Mese XXXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kenguru, egy Sárkány és egy Egyszarvú.
Miután belefáradtak az egész heti kő- és nyelvtörésbe, úgy döntöttek, hogy péntek este elmennek mulatozni.
Első állomásuk a Chill-Out volt. Hangulatos kis belső udvar volt a Św. Jana-n. Kővel felszórt udvar, kicsiny kis asztalok, épp a Tajtékos Napok Kvintett játszotta az I split on your graves before midnight in Saint Louis című népszerű jazz-tendert. Iszogattak, nevetgéltek mikor is a Kenguru arra lett figyelmes, hogy a mellettük lévő asztalnál egy szakállas, tweed-zakós bácsi épp a Rákóczi-szabadságharc hadtápja című korszakalkotó művet olvasgatja. Mivel a Kengurunak mindig is különleges izgalmat jelentett a Rákóczi-szabadságharc, a doromb és az Erdőtündér szavak emlegetése (filológus ott élvez, ahol tud), ezért egyből szóba elegyedett a Tudós Elmével. A szellemi maszturbációban megöregedett férfiú egy ideig még élvezte is az erszényes emlős társaságát, hiszen nem-létező szexuális életét szellemének és elméjének izgatásával pótolta, ám egy idő után rájött, hogy a Kenguru bizony igen fárasztó, ezért soron következő Żywiec-e mellé, biztos, ami biztos, kért egy zsilett-pengét is. Ám mielőtt még eldobta volna magától az életet, és ezzel együtt a biztos PAN-tagságot, a három jóbarát búcsút intett neki. A Kenguruval még megbeszéltek egy találkozót másnapra, a Miczkiewicz-szobor tövébe, ám a Történethamisítás Doktorának eszébe se jutott elmenni. Inkább Łódź-ba költözött, és szabadeséses ejtőernyőzést oktatott élete végéig.
A következő hely, ahová betértek, a Społem volt, a Św. Tomasza-n, a Club Coyote-tal szemben. Retro helynek mondották, ám igazából csak egy letűnt diktatúra relikviáit halmozták fel egy pincében. Itt is iszogattak egy picit, aztán táncikáltak. Az Egyszarvú született táncos volt, testének minden mozdulása gyönyörű volt. A Kenguru elfelejtett népek és korok táncainak nagy ismerője volt, bajsza csak úgy szálldosott, miközben ropta. A Sárkányka sohasem tudott táncolni, ezért az ő mozdulatai inkább önirónikusak voltak, ám sugárzott belőlük a naiv öröm is. Ahogy épp a Y.M.C.A.-re táncikáltak, egyszer csak odalépett az Egyszarvúhoz egy csúnya, nagy Varangyos Béka.
-Hé, bébi jössz csörögni?- kérdezte a maga pallérozott módján.
Az Egyszarvú erre röhögésben tört ki, és még válaszolni sem bírt a gurgulátó nevetéstől.
-Na, hát így állunk! -mondta a Béka. -Kinevettél, ezért átkot bocsájtok rád! Csak Fluor-dalszövegekben tudj beszélni!
Ám amikor épp az unikornisra bocsájtotta volna ártó varázslatát, a Kenguru kettőjük közé ugrott (Kenguru lévén, testének legtermészetesebb mozgásformája az ugrándozás volt), és őt érte az átok. Érdekes átváltozáson ment keresztül: fejébe nagyapja mozgalmi kalapja helyett egy hálós baseball-sapka került, amely a mezőtúri Copacabana Bár Kamionosok és kurvák partyján is nagy sikert aratott volna, felsőtestén megjelent egy olyan melegítőfelső, amely Lengyel László pulóvereit is megszégyenítette volna. Szemüvegét pedig egy kék pary-szemcsi váltotta fel, amelyért Kanye West északákon át a Holdat ugatta volna. Az átváltozás nem csak a kinézetét változtatta meg (amelyről Michał Listkiewicz bizonyára egy gyönyörű dolgozatot tudott volna írni). Egyből odaugrált egy feltűnően jól öltözött, és feltűnően kis fenekű lányhoz.
-Hé csajszi, ez nem oltás,akit kiszúrtam egyből, te voltál, nem túlzás, túl rózsaszín, beléd szerelmes leszek holnapig.- hadarta el az átalakult erszényes emlős.
A lányka csak nézett, mint Coulombo a helyszíneléskor, ám ekkor a Kenguru tovább folytatta:
-Kicsilány, ou, szia, helló! Álljunk össze, mint két kicsi lego! Na, figyu már, mondom mi a szitu, te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?
Addig-addig duruzsolta ezeket az igen kevés valódi jelentéssel bíró szövegeket a lány fülébe, míg az kötélnek állt. Egymást átkarolva hagyták el a helyet, miközben Sydney Polaktól a Chomiczówka szólt.
A Sárkányka és az Egyszarvúcska tovább folytatták az utukat. Hová is mehettek volna? Naná, hogy az Alchemiába. Ahogy a középső terembe értek, az egyik asztalnál megláttak egy őszszakállú, bölcs, öreg rabbit. Mint minden őszszakállú, bölcs, öreg rabbi, ő is erősen Frantiszek Pieczkára hajazott. Egyből le is telepedtek mellé, és előadták, hogy barátjukat Fluorrá változtatta egy Utálatos Varangy. Bölcs, Mózes-hitű testvérünk így szólott:
-Miért is kéne nektek ezen bánkódni? Amíg régmúlt korokkal foglalkozott, boldog volt? Nem hiszem. Most legalább van valakije, akivel megoszthatja az ágyát.
A két képzeletbeli teremtmény meg is nyugodott a rabbi szavaitól. Könnyed kis csevegésbe kezdtek minden titkok tudójával. A rabbi egy idő után megérezte, hogy a Sárkánykában minden tűzokádása ellenére hatalmas szeretet és empátia lakozik. El is kezdett neki panaszkodni, hogy nagyon unja már, azt, hogy neki minden titkok tudójának kell lennie. Szívesebben lenne olvasztár Nowa Hutában. Vagy kőfaragó. Esteleg balett-táncos. A Sárkányka türelmesen végighallgatta. A rabbi, miután elmondta minden búját-bánatát, igen megkönnyebült, és megajándékozta a Sárkánykát. Megadta neki azt a képességet, hogy bármikor a Mały Rynek-en tudjon teremni.
Miután búcsút intettek a szent embernek, vettek még a Sokszögletű Kolbászgyár egyik büféjében egy zapiekankát, amit testvériesen megfeleztek. A Sárkányka még kapott a Kengurutól egy üres üzenetet. Valószínűleg azt akarta írni, hogy: A klubbok rég
bezártak, a város felébred, világos van, de nálam, a bulik kemények,a cuccok szétdobálva
after a szobában.
Hazafelé, a 601-es buszon még belefutottak egy vidám kompániába, akik teli torokból, gitárkísérettel énekelték a Hej, sokoły-t.
A kollégiumba visszaérve befeküdtek a Kenguru ágyába, lévén az volt a kényelmesebb, az Egyszarvúcska odabújt a Sárkánykához, aki elmesélte neki ezt a mesét. Az Egyszarvúcska nagyon vigyázott, hogy szarvával ne döfje át a Sárkányka mellkasát, mert az nagyon nagy szívfájdalmat okozott volna a kis tűzokádónak, és a Sárkánykának amúgy is lejárt az Európai Betegbiztosítási Kártyája.
Reggel a Sárkányka elment a Lewiathánhoz, vett tőle néhány drożdżówkát és obwarzaneket, reggelire az Egyszarvúcskának és magának.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Ma is tanultam valami újat

Lengyelül úgy van a görény, hogy śmierdziel, ami valami olyasmit jelent, hogy olyan élőlény, aki bűzlik.:)

Bolond április. Vagy bazi jó kedvem van, vagy szétbasz az ideg. Nem véletlen, hogy tavaly is ilyenkor kezdtem el biciklizni, 3 éve ilyenkor lettem megint szerelmes. Megint a Maqrollt olasom.

Könyvfesztivál

Pénteken, 4 év után (2008-ban Krakkóban voltam, 2009-ben Huelle-n a Lengyel Intézetben, 2010-ben pedig Londonban) megint voltam a Könyvfesztiválon. Az Öregéknek volt egy kis dolguk Budán(Országos Levéltárból iratokat kihozni, Hadtörténeti Múzeumba pálinkát vinni, aktatáskában, Don-kanyart megjárt tábornokok unokáival kvaterkázni, meg elhozni néhány sarkantyút) ezért engem is elvittek. Szóval egy pindurit álmos voltam.
Fél 10-kor raktak ki apámék a Mammutnál (egész nap a Széna tér járt a fejemben, Cseh Tamástól). A Mammutban pisiltem egyet, aztán ittam egy kávét. Utána elindultam, de persze teljesen rossz irányba. Bolyongtam egy kicsit a II. kerületben, amit igazából nem bántam, mert szeretek arrafelé sétálni. Fél 11-re végül is csak megtaláltam a Millenárist. Végigjártam a standokat, megvettem az Ördöngös időket és a Sárkányok enciklopédiáját. Utána felfedeztem egy kicsit a Millenárist. Fél egy-egy körül megérkezett Kerekperecevő, vele elnevetgéltünk egy padnál ülve, miközben Andrus Kivirahk sétált el mellettünk, és Sárközi Mátyás kávézott mögöttünk. Pont az ilyenek miatt szeretem a Könyvfesztivált. Kettőtől megnéztük Kivirahket. Eddig is nagyon szerettem a könyveit, de kezdek rájönni, mennyi hasonlóság is van a világlátásunkban és a lelki alkatunkban. Ráadásul nagyon szimpatikusak voltak az eseményen megjelenő finnugrók is.
Háromtól pedig Olga Tokarczuk volt. Jó volt megint otthonos nyelvi környezetben lenni, a beavatottság-tudat, hogy valaki idegen nyelven kérdez, erre idegen nyelven kap választ, és mindezt én értem.:) Ott volt Pálfalvi Lajos is, akire már régen kiváncsi voltam. Olga Tokarczuknak pedig olyan gyönyörű, mosolygó szeme van, hogy az rabul ejti az embert!:) Fél 4-kor el kellett jönnöm, mert apámék indultak haza.
Hazafelé még ettünk egy jót(harcsapaprikás túrós csuszával), aztán 8 körül hazaértünk.
Nagyon jó kis nap volt, találkoztam nemes lelkű írókkal és nemtelen újságírókkal, emberekkel, akiknek már írtam mesét. Ja, és egy nagyon szimpatikus bazseválóval is. :)

Ösztön és ész között ülve
Mint aki közészorult
Mindegyik jövőnél százszor
Százszorta hosszabb a múlt.

Mese XXXII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ördögfióka. Fura egy családból származott: nagyapja egy morgós, ám igen okos medve volt, múltnak tudója, nagyanyja egy folyton gágogó lúdanyó, jövőnek ismerője, apja egy igen élelmes gorilla, a fogadások és az életrevalóság koronázatlan királya, anyja egy gazella, akiből sugárzott a szépség és a kedvesség, ám aki úgy helyre tudta tenni az ember fiát, hogy még a lehellet is bentszakadt. Ne felejtkezzünk el nagybátyjáról sem, egy igen apró sárkányról, aki szavakkal bűvészkedett. Mindannyian imádták az ördögfiókát, aki így fene nagy szeretetben nevelkedett.
Eme fene nagy szeretetben az ördögfióka fel is cseperedett. Ez nem ment minden gond nélkül, hiszen okosabb és pajkosabb volt társainál, akik ama szigetet benépesítették, ahol a család lakott. Számtalan kalamajkába keveredett, ám szülei ezt is elnézték neki, mert szerették, és mert tudták, ilyen családi háttérrel furcsábbakat is csinálhatna.
Mivel családjának több tagjában is benne volt a vándorlás és a világlátás ősi vágya, ezért ezt a sorsot az ördögfióka sem kerülhette el. Egy napon fogta magát, bepakolt a tarisznyájába egy mindent tudó kártyacsomagot, egy focilabdát, és minden vándorok legkedvesebb könyvét: Alvaro Mutistól a Maqrollt.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy királyságba ért. Veszedelmesen szomorú királyság volt ez, mert a király egyetlen lányát, Norma heregkisasszonyt megmagyarázhatatlan bánat gyötörte. Több se kellett az ördögfiókának, egyből bebocsájtást kért a palotába. Oly nagy volt az öreg király elkeseredettsége, hogy fogadták is.
-Uram királyom, életem kezedbe ajánlom, én kiderítem, mi a hercegkisasszony búja-bánata! Ha szerencsével járok, adsz nekem egy szakajtó aranyat, ha nem, fejemet veheted!
-Rendben, fiam. Próbálj szerencsét!
Az ördögfióka a hercegkisasszony elé járult, és kiterítette mindent tudó kártyacsomagját. A kártya meg is mondta neki, hogy a hercegkisasszony azért szomorú, mert nem salakmotorozhat. Az ördögfióka nem igazán tudta, mi a gránát az a salakmotorozás, habár néhányszor fogadott is eme versenyek kimenetelére, de azt tanácsolta a királylánynak, hogy kövesse szíve vágyát. A heregkisasszony fel is pattant egy KTM-re, és elviharzott a naplementébe. Az öreg király csak nézett, mint pocok a lisztből, ám az ördögfióka gyógyírt talált a heregkisasszony bánatára, ezért mit volt mit tenni, kifizette a szakajtó aranyat.
Az ördögfióka következő útja egy olyan országba vezetett, ahol minden hatalom alapja a labdarúgás volt. Minden fontosabb poszton tisztességtelenségben megőszült labdarúgók ültek. Fura módon ez az ország sem működött rosszabbul, mint a többi, a különbség csak annyi volt, hogy itt még a focit is a szokottnál nagyobb korrupció lengte körül. Mivel az ördögfióka szinte az anyatejjel szívta magába a labdarúgás szeretetét, ezért egyből jelentkezett próbajátékra egy klubhoz. Melyik klubbot is választhatta volna? Természetesen azt, amelyiknek a címerében egy kék ördög volt. A próbajátékon az örgögfióka előkapta tarisznyájából a labdát, amit még gorilla-apjától kapott második születésnapjára, és olyan ügyesen búvölte, hogy az egyből elnyerte a klub vezetőinek tetszését. Szerződtették is, hiszen közeledett a Vörös Ördögök elleni meccs, amelynél fontosabb nem létezett ebben az országban. Ördögök ellen pedig a leghatásosabb ördöggel harcolni, legyen az csak egy fióka is. Az ördögfióka feltette a szakajtó aranyát saját csapatára, aztán hatalmas izgalommal és harci kedvvel várta a találkozót.
A mérkőzés hatalmas iramot hozott, a félidőben 2-2 volt az állás. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításra kerül sor, az ördögfióka egyszer csak megiramodott, tüzet okádott az ellenfél kilencesére, aki leginkább egy ír favágó fiára emlékeztetett, a tizenhatoson belül kicselezte az ötöst, a Démonfejű Hátvédet, végül a kapus mellett – akit 14 éves korában boszorkák átkoztak meg – a kapuba gurított. A csapat a meccset, az ördögfióka a 2, 34 szakajtó aranyat nyerte meg. Az ördögfióka hamarosan tovább is állt.
Vándorlásai során – mint minden rendes mesehős – elérte a harmadik országot is. Mivel pénze már volt bőségesen, betért az ország fővárosának legjobb fogadójába, és ott szobát bérelt. Épp vacsorához készülődött - hercegnő burgonya volt vesepecsenyével – amikor egy különös párbeszédre lett figyelmes. Komoly ábrázatú urak vitatlkoztak épp Alvaro Mutis munkásságáról. Több se kellett az ördögfiókának, letelepedett melléjük, olyan hévvel és határozottsággal, amelyet apjától örökölt, kioktatta őket (a mindenkit való kioktatásban nagyanyjára ütött). Elmondta nekik, hogy inkább járnák be azokat a helyeket, ahol az Árbócmester járt, mint hogy sör és bor mellett hülyeségeket beszélnek. Különben is, akadhatna hasznosabb dolguk, mondjuk álljanak utcaseprőnek, azzal is többet használnak a köznek. Az Isten szerelmére, ne legyenek Szerebjakovok!
Miután így leforrázva hagyta a tudós társaságot, elköltötte ebédjét, és másnap tovább is indult.
Elérkezett végre abba a városba, ahol sárkány-nagybátyja lakott. Ezt a várost már a legősibb időktől egy sárkány-legenda lengte körül, ezért a nagybácsi felettébb jól érezte itt magát. A nagybácsi, mint mindig, tiszta szívből örült unokaöccse látogatásának. Jókat ettek, ittak, beszélgettek fociról, irodalomról, és a világ dolgairól. Ugratták egymást, fociztak a kertben, és a nagybácsi hunut szemekkel figyelte, hogyan is szerzi meg unokaöcse jólöltözött, kisfenekű szőke lányok telefonszámair, akiket azután esze ágában se volt felhívni.
Mikor már mindent meghánytak-vetettek, a nagybácsi hátára ültette az ördögfiókát, meglátogatták a nagyszülőket, majd hazarepültek a kisördög szüleihez. Azok nagyon megörültek nekik, mivel már nagyon hiányzott nekik a kis sátánfattya és a nagybácsit is felettébb szerették. Az ördögfióka megállapodott, talált egy kis angyallánykát, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mircea Cartarescu: Sárkányok enciklopédiája

Sárkány nélkül az ember nem teljes ember. Mert a sárkány életben tartásához a képzelet szüntelen csiholására van szükség. Képzelet nélkül pedig nem ember az ember. Aki a sárkányról ír, a legtágabb értelemben igyekszik az embert ábrázolni.

Peter Phillips, Anna hercegnő fia egy iskolai rugbymeccsen csapatkapitány volt, és a pénzfeldobásnál a bíró azt kérdezte tőle: A nagymama vagy írás?

Csehovot olvasok mostanában. Zseniális.

Játsszunk! II.

A negyeddöntők nyertesei: Northampton, Toulouse, Perpignan, Leinster.
Négyből három, nem is olyan rossz! ;)

2010. április 10.

Mese XXXI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy leány. Mint minden mesebeli leányzó, ő is olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Mint minden mesebeli legény, ő is daliás volt. Mesélhetnék még egyéb tulajdonságairól, amit más képzeletbeli vagy valós lényektől loptam, de azzal csak megnehezíteném a szereplőkkel való azonosulást.
Egyszer a legény épp egy Match pénztáránál állt, amikor megpillantotta a leányt. Egyből szerelembe esett, mert hát a leány gyönyörű volt, és olyan szép oldal szalonnát vett ki a kosarából, hogy az már magában is megdobogtatta volna egy férfiú szívét.
A legény barátok és közösségi oldalak segítségével hamar kiderítette a lány nevét, és számát, ezek után széptevő drótposta-üzenetekkel és az éjszaka közepén elküldött fura röszükkel bombázta a lányt. A lánynak kedvére valók voltak a legény szerelmes sorai, ezért úgy döntött, hogy találkozik vele. Egy kipusztult törzsről elnevezett kávézóba beszéltek meg találkát.
A legény kicsípte magát (értsd: felvette a kevésbé gyűrött pulóverét és a kevésbé koszos nadrágját) vitt bonbont és bukétát is. Előbb érkezett és várta a leányt. Az ablakból látta, ahogyan vágyai titokzatos tárgya feltűnik a sarkon. Szíve hevesebben kezdett dobogni, tenyere izzadt és kipirult. Ám egyszer csak jött egy gonosz, fekete fergeteg, sipp-supp, felkapta a leányt, és már vitte is. A legény csak nézett, mint pocok a lisztből, aztán miután felocsúdott a megdöbbenésből, elhatározta, hogy utánajár, hogy mi történt és hogy hová tűnt a leány? Kitől is tudhatná ezeket meg? A közösségi oldalakról vagy barátaitól biztosan nem. Minden titkok tudójához kell fordulnia: az 5166-os kézbesítőhöz, Szuromi Lajoshoz.
-Na, halljam, mit szeretne tudni a tisztelt ügyfél? - kérdezte az, akit a járásában csak Lajosnak, a Postásnak hívtak, miközben sózott fehér szalonna és kapadohány szaga lengte körül.
-Lajos! Van énnekem egy szívszerelmem, de mielőtt találkozhattunk volna, felkapta egy gonosz, fekete fergeteg, és elvitte tőlem. - felelte a legény.
-Ez minden bizonnyal a Gonosz, Fekete Fergeteg lesz. - mondta minden titkok tudója, és jelentőségteljesen megpödörte a bajszát. - El kell menned a Külterület III.-as járásba, ismertebb nevén a Sűrű, Sötét Erdőbe, annak a közepibe van a leány. Dobozi Jóska épp kiszállít oda holnap, majd ő elvisz.
-Nagyon szépen köszönöm, Lajos! Hogyan hálálhatnám meg?
-Talán egy pohár sört, egy pohár sört meginnék. Szolgálatban nem nagyon szoktam italozni.
Másnap Dobozi Jóska annak rendje és módja szerint el is vitte a legényt a Sűrű, Sötét Erdőbe. Ahogy megy-mendegélt egyszer csak egy lidérc toppant elébe.
-Én vagyok a Kisebbrendűségi Érzés Démona. Csak akkor juthatsz el a kedvesedhez, ha legyőzöl engem!
-A saját kisebbrendűségét mindenkinek magának kell legyőznie, én csak abban segíthetek, hogy elhitessem vele, ő a legfontosabb a számomra, mert ha érzed, hogy valakinek fontos vagy, annál kevés jobb érzés van. Talán csak a Kőbányai utáni büfögés. Persze az is fontos, hogy nem próbálom leigázni a lelkét. Nekem társra van szükségem, nem rabszolgára.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy ezüst kulcsocska csillogott a porban. A legény felvette, zsebre rakta és továbbindult.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak elébe toppant egy másik lidérc.
-Én vagyok a Társadalmi és a Szülői Elvárások Démona, csak akkor juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl engem.
-Nem vagyok nemesek sarja, jelentős vagyonom sohasem lesz, de amire erőmből telik, azt megadom neki. Szeretnék róla gondoskodni, szeretnék ott lenni élete minden fontos pillanatában. Szeretnék neki reggelit hozni a boltból. Persze nekem is szükségem van egy nő szerelmére, mert az az egyik legerősebb dolog, amely engem beágyazhat a társadalom szövetébe, ami által megtalálhatom a helyem.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte a kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidérc semmivé foszlott, és hűlt helyén egy arany kulcsocska csillogott a porban.
Ahogy ment-mendegélt, egyszerre csak két démon toppant elé.
-Mi vagyunk az Elmúlt Kedvesek és a Megsebződéstől Való Félelem Démonai. Csak úgy juthatsz el a szerelmedhez, ha legyőzöl minket!
-Való igaz, aki szeret, védtelen lesz, kiszolgáltatottá válik. Ezért nem merünk szeretni, mert félünk a visszautasíástól, a megcsalatástól, a fájdalomtól. Pajzs védi szívúnket, amelyet csak nagyon kevesek kedvéért veszünk le, és gyakran még ők is belénkdöfik a tőrt. Ám szeretet nélkül szart sem ér az egész. - mondta a legény a Megsebződéstől Való Félelem Démonának, majd a másikhoz fordult.
-Nem tudom, milyenek voltak a múlt idők kedvesei, bizonyosan sok örömöt okozhattak, de sok bánatot és csalódást is, hiszen mára már egyik sincs mellette, emlékké lényegültek vagy kiestek az emlékezet rostáján keresztül. Én is számtalan sebbel lettem gazdagabb és számtalan ábránddal szegényebb az idők folyamán, de akkor se keresse bennem senki más hibáit vagy erényeit, megvannak nekem a saját hibáim és erényeim. Nem gyógyír vagyok a régi sérelmekre, hanem az új lehetősége. Nem mondhatom, hogy tökéletes leszek, de azt igen, hogy szeretni fogom.
Persze a szavak semmit se érnek, ha nem követik tettek őket, ezért a következő pillanatban a legény átdöfte mindkét kísértetet lidércölő gyíklesőjével, amit még a Posta-Őr biztosítása mellé kapott ajándékba. A lidércek semmivé foszlottak, és hűlt helyükön egy gyémánt kulcsocska csillogott a porban.
Így ért el a legény a Sűrű, Sötét Erdő közepébe, Ahol meglepően világos volt, ám ha belegondolunk, világosság nélkül sötétség sem lenne. A Sűrű, Sötét Erdő közepén volt egy torony, abban volt bezárva a legény szerelme. A legény a nála lévő kulcsokkal kinyitotta a torony súlyos, vasalt ajtajait, így szabadítván meg a leányt.
Egy hét múlva sor került első randevújukra is. Nagy szerelem kerekedett a dologból, és hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak? Az már csak attól függ, hogyan is bírkóznak meg a többi démonnal.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Ezeket vettem ma

Kommentár nélkül

„Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál”

Kesh:Mizu

Andris jóvoltából

"A mai postával feladta a kért könyveket, és úgy érzi, hogy jól kiválogatta azokat, amelyek egy oroszlánvadászt érdekelhetnek:

Maculay:A keresztes hadjáratok és Oroszlánszívű Richárd. Taine: Az ifjú Dickens oroszlánkörmei. Oszendovszkij: Kié a világ nyersanyagának oroszlánrésze? Kuprin: Cári tisztek, orosz lányok. (Színmű) Asztronómiai Évkönyvek: Földünk a Vízöntő és az Oroszlán jegyében. (Külön értekezés a Fiastyúkról)"

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban

Megkérdeztem anyámat, hogy egyáltalán mi lett azzal a kérdőívvel, amit az alkotmányozás végett küldtek?

-Apád bevitte a törtdok-ba.

A törtdok a Történelmi Dokumentumok rövidítése, ugyanis apám '90 óta gyűjt minden politikai jellegű nyomtatványt. Szerintem az öreg még a szavazólapokat is rendszeresen elrakja. :) Egyébiránt talán pont a törtdokban vannak ezek a legjobb helyen.

Pótlás V: Down-nap

A tavalyihoz hasonlóan idén is én voltam a lengyel csoport tolmácsa a Down-napon, a Vígszínházban.

Péntek este mentünk fel a főnökömmel, aki a Down-egyesület alelnöke. is. Egy körül aludtunk el, és 4:50-kor már jött is az sms, hogy itt vannak a lengyelek. Taxival elhozattuk őket a szállásra, pihentek egy kicsit, majd irány a Citadella, ahol egyébként én is először voltam.:) Ebéd a Szeráj nevű étkezdében, ahol láttam Kosztik Gergőt, egy Krakkóban élő nyíregyi srácot. Ez annak a függvényében fura, hogy épp krakkóiakkal ültem. :) Utána kávéztunk egyet, majd visszamentünk a szállásra. Vacsora, utána a nyíregyházi, a krakkói és a kassai Down-egyesület is megtartotta prezentációját, amiket én fordítottam magyarra és lengyelre. Fél 10 körül találkoztam az egyik ikertestvéremmel a Pasaréti Sörözőben, majd később csatlakozott hozzánk Kása is. Valószerűtlenül vidám esténk kerekedett, sörrel, betűs csokoval, sok nevetéssel. 3 nyíregyi srác becsípve, Budán röhögcsél, kell ennél több?

Vasárnap reggel elmentünk a Vígszínházba, megnéztük a beállásokat, gyönyörű volt látni, hogy a színészek egyik pillanatról a másikra hogyan tudnak szerepből ki -és szerepbe beugrani. Díszletmunkásokkal cigiztem, akik nagyon tuskók és nagyon szórakoztatóak voltak. A Vígszínház társulati dohányzója amúgy is aranyos, egy biedermeier ülőgarnitúra van belezsúfolva, és ha kinézel, láthatod a 3 építőmester nevét belevésve a gránitfalba. A műsor nagyon szép volt, a Halász Judit engem és tisztességtelenségben megőszült úriembert is visszarepített a gyerekkorába. Voltak artistaképzősök is, akik nagyon kis aranyosak voltak, részleteket adtak elő a Padlásból, a Túl a Maszat hegyenből és a Dzsungel könyvéből. Felléptek a kassai Artestesek is, végül Szalóki Ági és a Gingalló. A műsor után kávéztam egyet Kerekperecevővel. Azt is nagyon élveztem. Utána hazasétáltam Budára, a Pasaréti térre, majd este egy finom vacsora egy olasz étteremben.

Hétfőn verőfényes napsütésben jöttem haza, és meghallgattam egy szobafestő történetét, aki 4 napot töltött Marseille-ben, étlen-szomjan a pályaudvaron. Marseille az egyik legszebb, de biztosan a legveszélyesebb város, ahol valaha jártam, úgyhogy meghallgattam, és adtam neki egy szendvicset is.

Nagyon jó volt ez a hétvége, nagyon normálisak voltak a lengyelek, a Down-osok nagyon aranyosak voltak, és ha kijutok megint Krakkóba, szívesen részt vennék a krakkói Graal Egyesület munkájában.

Pótlás IV:Írország-Anglia 24-8

Célok: Bowe, O'Driscoll ill. Thompson

Jutalomrúgások: Sexton

Büntetők: Sexton (4) ill. Flood

Angliának nem sikerült a Grand Slam, de megnyerte a Hat Nemzetet.

http://www.youtube.com/watch?v=1a-jAX6NJ1A