Regénykezdetek (folyamatosan bővül)

1. A téves hívással kezdődött minden. (Paul Auster: New York-trilógia)
2. Hívhattok bátran Jónásnak. (Kurt Vonnegut: Macskabölcső)
3. Ez történt most is: ha keserűmandula-illatot érzett, mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt. (G.G. Márquez: Szerelem a kolera idején)
4. Sokféleképpen lehet elbeszélni ezt a történetet – mert sok módja van annak, hogy bármelyikünk életének akár legjelentéktelenebb epizódját is elmeséljük. (Alvaro Mutis: Maqroll)
5. Azokban a rég elmúlt időkben én még nagyon fiatal voltam, és a nagyszüleimnél laktam a Miraflores kerületben, az Ocharán utca egyik hófehér villájában. (M.V. Llosa: Júlia néni és a tollnok)
6. Ott találom-e a Boszorkát? (J. Cortázar. Sántaiskola)
7. Mrs. Forrester megtalálta a Szent Grált. Egy irhabunda alatt lapult. (N. Gaiman: Tükör és Füst)
8. Stately, plump Buck Mulligan came from the stairhead, bearing a bowl of lather on which a mirror and a razor lay crossed. (J. Joyce: Ulysses)
9. Újévi elhatározásaim: (S. Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója)
10. Purcell úgy ment végig az első fedélzeten, hogy lehetőleg nem is nézett az emberekre. (R. Merle: A sziget)
11. Tizenegy évesen összetörtem a malacperselyemet, és elmentem a kurvákhoz. (E. E. Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai)
12. Colin már majdnem teljesen felöltözött. (B. Vian. Tajtékos napok)
13. Mélységes mély a múltnak kútja, Ne mondjuk inkább feneketlennek? (T. Mann: József és testvérei)
14. Mindaddig, amíg valami van, nem az, ami majd akkor lesz, mikor már nem lesz. (M. Walser: Szökőkút)
15. Maj Brittet egyszer és mindenkorra megfosztották a hullámospapagáj-tartáshoz való jogától. (E. Loe: Doppler, az utak királya)
16. Dél-Afrika legnagyobb bádogvárosának latrinapucolói, ha úgy vesszük, szerencsések voltak. (J. Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni)
17. Valamivel dél előtt kisütött a nap. (A. Kivirahk: Ördöngös idők)
18. Egészen halk nesz volt. (J. Cabré: A Pamano zúgása)
19. Bár apja a hadseregben képzelt fényes jövőt neki, Hervé Joncour szokatlan mesterséggel kereste kenyerét, melytől – sors fintora – nem volt idegen némi nőiességről árulkodó, szeretetre méltó vonás. (A. Baricco: Selyem)
20. Ekkor láttam meg az Ingát. (U. Eco: Foucault-inga)
21. – És hét, és nyolc, és kilenc! (J. Zanetti: A Kapitány)
22. Sokszor vágytam arra, hogy megírjam Alexisz Zorbásznak, egy öreg munkásnak, akit nagyon megszerettem, az életét és viselt dolgait. (N. Kazantzakisz: Zorbász, a görög)
23. Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket. (J.Hašek: Švejk)
24. Jól figyeljenek arra, amit most mondok. (B. Hrabal: Őfelsége pincére voltam)
25. 1948 februárjában Klement Gottwald kommunista vezér kilépett egy prágai barokk palota erkélyére, hogy beszédet intézzen az Óvárosi téren összegyűlt több százezres tömeghez. (M. Kundera: A nevetés és felejtés könyve)
26. Mily panr Bohušku, a tak zase život udělal minořádnou smyeku – Kedves Bohumil uram, az élet megint fura kanyart írt le, (P. Huelle: Mercedes-Benz)
27. Kedden abban a lélektelen és tünékeny órában ébredtem, amikor az éjszaka már tulajdonképpen véget ért, de a hajnal még nem kezdődött el igazán. (W. Gombrowicz: Ferdydurke)
28. Szerencsesütinek hívnak. (I. Karpowicz: Égiek és földiek)
29. Igen, ez csak a félelem – ezek a kutatások, nyomok, történetek, amelyeknek el kellene fedniük s látóhatár elérhetetlen vonalát. (A. Stasiuk: Útban Badadagba)
30. Papám sose bocsátana meg nekem azt, ami ezen a vakáción történt velem és a többiekkel, ezért kénytelen vagyok a magam nevét elváltoztatni. (Aszlányi Károly: Kalandos vakáció)
31. No hát, a sebek ellen végképp felesleges volt hadakozni. (Bayer Zsolt: Tündértemető)
32. Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. (Békés Pál: Bélyeggyűjtemény)
33. A Két angyal. Hogyan is másképp, az angyalok nyelvén beszélt egymással. (Esterházy Péter: Hrabal könyve)
34. Képzelj simogató hajnalt a Bömbös fölé, aztán figyeld, mi történik! (Fehér Béla: Zöldvendéglő)
35. Tettem egy kört a madárzajos parkban, elhatározott utamat konokul bejártam, majd kimenekültem az egyetem területéről. (Garaczi László: Mintha élnél)
36. Unom már, és unjátok ti is – mondta a tél, s egy éjszaka zsákba hányta fegyvereit, és úgy elkotródott, mintha sosem járt volna itt. (Háy János: Xanadu)
37. abajgat (Temesi Ferenc: Por)
38. A magyar ábécé első betűje az A. (Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf)
39. Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. (M. Bulgakov: Mester és Margarita)
40. Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika; olyan riadalmasan szomorú volt, hogy a tulajdon nevét is elfelejtette. (S. Rushdie: Harún és a Mesék tengere)
41. Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
42. Uram, a késemért jöttem! (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a Kapitány)
43. Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. (Ottlik Géza: Iskola a határon)
44. Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Rejtő Jenő: A 14 karátos autó)
45. Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság. (Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban)
46. Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. (Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)
47. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. (Esterházy Péter: Harmonia caelestis)
48.Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe
jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. (G. G. Márquez: 100 év magány)
49. Ami azt illeti, hamarabb is eldönthette volna a dolgot, és lehetett volna annyi bátorsága, hogy elmondja, mit tervez. (Jonas Jonasson: A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt)
50, Valaha neki is lehetett neve. (Mándy Iván: A pálya szélén)
51. Figyelmeztetem olvasóimat, hogy semmi közöm ezekhez a feljegyzésekhez; rendkívül furcsa, szomorú körülmények között jutottam birtokukba. (Mihail Bulgakov: Színházi regény)