Mese LXIX.

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány és egy fiú. A lányt Natasának hívták, a fiút Aljosának. Egy Vorosilovgrad nevű ma már nem létező városban születtek és nőttek fel. Barátságuk kezdetét az jelentette, hogy egyszer együtt játszottak egy homokozóban, amikor Natasának megtetszett egy másik kisfiú fagyi alakú homokozó formája. Aljosa ekkor odament a kisfiúhoz és a dömperével úgy fejbe csapta, hogy a másik kisfiú egyből aléltan terült el, Natasa pedig elvette a homokozó formát. Egy ideig játszott is vele, ám hamar ráunt.

            Mikor elérték az iskolás kort, mindketten a helyi Táncsics (lesz Táncsics, zene ics) Mihály Általános Iskolába kezdtek el járni.

            Egy reggel, mikor közösen indultak az iskolába, meglátták az egyik kis osztálytársukat. Gondolták, milyen jó móka lenne odakötözni egy villanyoszlophoz. Natasa elővette a telefontöltőjét, Aljosa pedig a láncát, amin a pénztárcája lógott. Aljosa lefogta a kisfiút, Natasa pedig hátrakötötte kezét-lábát. Ezek után, mint akik jól végezték dolgukat, vihorászva odébbálltak. A kisfiú pedig ott maradt, a villanyoszlophoz kötözve. Egy ideig még reménykedett, várta, hogy Aljosáék visszajöjjenek és kiszabadítsák, de Aljosáék helyett más jelent meg. A kemény tél és az erdőirtások miatt a medvék gyakorta bejártak Vorosilovgradba, hogy ott a kukákban kotorászva élelmet keressenek maguknak. A kiéhezett mackókoma, mikor meglátta a villanyoszlophoz kötözött fejedelmi eledelt, egyből megindult a kisfiú felé, mackós lépteivel. A kisfiú, mikor meglátta a felé rohanó medvét, halálra rémült és az gondolta magában:

- Anyáék mindig mondták, hogy kerüljem a medvéket! Ajaj, ezért nagyon ki fogok otthon kapni! – ám tovább már nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mert a medve odaért az oszlophoz és pillanatok alatt darabokra szaggatta a kisiskolást.

            Aljosáék eközben beértek az iskolába, hogy végigüljék a szokásosan unalmas órákat. Az egyik szünetben Aljosa az egyik szokatlanul szorgalmas (szerinte csak: stréber kis geci) osztálytársa füzetébe beleírta: HÜJE, AKI OLVASSA!

            A kisfiú a füzetet már csak délután nyitotta ki, az iskolai könyvtár egyik zugában, ahová tanulni vonult el, hogy senki ne zavarja. Egyből feltűnt neki az ismeretlen kézírás és félhangosan fel is olvasta:

- HÜJE, AKI OLVASSA!

Ekkor egyszer csak megnyílt a könyvtár padlója, kénköves bűz kezdett terjengeni, és megjelent Lucifer, a Fényhozó.

- Ki mert megidézni?! – kelt iszonytató haragra az Alvilág Ura.

- Én voltam az, egy egyszerű kis diák, innen a Táncsicsból. Én is csak felolvastam egy bugyuta mondatot, amit minden nap nebulók százezrei olvasnak fel.

- Az a különbség, hogy te pontos j-vel olvastad fel! – adta meg a választ az Ördög. – Ezért magammal kell hogy vigyelek az Pokol legmélyebb bugyrába!

- Anyáék mindig mondták, hogy őrizkedjek attól, hogy megidézzem a Sötétség Fejedelmét. Ajaj, ezért nagyon ki fogok otthon kapni. – ötlött egyből a szorgalmas fiúcska eszébe, ám tovább már nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mert a Sátán elragadta a Pokol legmélyebb bugyrába.

            Aljosáék eközben hazaindultak. A városban hatalmas csődület volt, mert a helyi diktátor, a Tábornok születésnapját ünnepelték éppen hatalmas pompával. Az emberek kiözönlöttek az utcákra (mást nem is tehettek, mert a távolmaradás súlyos retorziókat volt volna maga után), zászlókat lengettek, éljeneztek. A tömegben, szürke felöltőben meglátták Natasa szomszédját, Szláva bácsit, az elmúlt háború veteránját, akinek mellén most is ott díszelegtek a kitüntetések. Natasáék nem szerették Szláva bácsit, mert folyton azt leste, hogy Natasáék milyen csínyben törik a fejüket, és folyton rájuk szólt. Natasa oda is lopakodott, és viszketőport szórt Szláva bácsi inge alá. Szláva bácsi azon nyomban el is kezdett fenemód vakarózni. Éppen akkor ért oda a díszmenet is a Tábornok kocsijával. A Tábornok testőrei mikor meglátták a fenemód vakarózó Szláva bácsit, azt hitték, hogy egy hibbanttal, ne adj isten! egy öngyilkos merénylővel van dolguk, ezért egyből kiemelték a tömegből Szláva bácsit és kezelésbe vették. Szláva bácsinak eszébe se jutott, hogy nagyon ki fog kapni otthon, mert egyrészt általában otthon ő verte a feleségét és a gyerekeket, ha felöntött a garatra, másrészt mire eszébe juthatott volna valami is, addigra a testőrök úgy agyba-főbe verték, hogy néhány nap múlva bele is halt sérüléseibe. Családja ímmel-ámmal meggyászolta, ám a szívük mélyén nagyon örültek, hogy megszabadultak tőle. A gyászév után özvegye egyből hozzáment titkos hódolójához, Antoníhoz, a gabonakereskedőhöz.

            És hogy mi lett Aljosával és Natasával? Mindketten a szervezett bűnözésben csináltak később karriert: Aljosa a magánszektorban, míg Natasa az államiban, így mikor meghaltak, Aljosa kicsit tisztességesebben állhatott Szent Péter ítélőszéke elé.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mese LXVIII.

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gólya.  Úgy hívták, hogy Wojtek. A tavasz közeledtével ő is visszatért európai költőhelyére, a Varsói Kultúrpalota legtetejére. Ahogy körülnézett a festői Varsón, egyszer csak látta, hogy a Megváltó teréről eltűnt a szivárvány. Azonnal, oda is repült, hogy megnézze, mi történt.

            A téren tényleg a szivárvány hűlt helyét találta, csak néhány riadalmasan szomorú kobold vekengett ott. A gólya egyből oda is ment hozzájuk:

- Hát ti meg mit kerestek erre, amerre a kelta mitológia se jár? Úgy tudtam, koboldok csak Írországban vannak. – tette fel a kérdést az apró lényeknek.

- Mert egy beszélő gólya olyan gyakori ezen a környéken, mi? – válaszolta tüskésen az egyik rőt szakállú kobold. – Vagyunk szép számmal Amerikában is. Lengyelországba is elvetődtünk néhányan. A lengyelek és az írek elég hasonlóak, csak vedd, a mesei hármast! Mind a két nép:

- katolikus

- krumplizabáló

- alkoholista

- sokáig nyögte legalább egy szomszéd ország rabigáját.

- Ez négy volt. – kontrázott rá Wojtek.

- Úgy látom, te is egy okostojásból keltél ki!  – mordult rá mérgesen a kobold.

- Elég harapós kedvedben vagy és a társaid is igen szomorúnak tűnnek. Mi nyomja a lelketeket?

- Ha nincs szivárvány, nincs minek az aljába eldugni az arannyal teli bödönt! – adta meg az egyértelmű választ a kobold.

- És hogyan tűnt el a szivárvány? – kérdezte Wojtek, tartva a kelta lény újbóli dühödt reakciójától.

- Tadeuszrydzyk, a gonosz szélsőjobboldali varázsló lopta el, és magával vitte várába, Toruńba. – válaszolta meglepően nyugodtan a kobold.

- Egyet se féljetek, amíg engem láttok! Visszaszerzem a szivárványt! – kiáltott fel a gólya.

- Hogyan tudnád visszaszerezni? – kétkedett a kobold.

- Tűzet tűzzel kell oltani! – vetette oda a madár, aztán gyorsan elrepült.

            Hogy hová is repült Wojtek? Egyenesen a szélsőbaloldali varázslóhoz, Adammichnikhez. Olyan gyorsan kapta a hátára a meglepett varázslót, hogy annak még a cigerettáját sem volt ideje végigszívni.

            Pár óra múlva megérkeztek Kopernikusz szülővárosába. A piactéren éppen egy hegedülő tutajost követett egy nagy csapat béka. A gólya természetesen azonnal hatalmas lakomát csapott a kétéltűekből.

            A lakoma után azonnal Tadeuszrydzyk palotájába repültek. Mind a két varázsló régóta várta már ezt a szemtől szembeni epikus összecsapást. Olyan volt ez, mint az Ali vs. Foreman, a Napóleon vs. Wellington vagy a békák vs. egerek. Egyből elkezdték egymásra hányni átkaikat. Mondatokat vágtak egymás fejéhez, amik félig vagy tán egészen valótlan dolgokat tartalmaztak. Mind a ketten azt vetették be, mi lényük leglényege volt: az agresszív idiotizmust. A vége az lett, hogy egyiküknek sem sikerült felülkerekedni a másikon, ám mind a ketten halálosan elfáradtak. Wojtek közben felhasználva a kínálkozó alkalmat, hogy a két varázsló egymással van elfoglalva, kilopta a szivárványt a palotából és visszavitte a koboldoknak.

            A koboldok nagyon örültek a visszakapott szivárványnak, ám egy tüt, annyit se adtak viszonzásul Wojteknek tettéért. Másnap reggel a gólya tovább is állt.

            Útja következő állomása a Hármasváros volt.  Gdyniában megint megállapította, hogy itt mindig ez volt, Sopotban megnézte a Mólót, távolban az abortuszhajóval, a Furcsa Házat, amitől mindig elfogta a szédülés és evett egy jó halat. Gdańsk-ban megpróbált átrepülni egy szárnycsapással a Falowiec felett, de mint eddig mindig, most sem sikerült neki. Látta az új stadiont is. Ennek különösen megörült, mert, már tele volt a töke, hogy a magyar gólyák állandóan azzal kérkedtek, hogy már megint milyen szép, új stadion felett repültek el. Legalább most már ő is visszavághat nekik. Ahogy átrepült az Óváros felett, egyszer csak különös dologra lett figyelmes: a Mária utcából eltűntek a borostyánok. Épp ott repült mellette egy sirály:

- Hé, te sirály! Miért nincsenek borostyánok a Mária utcában? – kérdezte a vízimadarat.

- Mert a tengeri szörny, a Leviatán elrabolta az összeset, és várában tartja, hét lakat alatt.

- Gdańsk borostyán nélkül? Az olyan abszurdnak hangzik, mintha egy múzeumban vak teremőrök lennének! Hol találom a Leviatán várát?

- Krakkóban, az AGH koliknál lévő Lewiathan-ban. Könnyen meg fogod ismerni: az előtte lévő padon mindig iszik pár ember.

- A Leviatán egy Lewiathan-ban lakik? Bezzeg a Żabkában nem lehet békahúst kapni! Vajon a Biedronkában is élnek katicák? – idáig vitte a gondolatáramlás, mikor észbekapott, hogy milyen hülyeségeken is kezdett el agyalni (helyi nyelvjárásban: koponyálni), és inkább fogta magát, és elrepült Krakkóba.

            Krakkóban hamar megtalálta az AGH kolikat: ott volt a legmagasabb az egy négyzetméterre eső értelmetlen tekintetek száma. Jól mondta a sirály is: a Lewiathan előtti padon hárman éppen itták a jabłcok-ot pillepalackból. A bolt is nyitva volt még (épp vasárnap volt, ha ezt a felvágós magyar gólyáknak elmeséli!), így simán besétált.

            Az írószerek mellett megtalálta a Leviatán várának bejáratát. Mondjuk elég hülyén nézett ki ott a lecsapódó várkapu a vizesárokkal. Egy óvatlan pillanatban Wojtek berepült a várba.

            Hamarosan megtalálta a Leviatánt is. Nehéz is lehetett volna elvéteni egy olyan böszme nagy szörnyet.

- Hallod-e, te Leviatán! Add vissza Gdańsk összes borostyánját, különben megjárod! – rivallt rá a szörnyre a gólya.

- Nem adok vissza semmit! Egy ilyen nyiszlett kis gólya úgysem tud nekem semmit ártani! – felelte magabiztosan a szörny.

- Nem-e? – kérdezte hamiskásan Wojtek, azzal bevetette a gólyák egyetlen szuperképességét: szakmányban kezdte el hordozni a szörnynek a kis Leviatánokat. Amikor már a 123. kis Leviatánnál járt, a tengeri lény megtörten megszólalt:

- Rendben, te nyertél. Vidd el az összes borostyánt.

Wojtek a borostyánokat a közeli Piast koli szobáiban helyezte el. Olyan sok drágakő gyűlt össze, hogy két szoba is megtelt vele. Ha már itt jár, gondolta, találkozik egyik legjobb barátjával, a Sárkánykával. Helyes kis nőstény Sárkányka volt Wojtek legjobb barátja. Egyik őse még a Wawelen lakott egy barlangban, ökröket és szüzeket követelt a várostól, a Sárkányka már jóval békésebb volt és a turisztikában tevékenykedett.

            A Sárkányka hamarosan meg is érkezett a Piasthoz. A Jordán park mellett besétáltak a belvárosba, a bar melcznyben[1]ettek egy jó żureket, másodiknak pedig pierogi ruskie-t. Utána elsétáltak Kazimierzbe. Bár a Mleczarniába nem terveztek betérni, de Wojteknek nagyon kellett kakálni, ezért elsőnek oda ültek be. A Mleczarnia az a fajta hely volt, ahová az ember szívesen beül kettesben a kedvesével: régi asztalok, székek, a falon megsárgult családi fényképek. Az asztalokon gyertya égett, mint általában minden szórakozóhelyen ebben a negyedben. Talán ezért is van Kazimierz-nek gyertyaillata. A Mleczarniából átmentek az Alchemiába, mert az ember nem mehet el úgy Kazimierz-be, hogy nem iszik az Alchemiában egy sört. Az Alchemia közel sem volt már az a hely, mint amikor először jártak itt, már-már konszolidált jellege volt. Hol van már a letakart korházi asztal, amelynek leple alól a pultosok gyertyákat (már megint a gyertyák!) vettek elő. A Plac Nowy-n meg akartak osztani egy zapiekanka-t, de a vacsorától úgy elteltek, hogy egy falat sem fért beléjük. Az Alchemia után a Singer következett, poétikus áprilisi esték emlékeivel. A Singer után elhatározták, hogy megkísértik minden wc-k legfélelmetesebbikét: az Eszewaria mellékhelyiségét. Wojtek még egy selfie-t is csinált a mosdóban. A Szerokán és a Starowisłnán lesétáltak a Kitsch-hez, de azzal úgy jártak, mint Venyedikt Jerofejev a Kurszi Pályaudvarral: sehogy se találták meg. Így inkább elmentek a Społem-be. A Społem-ben, mint ahogy az Alchemiában és az Eszawariá-ban az emberek jobban fújták a füstöt, mint a Sárkányka (na, erre hogy fognak még irigykedni a gőgös, magyar gólyák!). Amikor már elég fáradtak voltak, lekérték még a Y.M.C.A.-t, azt eltáncolták, mint Zorbász az élet fontos dolgait, majd hazasétáltak a Sárkánykához. Másnap délelőtt sétáltak egyet és ittak egy nagyon jó kávét a Rioban, konszolidált lengyel öregurak társaságában.

            A gólya okulva a szivárványos esetből, már nem várt jó tett helyébe jót. Megtartotta az összes borostyánt magának és nyitott belőle egy üzletet a Floriańskán. Hamarosan egy takaros gólyalány is akadt, és addigra Wojtek már annyira tehetős lett, hogy saját, fizetett gólyái voltak arra, hogy hozzák a kis gólyaporontyokat.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

---

[1] Innentől a szerző március 13. estéje következik átesztetizált formában.

A Családi csemegében 1000 forint feletti vásárlás esetén lehet nyerni egy botmixert. Mondta a tulajnő, hogy jó lesz anyának:
- Persze, mert amennyit anyám turmixol?! Van otthon szalonna, azt leturmixolhatja! - feleltem.
- Akkor neked, jó lesz a gyümölcsöt leturmixolni. - ajánlotta tovább a tulajnő.
- Nekem? Aki gyümölcsöt még pálinka formájában sem fogyasztok? :-)

Milán Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Tomás megállapította: szeretkezni egy nővel és aludni egy nővel – kétféle szenvedély, mely nemcsak különbözik egymástól, hanem már-már ellentétes. A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg(ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együtt alvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

Kiegészítő kérdés III.

