2009. november 11., szerda
VIssza a múltba
Ma C-Murdert hallgattam{No Limit, nigga!UHHH!} és A rózsa nevét olvasom éppen. Pont, mint gimis koromban. Az utóbbi időben amúgy is van bennem egy olyan érzés, hogy úgy érzem magam, mint kamaszkoromban. Ez olyan szempontból jó, hogy akkor enyém volt a világ, olyan szempontból viszont nem, hogy kinőttem én már ebből bőven. Ide jöhetne még néhány gondolat, de azokat már ezerszer leírtam. Annak azért felettébb örülök, hogy újra elkezdtem olvasni.
2009. november 10., kedd
Egy majdnem vers
A mindenséget s csodát várom tőled
Túl sok mindent, mi nem lényed
Kedélyesen elbeszélünk egymás mellett
De valóban ez lenne a lényeg?A legnehezebbet kérem, hogy légy társam
És e kérést be kell hogy váltsam
Nem számít vágy s testiség
Legyél az, kit látni szeretnék
Hogy nem én vagyok, ki neked rendeltetett, az való igaz
Nehéz feladat: léted felforgatója lenni s nem vigasz
A legnehezebbet kérem tőled
Légy az, ki értelmet ad a létnek
Csak értem s csak érted!
Túl sok mindent, mi nem lényed
Kedélyesen elbeszélünk egymás mellett
De valóban ez lenne a lényeg?A legnehezebbet kérem, hogy légy társam
És e kérést be kell hogy váltsam
Nem számít vágy s testiség
Legyél az, kit látni szeretnék
Hogy nem én vagyok, ki neked rendeltetett, az való igaz
Nehéz feladat: léted felforgatója lenni s nem vigasz
A legnehezebbet kérem tőled
Légy az, ki értelmet ad a létnek
Csak értem s csak érted!
Kurta ima
Istenem, csak azon dolgokkal és emberekkel foglalkozzak, amikkel és akikkel érdemes,
ne fecséreljek időt, pénzt és energiát hiábavalóságokra.
Változtassam meg, amit meg kell,
amit vagy akit nem lehet, azzal pedig ne törődjek.
ne fecséreljek időt, pénzt és energiát hiábavalóságokra.
Változtassam meg, amit meg kell,
amit vagy akit nem lehet, azzal pedig ne törődjek.
2009. november 8., vasárnap
Ezek még éltek?
A héten meghalt Claude-Lévy Strauss és Angelo Moratti. 101 és 100 évesek voltak. A 20.század egyik legfontosabb gondolkodója és az Inter aranykorának megteremtője. Már mindkettőjükről azt gondoltam, hogy Párizs és Milánó egyik temetőjében nyugszanak évtizedek óta. Vannak emberek, akik olyan legendássá válnak, hogy már életükben lényegtelenné válik, mi van testi valójukkal.
20 év
Ma van 20 éve annak, hogy leomlott a Berlini Fal, vagy ahogy Daniel Brühl mondta a Goodbye Leninben, megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása. Hogy ez miért fontos nekem? Azt pontosan én sem tudom.
Szombat megint
A múlt hét szombat életem egyik legjobb napja volt. Családi ebéd Kerekperecevőéknél, beszélgetés a szőnyegen ülve, kávé a Szimplában{ezt úgy írom, mintha törzsvendég lennék}.
Miután hazaértem Pestről, elindultam inni egy sört. Végül is az Öreg Motorosban kötöttem ki, ahol már nyáron is történtek csuda dolgok. Mire megittam a sört, addigra befutott a három legjobb barátom. Olyan buli kerekedett ebből, amilyen csak a 2001-es legendás előszilveszter volt a világ eme szegletében.{Csak hogy érzékeltessem, hogy az milyen volt: videófelvétel van róla, hogy félmeztelenül légszaxofonozok}. Úgy feltöltődtem energiával, hogy azt éreztem, nap vagyok, és az ujjaimból sugarak lövellnek ki.
Tegnap este pedig ikertestvéreim felhívtak, hogy ugorjak már le a Fapumában{ott viszont tényleg törzsvendég vagyok}, mert itt van Levi. Ő az egyik legjobb barátom volt, csak elköltöztek Pestre, én pedig voltam olyan seggfej, hogy nem ápoltam ezt a kapcsolatot. Levi az a barátom, aki még nálam is okosabb, minden tekintetben. Amikor odaértem, kiderült, hogy nem csak ők vannak ott, hanem az általános iskolai osztálytársaim zöme is, akikre nem voltam kiváncsi. Ezt meg is mondtam nekik, de nem vették magukra. Még mindig nem bírom felfogni, hogy miért szeretnek emberek, akikhez nincs egy kedves szavam se?
Levivel kb. 4 éve nem beszéltem, de egy szót se kellett szolnom ahhoz, hogy tudja, mi van most velem. Úgy seggberúgott, ahogy azt megérdemlem. Mekkora ajándék is az, hogy ilyen embereket ismerhetek!
A sors apró játékaként egyébként míg az emeleten az általános iskolai osztálytársaim voltak, addig a földszinten a középiskolaiak, így amikor elmentem sörért vagy pisilni, akkor tulajdonképpen általánosból mentem gimibe. Anno 1998.
Azt este folyamán találkoztam Slim Shadyékkel is, akikkel megint jót hülyéskedtem, többek között arról, hogy komoly, korrupt osztrák politikusok legnagyobb problémája az, hogy a gyerekek nem síelnek eleget, meg hogy vajon hogy nézhet ki egy kanadai rapper? Hát valószínű, hogy nem meztelen felsőtestre veszi fel a pufidzsekit. Mekkora ajéndék az, hogy ilyen embereket ismerek!
Az est folyamán mely szám csendült fel egyébiránt? A This is the life.
Miután hazaértem Pestről, elindultam inni egy sört. Végül is az Öreg Motorosban kötöttem ki, ahol már nyáron is történtek csuda dolgok. Mire megittam a sört, addigra befutott a három legjobb barátom. Olyan buli kerekedett ebből, amilyen csak a 2001-es legendás előszilveszter volt a világ eme szegletében.{Csak hogy érzékeltessem, hogy az milyen volt: videófelvétel van róla, hogy félmeztelenül légszaxofonozok}. Úgy feltöltődtem energiával, hogy azt éreztem, nap vagyok, és az ujjaimból sugarak lövellnek ki.
Tegnap este pedig ikertestvéreim felhívtak, hogy ugorjak már le a Fapumában{ott viszont tényleg törzsvendég vagyok}, mert itt van Levi. Ő az egyik legjobb barátom volt, csak elköltöztek Pestre, én pedig voltam olyan seggfej, hogy nem ápoltam ezt a kapcsolatot. Levi az a barátom, aki még nálam is okosabb, minden tekintetben. Amikor odaértem, kiderült, hogy nem csak ők vannak ott, hanem az általános iskolai osztálytársaim zöme is, akikre nem voltam kiváncsi. Ezt meg is mondtam nekik, de nem vették magukra. Még mindig nem bírom felfogni, hogy miért szeretnek emberek, akikhez nincs egy kedves szavam se?
Levivel kb. 4 éve nem beszéltem, de egy szót se kellett szolnom ahhoz, hogy tudja, mi van most velem. Úgy seggberúgott, ahogy azt megérdemlem. Mekkora ajándék is az, hogy ilyen embereket ismerhetek!
A sors apró játékaként egyébként míg az emeleten az általános iskolai osztálytársaim voltak, addig a földszinten a középiskolaiak, így amikor elmentem sörért vagy pisilni, akkor tulajdonképpen általánosból mentem gimibe. Anno 1998.
Azt este folyamán találkoztam Slim Shadyékkel is, akikkel megint jót hülyéskedtem, többek között arról, hogy komoly, korrupt osztrák politikusok legnagyobb problémája az, hogy a gyerekek nem síelnek eleget, meg hogy vajon hogy nézhet ki egy kanadai rapper? Hát valószínű, hogy nem meztelen felsőtestre veszi fel a pufidzsekit. Mekkora ajéndék az, hogy ilyen embereket ismerek!
Az est folyamán mely szám csendült fel egyébiránt? A This is the life.
Elmondom egy álmomat
Életem egyik legfurább álmát mesélném el. Erotikusnak is nevezhetném, ha akár csak a legkisebb testi kontaktus is lett volna benne, de nem volt. Természetesen ki is lenne az álom szereplője, mint Kerekperecevő. Az ágyában voltunk, amelyben ő ide-oda cikázott, egyik végéből a másikba, mintha minduntalan ki akarna siklani a kezeim közül. Én persze megpróbáltm követni, olyan volt az egész, mint egy visszintes tánc. Ő talányosan mosolygott, több értelmű válaszokat adott, kissé kiismerhetetlen volt. Bár tényleg nem nyúltam hozzá, mert tudtam, hogy nem szeretné, de a takaróját felhajtottam, és akkor vettem észre, hogy mlyen mély is a köldöke, és legnagyobb megrökönyödésemre egy piercing van benne. Egy kis karika, rajta rövid láncon egy zefírszínű kis kő. Hogy ez az álom mit jelenthet? Tudja a gránát
2009. november 6., péntek
Könyvespolc II.
Martel, Cohen, Allen, Auster,Iceberg Slim, Kleinbaum(Holt Költők Társasága), Meyers, Hemingway, Vonnegut, Rodman, Whitmann, Fuentes, Harc a párduccal(mexikói antológia), Vargas Llosa, Márquez, Mutis, Andaházi-Kasnya, Borges, Cortazár, Bannon, Beckett, Gaiman, Hornby, Isherwood, Vinnie Jones, Jerome, Joyce, Koestler, Norfolk, Townsend, Charriere, Dumas, Houllebecq, Maalouf, Malraux, Matton, Merle, Eric-Emmanuel Schmitt, Vian, Verhulst, Rotterdami Erasmus, Calaprice(Idézetek Einsteintől), Lorenz, Grass, Thomas Mann, Remarque, Martin Walser, Loe, Enquist, Jonasson, Kivirahk, Saramago, Cabré, Cercas, Eduardo Mendoza, Garcia Lorca, Madarász Imre(Az olasz irodalom története), Baricco, Buzzatti, Campanile, Eco, Fellini, Magris, Tabucci, Javier Zanetti, Kovač, Krleža, Štiks, Kazantzakisz, Lăzărescu, Ámosz Oz, Dousková, Hájiček, Hašek, Hrabal, Hůlová, Ivan Klima, Kratochvil, Kundera, Menzel, Ouřednik, Škvorecký, Svěrak-Vančura, Jáchym Topol, Norman Davies, Andrzejewski, Tadeusz Borowski, Brandys, Gombrowicz, Gretkowska, Huelle, Iwaszkiewicz, Kaczorowski, Karpowicz, Kuczok, Masłowska, Mrożek, Myśliwski, Pilch, Bruno Schulz, Sosnowski, Reymont, Stasiuk, Szczygieł, Sebők Éva(Lengyel teakeverék), Tokarczuk, Varga, Aszlányi, Bartis, Bayer Zsolt, Bodor Ádám, Borbély Szilárd, Cseh-Bereményi, Cserna-Szabó, Csernus, Dragomán, Esterházy, Fehér Béla, Garaczi, Gion, Grecsó, Hartay Csaba, Háy János, Karátson Gábor, Kárpáti Andor, Kiss Gy. Csaba, Lévai Balázs(Bestseller), Litkai Gergely, Kiszely Gábor, Major Mihály(Az első, az utolsó, az egyetlen - Ganxsta Zolee interjúkötet), Márton László, Nádas, Orbán János Dénes, Azt meséld el, Pista(Örkény), Pintér Béla, Réz András, Sárközi Mátyás, Tristan Schwartz, Spíró, Tandori, Temesi, Varnus, Závada, Zilahy Péter, Andruhovics, Zsadan, Turgenyev, Bulgakov, Ajtmatov, Bujda, Szolzsenyicin, Venedikt Jerofejev, Viktor Jerofejev, Wladimir Kaminer, Pelevin, Jevgenyij Popov, Szorokin, Arkegyij és Borisz Sztrugackij, Szutyejev, Tolsztaja, Ulickaja, Pamuk, Rushdie, Tagore, Dai Sijie, Márai, Faludy, Popper, Tolsztoj, Szerb Antal
Apróságok sokadjára
Drága jó apámtól hallottam, hogy Nagy Kálmán nyugalmazott huszár ezredes, az utolsó lovasroham vezetője, idén, 100 éves korára illegalitásba vonult. Történt ugyanis, hogy miután az unokája meghalt, nem akarván dédunokáját annak olasz apjának visszadni, elkezdett bújkálni vele. Kálmán bácsi egyébként amatőr történész, nagyobbnál-nagyobb sületlenségek kitalálója, ám az utolsó lovasrohamra még mindig pontosan emlékszik: - Az úgy történt, hogy megbokrosodott a ló, és elkezdett vágtatni a harckocsik felé. Én a nyergében ugyebár, az ezred meg utánam. Végülis győztünk.
Ma megnéztem a Thank you for smoking című filmet. Egy dohányipari lobbistáról szólt, aki mindenkinek lyukat tudott beszélni a hasába, a két legjobb barátja pedig egy szeszipari és egy fegyveripari lobbista volt. Jó film volt, sok kérdést felvetett, de az egyik legérdekesebb az volt a számomra, hogy: akkor is csináljuk azt, amiben tehetségesek vagyunk, ha az Ördögnek tetsző cselekedet?
Ma megnéztem a Thank you for smoking című filmet. Egy dohányipari lobbistáról szólt, aki mindenkinek lyukat tudott beszélni a hasába, a két legjobb barátja pedig egy szeszipari és egy fegyveripari lobbista volt. Jó film volt, sok kérdést felvetett, de az egyik legérdekesebb az volt a számomra, hogy: akkor is csináljuk azt, amiben tehetségesek vagyunk, ha az Ördögnek tetsző cselekedet?
A könyvespolc
A könyvespolc mindig egy külön világ. Egy mikrokozmosz.
A könyvespolc a világ legdemokratikusabb helye. Nagynéném polcán például egymás mellett van Kende Péter és Lovas István.
Könyvespolcot összerakni tulajdonképpen (meta)fizikai munka. Októberben sikerült újra felállítanunk nagymamáéknál a régi könyvespolcunkat. 63 polc borovi fenyőből. Lélegzetelállítóan szép.
Az ember könyvespolca árulkodik róla.
Nekem például sokszínű könyvespolcom van. Ez értendő arra is, hogy Kanadától Indiáig sokféle irodalom képviselteti magát, de a arra is, hogy a különböző puhafedelek és keménykötések megannyi színe olyan kavalkádot biztosít, amely már magában is vonzza az ember szemét. Az enyém volt egyébként az első könyvespolc ebben a lakásban, és emiatt azóta is megőrizte kicsit rendező-pályaudvar jellegét. Egy vasárnapi napon szereltük össze drága jó apámmal, és emlékszem, mikor reggel felkeltem, akkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Azóta is, mikor új albérletbe mentem vagy megyek, az első dolgom az, hogy egy méternyi(kb. 40 db.) könyvet kiteszek, mert enélkül nem érezném otthonosan magam.
A legrosszabb könyvespolc, amit eddig láttam, az az Illésgabikáéké volt. Kötelezők+marxizmus, a fantázia teljes hiánya.
A legszebb polc díját Lét vitte el, de ő is ugyanolyan szenvedéllyel viszonyul ehhez a témához, mint én. Meg az irodalmi izlésünk is eléggé hasonló.
A legérdekesebb polc díja Rosszabbikénemé. Az ő könyvespolca kb. 8 kötetből állt, de azok mind annyira mások voltak, hogy az még egy ilyen kis polcot is sokszínűvé tett.
A legőszintébb polc az ikertestvéreimé. Az ő polcukon azok a könyvek vannak, amik érdeklik őket, és ezek között azért van 1-2, amihez egy bölcsész még fogóval sem nyúlna, de pont ez a mindenféle irodalmi kánonra vagy előitéletre tevés teszi nagyon szimpatikussá a polcaikat.
És hogy milyen Kerekperecevő könyvespolca{alliteráció}? Amilyen ő maga. Tankönyvek, verseskötetek, egy kis északi irodalom, mindenből egy kicsi összekeveredve, de mindent összevetve nagyon szimpatikus kis polc. Ha nem ismerném{miért, ismerem egyáltalán?} azt mondanám, itt egy ember minimum normális felettes énnel, akit rengeteg minden érdekel, de hogy mi a legfőképpen, azt nem tudom eldönteni.
A könyvespolc a világ legdemokratikusabb helye. Nagynéném polcán például egymás mellett van Kende Péter és Lovas István.
Könyvespolcot összerakni tulajdonképpen (meta)fizikai munka. Októberben sikerült újra felállítanunk nagymamáéknál a régi könyvespolcunkat. 63 polc borovi fenyőből. Lélegzetelállítóan szép.
Az ember könyvespolca árulkodik róla.
Nekem például sokszínű könyvespolcom van. Ez értendő arra is, hogy Kanadától Indiáig sokféle irodalom képviselteti magát, de a arra is, hogy a különböző puhafedelek és keménykötések megannyi színe olyan kavalkádot biztosít, amely már magában is vonzza az ember szemét. Az enyém volt egyébként az első könyvespolc ebben a lakásban, és emiatt azóta is megőrizte kicsit rendező-pályaudvar jellegét. Egy vasárnapi napon szereltük össze drága jó apámmal, és emlékszem, mikor reggel felkeltem, akkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Azóta is, mikor új albérletbe mentem vagy megyek, az első dolgom az, hogy egy méternyi(kb. 40 db.) könyvet kiteszek, mert enélkül nem érezném otthonosan magam.
A legrosszabb könyvespolc, amit eddig láttam, az az Illésgabikáéké volt. Kötelezők+marxizmus, a fantázia teljes hiánya.
A legszebb polc díját Lét vitte el, de ő is ugyanolyan szenvedéllyel viszonyul ehhez a témához, mint én. Meg az irodalmi izlésünk is eléggé hasonló.
A legérdekesebb polc díja Rosszabbikénemé. Az ő könyvespolca kb. 8 kötetből állt, de azok mind annyira mások voltak, hogy az még egy ilyen kis polcot is sokszínűvé tett.
A legőszintébb polc az ikertestvéreimé. Az ő polcukon azok a könyvek vannak, amik érdeklik őket, és ezek között azért van 1-2, amihez egy bölcsész még fogóval sem nyúlna, de pont ez a mindenféle irodalmi kánonra vagy előitéletre tevés teszi nagyon szimpatikussá a polcaikat.
És hogy milyen Kerekperecevő könyvespolca{alliteráció}? Amilyen ő maga. Tankönyvek, verseskötetek, egy kis északi irodalom, mindenből egy kicsi összekeveredve, de mindent összevetve nagyon szimpatikus kis polc. Ha nem ismerném{miért, ismerem egyáltalán?} azt mondanám, itt egy ember minimum normális felettes énnel, akit rengeteg minden érdekel, de hogy mi a legfőképpen, azt nem tudom eldönteni.
2009. november 5., csütörtök
Barátaim, rómaiak
Lehet, hogy olyan idegesítő vagyok, hogy még magamat sem hagyom aludni, de azért annál többre vágyom, hogy egyszerűen hasznomat lássák. Magam sem tudom már, hogy mi köt egyes emberekhez. Persze vannak emberek, akik mindig is a barátaim lesznek, mint Rosszabbikénem vagy az ikertestvéreim. Czarnáról is tudom, hogy ha bármikor szükségem van rá, ott lesz, és én is ott leszek mellette, ha kellek. Bohó kezd már egy kicsit idegesíteni, mert folyamatosan csak panaszkodik a munkájára és a pasijára{na jó, rá mond jó dolgokat is}. Meg ő amúgy is bazi unalmas, rá kellett jönnöm. Léttel is mindig jókat fogok beszélgetni, amikor csak összefutunk, mint ezt a múlt héten is tettük. Ez áll Spanyoljanikára, Hushira, Dulihugira és Klárikuékra is. Így megy ez, szeretem érezni, hogy fontos vagyok másoknak, vagy legalább is, hogyjól érzik magukat velem. Mint ahogy én is bazi jól éreztem magam Madörrel és Kadrival kedden. Kimaradt még valaki a barátaim felsorolásából? Remélem, igen.
2009. szeptember 16., szerda
2+1 apróság
Ma van egy éve, hogy Madörrel, Busival és Alkesszal elmentünk Łukaszért Miskolcra. Jó mulatság volt.
"Soha nem dugnám a fejem a gáztűzhelybe egy veled töltött este után." Milyen szép is lenne így udvarolni egy lánynak. A vasutasok biztos úgy teszik a szépet, hogy: Szép vagy, mint a ceglédi állomás!
"Soha nem dugnám a fejem a gáztűzhelybe egy veled töltött este után." Milyen szép is lenne így udvarolni egy lánynak. A vasutasok biztos úgy teszik a szépet, hogy: Szép vagy, mint a ceglédi állomás!
Lám elmúlt sok tavasz...
Bár mostanában sem történik semmi érdekes az életemben, úgy gondolom, hogy egy-két apró dolog azért megér egy postot.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.
Egy hete olvastam el a Vendégjáték Bolzanóbant. Nekem Máraihoz hangulat kell, nem tudom bármikor olvasni, de ez a könyv most nagyon rámtalált. Tényleg elállt néha a lélegzetem, mennyire is meg tudja fogni a férfi-nő kapcsolatot. Vannak könyvek, amik ha nem is változtatnak meg, azért belédégnek. Ez is ilyen.
Csütörtökön láttam a Mestert a Gödörben. Kint emberek tömege, akik azt a maszkot vették fel, hogy gondtalanul és civilizáltan szórakoznak, mintha egy kávé megívása ezen a helyen a saját különlegességükbe vetett hit manifesztuma lenne. A benti maszkok pedig azt játszották, hogy ők mekkora intellektuelek, közben pedig milyen lazák, mert sörrel és cigivel a kézben hallgatják Garaczilacit meg azt az egzotikus lengyelt. Annyira látszott rajtuk, hogy el akarják leplezni saját középszerűségüket, és próbálnak minél különlegesebbnek tűnni. Így lettek egyformák. Ebben a környezetben még üdébb élmény volt a börtönviselt csavargó, mintha csak azt mondta volna:"-Nos, öntetszelgő seggfej barátaim! Itt vagyok, és nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. Sokkal többet átéltem, mint ti összesen fogtok, mégis tudom, hogy nem tudhatok szart se." Persze maga a beszélgetés is remek volt, nagyon tetszett az a melankólia, ami sugárzott Stasiukból, és az a finom önirónia is, amit használt. Egy örök, langaléta kamasz.
Az estét ikertestvéreimnél töltöttem. Egy 3 jóbarát{a név kötelez} nevű zuglói kocsmában iszogattunk, és elképesztően jót beszélgettünk. Nagyon jókedvűen hajtottam álomra a fejemet. Kellett ez a kis kirándulás, mint egy falat kenyér.
A pénteki nap legfontosabb eseménye a hazaút volt. Még Baksáék könyvespolcáról levettem Nick Hornby: Egy fiúról című művét. Hát, testvéreim az Úrban, régen nevettem ennyit egy könyvön. Utastársaim biztosan hülyének néztek, hogy szabálytalan időközönként felnevetek, és láthatóan olyan jókedvem van, hogy biztosan őrült vagyok, vagy valamilyen tudatmódosító hatása alatt állok. Való igaz, nagyon virágos kedvem volt, belém bújt a kisördög, és nagyon élveztem.
Vasárnap meglátogattuk apámék rokonait. Apám rokonai, mert számomra csak egy csomó vadidegen ember, akire azt mondják, hogy a rokonom. Nyűgös is voltam, de akkor sem tudtam faragatlanul bánni velük, mert annyira rendesek és annyira vesztesek voltak. Útban odafelé megálltunk Tokajban pisilni, meg egy kávéra. Olyan bögyös volt a pultuslány, hogy az már viccesen közhelyszerűnek tűnt. Na, és melyik szám szólalt meg, miközben a kávét ittam? A This is the life.
Hétfőn elmentem Gerinctornára Török Zsolthoz. Hát, körülbelül annyi haszna volt, mint Tinódinak egy éves bérletet venni a Figaró Borbélyműhely és Modellstúdióba . Legalább felfrissültem.
Keddről szerdára Kerekperecevővel álmodtam. Olyan szép álom volt, hogy bearanyozta az egész napomat.
2009. szeptember 7., hétfő
Német film
Szeretem a német filmek finom utalásait. Amikor Daniel Brühl azt mondja a Good bye Leninben, hogy: Megkezdődött a történelem legnagyobb szemétfelhalmozása(leomlott a berlini fal), vagy hogy a nyári, magyarországi nyaralásról 20.000-ren nem jöttek vissza(magyar-osztrák határ megnyitása) az zseniális. A Das Leben der Anderenben pedig az tetszik, amikor a Stasi-ügynököt megfenyegeti a főnöke, hogy nyugdíjig leveleket fog nyitogatni, és utána ledobja az újságot a kocsi anyósülésére. Az újság legnagyobb szalagcíme:Mihail Gorbacsov lett az SzKP új főtitkára.
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11
Ha már Gorbi:http://www.youtube.com/watch?v=C9lvzzH0STw&feature=PlayList&p=FBF064BB710DFAC6&playnext=1&playnext_from=PL&index=11
Apró örömök
A hétvégén Montyka volt fodrásznál. Most bazi jól néz ki.
Megkezdődött az angol rugby-bajnokság.
Hát, ezek is valamik.
Megkezdődött az angol rugby-bajnokság.
Hát, ezek is valamik.
2009. szeptember 6., vasárnap
Szeptember
Szeretem a szeptembereket. Vénasszonyok nyara, még süt a nap, de már nem izzadok. Szeptemberben mindig kezdődik egy új tanév vagy valami más. 2001: Harmadikos gimis voltam, tudtam, hogy ez lesz életem egyik legszebb éve, és az is lett. 2002: Az érettségi éve, továbbtanulás izgalmai. 2003: Az egyetemi élet kezdete, ismerkedés a felsőoktatással. 2004: Az első és eddig egyetlen munkám, a postáskodás. 2005: A lengyel szak kezdete. Emlékszem, ez különösen varázslatos volt, nagyon szerettem. 2006: Egy új szerelem és a kormányellenes tüntetések{Találkozzunk a Kossuth-szobornál, a Gyurcsány, takarodj! felirat alatt!}. 2007: Tesóm elmegy Franciaországba, Bohó visszatér az életembe. 2008: Italozó életmód Madörékkel és Klárikuékkal. Hogy ez a szeptember mit fog hozni? Ez majd kiderül. Az minden esetre bíztató, hogy jövő csütörtökön jön Stasiuk.
Mi a vihar van most velem? Megint hiányzik egy pindurit Krakkó, de most nem az, hogy ott éljek, hanem az ott eltöltött idő, testvéreimmel az Úrban. A nosztalgia azon formája ez, hogy jó visszaemlékezni a régi, szép időkre.
Azok a dolgok, amiket meg kéne oldani, még megvannak, de most már egyre közelebb a változás. Igazából erről beszélni egyre unalmasabb, inkább csinálni kéne, oszt csoki.
Hiányzik a lengyel, ezért feladok egy hírdetést, hátha jelentkezik valaki.
Kevéssé él bennem most a vágy, hogy társadalmi életet éljek, és azt is inkább mint kultúrális tevékenységet képzelem el,nem mint iszogatást a Fácánban vagy az Ibolyában. Na meg az utóbbi időben kissé elfelejtettem az olvasás szépségét is, hetente legalább egy estét jó lenne olvasgatással tölteni. Azért hetente egy estét biztos hogy italozó életmóddal fogok tölteni.;)
Végül: Hiányzol Kislány, hogy Mózes fakasszon belőled vizet!;)
Mi a vihar van most velem? Megint hiányzik egy pindurit Krakkó, de most nem az, hogy ott éljek, hanem az ott eltöltött idő, testvéreimmel az Úrban. A nosztalgia azon formája ez, hogy jó visszaemlékezni a régi, szép időkre.
Azok a dolgok, amiket meg kéne oldani, még megvannak, de most már egyre közelebb a változás. Igazából erről beszélni egyre unalmasabb, inkább csinálni kéne, oszt csoki.
Hiányzik a lengyel, ezért feladok egy hírdetést, hátha jelentkezik valaki.
Kevéssé él bennem most a vágy, hogy társadalmi életet éljek, és azt is inkább mint kultúrális tevékenységet képzelem el,nem mint iszogatást a Fácánban vagy az Ibolyában. Na meg az utóbbi időben kissé elfelejtettem az olvasás szépségét is, hetente legalább egy estét jó lenne olvasgatással tölteni. Azért hetente egy estét biztos hogy italozó életmóddal fogok tölteni.;)
Végül: Hiányzol Kislány, hogy Mózes fakasszon belőled vizet!;)
2009. augusztus 4., kedd
Megint voltam Krakkóban július 26-29. között, de erről a kirándulásról nem sok szó fog itt esni. Nem mintha bármi kompromittáló történt volna, csak valamiért ezt az utat annyira intimnek és inkább a lelkemre, mint valóm más részeire hatónak érzem, hogy nagyon keveset akarok kikotyogni róla. Maradjunk annyiban, hogy hasznos volt. Kadrival, Dulihugival és Kerekperecevővel voltam. Ennek az útnak is, mint a múlt hét egészének a legjavát a beszélgetések adták. A múlt hetet megelőző szombat óta olyan beszélgetések résztvevője voltam, amelyek vagy problémákat vetettek fel vagy oldottak meg valamilyen módon, felzaklattak vagy megnyugtattak, de mint a hazatérésem is, hasznosak voltak.
A múlt héten rengeteget ittam is, amitől azért jól éreztem magam, mégis a legjobb estém vasárnap sikeredett, amikor csak ásványvizet toltam, viszont érdekes és hasonszőrű emberekkel ismerkedtem meg, akik pozitívan álltak hozzám. Az ilyen itt azért elég ritka.
Szóval Világ, kész vagyok a csodára, tedd meg velem!;)
A múlt héten rengeteget ittam is, amitől azért jól éreztem magam, mégis a legjobb estém vasárnap sikeredett, amikor csak ásványvizet toltam, viszont érdekes és hasonszőrű emberekkel ismerkedtem meg, akik pozitívan álltak hozzám. Az ilyen itt azért elég ritka.
Szóval Világ, kész vagyok a csodára, tedd meg velem!;)
2009. július 9., csütörtök
Szalagavató 2002
A cédéimet rendezgetve kezembe került egy, amin a szalagavatós képim vannak. Gondoltam közzéteszek néhányat, egyrészt az emlékezés miatt, másrészt a blog olvasóinak valós képük legyen a bejegyzések néhány szereplőjéről. Tehát, sorrendben: Hushi{róla itt még nem esett szó, de az egyik legjobb barátom, alegjószívűbb fickó, akit ismerek}, Spanyoljanika, szerény személyem, Bohó és Lét.
2009. június 21., vasárnap
Tower
A héten volt Nagy Imréék újratemetésének 20. évfordulója. Az 1989-es esemény életem egyik legkorábbi emléke{Cigónak a Berlini Fal leomlása az. Rendszerváltó óvodások}. Emlékszem{Patrik Ouřednik} még Örökösföldön láttam{életem minden eseményének kronológiáját úgy adom meg, hogy éppen hol laktunk} és emlékszem, hogy bazira untam. Újranézve a ceremóniát, meg kell hogy állapítsam, annak a hosszú hajú srácnak a beszéde még sajnos ma is égetően aktuális. Az oroszok kivonását leszámítva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)