kristálycukor és finomított fehér liszt van, a szervezete annyira nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött nagy mennyiségű szénhidrát-bevitellel, hogy egyből szörnyet halt. A Legény kiszabadította a Medvét, aki így szólt:
- Jó tett helyébe jót várj. Itt van egy Indiai Orrszarvú. Cserediák a közeli erdészeti egyetemen, de nem igazán találja itt a helyét. Pattanj fel a hátára, ő majd elvisz, ahová szeretnéd. Neki is biztos jót fog tenni egy kis változatosság.
A két mackó végre újra egymásra talált, és elmesélték egymásnak, hogyan is menekültek meg. Akkor jöttek rá arra is, hogy szinte semmit sem tudnak a megmentőikről. Ha a két maci megkérdezte volna, hogy mi járatban vannak errefelé, akkor talán a két fiatal előbb találkozhatott volt, de akkor hová lenne a mesék hármas egysége? Mi? T’sék?
A két fiatal szinte egyszerre ért ugyanabba a riadalmasan szomorú városba, csak épp a város két végén vettek ki szállást. A város azért volt riadalmasan szomorú, mert egy (céhenkívüli) boszorkány elátkozta a helyi tévé szépségesen buta időjósnőjét és annak vőlegényét, aki egyébként szart sem csinált, de azt kamerák előtt. (Új korok, új hősök.)
Miközben a Leány fogadójának söntésében üldögélt, egyszer csak odaült mellé, egy piszkos szakállú vénember.
- Szépséges hölgy! Nem hívnál meg egy szegény öregembert egy fröccsire?
- Üsse kő! Kocsmáros! Egy fröccsöt az úrnak!
- Jó tett helyébe jót várj! Én Kuczako vagyok, a piszkosfehér varázsló. Elmondom, hogyan szabadíthatod ki fogságából a Mindannyiunk Szeretett Florentinoját! Le kell tépned a Sárga Rózsát, és belehajítanod a Mesék Tengerébe!
- Egy rózsa ment meg egy férfit? Nem buzis ez egy kicsit? – hitetlenkedett a lány.
- Mit tehetünk, metroszexuális az istenadta!- válaszolta a varázsló.
- Rendben – mondta a Leány, egy sóhajtással belenyugodva a válaszba – hol találom azt a rózsát?
- Itt van a közeli téren, egy virágágyásban.
- És hol találom a Mesék Tengerét?
- Az meg ott folyik a város másik végén. Úgy is hívják: 761. Számú Állami Főfolyás.
A Leány el is indult az éj leple alatt megmenteni Florentinot, hisz alapjában véve mindig szerette a kalandokat. Megtalálta, a rózsát, le is tépte, ám ezt meglátta egy falka álnok közterület-fenntartó, akik egyből a nyomába eredtek. Alig tudott eliszkolni előlük. Sikerült is a rózsát a 761. Számú Állami Főfolyásba dobni. Az átok meg is tört, Florentino hosszú ideig a lapok címlapján szerepelt, majd önálló műsort is kapott.
A Legény miközben éjszaka kinézett az ablakán, látta, hogy közterület-fenntartók üldöznek valami szegény lányt. – Milyen fura egy város ez, ahol időjósnők miatt keseregnek, de szegény lányokat üldöznek! – gondolta magában a Legény, és lement a fogadója söntésébe, meginni egy pofa sört. Ahogy iddogált, egyszer csak mellé telepedett egy piszkos szakállú vénember.
- Derék dalia! Meghívnál egy szegény öregembert egy fröccsire? – kérdezte az idős bácsi, akiről az olvasó már kitalálhatta, hogy Kuczako volt. Nem csak piszkosfehér varázsló volt, hanem egy alkoholista fröccskolduló is, de egy deszakralizálódott világban már csak ez a Szent Emberek sorsa.
- Egye fene! Kocsmáros, egy fröccsöt az úrnak! – kiáltotta a legény.
- Jó tett helyébe, jót várj! – mondta a varázsló, miután lehörpintette az első kortyot – elmondom, hogyan szabadíthatod ki Conchitát, a szépséges időjósnőt. Menj el az Ezerhangú Fához, vágd meg a törzsét, ki fog buggyanni három csepp a fa nedvéből. Azokat fogd fel, és cseppentsd rá a szépséges tévés személyiségre.
- Megvágni egy fa törzsét? Nem éppen környezettudatos megoldás. – mondta a Legény.
- Mit tehetnénk, a mesék már csak ilyenek. – szólt ki az elbeszélésből a varázsló – Ám nem véletlenül hívják Ezerhangú Fának. Csak egy különleges baltával lehet megvágni, úgy, hogy ne adjon egyetlen hangot se. Mert ha egyetlen hangot is ad, arra felriad a Köztársasági Őrezred, és akkor: jaj az életednek!
- És hol találok ilyen baltát? – kérdezte a Legény.
- Épp van nálam egy. Egy kőműves-fröccsért el is adom neked. A fát pedig a közeli téren találod. Gyökeréig le van betonozva.
A Legény el is indult megmenteni a szépséges Conchitát, jobb dolga éppen úgyse akadt. El is ért a közeli térre, meg is vágta a fa törzsét. Az első két cseppet fel is tudta fogni, ám a harmadik a földre esett, és azonnal be is szívódott a betonba. Még a mesékben sem sikerülhet minden. Az időjósnő elátkozva maradt, Florentino hamarosan talált másik mennyasszonyt, a város másik bálványt és az egyetemes kultúra is egészen jól járt.
Azért Kuczako, a piszkosfehér varázsló megmondhatta volna a két fiatalnak, hogy egy városban vannak azzal, amit a legjobban keresnek: a másikkal, de akkor hová lenne a mesék hármas egysége? Mi? T’sék?
A Leány és a Legény is folytatta útját. Hamarosan egy útelágazáshoz értek. A Legény balra indult, a Leány jobbra.
A Leány hamarosan egy kisvárosba ért, ahol éppen tollba és szurokba akartak forgatni valami vékony, szemüveges alakot.
- Jóemberek! Mi a bajotok ezzel az emberrel? – kérdezte, hiszen nagyfokú szociális érzékenység munkálkodott benne, és mindig a gyengébbek oldalára állt.
- Ez az ember borzalmas költeményeket ír! – felelte fennhangon az egyik feldühödött helybéli.
- Az még nem lenne baj. – próbálta nyugtatni a kedélyeket a Leány.
- Az még nem! De fennhangon elő is adja őket! – ordibálta egy másik atyafi.
A Leány látta, hogy itt nem babra megy a játék, elővette a kötelét, meglasszózta a vékonydongájú fűzfapoétát, felhúzta magához a Kispandára, és elvágtattak.
- Fogadd hálámat, úrnőm! – mondta a költő – Mostantól életem végéig csak a te dicsőségedet fogom zengeni!
Ezzel bele is kezdett egy maga által szerzett szonettkoszorúba, amit a Leány tiszteletére átigazított néhány helyen. A Leány ekkor igazolva látta a régi mondást, hogy: Minden jótett elnyeri méltó büntetését, és már azon gondolkodott, hogy a történet folyamán harmadszor is használja a kötelet, de inkább otthagyta az út szélén a Poétát. Az, észre sem véve megmentője eltűnését, szavalt tovább.
A Legény is egy városba ért, ahol éppen tollba és szurokba akartak forgatni egy atlétikus termetű fiúcskát.
- Jóemberek! Mi bajotok ezzel a legénykével? – kérdezte, hiszen szociálisan éppen olyan érzékeny volt, mint a Leány, csak ezt jobban titkolta.
- Ez a kis ficsúr, pénzt csalt ki tőlünk, hogy bűvészmutatványokkal szórakoztat minket, ám kiderült, hogy igen ügyetlen. Most meg nem akarja visszaadni a pénzünk! Azt mondja: Elment borra, meg leányra!
A Legény látta, hogy ennek az egésznek fele sem tréfa, Rinocéroszával elzavarta a feldühödött helybelieket, és a fiúcskát maga mellé ültetve elrobogtak.
Mikor megálltak, a Legény megkérdezte, hogy mi igaz, abból, amit a feldühödött városlakók mondtak.
- Minden. – felelte a fiúcska ajkán hamiskás mosollyal – Eredetileg Légtornász vagyok, az egyik legjobb ebben a szakmában, csak ezeknek a bugrisoknak az nem kell. Ezért kezdtem el bűvészkedni. De arról meg kiderült, hogy nem megy. Sebaj, majd rekreációt oktatok valahol. Csak azt kell kiderítenem, mi is az. És te mit keresel errefelé? (Végre valamelyik megmentett megkérdezi, és nem csak magával van elfoglalva! – a szerző jegyzete)
A Legény elmesélte töviről-hegyire, hogy mi történt.
- Jaj, barátom! Az egyik legfontosabb dolgot veszítetted el, és ne is nyugodj bele, amíg újra meg nem találod! Mert bár izgalmas kalandokban volt az utóbbi időben részed, azért ez fel sem érhet azzal az idővel, amit azzal a Leánnyal töltesz! Szóval, keresd meg minél gyorsabban, és ne Sárkányokkal, átkokkal és taplókkal hadakozz!
- Ez szívem leghőbb vágya, de nem tudom, hol keressem? – felelte a legény.
- Meg fogod találni, ne aggódj. Teheránban lehet kávét kapni?
- Lehet. –felelte a Legény.
- Néha nem, de ez már egy másik történet. – mondta a fiúcska, és tekintetében valami garabonciásság csillogott.
Másnap a Legény és a fiúcska elbúcsúztak egymástól.
Ahogy a Leány folytatta útját, egyszer csak az út mellett megpillantott egy török gyrosost. Eszébe jutottak a szép emlékek, és betért egy kávéra.
Ahogy a Legény folytatta útját, egyszer csak az út mellett megpillantott egy török gyrosost. Eszébe jutottak a szép emlékek, és betért egy kávéra.
A kifőzde Vigyorgós Karimé volt, akinek segédkezett Mosolygós Abdul is.
- Gyerünk, Abdulka! Két kávét, három cukorral, tej nélkül!
- Máris, Karimka!
- Csak Karim, nem Karimka. Ne bizalmaskodjunk, Abdulka! – felelte szigorúan Karim.
A két fiatal körülnézett, hogy ki issza még ugyanúgy a kávét, mint ő. Nagy volt az öröm, amikor egymásra ismertek, rögtön egymás nyakába is borultak.
Többet el sem hagyták egymást, csak rövidebb időre, hogy a másik kicsit fel tudjon lélegezni.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2014. július 10., csütörtök
Regénykezdetek (folyamatosan bővül)
1. A téves hívással kezdődött minden. (Paul Auster: New York-trilógia)
2. Hívhattok bátran Jónásnak. (Kurt Vonnegut: Macskabölcső)
3. Ez történt most is: ha keserűmandula-illatot érzett, mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt. (G.G. Márquez: Szerelem a kolera idején)
4. Sokféleképpen lehet elbeszélni ezt a történetet – mert sok módja van annak, hogy bármelyikünk életének akár legjelentéktelenebb epizódját is elmeséljük. (Alvaro Mutis: Maqroll)
5. Azokban a rég elmúlt időkben én még nagyon fiatal voltam, és a nagyszüleimnél laktam a Miraflores kerületben, az Ocharán utca egyik hófehér villájában. (M.V. Llosa: Júlia néni és a tollnok)
6. Ott találom-e a Boszorkát? (J. Cortázar. Sántaiskola)
7. Mrs. Forrester megtalálta a Szent Grált. Egy irhabunda alatt lapult. (N. Gaiman: Tükör és Füst)
8. Stately, plump Buck Mulligan came from the stairhead, bearing a bowl of lather on which a mirror and a razor lay crossed. (J. Joyce: Ulysses)
9. Újévi elhatározásaim: (S. Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója)
10. Purcell úgy ment végig az első fedélzeten, hogy lehetőleg nem is nézett az emberekre. (R. Merle: A sziget)
11. Tizenegy évesen összetörtem a malacperselyemet, és elmentem a kurvákhoz. (E. E. Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai)
12. Colin már majdnem teljesen felöltözött. (B. Vian. Tajtékos napok)
13. Mélységes mély a múltnak kútja, Ne mondjuk inkább feneketlennek? (T. Mann: József és testvérei)
14. Mindaddig, amíg valami van, nem az, ami majd akkor lesz, mikor már nem lesz. (M. Walser: Szökőkút)
15. Maj Brittet egyszer és mindenkorra megfosztották a hullámospapagáj-tartáshoz való jogától. (E. Loe: Doppler, az utak királya)
16. Dél-Afrika legnagyobb bádogvárosának latrinapucolói, ha úgy vesszük, szerencsések voltak. (J. Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni)
17. Valamivel dél előtt kisütött a nap. (A. Kivirahk: Ördöngös idők)
18. Egészen halk nesz volt. (J. Cabré: A Pamano zúgása)
19. Bár apja a hadseregben képzelt fényes jövőt neki, Hervé Joncour szokatlan mesterséggel kereste kenyerét, melytől – sors fintora – nem volt idegen némi nőiességről árulkodó, szeretetre méltó vonás. (A. Baricco: Selyem)
20. Ekkor láttam meg az Ingát. (U. Eco: Foucault-inga)
21. – És hét, és nyolc, és kilenc! (J. Zanetti: A Kapitány)
22. Sokszor vágytam arra, hogy megírjam Alexisz Zorbásznak, egy öreg munkásnak, akit nagyon megszerettem, az életét és viselt dolgait. (N. Kazantzakisz: Zorbász, a görög)
23. Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket. (J.Hašek: Švejk)
24. Jól figyeljenek arra, amit most mondok. (B. Hrabal: Őfelsége pincére voltam)
25. 1948 februárjában Klement Gottwald kommunista vezér kilépett egy prágai barokk palota erkélyére, hogy beszédet intézzen az Óvárosi téren összegyűlt több százezres tömeghez. (M. Kundera: A nevetés és felejtés könyve)
26. Mily panr Bohušku, a tak zase život udělal minořádnou smyeku – Kedves Bohumil uram, az élet megint fura kanyart írt le, (P. Huelle: Mercedes-Benz)
27. Kedden abban a lélektelen és tünékeny órában ébredtem, amikor az éjszaka már tulajdonképpen véget ért, de a hajnal még nem kezdődött el igazán. (W. Gombrowicz: Ferdydurke)
28. Szerencsesütinek hívnak. (I. Karpowicz: Égiek és földiek)
29. Igen, ez csak a félelem – ezek a kutatások, nyomok, történetek, amelyeknek el kellene fedniük s látóhatár elérhetetlen vonalát. (A. Stasiuk: Útban Badadagba)
30. Papám sose bocsátana meg nekem azt, ami ezen a vakáción történt velem és a többiekkel, ezért kénytelen vagyok a magam nevét elváltoztatni. (Aszlányi Károly: Kalandos vakáció)
31. No hát, a sebek ellen végképp felesleges volt hadakozni. (Bayer Zsolt: Tündértemető)
32. Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. (Békés Pál: Bélyeggyűjtemény)
33. A Két angyal. Hogyan is másképp, az angyalok nyelvén beszélt egymással. (Esterházy Péter: Hrabal könyve)
34. Képzelj simogató hajnalt a Bömbös fölé, aztán figyeld, mi történik! (Fehér Béla: Zöldvendéglő)
35. Tettem egy kört a madárzajos parkban, elhatározott utamat konokul bejártam, majd kimenekültem az egyetem területéről. (Garaczi László: Mintha élnél)
36. Unom már, és unjátok ti is – mondta a tél, s egy éjszaka zsákba hányta fegyvereit, és úgy elkotródott, mintha sosem járt volna itt. (Háy János: Xanadu)
37. abajgat (Temesi Ferenc: Por)
38. A magyar ábécé első betűje az A. (Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf)
39. Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. (M. Bulgakov: Mester és Margarita)
40. Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika; olyan riadalmasan szomorú volt, hogy a tulajdon nevét is elfelejtette. (S. Rushdie: Harún és a Mesék tengere)
41. Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
42. Uram, a késemért jöttem! (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a Kapitány)
43. Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. (Ottlik Géza: Iskola a határon)
44. Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Rejtő Jenő: A 14 karátos autó)
45. Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság. (Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban)
46. Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. (Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)
47. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. (Esterházy Péter: Harmonia caelestis)
48.Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe
jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. (G. G. Márquez: 100 év magány)
49. Ami azt illeti, hamarabb is eldönthette volna a dolgot, és lehetett volna annyi bátorsága, hogy elmondja, mit tervez. (Jonas Jonasson: A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt)
50, Valaha neki is lehetett neve. (Mándy Iván: A pálya szélén)
51. Figyelmeztetem olvasóimat, hogy semmi közöm ezekhez a feljegyzésekhez; rendkívül furcsa, szomorú körülmények között jutottam birtokukba. (Mihail Bulgakov: Színházi regény)
2. Hívhattok bátran Jónásnak. (Kurt Vonnegut: Macskabölcső)
3. Ez történt most is: ha keserűmandula-illatot érzett, mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt. (G.G. Márquez: Szerelem a kolera idején)
4. Sokféleképpen lehet elbeszélni ezt a történetet – mert sok módja van annak, hogy bármelyikünk életének akár legjelentéktelenebb epizódját is elmeséljük. (Alvaro Mutis: Maqroll)
5. Azokban a rég elmúlt időkben én még nagyon fiatal voltam, és a nagyszüleimnél laktam a Miraflores kerületben, az Ocharán utca egyik hófehér villájában. (M.V. Llosa: Júlia néni és a tollnok)
6. Ott találom-e a Boszorkát? (J. Cortázar. Sántaiskola)
7. Mrs. Forrester megtalálta a Szent Grált. Egy irhabunda alatt lapult. (N. Gaiman: Tükör és Füst)
8. Stately, plump Buck Mulligan came from the stairhead, bearing a bowl of lather on which a mirror and a razor lay crossed. (J. Joyce: Ulysses)
9. Újévi elhatározásaim: (S. Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója)
10. Purcell úgy ment végig az első fedélzeten, hogy lehetőleg nem is nézett az emberekre. (R. Merle: A sziget)
11. Tizenegy évesen összetörtem a malacperselyemet, és elmentem a kurvákhoz. (E. E. Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai)
12. Colin már majdnem teljesen felöltözött. (B. Vian. Tajtékos napok)
13. Mélységes mély a múltnak kútja, Ne mondjuk inkább feneketlennek? (T. Mann: József és testvérei)
14. Mindaddig, amíg valami van, nem az, ami majd akkor lesz, mikor már nem lesz. (M. Walser: Szökőkút)
15. Maj Brittet egyszer és mindenkorra megfosztották a hullámospapagáj-tartáshoz való jogától. (E. Loe: Doppler, az utak királya)
16. Dél-Afrika legnagyobb bádogvárosának latrinapucolói, ha úgy vesszük, szerencsések voltak. (J. Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni)
17. Valamivel dél előtt kisütött a nap. (A. Kivirahk: Ördöngös idők)
18. Egészen halk nesz volt. (J. Cabré: A Pamano zúgása)
19. Bár apja a hadseregben képzelt fényes jövőt neki, Hervé Joncour szokatlan mesterséggel kereste kenyerét, melytől – sors fintora – nem volt idegen némi nőiességről árulkodó, szeretetre méltó vonás. (A. Baricco: Selyem)
20. Ekkor láttam meg az Ingát. (U. Eco: Foucault-inga)
21. – És hét, és nyolc, és kilenc! (J. Zanetti: A Kapitány)
22. Sokszor vágytam arra, hogy megírjam Alexisz Zorbásznak, egy öreg munkásnak, akit nagyon megszerettem, az életét és viselt dolgait. (N. Kazantzakisz: Zorbász, a görög)
23. Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket. (J.Hašek: Švejk)
24. Jól figyeljenek arra, amit most mondok. (B. Hrabal: Őfelsége pincére voltam)
25. 1948 februárjában Klement Gottwald kommunista vezér kilépett egy prágai barokk palota erkélyére, hogy beszédet intézzen az Óvárosi téren összegyűlt több százezres tömeghez. (M. Kundera: A nevetés és felejtés könyve)
26. Mily panr Bohušku, a tak zase život udělal minořádnou smyeku – Kedves Bohumil uram, az élet megint fura kanyart írt le, (P. Huelle: Mercedes-Benz)
27. Kedden abban a lélektelen és tünékeny órában ébredtem, amikor az éjszaka már tulajdonképpen véget ért, de a hajnal még nem kezdődött el igazán. (W. Gombrowicz: Ferdydurke)
28. Szerencsesütinek hívnak. (I. Karpowicz: Égiek és földiek)
29. Igen, ez csak a félelem – ezek a kutatások, nyomok, történetek, amelyeknek el kellene fedniük s látóhatár elérhetetlen vonalát. (A. Stasiuk: Útban Badadagba)
30. Papám sose bocsátana meg nekem azt, ami ezen a vakáción történt velem és a többiekkel, ezért kénytelen vagyok a magam nevét elváltoztatni. (Aszlányi Károly: Kalandos vakáció)
31. No hát, a sebek ellen végképp felesleges volt hadakozni. (Bayer Zsolt: Tündértemető)
32. Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. (Békés Pál: Bélyeggyűjtemény)
33. A Két angyal. Hogyan is másképp, az angyalok nyelvén beszélt egymással. (Esterházy Péter: Hrabal könyve)
34. Képzelj simogató hajnalt a Bömbös fölé, aztán figyeld, mi történik! (Fehér Béla: Zöldvendéglő)
35. Tettem egy kört a madárzajos parkban, elhatározott utamat konokul bejártam, majd kimenekültem az egyetem területéről. (Garaczi László: Mintha élnél)
36. Unom már, és unjátok ti is – mondta a tél, s egy éjszaka zsákba hányta fegyvereit, és úgy elkotródott, mintha sosem járt volna itt. (Háy János: Xanadu)
37. abajgat (Temesi Ferenc: Por)
38. A magyar ábécé első betűje az A. (Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf)
39. Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. (M. Bulgakov: Mester és Margarita)
40. Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika; olyan riadalmasan szomorú volt, hogy a tulajdon nevét is elfelejtette. (S. Rushdie: Harún és a Mesék tengere)
41. Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
42. Uram, a késemért jöttem! (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a Kapitány)
43. Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. (Ottlik Géza: Iskola a határon)
44. Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Rejtő Jenő: A 14 karátos autó)
45. Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság. (Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban)
46. Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. (Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)
47. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. (Esterházy Péter: Harmonia caelestis)
48.Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe
jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. (G. G. Márquez: 100 év magány)
49. Ami azt illeti, hamarabb is eldönthette volna a dolgot, és lehetett volna annyi bátorsága, hogy elmondja, mit tervez. (Jonas Jonasson: A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt)
50, Valaha neki is lehetett neve. (Mándy Iván: A pálya szélén)
51. Figyelmeztetem olvasóimat, hogy semmi közöm ezekhez a feljegyzésekhez; rendkívül furcsa, szomorú körülmények között jutottam birtokukba. (Mihail Bulgakov: Színházi regény)
2014. május 30., péntek
2014. május 25., vasárnap
2014. április 22., kedd
Kiegészítő kérdés a Czarna-kvízhez I.
Miről híres Czarnáék disznóóla?
1, Itt lépett fel előszőr és utoljára a NO KUKKULLA nevű punkzenekar.
A tagok ezek után felfújták néhány falra a zenekar nevét, majd
feloszlottak.
2, A világ legbombabiztosabb és legszebb disznóóla. Van benne
üvegbeton, acélsodronyok (amiket Czarna hajlított meg) és
platinumszegecsek. Az építés költsége meghaladta az egy milliárd
forintot, amit főként uniós forrásokból fedeztek.
3. A disznóól azon a napon készült el, amikor elindult a
Bagamért-Debrecen buszjárat. A legendás fé'hatos még ma is jár és 12
óra alatt teszi meg az utat Mordor fővárosából a kálvinista Rómába.
1, Itt lépett fel előszőr és utoljára a NO KUKKULLA nevű punkzenekar.
A tagok ezek után felfújták néhány falra a zenekar nevét, majd
feloszlottak.
2, A világ legbombabiztosabb és legszebb disznóóla. Van benne
üvegbeton, acélsodronyok (amiket Czarna hajlított meg) és
platinumszegecsek. Az építés költsége meghaladta az egy milliárd
forintot, amit főként uniós forrásokból fedeztek.
3. A disznóól azon a napon készült el, amikor elindult a
Bagamért-Debrecen buszjárat. A legendás fé'hatos még ma is jár és 12
óra alatt teszi meg az utat Mordor fővárosából a kálvinista Rómába.
2014. március 29., szombat
Czarna-kvíz
1, Kiket defloreálna análisan Czarna?
a, Johann Sebastian Bach-t, de csak a d-moll tocháta és fuga miatt.
b, csak kamalduli szerzeteseket.
c, csak eme kor legtökéletesebb férfiszépségeit.
2, Kik léptek fel Czarna első szülinapi zsúrján?
a, Záray-Vámosi páros.
b, a Cannibal Corpse.
c, MAGA Zoltán András, bűvésztrükkökkel.
3, Szerinted is Czarna böfög a legnagyobbat a világon?
a,Igen,egyszer láttam,hogy arrébb böfögött egy buszmegállót. De tök jó, hogy nem ott áll meg a busz, hanem itt.
b, Igen, egyszer láttam, hogy egy böfögéssel kifordított egy élő kecskét. Egy bakot.
c, Igen, egyszer raböfogött Charles Norris nevére, akinek ettől eltűnt a keresztneve. Azóta Csak Norris.
4, Meg tud-e Czarna hajlítani derékszögben egy 8 cm átmérőjű
acélsodronyt a mellei között?
a, Nem, csak hegyesszögben.
b, Nem csak egyet, egy egész köteget.
c, Meg tudna, de hegyesszög helyett mindig az jön ki belőle, hogy: sziaaa! Felkiáltójellel együtt.
5, Melyik híres emberhez hasonlít Czarna?
a, Kim Dzsong Un-höz, de ő nem olyan szép, mint Czarna.
b, Jet Li-hez, de ő nem tud arrébb böfögni egy buszmegállót, mint Czarna.
c, Valerie Adams-hez, de ő nem tud acélsodronyt hajlítani a mellével,
mint Czarna.
6, Milyen tantárgyi példában képzelnéd el Czarna?
a, Matematika: Czarna 50 km-es sebességgel utazik Bagamértból
Budapest felé. Mennyi idő alatt eszik meg a vonaton egy fasírtos
szendvicset, ha egy rántott húsost 2,3 mp alatt tud elfogyasztani.
b, Történelem: Hány másodperc alatt verte le Czarna egy szál Fekete
Büntető segítségével a szipolylázadást? Kiegészítő kérdés: Miért ágyúk
elé kötve ábrázolták a szipolyok kivégzését, amikor vesztüket
egyszerűen az okozta, hogy Czarna rájuk böffentett.
c, Mi a testnevelésben a czarna? (Válasz: egy tornaszekrény
kinyomása egy kézzel, egy mp alatt. Létezik czarna a négyzeten is,
amikor mind a két kezével kinyom a versenyző 1-1 tornaszekrényt egy mp
alatt.)
7, Melyik a kedvenc Czarna-beceneved?
a, Guruló Babkonzerv: amikor Czarna még flanelingben és tüllszoknyában pankrátorkodott.
b, Hajdúsági Lucy: a fiatal, filigrán, platinaszőke sztriptíztáncosnő. Ebben az időben szövődött nagy románca Huán Eszpartánóval, a dzsuváslegénnyel. Ez a szerelem ihlette a És az üveget majd én mosom le, mi? Te szemét! című bestsellert, amiből később film és Broadway-musical is készült.
c, Baga Mary: az érett szépség, a fekete hajú pompás-formás sexistennő. Ekkor tört be a pornóiparba, mint a Black Punisher Entertainment új üdvöskéje. 216 filmben szerepelt. Az első hónapban. A Baga Mary név nemsokára brand-dé vált, amelynek örve alatt többek között szabadidő-ruházatot (Vicky Pollard kedvencét), parfümöt, energiaitalt és csokoládé bevonatú gabonaszeletet is piacra dobtak.
8, Ki Czarna példaképe?
a, MAGA Zoltán András, hisz Czarna mindig is érdeklődött a XVI. századi óorosz kancelláriai nyelv iránt.
b, Szilvássyné Bojza Márta, mert Czarna is szeretné elnyerni az "Értem egy tüt, annyit nem tett keresztbe"-díjat. Czarna esélyeit növeli a díjra az is, hogy még egy cigit se ad.
c, Nem az a kérdés, hogy ki Czarna példaképe, hanem hogy kiknek a példaképe Czarna? Többek között a Mechwart (ejtsd: Lekvár) András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola tanárainak és diákjainak. Az iskola udvarán, a távolugró gödörben már fel is állították Czarna 7 méteres szobrát. Az elismerést főként az váltotta ki, hogy Czarna nem csak acélsodronyt tud hajlítani a mellével, de azt az acélsodronyt előtte a combján sodorja meg.
9, Milyen más különleges képessége van Czarnának?
a, Bármilyen folyadékot Beregi brandy-vé tud változtatni. Ennek a fajta Beregi brandynek van egy olyan tulajdonsága, hogy ha megiszod, elveszíted az eszméleted és már csak arra térsz magadhoz, hogy a Bosnyák téren árulod a tested.
b, Nem csak acélsodronyt tud hajlítani a melleivel Czarna, hanem sört bontani is. Sőt, mostanában már csak azt kell mondania egy sörnek. -Hé, sör! és kacsintania, és a söröskupak már repül is lefele.
c, Önkormányzatok is be szokták vetni Czarnát. Ha a közösség számára fontos vagy műemlék épületeket bontanak le, és ebből közfelháborodás lesz, akkor csak Czarnát küldik, hogy beszéljen a demonstrálókkal. Ő a tüntetők elé áll, és azt mondja: -Itt? Itt mindig ez volt. Ezt az emberek készségesen el is hiszik (de tövig) és hazaballagnak.
10, Mi Czarna kedvenc étele?
a, folyami rák disznózsírral.
b, Beregi brandy
c, a szotyi, de valahogy mindig szögesdrót lesz a kiköpött szotyihéjból.
11, Mi Czarna hobbija?
a, Szeret a helyi Arany Naplemente Nyugdíjas klubban a helyi öregekkel kötögetni. Igaz, hogy ő szögesdrótot horgolgat és fitymazabolázó szopóálarcot varrogat inkább.
b, Bár nem veri a pasijait, de azért szereti néha fejbe rúgni őket.
c, Acélsodronyból facsar Beregi brandyt. Ennek a Beregi brandynek az a jótékony hatása, hogy nem árulod tőle a tested a Bosnyák téren, hanem csak olyan operett-slágereket énekelgetsz tőle, mint az Én és a kisöcsém és a Szép város Kolozsvár.
12, Milyen történelmi/közéleti esemény köthető Czarnához?
a, Egyszer Beregi brandytől kapatosan rárúgott egy betonfalra. A betonfalról kiderült, hogy a Paksi Atomerőmű egyik fala. Természetesen az összes blokk tönkrement, azóta is hívja a helyet Czarna Kaksi Atomerőműnek. Mivel az erőmű már nem működik, de ezt a hatóságok természetesen eltussolják és elhallgatják, a zavartalan áramszolgáltatás miatt van szükség Paks II-re.
b, Egyszer Czarna egy portugáliai nyaralás során épp a tengerparton iszogatta a koktélját, amikor böfögött egyet. Ez a böfi okozta Atlantisz pusztulását.
c, 1963. november 22-én Czarna épp a Bagamért-Álmosd örökrangadót nézte a fotballpályán, amikor egy vitatható bírói döntés miatt a szokásosnál hevesebben köpte ki a szotyihéjat. A szotyihét Föld körüli pályára állt, és a Bagamérttől 9210 km-re, nyugatra lévő Dallasban megölte J.F. Kennedy-t.
13. Ki Czarna férfiideálja?
a, Dongó Pista: a Zil-pumpák maestroja, aki több félévet is elvégzett a traktortechnikusin. Ő a falu bikája, Czarna a munkásnadrágjába és a bajszába szeretett bele. Egyszer elmentek kirándulni is: nem Bagamértben szeretkeztek egy Bjelorus motorháztetején, hanem Álmosdon, egy John Deere motorháztetején.
b, Kobi: a swing királya, a táncoslábú. Czarnával egy aratóbálban ismerkedtek meg, Czarna daliás termetébe szeretett bele. Szép szerelmüket a Savaria Nemzetközi Táncverseny szakította szét, ahol Kobi egy másik cangát választott párjául a pasodobléhoz.
c, A "Srác": a ping-pong bajnok. Egy gyógytestnevelés órán ismerkedtek meg, Czarna a félénk mosolyába és gyönyörű orgánumába szeretett bele. Szerelmüket az szakította szét, amikor a "Srác" megtudta Czarna különös vonzalmát a Fekete Büntetőkhöz.
+1, Mi az az érdekesség,amit eddig nem tudtál Czarnáról?
a, Bár Czarna benne van a goth szubkultúrában (de tövig), más goth lánykákkal ellentétben nem áll meg a sör a fején.
b, Czarnának már az óvodában is az Ózdi Finomhengermű volt a jele. Miután iskolába ment, a Bagamérti Kakukkfészek (ejtsd:Retekfészek) Óvoda Tulipán (ejtsd:Huligán) csoportja visszavonultatta ezt a jelet.
c, Czarna majdnem főszerepet kapott annak idején a South Parkban,de végül úgy döntött a Parker-Stone szerzőpáros,hogy egy jóval kedvesebb és szerethetőbb karakterre van szükségük. Így került be Cartman.
a, Johann Sebastian Bach-t, de csak a d-moll tocháta és fuga miatt.
b, csak kamalduli szerzeteseket.
c, csak eme kor legtökéletesebb férfiszépségeit.
2, Kik léptek fel Czarna első szülinapi zsúrján?
a, Záray-Vámosi páros.
b, a Cannibal Corpse.
c, MAGA Zoltán András, bűvésztrükkökkel.
3, Szerinted is Czarna böfög a legnagyobbat a világon?
a,Igen,egyszer láttam,hogy arrébb böfögött egy buszmegállót. De tök jó, hogy nem ott áll meg a busz, hanem itt.
b, Igen, egyszer láttam, hogy egy böfögéssel kifordított egy élő kecskét. Egy bakot.
c, Igen, egyszer raböfogött Charles Norris nevére, akinek ettől eltűnt a keresztneve. Azóta Csak Norris.
4, Meg tud-e Czarna hajlítani derékszögben egy 8 cm átmérőjű
acélsodronyt a mellei között?
a, Nem, csak hegyesszögben.
b, Nem csak egyet, egy egész köteget.
c, Meg tudna, de hegyesszög helyett mindig az jön ki belőle, hogy: sziaaa! Felkiáltójellel együtt.
5, Melyik híres emberhez hasonlít Czarna?
a, Kim Dzsong Un-höz, de ő nem olyan szép, mint Czarna.
b, Jet Li-hez, de ő nem tud arrébb böfögni egy buszmegállót, mint Czarna.
c, Valerie Adams-hez, de ő nem tud acélsodronyt hajlítani a mellével,
mint Czarna.
6, Milyen tantárgyi példában képzelnéd el Czarna?
a, Matematika: Czarna 50 km-es sebességgel utazik Bagamértból
Budapest felé. Mennyi idő alatt eszik meg a vonaton egy fasírtos
szendvicset, ha egy rántott húsost 2,3 mp alatt tud elfogyasztani.
b, Történelem: Hány másodperc alatt verte le Czarna egy szál Fekete
Büntető segítségével a szipolylázadást? Kiegészítő kérdés: Miért ágyúk
elé kötve ábrázolták a szipolyok kivégzését, amikor vesztüket
egyszerűen az okozta, hogy Czarna rájuk böffentett.
c, Mi a testnevelésben a czarna? (Válasz: egy tornaszekrény
kinyomása egy kézzel, egy mp alatt. Létezik czarna a négyzeten is,
amikor mind a két kezével kinyom a versenyző 1-1 tornaszekrényt egy mp
alatt.)
7, Melyik a kedvenc Czarna-beceneved?
a, Guruló Babkonzerv: amikor Czarna még flanelingben és tüllszoknyában pankrátorkodott.
b, Hajdúsági Lucy: a fiatal, filigrán, platinaszőke sztriptíztáncosnő. Ebben az időben szövődött nagy románca Huán Eszpartánóval, a dzsuváslegénnyel. Ez a szerelem ihlette a És az üveget majd én mosom le, mi? Te szemét! című bestsellert, amiből később film és Broadway-musical is készült.
c, Baga Mary: az érett szépség, a fekete hajú pompás-formás sexistennő. Ekkor tört be a pornóiparba, mint a Black Punisher Entertainment új üdvöskéje. 216 filmben szerepelt. Az első hónapban. A Baga Mary név nemsokára brand-dé vált, amelynek örve alatt többek között szabadidő-ruházatot (Vicky Pollard kedvencét), parfümöt, energiaitalt és csokoládé bevonatú gabonaszeletet is piacra dobtak.
8, Ki Czarna példaképe?
a, MAGA Zoltán András, hisz Czarna mindig is érdeklődött a XVI. századi óorosz kancelláriai nyelv iránt.
b, Szilvássyné Bojza Márta, mert Czarna is szeretné elnyerni az "Értem egy tüt, annyit nem tett keresztbe"-díjat. Czarna esélyeit növeli a díjra az is, hogy még egy cigit se ad.
c, Nem az a kérdés, hogy ki Czarna példaképe, hanem hogy kiknek a példaképe Czarna? Többek között a Mechwart (ejtsd: Lekvár) András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola tanárainak és diákjainak. Az iskola udvarán, a távolugró gödörben már fel is állították Czarna 7 méteres szobrát. Az elismerést főként az váltotta ki, hogy Czarna nem csak acélsodronyt tud hajlítani a mellével, de azt az acélsodronyt előtte a combján sodorja meg.
9, Milyen más különleges képessége van Czarnának?
a, Bármilyen folyadékot Beregi brandy-vé tud változtatni. Ennek a fajta Beregi brandynek van egy olyan tulajdonsága, hogy ha megiszod, elveszíted az eszméleted és már csak arra térsz magadhoz, hogy a Bosnyák téren árulod a tested.
b, Nem csak acélsodronyt tud hajlítani a melleivel Czarna, hanem sört bontani is. Sőt, mostanában már csak azt kell mondania egy sörnek. -Hé, sör! és kacsintania, és a söröskupak már repül is lefele.
c, Önkormányzatok is be szokták vetni Czarnát. Ha a közösség számára fontos vagy műemlék épületeket bontanak le, és ebből közfelháborodás lesz, akkor csak Czarnát küldik, hogy beszéljen a demonstrálókkal. Ő a tüntetők elé áll, és azt mondja: -Itt? Itt mindig ez volt. Ezt az emberek készségesen el is hiszik (de tövig) és hazaballagnak.
10, Mi Czarna kedvenc étele?
a, folyami rák disznózsírral.
b, Beregi brandy
c, a szotyi, de valahogy mindig szögesdrót lesz a kiköpött szotyihéjból.
11, Mi Czarna hobbija?
a, Szeret a helyi Arany Naplemente Nyugdíjas klubban a helyi öregekkel kötögetni. Igaz, hogy ő szögesdrótot horgolgat és fitymazabolázó szopóálarcot varrogat inkább.
b, Bár nem veri a pasijait, de azért szereti néha fejbe rúgni őket.
c, Acélsodronyból facsar Beregi brandyt. Ennek a Beregi brandynek az a jótékony hatása, hogy nem árulod tőle a tested a Bosnyák téren, hanem csak olyan operett-slágereket énekelgetsz tőle, mint az Én és a kisöcsém és a Szép város Kolozsvár.
12, Milyen történelmi/közéleti esemény köthető Czarnához?
a, Egyszer Beregi brandytől kapatosan rárúgott egy betonfalra. A betonfalról kiderült, hogy a Paksi Atomerőmű egyik fala. Természetesen az összes blokk tönkrement, azóta is hívja a helyet Czarna Kaksi Atomerőműnek. Mivel az erőmű már nem működik, de ezt a hatóságok természetesen eltussolják és elhallgatják, a zavartalan áramszolgáltatás miatt van szükség Paks II-re.
b, Egyszer Czarna egy portugáliai nyaralás során épp a tengerparton iszogatta a koktélját, amikor böfögött egyet. Ez a böfi okozta Atlantisz pusztulását.
c, 1963. november 22-én Czarna épp a Bagamért-Álmosd örökrangadót nézte a fotballpályán, amikor egy vitatható bírói döntés miatt a szokásosnál hevesebben köpte ki a szotyihéjat. A szotyihét Föld körüli pályára állt, és a Bagamérttől 9210 km-re, nyugatra lévő Dallasban megölte J.F. Kennedy-t.
13. Ki Czarna férfiideálja?
a, Dongó Pista: a Zil-pumpák maestroja, aki több félévet is elvégzett a traktortechnikusin. Ő a falu bikája, Czarna a munkásnadrágjába és a bajszába szeretett bele. Egyszer elmentek kirándulni is: nem Bagamértben szeretkeztek egy Bjelorus motorháztetején, hanem Álmosdon, egy John Deere motorháztetején.
b, Kobi: a swing királya, a táncoslábú. Czarnával egy aratóbálban ismerkedtek meg, Czarna daliás termetébe szeretett bele. Szép szerelmüket a Savaria Nemzetközi Táncverseny szakította szét, ahol Kobi egy másik cangát választott párjául a pasodobléhoz.
c, A "Srác": a ping-pong bajnok. Egy gyógytestnevelés órán ismerkedtek meg, Czarna a félénk mosolyába és gyönyörű orgánumába szeretett bele. Szerelmüket az szakította szét, amikor a "Srác" megtudta Czarna különös vonzalmát a Fekete Büntetőkhöz.
+1, Mi az az érdekesség,amit eddig nem tudtál Czarnáról?
a, Bár Czarna benne van a goth szubkultúrában (de tövig), más goth lánykákkal ellentétben nem áll meg a sör a fején.
b, Czarnának már az óvodában is az Ózdi Finomhengermű volt a jele. Miután iskolába ment, a Bagamérti Kakukkfészek (ejtsd:Retekfészek) Óvoda Tulipán (ejtsd:Huligán) csoportja visszavonultatta ezt a jelet.
c, Czarna majdnem főszerepet kapott annak idején a South Parkban,de végül úgy döntött a Parker-Stone szerzőpáros,hogy egy jóval kedvesebb és szerethetőbb karakterre van szükségük. Így került be Cartman.
2014. február 14., péntek
2014. február 13., csütörtök
2014. február 2., vasárnap
Mese LX.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Csodálatos Budikornis. A Big Mac menüket termő réten lakott, és stillszerűen egész nap szart sem csinált. A rét többi állata próbált ugyan vele beszélgetni, de mivel ő még csak köszönni se köszönt nekik, ezért azok rövidesen faképnél hagyták.
Történt egyszer, hogy a rétre tévedt a Tehetségtelen, Hangos Ripacs. Egyből megtetszett neki a Csodálatos Budikornis. Évek óta ilyenbe szeretett volna szarogatni. Ráadásul, ha befuttatja a Budikornis ülőkéjét arannyal, akkor milyen jól fog kinézni a fürdőszobájában. Ebből is kitetszik, hogy nem csak tehetsége, ízlése se nagyon volt. Ezt a tényt az is mélységesen alátámasztotta, hogy megtetszett neki a Budikornis. Már épp elindult a Budikornis felé, amikor egyszer csak a réten termett egy Szargólem. A Szargólemek mindig is vadásztak a Budikornisokra, ezért ezeket a csodálatos élőlényeket sajnos a kihalás veszélye fenyegette. A Szargólem a Ripacsot megelőzve elkapta a Budikornist, és már vitte is a barlangja felé. A Ripacs annyit se tudott mondani, hogy: fapapucs.
A Ripacs fejét erősen búsulásra adva leült egy fatörzsre, és bánatában előadott néhány betétdalt a nagy sikertelenséggel játszott Egri csillagokból. Az erdő vadjai mind megriadtak a Ripacs hangjától, csak egy medve maradt a mezőn. A Ripacs a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal oda is ment a medvéhez.
- Mackó koma! Épp most rabolt el előlem egy Csodálatos Budikornist egy Szargólem. Nem tudod, hol találhatom meg a Gólem barlangját, és mitévő legyek, hogy visszaszerezzem a Budikornist?
- Először is: én nem mackókoma vagyok, hanem egy medve. A medve pedig nem játék. Ebből is látszik, hogy eszed is annyi, mint amennyi az énekhangod. Szerencséd, hogy épp most ettem néhány bogyót, úgyhogy nem leszel a zenés vacsorám. A Gólem barlangját eléred, ha mindig napkeletnek mész. A Budikornist pedig úgy tudod megszöktetni, ha elmész Babos Vera anyóhoz, a boszorkányhoz, és megveszed tőle a láthatatlanná tévő kukullát.
- És az mire lesz jó? – kérdezte bambán a Ripacs.
- Ha már láthatatlan vagy, könnyen ki tudod lopni a Budikornist a Gólem barlangjából, észkombájn! Na, megyek is én. Jobb dolgom is van, mint veled vesződni.
A Ripacs el is indult kelet felé. Erősen törte a fejét, hogy honnan is szerezzen pénzt a kukullára, de persze egy épkézláb gondolata se akadt. Ami nem is csoda, hisz sose volt neki. Ahogy épp beért egy városba, a szemébe ötlött egy plakát, hogy épp dalnokversenyt rendeznek a város alapításának évfordulója alkalmából. Nosza, rajta! Megnyeri a dalnokversenyt, és a pénzdíjból megveheti a kukullát. Azon nyomban be is nevezett a versenyre.
A verseny napján a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal állt ki a színpadra. Bele is kezdett egy könnyed kis slágerbe, ám a közönség 2 perc múlva már rohadt gyümölcsökkel és zöldségekkel dobálta meg. A tojást sajnálták rá.
Azok után, hogy nem sikerült megszerezni a pénzt a kukullára, mégis csak Babos Vera kunyhója felé vette az irányt. Úgy gondolta, hogy ha majd énekel a boszorkánynak, annak szíve biztosan meglágyul a Ripacs csodálatos hangjától, és ingyen neki adja a kukullát.
Mikor odaért a kunyhóhoz, bezörgetett az ajtón.
- Ki fia vagy és mit akarsz?
- Mesterdalnok vagyok – kezdte a Ripacs, mert ő nem volt tudatában saját ripacsságának – azért jöttem, hogy előadjak néhány szép dalművet Öreganyámnak.
- Öreganyád a radai rosseb! Nekem a legszebb dal a madarak éneke, de ha már eljöttél idáig, lökjed!
A Ripacs el is kezdett énekelni, de a vén vajákos 2 perc után rákiáltott:
- Na, hallgass el, de nagyon gyorsan! Az ilyenek miatt, mint te menekültem én ki ide az erdőbe, távol minden embertől. Idejössz nekem felverni az erdő csendjét?! Azonnal hordd el magad! Nem volt elég nekem mára a hondurasi követ, aki iszonyúan büdös volt, neked is ma kellett jönnöd?!
A Ripacs dolgavégezetlenül elkotródott, ám a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal úgy gondolta, hogy valahogy mégis csak visszaszerzi a Budikornist. 2 nap után el is ért a Gólem barlangjához.
- Hahó! Van bent valaki? – kiáltott be a barlangba, a legcsekélyebb elővigyázatosság nélkül.
- Te meg ki a fasz vagy és mi a faszt akarsz? – kiáltott vissza a Gólem. A Szargólemekről tudni kell, hogy igen mocskos a szájuk.
- Én egy mesterdalnok vagyok, aki azért jöttem, hogy elvigyem a Csodálatos Budikornist.
- Ezért kellett itt ordibálnod! Vidd a kurva francba azt a mihaszna lényt! A picsám nem fér rá, ezért beleszarni nem tudok, a szarva nyomja a hátamat, ami egyébként is rossz. Jövő héten megyek Kővágó dokihoz, kivizsgálásra. Tudod, ő nagyon szeret engem, így vagyunk egymással – és ekkor két kezével egy sehogy sem értelmezhető mozdulatot tett, amely kezdődő dementálódásának biztos jele volt. – Visszatérve erre a kis mihaszna kurvára: mosni, főzni, takarítani nem tud. Egész nap csak ül egy helyben és Facebook-ozik, azon a gépen, amit tisztességtelenül megszerzett pénzecskémen vettem, de amit be se tudok kapcsolni. Ráadásul a sajt burgereket is mindig eleszi előlem!
A Ripacs ekkor kötőféket vetett a Csodálatos Budikornis szarvára és kivezette a barlangból.
- Hát akkor mi mentünk is. – mondta a Ripacs bárgyún, maga is meglepődve, hogy ennyire simán ment a dolog.
- Várj még egy kicsit, ne mondd, hogy szőrös szívű vagyok. Jó tett helyébe jót várj! Hallottam én már rólad, ezért gyere közelebb, hadd tegyek jót.
A Ripacs erre közelebb ment, mire a Gólem kitépte a hangszálait. A Ripacs csak nézett kérdőn a Gólemre, hogy miért jó tett ez?
- Jó tett. Nem számodra. Az emberiség számára. – adta meg a magyarázatot a szörnyeteg.
A Ripacs mihelyt hazaért, egyből ráült a Csodálatos Budikornisra. Pont a mérete volt, tökéletesen illeszkedett a popója a kagylóba, bár a Budikornis szarva eléggé szúrta a hátát.
Ahogy belepottyantotta a Budikornisba az első kis kulát, a Fantáziavilág eme csodálatos teremtményének egész testén átfutott az az irtózat, hogy neki most valami hasznosat is kell csinálni. Azon nyomban végig is repedt ettől az irtózattól a fajansza, és szörnyet halt.
A Ripacs a megrepedt Csodálatos Budikornist elvitte a MÉH-be, és az érte kapott pénzből kiadta első mulatós kazettáját, amit aztán a kutya se vett meg.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Történt egyszer, hogy a rétre tévedt a Tehetségtelen, Hangos Ripacs. Egyből megtetszett neki a Csodálatos Budikornis. Évek óta ilyenbe szeretett volna szarogatni. Ráadásul, ha befuttatja a Budikornis ülőkéjét arannyal, akkor milyen jól fog kinézni a fürdőszobájában. Ebből is kitetszik, hogy nem csak tehetsége, ízlése se nagyon volt. Ezt a tényt az is mélységesen alátámasztotta, hogy megtetszett neki a Budikornis. Már épp elindult a Budikornis felé, amikor egyszer csak a réten termett egy Szargólem. A Szargólemek mindig is vadásztak a Budikornisokra, ezért ezeket a csodálatos élőlényeket sajnos a kihalás veszélye fenyegette. A Szargólem a Ripacsot megelőzve elkapta a Budikornist, és már vitte is a barlangja felé. A Ripacs annyit se tudott mondani, hogy: fapapucs.
A Ripacs fejét erősen búsulásra adva leült egy fatörzsre, és bánatában előadott néhány betétdalt a nagy sikertelenséggel játszott Egri csillagokból. Az erdő vadjai mind megriadtak a Ripacs hangjától, csak egy medve maradt a mezőn. A Ripacs a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal oda is ment a medvéhez.
- Mackó koma! Épp most rabolt el előlem egy Csodálatos Budikornist egy Szargólem. Nem tudod, hol találhatom meg a Gólem barlangját, és mitévő legyek, hogy visszaszerezzem a Budikornist?
- Először is: én nem mackókoma vagyok, hanem egy medve. A medve pedig nem játék. Ebből is látszik, hogy eszed is annyi, mint amennyi az énekhangod. Szerencséd, hogy épp most ettem néhány bogyót, úgyhogy nem leszel a zenés vacsorám. A Gólem barlangját eléred, ha mindig napkeletnek mész. A Budikornist pedig úgy tudod megszöktetni, ha elmész Babos Vera anyóhoz, a boszorkányhoz, és megveszed tőle a láthatatlanná tévő kukullát.
- És az mire lesz jó? – kérdezte bambán a Ripacs.
- Ha már láthatatlan vagy, könnyen ki tudod lopni a Budikornist a Gólem barlangjából, észkombájn! Na, megyek is én. Jobb dolgom is van, mint veled vesződni.
A Ripacs el is indult kelet felé. Erősen törte a fejét, hogy honnan is szerezzen pénzt a kukullára, de persze egy épkézláb gondolata se akadt. Ami nem is csoda, hisz sose volt neki. Ahogy épp beért egy városba, a szemébe ötlött egy plakát, hogy épp dalnokversenyt rendeznek a város alapításának évfordulója alkalmából. Nosza, rajta! Megnyeri a dalnokversenyt, és a pénzdíjból megveheti a kukullát. Azon nyomban be is nevezett a versenyre.
A verseny napján a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal állt ki a színpadra. Bele is kezdett egy könnyed kis slágerbe, ám a közönség 2 perc múlva már rohadt gyümölcsökkel és zöldségekkel dobálta meg. A tojást sajnálták rá.
Azok után, hogy nem sikerült megszerezni a pénzt a kukullára, mégis csak Babos Vera kunyhója felé vette az irányt. Úgy gondolta, hogy ha majd énekel a boszorkánynak, annak szíve biztosan meglágyul a Ripacs csodálatos hangjától, és ingyen neki adja a kukullát.
Mikor odaért a kunyhóhoz, bezörgetett az ajtón.
- Ki fia vagy és mit akarsz?
- Mesterdalnok vagyok – kezdte a Ripacs, mert ő nem volt tudatában saját ripacsságának – azért jöttem, hogy előadjak néhány szép dalművet Öreganyámnak.
- Öreganyád a radai rosseb! Nekem a legszebb dal a madarak éneke, de ha már eljöttél idáig, lökjed!
A Ripacs el is kezdett énekelni, de a vén vajákos 2 perc után rákiáltott:
- Na, hallgass el, de nagyon gyorsan! Az ilyenek miatt, mint te menekültem én ki ide az erdőbe, távol minden embertől. Idejössz nekem felverni az erdő csendjét?! Azonnal hordd el magad! Nem volt elég nekem mára a hondurasi követ, aki iszonyúan büdös volt, neked is ma kellett jönnöd?!
A Ripacs dolgavégezetlenül elkotródott, ám a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal úgy gondolta, hogy valahogy mégis csak visszaszerzi a Budikornist. 2 nap után el is ért a Gólem barlangjához.
- Hahó! Van bent valaki? – kiáltott be a barlangba, a legcsekélyebb elővigyázatosság nélkül.
- Te meg ki a fasz vagy és mi a faszt akarsz? – kiáltott vissza a Gólem. A Szargólemekről tudni kell, hogy igen mocskos a szájuk.
- Én egy mesterdalnok vagyok, aki azért jöttem, hogy elvigyem a Csodálatos Budikornist.
- Ezért kellett itt ordibálnod! Vidd a kurva francba azt a mihaszna lényt! A picsám nem fér rá, ezért beleszarni nem tudok, a szarva nyomja a hátamat, ami egyébként is rossz. Jövő héten megyek Kővágó dokihoz, kivizsgálásra. Tudod, ő nagyon szeret engem, így vagyunk egymással – és ekkor két kezével egy sehogy sem értelmezhető mozdulatot tett, amely kezdődő dementálódásának biztos jele volt. – Visszatérve erre a kis mihaszna kurvára: mosni, főzni, takarítani nem tud. Egész nap csak ül egy helyben és Facebook-ozik, azon a gépen, amit tisztességtelenül megszerzett pénzecskémen vettem, de amit be se tudok kapcsolni. Ráadásul a sajt burgereket is mindig eleszi előlem!
A Ripacs ekkor kötőféket vetett a Csodálatos Budikornis szarvára és kivezette a barlangból.
- Hát akkor mi mentünk is. – mondta a Ripacs bárgyún, maga is meglepődve, hogy ennyire simán ment a dolog.
- Várj még egy kicsit, ne mondd, hogy szőrös szívű vagyok. Jó tett helyébe jót várj! Hallottam én már rólad, ezért gyere közelebb, hadd tegyek jót.
A Ripacs erre közelebb ment, mire a Gólem kitépte a hangszálait. A Ripacs csak nézett kérdőn a Gólemre, hogy miért jó tett ez?
- Jó tett. Nem számodra. Az emberiség számára. – adta meg a magyarázatot a szörnyeteg.
A Ripacs mihelyt hazaért, egyből ráült a Csodálatos Budikornisra. Pont a mérete volt, tökéletesen illeszkedett a popója a kagylóba, bár a Budikornis szarva eléggé szúrta a hátát.
Ahogy belepottyantotta a Budikornisba az első kis kulát, a Fantáziavilág eme csodálatos teremtményének egész testén átfutott az az irtózat, hogy neki most valami hasznosat is kell csinálni. Azon nyomban végig is repedt ettől az irtózattól a fajansza, és szörnyet halt.
A Ripacs a megrepedt Csodálatos Budikornist elvitte a MÉH-be, és az érte kapott pénzből kiadta első mulatós kazettáját, amit aztán a kutya se vett meg.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2013. november 18., hétfő
Mese LIX.
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy legényke. Cingár kis, elálló fülű legényke volt, akinek szája mindig mosolyra állt. Apjával, egy zuzmóval élt együtt, - anyja már régen lelépett egy vándorköszörűssel – aki nem sok energiát fektetett fia nevelésébe, de azért egy helyre kis, nyíltszívű legényke lett belőle, az alapvető lexikai ismeretek teljes hiányával. A legényke már igen korán elkezdett gondolkodni, hogy ugyan mi is legyen belőle? A cirkusz világa mindig is vonzotta, ezért, mikor egy vándorcirkusz jött a városba, megkérte az apját, engedje meg, hogy elszegődhessen ahhoz a vándorcirkuszhoz. Az apja, Kozel Kapitány hamar rá is állt, feltéve, ha a fia még ad neki egy cigit, mielőtt elmegy.
A legényke el is ment a cirkusz igazgatójához, hogy szerződtesse őt.
- És ugyan mihez értesz? – kérdezte a nagybajuszú (mert minden cirkuszigazgató nagybajuszú) cirkuszigazgató.
- Azt még én sem tudom, de próbáljanak ki, csak jó leszek valamire. – felelte magabiztosan mosolyogva a legényke.
Először, mint zsonglőrt próbálták ki, de minden tárgyat elejtett, ami csak a kezébe került. Ha már ilyen ügyetlen, akkor biztos jó lesz bohócnak, de ott is annyit esett-kelt, hogy néhányszor igen csak összetörte magát. A cirkuszigazgató már arra gondolt, hogy ha másra nem, plakátragasztónak jó lesz a legényke, amikor egyszer csak látja ám, hogy a legényke csak úgy unaloműzésképpen, akrobatamutatványokkal szórakoztatja magát a manézson. – Nem is csinálja rosszul. – gondolta magában az igazgató, majd odakiabált a legénykének: - Hol tanultad te ezeket, kölyök?
- Figyeltem az akrobatákat, és csak úgy rám ragadt. – felelte a legényke.
- Eridj csak fel a trambulinra, mutasd meg, ott mit tudsz! – parancsolta a direktor.
A legényke a trambulinon is ügyesnek mutatkozott, sőt még néhány légtornász kunsztot is bemutatott. – Na, ebből a kölyökből még lesz valaki, megfogtam vele az isten lábát! – örvendezett magában a cirkuszigazgató, de a legénykének csak foghegyről azt mondta: - Nem is rossz. Holnap elkezdesz gyakorolni az akrobatákkal meg a légtornászokkal. Hátha válik belőled valami tűrhető cirkuszi ember.
A legényke másnap teljes erőbedobással belevetette magát a tanulásba és a gyakorlásba. Hamarosan hét ország legjobb akrobatája vált belőle. Meg is erősödött közben és jóképű ifjúvá vált belőle. Bárhol felléptek, a leányok csak a legénykét akarták látni, úgy kellett őket elvonszolni a cirkuszi sátorból veres szekereken.
Történt egyszer, hogy a trupp messzi országba vetődött el. A legénykét még ebben a messzi országban is megelőzte a híre, és a helyi legkisebb királylány, Tiara királykisasszony igen kíváncsi lett, hogy vajon milyen is lehet a legényke, ezért komornájával rangrejtve be is lopózott a sátorba, hogy megnézhesse az előadást. Első látásra beleszeretett a snájdig legénykébe, és a legénykében is azon nyomban szerelem gyúlt, mikor meglátta a ragrejtett királylányt a nézőtéren. Éppen egy salto mortale-t csinált, mikor megpillantotta Tiarát, úgyhogy nagyon könnyen tényleg mortale lehetett volna az a salto, annyira elakadt egy pillanatra a legényke lélegzete a leány szépségétől. A hercegkisasszony az előadás után a komornájával egy levélkét küldött a legénykének, hogy másnap szeretne vele találkozni a közeli erdőben. A legényke, mikor megtudta, kitől is jött a levél, azon nyomban rá is állt a találkozóra. Biztos, ami biztos, aznap este még levarrta a komornát.
Másnap meg is történt a találkozó. A királykisasszony igen meglepődött, a legényke alacsony iskolázottságán, de ettől függetlenül nagyon jól el tudtad beszélgetni, tréfálkozni egymással, nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Nem is kell mondani: még jobban egymásba szerettek. Amikor épp egy kies mezőn sétáltak, egyszer csak eléjük toppant egy sárkány.
- Tiara királykisasszony! Már régen vártam ezt a pillanatot. Most elrabollak, váramba viszlek, és arámmá teszlek, amíg csak élsz.
- Honnan tudod, hogy én vagyok Tiara királykisasszony, és honnan tudtad, hogy itt találsz meg. – kérdezte meglepetten a hercegkisasszony.
- A komornád mondta. Én is levarrtam. – válaszolta a sárkány, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Feltétlenül el kell bocsátanom ezt a szolgálót, ha sikerül épségben hazajutnom. – gondolta magában Tiara.
A sárkány ekkor karmai közé kapta a királykisasszonyt, és vitte is a várába. A legényke eközben csak nézett, mint pocok a lisztből. – Dzsa, egy igazi sárkány! – ez járt csak az eszében. Mikor felocsúdott ámulatából, elkezdett gondolkodni, hogy mitévő is legyen. Normális esetben semmi kedve nem lett volna szembeszállni egy sárkánnyal, de úgy beleszeretett Tiarába, hogy úgy gondolta, egy élete-egy halála, ő bizony megpróbálja kiszabadítani élete szerelmét. El is indult, hogy megkeresse a sárkány kastélyát. Nem volt nehéz dolga, hisz abban az időben mindenkinek benne volt a kollektív tudatalattijában, hogy hol laknak a sárkányok. Miközben ment-mendegélt, találkozott egy ősz-öreg anyókával, aki egy nagy halom rőzsét cipelt.
- Hagyja csak, öreganyám, majd én segítek! Úgy látom, hogy úgyis egyfelé megyünk. – mondta az anyókának vidáman a legényke.
Át is vette tőle a rőzsét, és útközben elmesélte, hogy mi járatban is van. Egyszer csak megszólalt az anyóka:
- Édes fiam! Mióta segítesz nekem vinni a rőzsét, azóta már egyszer ráejtetted a köteget a lábamra, egyszer a hátamra, egyszer a derekamra. Tudod mit, ha hagyod, hogy békében egyedül hazavihessem ezt a kis tűzifát, akkor adok neked egy varázserejű kardot, amivel levághatod a sárkány fejét. Ha viszont továbbra is ragaszkodsz hozzá, hogy segíts nekem, azon nyomban majomerdővé változtatlak.
A legényke szépen megköszönte a kardot, majd útjaik elváltak.
A legényke hamarosan meg is érkezett a sárkány kastélyához. Beosont a hatalmas kapu alatt és bent megpillantotta Tiarát, aki egy ketrecben sínylődött. A sárkány a terem távoli sarkában aludt. Körülnézett, meg is találta a ketrec kulcsát, sikerült is leakasztania a szögről, ezután észrevétlenül a ketrechez settenkedett, ám amikor ki akarta nyitni a ketrecet, leejtette a kulcsot, ami a földre esett, és ekkor az egész kastély elkezdett csengeni-bongni. Azon nyomban felébredt a sárkány is.
- Mit keresel itt te emberféreg? – üvöltötte a fenevad, miközben tüzet okádott.
- Jöttem kiszabadítani Tiara királykisasszonyt. – felelte a legényke, miközben kihúzta magát és kardját a hüvelyéből.
- Rendben, elengedem, ha válaszolsz egy kérdésemre: Mi az? Reggel négy lábon jár, délben két lábon, este pedig három lábon? – tette fel a kérdést a sárkány.
Igazából azért választotta ezt a mindenki által ismert talányt, hogy a legényke könnyen meg tudja válaszolni, és minél hamarabb hazavigye a hercegkisasszonyt. Időközben rájött ugyanis, hogy nagyon idegesítik azok a zenék, amit Tiara hallgat, ráadásul olyan sok évszázada agglegény, hogy már nem bírt volna elviselni egy asszonyszemélyt egy életen keresztül, különös tekintettel Tiara zsenge életkorára.
A legénykének erősen hiányos műveltségéből kifolyólag természetesen fogalma sem volt, hogy mi a megfejtés, ezért Tiara próbált neki segíteni.
- Az ember. – súgta oda.
- A kender – mondta a legényke. –Persze, attól én is bekészülök néha úgy, hogy azt hiszem, három- vagy négy lábam van.
- Az ember. – súgta megint oda a hercegkisasszony.
- A hencser. – jelentette ki a legényke, miközben újra kihúzta magát. Persze fogalma sem volt, mi a szösz lehet az a hencser, de hát hülye kérdésre hülye választ.
- Az ember! – kiáltotta oda Tiara, aki addigra már minden türelmét elveszítette.
- Bár a vitéz daliának kellett volna kimondani a helyes megfejtést, - mondta gúnyosan a sárkány – de azért határeset, elfogadom. - ezzel odament a ketrechez, kinyitotta, és finoman letette Tiarát a legény mellé.
- Hálám jeléül itt van ez a sárkányölő kard. Egy kedves öreg hölgytől kaptam ideúton. Fogadd el tőlem cserébe, hogy elengeded a királykisasszonyt. – fejezte ki háláját a legényke.
- Kösz. Jó lesz vele majd metszegetni a kertben. Tudjátok mit, itt van az istállóban bekötve egy táltos paripa, ő majd hazavisz titeket, mégis csak gyorsabb úgy, mint gyalog.
A táltos paripa haza is vitte őket, ahol nagy örömmel fogadták Tiarát, a legénynek pedig, mint megmentőnek, ha kelletlenül is, de odaadták a királykisasszony kezét és a fele királyságot.
A legényke és a királykisasszony boldogan éltek, míg meg nem haltak, született egy szakajtónyi gyerekük. A lányok ugyanolyan szépek és okosak lettek, mint az anyjuk, a fiúk pedig ugyanolyan jóképűek és nyíltszívűek, mint az apjuk.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2013. november 14., csütörtök
Mese LVIII.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egérke. Lusta kis, pocakos egér volt, nem csinált egész nap semmit, csak heverészett a ketrecében és sajtot rágcsált, amit minden nap egy fehér köpenyes ember adott neki. Nem nagyon értette, hogy miért kap sajtot, mikor semmivel nem szolgált rá, de ezen a tényen általában nem sokat morfondírozott. Voltak persze más egerek is abban a hatalmas, neonfényű teremben, ahol az egérke ketrece volt. A többi egér is ketrecben élt, csak őket néha ki is vették a ketrecből és más fehér köpenyes emberek különböző dolgokat csináltak velük. Sokan közülük vissza se kerültek a ketrecbe. Ez a tény, ha nem is kerülte el az egérke figyelmét, de nem is foglalkoztatta nagyon. Különben is a terem egyik eldugott zugában, magányosan állt a ketrece, így nem is nagyon tudott szóba elegyedni más egerekkel.
Történt egyszer, hogy az egyik kísérleti egér, (mert hogy azt már az Olvasó kitalálhatta, az egérke egy laboratóriumban élt) Bunkó megszólalt:
- Hé , Vész, mit fogunk csinálni ma este?
- Ugyanazt, Bunkó, amit minden este! Meghódítjuk az egész világot! – felelte lángész társa.
Vész ki is nyitotta farkával a lakatot, és éppen lopakodtak volna ki, amikor Bunkó a farkával levert egy tégelyt, ami összetört és zöldes színű szagfelhővel töltötte meg a termet. Az egereknek, akik belélegezték a felhőt, szintén zöldes szeművé vált a szemük, és elkezdtek vicsorogni. Így tett Bunkó és Vész is, akik erre az estére letettek világuralmi terveikről és visszamentek inkább a ketrecükbe. Az egérke ketrece olyan távol esett a felhőtől, hogy azt nem érte el a felhő.
Másnap, mikor a tudósok munkához akartak látni, és kinyitották a ketreceket, az egerek nekik ugrottak és felfalták őket, majd a tárva-nyitva hagyott ajtón keresztül kiözönlöttek a teremből.
Mire az egérke felébredt (mindig késő délelőttig aludt), már csak a holttesteket találta a teremben. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában, és ő is nyakába vette a világot.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy mezőre ért. A mezőn hamarosan szembe találta magát egy egérrel. De milyen furcsa egér is volt az! Kisebb volt, mint ő, nem is olyan jól táplált, ráadásul barna! Ki látott már barna egeret, hisz ő eddig csak fehéreket látott.
- Hát te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte az egérke.
- Ezt én is kérdezhetném, báttya! Én mezei egér vagyok, te meg biztos valami felkapaszkodott városi anyaszomorító vagy. – válaszolta a másik egér.
- Hogy én városi egér vagyok-e, azt nem tudhatom, mert azzal sem vagyok tisztában, hogy mi az a város. Eddig egy neonfényes teremben éltem, ketrecben, és csak más fehér egereket láttam, akik szintén ketrecben éltek. Tényleg, te miért vagy barna és miért nem élsz ketrecben? – kérdezte meglepetten történetünk hőse.
- Némá’, báttya! Kijátsszuk a faji kártyát? Fehér hatalom, mi? Azért nem élek ketrecben, mert a mezei egerek szabad nemzetségéhez tartozom, és azért vagyok barna, hogy a ragadozó madarak ne vegyenek észre a levegőből. Ilyen fehér bundával, mint a tiéd nem sokáig maradsz itt életben. – válaszolta újdonsült ismerőse, és azután be is dörzsölte az egérkét mindenhol földdel, hogy ne legyen annyira észrevehető.
- Éhes vagyok. – jelentette ki ezután az egérke.
- Akkor keress magadnak valami ennivalót a mezőn. Annyi ízletes mag van itt. – mordult rá a mezei egér.
- Magot egyek? Sajt nincs? Eddig minden nap kaptam sajtot. – válaszolta az elképedt rágcsáló.
- Itt nincs sajt, és nem is ad neked senki semmit csak úgy. Meg kell érte harcolnod. – válaszolta a mezei egér, és azzal el is kezdte az egérke okítását. Kitanította, hogyan kell élelmet szerezni, hol csillapíthatja a szomjúságát, és hogy hogyan kerülje el a ragadozókat. Egy nap, amikor az egérke és mezei társa épp eleséget kerestek, megpillantottak egy öreg mókusmamát, aki éppen nagy üggyel-bajjal mogyorókat cipelt. Az egérke rögtön oda is szaladt az öreg mókusmamához, és segített neki elcipelni a mogyorókat az odújához.
- Jó tett helyébe jót várj! Itt van ez az arany búzaszem. – mondta az idős mókus.
- Mire jó ez? – kérdezte az egérke. A mókusmama a fülébe súgta.
- Á, értem! – derült fel a mókuska arca – Köszönöm szépen!
Egyik este, mikor az egérke a mezei egérrel éjszakai portyán volt, egyszer csak jött egy farkas, és széttépte a mezei egeret. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában az egérke, és a nyakába vette a világot. Útközben elszaladt két ember mellett.
- Nézd csak, George! Egy egérke. Ne vegyem fel? – kérdezte a megtermettebb.
- Hagyd csak, Lennie! Már el is szaladt. – válaszolta a társa.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy olyan helyre ért, ami tele volt kőépületekkel és emberekkel. Áhá, szóval ez az úgynevezett város! – gyúlt fel benne a felismerés. Ügyesen manőverezve az emberek talpai között egy sikátorba jutott. A sikátorban levő szemétdombból egyszer csak előbújt három patkány.
- Hát te meg mit keresel itt? – förmedtek rá. Az egérke elmesélte, hogyan is keveredett ide.
- Tudd meg, hogy mi a patkányok büszke nemzetségének tagjai vagyunk. – düllesztette ki büszkén a mellét a vezérpatkány.
- Az eddig is egyértelmű volt nekem. – válaszolta az egérke.
- Ne feleselj! Tudd meg, hogy hadjáratba kezdtünk az emberek ellen. Hallottuk, hogy egy másik várost elleptek az egerek, és mindent felfaltak, ami az útjukba került. Ha a senkiházi egereknek sikerülhetett, akkor nekünk is fog. Összegyűjtöttük ide a környék összes patkányát és meg fogjuk támadni az embereket. Az ember amúgy is elkorcsosult már, egyes tagjai nem átallottak olyan szokásokat felvenni, amit csak ti, nyomorult egerek űztök. Mi ki nem állhatjuk az egereket, ezért készülj a halálra, nyomorult kis rágcsáló!
Az egérke már épp azt akarta mondani, hogy a patkányok is rágcsálók, amikor a torkára forrasztották a szót egy késsel. Már le is számolt az életével, amikor egyszer csak megszólalt egy síp. A patkányok, mint akiket megbabonáztak, azon nyomban otthagyták az egérkét és a síp hangjának irányába szaladtak. A következő, amit az egérke látott, az volt, hogy az összes patkány egy sípon játszó legényt követve elhagyja a várost. Ha az egérke felnézett volna az utcatáblára és tudott volna olvasni, elolvashatta volna a város nevét: Hameln. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában az egérke, és beszaladt a legközelebbi házba.
A házban legnagyobb meglepetésére igen sok egérbe botlott, akik szürkék voltak. Áhá, akkor ezek lehetnek azok a városi egerek, akikről a mezei egér beszélt! – gyúlt fel benne a felismerés. A városi egerek királyuk elé vezették.
- Ki vagy te? Mit keresel itt a mi birodalmunkban? Miért vagy fehér? Az egerek büszke nemzetségének minden tagja szürke. – kérdezte az Egérkirály.
- A mezei egerek barnák. – vetette ellene az egérke.
- A mezei egerek nem tartoznak az egerek büszke nemzetségéhez. Ők az egerek söpredéke. – gorombította le az Egérkirály. – Egye fene, meghagyjuk az életedet, de csak azért, mert mindenkire szükségünk van a Diótörő elleni támadásra. De ha a legkisebb panaszt is hallom rád, én magam harapom át a torkodat!
Az egérke megtett mindent, amit kértek tőle, ki se nyitotta a száját, de közben figyelt. Megfigyelte, hogy milyen ellenszenves és gonosz az Egérkirály, milyen gusztustalan és kövér az anyja, és hogy milyen szimpatikus és szerethető Diótörő. A szíve inkább a játékok seregéhez húzta, de árulja el saját fajtáját? – merült fel benne a kétség. És különben is mit tudna ő tenni egymaga az egerek hada ellen? Ám hamarosan már annyira nyilvánvalóvá vált az Egérkirály gonoszsága, amelyet már a vér szava sem tudott ellensúlyozni. Ekkor eszébe jutott az arany búzaszem. A szájába vette, kettéharapta, és azt kívánta:
- Egyék meg az emberek az összes városi egeret!
Mivel a búzaszemnek varázsereje volt, amely képes volt egy kívánságot teljesíteni, úgy is lett, ahogy az egérke kívánta. Az emberek kikeltek az ágyaikból, és felzabáltak minden egeret, akit csak találtak. Majd leültek és megnézték A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjét.
Az egérkének ezután már elege lett a kalandokból, ezért keresett egy szép kis parókiát, és Hivatalos Templom Egere lett. Elvett egy egérlánykát (munkájából kifolyólag természetesen templomi esküvő volt), és született több szakajtónyi kisegerük.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Történt egyszer, hogy az egyik kísérleti egér, (mert hogy azt már az Olvasó kitalálhatta, az egérke egy laboratóriumban élt) Bunkó megszólalt:
- Hé , Vész, mit fogunk csinálni ma este?
- Ugyanazt, Bunkó, amit minden este! Meghódítjuk az egész világot! – felelte lángész társa.
Vész ki is nyitotta farkával a lakatot, és éppen lopakodtak volna ki, amikor Bunkó a farkával levert egy tégelyt, ami összetört és zöldes színű szagfelhővel töltötte meg a termet. Az egereknek, akik belélegezték a felhőt, szintén zöldes szeművé vált a szemük, és elkezdtek vicsorogni. Így tett Bunkó és Vész is, akik erre az estére letettek világuralmi terveikről és visszamentek inkább a ketrecükbe. Az egérke ketrece olyan távol esett a felhőtől, hogy azt nem érte el a felhő.
Másnap, mikor a tudósok munkához akartak látni, és kinyitották a ketreceket, az egerek nekik ugrottak és felfalták őket, majd a tárva-nyitva hagyott ajtón keresztül kiözönlöttek a teremből.
Mire az egérke felébredt (mindig késő délelőttig aludt), már csak a holttesteket találta a teremben. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában, és ő is nyakába vette a világot.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy mezőre ért. A mezőn hamarosan szembe találta magát egy egérrel. De milyen furcsa egér is volt az! Kisebb volt, mint ő, nem is olyan jól táplált, ráadásul barna! Ki látott már barna egeret, hisz ő eddig csak fehéreket látott.
- Hát te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte az egérke.
- Ezt én is kérdezhetném, báttya! Én mezei egér vagyok, te meg biztos valami felkapaszkodott városi anyaszomorító vagy. – válaszolta a másik egér.
- Hogy én városi egér vagyok-e, azt nem tudhatom, mert azzal sem vagyok tisztában, hogy mi az a város. Eddig egy neonfényes teremben éltem, ketrecben, és csak más fehér egereket láttam, akik szintén ketrecben éltek. Tényleg, te miért vagy barna és miért nem élsz ketrecben? – kérdezte meglepetten történetünk hőse.
- Némá’, báttya! Kijátsszuk a faji kártyát? Fehér hatalom, mi? Azért nem élek ketrecben, mert a mezei egerek szabad nemzetségéhez tartozom, és azért vagyok barna, hogy a ragadozó madarak ne vegyenek észre a levegőből. Ilyen fehér bundával, mint a tiéd nem sokáig maradsz itt életben. – válaszolta újdonsült ismerőse, és azután be is dörzsölte az egérkét mindenhol földdel, hogy ne legyen annyira észrevehető.
- Éhes vagyok. – jelentette ki ezután az egérke.
- Akkor keress magadnak valami ennivalót a mezőn. Annyi ízletes mag van itt. – mordult rá a mezei egér.
- Magot egyek? Sajt nincs? Eddig minden nap kaptam sajtot. – válaszolta az elképedt rágcsáló.
- Itt nincs sajt, és nem is ad neked senki semmit csak úgy. Meg kell érte harcolnod. – válaszolta a mezei egér, és azzal el is kezdte az egérke okítását. Kitanította, hogyan kell élelmet szerezni, hol csillapíthatja a szomjúságát, és hogy hogyan kerülje el a ragadozókat. Egy nap, amikor az egérke és mezei társa épp eleséget kerestek, megpillantottak egy öreg mókusmamát, aki éppen nagy üggyel-bajjal mogyorókat cipelt. Az egérke rögtön oda is szaladt az öreg mókusmamához, és segített neki elcipelni a mogyorókat az odújához.
- Jó tett helyébe jót várj! Itt van ez az arany búzaszem. – mondta az idős mókus.
- Mire jó ez? – kérdezte az egérke. A mókusmama a fülébe súgta.
- Á, értem! – derült fel a mókuska arca – Köszönöm szépen!
Egyik este, mikor az egérke a mezei egérrel éjszakai portyán volt, egyszer csak jött egy farkas, és széttépte a mezei egeret. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában az egérke, és a nyakába vette a világot. Útközben elszaladt két ember mellett.
- Nézd csak, George! Egy egérke. Ne vegyem fel? – kérdezte a megtermettebb.
- Hagyd csak, Lennie! Már el is szaladt. – válaszolta a társa.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy olyan helyre ért, ami tele volt kőépületekkel és emberekkel. Áhá, szóval ez az úgynevezett város! – gyúlt fel benne a felismerés. Ügyesen manőverezve az emberek talpai között egy sikátorba jutott. A sikátorban levő szemétdombból egyszer csak előbújt három patkány.
- Hát te meg mit keresel itt? – förmedtek rá. Az egérke elmesélte, hogyan is keveredett ide.
- Tudd meg, hogy mi a patkányok büszke nemzetségének tagjai vagyunk. – düllesztette ki büszkén a mellét a vezérpatkány.
- Az eddig is egyértelmű volt nekem. – válaszolta az egérke.
- Ne feleselj! Tudd meg, hogy hadjáratba kezdtünk az emberek ellen. Hallottuk, hogy egy másik várost elleptek az egerek, és mindent felfaltak, ami az útjukba került. Ha a senkiházi egereknek sikerülhetett, akkor nekünk is fog. Összegyűjtöttük ide a környék összes patkányát és meg fogjuk támadni az embereket. Az ember amúgy is elkorcsosult már, egyes tagjai nem átallottak olyan szokásokat felvenni, amit csak ti, nyomorult egerek űztök. Mi ki nem állhatjuk az egereket, ezért készülj a halálra, nyomorult kis rágcsáló!
Az egérke már épp azt akarta mondani, hogy a patkányok is rágcsálók, amikor a torkára forrasztották a szót egy késsel. Már le is számolt az életével, amikor egyszer csak megszólalt egy síp. A patkányok, mint akiket megbabonáztak, azon nyomban otthagyták az egérkét és a síp hangjának irányába szaladtak. A következő, amit az egérke látott, az volt, hogy az összes patkány egy sípon játszó legényt követve elhagyja a várost. Ha az egérke felnézett volna az utcatáblára és tudott volna olvasni, elolvashatta volna a város nevét: Hameln. Na, ennek a fele sem tréfa! – gondolta magában az egérke, és beszaladt a legközelebbi házba.
A házban legnagyobb meglepetésére igen sok egérbe botlott, akik szürkék voltak. Áhá, akkor ezek lehetnek azok a városi egerek, akikről a mezei egér beszélt! – gyúlt fel benne a felismerés. A városi egerek királyuk elé vezették.
- Ki vagy te? Mit keresel itt a mi birodalmunkban? Miért vagy fehér? Az egerek büszke nemzetségének minden tagja szürke. – kérdezte az Egérkirály.
- A mezei egerek barnák. – vetette ellene az egérke.
- A mezei egerek nem tartoznak az egerek büszke nemzetségéhez. Ők az egerek söpredéke. – gorombította le az Egérkirály. – Egye fene, meghagyjuk az életedet, de csak azért, mert mindenkire szükségünk van a Diótörő elleni támadásra. De ha a legkisebb panaszt is hallom rád, én magam harapom át a torkodat!
Az egérke megtett mindent, amit kértek tőle, ki se nyitotta a száját, de közben figyelt. Megfigyelte, hogy milyen ellenszenves és gonosz az Egérkirály, milyen gusztustalan és kövér az anyja, és hogy milyen szimpatikus és szerethető Diótörő. A szíve inkább a játékok seregéhez húzta, de árulja el saját fajtáját? – merült fel benne a kétség. És különben is mit tudna ő tenni egymaga az egerek hada ellen? Ám hamarosan már annyira nyilvánvalóvá vált az Egérkirály gonoszsága, amelyet már a vér szava sem tudott ellensúlyozni. Ekkor eszébe jutott az arany búzaszem. A szájába vette, kettéharapta, és azt kívánta:
- Egyék meg az emberek az összes városi egeret!
Mivel a búzaszemnek varázsereje volt, amely képes volt egy kívánságot teljesíteni, úgy is lett, ahogy az egérke kívánta. Az emberek kikeltek az ágyaikból, és felzabáltak minden egeret, akit csak találtak. Majd leültek és megnézték A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjét.
Az egérkének ezután már elege lett a kalandokból, ezért keresett egy szép kis parókiát, és Hivatalos Templom Egere lett. Elvett egy egérlánykát (munkájából kifolyólag természetesen templomi esküvő volt), és született több szakajtónyi kisegerük.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
2013. október 18., péntek
Turné
A héten turnéztunk egyet az Öreggel meg Tóbival Lengyelországban.
Hétfő;Nyíregyháza-Częstochowa: 500 km. Semmi említésre méltó.
Kedd, Częstochowa-Kraków-Rzseszów:310 km. Délelőtt megnéztük a jasna góra-i kolostort és természetesen a częstochowa-i Szent Szűzet. Nagyon tetszett az egész kolostor, maga a hely is megőrizte szakralitását a temérdek látogató ellenére is. Meg hát egy polinistának illik legalább egyszer Jasna Góra-ba elmenni.:-)
Délben értünk Krakkóba, a Nemzeti Múzeum előtt leparkoltunk, aztán besétáltunk az Óvárosba. Egy barszcz a volt Różowy Słońban, ami már nem Różowy Słoń, de a kínálata ugyanaz. A leves finom volt, a pultos lányka gyönyörű. Aztán egy séta: Św Anny-Rynek (megvettem az új Stasiukot a Matrasban)- Maly Rynek-Grodzka-Kanonicza-Planty. Megint jó volt Krakkóban lenni, mégha csak rövid időre is. Ja, és láttam a Piastot is a kocsiból. Nem változott semmit. :-)
Rzeszówban, megint megérkezés, evés (szalonna, kolbász), pálinka, sör, aztán kicsit nyakamba vettem a várost.
Szerda; Rzeszów-Jarosław: 57 km. Délelőtt megbeszélés a rzeszówi múzeum történeti osztályvezetőjével egy közös első világháborús kiállításról. Aztán irány Jarosław. Szokás szerint egy rossz ebéd (eddig még nem ettem hajdinakását és ezután se fogok), aztán teázás az apátság vezetőjével, Marek atyával. Közben emberek jöttek-mentek. Este vacsora, utána szétszedtük, bepakoltuk a Rákóczi-kiállítást.
Csütörtök: Jarosław-Przemyśl-Nyíregyháza: 390 km. Reggeli, utána irány Przemyśl. Beszélgetés a przemyśli múzeum igazgatójával a nagy semmiről, majd két kiállítás megtekintése, amiket már én is láttam, apám meg már kétszer. Utána bevásárlás és irány haza. Újhelben még egy halászlé.
Hétfő;Nyíregyháza-Częstochowa: 500 km. Semmi említésre méltó.
Kedd, Częstochowa-Kraków-Rzseszów:310 km. Délelőtt megnéztük a jasna góra-i kolostort és természetesen a częstochowa-i Szent Szűzet. Nagyon tetszett az egész kolostor, maga a hely is megőrizte szakralitását a temérdek látogató ellenére is. Meg hát egy polinistának illik legalább egyszer Jasna Góra-ba elmenni.:-)
Délben értünk Krakkóba, a Nemzeti Múzeum előtt leparkoltunk, aztán besétáltunk az Óvárosba. Egy barszcz a volt Różowy Słońban, ami már nem Różowy Słoń, de a kínálata ugyanaz. A leves finom volt, a pultos lányka gyönyörű. Aztán egy séta: Św Anny-Rynek (megvettem az új Stasiukot a Matrasban)- Maly Rynek-Grodzka-Kanonicza-Planty. Megint jó volt Krakkóban lenni, mégha csak rövid időre is. Ja, és láttam a Piastot is a kocsiból. Nem változott semmit. :-)
Rzeszówban, megint megérkezés, evés (szalonna, kolbász), pálinka, sör, aztán kicsit nyakamba vettem a várost.
Szerda; Rzeszów-Jarosław: 57 km. Délelőtt megbeszélés a rzeszówi múzeum történeti osztályvezetőjével egy közös első világháborús kiállításról. Aztán irány Jarosław. Szokás szerint egy rossz ebéd (eddig még nem ettem hajdinakását és ezután se fogok), aztán teázás az apátság vezetőjével, Marek atyával. Közben emberek jöttek-mentek. Este vacsora, utána szétszedtük, bepakoltuk a Rákóczi-kiállítást.
Csütörtök: Jarosław-Przemyśl-Nyíregyháza: 390 km. Reggeli, utána irány Przemyśl. Beszélgetés a przemyśli múzeum igazgatójával a nagy semmiről, majd két kiállítás megtekintése, amiket már én is láttam, apám meg már kétszer. Utána bevásárlás és irány haza. Újhelben még egy halászlé.
2013. október 1., kedd
2013. szeptember 23., hétfő
Ma volt a sérült gyermekek napja az Állatkertben, minden fogyatékkal élő bejöhetett a kísérőkkel együtt. Én is egy olyan 8-assal mentem, amin a fogyatékkal élők voltak most többségben. Eszembe jutott, hogy ha ez egy kísérlet lenne, és a kísérlet alanyának el kéne döntenie, hogy a buszon utazók közül kik a "normálisok" és kik a fogyatékkal élők, nem biztos, hogy egy-két "normális" nem akadna-e fent a rostán. :-)
2013. szeptember 7., szombat
Mese LVII.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány és egy legény. Egy tüntetésen (Egy millióan a sajtok szabadságáért) találkoztak, a fiúnál épp az Ulysses volt, egy ismerősétől kérte kölcsön néhány éve, és úgy gondolta, hogy az egymillió ember között biztos ott lesz az ismerőse, így vissza tudja neki adni a könyvet. Ezen az Ulysses köteten akadt meg a lány szeme. Hamarosan szép szerelem szövődött közöttük, együtt jártak az újlipótvárosi Rókalyuk Színházba különféle alternatív darabokra, és még a Húsvét-szigetre is elstoppoltak, bár a Copiapó – Hanga Roa közti út kicsit nehezen indult be, de azért megoldották.
Egyszer azonban minden elromlott. A lánynak rossz kedve lett, és ettől a fiúnak is. Akkor határozta el magát a cselekvésre, mikor egy nap megkérdezte a lányt:
- Hogy vagy?
És ő azt felelte:
- Erre most mit mondjak?
Hol is keresse a megoldást a problémára? Ott, ahol a legtöbb ember. Nem, nem a piában. A vallásban. Bár Groucho Marx távoli unokatestvére rosszallását fejezte ki, hogy ezt a megoldást választotta, valami ópiumot is emlegetett, de azért a legény gondolta, egy élete-egy halála, ő bizony megpróbálja. Melyik vallást is válassza? Kézenfekvőnek tűnt az a vallás, amelynek jelében megkeresztelték: az egyedül üdvözítő római katolikus. Különben is, abban ott van Szűz Mária meg Mária Magdaléna alakja, Mianyánk, ki vagy a mennyekben, vagy mi a szösz, szóval egész matriarchálisnak tűnik. El is ment a helyi plébánoshoz, megcsókolgatta kicsit a gyűrűjét, majd tanácsot kért, hogy mit tegyen:
- Fiam, neked el kell hoznod Szent Márk ereklyéit Velencéből, az majd meggyógyítja a mennyasszonyod (a legény nem árulta el, hogy ők csak úgy vadházasságban élnek a leánnyal, összeálltak, mint a lovak) búskomorságát. De vigyázz, mert az ereklyéket maga Gábriel arkangyal őrzi, kivont tüzes karddal (szériatartozék) egy szárnyas oroszlánnal (igényes kiegészítő a Genius Loci cég jóvoltából). Ha bármi baj lenne, itt van ez a színarany síp. Csak fújj bele, és egyből ezen a parókián teremsz.
A legény másnap el is indult, oda is ért a Szent Márk-székesegyházhoz. Ügyesen elvegyült a turisták között, ki is bontotta az ereklyéket a szoborból, és már épp ment volna kifelé, amikor megbotlott egy fényképezéssel elfoglalt japán turistában, az ereklyék a padlónak ütődtek, az egész templom elkezdett bongni, megjelent Gábriel arkangyal tüzes karddal (szériatartozék) a szárnyas oroszlán (igényes kiegészítő a Genius Loci cég jóvoltából) és dörgedelmes hangon így szólt:
- Hogy merészeled ellopni egy szinoptikus földi maradványait? – ezzel magához rántotta az ereklyéket tartalmazó zsákot. A legény az utolsó pillanatban fújta meg a színarany sípot, különben nagyon pórul járhatott volna.
A leány látva, hogy a kedvese milyen áldozatra képes érte, elhatározta, hogy segít magán, és akkor Isten is megsegíti. De melyik is legyen az az Isten? Legyen Allah. Négy feleség, számos ágyas, lefátyolozott feleségek, akik a férjük mögött haladnak, hurik a mennyben, a legénynek biztos tetszene egy ilyen vallás. Különben is, Mohamednek is Gábriellel gyűlt meg a baja, mint a kedvesének. Persze sokat segített a döntésben a leánynak, hogy hitehagyott szarajevói muzulmán család sarja volt. Végső soron, mindenki a régi családi recepteket veszi elő. El is ment a legközelebbi a mecsetbe, és kikérte a müezzin tanácsát:
- Leányom, el kell menned Szarajevóba, és az ottani mecsetből el kell hoznod a Próféta haja szálát. Ha bármi történne, itt egy zöld síp, csak fújj bele, és máris ebben a mecsetben teremsz.
A leány annak rendje és módja szerint másnap férfiruhát öltött, hogy be tudjon jutni a mecsetbe és pár napon belül el is jutott Szarajevóba.
Baj nélkül be is jutott a mecsetbe, sikerült is észrevétlenül kivennie a hajszálat díszes tartójából. Már éppen kifelé tartott volna, mikor tüsszentett egyet, és a hajszál ruhájának rejtekéből a földre esett. A mecset bongni kezdett, és megjelent egy dzsinn, handzsárral a kezében.
- Megpróbáltad ellopni a Próféta haja szálát, most meglakolsz bűnös tettedért! – ezzel már indult is a leány felé. A leány az utolsó pillanatban fújta meg a zöld sípot, különben nagyon pórul járhatott volna.
Mivel külön-külön egyikük sem járt sikerrel, ezért úgy gondolták, közösen próbálják megtalálni a boldogságot egy vallásban. Sorra vették az összeset, és végül a Krisna-tudat mellett döntöttek. Vegetarianizmus, kényelmes ruhák, táncikálás a reptereken. Tök cool az egész. El is mentek a legközelebbi szerzeteshez, hogy megkérdezzék, milyen úton-módon lehetnének boldogok. A szerzetes beszélt nekik a tisztaságról, a lemondásról, a könyörületességről és az igazmondásról, de így már az egész elég macerásnak tűnt. Kitalálták, hogy mi lenne, ha lenyúlnák azt a fekete szőrszálat, amelyből Krisnát teremtették. Azzal biztos érnének valamit, meg különben is, ezek a Krisnások elég szelíd emberek, nem ismétlődhet meg az előző két erőszakos incidens.
Meg is találták azt a titkos szent helyet (valamiért benne volt a GPS-ükben), ahol a szent szőrszálat őrizték. Besétáltak, fogták, magukhoz vették a szőrszálat, és magabiztosságuk teljes tudatában indultak is kifelé. Ekkor eléjük állt egy szerzetes:
- Miért viszitek el a szent szőrszálat? Hisz a mi hitünk szerint annak semmi varázsereje sincsen.
- Nem hiszünk neked, valamit biztos lehet vele kezdeni. – válaszolta a legény.
- Látom rajtatok, hogy minden áron a boldogságra törekedtek, és ez könnyelműségekre csábít benneteket. Szerzetes vagyok, akinek mindig igazat kell mondania, és ti kétségbe vontátok ezt. Könyörületesnek kéne lennem, de most nem leszek az. Móresre tanítalak benneteket!
- Szerzetes vagy, tehát nem követhetsz el erőszakot, úgyhogy nem is tudnál minket móresre tanítani. – feleselt vissza a lány.
- Én nem is, de ők igen. – ezzel a hatalmas kapu felé mutatott, amely egyszer csak kinyílt és belovagolt rajta harci szekerén Ardzsuna királyfi, kinek kocsihajtója Krisna maga volt. Úgy megkergették a két szerelmest árkon-bokron, hetedhét országon keresztül, hogy azok még sokáig alaposan megemlegették azt.
Az üldözés végül egy réten ért véget. A két szerelmes, miután minden boldogságkeresési kísérletük kudarcba fulladt, mit tehetett mást? Táncra perdült.
Ha nem is éltek boldogan, míg meg nem haltak, de egy időre legalább jókedvük kerekedett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)