Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Leány. Úgy hívták, hogy Heather. Takaros kis teremtés volt, ő tudott a legnagyobbat büfögni, meg tudott hajlítani egy acélsodronyt a mellkasán és neki volt a legszebb disznóólja a környéken. Egy kis faluban élt, Mordoron túl, ahol a kurta farkú kismalac túr. De tövig. Gyakran kuruckodott Dongó Pistával, aki traktortechnikusnak tanult hajdanában, így igen művelt embernek számított a faluban, még ha a stúdiumokat nem is fejezte be. Ám egy napon Heathernek elege lett az ottani életből, ezért felkerekedett szerencsét próbálni.
Ahogy ment-mendegélt, belefutott egy lingvicista tüntetésbe. Tisztességben megőszült férfiak és hölgyek olyan jelszavakat skandáltak, hogy: Kurtavasat a be- és a le- igekötő indokolatlan használatáért! Vesszenek a germanizmusok! Halál a szentháromság-tagadókra! Ez utóbbi jelszó egy régebbi tüntetésen égett a demonstrálók agyába.
Estére egy fogadóba ért Heather. A sok borissza zsivány között felfedezett egy emberi arcot, oda is lépett az asztalához, és bemutatkozott:
- Köszöntelek, dalia! Az én nevem Heather, elindultam országot-világot látni. Leülhetek hozzád?
- Természetesen szépséges kisasszony. Az én nevem Gerely, és én is kóborlok, hogy megtaláljam életem célját.
- Nem vagyok én kisasszony, csak egy egyszerű lány , vitéz Gerely. Neved s híred már messzire megelőzött. Te vagy az, aki használati útmutatóból össze tud rakni egy IKEA-bútort. Erre csak igen kevesen képesek. Velem tartanál az utamon, vitéz Gerely?
- Szívesen elkísérlek, szépséges hölgy! – válaszolta a dalia. Ebből is kitűnik, hogy a jó szándék és a segítőkészség élő szobra volt.
Másnap folytatták vándorlásukat. Útközben a zenei élet két olyan csillagával találkoztak, mint Busa Pista és Fásy Ádám. Heather mind a kettőjüktől kért egy autogramot a mellére. Fásy Ádámtól a bal mellére kérte, mert az ő munkásságát jobban szerette.
Estére egy fogadóba értek. Az egyik asztalnál láttak egy igen értelmes tekintetű lovagot, akinek felettébb jóképű, ám igencsak ostoba tekintetű fegyverhordozója volt. Oda is léptek hozzájuk, bemutatkoztak és engedélyt kértek, hogy leülhessenek az asztalukhoz.
- Természetesen leülhettek szépséges kisasszony és vitéz lovag. Az én nevem Nyíl, az Értelmesképű lovag, ő pedig itt hű fegyverhordozóm, Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans). – felelte a nemes lelkű dalia.
Az este további része nagyon jó hangulatban telt, bőven folyt a bor és sok vidám adomát elmeséltek egymásnak. Heathernek nagyon megtetszett az Értelmesképű lovag, ám ő elég hamar nyugovóra tért, ezért ha nincs ló, jó a szamár is-alapon elkezdte énekelni Csacsiszabinak, a Fessnek (epitheton ornans). – Come on baby, shake your moneymaker! Utána pedig Erzsébet-utalványokat dugdosott a fegyverhordozó gatyájába.
Másnap reggel Csacsiszabi igencsak szomorú volt, mert a gazdájának sürgősen útra kellett kelnie, és nem találván hű fegyverhordozóját, a Fess (epitheton ornans) nélkül indult el. Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) ugyanis egy szolgálóleánnyal töltötte az éjszakát, ahelyett, hogy gazdája álmát vigyázta volna.
Gerely és Heather maguk mellé vették Csacsiszabit, a Fesst (epitheton ornans) és így már négyen folytatták vándorlásukat. Útközben elhaladtak egy lepukkant, zöld épület mellett.
- Innen irányítják az egész Birodalmat - mondta Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans), ám köztudomású volt, hogy ő mindig szamárságokat beszél, ezért nem hittek neki. Pedig most az egyszer tényleg igazat mondott.
Estére egy fogadóba értek. Az egyik asztalnál megláttak egy huncut szemű, apró, kopasz legényt. Egyből szimpatikus lett nekik. Oda is léptek hozzá, bemutatkoztak és engedélyt kértek, hogy leülhessenek hozzá.
- Természetesen leülhettek vitéz daliák és szépséges kisasszony. Az én nevem Huán Eszpártánó. Udvari bolond voltam, csak kirúgtak. – felelte a legény.
- Miért rúgnak ki egy Udvari bolondot? – kérdezte Gerely.
- Túlságosan rendszerkritikus voltam. – felelte a Bolond.
