Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy gólya.
Úgy hívták, hogy Wojtek. A tavasz közeledtével ő is visszatért európai
költőhelyére, a Varsói Kultúrpalota legtetejére. Ahogy körülnézett a festői Varsón, egyszer csak látta, hogy a
Megváltó teréről eltűnt a szivárvány. Azonnal, oda is repült, hogy megnézze, mi
történt.
A
téren tényleg a szivárvány hűlt helyét találta, csak néhány riadalmasan szomorú
kobold vekengett ott. A gólya egyből oda is ment hozzájuk:
- Hát ti meg mit kerestek erre,
amerre a kelta mitológia se jár? Úgy tudtam, koboldok csak Írországban vannak.
– tette fel a kérdést az apró lényeknek.
- Mert egy beszélő gólya olyan
gyakori ezen a környéken, mi? – válaszolta tüskésen az egyik rőt szakállú
kobold. – Vagyunk szép számmal Amerikában is. Lengyelországba is elvetődtünk
néhányan. A lengyelek és az írek elég hasonlóak, csak vedd, a mesei hármast!
Mind a két nép:
- katolikus
- krumplizabáló
- alkoholista
- sokáig nyögte legalább egy
szomszéd ország rabigáját.
- Ez négy volt. – kontrázott rá
Wojtek.
- Úgy látom, te is egy okostojásból
keltél ki! – mordult rá mérgesen a kobold.
- Elég harapós kedvedben vagy és a
társaid is igen szomorúnak tűnnek. Mi nyomja a lelketeket?
- Ha nincs szivárvány, nincs minek
az aljába eldugni az arannyal teli bödönt! – adta meg az egyértelmű választ a
kobold.
- És hogyan tűnt el a szivárvány? –
kérdezte Wojtek, tartva a kelta lény újbóli dühödt reakciójától.
- Tadeuszrydzyk, a gonosz
szélsőjobboldali varázsló lopta el, és magával vitte várába, Toruńba. –
válaszolta meglepően nyugodtan a kobold.
- Egyet se féljetek, amíg engem
láttok! Visszaszerzem a szivárványt! – kiáltott fel a gólya.
- Hogyan tudnád visszaszerezni? –
kétkedett a kobold.
- Tűzet tűzzel kell oltani! –
vetette oda a madár, aztán gyorsan elrepült.
Hogy
hová is repült Wojtek? Egyenesen a szélsőbaloldali varázslóhoz, Adammichnikhez.
Olyan gyorsan kapta a hátára a meglepett varázslót, hogy annak még a
cigerettáját sem volt ideje végigszívni.
Pár
óra múlva megérkeztek Kopernikusz szülővárosába. A piactéren éppen egy hegedülő
tutajost követett egy nagy csapat béka. A gólya természetesen azonnal hatalmas
lakomát csapott a kétéltűekből.
A
lakoma után azonnal Tadeuszrydzyk palotájába repültek. Mind a két varázsló
régóta várta már ezt a szemtől szembeni epikus összecsapást. Olyan volt ez,
mint az Ali vs. Foreman, a Napóleon vs. Wellington vagy a békák vs. egerek.
Egyből elkezdték egymásra hányni átkaikat. Mondatokat vágtak egymás fejéhez,
amik félig vagy tán egészen valótlan dolgokat tartalmaztak. Mind a ketten azt
vetették be, mi lényük leglényege volt: az agresszív idiotizmust. A vége az
lett, hogy egyiküknek sem sikerült felülkerekedni a másikon, ám mind a ketten
halálosan elfáradtak. Wojtek közben felhasználva a kínálkozó alkalmat, hogy a két
varázsló egymással van elfoglalva, kilopta a szivárványt a palotából és
visszavitte a koboldoknak.
A
koboldok nagyon örültek a visszakapott szivárványnak, ám egy tüt, annyit se
adtak viszonzásul Wojteknek tettéért. Másnap reggel a gólya tovább is állt.
Útja
következő állomása a Hármasváros volt.
Gdyniában megint megállapította, hogy itt mindig ez volt, Sopotban
megnézte a Mólót, távolban az abortuszhajóval, a Furcsa Házat, amitől mindig
elfogta a szédülés és evett egy jó halat. Gdańsk-ban megpróbált átrepülni egy
szárnycsapással a Falowiec felett, de mint eddig mindig, most sem sikerült
neki. Látta az új stadiont is. Ennek különösen megörült, mert, már tele volt a
töke, hogy a magyar gólyák állandóan azzal kérkedtek, hogy már megint milyen
szép, új stadion felett repültek el. Legalább most már ő is visszavághat nekik.
Ahogy átrepült az Óváros felett, egyszer csak különös dologra lett figyelmes: a
Mária utcából eltűntek a borostyánok. Épp ott repült mellette egy sirály:
- Hé, te sirály! Miért nincsenek
borostyánok a Mária utcában? – kérdezte a vízimadarat.
- Mert a tengeri szörny, a Leviatán
elrabolta az összeset, és várában tartja, hét lakat alatt.
- Gdańsk borostyán nélkül? Az olyan
abszurdnak hangzik, mintha egy múzeumban vak teremőrök lennének! Hol találom a
Leviatán várát?
- Krakkóban, az AGH koliknál lévő
Lewiathan-ban. Könnyen meg fogod ismerni: az előtte lévő padon mindig iszik pár
ember.
- A Leviatán egy Lewiathan-ban
lakik? Bezzeg a Żabkában nem lehet békahúst kapni! Vajon a Biedronkában is
élnek katicák? – idáig vitte a gondolatáramlás, mikor észbekapott, hogy milyen
hülyeségeken is kezdett el agyalni (helyi nyelvjárásban: koponyálni), és inkább
fogta magát, és elrepült Krakkóba.
Krakkóban
hamar megtalálta az AGH kolikat: ott volt a legmagasabb az egy négyzetméterre eső
értelmetlen tekintetek száma. Jól mondta a sirály is: a Lewiathan előtti padon
hárman éppen itták a jabłcok-ot pillepalackból. A bolt is nyitva volt még (épp
vasárnap volt, ha ezt a felvágós magyar gólyáknak elmeséli!), így simán
besétált.
Az
írószerek mellett megtalálta a Leviatán várának bejáratát. Mondjuk elég hülyén
nézett ki ott a lecsapódó várkapu a vizesárokkal. Egy óvatlan pillanatban
Wojtek berepült a várba.
Hamarosan
megtalálta a Leviatánt is. Nehéz is lehetett volna elvéteni egy olyan böszme
nagy szörnyet.
- Hallod-e, te Leviatán! Add vissza
Gdańsk összes borostyánját, különben megjárod! – rivallt rá a szörnyre a gólya.
- Nem adok vissza semmit! Egy ilyen
nyiszlett kis gólya úgysem tud nekem semmit ártani! – felelte magabiztosan a szörny.
- Nem-e? – kérdezte hamiskásan
Wojtek, azzal bevetette a gólyák egyetlen szuperképességét: szakmányban kezdte
el hordozni a szörnynek a kis Leviatánokat. Amikor már a 123. kis Leviatánnál
járt, a tengeri lény megtörten megszólalt:
- Rendben, te nyertél. Vidd el az
összes borostyánt.
Wojtek a borostyánokat a közeli
Piast koli szobáiban helyezte el. Olyan sok drágakő gyűlt össze, hogy két szoba
is megtelt vele. Ha már itt jár, gondolta, találkozik egyik legjobb barátjával,
a Sárkánykával. Helyes kis nőstény Sárkányka volt Wojtek legjobb barátja. Egyik
őse még a Wawelen lakott egy barlangban, ökröket és szüzeket követelt a
várostól, a Sárkányka már jóval békésebb volt és a turisztikában
tevékenykedett.
A
Sárkányka hamarosan meg is érkezett a Piasthoz. A Jordán park mellett
besétáltak a belvárosba, a bar melcznyben[1]ettek
egy jó żureket, másodiknak pedig pierogi ruskie-t. Utána elsétáltak
Kazimierzbe. Bár a Mleczarniába nem terveztek betérni, de Wojteknek nagyon
kellett kakálni, ezért elsőnek oda ültek be. A Mleczarnia az a fajta hely volt,
ahová az ember szívesen beül kettesben a kedvesével: régi asztalok, székek, a
falon megsárgult családi fényképek. Az asztalokon gyertya égett, mint általában
minden szórakozóhelyen ebben a negyedben. Talán ezért is van Kazimierz-nek
gyertyaillata. A Mleczarniából átmentek az Alchemiába, mert az ember nem mehet
el úgy Kazimierz-be, hogy nem iszik az Alchemiában egy sört. Az Alchemia közel
sem volt már az a hely, mint amikor először jártak itt, már-már konszolidált
jellege volt. Hol van már a letakart korházi asztal, amelynek leple alól a
pultosok gyertyákat (már megint a gyertyák!) vettek elő. A Plac Nowy-n meg
akartak osztani egy zapiekanka-t, de a vacsorától úgy elteltek, hogy egy falat
sem fért beléjük. Az Alchemia után a Singer következett, poétikus áprilisi
esték emlékeivel. A Singer után elhatározták, hogy megkísértik minden wc-k
legfélelmetesebbikét: az Eszewaria mellékhelyiségét. Wojtek még egy selfie-t is
csinált a mosdóban. A Szerokán és a Starowisłnán lesétáltak a Kitsch-hez, de
azzal úgy jártak, mint Venyedikt Jerofejev a Kurszi Pályaudvarral: sehogy se
találták meg. Így inkább elmentek a Społem-be. A Społem-ben, mint ahogy az
Alchemiában és az Eszawariá-ban az emberek jobban fújták a füstöt, mint a
Sárkányka (na, erre hogy fognak még irigykedni a gőgös, magyar gólyák!). Amikor
már elég fáradtak voltak, lekérték még a Y.M.C.A.-t, azt eltáncolták, mint
Zorbász az élet fontos dolgait, majd hazasétáltak a Sárkánykához. Másnap
délelőtt sétáltak egyet és ittak egy nagyon jó kávét a Rioban, konszolidált
lengyel öregurak társaságában.
A
gólya okulva a szivárványos esetből, már nem várt jó tett helyébe jót.
Megtartotta az összes borostyánt magának és nyitott belőle egy üzletet a
Floriańskán. Hamarosan egy takaros gólyalány is akadt, és addigra Wojtek már
annyira tehetős lett, hogy saját, fizetett gólyái voltak arra, hogy hozzák a
kis gólyaporontyokat.
ITT
A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése