Már megint baszottul magányosnak érzem magam.
Persze, itt van a családom, akik minden hatalmas hülyeségem ellenére szeretnek.
Itt vannak a barátaim, akik közül a legközelebbi is 76 kilométerre lakik tőlem és akikkel max web2-es alkalmazásokon tudom tartani a kapcsolatot.
De ami most igazából birizgálja a lelkemet: nincs nő, aki engem akar de miért is akarna bárki engem?

Ezt a filmet látni kell

https://www.youtube.com/watch?v=qNQs6gSOkeU

Az egyik kedvenc filmem lett ez is, a Parada már 2013. óta az, a Facebook-profilképemen az a rózsaszín pulóver. Kezdek magamnak gyanús lenni. :-)

Mese LXVII.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Dalnok. Méltán elfeledett regék tudója és nem utolsósorban kiagyalója volt, aki járta a városokat és falvakat, miközben dalával próbálta szórakoztatni az embereket. Nem sok sikerrel.

            Történt egyszer, hogy egy este egy fogadóban szállt meg. A fogadó ivójában üldögélt egyedül egy meszely bor mellett, a tűzhelyen, disznózsíron pirult a hagyma, szóval nem is lehetett volna békésebb és ígéretesebb a helyzet,[1]ezért a Dalnoknak az a pompás ötlete támadt, hogy ő bizony előad néhány dalt az ivó vendégeinek szórakoztatására. Hátha hálából dobnak a sipkájába is néhány tallért. Egyből hozzá is kezdett néhány csúfhistóriához, amikor az egyik asztaltól egy külhoni vitéz emelkedett fel.

- Mi ez a zaj, mi fülemet ennyire sérti? Ha nem hagyod abba, isten bizony megcsaplak, mint Csender Kukorellyt! – ordította a dalia.

 A Dalnokban is volt már rendesen a borból, ezért azért sem hagyta abba. A vége az lett, hogy a külhoni dalia kihívta párbajra a Dalnokot az ivó elé. Igen ám, de a vitéznek teljes fegyverzete és páncélzata volt, míg a Dalnoknak csak egy nyomorult kis gyíklesője, amivel néha szalonnát falatozott. A Dalnok már fel is készült a halálra, ámde a külhoni vitéz olyan részeg volt, hogy mikor rárontott volna a Dalnokra, megbotlott, és pont a gyíklesőbe zuhant. Azon nyomban meg is halt. A Dalnok magához vette a vitéz páncélzatát és fegyvereit (mégis csak nagyobb biztonságban érezte így magát) és másnap reggel annak rendje és módja szerint továbbállt.

            Hamarosan egy várkapuhoz ért. Mihelyst a várkapunál posztoló katonák meglátták, nagy ujjongásban törtek ki. A Dalnok persze azt hitte, hogy magas művészétének híre ilyen messzi földre eljutott és egyből felismerték benne a históriás ének egyik legnagyobb sztárját. Ám igen hamar kiderült, hogy nem erről van szó: a Dalnok azt a lovagot ölte meg önhibáján kívül és annak a fegyvereit és páncélzatát vette el, akit azért hívtak a királyságba, hogy kiszabadítsa a király lányát, akit egy pasa elrabolt.[2] A Dalnok egyrészt nagyon élvezte a hirtelen jött népszerűséget, másrészt igen megijedt a reá váró feladattól, de mivel másnap a király kísérete egészen a pasa kastélyáig kísérte, ezért mit volt mit tenni felkiáltott a várfokon álló fő katonai-közigazgatási vezetőnek.

- Te hitetlen kutya! Elragadtad a király leányát! Gyere ki és küzdj meg velem életre-halálra! Ha én nyerek, akkor hazavihetem a királyleányt apjához! Ha te nyersz… te igazából semmit sem nyersz ezen.

- Dehogy megyek ki, gyaur kutya! Bújj a seggembe! – csúfolódott a pasa.

- Ha nem jössz ki, akkor elterjesztem, hogy milyen gyáva vagy! Nem csak vitéz dalia, hanem messze földön híres Dalnok vagyok, amerre járok, históriás énekemben megemlítem megfutamodásodat! – felelte a Dalnok.

- Na jó, kimegyek, megvívok veled. Folyton csak ez a fránya PR, mit meg kell tennie az ember fiának a jó reputációért. – sóhajtotta a pasa, majd magára öltötte harci szerelését és harcra készen kilépett a várkapun.

Ahogy egymásra néztek, egyből látták, hogy úgy hasonlítanak, mit két tojás. Maguk is igen elcsodálkozva a dolgon elkezdték egymást kérdezgetni a családjaikról. Hamar kiderült, hogy a pasa apja részt vett Eger vár ostromában, míg a Dalnok családja oda való volt, egy tehetségesebb nagybácsi megénekelte a vár viadalát is. Mind a kettőjükben felmerült a sejtés, hogy az Öreg Pasa és a Dalnok anyja összekuruckodtak az ostrom alatt és ők tulajdonképpen féltestvérek. Ámde ez a tény eléggé alááshatta volna harci kedvüket, ezért hamar el is vetették a gondolatot. Nagy hévvel estek egymásnak, a Dalnok meglepően jól vívott, ámde egyszer csak a pasa karja lesújtott és vállon találta a Dalnokot. A kard úgy csúszott le vállvértről, mintha szappanból lett volna. Ekkor jöttek rá, hogy eléggé életlen mindkettejük kardja, ezért sem tudnak egymásban kárt tenni. A Dalnok ekkor, mint egy jó háziasszony, elkezdte a két kardot egymással élesíteni. Hamarosan egész helyre kis éle lett mindkét fegyvernek[3]. Ezután újra egymásnak estek. A harc hevében a Dalnok egyszer csak felkiáltott:

- Nézd, egy Munkásmozgalmi Lexikon! – és a távolba mutatott.

- Hol? – kérdezte a pasa, és arra felé nézett, amerre a Dalnok mutatott. Mire egyáltalán eszébe juthatott volna, hogy mi a szösz lehet az a Munkásmozgalmi Lexikon, a Dalnok minden erejét beleadva meglendítette kardját és levágta a pasa fejét.

            A Dalnok természetesen kiszabadította a királylányt, felajánlotta a szolgálatait neki, megígérte, hogy hazajuttatja az apja palotájába, és azon nyomban útra is keltek. Az úton visszafelé a Dalnok rozsdás szögbe lépett és három nap múlva vérmérgezésben meghalt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE![4]

---

[1] Ez a félmondat ihlette ezt az egész mesét.

[2] Ezt a motívumot és a továbbiakban lábjegyzetelteket egy Babocsai Máté diák című bábjátékból vettem

[3]Babocsai

[4] A Babocsai vége: Boldogan éltek még… egészen pontosan tizenöt napig

Hetvenkedek

Csak sikerült elolvasnom idén is 70 könyvet. Végül 71 lett.
B.U.É.K.! :-)

Lizzyke 3 éves :-)

A felső képen a Duplót, amivel Lizzy játszik, valószínűleg itt gyártották. :-)

1, Megkaptam Klárikuéktól karácsonyra Jiri Hájíčektől a Parasztbarokkot. Körmendy János jutott eszembe a Három nővérből: -Hogy ez hogy jutott eszedbe? :-)
2. Sikerült megszereznem a Da Capo-tol a Phaistos-t. Még a 2000-es évek elején megvolt másolt kazin, emlékszem, hogy hallgatom walk-manen, miközben sétáltatom a kutyát a havas Benczúr téren és szerelmi bánatom van. Micsoda poszt-pubertás kép! :D

Dziady II.

1, Anyámnak van most egy napközis csoportja, akiket nagyon szeret. Van benne egy lányka, akinek tetszett egy nyolcadikos fiú, de a fiúnak állítólag van barátja, akivel látták őket kézen fogva sétálni. Szegény lányka még sírt is. Anyám ezt hallva csak annyit bírt kérdezni:
- Zsófikám, megmelegedtek?
2, A harmadikosok fociztak és amikor vége lett a meccsnek, akkor elkezdtek veszekedni. Anyám:
- Amikor vége van a meccsnek, a győztes örül, a vesztes pedig emelt fővel viseli a vereséget. Láttatok már BL-döntőt? Mit csinálnak ott a vesztesek? Leülnek a fűre és sírnak! :-) {Anyámnak azóta úgy köszönnek: Csókolom, focis tanár néni!} Anyámnak azóta naprakészen tudnia kell a Chelsea és a Barcelona eredményeit, hogy el tudjon beszélgetni a gyerekekkel.

Mese LXVI.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Király. Volt neki három fia: a legidősebbet trónörökösének szánta, a középsőt az ország főpapjának, a legkisebbet pedig seregei vezérének, hisz így tartotta ama ország szokásjoga. Egyik fiúnak sem volt ínyére ez a felosztás, ezért egy éjszaka, az éj leple alatt megszöktek a várból.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy városba értek. A városban nagy felfordulást találtak. A legidősebb meg is állított egy helybélit és megkérdezte:

- Hé, paraszt, mi folyik itt?

- Paraszt a jó kurva anyád! Eme város köztiszteletben álló patríciusa vagyok. Ha nagyon tudni akarod: egy sárkány készül megtámadni minket, hogy lerombolja városunkat, elrabolja kincseinket, jószágainkat és leányainkat. Seregünk fejét már meg is ölte egy tisztességtelen párviadalban, vezető nélkül seregünk pedig mit sem ér. Elvesztünk.

- Egyet se féljetek, míg engem láttok! – Ezzel előkapta tarisznyájából teljes páncélzatát, amit mindig magánál tartott és felöltötte. Odament a sereg zászlósához, kikapta a kezéből a zászlót, felült a zászlós lovára és elrivallta magát:

- Aki bátor, velem tart!

Több katona is csatlakozott hozzá, és kiviharzottak a várból. A zászlós csak nézett, mint pocok a lisztből.

            Hamarosan szembe is találták magukat a Sárkánnyal. Rövid, de egyenlőtlen küzdelem után (több páncélos lovag egy szál Sárkány ellen) megölték a fenevadat. A legidősebb fiú levágta a Sárkány egy fejét (többre nem tellett a mese költségvetéséből), amit elvitt a város polgármesterének. A polgármester egyből felajánlotta neki a város seregének parancsnokságát, amit a legidősebb fiú örömmel el is fogadott.  Hamarosan elérkezett a búcsúzás ideje is, hisz a másik két testvér tovább indult szerencsét próbálni.

- Kedves öcséim! Ne vegyétek tőlem rossz néven, hogy itt maradok, de mindig is a katonáskodás, a tábori élet érdekelt. Jobban illik a kezembe a marsallbot, mint a jogar. Ráadásul meleg is vagyok, ami nem tenne jót a primogenitúra elvének. – mondta, ezzel megölelték egymást és a két fiatalabb testvér útra kelt.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy várba értek. A vár egész népe riadalmasan szomorú volt, mert uralkodójukat is lelket rágó mélabú gyötörte, aminek senki sem tudta az okát. A legkisebb királyfi egyből követelte, hogy vezessék az uralkodó elé, ő majd megtudja a király bánatának okát és ki is kúrálja. Bár rangrejtve volt, olyan előkelőség és a parancsok osztásához szokottság sugárzott belőle, mint Almira hercegéből, ezért egyből a koronás fő elé vezették.

- Felséges királyom, bár személyemet nem fedhetem fel, azért jöttem, hogy segítsek bánatodon. – kezdte mondanivalóját a legkisebb királyfi.

- Nem tud azon senki sem segíteni. – válaszolta búsan a király.

- Talán csak nem az uralkodás gondjai, néped sorsa aggaszt? – próbálkozott a királyfi.

- Országom prosperál, nincsenek különösebb gondok. A népre meg nagyívben szarok. – felelte a király.

- Akkor tán szerelmi életeddel van a baj? Nem szeret már a királynő, vagy te epekedsz másért? – vetette fel az újabb problémacsokrot a királyfi.

- A királyné sosem szeretett, én se őt, országaink érdeke volt, hogy elvegyem őt. Különben is öreg vagyok már, hogy bárkiért is ficeregjen a cerkám.

- Akkor tán fiaiddal vagy lányaiddal van valami baj? – vetetette be az utolsó adut a legkisebb királyfi.

- Most ráhibáztál, rangrejtett idegen. Van a legidősebb fiam, neki kéne átvennie a trónt, de olyan kelekótya. Nem tudom, hogy tényleg hibbant-e, vagy csak megjátssza? Folyton Rosencrantz-zal és Guildenstern-nel barátkozik, vagy hogy a manóba hívják őket? Amúgy se tudom soha, hogy melyik melyik.  Mi lesz, ha engem valami baj ér? Tán csak nem az a rosszéletű fivérem, Claudius lesz a király? Különben is, azt hiszi, hogy nem látom, milyen pillantásokat vetnek egymásra nejemmel, Gertruddal? Na, ettől az uralkodástól és frigytől az Isten mentsen meg mindenkit!

- Nyugodj meg, királyom, minden, ami történik, Urunk rendeltetése. Legyen meg az ő akarata. Országod sohasem veszhetik el, ha nem fiad, akkor nyugodt urak fognak trónjába beülni, székelvén béke és harc között. – mondta a királyfi

- Megnyugtattál, rangrejtett idegen. Legyél eme ország egyházának, az egyedül üdvözítő protestáns egyháznak feje és személyes gyóntatóm! – felelte erre a király.

- Nem a római katolikus az egyedül üdvözítő egyház? – vetette közbe a középső királyfi.

- Talán nálatok, de itt fent északon? – vágta rá a király, majd hozzátette – Cuius regio, eius religio.

            A legkisebb királyfi is szíves örömest elfogadta a felkínált szent hivatalt. Mivel bátyja úgy döntött, folytatja az útját, így megint búcsúzásra került sor a testvérek között.

- Tudod, bátyám, sohasem vonzott a katonaság, mindig is a lélek dolgaival szerettem volna foglalkozni, és itt megtehetem. Sok szerencsét kívánok neked, remélem, megtalálod, hogy mit szeretnél csinálni. Megnyugtatásul közlöm: én heteró vagyok, mielőtt még bármiféle ministránsfiúval hírbe hoznának. – mondta a legkisebb királyfi, ezzel megölelték egymást, majd a középső királyfi útra kelt.

            Ahogy ment-mendegélt, három nap múlva egy fogadóba ért. Ott érte el egy futár.

- Felséges hercegem! Siess azonnal haza, hisz apád nagybeteg, már nem sokáig fogja viselni az élet és az uralkodás terheit! Fivéreidet már értesítettük, ők már hazaindultak, már csak te maradtál hátra.

- Hogyan találtál meg itt? – kérdezte csodálkozva a középső királyfi.

- Azért kilencnapi járóföld nem egy nagy távolság és nem sok rangrejtett királyfi mászkál errefelé- felelt meg a futár.

            A középső királyfi amilyen gyorsan csak tudott, haza is sietett, ahol már várta apja és a bátyjai. A legfontosabb kérdés persze az volt, hogy ki örökölje a trónt. A legidősebb királyfi nem akarta otthagyni a vezérséget, a legfiatalabb az egyházi pályát, ám a középső így szólt:

- Felséges atyám! Én mindig is szerettem volna király lenni, már csikókorom óta erre készültem, bújtam a fóliánsokat és a kódexeket, hogy minél többet tudjak meg jeles uralkodók tetteiről. Én szívesen lennék az utódod!

- Ki hallott már olyat, hogy a középső fiú legyen az uralkodó! Ilyen még a mesében sincs! Ám, mivel egyik fivéred sem akar uralkodó lenni, teszek veled egy próbát! Hétszáz garas adót vetettem ki arra, hogy ha bármit is kidobol a szolgabíró birodalmam bármely városában vagy falujában. Délután fogadom a küldöttséget, aki azt szeretné elérni, hogy vonjam vissza ezt az adót. Én személy szerint lefejeztetném őket, de lássuk, hogy te mire mész velük?

            A középső királyfi megkérte öccsét, hogy a maga kenetteljes módján hozza a küldöttség tudomására, hogy ha nem egyeznek meg, akkor a király a fejüket veteti. Legyen úgy, hogy a középső királyfi először felháborodottan (Nehogy már itt az legyen!) 1400 garasra akarja emelni az adót, aztán uralkodói kegyéből leszállítja 350-re. Így a kecske is jóllakik, a káposzta és a küldöttek feje is megmarad. Bár ez utóbbi kettő között csak árnyalatnyi volt a különbség.

            A küldöttség fogadása és a tanácskozás úgy zajlott le, ahogy a középső királyfi eltervezte. Az öreg király ugyan nem volt teljesen elégedett, legkisebb fiát amúgy sem tartotta sokra, de kénytelen-kelletlen, egy utolsó: - Ha nincs ló, jó a szamár is!-felkiáltással átadta a trónt. Egyébként is bazira unta már az uralkodást. A tróntól való lemondása után még harminc évig élt és idejét Füst Milán életművének tanulmányozásával töltötte.

            A középső fiúból remek uralkodó vált, trónra kerülése után nem sokkal elvett egy hercegnőt, hogy szexuális orientációja beszédtéma se legyen és nemzett a hercegnővel három fiút és hat lányt, de a lányok száma és sorsa a kutyát se érdekelte. Mikor bátyja a töménytelen húsfogyasztás és a hideg helyeken való hálás miatti köszvény és reuma miatt kiöregedett a katonaságból, adott neki egy kis grófságot, ahol nyugodalmasan eltölthette hátralévő napjait. Mikor öccsének is menekülnie kellett az északi királyságból, miután sötét üzelmekre derült fény az északi királyság udvarában, ráadásul egy szomszédos királyság is megtámadta őket, neki is adott egy kis vidéki parókiát. A három testvér boldogan élt tovább, amíg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Dziady

1, Nagypapámat felhívták a UPC-től, hogy új csomagot ajánljanak neki. Nagypapa válasza:
- Maguk már el vannak késve, mi már régen a Jupiteren vagyunk!
A upc-s azon nyomban lerakta a telefont.
2, Most, hogy már anyám teljes munkaidős tanár, nagyszüleim kérdezték a fizetéséről, szóba került a pedagógus-béremelés és Hoffmann Rózsa, és hogy ő hogy eltűnt a politikából. Nagyanyám a számára legvalószínűbb okot mondta:
- Lehet, az már nem is él.
3, Amikor anyámék kicsik voltak, nagyanyámék vagy nem találtak karácsonyfát, vagy nem is volt rá pénzük, ezért a közeli erdőben loptak egyet. Elkapta őket a rendőr.
Rendőr: -Mi a neve?
Nagymama: - Mi köze magának ahhoz? Nem mondom meg! Egyébként is, tudja maga, milyen ünnep van? Karácsony! Hát van magának eszi? Van magának szívi? Vinném haza a gyerekeknek a fát és engem állít meg, Engem akar megbírságolni?
A rendőr tovább erősködött, hogy szabálysértés meg büntetést kell fizetni, elkobozza a fát.
Nagymama: -Ha nem akarja, hogy a szeme nélkül menjen haza, akkor most elenged! Nézze, hogy milyen töviskek vannak ezen a fán, direkt úgy állítom az arcába, hogy elvegye a jó szeme világát!
A rendőr elengedte őket a fával.

A legutóbbi lengyel utamon újra vettem egy Tygodnik Powszechny-t. Ez egy lengyel katolikus-társadalmi hetilap, amit Krakkóban adnak ki. Amikor utoljára vettem ilyet, még olyan formátuma volt, mint az Élet és Irodalomnak, de mára már 66 oldalas, színes borítós magazin lett belőle. Maga a fizikai megjelenése is tetszik, és a benne lévő cikkek is. Érdekesek, elfogulatlanok és sokoldalúak, a római katolikus egyház történéseitől, az első sikeres lengyel arcátültetésen keresztül Bill Murray legutóbbi filmjéig sok mindenről szó van benne. Külön örömömre, ebben a számban volt egy Stasiuk-tárca is. :-) Természetesen van benne Krakkóról szóló rovat is, most ebből szemezgetnék:
- Az ulica Piastowska, ahol a krakkói kolim állt, eredetileg a Krakkó északi részét védő erődrendszer egyik belső útvonala volt, amin a katonák tudtak közlekedni az erődök között.
- Krakkónak idén 9,9 millió látogatója volt (többek között én is), akik 315 milliÁRD forintot költöttek el a városban. Csoda, hogy nem fejlődik azt a város, hisz a turisták úgyis eltartják. :-) Olyan mint egy szép nő: nem kell okosnak vagy viccesnek lennie, úgyis udvarolnak neki. :-)
- Krakkóban óriásplakát-kampány kezdődött a szelektív szemétgyűjtés népszerűsítésére. A plakátokon Sherlock Holmes parancsol rá az emberekre, hogy gyűjtsék a fémet, műanyagot, üveget, papírt szelektíven. Másik nagy probléma, hogy a krakkóiak 37%-a rossz konténerbe dobja az adott szemetet (tavaly ez még csak 21% volt), ezért ingyenes infovonalat létesítettek, amit fel lehet hívni, ha bizonytalan vagy, hogy ezt a szemetet melyik konténerbe is kell dobni. :-)
Mateusz Klinowski, kábítószer-fogyasztó és ateista, krakkói lakos lett Wadowice (II. János Pál szülővárosa) polgármestere. A beiktatásra gyalog ment, ezzel is megerősítve, hogy Wigry 3 (Wigry 1-et vagy 2-t még senki sem látott) típusú összecsukható kerékpárja Krakkóban marad. Bemutatta a városháza fiatalokból álló új vezetését is, akik közül senki sem lakik Wadowicében, de mindannyian Klinowski órájára jártak a Jagellón. Klinowski az ő segítségükkel szeretné megtisztítani Wadowicét az összefonódásoktól.

Megjegyzés: 2008 áprilisában már jártam a Tygodnik Powszechny szerkesztőségében. Kerekperecevővel és Tinódival egy plakátot tettünk ki, az akkor tartott krakkói magyar napokról. :-)

W. B. Yeats: Második eljövetel

  Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?

Nagy László fordítása

(Tudom, hogy nem éppen karácsonyi vers és a helyzetet még rontja, hogy a Maffiózókban {The Sopranos} hallottam, de akkor is tetszik ez a vers. Ja, és depressziós sem vagyok vagy különösképpen rossz kedvem sincsen.:-)

Folyami rák disznózsírral

http://armorgames.com/community/thread/9771789/mbff-most-bizarre-food-flavors-2013-edition/page/1

Nehéz a hercegnők élete :-)

A héten volt huszonöt éve a román forradalom kirobbanásának. Életem egyik első emlékei közé tartozik, hogy anyámék Örökösföldön és a főiskolán taglalják az eseményeket. Olyan szavak maradtak meg bennem, mint a secusok és ha abban az időben valaki megkérdezte, hogy kit utálok a legjobban, akkor azt feleltem: Ceausescu-t. A komcsikból átvedlett szocikat azóta sem szeretem, de a 2004-2009 közötti gyurcsányi vészkorszak rámutatott arra, hogy nem is alaptalanul.

Lizzyke betakarja Tysont :-)

Én szeretem a szalonnát, de nem tudom eldönteni, hogy ez gasztronómiai, higiéniai vagy szexuális szempontból visszataszítóbb? Különben is: a szalonnához hagyma is kell!:-)

Przygotowanie do bitwy 1 óra 16 perctől: a legvalószerűtlenebb dolog, amit puskákkal láttam :-)

Jó tanács Márai Hallgatni akartam című művéből

Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni.

Tegnap elmentem moziba, megnéztem a Házmestert. Azt hittem, hogy egy derűs kis francia vígjáték lesz. Nem az volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt érdemes megnézni. Utána felhívtam Rastamouse-t és Klárikut, hogy az Omen koncerten vannak-e, ahová terveztek menni. Egyikük se vette fel, gondoltam elindulok a Romkert felé, hátha addig valamelyikük addig visszahív, hogy mi a helyzet. Gondoltam, legalább sétálok egyet. Sétám során elmentem a Pacsirta utcán a régi Jazz Club előtt, ahol elkezdtem alkoholkarrieremet, sherryk-kel és hasonlóan kemény piákkal. Ha már elsétáltam a Romkertig, megvettem a jegyet a koncertre. Rastamousék nem voltak ott, de sikerült felhívnom őket, mondták, hogy jönnek. A koncert egyébként nem is volt rossz, az a klasszikus bőrkabát-metál volt, régen voltam ilyenen, kifejezetten élveztem. Közben megérkeztek Rastamousék is. Iszogattunk, beszélgettünk, hallgattuk a koncertet. A koncert után elmentünk a Blues-ba, ahol találkoztam a volt dzsungeles váltótársammal. Jó volt látni, jót is beszélgettünk. Nem lehettem nagyon részeg, mert a társalgásunk során minden gond nélkül ki tudtam mondani, hogy: musculus sternocleidomastoideus. Rastamousék olyan egy óra körül hazamentek, én pedig átnéztem a Motorosba egy utolsó sörre. Ahol ott találtam Bohót. Azt hittem, hogy csak ma jön haza. Vele is jól beszélgettem, táncikáltunk is egy kicsit. Olyan negyed hatra értem haza.
Tanulságok:
1. Mik ki nem sülhetnek egy kis sétából?
2. Öreg vagyok én már az ilyenekhez. Sihedernyi koromban csináltam ilyeneket, ráadásul a fülem is kicsit be van dugulva a koncert miatt. :-)

Bartók rádió

Bármennyi operát hallgatok rakásra
Nem teszek szert abszolút hallásra

Megkérdeztem Czarnát, hogy melyik filmet nézzem meg? Ő a Valaki forrón szeretit ajánlotta. Meg is néztem tegnap este. Aranyos kis film volt, 10-ből 6-os, egy megnézést megért. Amin mégis elgondolkoztam, az Marilyn Monroe volt. Gyönyörű arca volt és nőhöz méltó teste (értsd: nem a fitneszfasizmusra felvarrt két szilikoncsöcs) de olyan mértékű boldogtalanság és szomorúság sugárzott belőle, ami kevés emberből. Itt van egy szép nő, akit mindenki meg akar kapni, akiért szinte mindenki verseng, de amikor megkapta, rájön, hogy ezzel a nővel nem lehet családot alapítani, sőt egy rendeset beszélgetni sem. Vagy nagyon magányosnak érezte magát vagy szerelmi lázban égett, persze, hogy ez előbb-utóbb felmorzsolta. Talán a film médiumának első nagy áldozata volt, és vele kezdődött el a nőideál eltorzítása, ami a mai napig tart. Nem értem, miért akar valaki Marilyn Monroe lenni, ha boldog is lehet.

Az még rendben van, hogy drága jó apám és a rzeszówi múzeumigazgató ugyanannyira szeretik a pálinkát (nagyon), ugyanannyit bírnak inni belőle (sokat), ugyanúgy az életük a múzeum, ugyanúgy gondolkodnak mindenről, de amikor a rzeszówi igazgató előhúz két sötétkék díszmappát, amiben a hétfőn aláírandó együttműködési megállapodás magyar és lengyel változatát hozta, amire apám előkap két darab, szinte ugyanolyan sötétkék mappát, hogy ő meg ezeket vette a hétfői ünnepélyes aláírásra, az már tényleg fura. :-)

Drága jó anyámtól tanácsot kért valaki, hogy milyen kiemelkedő női történelmi személyiségről írjon?
Anyám Czinka Pannát ajánlotta neki, de róla viszonylag kevés a forrás, ezért megkérdezett minket.
Apám: Rosa Luxemburg
Én: Báthory Erzsébet

Drága jó apám

Be kéne jönnöd holnap a Múzeumba. 8-tól az osztrák követtel kávézom, gyere fél 10-re. :-)

Kiegészítő kérdés a Czarna-kvízhez II.

Miután Czarna rájött, hogy Huán Sexspartano mennyire is favorizálja a babot, neki adta pankrátorka-nevét, a Guruló Babkonzervet. Ám így ő pankratorka-név nélkül maradt. Segíts Czarnának pankratorka-nevet találni!

a, Grace The Cölöpverő: Grace Kelly, amerikai színésznő után, ezzel szeretné Czarna hangsúlyozni finom nőiességét. A Cölöpverő a kedvenc fogására utal.

b, Bihari Brandy (the traditional spelling): Kedvenc itókája "honosított" változata.

c, Steel Wire: Mindenki előtt közismert Czarna és az acélsodrony viszonya. A név utalás Pamela Anderson 1996-os, Barb Wire című filmjére is. Czarna is ugyanolyan szexi bőrszerkóban fog pankratorkázni, csak persze ő sokkal szexibb, mint Pamela.

Hogy lehet valaki ennyire szép? :-)

Mese LXV.

Olvasási lehetőségek:

I, 1 - 2/a,

II, 1 - 2/b - 3/a

III, 1 - 2/b - 3/b
(Hálás lennék, ha megjegyzésben odaírnátok, melyik a kedvenc változatotok a három közül? :-)

1,

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony. Értelmes volt, kedves, vicces és… csúnya. A csúnyasága miatt szülei folyton aggódtak, hogy hogyan is fogják férjhez adni egyetlen lányukat. Ebben a nagy aggodalmukban eléggé meg is utálták szegény teremtést. Folyamatosan szidták és csepülték, mondvacsinált indokokkal leteremtették. Az udvaroncok és udvarhölgyek királyi sarj lévén nem vették a bátorságot, hogy nyíltan egy rossz szót is szóljanak a királykisasszonyra, ám valahányszor áthaladt a palota termein, összesúgtak a háta mögött: - Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba’ sincsen! Volt neki egy öccse is, aki viszont daliásan jóképű volt, és akit mindenki szeretett. A királykisasszony megunva a folyamatos megaláztatást, egy éjszaka álruhát öltött és elszökött a palotából.

            Ahogy ment-mendegélt, egy tisztáson egy nagydarab embert pillantott meg, bőrkötényben. A nagydarab férfi egy farönkön ült és keservesen sírt. A hercegnőnek megesett rajta a szíve, odament hozzá és megkérdezte:

- Hát te meg miért itatod az egereket, jóember?

- Én voltam hét ország legjobb böllére, de ma elcsaptak, mert kiderült, hogy vegetáriánus vagyok. Most miből tartsam el a családomat?

- Gyere velem, jóember! Azért keltem útra, hogy megtaláljam, miért is érdemes élnem. Ha azt esetleg nem is sikerül megtalálnom, de hátha találunk neked valami mesterséget. Addig is, felfogadlak testőrömmé!

Hát ilyen ábrázattal az erényedre biztos nem kell vigyázni – gondolta magában a böllér, de mivel nem volt semmi veszítenivalója, a rangrejtett hercegnővel tartott.

            Ahogy mentek-mendegéltek, egy fa mögül egy köpönyeges alak pattant elő, késsel a kezében:

- Pénzt vagy élet… - még a mondat végére sem ért, amikor a böllér kicsavarta a kezéből a kést.

- Áú, ez fájt, te barom! Dobni kellett volna inkább azt a kést, nem hadonászni vele! – mondta az útonálló, csuklóját dörzsölgetve. – Tudjátok meg, hogy én vagyok a Nagy Fernando, a Kések Királya. Sajnos el kellett mennem a cirkuszomtól, mert az egyik késem kioltotta az erőművész életét!

- Baleset volt? – kérdezte a hercegnő jóhiszeműen.

- Dehogy is – felelte a volt cirkuszos, szakmai önérzetében teljesen megsértve. – A Nagy Fernando sosem hibázik! Az az atlétás, bajszos bájgúnár az én Doloresem körül legyeskedett, ezért megízlelte a gyomra a pengémet! Azóta menekülök a törvény elől.

A hercegnő úgy gondolta, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, ezért azt mondta:

- Gyere velünk! Hátha találunk egy olyan helyet, ahol te is elrejtőzhetsz.

A késdobáló már igen unta az egyedüllétet és egy olyan böszme nagy emberrel is nagyobb biztonságban érezte magát, mint a böllér, ezért ráállt a dologra.

            Ahogy mentek-mendegéltek, az út szélén megláttak egy fehér ruhás alakot, aki megtévesztésig hasonlított egy régen halott pápára. Csak az volt a furcsa benne, hogy úgy tűnt, mintha két dimenziós lenne és egy könyv vagy képregény egyik lapjáról lépett volna le.

- Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a késdobáló.

- Mi a fasz lennék? Egy képregény-figura. Pár bepipázott indián sámán szórakozásból levarázsolt egy képregény lapjairól. És most persze a kurva istennek sem tudom, hogy mi a picsát csináljak?

- Pápához képest elég szabad szájú vagy. – állapította meg a hercegnő. – Nem próbáltad megkérni az indián sámánokat, hogy varázsoljanak vissza?

- Hát ilyen gyökérnek nézek én ki? Mondtam nekik, de azok a rézbőrű tetvek egy tüt (sic!) nem tettek keresztbe. – válaszolta a képregényhős.

- Hátha szép szóval többre megyünk, vezess el hozzájuk! – adta ki a parancsot a hercegnő.

- Felőlem, de csak az időtöket basszátok el! – felelte a papírpápa.

            Hamarosan oda is értek a három indián sámán tipijéhez. Már a belépésükkor látták, hogy a három sámánnak igen virágos kedve van. Konkrétan csont vízen voltak.

- Mit akar itt Betty, a csúnya lány, Shrek, ez a Sunyi Rókaképű és a Pápa? – kérdezte egyikük, és erre mind a hárman röhögő görcsöt kaptak.

A hercegnő előadta, hogy mit szeretnének.

- Nagyon szépek az óhajaitok, de mi nem tudunk rajtatok segíteni. A Pápát is csak véletlenül tudtuk levarázsolni a képregény lapjairól. De ha már eddig eljöttetek, és te csúnya ámde igen kedves lány ilyen szépen kértél segítséget, ráadásul Pápa sem káromkodott, mióta itt vagytok, ezért adok egy jó tanácsot: van itt a közelben egy nagy varázsló, KoBald. Ő biztos tud segíteni a bajaitokon.

A hercegnő nagyon szépen megköszönte a jó tanácsot és tovább indultak.

Hamarosan el is érkeztek KoBald palotájához. Nagy szomorúságban találták a Nagy Varázslót.

- Mi nyomja a lelked, Nagy Varázsló? – kérdezte a hercegnő.

- Búskomor vagyok, mert a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellopta a csodatévő klumpámat. Ám ti mi járatban vagytok erre vándorok? – felelte KoBald.

A hercegnő előadta, hogy mit is szeretnének.

- Ha visszaszerzitek nekem a klumpát, segítek a bajaitokon! – mondta a Nagy Varázsló.

A hercegnő a többiek nevében is ráállt az alkura és elindultak a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellen.

2/a.

            Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette. A böllér hamarosan a kiszáradás következtében meg is halt.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az holtan esett össze.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből mustárgázt lehelt a papírpápára, aki pár percen belül meg is halt.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni a G.H.E-t.

- Az ide vajmi kevés – mondta a szörny és egy injekcióval szíven dobta a hercegnőt, aki azonnal szörnyet halt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2/b.

 Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az ájultan terült el.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből Horváth Ágnes-beszédek szóltak, amiket még egy ennyire fiktív alak sem bírhat ép ésszel, ezért a papírpápa hamarosan már nem tudott egyebet csinálni, mint a fal felé fordult és vinnyogott.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni  a G.H.E-t.

Ahogy a királykisasszony egyre közelebb jött, a szörny annyira belefeledkezett a csúnyaságába, hogy a hercegnőnek sikerült megölelnie. Olyan mértékű szeretet áradt a királykisasszonyból, amit a G.H.E. nem bírt és holtan esett össze.

Megvárták, míg a késdobáló és a papírpápa magához tér és a böllér kifossa magát, magukhoz vették a klumpát és indultak vissza a Nagy Varázsló palotájába.

3/a,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! – vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegnő másnap útra is kelt. Nagyon megszerette a munkáját és a kisördögöket is. Életével elégedetten érte a halál idős korában.

KoBald pedig, mikor megunta a varázslóskodást, megszökött egy brazil táncosnővel.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

3/b,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! –vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegkisasszony az éjszaka közepén felkelt, hogy igyon egy pohár vizet. Visszaúton a szobájába belebotlott a Varázslóba, aki éppen az illemhelyről jött ki. Mivel egyikük sem akart még visszafeküdni, szóba elegyedtek. Észre sem vették, hogy rájuk virradt. KoBald-nak csak most tűnt fel, hogy a hercegnő egyáltalán nem csúnya, sőt! olyan belső szépség sugárzik belőle, mint még senkiből, akivel eddig találkozott. Hiába na, a szépség a legnagyobb és legtünékenyebb csapda, amibe egy férfi beleeshet. A hercegnő és a varázsló még folytatták a beszélgetést egy pár évtizedig, közben összeházasodtak, gyerekeik lettek, a hercegnőnek megtetszettek a piros flanelingek, ezért kitanulta a favágóskodást is, és néha eltűnt egy pár hónapra a rengetegbe, hogy aztán visszatérve újra felvehessék a beszélgetés fonalát.

KoBald halálos ágyán fejeződött be közös párbeszédük, e szavakkal:

- Azt még sohasem kérdeztem meg, hogy mire kellett a varázsklumpa, ha nem használtad sohasem a varázserejét? – kérdezte a hercegnő.

- Egy Tündér egyszer azt mondta nekem: akkor válik valaki teljes értékű egészségügyi dolgozóvá, ha klumpát visel. Ezek után hogy lehetne az Egészségügy szimbólumát az Egészségtelenségügynél hagyni?

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Vásárosnaményban, egy ünnepségen külön kiemelték, hogy a friss Megyei Prima-díjas apám első hivatalos útja Naményba vezetett. Mintha az Öreg lenne a Pápa. :-)

Biztosan volt a pénteki magyar-finnen egy olyan szurkolói kemény mag, akik azt skandálták:
-Abcúg halszagú atyafiak!
-Vissza a sumer-magyar nyelvrokonságot!
Biztosan fekete pólót viseltek, amin az állt: Jézus pártus herceg volt!

Nomen est omen

-Hogy sikerült a kiállítás?
-Jól. Csak két képet vettek le.
-Miért?
-Az egyiken közösülés volt, a másikon pedig látszott az aktmodell herezacskója.
-Egyébként mi is a kiállítás címe?
-Tabu.

BGYTKF

1,Drága jó anyám mesélte, hogy találkozott most egy volt főiskolai tanárával, későbbi főnökével, G-vel. Ő mesélte, hogy volt anyáméknak egy másik tanáruk, aki utálta a sportolókat. G. is sportolt, amit a másik tanár így kommentált.
-Tudom, G-m, hogy fiatalabb korodban sportoltál, de ennek ellenére tudd, hogy tisztellek, becsüllek.
Hiába, az még nem a fitneszfasizmus kora volt. :-)

2, Apámnak és anyámnak volt egy közös tanára, akinél anyám egyszer vizsgázott, és annyira izgult, hogy e helyett véletlenül ö-t mondott. Erre a professzor:
-Erzsikém, ha Önnek úgy könnyebb, nyugodtan beszélhet szegedi ö-ző tájszólásban.
Ez a tanár feleltette apámat másfél órákig, mert szerette, hogy az Öreg mindent tudott, végre volt valaki, akivel el tudott rendesen beszélgetni. Az Öreg mesélte, hogy még az államvizsgáján is keresztkérdéseket tett fel, a legnagyobb jóindulattal persze. Olyanokat kérdezett például, hogy mi volt a különbség a tiszti és a tisztviselői rozetta között? A professzor egyébként horthysta katonatiszt volt, abból is az elméleti. Szabályzatíró volt. :-)

-Mit kötöttél?
-Sapkának indult, de...
-De hamutartó lett belőle.

Ha már kötés:http://magazine.good.is/articles/prisoners-transform-through-knitting-behind-bars

Az idei év termése (ezeket a könyveket vettem/kaptam 2014-ben)

Szerelmi vallomás 2014

Addig tekernélek, ameddig a videóm a Sátántangó-kazettámat. ;)

Nórika néni ismerősei

Saját magam: 1 fő 2,7%
Ismerem: 10 fő 27,02 %
Ismerem, de nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja, ki van Nórika néni mögött: 1 fő 2,7%
Láttam élőben, és már telefonon is beszéltünk: 1 fő 2,7 %
Láttam már élőben, de előszóban egy szót sem beszéltünk még, be se mutattak minket egymásnak: 3 fő 8,1%
Még csak nem is láttam élőben: 20 fő 54,05%
Kitalált személy: 1 fő 2,7%

Montyka már három éve meghalt, de még mindig úgy dobom bele a szemetesbe a csontot, hogy ne tudja kiszedni.

Mese LXIV.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Úgy hívták, hogy Heather. Takaros kis teremtés volt, ő tudott a legnagyobbat büfögni, meg tudott hajlítani egy acélsodronyt a mellkasán és neki volt a legszebb disznóólja a környéken. Egy kis faluban élt, Mordoron túl, ahol a kurta farkú kismalac túr. De tövig. Gyakran kuruckodott Dongó Pistával, aki traktortechnikusnak tanult hajdanában, így igen művelt embernek számított a faluban, még ha a stúdiumokat nem is fejezte be. Ám egy napon Heathernek elege lett az ottani életből, ezért felkerekedett szerencsét próbálni.
Ahogy ment-mendegélt, belefutott egy lingvicista tüntetésbe. Tisztességben megőszült férfiak és hölgyek olyan jelszavakat skandáltak, hogy: Kurtavasat a be- és a le- igekötő indokolatlan használatáért! Vesszenek a germanizmusok! Halál a szentháromság-tagadókra! Ez utóbbi jelszó egy régebbi tüntetésen égett a demonstrálók agyába.
Estére egy fogadóba ért Heather. A sok borissza zsivány között felfedezett egy emberi arcot, oda is lépett az asztalához, és bemutatkozott:
- Köszöntelek, dalia! Az én nevem Heather, elindultam országot-világot látni. Leülhetek hozzád?
- Természetesen szépséges kisasszony. Az én nevem Gerely, és én is kóborlok, hogy megtaláljam életem célját.
- Nem vagyok én kisasszony, csak egy egyszerű lány , vitéz Gerely. Neved s híred már messzire megelőzött. Te vagy az, aki használati útmutatóból össze tud rakni egy IKEA-bútort. Erre csak igen kevesen képesek. Velem tartanál az utamon, vitéz Gerely?
- Szívesen elkísérlek, szépséges hölgy! – válaszolta a dalia. Ebből is kitűnik, hogy a jó szándék és a segítőkészség élő szobra volt.
Másnap folytatták vándorlásukat. Útközben a zenei élet két olyan csillagával találkoztak, mint Busa Pista és Fásy Ádám. Heather mind a kettőjüktől kért egy autogramot a mellére. Fásy Ádámtól a bal mellére kérte, mert az ő munkásságát jobban szerette.
Estére egy fogadóba értek. Az egyik asztalnál láttak egy igen értelmes tekintetű lovagot, akinek felettébb jóképű, ám igencsak ostoba tekintetű fegyverhordozója volt. Oda is léptek hozzájuk, bemutatkoztak és engedélyt kértek, hogy leülhessenek az asztalukhoz.
- Természetesen leülhettek szépséges kisasszony és vitéz lovag. Az én nevem Nyíl, az Értelmesképű lovag, ő pedig itt hű fegyverhordozóm, Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans). – felelte a nemes lelkű dalia.
Az este további része nagyon jó hangulatban telt, bőven folyt a bor és sok vidám adomát elmeséltek egymásnak. Heathernek nagyon megtetszett az Értelmesképű lovag, ám ő elég hamar nyugovóra tért, ezért ha nincs ló, jó a szamár is-alapon elkezdte énekelni Csacsiszabinak, a Fessnek (epitheton ornans). – Come on baby, shake your moneymaker! Utána pedig Erzsébet-utalványokat dugdosott a fegyverhordozó gatyájába.
Másnap reggel Csacsiszabi igencsak szomorú volt, mert a gazdájának sürgősen útra kellett kelnie, és nem találván hű fegyverhordozóját, a Fess (epitheton ornans) nélkül indult el. Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) ugyanis egy szolgálóleánnyal töltötte az éjszakát, ahelyett, hogy gazdája álmát vigyázta volna.
Gerely és Heather maguk mellé vették Csacsiszabit, a Fesst (epitheton ornans) és így már négyen folytatták vándorlásukat. Útközben elhaladtak egy lepukkant, zöld épület mellett.
- Innen irányítják az egész Birodalmat - mondta Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans), ám köztudomású volt, hogy ő mindig szamárságokat beszél, ezért nem hittek neki. Pedig most az egyszer tényleg igazat mondott.
Estére egy fogadóba értek. Az egyik asztalnál megláttak egy huncut szemű, apró, kopasz legényt. Egyből szimpatikus lett nekik. Oda is léptek hozzá, bemutatkoztak és engedélyt kértek, hogy leülhessenek hozzá.
- Természetesen leülhettek vitéz daliák és szépséges kisasszony. Az én nevem Huán Eszpártánó. Udvari bolond voltam, csak kirúgtak. – felelte a legény.
- Miért rúgnak ki egy Udvari bolondot? – kérdezte Gerely.
- Túlságosan rendszerkritikus voltam. – felelte a Bolond.
Másnap a Birodalom fővárosába értek. Kiderült, hogy a város legszebb palotáját megszállta a gonosz Bürokrácia, és onnan tartja rettegésben a Birodalom alattvalóit. Megölte a régi királyt is, és fogságban tartja fiát is, a trónörököst. Magas jutalomban részesül az, aki legyőzi a gonosz Bürokráciát. A négy barát (mert a mesékben elég valakivel együtt vándorolnod pár napot, máris spanok leszek) ezt hallván úgy döntött, hogy egy élete-egy halála, ők bizony megpróbálják kiszabadítani a trónörököst.
El is mentek a palotához. Már a kapuval is meggyűlt a bajuk, mert Gerely sehogy sem tudta a nála lévő szerszámokkal szétszerelni a zárat.
- Ide biztos valami varázsszó kell, hogy kinyíljon. – mondta az ezermester dalia, miközben a fejét vakargatta. Erre Heather próba-szerencse alapon kimondta az egyetlen varázsszót, amit ismert:
- Odabasszak?
Erre a kapu magától kinyílt.
A palota hetedik termében rá is akadtak a gonosz Bürokráciára. Rettenetesen csúf jószág volt.
- Mit akarnak? – förmedt rájuk.
- Jöttünk kiszabadítani a trónörököst. – felelte Heather.
- Töltsék ki először a 128/b, majd a 187. és 98. számú nyomtatványt.
- A nyomtatványról jut eszembe, van egy ismerősöm, aki … - és ezzel a Bolond belefogott az egyik 40 perces monológjába a sok közül, amivel elterelte a gonosz Bürokrácia figyelmét. Ekkor Heather odaadta Gerelynek a gumipókokat, amivel általában a kerékpárját kötözte fel a távolsági busz tetejére. Gerely összekötötte a gumipókokkal a figyelmetlen Bürokrácia lábait. Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) csak bambán bámult. Mikor Gerely megvolt a gonosz Bürokrácia lábainak összekötözésével, Heather odaszólt a szörnynek:
- Hé te Bürokrácia, nem igazán szeretjük a te fajtádat errefelé.
Mikor a szörny Heather felé fordult, felbukott és elterült a földön. Ekkor Heather a magatehetetlen szörnyhöz ment és egy jól irányzott büfögéssel szó szerint kibüfögte a gonosz Bürokráciát a bőréből, aki azonnal szörnyet halt. Hamarosan az egyik eldugott szobában megtalálták az elrabolt trónörököst is, akiről kiderült, hogy maga Nyíl az. Apja halálhíre miatt kellett elhagynia olyan gyorsan a fogadót, és a Birodalom fővárosába sietnie, ahol sajnos hamarosan a gonosz Bürokrácia fogságába került, ahogyan már előtte számos vezetővel is megtörtént. Mikor felelősségre vonták Csacsiszabit, a Fesst (epitheton ornans), hogy miért nem mondta előbb, hogy a trónörökös Nyíl, ő csak ennyit válaszolt.
- Senki nem kérdezte.
Nyíl ekkor így szólt:
- Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) már régóta hűséges fegyverhordozóm, őt már tudom, hogyan fogom megjutalmazni. De nektek lehet egy-egy kívánságotok, amit ha tudok, teljesítek.
- Felséges hercegem! Én szeretnék a szolgálatodba állni! –felelte Gerely.
- Rendben, vitéz Gerely. Megteszlek egyik seregem vezérévé.
- Felséges hercegem! Én szeretnék újra Udvari Bolond lenni! –felelte Juán.
- Rendben, derék Juán Eszpártánó! Udvarom első számú Bolondja leszel, és kimondhatod, amit gondolsz. Egy jó uralkodónak mindig hallgatnia kell a kritikákra.
- Felséges hercegem! Én a testedet akarom! – felelte Heather.
- Rendben, szexi Heather! Megkapod. – kacsintott egyet herceg, majd mind a ketten elvonultak a palota legszebb hálótermébe, amelynek ablakait és ajtóit faragások díszítették. Olyan tizennégy óra múltán újra elő is kerültek.
- Halljátok szavam! Lady Heather és én összeházasodunk. Elhagyván a régi, lepukkant, zöld irodaépületet, ahonnan apám irányította a Birodalmat, székhelyünket ebbe a palotába tesszük át, amit ezentúl Lady Heather Harci Csarnokának fognak hívni.
Hamarosan meg is tartották az esküvőt. Mikor Lady Heather kijött esküvői ruhájában - amely jócskán kimerítette a blaszfémia fogalmát - leszállt a vállára Odin két hollója. De amikor látták, hogy itt mindig ez volt, tovább is repültek.
Nyíl és Lady Heather boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Néha azért fejbe rúgták egymást.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Drága jó anyám már addig ment a zenehallgatással, hogy megkért, írjak ki neki Bob Marley-t. :-)

Két könyvet kaptam eddig születésnapomra: Vinnie Jones-tól a Megindító meccs voltot és egy Marvel-képregényt II. János Pál életéről. Ebből látszik, hogy a barátaim jobban tudják, hogy mi kell nekem, mint én magam, hisz egyik sem volt a kívánságlistámon, de mind a kettőnek örülök. :-)

Két személyes tüntetés

Az egyik legjobb barátom holnap Varsóban fog tüntetni az internet adó ellen. Másodmagával. :-) Egy olyan tüntetésre én is elmennék, de felmerültek bennem kérdések a rendezvénnyel kapcsolatban. :-)

Kérdéseim:

Két emberre kell-e bejelentési kötelezettség?
Visznek-e a tüntetők zászlót? Csak egy nemzeti színűt vagy a másiknál lehetne-e egy Árpád-sávos?
Eléneklik-e a Himnuszt, Szózatot, Székely himnuszt esetleg az Internacionálét?
Mind a ketten beszédet tartanak-e vagy csak az egyikük?
Lesz-e hangosítás?
Fognak-e ordibálni, skandálni? Ha igen, mit?
Lesz-e náluk transzparens jelszavakkal? (Figyelem! "A jövőnket elvehetitek, a HD pornót nem adjuk!"-feliratot már ellőtték Pesten!)
Átadnak-e petíciót a nagykövetségnek?
Legalább egy régi tamagochi-t vagy Tetris-t hozzávágnak-e az épülethez?
Odaláncolják-e a résztvevők magukat valamihez?
Éhség sztrájkolnak-e, mint a Böszme Néró?
Kiköltöznek-e egy két személyes sátorba a nagykövetség elé?
Elfedik-e sállal az arcukat?
Vajon mind a ketten ugyanazt az álláspontot képviselik vagy eltérően gondolkodnak a dolgokról?
Remélem, válaszokat is kapok ezekre a húsba vágó kérdésekre hamarosan! :-)

Van egy ír sorozat, a Father Ted. Egy pici szigeten játszódik, ahol egy paplakban 3 pap és egy házvezetőnő lakik. Tényleg nagyon vicces, ajánlom mindenkinek. Van egy olyan rész benne, hogy Ted-et és paptársát, Dougal-t, kirendeli a püspök, hogy a sziget mozija előtt tiltakozzanak egy, a püspök szerint szentségtörő film, a Passion of St. Tibulus ellen. A tiltakozás olyan "sikeres" lesz, hogy még Gdańsk-ból is elmennek megnézni a filmet. :-)

Infoultras

Tévedés ne essék, egyet értek az internetadó elleni tüntetéssel, sőt, azzal, hogy az emberek kifejezzék tetszésüket valami mellett vagy valamivel szemben. Remélem, sokáig kitartanak, elérnek valamit és az internetnél fontosabb témákban is hallatják a hangjukat, és a demokrácia más területein is elérnek eredményeket.
Másrészt: a tüntetés főszervezője egy többgenerációs szoci politikus és nekem egy szoci politikus sohasem lehet demokrata. Eddig nem is láttam erre ellenpéldát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyat viszont már láttam, aki a Fidesz jelöltjénél jóval demokratikusabb volt, de az sem a jó jelölt volt, hanem a kisebbik rossz. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy mindig felmerül bennem a kérdés, hogy hol voltak ezek az emberek 2006-ban, amikor a demokrácia szerintem még ennél is nagyobb bajban volt? Persze ezek csak az én érzéseim, gondolataim, véleményem. Valószínűleg sok mindenben nincsen igazam, de annyira még demokráciában élünk, hogy azt gondolhatok, amit akarok, még ha nem is mondhatom ki azt, amit gondolok.

De evezzünk vidámabb vizekre! :-) Két dolog ihlette ezt a posztot: az egyik Grafit egyik rajza: http://index.hu/napirajz/2014/10/24/kik_ezek/ a másik pedig a tüntetők azon csoportja, akik monitorokat dobáltak a Fidesz-székházra. Elképzeltem egy szurkolói kemény magot, akik az informatika világában vannak otthon. Lehetne a nevük Infohools vagy Infoultras, IT Crew, Internet Firm, The Geeks. A zászlójuk lehetne egy ultra, aki monitort dob egy másikra, két keresztbe tett klaviatúra felett egy monitor. Szurkolói drapériáikon a feliratok lehetnének bináris kódokkal, szerepelhetne rajta a Free Wi-fi!, a szurkolói pólókon különféle programozási nyelveken lennének a feliratok, a tagok többek között nyomtatott áramköröket és az első számítógépük képét tetováltatnák magukra. Népszerű drog lenne a csoportban az LSD. Szurkolói rigmusaik lennének a: Buzi Bill Gates! Utálunk szar Explorer! Steve Jobbs a legnagyobb király! Ria-ria-Memória! Aki nem ugrál, az hotspot-ot használ, hej-hej! Egyszerűen iwiw-esek vagytok! Hej-Hej! Természetesen gyakorta hajtanának végre hacker-támadásokat, bökdösnék ellenfeleiket a Facebook-on, trollkodnának más szurkolói oldalakon. Természetesen a legfontosabb összecsapás itt is a huśtawka lenne: öten öt ellen, de nemcsak ökölharcban kéne egymást legyűrni, hanem League of Legends-ben is. Ha van még ötletetek, írjátok meg! :-) És hogy milyen egy infoultra? Kb ilyen: http://index.hu/napirajz/2014/10/27/alku/

Megosztanék egy fontos állampolgári kezdeményezést is: https://www.facebook.com/pages/1-Milli%C3%B3an-Az%C3%A9rt-Hogy-Dobd-A-Sz%C3%A1mtech-Hullad%C3%A9kod-Egy-Fidesz-Sz%C3%A9kh%C3%A1zhoz/728209673893710?fref=ts

Divatdiktátorok

Minden ember foglalkozik valamennyire a külsejével, nem lehet ez másképp a diktátorok esetében sem.
Gyurcsánynak például fodrásza van, vagy Klára asszony vágja otthon ezt a papos frizurát?
Szálasi vajon milyen hajfixálót használt?
Vajon Hitler haj- és bajuszviselete divatot teremtett a 30-as évek Németországában? Van olyan ember, akinek ez jó állt, Adolfot is beleértve?:-)
Ha már bajusz: Lukaszenko bajszában benne van az egész szocializmus.
Ha már arcszőrzet: Ferenc József, Vilmos császár és Ho Shi Minh. Na, ők tuti, hogy trendet teremtettek.
Mao Ce-tung a szürke munkászubbonyában és az áramvonalas frizurájával?
Vajon Kadhafi ondoláltatott és melyik volt a kedvenc napszemüveg-márkája?
Sztálinnak és Ceausescu-nak, mint volt cipészsegédeknek fontos volt, hogy milyen lábbelit hordanak? Abból a cipőből többet adtak el, amivel Hruscsov verte az asztalt az ENSZ-ben?
Ha már lábbeli: Fidel Castro most már csak amerikai tornacipőket hord, mert a csizmát nem bírja a lába. Persze a márkajelzést gondosan leragasztják. Vajon neki és Che-nek, egy ügyvédnek és egy orvosnak miért volt fontos, hogy egyenruhában járjanak, és úgy nézzenek, ki, mint a szőrös vademberek, akik most jöttek a dzsungelből? Vajon hányszor mondták a fotósnak: még egyszer, mert nem szivarozom épp, vagy nem látható a képen a géppisztolyom?
És miért szeret minden diktátor egyenruhában parádézni?
Rákosi és Mussolini a kopaszságot vajon férfiasnak tekintette-e?
Khomeini ajatollah vajon gondolkozott azon reggelente: Ma melyik kendőmet is vegyem fel?
Kim Dzsongil és Jaruzelski: akinek ennyi hatalom van a kezében, az bármilyen szemüveget felvehet. Tisztára, mint Brick Top a Snatch-ből.
Kim Dzsongil vajon néha tarajba állította a felnyírt haját és Sex Pistols-t énekelt?
Vajon Kádárnak öltönyei tudatosan a dolgozó néphez való tartozást fejezték ki?
Brezsnyev kevésbé érezte magát fessnek, mert a Hős város és a Hős anya kitüntetést nem tűzhette a saját mellére?
Gorbacsovot vajon zavarta az anyajegye?
Ha már divat, akkor nők: mennyi pénz mehetett el Evita ruháira és Imelda Marcos több mint 3000 cipőjére?
Kíváncsi lennék a diktátorok borbélyainak visszaemlékezéseire is.
Végezetül álljon itt egy idézet a Tanúból: "Spongya rá! Ne mondjon semmit. Mi úgyis tudunk mindent. (...) Ezt a zakót például 1938-ban varrták. Angol szövet, 85%-os gyapjú. (...) A válla egy kicsit túl van tömve, de a reverje jó." (Házi Árpád, akiről Virág elvtársat mintázták, eredetileg szabó volt.)

Who's missing?

Ma, több év után megint használtam azt a szót, hogy: kurdę. Van ebben a szóban valami otthonlevés a lengyel nyelvben és nosztalgia is. Előhozza azt a képet, hogy leszállok az osiemkáról a Plac Wszystkich Świętychen és megcsap a szél. Meg a kebab-szag.

Drága jó anyám annyira letört az önkormányzati választások eredménye miatt, hogy most már nem néz tévét, inkább zenét hallgat. Kárpátiát, Leonard Cohen-t és Cesaria Evorát. Mi ez, ha nem multikulturalizmus? :-)

Könyvespolc 4.

Bárhol laktam eddig, szükségét éreztem, hogy legalább egy polcnyi könyv legyen a szobámban. Ez általában 30-40 körüli könyvet jelentett, a kedvenceimet, és amiket a közeli jövőben el akartam olvasni. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha csak egy könyvespolcom lenne, mit raknék fel rá. Végül is 50 könyv lett belőle. Maradhat? :-)

Paul Auster: New York-trilógia
Igazából minden Auster zseniális, de valahogy úgy érzem, hogy ha Auster, akkor New York-trilógia. Ez volt az a könyve, amivel ismert lett és szerintem a legjelentősebb alkotása is.

Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején
Annyira elvarázsol ez a könyv, hogy már háromszor olvastam, de még mindig nem tudom megjegyezni, hogy hívják a három főszereplőt. :-)

Álvaro Mutis: Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai I-II.
Márquez haverjának kisregényei az Árbocmesterről, aki bejárja mind a hat világot, nekibuzdulva belekezd vállalkozásokba, amik nem sikerülnek, közben pedig csodálatos Nők szerelmét nyeri el. Bár a történetek sohasem érnek jó véget, nagyon jó hangulata van a könyveknek és bár minden pusztulásra van ítéltetve, Maqroll folyamatos újrakezdése mély életszeretetről tanúskodik.

Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció
Egy nagyon jól megírt könyv a mai civilizációról, ahol csak a látvány és a szórakozás számít. Kötelező darab mindenkinek!

Julio Cortázar: Sántaiskola
Erre a könyvre vadásztam a legtöbb ideig. Czarnától kaptam meg valamelyik születésnapomra. Posztmodern, formabontó és mégis nagyon szórakoztató.

Neil Gaiman: Anansi boys
A harmadik zseni. Minden Gaiman-t érdemes elolvasni, nekem az Anansi teljesen szubjektív okok miatt a kedvencem: olyan fajta játékosság és humor van benne, amit a legjobban szeretek.

James Joyce: Ulysses
Tudom, hogy elég sznob dolog kitenni a könyvespolcra az Ulysses-t, de engem tényleg szórakoztatott.

Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései
Kamaszkorom egyik kedvenc regénye.

Robert Merle: Utolsó nyár Primerollban
Merle az egyik kedvenc íróm és ez az egyetlen magyarul megjelent műve, amit még nem olvastam.

Eric-Emmanuel Scmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Egy nagyon könnyed kisregény nagyon komoly dolgokról.

Boris Vian: Tajtékos napok
Bár ezt a Viant tudom a legnehezebben olvasni, mégis ezt tenném ki, talán mert kötődik Kerekperecevővel való kapcsolatomhoz.

Martin Walser: Szökőkút
Egy remek regény a gyermekkorról a hitleri Németország idején, olyan briliáns mondatokkal, mint: "Az ilyen bezzeg él, Schiller meg halott!"

Erlend Loe: Doppler, az utak királya
Vicces és antiszociális. Nem ilyen vagyok kicsit én is? :-)

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kilépett az ajtón és eltűnt
Az egyik legszórakoztatóbb regény a 20. századról, amit valaha olvastam.

Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Egy varázslatokkal teli kis észt falu novemberi regéje.

Jaume Cabré: A Pamano zúgása
A legtökéletesebb könyv, amit valaha olvastam.

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Baricco a legtömörebb szépirodalom, kiváncsian várom, mit hoz ez a könyv?

Umberto Eco: Bábeli beszélgetés - Minimálnapló
Eco egy nagy bohóc is. Ebből a könyvből ez ki is derül.

Javier Zanetti: A kapitány.
A Kapitány életrajzának ott a helye a polcomon. Egy valódi példakép.

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Az ID és a Szuperego harcának legjobb irodalmi ábrázolása sok tánccal és humorral. Férfiirodalom.

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Hrabal könyvei gyöngyök a mélyben, nekem az Őfelsége a személyes kedvencem. Ez is teljesen szubjektív választás, nem jobb és nem rosszabb az életmű más darabjainál.

Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Ahogy a címe is mutatja, ez az egyik legmulatságosabb Kundera, talán ezért is szeretem ezt a legjobban.

Patrik Ouředník: Europeána
A 20. század történetének egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb összefoglalása.

Paweł Huelle: Mercedes-Benz
Egy Hrabal-tribute vezetésről, nőkről, motorokról, Gdańskról. Minden mazsolának ajánlott.

Witold Gombrowicz: Ferdydurke
Egy harmincéves fickó nem tudja, mihez kezdjen az életével, nem érzi magát elég felnőttnek. Ismerős, nem? ?:-)

Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Az egyik legpimaszabb könyv, amit valaha olvastam.

Sławomir Mrożek: Hazatérésem naplója
Mrożek, Krakkó. Kell ennél több?

Andrzej Stasiuk: Útban Badadagba
A melankolikus Kelet-Közép Európa beutazása széltében hosszában. A stasiuk-i életmű eddigi csúcsa.

Olga Tokarczuk: Bieguni
Tokarczuk az egyik legjobb lengyel író, akit eddig olvastam. De biztos, hogy a leggyönyörűbb szemű. Kíváncsian várom ezt a regényét, amiért Nike-t is kapott.

Aszlányi Károly: Kalandos vakáció
Vannak olyan regények, amik az embert az élete végéig elkísérik. Ez az ifjúsági regény is az. Már számtalanszor olvastam, de még mindig szétröhögöm magam rajta.

Bayer Zsolt: Tündértemető
Remek novellák, utazások, érzékeny tájleírások.

Békés Pál: Bélyeggyűjtemény
Nevettető és elgondolkoztató kurta kis történetek.

Borbély Szilárd: Halotti pompa
Borbély Szilárd tanított is engem, egy helyen is születtünk, még mindig nagyon sajnálom, hogy meghalt. Neki még azt is meg tudtam bocsájtani, hogy liberális volt. :-) Ez a kötete is elég megrázó.

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat
Bár már egyre jobban szeretem azokat a könyveket, amiknek története is van, azért időről-időre egy kis posztmodern még rám fér. Már csak az olvasási módok váltogatása miatt is.

Faludy György: Villon-átköltések
Kamaszkoromtól elkísért ez a kötet is. Gyurka bácsi mindig is a kedvenc embereim és költőim közé tartozott is tartozik, a Ballada a Senki fiáról-érzés pedig valószínűleg kicsit mindig bennem lesz.

Fehér Béla: Alszik a doki Betlehemben
Vitriolosan vicces regény a rendszerváltásról.

Garaczi László: Mintha élnél
Kallódó értelmiségi-palánták gyönyörű mondatai. Ezek aztán viccelnek.

Háy János: Xanadu, Völgyhíd
Háy Jánosnak a prózája is legalább olyan szép, mint a könyvei borítói.

Kiss Gy. Csaba: Ariadné avagy bolyongások könyve
Remek útleírások. Baedeker Európához.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Esti Kornél én vagyok.

Orbán János Dénes: Tragédiák és cipők
Az egyik legjobb és legpimaszabb fiatal író.

Pintér Béla: Drámák
Pintér Béla darabjaiból szinte mindent megtudhatunk magunkról és a világról körülöttünk.

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban
A rejtői életmű egyik csúcspontja. Rejtőt pedig már csak a mentális egészségünk miatt is olvasni kell! :-)

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Két-három évente elolvasom. Nagyon szeretem ennek a regénynek a hangulatát, amihez még hozzájárulnak az olaszországi városleírások is. Némely szereplő is nagyon közel áll hozzám.

Temesi Ferenc: A szív böjtje
Temesi az egyik legnagyobb játékosa a magyar nyelvnek. Ez a játszadozás a szavakkal már néha-néha sok is, de érdemes őt is olvasni.

Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf
Ha valaha írok egy regényt, akaratlanul is hasonlítani fog erre.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Ez még egy olyan regény, amit már többször olvastam, minden alkalommal lenyűgözött, de fogalmam sincsen, miről is szól igazából. :-)

Wladimir Kaminer: Multikulti
Egy nagyon szórakoztató kis lektűr a berlini emigránsok életéről Mióta megszerettem a Rotfrontot, azóta még jobban szeretem ezt a könyvet is.

Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Egy nagyon bájos kis szerelmi történet egy nem éppen bájos történelmi időszakból. Szeretem ezt a könyvet, néha a szemeimmel meg is simogatom.

Salman Rushdie: Harún és a Mesék Tengere
A kedvenc könyvem és mesém. Ráadásul dedikáltattam is, szóval maga a kötet is értékes számomra.