Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Csodálatos Budikornis. A Big Mac menüket termő réten lakott, és stillszerűen egész nap szart sem csinált. A rét többi állata próbált ugyan vele beszélgetni, de mivel ő még csak köszönni se köszönt nekik, ezért azok rövidesen faképnél hagyták.
Történt egyszer, hogy a rétre tévedt a Tehetségtelen, Hangos Ripacs. Egyből megtetszett neki a Csodálatos Budikornis. Évek óta ilyenbe szeretett volna szarogatni. Ráadásul, ha befuttatja a Budikornis ülőkéjét arannyal, akkor milyen jól fog kinézni a fürdőszobájában. Ebből is kitetszik, hogy nem csak tehetsége, ízlése se nagyon volt. Ezt a tényt az is mélységesen alátámasztotta, hogy megtetszett neki a Budikornis. Már épp elindult a Budikornis felé, amikor egyszer csak a réten termett egy Szargólem. A Szargólemek mindig is vadásztak a Budikornisokra, ezért ezeket a csodálatos élőlényeket sajnos a kihalás veszélye fenyegette. A Szargólem a Ripacsot megelőzve elkapta a Budikornist, és már vitte is a barlangja felé. A Ripacs annyit se tudott mondani, hogy: fapapucs.
A Ripacs fejét erősen búsulásra adva leült egy fatörzsre, és bánatában előadott néhány betétdalt a nagy sikertelenséggel játszott Egri csillagokból. Az erdő vadjai mind megriadtak a Ripacs hangjától, csak egy medve maradt a mezőn. A Ripacs a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal oda is ment a medvéhez.
- Mackó koma! Épp most rabolt el előlem egy Csodálatos Budikornist egy Szargólem. Nem tudod, hol találhatom meg a Gólem barlangját, és mitévő legyek, hogy visszaszerezzem a Budikornist?
- Először is: én nem mackókoma vagyok, hanem egy medve. A medve pedig nem játék. Ebből is látszik, hogy eszed is annyi, mint amennyi az énekhangod. Szerencséd, hogy épp most ettem néhány bogyót, úgyhogy nem leszel a zenés vacsorám. A Gólem barlangját eléred, ha mindig napkeletnek mész. A Budikornist pedig úgy tudod megszöktetni, ha elmész Babos Vera anyóhoz, a boszorkányhoz, és megveszed tőle a láthatatlanná tévő kukullát.
- És az mire lesz jó? – kérdezte bambán a Ripacs.
- Ha már láthatatlan vagy, könnyen ki tudod lopni a Budikornist a Gólem barlangjából, észkombájn! Na, megyek is én. Jobb dolgom is van, mint veled vesződni.
A Ripacs el is indult kelet felé. Erősen törte a fejét, hogy honnan is szerezzen pénzt a kukullára, de persze egy épkézláb gondolata se akadt. Ami nem is csoda, hisz sose volt neki. Ahogy épp beért egy városba, a szemébe ötlött egy plakát, hogy épp dalnokversenyt rendeznek a város alapításának évfordulója alkalmából. Nosza, rajta! Megnyeri a dalnokversenyt, és a pénzdíjból megveheti a kukullát. Azon nyomban be is nevezett a versenyre.
A verseny napján a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal állt ki a színpadra. Bele is kezdett egy könnyed kis slágerbe, ám a közönség 2 perc múlva már rohadt gyümölcsökkel és zöldségekkel dobálta meg. A tojást sajnálták rá.
Azok után, hogy nem sikerült megszerezni a pénzt a kukullára, mégis csak Babos Vera kunyhója felé vette az irányt. Úgy gondolta, hogy ha majd énekel a boszorkánynak, annak szíve biztosan meglágyul a Ripacs csodálatos hangjától, és ingyen neki adja a kukullát.
Mikor odaért a kunyhóhoz, bezörgetett az ajtón.
- Ki fia vagy és mit akarsz?
- Mesterdalnok vagyok – kezdte a Ripacs, mert ő nem volt tudatában saját ripacsságának – azért jöttem, hogy előadjak néhány szép dalművet Öreganyámnak.
- Öreganyád a radai rosseb! Nekem a legszebb dal a madarak éneke, de ha már eljöttél idáig, lökjed!
A Ripacs el is kezdett énekelni, de a vén vajákos 2 perc után rákiáltott:
- Na, hallgass el, de nagyon gyorsan! Az ilyenek miatt, mint te menekültem én ki ide az erdőbe, távol minden embertől. Idejössz nekem felverni az erdő csendjét?! Azonnal hordd el magad! Nem volt elég nekem mára a hondurasi követ, aki iszonyúan büdös volt, neked is ma kellett jönnöd?!
A Ripacs dolgavégezetlenül elkotródott, ám a tehetségtelen emberekre jellemző önbizalommal és bátorsággal úgy gondolta, hogy valahogy mégis csak visszaszerzi a Budikornist. 2 nap után el is ért a Gólem barlangjához.
- Hahó! Van bent valaki? – kiáltott be a barlangba, a legcsekélyebb elővigyázatosság nélkül.
- Te meg ki a fasz vagy és mi a faszt akarsz? – kiáltott vissza a Gólem. A Szargólemekről tudni kell, hogy igen mocskos a szájuk.
- Én egy mesterdalnok vagyok, aki azért jöttem, hogy elvigyem a Csodálatos Budikornist.
- Ezért kellett itt ordibálnod! Vidd a kurva francba azt a mihaszna lényt! A picsám nem fér rá, ezért beleszarni nem tudok, a szarva nyomja a hátamat, ami egyébként is rossz. Jövő héten megyek Kővágó dokihoz, kivizsgálásra. Tudod, ő nagyon szeret engem, így vagyunk egymással – és ekkor két kezével egy sehogy sem értelmezhető mozdulatot tett, amely kezdődő dementálódásának biztos jele volt. – Visszatérve erre a kis mihaszna kurvára: mosni, főzni, takarítani nem tud. Egész nap csak ül egy helyben és Facebook-ozik, azon a gépen, amit tisztességtelenül megszerzett pénzecskémen vettem, de amit be se tudok kapcsolni. Ráadásul a sajt burgereket is mindig eleszi előlem!
A Ripacs ekkor kötőféket vetett a Csodálatos Budikornis szarvára és kivezette a barlangból.
- Hát akkor mi mentünk is. – mondta a Ripacs bárgyún, maga is meglepődve, hogy ennyire simán ment a dolog.
- Várj még egy kicsit, ne mondd, hogy szőrös szívű vagyok. Jó tett helyébe jót várj! Hallottam én már rólad, ezért gyere közelebb, hadd tegyek jót.
A Ripacs erre közelebb ment, mire a Gólem kitépte a hangszálait. A Ripacs csak nézett kérdőn a Gólemre, hogy miért jó tett ez?
- Jó tett. Nem számodra. Az emberiség számára. – adta meg a magyarázatot a szörnyeteg.
A Ripacs mihelyt hazaért, egyből ráült a Csodálatos Budikornisra. Pont a mérete volt, tökéletesen illeszkedett a popója a kagylóba, bár a Budikornis szarva eléggé szúrta a hátát.
Ahogy belepottyantotta a Budikornisba az első kis kulát, a Fantáziavilág eme csodálatos teremtményének egész testén átfutott az az irtózat, hogy neki most valami hasznosat is kell csinálni. Azon nyomban végig is repedt ettől az irtózattól a fajansza, és szörnyet halt.
A Ripacs a megrepedt Csodálatos Budikornist elvitte a MÉH-be, és az érte kapott pénzből kiadta első mulatós kazettáját, amit aztán a kutya se vett meg.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése