2014. augusztus 27., szerda

Mese LXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királykisasszony. Apja egy nagyon kicsi királyság uralkodója, vagy ahogy az ottani nyelven hívták, ÁFÉSZ-elnöke volt. A hercegkisasszony ábrándos lelkű kis buksza volt, szerette a színházat, az irodalmat, a kávét és minden reggel, miután átvágott egy nagyon szép parkon, az első dolga az volt, hogy rágyújtson. Röviden: egy igazi kis kultúrsznob volt.
Boldogan éldegélt apja birodalmában, nem sok gond akadt az életében. Ám amikor egyszer a kastély parkjában sétálgatott, egyszer csak elétoppant a Gonosz Pénzügyi Szektor, és foglyul ejtette. Egy hatalmas vasbeton- és üvegpalotába zárta és arra kényszerítette, hogy egész nap szerződéseket nézzen át és kockázatelemezze őket.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fess dalia, akinek mindig virág volt a gomblyukában. Bár voltak barátai, fura módon mégis vonzódott a számítógépekhez. Ezt is tanulta egy riadalmasan szomorú város egyetemén. A dalia szülei a nagyon kicsi királyság udvartartásához tartoztak, így amikor meghallotta, hogy a hercegnőt elrabolta a Gonosz Pénzügyi Szektor, elhatározta, hogy egy élete-egy halála, ő bizony kiszabadítja a királykisasszonyt.
Ment-mendegélt, útja során kocsmákban és fogadókban szállt meg, sok erdőn vágott keresztül, de egyetlen varázslóval vagy boszorkánnyal sem találkozott, aki megmondta volna neki, hogy hogyan is szabadítsa ki a királykisasszonyt. Nem is volt rá szükség, mert a daliának már kész volt a terve. Hét nap gyaloglás után el is érkezett a Gonosz Pénzügyi Szektor palotájához. Pizzafutárnak adta ki magát, aki brokkolis-tofus-ananászos pizzát (a hercegkisasszony nem evett semmiféle húst, és a dalia nem akarta szíve hölgyének kiszabadítását semmiféle állati dögökkel telepakolt, Húsimádónak csúfolt pizzával bemocskolni) visz a könyvvizsgáló osztályra. Mivel már-már együgyűen becsületes képe volt, ezért nem volt nehéz dolga túljutni a biztonsági őrségen és a recepción. Ezek után megkereste az IT-t, ahol csak egy mogorva ír és egy autisztikus vonásokkal bíró indiai volt, akik ügyet sem vetettek rá. A dalia gyorsan megbénította a palota teljes számítógépes rendszerét, amiből akkora felfordulás lett az épületben, hogy mindenki eszét vesztve kezdett rohangálni fel-alá, mint a fej nélküli csirkék. A dalia kihasználva a felfordulást gyorsan a királykisasszony desk-jének csúfolt tömlöcéhez ment, karon fogta a lányt és mire az magához tért volna a megdöbbenéstől, kivitte az épületből.
- Szépséges úrnőm! Most már szabad vagy! – mondta a dalia a hercegnőnek, miután tisztes távolba kerültek a palotától, és a dalia találhatott egy térdalattnyi tiszta helyet, ahová letérdelhetett, megadva az uralkodói család tagjának járó tiszteletet. Mégis csak egy ÁFÉSZ-elnök lányával beszélt!
- Megmentettél, hős dalia! Mit kérsz cserébe? – tette fel a szokásos kérdést a hercegnő.
- Szeretném, hogy ha nekem adnád a keszkenődet, hogy otthonomban személyi számítógépemre tűzhessem. – adta meg a szokatlan választ a dalia.
- Megkaphatod a keszkenőmet, sőt még többet is! Tiéd lehet a kezem. Mivel már-már együgyűen becsületes képed van, biztos rendes srác lehetsz. Ráadásul olyan kemény a segged, hogy arról még a moszkitó is lepattan! Más esetben ragaszkodnék még két próbához, de ha elolvasod az Előre bejelentett gyilkosság krónikáját Gabitótól, akkor tényleg tiéd lesz a kezem. Lehet, hogy ez az egy próba kettővel is felér a számodra. – folytatta az egyre szokatlanabb párbeszédet a királylány.
- Azt nem Gábriel Garcia Márquez írta? – kérdezte a dalia.
- Neked talán Gábriel Garcia Márquez, de mi már régi haverok vagyunk. Egyébként plusz pont, hogy tudtad a szerzőt. – és a társalgást befejezendő a dalia kezébe is nyomta a könyvet, hisz mindig volt nála egy példány. Mondom én, hogy kultúrsznob volt!
A dalia el is olvasta a könyvet a királyságba vezető visszaúton. Egyébként tetszett neki. Mikor már a királyság határában jártak, egyszer csak látták ám, hogy egy nagy fekete fellegen feléjük robog a Gonosz Pénzügyi Szektor. A hercegnő nagyon megijedt, hisz nem akart visszamenni a börtönébe, ám a daliának a helyén volt a szíve. Gyorsan kikapta a virágot a gomblyukából, és a fellegbe dobta. A felleg azonnal szertefoszlott. Ekkor fogta a királykisasszonyt, és megcsókolta. Kicsit meg is csöcsörészte. Bár általában tartózkodtak szerelmük ilyen nyíltan való kinyilvánításától, de a szükség törvényt bont. A felleg után a Gonosz Pénzügyi Szektor is köddé vált. Hisz a Gonosz Pénzügyi Szektor két dolgot nem tudott elviselni: a Szépséget (lásd: virág és a szerelmes hercegkisasszony) és az érzelmeket (lásd: csöcsörészés). Végső soron a dalia több kárt okozott a Gonosz Pénzügyi Szektornak, mint a nagyon kicsi királysággal szomszédos nagyobb királyság nagyon kicsi uralkodója.
A két fiatal szerencsésen vissza is tért a nagyon kicsi királyságba, hamarosan össze is házasodtak. Lett egy szakajtónyi gyerekük, akik olyan szépek lettek, mint az anyjuk és olyan furfangosak, mint az apjuk.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Nincsenek megjegyzések: