"A mai postával feladta a kért könyveket, és úgy érzi, hogy jól kiválogatta azokat, amelyek egy oroszlánvadászt érdekelhetnek:
Maculay:A keresztes hadjáratok és Oroszlánszívű Richárd. Taine: Az ifjú Dickens oroszlánkörmei. Oszendovszkij: Kié a világ nyersanyagának oroszlánrésze? Kuprin: Cári tisztek, orosz lányok. (Színmű) Asztronómiai Évkönyvek: Földünk a Vízöntő és az Oroszlán jegyében. (Külön értekezés a Fiastyúkról)"
Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban
Megkérdeztem anyámat, hogy egyáltalán mi lett azzal a kérdőívvel, amit az alkotmányozás végett küldtek?
-Apád bevitte a törtdok-ba.
A törtdok a Történelmi Dokumentumok rövidítése, ugyanis apám '90 óta gyűjt minden politikai jellegű nyomtatványt. Szerintem az öreg még a szavazólapokat is rendszeresen elrakja. :) Egyébiránt talán pont a törtdokban vannak ezek a legjobb helyen.
A tavalyihoz hasonlóan idén is én voltam a lengyel csoport tolmácsa a Down-napon, a Vígszínházban.
Péntek este mentünk fel a főnökömmel, aki a Down-egyesület alelnöke. is. Egy körül aludtunk el, és 4:50-kor már jött is az sms, hogy itt vannak a lengyelek. Taxival elhozattuk őket a szállásra, pihentek egy kicsit, majd irány a Citadella, ahol egyébként én is először voltam.:) Ebéd a Szeráj nevű étkezdében, ahol láttam Kosztik Gergőt, egy Krakkóban élő nyíregyi srácot. Ez annak a függvényében fura, hogy épp krakkóiakkal ültem. :) Utána kávéztunk egyet, majd visszamentünk a szállásra. Vacsora, utána a nyíregyházi, a krakkói és a kassai Down-egyesület is megtartotta prezentációját, amiket én fordítottam magyarra és lengyelre. Fél 10 körül találkoztam az egyik ikertestvéremmel a Pasaréti Sörözőben, majd később csatlakozott hozzánk Kása is. Valószerűtlenül vidám esténk kerekedett, sörrel, betűs csokoval, sok nevetéssel. 3 nyíregyi srác becsípve, Budán röhögcsél, kell ennél több?
Vasárnap reggel elmentünk a Vígszínházba, megnéztük a beállásokat, gyönyörű volt látni, hogy a színészek egyik pillanatról a másikra hogyan tudnak szerepből ki -és szerepbe beugrani. Díszletmunkásokkal cigiztem, akik nagyon tuskók és nagyon szórakoztatóak voltak. A Vígszínház társulati dohányzója amúgy is aranyos, egy biedermeier ülőgarnitúra van belezsúfolva, és ha kinézel, láthatod a 3 építőmester nevét belevésve a gránitfalba. A műsor nagyon szép volt, a Halász Judit engem és tisztességtelenségben megőszült úriembert is visszarepített a gyerekkorába. Voltak artistaképzősök is, akik nagyon kis aranyosak voltak, részleteket adtak elő a Padlásból, a Túl a Maszat hegyenből és a Dzsungel könyvéből. Felléptek a kassai Artestesek is, végül Szalóki Ági és a Gingalló. A műsor után kávéztam egyet Kerekperecevővel. Azt is nagyon élveztem. Utána hazasétáltam Budára, a Pasaréti térre, majd este egy finom vacsora egy olasz étteremben.
Hétfőn verőfényes napsütésben jöttem haza, és meghallgattam egy szobafestő történetét, aki 4 napot töltött Marseille-ben, étlen-szomjan a pályaudvaron. Marseille az egyik legszebb, de biztosan a legveszélyesebb város, ahol valaha jártam, úgyhogy meghallgattam, és adtam neki egy szendvicset is.
Nagyon jó volt ez a hétvége, nagyon normálisak voltak a lengyelek, a Down-osok nagyon aranyosak voltak, és ha kijutok megint Krakkóba, szívesen részt vennék a krakkói Graal Egyesület munkájában.
Célok: Bowe, O'Driscoll ill. Thompson
Jutalomrúgások: Sexton
Büntetők: Sexton (4) ill. Flood
Angliának nem sikerült a Grand Slam, de megnyerte a Hat Nemzetet.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Bájos kis buksza volt, lelke, mint a hóvirág, teste pedig tavaszillatú. Az a fajta ember volt, akinek a társaságában jó volt lenni. Volt ennek a lánykának egy különleges tulajdonsága: ha táncolni kezdett, a körülötte lévők is táncra perdültek.
Mint minden rendes mesehős, ő is elindult hetedhét országba szerencsét próbálni. Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy rétre ért. A réten üldögélt hét kis szomorú törpe. Azért voltak szomorúak, mert senki sem akart játszani velük. Meg kell hagyni, kicsit furán is néztek ki mandulavágású szemeikkel, a törpék különös nyelvét beszélték, amelyet csak kevesen értenek, és mások számára igen furcsa dolgokat műveltek. A lány meglátván a szomorú törpéket, hogy felvidítsa őket, azonnal ropni kezdte. A törpék nagyon élvezték a táncot, csilingelő kacajuk betöltötte az egész rétet. Mivel megvolt bennük az egyik legfontosabb dolog, a szeretet, ezért tagjaik minden ügyetlensége ellenére is táncuk magával ragadó volt. Amikor a leányzó tovább indult, a törpék is vele mentek.
Ahogy mentek-mendegéltek, rosszalkodó kis ördögfiókák csoportjába botlottak. Folyton csak cibálták egymást, verekedtek és kiabáltak. Kormosak, koszosak voltak, némelyikük éhes is. A leány látta, hogy nem is olyan rosszak ezek a kis ördögfiókák, csak otthon is a kiabálást és az erőszakosságot látták, ezért ők is így viselkedtek. A leány újra táncra perdült. Mivel az ördögfiókákban megvolt a tánc és a zene szeretete, ezért hamar belejöttek, és nagyon élvezték a dolgot. Még a törpékel is elkezdték járni a táncot. A leány, látva, hogy milyen jól elbolondoznak a törpék és az ördögfiókák, mindegyiküknek adott egy almát, és egyedül folytatta az útját.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak egy sűrű-sötétlő erdőbe jutott. Ebben az erdőben szembetalálta magát a zord lelkű Piroska nénivel, aki senkit sem szeretett, és aki sohasem volt vidám. A lány ekkor is táncba fogott, ám Piroska néni lelkét ez sem lágyította meg, testére pedig katasztrófális hatást tett: egyszer csak holtan rogyott össze. Ekkor hirtelen minden fán rügy fakadt, minden virág szirmot bontott, és az erdő megtelt madárcsicsergéssel. Piroska néni férje, Karcsi bácsi – aki áldott jó lélek volt, csak azt nem szerette, ha Karesznak szólítják – pedig hamarosan megismerkedett az Arany Naplemente Nyugdíjasklubban egy elbűvölő idős hölggyel, Viola nénivel (Karcsi bácsi mindig bukott a színes nevű csajokra), és túl a hetedik ikszen újra felfedezték a testi szerelem csodáját. A két huncut kis öreg szívesen rendezett piknikeket is, ahová meghívták a leányt, a törpéket és az ördögfiókákat is.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
II. János Pál górál lévén nagyon szeretett sielni. Egyszer annyira belefelejtkezett a síelésbe, hogy áttévedt Csehszlovákiába. A csehszlovák határőrök meg is állították, megkérdezték, kiféle-miféle? Mondta, hogy ő a krakkói érsek.
-Ne vicceljen velünk! A krakkói érsek? Még jó, hogy nem a római pápa!
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy leány. Szülei, Eva Peron és Charlie Sheen a Klára nevet adták neki, de mindenki csak Teltkeblűklárának hívta, testi adottságai miatt. Meg kell hagyni, takaros menyecske volt, mosott, vasalt, takarított, velős pacalja pedig messze földön híres volt.
Teltkeblűklára egyszer csak hírét vette, hogy falujában, Dagonyapusztán lép fel kedvenc zenekara, a Szardobálók. Egyből el is sietett a kultúrba', és vett egy VIP-jegyet (állóhely az első 3 sorban; 2x0,5 deci szilvapálinka; belépő a backstage-be, jelen esetben a kultúr melegítőkonyhájába).
A koncertre felvette legszebb pruszlikját, ezüstszínű nadrágját és még a kilencvenes évekből itt maradt patacipőjét. Sminkjét a legújabb beregszászi trendek ihlették. Luis Rotor táskájába betett még egy üveg Nyírség-vodkát és egy csomag juhbelet, mert hát bármi történhet az este folyamán.
A koncert hatalmas siker volt, még az amúgy menetrendszerű tíz órás bicskázás is elmaradt, de Klárának nem emiatt lett emlékezetes az este. Amikor Vitézy Laci, a Szardobálók zenekar frontembere a leghíresebb számot, az Arkádfájörös volt az én babám című önreflektív, világzenei balladát adta elő, egyszer csak megpillantott egy jó svádájú daliát, hetyke bajusszal. A daliának is feltűnt a leány, különösképpen keblei, ezért rövid idő múlva oda is ment hozzá. Kiderült, hogy mindkettejük kedvenc könyve a Hurka, kolbász, szalámi, kedvenc zenekaruk a Szardobálók, és mindketten rajonganak a Dagonyapuszta Warriors sajtgurító-csapatért.
Szó mi szó, nagy szerelem kerekedett a dologból. Zoltán, mert így hívták a daliát, az egyik legkeresettebb böllér és manöken volt a környéken, ezért a bukszája mindig tömve volt, és mindig került friss disznósajt az asztalra. Klárika a mennyekben járt, hogy kifogta ezt a főnyereményt, pedig Zoltánra még Kórócsin Marika is szemet vetett, akinek az apja pediglen traktor-kereskedő volt. Még nagyobb lett az öröme, mikor Zoltán megnyerte a Nyírvasvári Parasztolimpia böllérversenyét, “Bojerbogi” fantázianevű karajrabontásával.
Ennyi sok szerencse már a Sötétség erőinek figyelmét is felkeltette. Név szerint Kakaskötő Jánosnéjét, a gonosz mágusét. Hogy miért hívtak egy hímnemű varázslót Kakaskötő Jánosnénak, azt csak a Jóisten és talán Boris Vian tudná megmondani. Alapvetően nem volt gonosz, a hétköznapokban szerető családapa volt, hű hitves, hobbi-borász, kétszeres táncbajnok, aki szerette a gobleineket és Debussy zenéjét. Csak hát a jó mágusi állásokat hamar elkapkodták előle, és valamiből el kellett tartani a családot. Ezért Kakaskötő Jánosné el is rabolta Teltkeblűklárát, elragadván a lányt 500 köbcentisre felfúrt Simpsonján.
Zoltán, meghallván a hírt, hogy kedvesét elrabolták, egyből a lány kiszabadítására indult. Útközben csatlakozott hozzá a helyi szuperhős, Kelemennéman és az épp a környéken turnézó Vitézy Laci is.
Hamarosan odaértek a varázsló Szennypatak utcai családi házához. Ez az utca volt Dagonyapuszta legelőkelőbb utcája, itt élt a polgármester, a jegyző, a plébános és az iskolaigazgató. A falu ötödik előkelősége, Kátay doki a szomszédos Dögkút utcában lakott. Mivel ez ilyen exkluzív környék volt, ezért nem verték fel csendjét, hanem bedobtak a varázsló postaládájában egy üzenetet, hogy várják párviadalra, a falun kívül, a Romrétre.
Annak rendje és módja szerint a mágus meg is érkezett a párbajra. Először Klemennéman ment birokra vele. Eszeveszettek módjára tusakodtak, Kelemennéman bevetette minden gunyoros megjegyzését, a végén már umlautokat dobált a varázsló felé, de mit sem ért egyikkel sem. Holtfáradtan rogyott a földre.
Ezek után jött Vitézy Laci, aki a Szardobálók legkeményebb dalát, A látszerész elköltözött a … faszba című dalt kezdte játszani. Zúzott rendesen, csak úgy repkedtek a húzós riffek, de ő se ment semmire.
Végül Zoltán került sorra. Ő egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzávágott a mágushoz egy huszast, profilból. A varázsló ekkor erőtlenül esett össze.
Kaskötő Jánosnét örök időkre bezárták a Vegyipari könyvtárába, oda amúgy se járt a kutya se, Zoltán és Teltkeblűklára pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Mivel az első hivatalos meccs egy Anglia-Skócia volt, ezért tényleg ez a világ legrégebbi rugby-párharca. A Hat Nemzeten az összecsapásukat Calcutta-kupának hívják, és a meccs után a győztes meg is kapja a kupát, a királyi család egyik tagjától. Idén, mivel Anglia nyert, Mike Tindall vehette át a serleget Anna hercegnőtől, II. Erzsébet lányától. Ebben csak az a szép, hogy Tindall Anna hercegnő lányát, Zara Phillipset fogja elvenni. Ráadásul minden meccs előtt a csapatkapitány bemutatja a csapatot. Vajon mit mondhatott Tindall? -Jöjjön mama, bemutatom a fiúknak. Vagy: Na, mama, most megmutatom, hol is dolgozom. Megláthassa, mit csinál a veje. Vagy az öltözőben, a csapattársaknak: -Már megint jön az anyósom. Itt se bír békénhagyni a vénasszony. Anna hercegnőnek is lehet néhány szava: -Az a riherongy, nagycsöcsű lány meg egy ilyen ferdefejű proligyerekkel bírja összeszűrni a levet! Legalább egy krikett- vagy egy lovaspóló-játékos lenne. Vagy egy golfos! Egy kis kék vérrel az ereiben. De ha lemaradok ezek miatt a kibaszott rugby-meccsek miatt az epsomi derbyről, szíjat hasítok a hátukból!
A meccset egyébként megtekintette Hugh Grant is, és senki sem kérdezte meg: -Mit keres itt ez a Hugh Grant?