Másnap a Birodalom fővárosába értek. Kiderült, hogy a város legszebb palotáját megszállta a gonosz Bürokrácia, és onnan tartja rettegésben a Birodalom alattvalóit. Megölte a régi királyt is, és fogságban tartja fiát is, a trónörököst. Magas jutalomban részesül az, aki legyőzi a gonosz Bürokráciát. A négy barát (mert a mesékben elég valakivel együtt vándorolnod pár napot, máris spanok leszek) ezt hallván úgy döntött, hogy egy élete-egy halála, ők bizony megpróbálják kiszabadítani a trónörököst.
El is mentek a palotához. Már a kapuval is meggyűlt a bajuk, mert Gerely sehogy sem tudta a nála lévő szerszámokkal szétszerelni a zárat.
- Ide biztos valami varázsszó kell, hogy kinyíljon. – mondta az ezermester dalia, miközben a fejét vakargatta. Erre Heather próba-szerencse alapon kimondta az egyetlen varázsszót, amit ismert:
- Odabasszak?
Erre a kapu magától kinyílt.
A palota hetedik termében rá is akadtak a gonosz Bürokráciára. Rettenetesen csúf jószág volt.
- Mit akarnak? – förmedt rájuk.
- Jöttünk kiszabadítani a trónörököst. – felelte Heather.
- Töltsék ki először a 128/b, majd a 187. és 98. számú nyomtatványt.
- A nyomtatványról jut eszembe, van egy ismerősöm, aki … - és ezzel a Bolond belefogott az egyik 40 perces monológjába a sok közül, amivel elterelte a gonosz Bürokrácia figyelmét. Ekkor Heather odaadta Gerelynek a gumipókokat, amivel általában a kerékpárját kötözte fel a távolsági busz tetejére. Gerely összekötötte a gumipókokkal a figyelmetlen Bürokrácia lábait. Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) csak bambán bámult. Mikor Gerely megvolt a gonosz Bürokrácia lábainak összekötözésével, Heather odaszólt a szörnynek:
- Hé te Bürokrácia, nem igazán szeretjük a te fajtádat errefelé.
Mikor a szörny Heather felé fordult, felbukott és elterült a földön. Ekkor Heather a magatehetetlen szörnyhöz ment és egy jól irányzott büfögéssel szó szerint kibüfögte a gonosz Bürokráciát a bőréből, aki azonnal szörnyet halt. Hamarosan az egyik eldugott szobában megtalálták az elrabolt trónörököst is, akiről kiderült, hogy maga Nyíl az. Apja halálhíre miatt kellett elhagynia olyan gyorsan a fogadót, és a Birodalom fővárosába sietnie, ahol sajnos hamarosan a gonosz Bürokrácia fogságába került, ahogyan már előtte számos vezetővel is megtörtént. Mikor felelősségre vonták Csacsiszabit, a Fesst (epitheton ornans), hogy miért nem mondta előbb, hogy a trónörökös Nyíl, ő csak ennyit válaszolt.
- Senki nem kérdezte.
Nyíl ekkor így szólt:
- Csacsiszabi, a Fess (epitheton ornans) már régóta hűséges fegyverhordozóm, őt már tudom, hogyan fogom megjutalmazni. De nektek lehet egy-egy kívánságotok, amit ha tudok, teljesítek.
- Felséges hercegem! Én szeretnék a szolgálatodba állni! –felelte Gerely.
- Rendben, vitéz Gerely. Megteszlek egyik seregem vezérévé.
- Felséges hercegem! Én szeretnék újra Udvari Bolond lenni! –felelte Juán.
- Rendben, derék Juán Eszpártánó! Udvarom első számú Bolondja leszel, és kimondhatod, amit gondolsz. Egy jó uralkodónak mindig hallgatnia kell a kritikákra.
- Felséges hercegem! Én a testedet akarom! – felelte Heather.
- Rendben, szexi Heather! Megkapod. – kacsintott egyet herceg, majd mind a ketten elvonultak a palota legszebb hálótermébe, amelynek ablakait és ajtóit faragások díszítették. Olyan tizennégy óra múltán újra elő is kerültek.
- Halljátok szavam! Lady Heather és én összeházasodunk. Elhagyván a régi, lepukkant, zöld irodaépületet, ahonnan apám irányította a Birodalmat, székhelyünket ebbe a palotába tesszük át, amit ezentúl Lady Heather Harci Csarnokának fognak hívni.
Hamarosan meg is tartották az esküvőt. Mikor Lady Heather kijött esküvői ruhájában - amely jócskán kimerítette a blaszfémia fogalmát - leszállt a vállára Odin két hollója. De amikor látták, hogy itt mindig ez volt, tovább is repültek.
Nyíl és Lady Heather boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Néha azért fejbe rúgták egymást.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése