Mese LXIII.

(VIII.) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony. Békésen tengette életét apja palotájában, nem volt semmire se gondja, de nagyon unatkozott. Aztán egyszer csak meglátta a tévében az MTZ Music Awards-ot. Egyből tudta, hogy mi kell neki: a vidéki élet szépségei, a vetés, az aratás, a szántás és különösképpen a disznóvágás. Minden, ami a traktorokkal és a szalonnával függhet össze.
Másnap el is kötött egy traktort a kastély majorságából és azzal ment árkon-bokron keresztül, hetedhét ország ellen. Hamarosan a királyság egyik Isten háta mögötti falujában kötött ki. Ott be is állt egyből napszámosnak. Hamarosan kitűnt a munkában való ügyességével és azzal, hogy mennyi szalonnát bírt megenni. Mikor nem voltak mezőgazdasági munkák, a helyi kocsmában, az Öt Földrészben dolgozott. A csehóban gyakran fellépett a Kalácska zenekar, olyan nagy slágereikkel, mint a Szegedy-Maszák fejét basznám az üvegasztalba és a Ha Horn Gyulával járhatnék egyszer. Ahogy múltak az évszakok, megint tavasz lett, aztán nyár és elérkezett a falu legnagyobb eseményének, az Aratóbálnak a napja.
(XIX.) Ahogyan az aratóbálra készültek, a mezőn, amit a bál megrendezésére kijelöltek, a rang rejtett királykisasszony talált egy nyulat. Nagyon aranyos kis nyuszi volt, világos barna szőrű, barna szemű és istenien tudott lazítani. A leány bár szerette jelenlegi életét, azért elég magányos volt, így hazavitte a tapsifülest.
(XIV.) Az Aratóbál előtti este a fogadóban megszállt egy Hírnök. Mivel uralkodó bolygója a Merkúr volt, igen szerette munkáját, keresztbe-kasul bejárta mind a hat világot, mind az öt földrészt. Sofőrökkel, póni expresszek és egyéb közlekedési járművek vezetőivel mindig jóban volt. A királylányban már az első pillantásra szimpátia gyulladt a Hírnök iránt. A Hírnök is érezte, hogy a királylányban van valami különleges, ám kicsit zavarta a királylány bocskorából kikandikáló kapca látványa. Szóba elegyedtek, jókat nevetgéltek, jó volt egymással eltölteni egy kis időt (a királylány, bár igen szociális természetű volt, senkinek a társaságában nem szeretett sok időt eltölteni). A Hírnök sok bolondság mellett érdekes dolgokat is mesélt (szinte csak ő mesélt, a királylányt nem is hagyta szóhoz jutni), távoli tájakról, emberekről regélt. A királylányban felébredt a kétely, hogy a kis falu, ahol él, nem minden világok legjobbika, talán világot kéne neki is látnia. A Hírnök, látva, hogy mennyire tetszenek a királylánynak a történetei, fel is ajánlotta neki, hogy tartson vele. Hozhatja a nyulat is. Ám mivel a Hírnök már másnap reggel indult tovább, ezért a Királylánynak nem sok ideje maradt a gondolkodásra. Ráadásul másnap volt az Aratóbál is, amire olyan régen várt.
(XXIX.) A leány végül mégiscsak úgy döntött, hogy marad ott, ahol van, és ahelyett, hogy a Hírnököt követné, elmegy az Aratóbálba, ott ropja hajnalig. A Hírnök nagyon csalódott volt, de hát mit volt mit tenni, folytatta az útját. A hercegkisasszony szépen meg is fürdött, még a füle mögött is megmosta, felvette a legszebb ruháját, és igencsak kicsinosította magát. A bálban is kitűnt szépségével, minden legény csak vele akarta ropni. Felfigyelt erre a nagyfokú érdeklődésre a gonosz Piroska néni is, a szomszéd falu boszorkánya, férje, Károly bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – életének megrontója, aki mellett minden növény elhervadt. Irigy is lett a leány szépségére és arra, hogy amerre táncolt, tavaszillat áradt belőle és az emberek kicsit vidámabbak lettek, ha őt nézték. Olyan nagy, oktalan haragra gyúlt a leány iránt, hogy azon nyomban fehér orchideává változtatta. Feketévé szerette volna, ám a leány lelke az anyjától és más emberektől elszenvedett lelki sebek ellenére is olyan tiszta maradt, hogy ez még virág alakjában is kiütközött. A fehér orchideát gyorsan felkapták a földről, friss vízbe tették, és másnaptól egy vázában állt a polgármester irodájában. És hogy mi lett a gonosz Piroska nénivel? Mielőtt a tömeg meglincselhette volna, az oktalan haragtól agyvérzést kapott és elpatkolt. Férje, Karcsi bácsi, pedig nemsokára talált egy másik asszonyt, a kedves Viola néni (Karcsi bácsi bukott a színes csajokra) személyében, akivel sokat kirándultak, kertészkedtek együtt, és újra felfedezték a testi szerelmet is.
(XXXVIII.) Igencsak szomorú lett viszont a kocsmáros, akinél a királykisasszony dolgozott a mezőgazdasági munkák szünetében. Hogyan lehetne visszaváltoztatni a fehér orchideát a leánnyá, ha az egyetlen ember, a gonosz Piroska néni is meghalt, aki tudta, hogy hogyan kell megtörni az átkot. Törte-törte erősen a fejét és egyszer csak eszébe jutott a Hírnök, akivel a leány igencsak összemelegedett. Ő világlátott ember, hátha tudja, hogyan törik meg egy átok, vagy legalább ismer olyat, aki meg tudja törni. Egyből fogta is idomított Füsti fecskéjét, a lábára kötözött egy üzenetet a legénynek és eleresztette a madarat, hogy keresse meg a Hírnököt. Ezek után már csak reménykedve a világosbarna nyuszi bundáját simogatta, akiről a leány elvarázsolása után Ő gondoskodott tovább.
A Füsti Fecske a hetedik királyságban rá is lelt a Hírnökre és át is adta neki az üzenetet. A legény igencsak elszomorodott a hír hallatán, és egyből elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony megtöri az átkot! Aztán utána rögtön eszébe is jutott: Na jó, de hogyan? Mert ő bizony semmit se konyított az ilyen dolgokhoz.
(XXVI.) Erősen gondolkodott, hogy hogyan is lásson hozzá, ám csak nagyanyja két tanácsa jutott eszébe: 1. Amikor csak tudsz, pisilj! 2. Egy jó bonyhádi tepsi mindig jól jön!
Az elsőt egyből meg is fogadta. A második megvalósításához pedig elment a legközelebbi Vasedénybe. Vett is egy szép piros, zománcos tepsit, kiváltott egy törzsvásárlói kártyát (bármikor jól jöhet) és amikor ment volna ki az üzletből, meglátott valami csillogó tárgyat a padlón. Egy aranytallér feküdt a földön. Egyik oldalán egy liliom volt, míg a másikon a régmúlt korok egyik uralkodójának arcképe. Gyorsan felkapta, hátha jó lesz még valamire és folytatta útját.
(XVIII/1.) Volt már aranytallérja, bonyhádi tepsije, ki is pisilte magát rendesen, úgyhogy nyakába vette a világot, és mivel jobb ötlete nem volt, kedvenc városa felé vette az irányt: Irány Krakkó!
Mihelyst megérkezett, beleszagolt a levegőbe, megérezte a szelet, kihúzta magát és egy kicsit jobban is kezdte magát érezni. Megtette kedvenc dolgait: ivott egy kávét a Ryba Babelben, ivott egyet a Nowa Prowincjá-ban is, ott kakált is egyet, evett egy żureket és egy pierogi mięsne-t A bar mlecznyben, üldögélt a Wawelben, a Collegium Maius-ban és Mały Ryneken, evett zapiekankát a Plac Nowy-n, ivott sört az Alchemiában, a Singerben és az Eszewaria-ban (ahol a világ legfélelmetesebb wc-je van). Ahogy az Eszewaria-ban iszogatott, gondolkodva azon, hogy bár nagyon jól érzi magát, de még mindig nem tudja, hogyan törje meg a leány átkát, odajött hozzá egy cigányasszony, hogy jósol neki. A legény azt gondolta, hogy mi baj lehet belőle, és odaadta neki a jobb kezét.
- Szép, daliás, fiatal Szenátor Úr! Látom, hogy nagy a te bánatod, mert szíved választottját tragédia érte. Sötét erőket érzek ezzel kapcsolatban. Az én erőm kevés ehhez, de ismerek itt a közelben egy csodarabbit. Menj el hozzá, ő talán tud segíteni. A Świętego Sebastiánán lakik. Kicsit fura név egy utcának egy zsidónegyedben, de hát mit lehet ezekkel a pápista lengyelekkel kezdeni?
(XI.) Miután adott a cigányasszonynak egy 5 złotyst, felállt az asztaltól és elindult a kijárat felé, hogy megkeresse a Świętego Sebastianán a csodarabbit. Mielőtt kilépett volna az Eszewaria ajtaján, egy szőke, kékszemű lányka toppant elé, akiből sugárzott a megzabolázhatatlan értelem:
- Úgy ültél ott, azzal a cigányasszonnyal a félhomályban, ezen a helyen, aminek a legfélelmetesebb wc-je van a világon, mintha csak egy Cortazár-novella szereplői lettetek volna. Szimpatikus srác vagy, megkérnélek valamire. Ott van az a göndör, olasz srác, Nagyon tetszik nekem, lennél a szárnysegédem? Odamennél hozzá, és megkérdeznéd: Ismered Vikit?
A Hírnöknek is szimpatikus volt a leány, ezért azonnal ráállt a dologra.
- Jó tett helyébe, jót várj! Itt a mobilszámom. Ez mégis csak megbízhatóbb, mint egy postagalamb, palackposta vagy egy füsti fecske. Ha kell valami, csörögj rám!
A Hírnök oda is lépett a göndör olasz sráchoz, és Dante nyelvén fel is tette az előre megbeszélt kérdést. A göndör olasz még nem ismerte Vikit, de nagyon szívesen szóba elegyedett vele. Nagyon jól eldiskuráltak, az est végére össze is jöttek. Nagyon szép szerelem kerekedett köztük. De a Hírnök ezt már nem láthatta, mert útban volt a Świętego Sebastiana felé.
(X.) Végre valahára meg is érkezett a rabbihoz a Świętego Stefanara. A rabbi nagyon kedvesen fogadta, leültette, megkínálta kávéval és kerekpereccel. A Hírnök előadta, hogy mi is lenne az ő gondja-baja és a rabbi segítségét kérte. A rabbi ekkor szakállát simogatva hosszan magába mélyedt, meghányta-vetette magában, hogy hogyan is lehetne megtörni az átkot, majd egyszer csak felkiáltott:
- A cirkusz! Táborozik most itt, a Błonián egy vándorcirkusz, szegődj el hozzájuk, ők sok helyen járnak, vannak köztük vajákos emberek is, ők biztos tudnak segíteni a bajodon.
A legény szépen megköszönte a rabbi tanácsát, magában pedig ezt gondolta, hogy: - Nesze semmi, fogd meg jól! De azért elment a cirkuszhoz, és beállt hozzájuk plakátragasztónak. A cirkusz másnap tovább is állt.
(XXXII.) A Hírnök sok országot bejárt a truppal, sokfelé felléptek, de sehol sem talált rá arra, amivel megtörhetné a varázslatot. Ahogy egy éjszaka szomorúan üldögélt a tűznél, a cirkuszi kocsija előtt, egyszer csak a lángok közül kipattant egy Ördögfióka:
- Hát te meg mit búslakodsz, te legény? – kérdezte a kis sátánfattya.
A legény sorra előadta, hogy mi is az ő szíve búja és annak történetét is, hogy hogyan nem sikerült eddig hosszú útja során rábukkanni arra, hogyan lehetne megtörni az átkot.
- Egy percig se búslakodj, amíg engem látsz! Én elviszlek az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához, ő megmondja, mit kell tenned! Persze semmi jó tett helyébe jót várj! Mid van, amivel megveheted a szolgálataimat?
- Van egy aranytallérom meg egy bonyhádi tepsim. – válaszolta a Hírnök.
- Az aranyadat add annak, akinek kell, én a pokolban azzal nem sokra megyek. Viszont a tepsidet elveszem. Remekül lehet benne a bűnösöket sütögetni.
A legény rá is állt az alkura és követte az Ördögfiókát a pokol fenekére.
(III.) Időközben az Isten háta mögötti falu fogadójában megszállt a Nagy Bartini, a bűvész. Imponálóan grandiózus neve ellenére egy igen tehetségtelen bűvész volt, aki folyamatosan várt a nagy kiugrásra, arra, hogy világhírű legyen, ám ez ügyetlensége miatt sehogy sem akart összejönni. A fogadóban ő is hallott az átokról, és úgy gondolta, hogy itt van végre a nagy lehetőség, ha sikerül megtörnie az átkot, akkor biztos világhírű lesz! Az éj leple alatt magához is vette az orchideát a polgármesteri irodából és a nyulat a fogadóból, végtére is egy nyúl mindig jól jön egy bűvésztrükkhöz.
(XXVII.) Közben az ördögfióka is elvitte a Hírnököt az Öregördöghöz, minden fekete mágia tudójához. A Hírnök elő is adta neki, hogy mi is az ő búja-bánata, és hogy milyen kalandos utat járt be eddig.
- Hát te aztán jól bejártad ungot-berket! De ne aggódj egy percet se, most már jó helyen jársz! A gonosz Piroska néninek van egy fia, egy Sárkány. Ő tudja, hogyan kell megtörni az átkot. De nem fogja jószántából megmondani. Foglyul kell ejtened és úgy kiszedned belőle a titkot! De vigyázz, nehogy megöld! Ha meghal, vele vész a titok is!
A Hírnök megköszönte a segítséget, és mivel nagyon nem volt ínyére az alvilág, sietősen indult is felfelé Isten kék ege felé, amikor az Öregördög utána szólt:
- Lassan a testtel! Én segítettem neked, te segítesz nekem. Itt van egy emberfia. Hallotta, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Na, ő pont gitáros akart lenni, de azért megfogadta ezt a tanácsot. Már nagyon unjuk, hogy folyton karattyol, olyan recepteket mesél, amikhez itt semmiféle alapanyag nincs és folyton a Desafinado-t játssza egy rosszsorsa érdemes ördög idegszálain. Vidd el tőlünk! Az ördögfióka majd felkísér titeket Isten kék ege alá!
Hamarosan megjelent a zenész-szakács-onemanshow is.
- Szuvidálom a burádat! Te leszel az új útitársam? Már úgyis untam kicsit itt, folyton csak a kondérban főzés! Semmi új gasztronómiai eljárás? Nincs igazam? T’sék? Meg folyton csak a kárhozottak hörgése! Nehogy már itt az legyen, hogy valami változatosabb háttérzenét rakjanak be! Na, induljunk!
Az ördögfióka fel is kísérte őket a felszínre. Útjukat egyből a Sárkány barlangja felé vették. A Hírnök útitársa egész úton hülye történeteket mesélt, olyan recepteket adott elő, amelyek alapanyagai közel s távol nem voltak fellelhetőek és eszkábált magának egy gitárt, amin folyton a Desafinado-t játszotta. Így értek el a Sárkány barlangjáig.
(XXXVII.) A barlang bejáratánál viszont megtorpantak. Egyiküknek se volt sok tapasztalata, hogy hogyan lehet foglyul ejteni egy Sárkányt. Egyszer csak felkiáltott a zenész:
- Van nekem egy haverom, egy Angyal. Csocsó. Ő biztos tud segíteni!
- Honnan vannak neked angyal haverjaid? – kérdezte a Hírnök.
Mikor pokolra szálltam, gondoltam bebiztosítom magam a másik oldalon is, mit lehet tudni? Akkor haverkodtunk össze Csocsóval – válaszolta a zenész és elővett valahonnan ruhája rejtekéből egy harsonát és megfújta.
Hamarosan megjelent az angyal is. Igaz, kicsit kövérkés, kopaszodó angyal volt, de igazi angyal. Elmondták neki, hogy mi lenne a feladat és a lelkére kötötték, hogy tartózkodjon a lángpallosa használatától. Így hárman aztán beléptek a barlangba.
(LXI.) Egész pontosan mindhárman nagy dérrel-dúrral berontottak.
- Mi ez az óriási lárma? – kérdezte a Sárkány, aki épp plüssfoteljében teát iszogatott egy hernyóselyem kínai köntösben, amire stílszerűen egy sárkányt hímeztek.
- Az anyád, a gonosz Piroska néni fehér orchideává változtatta szívem egyetlen szerelmét, és addig egy tapodtat sem moccanunk innen, amíg meg nem mondod, hogyan lehet megtörni az átkot! – válaszolta fennhangon a Hírnök.
- Először is: mindenki nyugodjon le a picsába! Szívesen megmondom, soha nem voltunk jóban az Öreglánnyal. Én Sárkány vagyok, de ő egy házisárkány volt.
- De hülye vicceid vannak. – vetette közbe az Angyal.
- A lényegre térve: el kell mennetek Okaczukhoz, a gonosz varázslóhoz. Nála van az Élet Tüze. Abba kell beledobni a virágot, és rögtön visszaváltozik a lány. Vagy fiú. Én nem ítélkezem.
- Lány. – felelte kissé sértődötten a Hírnök. – Hol találjuk ezt az Okaczukot?
- Telekszomszédok voltak velünk, onnan az ismeretség is. A kertészeti tippek és az őszinte emberi gonoszság voltak az anyámmal való barátságuk tartópillérei. – válaszolta a Sárkány.
A Hírnökék megköszönték a segítséget és indultak vissza az Isten háta mögötti faluba az orchideáért.
(LX.) A visszaúton ismét eljutottak Krakkóba. Mivel rájuk esteledett, ezért nem folytatták tovább az útjukat, hanem megszálltak egy hostel-ben, és belevetették magukat az éjszakába. Iszogatták a sörüket és a tatankájukat a Mleczarnia-ban, amikor a zenész megszólalt.
- Hírnök! Te ismerős vagy errefelé. Nem ismersz valami csajt errefelé, akit felszedhetnék?
A Hírnök erősen gondolkozott, aztán eszébe jutott Viki! Fel is hívta, és megkérdezte tőle, hogy nincs-e valami szemrevaló szingli barátnője?
- Dehogy nincs! Gyertek a Persja-ba! Puccos klub, most nyílt a Floriańskán.
A Hírnökék el is mentek oda, rendeltek egy kört és várták Vikiéket. Ott iszogatott halál nyugodtan a Halál is. Egyszer csak megjelentek Vikiék a Csodálatos Budikornis hátán. Mikor a Halál meglátta ezt a valószerűtlen jelenséget, lóra kapott és kilovagolt Persja-ból. Az este jól alakult: iszogattak, táncikáltak, a zenész hülye történeteket és még hülyébb vicceket mesélt a lányoknak és az egyikkel később sikerült is eltöltenie egy felejthető éjszakát. Azért volt felejthető, mert másnap szinte semmire sem emlékezett, mikor tovább indultak.
(XVI.) Mivel ezek után igencsak siettek, hamar elértek az Isten háta mögötti faluba. Itt tudták meg, hogy a Nagy Bartini magával vitte a virágot és a nyulat is. Mit volt mit tenni, megint útra keltek a Nagy Bartini keresésére.
Az első faluban, ahová beértek, találkoztak egy utazó inszeminátorral, tőle megkérdezték, hogy hallott-e a Nagy Bartiniről. Az utazó inszeminátor egy kukkot se hallott róla.
Másodjára egy kisebb városba értek. Ott találkoztak a Bandával, akiket az alkohol szeretete és a fiatal értelmiségi szerepminta tartott össze. Nagyon trendi kis Banda volt, még meleg fiúcska is akadt köztük. Ők már természetesen hallottak a Nagy Bartiniről (a tájékozottság magabiztossá tesz). A szomszédos nagyvárosban lesz másnap fellépése.
Ahogy beértek másnap este a szomszédos nagyvárosba, egyszer csak egy sövény-elefánt robogott feléjük. Ennek már a fele se volt tréfa! Gyorsan elálltak az útjából. A sövény-elefánt elrobogott mellettük, ők pedig igencsak törték a fejüket, hogy hogyan tudott a Jóisten egy ilyen teremtményt létrehozni (ebből is kitűnik, hogy a mesehősök inkább a kreacionizmus pártján állnak). Hamarosan kiderült, hogy a Nagy Bartini még nagyobb ügyetlenségében életre keltett egy elefántformára vágott sövényrészt. Nem is sokat kellett várniuk, a város főutcáján már rohant is velük szembe a Nagy Bartini, nyomában pedig a sikertelen mutatvány és a városban esett károk miatt felbőszült tömeg. Mikor odaértek hozzájuk, az Angyal kihúzta lángpallosát, megállította a lincselni készülő tömeget, és azt mondta:
- Csak Istené a büntetés joga!
A tömeg kelletlenül ám, de szétoszlott.
- Vitéz daliák! Köszönöm, hogy megmentettetek! Én a Nagy Bartini vagyok ám ezek a tuskók… - de már nem fejezhette be, mert a Hírnök egyszerűen leütötte. Magukhoz vették az orchideát meg a nyuszit, és mentek a gonosz Okaczukhoz.
(XXV.) Három nap múlva el is érték a gonosz Okaczuk házát. (Istenem, ezek többet mászkálnak, mint a Gyűrűk ura szereplői!) Az ajtó tárva-nyitva volt, bementek hát a házba. A házban egy teremtett lélek se volt. Az udvaron találtak egy eléggé mocskos, hosszú szakállú öregembert, aki egy olajos hordó mellett ült, amiben égett a tűz. Amikor az Angyal meglátta az öregembert, felkiáltott:
- Főnök! Maga itt? Már szó szerint égre-földre kerestük!
- Csocsókám! Tudja, hogy van ez, az emberek elfordulása a hittől, az értékek kiüresedése. Ha az eget már nem népesítik be a hívők, mihez kezdjen egy hajléktalan Isten?
Ezeken a mondatokon sokatmondóan elhümmögtek, aztán megszólalt a Hírnök:
- Isten úr, nem tudja, hogy hol találjuk az Élet tüzét? Állítólag valahol itt van.
- Dehogy nem! Itt álltok mellette, - felelte a Teremtő.
- Ez az olajos hordóban égő láng lenne az Élet tüze? – kérdezte a Zenész.
- Profán életnek profán tűz. – válaszolta az Úr.
Ezen a mondaton is sokatmondóan elhümmögtek, aztán beledobták az orchideát a tűzbe.
Egy pillanat múlva ki is pattant a lány a tűzből. A megmentők azonban nem sokáig örülhettek a tűzbőlpattant menyecskének, mert egyszer csak megjelent a gonosz Okaczuk egy griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán.
- Most megfizettek, hogy betörtetek a házamba! Ártó varázslatot bocsátok mind a négyötökre! - de már nem volt ideje elkezdeni a varázsigét, mert az Angyal a lángpallosa egyetlen suhintásával levágta a fejét.
- Ezt mindig ki akartam próbálni. – tette hozzá a faarccal.
A Hírnök, a zenész és a királykisasszony elbúcsúztak a Teremtőtől és az Angyaltól, és a griffmadár, Alekszandr Danyilovics Alekszandrov (ismertebb nevén: Szása) hátán hazarepültek. Búcsúzáskor a Hírnök még odaadta nekik az aranytallért, azzal a kikötéssel, hogy nem piára költik az egészet.
Az Isten háta mögötti faluban nagy vigasságot rendeztek a leány megszabadulásának tiszteletére. A talpalávalót maga Benedekmester húzta. Másnap pedig a királykisasszony megszökött a zenésszel.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!