Melyik Czarna kedvenc slágere?

1, A Napoeon Boulevard-tól a Juditka nem akart a földön járni, mert a régi szép időkre emlékezteti, amikor pörgőrúgással likvidált egész tetőszerkezeteket.

2, Az A.D. Stúdiótól a Páratlan páros, mert minden reggel 17 debreceni párost szokott reggelizni.

3, A Tekknőtől a Jaj de jó, jaj de finom, csak ő úgy szokta énekelni:
"Áthívom a szomszéd traktoristát,
 A haverokat különösen Dongó Pistát"

Már Joyce:Ulysses-énél felmerült bennem, hogy nem lehetek normális, hisz imádtam azt a könyvet és felettébb szórakoztatónak találtam, de most Thomas Mann: Buddenbrook házát olvasom és az is nagyon tetszik. Még nevetgélni is szoktam rajta. Az igazat megvallva, kicsit sznobkodásnak érzem, hogy ilyeneket olvasok. :-) Mert milyen intellektuális fölénnyel lehet azt kimondani, hogy: Épp az Ulysses-t/ a Buddenbrook házat olvasom. :D
Vagy irodalomfogyasztás területén benőtt a fejem lágya és a komoly, korszakos műveket is elkezdem élvezni, vagy valami nincs rendben velem és inkább többet kéne a szabadban lennem, mint ilyeneket olvasgatni. :-) Esetleg mind a kettő. :-)

Super Bowl 2015

Hallod, Idina Menzel-t azért szúrnám! :-)

Ma délelőtti agymenésem

Hell FM 66.6 (ultra rövidhullám)

A Vatikán pincéjéből sugárzott kalózrádió. A magyar adást Cserpataki Béla, művésznevén Cserkó szerkeszti, aki azelőtt a Véráldozat zenekar énekese volt, csak hangszálilag leromlott.

Sok van, mi csodálatos...

Drága jó anyám felhívott az iskolából, hogy megkérdezze, ki az FC Barcelona kapusa? Szinte azonnal rávágtam, hogy Jesus Navas és ver Steegen. Aztán csak megnéztem a klub honlapját. Kiderült, egyik válaszom sem volt helyes. :-) Mentségemre legyen mondva, nem nézek mostanában Barca-meccseket, de ez a poszt amúgy is inkább arról szólna, milyen furán működik is az emberi agy. :-)
ver Steegen: Ő valójában ter Stegen, ám mivel a német a germán nyelvek közé tartozik, amely nyelvekben von, van birtokos szerkezettel szoktak nevek kezdődni, ezért úgy gondoltam, az ő neve is biztos ver-rel, nem ter-rel kezdődik. Hisz ott van Günther Verheugen is. :-)
Jesus Navas: Van Jesus Navas nevű focista, de ő a Manchester City-ben játszik. És középpályás. Van Keylor Navas nevű kapus is, ő Spanyolországban is játszik, csak nem a Barca-ban, hanem a Barca legnagyobb vetélytársánál, a Real Madridnál. Őt a Real azért vette meg, mert a tavaly nyári világbajnokságon nagyon jó teljesítményt nyújtott a costa rica-i válogatottban. A másik kapus, aki nem várt kiemelkedő teljesítményt nyújtott a vb-n, az a chile-i válogatott kapusa, Claudio Bravo. Na, ő a Barcelona másik kapusa. :-)

Szerb Antal halálára

"A nők mindig becsapnak. Vannak pillanatok, amikor a nők teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének. Ilyenkor a magamfajta jámbor filológus odaáll, és elkezd magyarázni, és elhiszi, hogy a nőt érdekli az, amit mesél. Pedig még nem fordult elő, hogy egy nőt valami szellemi dolog önmagáért érdekelt volna. Vagy a férfinak akar udvarolni azzal, hogy odafigyel, vagy pedig okulni akar, és az még rosszabb. Az egyik nő pénzt akar kapni, a másik tudományt, de azt is csak érdekből: hogy magára vehesse a művelt nő attitűdjét, mint egy estélyi köpenyt."

DEKA: mutatja a szerveződés politikai súlyát. :-)

Elmondom egy álmomat

Elaludtál az ágyamon
Álmodban átöleltél
Mikor megérezted kezemet hátadon
Felkeltél és inkább hazamentél

Tesóm: -Te is az Amelie-t nézed?
Én: -Nem, egy másik Jeunet-filmet. Az Alien 4-et.

Dziady III.

Apám keresztrejtvényt fejt.
- Állatövi jegy, a vége E és k.
- Ikrek. - válaszolja anyám.
- Van olyan állatövi jegy? - kérdez vissza apám.
- Anyóca is az. - vágok közbe én.
Végül is csak 40 éve ismerik egymást és csak 36 éve házasok. :-)

Tényleg bennem van a kisördög, szemtelenkedek mindenkivel és gúnyt űzök mindenből. Aztán majd a szomszédból az arab srác átjön egy gépfegyverrel (megint sikerült gúnyolódni).
Konkrét példa:
Anyám: -Soha nem tudom, hogy '23-ban vagy '25-ben írta Kölcsey a himnuszt?
Én: -'23-ban. Akkor született Petőfi is. Micsoda egy baljós esztendő! :-)

Most olvastam: leedzés.
Az olyan, mint a leevés?
- Hopp, a pólómon meg maradt egy nyolcas sorozat felülés. :-)

Paradoxon

- Ha neked kell valami, én mindig segítek, de ha nekem kéne, akkor te meg sosem segítesz.

- Mégis miben tudnék segíteni?

- Pont amiben a legjobban kéne, abban nem tudsz.

Szóba került a Blöff és drága jó anyám azt mondta, hogy:
-Mintha láttam volna azt a filmet, csak nem végig.
Ez kb olyan volt, mint amikor 2004 március 24-én mentem Debrecenben busszal a Campusra és mögöttem két srác beszélgetett.
- Láttad tegnap a Milan-Deportivot?
- Láttam, de a második félidő első 5 percéről lemaradtam. :-)

Úgy döntöttem, hogy idén elolvasom azokat a már kanonizálódott könyveket, amik tesóm könyvespolcán (tesóm könyvespolcának mondom, pedig már 7 éve nem lakik abban a szobában) vannak, és eddig még kimaradtak az életemből (pl: Faust, Isteni színjáték, Nyomorultak). Azért ezek előtt még bemelegítésképpen elolvasom Vinnie Jones: Megindító meccs volt című könyvét. :-)

Idegen toll

"A polgármester meg nem válaszol a levelekre. Mondjuk névtelen feljelentésekkel bombázom, csoda hogy nem válaszol." :-)

Aufklärung

Könyvespolc IV.

"Nekem nem olyan asszony kell, aki vellával piszkálgatja a túrós csuszát, hanem aki kanállal eszi." (Felső Barnabás)

Csak akasztott ember nem...

Magdalena Ogórek (Uborka Magdaléna), vallás- és egyháztörténész, a bölcsészettudományok doktora, a varsói Logisztikai és Vámügyi Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének adjunktusa.

Tanulmányai:
Varsói Egyetem, történelem
Varsói Egyetem, európai integráció (posztgraduális)
Maastricht, European Institute of Public Administration
Opolei Egyetem, Phd (A dolgozat címe: Beginák és valdensek Sziléziában és Morvaországban a 16. század végéig)

Köztisztviselői és politikai karrierje:
A Lengyel Köztársasági Elnöki Hivatal Európai Integrációs Irodája
A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Információs Irodája
A Belügyminisztérium Európai Uniós és Nemzetközi Együttműködések Osztálya
A Belügyminisztérium Sajtóosztálya
A Baloldali Demokraták Szövetségének (posztkomcsik) a képviselői klubjának volt szakértője, a párt vezetőjének volt kabinetfőnöke és  kampánystábjának a tagja a 2010-es köztársasági elnökválasztáson.

Feltűnt televíziós programokban, mint a Los Chłopacos (2003), Ettől félnek a férfiak, avagy szex szűk helyeken (2003), Lakótársak (2002). 2002-től ápolónőt játszott a Jóban, rosszban lengyel változatában. 2014-ben a Világatlasz című műsort vezette egy kereskedelmi tévében.

2012-től 2014-ig a Lengyel Nemzeti Bank tanácsadója volt. A 2015-ös köztársasági elnökválasztáson a Baloldali Demokraták Szövetségének jelöltje. Pártonkívüli.

Már megint baszottul magányosnak érzem magam.
Persze, itt van a családom, akik minden hatalmas hülyeségem ellenére szeretnek.
Itt vannak a barátaim, akik közül a legközelebbi is 76 kilométerre lakik tőlem és akikkel max web2-es alkalmazásokon tudom tartani a kapcsolatot.
De ami most igazából birizgálja a lelkemet: nincs nő, aki engem akar de miért is akarna bárki engem?

Ezt a filmet látni kell

https://www.youtube.com/watch?v=qNQs6gSOkeU

Az egyik kedvenc filmem lett ez is, a Parada már 2013. óta az, a Facebook-profilképemen az a rózsaszín pulóver. Kezdek magamnak gyanús lenni. :-)

Mese LXVII.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Dalnok. Méltán elfeledett regék tudója és nem utolsósorban kiagyalója volt, aki járta a városokat és falvakat, miközben dalával próbálta szórakoztatni az embereket. Nem sok sikerrel.

            Történt egyszer, hogy egy este egy fogadóban szállt meg. A fogadó ivójában üldögélt egyedül egy meszely bor mellett, a tűzhelyen, disznózsíron pirult a hagyma, szóval nem is lehetett volna békésebb és ígéretesebb a helyzet,[1]ezért a Dalnoknak az a pompás ötlete támadt, hogy ő bizony előad néhány dalt az ivó vendégeinek szórakoztatására. Hátha hálából dobnak a sipkájába is néhány tallért. Egyből hozzá is kezdett néhány csúfhistóriához, amikor az egyik asztaltól egy külhoni vitéz emelkedett fel.

- Mi ez a zaj, mi fülemet ennyire sérti? Ha nem hagyod abba, isten bizony megcsaplak, mint Csender Kukorellyt! – ordította a dalia.

 A Dalnokban is volt már rendesen a borból, ezért azért sem hagyta abba. A vége az lett, hogy a külhoni dalia kihívta párbajra a Dalnokot az ivó elé. Igen ám, de a vitéznek teljes fegyverzete és páncélzata volt, míg a Dalnoknak csak egy nyomorult kis gyíklesője, amivel néha szalonnát falatozott. A Dalnok már fel is készült a halálra, ámde a külhoni vitéz olyan részeg volt, hogy mikor rárontott volna a Dalnokra, megbotlott, és pont a gyíklesőbe zuhant. Azon nyomban meg is halt. A Dalnok magához vette a vitéz páncélzatát és fegyvereit (mégis csak nagyobb biztonságban érezte így magát) és másnap reggel annak rendje és módja szerint továbbállt.

            Hamarosan egy várkapuhoz ért. Mihelyst a várkapunál posztoló katonák meglátták, nagy ujjongásban törtek ki. A Dalnok persze azt hitte, hogy magas művészétének híre ilyen messzi földre eljutott és egyből felismerték benne a históriás ének egyik legnagyobb sztárját. Ám igen hamar kiderült, hogy nem erről van szó: a Dalnok azt a lovagot ölte meg önhibáján kívül és annak a fegyvereit és páncélzatát vette el, akit azért hívtak a királyságba, hogy kiszabadítsa a király lányát, akit egy pasa elrabolt.[2] A Dalnok egyrészt nagyon élvezte a hirtelen jött népszerűséget, másrészt igen megijedt a reá váró feladattól, de mivel másnap a király kísérete egészen a pasa kastélyáig kísérte, ezért mit volt mit tenni felkiáltott a várfokon álló fő katonai-közigazgatási vezetőnek.

- Te hitetlen kutya! Elragadtad a király leányát! Gyere ki és küzdj meg velem életre-halálra! Ha én nyerek, akkor hazavihetem a királyleányt apjához! Ha te nyersz… te igazából semmit sem nyersz ezen.

- Dehogy megyek ki, gyaur kutya! Bújj a seggembe! – csúfolódott a pasa.

- Ha nem jössz ki, akkor elterjesztem, hogy milyen gyáva vagy! Nem csak vitéz dalia, hanem messze földön híres Dalnok vagyok, amerre járok, históriás énekemben megemlítem megfutamodásodat! – felelte a Dalnok.

- Na jó, kimegyek, megvívok veled. Folyton csak ez a fránya PR, mit meg kell tennie az ember fiának a jó reputációért. – sóhajtotta a pasa, majd magára öltötte harci szerelését és harcra készen kilépett a várkapun.

Ahogy egymásra néztek, egyből látták, hogy úgy hasonlítanak, mit két tojás. Maguk is igen elcsodálkozva a dolgon elkezdték egymást kérdezgetni a családjaikról. Hamar kiderült, hogy a pasa apja részt vett Eger vár ostromában, míg a Dalnok családja oda való volt, egy tehetségesebb nagybácsi megénekelte a vár viadalát is. Mind a kettőjükben felmerült a sejtés, hogy az Öreg Pasa és a Dalnok anyja összekuruckodtak az ostrom alatt és ők tulajdonképpen féltestvérek. Ámde ez a tény eléggé alááshatta volna harci kedvüket, ezért hamar el is vetették a gondolatot. Nagy hévvel estek egymásnak, a Dalnok meglepően jól vívott, ámde egyszer csak a pasa karja lesújtott és vállon találta a Dalnokot. A kard úgy csúszott le vállvértről, mintha szappanból lett volna. Ekkor jöttek rá, hogy eléggé életlen mindkettejük kardja, ezért sem tudnak egymásban kárt tenni. A Dalnok ekkor, mint egy jó háziasszony, elkezdte a két kardot egymással élesíteni. Hamarosan egész helyre kis éle lett mindkét fegyvernek[3]. Ezután újra egymásnak estek. A harc hevében a Dalnok egyszer csak felkiáltott:

- Nézd, egy Munkásmozgalmi Lexikon! – és a távolba mutatott.

- Hol? – kérdezte a pasa, és arra felé nézett, amerre a Dalnok mutatott. Mire egyáltalán eszébe juthatott volna, hogy mi a szösz lehet az a Munkásmozgalmi Lexikon, a Dalnok minden erejét beleadva meglendítette kardját és levágta a pasa fejét.

            A Dalnok természetesen kiszabadította a királylányt, felajánlotta a szolgálatait neki, megígérte, hogy hazajuttatja az apja palotájába, és azon nyomban útra is keltek. Az úton visszafelé a Dalnok rozsdás szögbe lépett és három nap múlva vérmérgezésben meghalt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE![4]

---

[1] Ez a félmondat ihlette ezt az egész mesét.

[2] Ezt a motívumot és a továbbiakban lábjegyzetelteket egy Babocsai Máté diák című bábjátékból vettem

[3]Babocsai

[4] A Babocsai vége: Boldogan éltek még… egészen pontosan tizenöt napig

Hetvenkedek

Csak sikerült elolvasnom idén is 70 könyvet. Végül 71 lett.
B.U.É.K.! :-)

Lizzyke 3 éves :-)

A felső képen a Duplót, amivel Lizzy játszik, valószínűleg itt gyártották. :-)

1, Megkaptam Klárikuéktól karácsonyra Jiri Hájíčektől a Parasztbarokkot. Körmendy János jutott eszembe a Három nővérből: -Hogy ez hogy jutott eszedbe? :-)
2. Sikerült megszereznem a Da Capo-tol a Phaistos-t. Még a 2000-es évek elején megvolt másolt kazin, emlékszem, hogy hallgatom walk-manen, miközben sétáltatom a kutyát a havas Benczúr téren és szerelmi bánatom van. Micsoda poszt-pubertás kép! :D

Dziady II.

1, Anyámnak van most egy napközis csoportja, akiket nagyon szeret. Van benne egy lányka, akinek tetszett egy nyolcadikos fiú, de a fiúnak állítólag van barátja, akivel látták őket kézen fogva sétálni. Szegény lányka még sírt is. Anyám ezt hallva csak annyit bírt kérdezni:
- Zsófikám, megmelegedtek?
2, A harmadikosok fociztak és amikor vége lett a meccsnek, akkor elkezdtek veszekedni. Anyám:
- Amikor vége van a meccsnek, a győztes örül, a vesztes pedig emelt fővel viseli a vereséget. Láttatok már BL-döntőt? Mit csinálnak ott a vesztesek? Leülnek a fűre és sírnak! :-) {Anyámnak azóta úgy köszönnek: Csókolom, focis tanár néni!} Anyámnak azóta naprakészen tudnia kell a Chelsea és a Barcelona eredményeit, hogy el tudjon beszélgetni a gyerekekkel.

Mese LXVI.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Király. Volt neki három fia: a legidősebbet trónörökösének szánta, a középsőt az ország főpapjának, a legkisebbet pedig seregei vezérének, hisz így tartotta ama ország szokásjoga. Egyik fiúnak sem volt ínyére ez a felosztás, ezért egy éjszaka, az éj leple alatt megszöktek a várból.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy városba értek. A városban nagy felfordulást találtak. A legidősebb meg is állított egy helybélit és megkérdezte:

- Hé, paraszt, mi folyik itt?

- Paraszt a jó kurva anyád! Eme város köztiszteletben álló patríciusa vagyok. Ha nagyon tudni akarod: egy sárkány készül megtámadni minket, hogy lerombolja városunkat, elrabolja kincseinket, jószágainkat és leányainkat. Seregünk fejét már meg is ölte egy tisztességtelen párviadalban, vezető nélkül seregünk pedig mit sem ér. Elvesztünk.

- Egyet se féljetek, míg engem láttok! – Ezzel előkapta tarisznyájából teljes páncélzatát, amit mindig magánál tartott és felöltötte. Odament a sereg zászlósához, kikapta a kezéből a zászlót, felült a zászlós lovára és elrivallta magát:

- Aki bátor, velem tart!

Több katona is csatlakozott hozzá, és kiviharzottak a várból. A zászlós csak nézett, mint pocok a lisztből.

            Hamarosan szembe is találták magukat a Sárkánnyal. Rövid, de egyenlőtlen küzdelem után (több páncélos lovag egy szál Sárkány ellen) megölték a fenevadat. A legidősebb fiú levágta a Sárkány egy fejét (többre nem tellett a mese költségvetéséből), amit elvitt a város polgármesterének. A polgármester egyből felajánlotta neki a város seregének parancsnokságát, amit a legidősebb fiú örömmel el is fogadott.  Hamarosan elérkezett a búcsúzás ideje is, hisz a másik két testvér tovább indult szerencsét próbálni.

- Kedves öcséim! Ne vegyétek tőlem rossz néven, hogy itt maradok, de mindig is a katonáskodás, a tábori élet érdekelt. Jobban illik a kezembe a marsallbot, mint a jogar. Ráadásul meleg is vagyok, ami nem tenne jót a primogenitúra elvének. – mondta, ezzel megölelték egymást és a két fiatalabb testvér útra kelt.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy várba értek. A vár egész népe riadalmasan szomorú volt, mert uralkodójukat is lelket rágó mélabú gyötörte, aminek senki sem tudta az okát. A legkisebb királyfi egyből követelte, hogy vezessék az uralkodó elé, ő majd megtudja a király bánatának okát és ki is kúrálja. Bár rangrejtve volt, olyan előkelőség és a parancsok osztásához szokottság sugárzott belőle, mint Almira hercegéből, ezért egyből a koronás fő elé vezették.

- Felséges királyom, bár személyemet nem fedhetem fel, azért jöttem, hogy segítsek bánatodon. – kezdte mondanivalóját a legkisebb királyfi.

- Nem tud azon senki sem segíteni. – válaszolta búsan a király.

- Talán csak nem az uralkodás gondjai, néped sorsa aggaszt? – próbálkozott a királyfi.

- Országom prosperál, nincsenek különösebb gondok. A népre meg nagyívben szarok. – felelte a király.

- Akkor tán szerelmi életeddel van a baj? Nem szeret már a királynő, vagy te epekedsz másért? – vetette fel az újabb problémacsokrot a királyfi.

- A királyné sosem szeretett, én se őt, országaink érdeke volt, hogy elvegyem őt. Különben is öreg vagyok már, hogy bárkiért is ficeregjen a cerkám.

- Akkor tán fiaiddal vagy lányaiddal van valami baj? – vetetette be az utolsó adut a legkisebb királyfi.

- Most ráhibáztál, rangrejtett idegen. Van a legidősebb fiam, neki kéne átvennie a trónt, de olyan kelekótya. Nem tudom, hogy tényleg hibbant-e, vagy csak megjátssza? Folyton Rosencrantz-zal és Guildenstern-nel barátkozik, vagy hogy a manóba hívják őket? Amúgy se tudom soha, hogy melyik melyik.  Mi lesz, ha engem valami baj ér? Tán csak nem az a rosszéletű fivérem, Claudius lesz a király? Különben is, azt hiszi, hogy nem látom, milyen pillantásokat vetnek egymásra nejemmel, Gertruddal? Na, ettől az uralkodástól és frigytől az Isten mentsen meg mindenkit!

- Nyugodj meg, királyom, minden, ami történik, Urunk rendeltetése. Legyen meg az ő akarata. Országod sohasem veszhetik el, ha nem fiad, akkor nyugodt urak fognak trónjába beülni, székelvén béke és harc között. – mondta a királyfi

- Megnyugtattál, rangrejtett idegen. Legyél eme ország egyházának, az egyedül üdvözítő protestáns egyháznak feje és személyes gyóntatóm! – felelte erre a király.

- Nem a római katolikus az egyedül üdvözítő egyház? – vetette közbe a középső királyfi.

- Talán nálatok, de itt fent északon? – vágta rá a király, majd hozzátette – Cuius regio, eius religio.

            A legkisebb királyfi is szíves örömest elfogadta a felkínált szent hivatalt. Mivel bátyja úgy döntött, folytatja az útját, így megint búcsúzásra került sor a testvérek között.

- Tudod, bátyám, sohasem vonzott a katonaság, mindig is a lélek dolgaival szerettem volna foglalkozni, és itt megtehetem. Sok szerencsét kívánok neked, remélem, megtalálod, hogy mit szeretnél csinálni. Megnyugtatásul közlöm: én heteró vagyok, mielőtt még bármiféle ministránsfiúval hírbe hoznának. – mondta a legkisebb királyfi, ezzel megölelték egymást, majd a középső királyfi útra kelt.

            Ahogy ment-mendegélt, három nap múlva egy fogadóba ért. Ott érte el egy futár.

- Felséges hercegem! Siess azonnal haza, hisz apád nagybeteg, már nem sokáig fogja viselni az élet és az uralkodás terheit! Fivéreidet már értesítettük, ők már hazaindultak, már csak te maradtál hátra.

- Hogyan találtál meg itt? – kérdezte csodálkozva a középső királyfi.

- Azért kilencnapi járóföld nem egy nagy távolság és nem sok rangrejtett királyfi mászkál errefelé- felelt meg a futár.

            A középső királyfi amilyen gyorsan csak tudott, haza is sietett, ahol már várta apja és a bátyjai. A legfontosabb kérdés persze az volt, hogy ki örökölje a trónt. A legidősebb királyfi nem akarta otthagyni a vezérséget, a legfiatalabb az egyházi pályát, ám a középső így szólt:

- Felséges atyám! Én mindig is szerettem volna király lenni, már csikókorom óta erre készültem, bújtam a fóliánsokat és a kódexeket, hogy minél többet tudjak meg jeles uralkodók tetteiről. Én szívesen lennék az utódod!

- Ki hallott már olyat, hogy a középső fiú legyen az uralkodó! Ilyen még a mesében sincs! Ám, mivel egyik fivéred sem akar uralkodó lenni, teszek veled egy próbát! Hétszáz garas adót vetettem ki arra, hogy ha bármit is kidobol a szolgabíró birodalmam bármely városában vagy falujában. Délután fogadom a küldöttséget, aki azt szeretné elérni, hogy vonjam vissza ezt az adót. Én személy szerint lefejeztetném őket, de lássuk, hogy te mire mész velük?

            A középső királyfi megkérte öccsét, hogy a maga kenetteljes módján hozza a küldöttség tudomására, hogy ha nem egyeznek meg, akkor a király a fejüket veteti. Legyen úgy, hogy a középső királyfi először felháborodottan (Nehogy már itt az legyen!) 1400 garasra akarja emelni az adót, aztán uralkodói kegyéből leszállítja 350-re. Így a kecske is jóllakik, a káposzta és a küldöttek feje is megmarad. Bár ez utóbbi kettő között csak árnyalatnyi volt a különbség.

            A küldöttség fogadása és a tanácskozás úgy zajlott le, ahogy a középső királyfi eltervezte. Az öreg király ugyan nem volt teljesen elégedett, legkisebb fiát amúgy sem tartotta sokra, de kénytelen-kelletlen, egy utolsó: - Ha nincs ló, jó a szamár is!-felkiáltással átadta a trónt. Egyébként is bazira unta már az uralkodást. A tróntól való lemondása után még harminc évig élt és idejét Füst Milán életművének tanulmányozásával töltötte.

            A középső fiúból remek uralkodó vált, trónra kerülése után nem sokkal elvett egy hercegnőt, hogy szexuális orientációja beszédtéma se legyen és nemzett a hercegnővel három fiút és hat lányt, de a lányok száma és sorsa a kutyát se érdekelte. Mikor bátyja a töménytelen húsfogyasztás és a hideg helyeken való hálás miatti köszvény és reuma miatt kiöregedett a katonaságból, adott neki egy kis grófságot, ahol nyugodalmasan eltölthette hátralévő napjait. Mikor öccsének is menekülnie kellett az északi királyságból, miután sötét üzelmekre derült fény az északi királyság udvarában, ráadásul egy szomszédos királyság is megtámadta őket, neki is adott egy kis vidéki parókiát. A három testvér boldogan élt tovább, amíg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Dziady

1, Nagypapámat felhívták a UPC-től, hogy új csomagot ajánljanak neki. Nagypapa válasza:
- Maguk már el vannak késve, mi már régen a Jupiteren vagyunk!
A upc-s azon nyomban lerakta a telefont.
2, Most, hogy már anyám teljes munkaidős tanár, nagyszüleim kérdezték a fizetéséről, szóba került a pedagógus-béremelés és Hoffmann Rózsa, és hogy ő hogy eltűnt a politikából. Nagyanyám a számára legvalószínűbb okot mondta:
- Lehet, az már nem is él.
3, Amikor anyámék kicsik voltak, nagyanyámék vagy nem találtak karácsonyfát, vagy nem is volt rá pénzük, ezért a közeli erdőben loptak egyet. Elkapta őket a rendőr.
Rendőr: -Mi a neve?
Nagymama: - Mi köze magának ahhoz? Nem mondom meg! Egyébként is, tudja maga, milyen ünnep van? Karácsony! Hát van magának eszi? Van magának szívi? Vinném haza a gyerekeknek a fát és engem állít meg, Engem akar megbírságolni?
A rendőr tovább erősködött, hogy szabálysértés meg büntetést kell fizetni, elkobozza a fát.
Nagymama: -Ha nem akarja, hogy a szeme nélkül menjen haza, akkor most elenged! Nézze, hogy milyen töviskek vannak ezen a fán, direkt úgy állítom az arcába, hogy elvegye a jó szeme világát!
A rendőr elengedte őket a fával.

A legutóbbi lengyel utamon újra vettem egy Tygodnik Powszechny-t. Ez egy lengyel katolikus-társadalmi hetilap, amit Krakkóban adnak ki. Amikor utoljára vettem ilyet, még olyan formátuma volt, mint az Élet és Irodalomnak, de mára már 66 oldalas, színes borítós magazin lett belőle. Maga a fizikai megjelenése is tetszik, és a benne lévő cikkek is. Érdekesek, elfogulatlanok és sokoldalúak, a római katolikus egyház történéseitől, az első sikeres lengyel arcátültetésen keresztül Bill Murray legutóbbi filmjéig sok mindenről szó van benne. Külön örömömre, ebben a számban volt egy Stasiuk-tárca is. :-) Természetesen van benne Krakkóról szóló rovat is, most ebből szemezgetnék:
- Az ulica Piastowska, ahol a krakkói kolim állt, eredetileg a Krakkó északi részét védő erődrendszer egyik belső útvonala volt, amin a katonák tudtak közlekedni az erődök között.
- Krakkónak idén 9,9 millió látogatója volt (többek között én is), akik 315 milliÁRD forintot költöttek el a városban. Csoda, hogy nem fejlődik azt a város, hisz a turisták úgyis eltartják. :-) Olyan mint egy szép nő: nem kell okosnak vagy viccesnek lennie, úgyis udvarolnak neki. :-)
- Krakkóban óriásplakát-kampány kezdődött a szelektív szemétgyűjtés népszerűsítésére. A plakátokon Sherlock Holmes parancsol rá az emberekre, hogy gyűjtsék a fémet, műanyagot, üveget, papírt szelektíven. Másik nagy probléma, hogy a krakkóiak 37%-a rossz konténerbe dobja az adott szemetet (tavaly ez még csak 21% volt), ezért ingyenes infovonalat létesítettek, amit fel lehet hívni, ha bizonytalan vagy, hogy ezt a szemetet melyik konténerbe is kell dobni. :-)
Mateusz Klinowski, kábítószer-fogyasztó és ateista, krakkói lakos lett Wadowice (II. János Pál szülővárosa) polgármestere. A beiktatásra gyalog ment, ezzel is megerősítve, hogy Wigry 3 (Wigry 1-et vagy 2-t még senki sem látott) típusú összecsukható kerékpárja Krakkóban marad. Bemutatta a városháza fiatalokból álló új vezetését is, akik közül senki sem lakik Wadowicében, de mindannyian Klinowski órájára jártak a Jagellón. Klinowski az ő segítségükkel szeretné megtisztítani Wadowicét az összefonódásoktól.

Megjegyzés: 2008 áprilisában már jártam a Tygodnik Powszechny szerkesztőségében. Kerekperecevővel és Tinódival egy plakátot tettünk ki, az akkor tartott krakkói magyar napokról. :-)

W. B. Yeats: Második eljövetel

  Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?

Nagy László fordítása

(Tudom, hogy nem éppen karácsonyi vers és a helyzetet még rontja, hogy a Maffiózókban {The Sopranos} hallottam, de akkor is tetszik ez a vers. Ja, és depressziós sem vagyok vagy különösképpen rossz kedvem sincsen.:-)

Folyami rák disznózsírral

http://armorgames.com/community/thread/9771789/mbff-most-bizarre-food-flavors-2013-edition/page/1

Nehéz a hercegnők élete :-)

A héten volt huszonöt éve a román forradalom kirobbanásának. Életem egyik első emlékei közé tartozik, hogy anyámék Örökösföldön és a főiskolán taglalják az eseményeket. Olyan szavak maradtak meg bennem, mint a secusok és ha abban az időben valaki megkérdezte, hogy kit utálok a legjobban, akkor azt feleltem: Ceausescu-t. A komcsikból átvedlett szocikat azóta sem szeretem, de a 2004-2009 közötti gyurcsányi vészkorszak rámutatott arra, hogy nem is alaptalanul.

Lizzyke betakarja Tysont :-)

Én szeretem a szalonnát, de nem tudom eldönteni, hogy ez gasztronómiai, higiéniai vagy szexuális szempontból visszataszítóbb? Különben is: a szalonnához hagyma is kell!:-)

Przygotowanie do bitwy 1 óra 16 perctől: a legvalószerűtlenebb dolog, amit puskákkal láttam :-)

Jó tanács Márai Hallgatni akartam című művéből

Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni.

Tegnap elmentem moziba, megnéztem a Házmestert. Azt hittem, hogy egy derűs kis francia vígjáték lesz. Nem az volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt érdemes megnézni. Utána felhívtam Rastamouse-t és Klárikut, hogy az Omen koncerten vannak-e, ahová terveztek menni. Egyikük se vette fel, gondoltam elindulok a Romkert felé, hátha addig valamelyikük addig visszahív, hogy mi a helyzet. Gondoltam, legalább sétálok egyet. Sétám során elmentem a Pacsirta utcán a régi Jazz Club előtt, ahol elkezdtem alkoholkarrieremet, sherryk-kel és hasonlóan kemény piákkal. Ha már elsétáltam a Romkertig, megvettem a jegyet a koncertre. Rastamousék nem voltak ott, de sikerült felhívnom őket, mondták, hogy jönnek. A koncert egyébként nem is volt rossz, az a klasszikus bőrkabát-metál volt, régen voltam ilyenen, kifejezetten élveztem. Közben megérkeztek Rastamousék is. Iszogattunk, beszélgettünk, hallgattuk a koncertet. A koncert után elmentünk a Blues-ba, ahol találkoztam a volt dzsungeles váltótársammal. Jó volt látni, jót is beszélgettünk. Nem lehettem nagyon részeg, mert a társalgásunk során minden gond nélkül ki tudtam mondani, hogy: musculus sternocleidomastoideus. Rastamousék olyan egy óra körül hazamentek, én pedig átnéztem a Motorosba egy utolsó sörre. Ahol ott találtam Bohót. Azt hittem, hogy csak ma jön haza. Vele is jól beszélgettem, táncikáltunk is egy kicsit. Olyan negyed hatra értem haza.
Tanulságok:
1. Mik ki nem sülhetnek egy kis sétából?
2. Öreg vagyok én már az ilyenekhez. Sihedernyi koromban csináltam ilyeneket, ráadásul a fülem is kicsit be van dugulva a koncert miatt. :-)

Bartók rádió

Bármennyi operát hallgatok rakásra
Nem teszek szert abszolút hallásra

Megkérdeztem Czarnát, hogy melyik filmet nézzem meg? Ő a Valaki forrón szeretit ajánlotta. Meg is néztem tegnap este. Aranyos kis film volt, 10-ből 6-os, egy megnézést megért. Amin mégis elgondolkoztam, az Marilyn Monroe volt. Gyönyörű arca volt és nőhöz méltó teste (értsd: nem a fitneszfasizmusra felvarrt két szilikoncsöcs) de olyan mértékű boldogtalanság és szomorúság sugárzott belőle, ami kevés emberből. Itt van egy szép nő, akit mindenki meg akar kapni, akiért szinte mindenki verseng, de amikor megkapta, rájön, hogy ezzel a nővel nem lehet családot alapítani, sőt egy rendeset beszélgetni sem. Vagy nagyon magányosnak érezte magát vagy szerelmi lázban égett, persze, hogy ez előbb-utóbb felmorzsolta. Talán a film médiumának első nagy áldozata volt, és vele kezdődött el a nőideál eltorzítása, ami a mai napig tart. Nem értem, miért akar valaki Marilyn Monroe lenni, ha boldog is lehet.

Az még rendben van, hogy drága jó apám és a rzeszówi múzeumigazgató ugyanannyira szeretik a pálinkát (nagyon), ugyanannyit bírnak inni belőle (sokat), ugyanúgy az életük a múzeum, ugyanúgy gondolkodnak mindenről, de amikor a rzeszówi igazgató előhúz két sötétkék díszmappát, amiben a hétfőn aláírandó együttműködési megállapodás magyar és lengyel változatát hozta, amire apám előkap két darab, szinte ugyanolyan sötétkék mappát, hogy ő meg ezeket vette a hétfői ünnepélyes aláírásra, az már tényleg fura. :-)

Drága jó anyámtól tanácsot kért valaki, hogy milyen kiemelkedő női történelmi személyiségről írjon?
Anyám Czinka Pannát ajánlotta neki, de róla viszonylag kevés a forrás, ezért megkérdezett minket.
Apám: Rosa Luxemburg
Én: Báthory Erzsébet

Drága jó apám

Be kéne jönnöd holnap a Múzeumba. 8-tól az osztrák követtel kávézom, gyere fél 10-re. :-)

Kiegészítő kérdés a Czarna-kvízhez II.

Miután Czarna rájött, hogy Huán Sexspartano mennyire is favorizálja a babot, neki adta pankrátorka-nevét, a Guruló Babkonzervet. Ám így ő pankratorka-név nélkül maradt. Segíts Czarnának pankratorka-nevet találni!

a, Grace The Cölöpverő: Grace Kelly, amerikai színésznő után, ezzel szeretné Czarna hangsúlyozni finom nőiességét. A Cölöpverő a kedvenc fogására utal.

b, Bihari Brandy (the traditional spelling): Kedvenc itókája "honosított" változata.

c, Steel Wire: Mindenki előtt közismert Czarna és az acélsodrony viszonya. A név utalás Pamela Anderson 1996-os, Barb Wire című filmjére is. Czarna is ugyanolyan szexi bőrszerkóban fog pankratorkázni, csak persze ő sokkal szexibb, mint Pamela.

Hogy lehet valaki ennyire szép? :-)

Mese LXV.

Olvasási lehetőségek:

I, 1 - 2/a,

II, 1 - 2/b - 3/a

III, 1 - 2/b - 3/b
(Hálás lennék, ha megjegyzésben odaírnátok, melyik a kedvenc változatotok a három közül? :-)

1,

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony. Értelmes volt, kedves, vicces és… csúnya. A csúnyasága miatt szülei folyton aggódtak, hogy hogyan is fogják férjhez adni egyetlen lányukat. Ebben a nagy aggodalmukban eléggé meg is utálták szegény teremtést. Folyamatosan szidták és csepülték, mondvacsinált indokokkal leteremtették. Az udvaroncok és udvarhölgyek királyi sarj lévén nem vették a bátorságot, hogy nyíltan egy rossz szót is szóljanak a királykisasszonyra, ám valahányszor áthaladt a palota termein, összesúgtak a háta mögött: - Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba’ sincsen! Volt neki egy öccse is, aki viszont daliásan jóképű volt, és akit mindenki szeretett. A királykisasszony megunva a folyamatos megaláztatást, egy éjszaka álruhát öltött és elszökött a palotából.

            Ahogy ment-mendegélt, egy tisztáson egy nagydarab embert pillantott meg, bőrkötényben. A nagydarab férfi egy farönkön ült és keservesen sírt. A hercegnőnek megesett rajta a szíve, odament hozzá és megkérdezte:

- Hát te meg miért itatod az egereket, jóember?

- Én voltam hét ország legjobb böllére, de ma elcsaptak, mert kiderült, hogy vegetáriánus vagyok. Most miből tartsam el a családomat?

- Gyere velem, jóember! Azért keltem útra, hogy megtaláljam, miért is érdemes élnem. Ha azt esetleg nem is sikerül megtalálnom, de hátha találunk neked valami mesterséget. Addig is, felfogadlak testőrömmé!

Hát ilyen ábrázattal az erényedre biztos nem kell vigyázni – gondolta magában a böllér, de mivel nem volt semmi veszítenivalója, a rangrejtett hercegnővel tartott.

            Ahogy mentek-mendegéltek, egy fa mögül egy köpönyeges alak pattant elő, késsel a kezében:

- Pénzt vagy élet… - még a mondat végére sem ért, amikor a böllér kicsavarta a kezéből a kést.

- Áú, ez fájt, te barom! Dobni kellett volna inkább azt a kést, nem hadonászni vele! – mondta az útonálló, csuklóját dörzsölgetve. – Tudjátok meg, hogy én vagyok a Nagy Fernando, a Kések Királya. Sajnos el kellett mennem a cirkuszomtól, mert az egyik késem kioltotta az erőművész életét!

- Baleset volt? – kérdezte a hercegnő jóhiszeműen.

- Dehogy is – felelte a volt cirkuszos, szakmai önérzetében teljesen megsértve. – A Nagy Fernando sosem hibázik! Az az atlétás, bajszos bájgúnár az én Doloresem körül legyeskedett, ezért megízlelte a gyomra a pengémet! Azóta menekülök a törvény elől.

A hercegnő úgy gondolta, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, ezért azt mondta:

- Gyere velünk! Hátha találunk egy olyan helyet, ahol te is elrejtőzhetsz.

A késdobáló már igen unta az egyedüllétet és egy olyan böszme nagy emberrel is nagyobb biztonságban érezte magát, mint a böllér, ezért ráállt a dologra.

            Ahogy mentek-mendegéltek, az út szélén megláttak egy fehér ruhás alakot, aki megtévesztésig hasonlított egy régen halott pápára. Csak az volt a furcsa benne, hogy úgy tűnt, mintha két dimenziós lenne és egy könyv vagy képregény egyik lapjáról lépett volna le.

- Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a késdobáló.

- Mi a fasz lennék? Egy képregény-figura. Pár bepipázott indián sámán szórakozásból levarázsolt egy képregény lapjairól. És most persze a kurva istennek sem tudom, hogy mi a picsát csináljak?

- Pápához képest elég szabad szájú vagy. – állapította meg a hercegnő. – Nem próbáltad megkérni az indián sámánokat, hogy varázsoljanak vissza?

- Hát ilyen gyökérnek nézek én ki? Mondtam nekik, de azok a rézbőrű tetvek egy tüt (sic!) nem tettek keresztbe. – válaszolta a képregényhős.

- Hátha szép szóval többre megyünk, vezess el hozzájuk! – adta ki a parancsot a hercegnő.

- Felőlem, de csak az időtöket basszátok el! – felelte a papírpápa.

            Hamarosan oda is értek a három indián sámán tipijéhez. Már a belépésükkor látták, hogy a három sámánnak igen virágos kedve van. Konkrétan csont vízen voltak.

- Mit akar itt Betty, a csúnya lány, Shrek, ez a Sunyi Rókaképű és a Pápa? – kérdezte egyikük, és erre mind a hárman röhögő görcsöt kaptak.

A hercegnő előadta, hogy mit szeretnének.

- Nagyon szépek az óhajaitok, de mi nem tudunk rajtatok segíteni. A Pápát is csak véletlenül tudtuk levarázsolni a képregény lapjairól. De ha már eddig eljöttetek, és te csúnya ámde igen kedves lány ilyen szépen kértél segítséget, ráadásul Pápa sem káromkodott, mióta itt vagytok, ezért adok egy jó tanácsot: van itt a közelben egy nagy varázsló, KoBald. Ő biztos tud segíteni a bajaitokon.

A hercegnő nagyon szépen megköszönte a jó tanácsot és tovább indultak.

Hamarosan el is érkeztek KoBald palotájához. Nagy szomorúságban találták a Nagy Varázslót.

- Mi nyomja a lelked, Nagy Varázsló? – kérdezte a hercegnő.

- Búskomor vagyok, mert a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellopta a csodatévő klumpámat. Ám ti mi járatban vagytok erre vándorok? – felelte KoBald.

A hercegnő előadta, hogy mit is szeretnének.

- Ha visszaszerzitek nekem a klumpát, segítek a bajaitokon! – mondta a Nagy Varázsló.

A hercegnő a többiek nevében is ráállt az alkura és elindultak a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellen.

2/a.

            Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette. A böllér hamarosan a kiszáradás következtében meg is halt.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az holtan esett össze.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből mustárgázt lehelt a papírpápára, aki pár percen belül meg is halt.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni a G.H.E-t.

- Az ide vajmi kevés – mondta a szörny és egy injekcióval szíven dobta a hercegnőt, aki azonnal szörnyet halt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2/b.

 Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az ájultan terült el.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből Horváth Ágnes-beszédek szóltak, amiket még egy ennyire fiktív alak sem bírhat ép ésszel, ezért a papírpápa hamarosan már nem tudott egyebet csinálni, mint a fal felé fordult és vinnyogott.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni  a G.H.E-t.

Ahogy a királykisasszony egyre közelebb jött, a szörny annyira belefeledkezett a csúnyaságába, hogy a hercegnőnek sikerült megölelnie. Olyan mértékű szeretet áradt a királykisasszonyból, amit a G.H.E. nem bírt és holtan esett össze.

Megvárták, míg a késdobáló és a papírpápa magához tér és a böllér kifossa magát, magukhoz vették a klumpát és indultak vissza a Nagy Varázsló palotájába.

3/a,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! – vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegnő másnap útra is kelt. Nagyon megszerette a munkáját és a kisördögöket is. Életével elégedetten érte a halál idős korában.

KoBald pedig, mikor megunta a varázslóskodást, megszökött egy brazil táncosnővel.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

3/b,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! –vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegkisasszony az éjszaka közepén felkelt, hogy igyon egy pohár vizet. Visszaúton a szobájába belebotlott a Varázslóba, aki éppen az illemhelyről jött ki. Mivel egyikük sem akart még visszafeküdni, szóba elegyedtek. Észre sem vették, hogy rájuk virradt. KoBald-nak csak most tűnt fel, hogy a hercegnő egyáltalán nem csúnya, sőt! olyan belső szépség sugárzik belőle, mint még senkiből, akivel eddig találkozott. Hiába na, a szépség a legnagyobb és legtünékenyebb csapda, amibe egy férfi beleeshet. A hercegnő és a varázsló még folytatták a beszélgetést egy pár évtizedig, közben összeházasodtak, gyerekeik lettek, a hercegnőnek megtetszettek a piros flanelingek, ezért kitanulta a favágóskodást is, és néha eltűnt egy pár hónapra a rengetegbe, hogy aztán visszatérve újra felvehessék a beszélgetés fonalát.

KoBald halálos ágyán fejeződött be közös párbeszédük, e szavakkal:

- Azt még sohasem kérdeztem meg, hogy mire kellett a varázsklumpa, ha nem használtad sohasem a varázserejét? – kérdezte a hercegnő.

- Egy Tündér egyszer azt mondta nekem: akkor válik valaki teljes értékű egészségügyi dolgozóvá, ha klumpát visel. Ezek után hogy lehetne az Egészségügy szimbólumát az Egészségtelenségügynél hagyni?

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Vásárosnaményban, egy ünnepségen külön kiemelték, hogy a friss Megyei Prima-díjas apám első hivatalos útja Naményba vezetett. Mintha az Öreg lenne a Pápa. :-)

Biztosan volt a pénteki magyar-finnen egy olyan szurkolói kemény mag, akik azt skandálták:
-Abcúg halszagú atyafiak!
-Vissza a sumer-magyar nyelvrokonságot!
Biztosan fekete pólót viseltek, amin az állt: Jézus pártus herceg volt!

Nomen est omen

-Hogy sikerült a kiállítás?
-Jól. Csak két képet vettek le.
-Miért?
-Az egyiken közösülés volt, a másikon pedig látszott az aktmodell herezacskója.
-Egyébként mi is a kiállítás címe?
-Tabu.

BGYTKF

1,Drága jó anyám mesélte, hogy találkozott most egy volt főiskolai tanárával, későbbi főnökével, G-vel. Ő mesélte, hogy volt anyáméknak egy másik tanáruk, aki utálta a sportolókat. G. is sportolt, amit a másik tanár így kommentált.
-Tudom, G-m, hogy fiatalabb korodban sportoltál, de ennek ellenére tudd, hogy tisztellek, becsüllek.
Hiába, az még nem a fitneszfasizmus kora volt. :-)

2, Apámnak és anyámnak volt egy közös tanára, akinél anyám egyszer vizsgázott, és annyira izgult, hogy e helyett véletlenül ö-t mondott. Erre a professzor:
-Erzsikém, ha Önnek úgy könnyebb, nyugodtan beszélhet szegedi ö-ző tájszólásban.
Ez a tanár feleltette apámat másfél órákig, mert szerette, hogy az Öreg mindent tudott, végre volt valaki, akivel el tudott rendesen beszélgetni. Az Öreg mesélte, hogy még az államvizsgáján is keresztkérdéseket tett fel, a legnagyobb jóindulattal persze. Olyanokat kérdezett például, hogy mi volt a különbség a tiszti és a tisztviselői rozetta között? A professzor egyébként horthysta katonatiszt volt, abból is az elméleti. Szabályzatíró volt. :-)

-Mit kötöttél?
-Sapkának indult, de...
-De hamutartó lett belőle.

Ha már kötés:http://magazine.good.is/articles/prisoners-transform-through-knitting-behind-bars

Az idei év termése (ezeket a könyveket vettem/kaptam 2014-ben)

Szerelmi vallomás 2014

Addig tekernélek, ameddig a videóm a Sátántangó-kazettámat. ;)

Nórika néni ismerősei

Saját magam: 1 fő 2,7%
Ismerem: 10 fő 27,02 %
Ismerem, de nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja, ki van Nórika néni mögött: 1 fő 2,7%
Láttam élőben, és már telefonon is beszéltünk: 1 fő 2,7 %
Láttam már élőben, de előszóban egy szót sem beszéltünk még, be se mutattak minket egymásnak: 3 fő 8,1%
Még csak nem is láttam élőben: 20 fő 54,05%
Kitalált személy: 1 fő 2,7%

Montyka már három éve meghalt, de még mindig úgy dobom bele a szemetesbe a csontot, hogy ne tudja kiszedni.