Mese LVII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány és egy legény. Egy tüntetésen (Egy millióan a sajtok szabadságáért) találkoztak, a fiúnál épp az Ulysses volt, egy ismerősétől kérte kölcsön néhány éve, és úgy gondolta, hogy az egymillió ember között biztos ott lesz az ismerőse, így vissza tudja neki adni a könyvet. Ezen az Ulysses köteten akadt meg a lány szeme. Hamarosan szép szerelem szövődött közöttük, együtt jártak az újlipótvárosi Rókalyuk Színházba különféle alternatív darabokra, és még a Húsvét-szigetre is elstoppoltak, bár a Copiapó – Hanga Roa közti út kicsit nehezen indult be, de azért megoldották.
Egyszer azonban minden elromlott. A lánynak rossz kedve lett, és ettől a fiúnak is. Akkor határozta el magát a cselekvésre, mikor egy nap megkérdezte a lányt:
- Hogy vagy?
És ő azt felelte:
- Erre most mit mondjak?
Hol is keresse a megoldást a problémára? Ott, ahol a legtöbb ember. Nem, nem a piában. A vallásban. Bár Groucho Marx távoli unokatestvére rosszallását fejezte ki, hogy ezt a megoldást választotta, valami ópiumot is emlegetett, de azért a legény gondolta, egy élete-egy halála, ő bizony megpróbálja. Melyik vallást is válassza? Kézenfekvőnek tűnt az a vallás, amelynek jelében megkeresztelték: az egyedül üdvözítő római katolikus. Különben is, abban ott van Szűz Mária meg Mária Magdaléna alakja, Mianyánk, ki vagy a mennyekben, vagy mi a szösz, szóval egész matriarchálisnak tűnik. El is ment a helyi plébánoshoz, megcsókolgatta kicsit a gyűrűjét, majd tanácsot kért, hogy mit tegyen:
- Fiam, neked el kell hoznod Szent Márk ereklyéit Velencéből, az majd meggyógyítja a mennyasszonyod (a legény nem árulta el, hogy ők csak úgy vadházasságban élnek a leánnyal, összeálltak, mint a lovak) búskomorságát. De vigyázz, mert az ereklyéket maga Gábriel arkangyal őrzi, kivont tüzes karddal (szériatartozék) egy szárnyas oroszlánnal (igényes kiegészítő a Genius Loci cég jóvoltából). Ha bármi baj lenne, itt van ez a színarany síp. Csak fújj bele, és egyből ezen a parókián teremsz.
A legény másnap el is indult, oda is ért a Szent Márk-székesegyházhoz. Ügyesen elvegyült a turisták között, ki is bontotta az ereklyéket a szoborból, és már épp ment volna kifelé, amikor megbotlott egy fényképezéssel elfoglalt japán turistában, az ereklyék a padlónak ütődtek, az egész templom elkezdett bongni, megjelent Gábriel arkangyal tüzes karddal (szériatartozék) a szárnyas oroszlán (igényes kiegészítő a Genius Loci cég jóvoltából) és dörgedelmes hangon így szólt:
- Hogy merészeled ellopni egy szinoptikus földi maradványait? – ezzel magához rántotta az ereklyéket tartalmazó zsákot. A legény az utolsó pillanatban fújta meg a színarany sípot, különben nagyon pórul járhatott volna.
A leány látva, hogy a kedvese milyen áldozatra képes érte, elhatározta, hogy segít magán, és akkor Isten is megsegíti. De melyik is legyen az az Isten? Legyen Allah. Négy feleség, számos ágyas, lefátyolozott feleségek, akik a férjük mögött haladnak, hurik a mennyben, a legénynek biztos tetszene egy ilyen vallás. Különben is, Mohamednek is Gábriellel gyűlt meg a baja, mint a kedvesének. Persze sokat segített a döntésben a leánynak, hogy hitehagyott szarajevói muzulmán család sarja volt. Végső soron, mindenki a régi családi recepteket veszi elő. El is ment a legközelebbi a mecsetbe, és kikérte a müezzin tanácsát:
- Leányom, el kell menned Szarajevóba, és az ottani mecsetből el kell hoznod a Próféta haja szálát. Ha bármi történne, itt egy zöld síp, csak fújj bele, és máris ebben a mecsetben teremsz.
A leány annak rendje és módja szerint másnap férfiruhát öltött, hogy be tudjon jutni a mecsetbe és pár napon belül el is jutott Szarajevóba.
Baj nélkül be is jutott a mecsetbe, sikerült is észrevétlenül kivennie a hajszálat díszes tartójából. Már éppen kifelé tartott volna, mikor tüsszentett egyet, és a hajszál ruhájának rejtekéből a földre esett. A mecset bongni kezdett, és megjelent egy dzsinn, handzsárral a kezében.
- Megpróbáltad ellopni a Próféta haja szálát, most meglakolsz bűnös tettedért! – ezzel már indult is a leány felé. A leány az utolsó pillanatban fújta meg a zöld sípot, különben nagyon pórul járhatott volna.
Mivel külön-külön egyikük sem járt sikerrel, ezért úgy gondolták, közösen próbálják megtalálni a boldogságot egy vallásban. Sorra vették az összeset, és végül a Krisna-tudat mellett döntöttek. Vegetarianizmus, kényelmes ruhák, táncikálás a reptereken. Tök cool az egész. El is mentek a legközelebbi szerzeteshez, hogy megkérdezzék, milyen úton-módon lehetnének boldogok. A szerzetes beszélt nekik a tisztaságról, a lemondásról, a könyörületességről és az igazmondásról, de így már az egész elég macerásnak tűnt. Kitalálták, hogy mi lenne, ha lenyúlnák azt a fekete szőrszálat, amelyből Krisnát teremtették. Azzal biztos érnének valamit, meg különben is, ezek a Krisnások elég szelíd emberek, nem ismétlődhet meg az előző két erőszakos incidens.
Meg is találták azt a titkos szent helyet (valamiért benne volt a GPS-ükben), ahol a szent szőrszálat őrizték. Besétáltak, fogták, magukhoz vették a szőrszálat, és magabiztosságuk teljes tudatában indultak is kifelé. Ekkor eléjük állt egy szerzetes:
- Miért viszitek el a szent szőrszálat? Hisz a mi hitünk szerint annak semmi varázsereje sincsen.
- Nem hiszünk neked, valamit biztos lehet vele kezdeni. – válaszolta a legény.
- Látom rajtatok, hogy minden áron a boldogságra törekedtek, és ez könnyelműségekre csábít benneteket. Szerzetes vagyok, akinek mindig igazat kell mondania, és ti kétségbe vontátok ezt. Könyörületesnek kéne lennem, de most nem leszek az. Móresre tanítalak benneteket!
- Szerzetes vagy, tehát nem követhetsz el erőszakot, úgyhogy nem is tudnál minket móresre tanítani. – feleselt vissza a lány.
- Én nem is, de ők igen. – ezzel a hatalmas kapu felé mutatott, amely egyszer csak kinyílt és belovagolt rajta harci szekerén Ardzsuna királyfi, kinek kocsihajtója Krisna maga volt. Úgy megkergették a két szerelmest árkon-bokron, hetedhét országon keresztül, hogy azok még sokáig alaposan megemlegették azt.
Az üldözés végül egy réten ért véget. A két szerelmes, miután minden boldogságkeresési kísérletük kudarcba fulladt, mit tehetett mást? Táncra perdült.
Ha nem is éltek boldogan, míg meg nem haltak, de egy időre legalább jókedvük kerekedett.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!