Mese LXX.

            Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisdiák, aki véletlenül megidézte a Sötétség Fejedelmét, ezért Lucifer a Pokol legmélyebb bugyrába vetette.

            A kis Kamil (mert így hívták a kisdiákot) miután magához tért a hirtelen megrázkódtatásból, amit egy pokolra vetés jelent, elkezdett körülnézni. Látott egy kutat és egy tavat, amiben emberek fürödtek. A tó partján észrevett egy takaros disznóólat. Egyből oda is ment, bezörgetett az ajtaján. Egy pompás-formás kis boszorkány nyitott ajtót.

- Hát téged meg ki hítt? – kérdezte a boszi.

Kamilka elmesélte, hogyan is került ide.

- Hát te aztán jó nagy zűrbe kerültél! Na, lásd, kivel van dolgod, kivezetlek a Pokolból. Cserébe feketemisén feláldozol nekem egy állatot. De ne disznó legyen! Mint a mellékelt ábra mutatja, - és ezzel a takaros disznóólra mutatott - abból volt már elég!

A kisdiák egyből ráállt az alkura.

- Na, induljunk, nem érek rá egész nap. Ma még akasztott ember alól kaszált fűből és békanyálból főzetet kell készítenem. Jót tesz az arcbőrnek. Ahol most vagyunk, ez a Pokol kilencedik köre. – kezdte el bemutatni a Poklot a boszorkány – Ennél jóval zorallabb hely ez, de mivel sikerült szolgálati útra küldened Lucifert, a tó kiolvadt és a bűnösök szabadon úszkálhatnak. Vannak itt testvér- és szülőgyilkosok, hazaárulók, akik vendéglátóikat, és akik jótevőiket árulták el. Ott, középen, abban az olajfoltos overallban van a legnagyobb bűnös: Dongó Pista, aki a Bagamértból átigazolt a Fáradtba. Na, induljunk tovább!

            A következő helyen lelkeket láttak, akik rühesek voltak, sebeiket tépték, szaggatták körmeikkel. Másoknak testük fel volt nyitva, kilógtak belső szerveik. Megint mások lángnyelvekben égtek, mérges kígyók marták testüket, mely elporladt és újjáéledt. Egyes lelkek ólomcsuhában jártak, aztán itt volt a klasszikus is: a lelkek szurokkal teli üstben főttek és ördögök szurkálták őket vasvillákkal. Más lelkek hátrafelé meneteltek, megint mások fejjel lefelé kőlyukakba voltak beszorítva, talpukat pedig tűz égette. Voltak még, akik emberi ürülékben fulladoztak vagy ördögök ostorozták őket. A táj itt tíz koncentrikus körben lejtett.

- Ez itt Rondabugyrod, a csalás világa. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Kerítők és csábítók, hízelgők, szentségárulók, jósok és varázslók, csalók és nyerészkedők, képmutatók, tolvajok, tisztességtelen tanácsadók és másokat becsapók, viszályt szítók és a hitszakadások okozói végül a hamisítók és hazugok. Ott például, abban az üstben fő szurokban az a bűnös lélek, aki megbundázta az MLTC-IKARUS örökrangadót. Őt különösen szeretik vasvillával szurkálni az ördögök. Na, induljunk tovább!

A menetrendszerinti Gerüón-járattal átkeltek egy folyón. A túlparton találkoztak három táskaárussal, de mivel sem a boszorkánynak, sem a kisdiáknak nem volt semmi affinitása a divat iránt, ezért megállás nélkül folytatták az útjukat.

            A következő körben a lelkekre tűzeső ömlött, lábuk alatt pedig lángot vetett a homok, és a menekülni próbálókat három kentaur kedélyesen nyilazgatta lefelé. Kicsit távolabb numídiai jegenyefenyőkből és négy nyárfából egy eleven liget díszelgett, ahol, ha a fák ágait letörték, azok vérezni kezdtek. Megint máshol a lelkek vérpatakban szenvednek. Az itt bűnhődők könnyeiből eredt az a folyó, amin átkeltek. A folyót Phlegethónnak hívták és természetesen nem volt azonos az ismert forradalmárral.

- Ez a hetedik kör, az erőszakosok világa. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Itt vannak azok, akik másokkal voltak erőszakosok, és azok is, akik maguk ellen követtek el erőszakot. Itt vannak még az istenkáromlók, szodomiták, fajtalankodók, uzsorások. Ott van például Attila, a hun. Számos popkultúrális utalás szereplője, a Monty Python még sitcomot is forgatott az életéből. Na, induljunk tovább!

A kör kijáratánál láttak egy bikafejű, embertestű lényt, és a kis Kamilnak eszébe jutott, hogy az iskola focicsapatának milyen jó mascotja is lehetne belőle.

            A következő kör egy város volt, ahol a tornyok úgy néztek ki, mint ha mecsetek lennének, az egyik toronyban pedig szemmel láthatóan három vén anyó lakott. Az egész város vörösen lángolt és a lelkek sötét, véres sírokba voltak bezárva.

- Ez a hatodik kör, Dis városa, az eretnekek és hitetlenek otthona. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Például: ő ott nem hitte el, hogy itt mindig ez volt. Na, induljunk tovább!

A város kapujánál találkoztak Cerberussal is, aki bajnoki szünet lévén nem védett éppen sehol.

            Megint egy folyóhoz értek, ahol sokat kellett várni a révészre, mivel a folyó ezen a partján nem szállt még be senki a csónakba.

- Mit akarnak itt? T’sék? Én csak egy irányban szállítok utasokat, és ez nem ez! Ha már itt vannak, ne álljanak itt, mint a faszentek, szálljanak be, de aztán viseljék magukat rendesen!

A boszorkány és a kisdiák be is szállt a csónakba, amilyen gyorsan csak tudott.

- Ahogy már kiderülhetett, kisköcsög – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány – ez az ötödik kör, az indulatosok köre. Ez a kedves úriember itt Flégiász, a révész, a folyó, amin épp átkelünk pedig a Styx. A folyó mocsarában fetrengenek a bűnös lelkek és marcangolják egymás testét. Nézd, ott van Vigyorgós Karim is, régi kedves ismerősöm!

- Nehogy már itt az legyen, Abdulka! – horkant fel magában Vigyorgós Karim, ám szavait csupán önmagához intézhette, mert közel s távol senki nem volt.

Ahogy átkeltek a folyón, egy tornyot pillantottak meg, amin jelzőtüzek égtek. - Hát igen – gondolta Kamilka – erről a partról tényleg egyszerűbb átkelni a folyón!

            A következő körben a bűnös lelkek hatalmas sziklákat görgettek fel egy meredek hegyoldalon, ám a sziklák mindig visszagurultak.

- Ez a negyedik kör, itt bűnhődnek a pénz rabjai. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - A tékozlók és a kuporgatók egyaránt. Ott van például Szilvássyné Bojza Márta! Édestestvérem nekem, de soha semmit nem adott nekem! Értem egy tüt (sic!), annyit nem tett keresztbe! Na, induljunk tovább!

            A következő körben a bűnös lelkek a földön feküdtek, sáros záporban fetrengtek. Megint megjelent Cerberus is, de a boszorkány teli csüddel megküldött egy labdát, ami után a háromfejű kutya rögtön utána vetette magát, és elkezdett vele játszani.

- Ez a harmadik kör, ahol a torkosok bűnhődnek. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Ott van például Mosolygós Abdul, akivel Vigyorgós Karim perlekedett az ötödik körben. Nem tudott lemondani a csokiról meg a Coláról, legfőképpen pedig kedvenc ételéről: a folyami rákról disznózsírral. Na, induljunk tovább!

            A következő helyen a lelkek nagy csapatokba verődve fel s le szállingóznak.

- Ez a második kör, itt vannak a szerelem halottai, kik életükben a kéjt keresték. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Ott van például az a bűnös lélek. Tehetős firenzei polgárcsaládból származó lány volt, akit szülei hozzáadtak egy fess, ám igen butácska gabonakereskedőhöz, de szíve később lángra lobbant egy jóképű felcser iránt. Szép szerelmi viszony szövődött köztük, ami sajnos hamar kitudódott, ezért be kellett fejezniük bűnös viszonyukat. Az asszony ezek után rákapott a Várdára, később már titokban acetont is ivott és hamarosan elemésztette magát. Na, induljunk tovább!

            A következő körben Kamil párnázott székeket, plüsskanapékat, dohányzóasztalokat, ital automatákat és még egy biliárdasztalt is pillantott meg. 

- Ez lenne a Pokol első köre, ahol a pogányok és kereszteletlenül meghalt újszülöttek lennének, de megállapodást kötöttünk Allahhal, Buddhával meg a többi csúcstaggal, hogy mindenki gondoskodjon csak a saját hívőiről és inkább kialakítottunk itt egy pihenőszobát. Na, itt is volnánk, kisköcsög, ez a Pokol kapuja, itt kimehetsz. Aztán az állatáldozatról el nem felejtkezni! – mondta a boszi, befejezve a Pokol bemutatását, majd barátságosan fültövön legyintette a kisdiákot, és visszaindult takaros disznóóla felé.

            Kamil kilépett a Pokol kapuján és egy hotelben találta magát. Nem igazán közismert tény, de a Pokol egy hotel négyágyas családi szobájában található. Egész pontosan a 4-es számú szobában. Ahogy ment volna ki az épületből, a portás rárivallt:

- Te meg mit keresel itt? Volt foglalásod?

- Ajaj, ezért nagyon ki fogok otthon kapni! – gondolta magában Kamil.

            Otthon mégsem kapott ki, szülei nagyon örültek, hogy előkerült és a kisdiák nem felejtkezett el a boszorkányról sem. A lakótelepen, – ahol lakott – a szeméttárolónál rendezett egy fekete misét a kis barátaival, ahol feláldoztak egy állatot. Az állat miután kimúlt, egyből a boszorkány takaros disznóóla elé került. Mikor a boszi meglátta az áldozati ajándékot, egyből megnyalta a szája szélét:

- Mmmmm, tyúk!

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Láttam ma egy fiatal kis bukszát a buszon, aki amúgy is bájos volt, de amikor felszállt a buszra, csókot dobott valakinek, majd elővett egy könyvet, elkezdett olvasni, és közben megnyalta a mutató- és hüvelykujját. Ahogy láttam, Stephen King: Álom doktor című könyvét olvasta, ami kicsit árnyalja a helyzetet, de olyan szép volt a csókdobása és az ujjmegnyalása, egyébként is olyan jó volt valakit olvasni látni a buszon, hogy gyönyörű jelenség volt. Különben is: ha Milan Kundera egy nő hanyag mozdulatából meg tudta írni a Halhatatlanságot, akkor egy posztot ez is megért. :-)

Jelenleg épp ezeket töltöm le

Arthur Schopenhauer - A világ mint akarat és képzet

Ganxsta Zolee és a Kartel - 20 Év Gengszter Rap Tribute

Tegnap elmentem a Krúdy moziba, megnézni az Argó2-t. Csapnivalóan rossz film, elcsépelt poénokkal, de egy 64 órás munkahét után teljesen kikapcsolt. A film előtt még a Cock&Bull Burgerben vettem egy BBQ Steak Burgert, amiben csak a hús 10 deka körül van, két kézzel kell fogni, van hozzá sült krumpli is, néha könyékig szószos vagyok tőle. :-) Ha hozzáveszem, hogy két hete, a Die Hard-on kis gyrostálat ettem, ha így folytatom, hamarosan lábasból fogom enni a csirkepaprikást a film alatt. :-)

Gondolkoztam, hogy milyen viccet írjak az adóbevallásomra, aztán rájöttem, hogy elég lesz annyit odaírni, hogy mennyit kerestem tavaly. Bruttóban. :D

Drága jó anyámat elviszem Szpari-Diósgyőr meccsre, mert kíváncsi rá, hogy milyen lehet a nézőtéren egy keleti derbi. Elkezdtem gondolkodni, hogy drága jó anyám milyen meccseken lehetett eddig: valószínűleg a tarnaleleszi Vörös Meteor meccsein és egy Barcelona-Manchester City barátságos meccsen. Meg is kérdeztem, hogy volt-e más?
- Én még Lelesz-meccsen se voltam, csak Barcelonán. Tudom, hogy a Szpari-meccs teljesen más lesz. Azért nagyon szép a nyíregyházi stadion is.
- Persze, hogy szép - válaszoltam - Nincs benne néző, aki leamortizálná. :-)

Hivatások

Az MTA Irodalomtudományi Intézetének a honlapján teljesen jogosan fel van tüntetve a munkatársak között  a takarítónő (szerintem az ő munkája egyes kutatók munkásságánál is hasznosabb és értékesebb) is: http://iti.btk.mta.hu/hu/munkatarsak/userprofile/BorossAgnes.
Milyen jó lehet, mikor megkérdezik, hogy hol dolgozik:
-Az MTA Irodalomtudományi Intézetében.
-És mit kutatsz?
-Én vagyok a takarítónő. :-)

Volt egy osztálytársam, akitől szintén megkérdezték, hogy hol dolgozik az apukája?
-A kórházban.
-Orvos?
-Nem. TMK-főnök.
(Megjegyzés: TMK "tervszerű megelőző karbantartás": kevés ennél kádáribb szókapcsolat lehet:-))

Nagy kedvencem még az, hogy az Állatkertben van fóka-show, amiben természetesen részt vesznek fókaidomárok is. Amikor a fókaidomár lánykát megkérdezik egy randin (én is megkérdezném, nagyon helyre kis buksza), hogy:
-És te mivel foglalkozol?
-Fókaidomár vagyok.
-Itt, az Alföld büdös nagy közepén, ahol semmilyen víz sincsen? :D

Vagy ne menjünk messzire: itt vagyok én is. Egy szállodaportás, aki egy Állatkertben dolgozik. :-)

Erdély Miklós: Gúlában

A jobb megélhetés kedvéért egy gúlához szegődtem. A felvételi bizottság (maga a gúla) nyakizmaimat mutatványhoz megfelelőnek ítélte, semmi lényeges kifogás a felépítésem ellen nem merült fel. Utasítással vagy felvilágosítással nem láttak el, igaz ugyan, hogy nem is kérdezősködtem.

Az első bemutatkozás alkalmával természetesnek vettem, hogy mint utolsó jelentkező, én leszek a gúla legalján, nekem kell tartanom az összes többit. Örömöm csak akkor kezdett fogyatkozni, mikor észrevettem, hogy a bemutatkozásnak sehogy sem akar végeszakadni. Bele kellett törődnöm, hogy a gúla, amihez szegődtem, egy örök gúla. Tagjai gúlában aludtak, ettek, az összes tevékenységüket gúlában végezték.

A súlyos megterhelést aránylag rövid idő alatt megszoktam, csak a kötöttséget viseltem nehezen. Nem mintha a lelkemre kötötték volna, hogy nem mozdulhatok, nem mehetek el, nem járkálhatok kedvemre, de magától értetődött, hogy én mint legalsó tartom az egészet, nélkülem az egész gúla menten összeomlik. Észrevettem, hogy oldalsó, közbülső helyekről egyes tagok bőven elcsavarognak, néha hetekre elmaradnak, ezt azonban észre se lehetett venni; a többiek kis átrendeződéssel a hiányzót könnyen helyettesítették. Mindez helyzetemnél fogva rám nem vonatkozhatott.

Keserűségemben hosszú tusakodás után végre elhatároztam, hogy kiszállok. Dőljön össze az egész, gondoltam, szabadságomat még katasztrófa árán is visszaszerzem.

Mikor aztán elszántan a gúla legaljáról kiléptem, meglepődte tapasztaltam, hogy a gúla meg se rendül, és semmi hajlama sincs összeomlani. Minden idáig való erőfeszítésemet és kitartásomat hiábavalónak éreztem, és ez még jobban elkeserített. Ugyanakkor visszanyert szabadságommal elégedettnek kellett lennem, és tudtam, ha időről időre visszatérek helyemre, a jobb megélhetésem is biztosítva lesz.

A második keserves meglepetésem az volt, hogy a megterhelésem egyáltalán nem szánt, a gúla súlyát továbbra is a vállaimon éreztem. Ha otthonomban a sezlonon feküdtem, még akkor is majd megszakadtam az erőfeszítéstől. Nehezen vonszoltam magamat mulatókba, egy ízben a tengerre is elvetődtem, de mindez valamiképpen még kényelmetlenebb, fárasztóbb és sivárabb volt, mint mikor a gúla alján azzal áltattam magam, hogy erőfeszítéseimnek van valami értelme. Megértettem, mért hagyják el a gúla tagjai sokkal ritkábban helyüket, mint ahogy tehetnék. Beláttam, hogy a többiek csak fontos, halaszthatatlan ügyeik intézésére távoznak olykor, és ahogy tehetik, visszatérnek. Én is rövidesen felhagytam a csavargással, és visszaálltam alsó, de nagyon fontosnak látszó helyemre.

Ezután következett a legkellemetlenebb meglepetés: egy reggel arra ébredtem, hogy többé már én sem a talajon állok, hanem valaki másnak a vállán. Ez a fordulat az események logikája szerint várható volt, én azonban előzőleg mégse gondoltam rá soha. Véglegesen én csak legalsónak tudtam magam elképzelni, és nem is kívánkoztam feljebb. Új helyzetemben a leggyötrőbb az volt, hogy elvesztettem biztonságérzetemet: mikor fölöttem is minden inog, erőkifejtésem nem támaszkodhatik szilárd talajra, állandó idegölő munkával kell saját egyensúlyomra is ügyelni. Természetesen azonnal lemásztam és távoztam, bár gondolhattam, hogy hiába. A sima talajon is ugyanolyan bizonytalanul álltam, és minden lépés megfeszített figyelmet igényelt. Ehhez képest viszonylag megnyugtató volt a helyemen maradni, és eszerint is cselekedtem. Ettől kezdve idegeim megroppantak, álmatlanság kínzott, egészségem is rohamosan hanyatlott.

Még nem említettem, hogy a gúlában az emberi beszéd nem volt szokásban. Néhány nyögés, panaszos sóhaj, fogcsattogtatás hallatszott csupán, mely utóbbi az adott körülmények között vidámságnak számított. Magam is elszoktam minden beszédtől, az egész megelőző életem, sőt az egész beszélgető külvilág végül is inkább ábrándnak, képzelődés termékének tűnt, mint valóságnak, ahová időnként bágyadt kirándulásokat tehet az, aki az öncsalád technikájában járatos. De az öncsalád nem különösebb művészet ott, ahol érzékeink megcsalnak bennünket és érzékeinket megcsaljuk. Ennek következtében végül semmi különbség nem mutatkozott az elképzelt és valódi távozás között, nem is tudtam köztük különbséget tenni.

Egy felfedezés révén mégis elviselhetővé vált helyzetem. Úgy okoskodtam, ha a gúla nélkülem is megáll, nem kell nekem folyton tartanom. Ha a felettem levőkbe csimpaszkodom, engem se kell tartania senkinek, én sem szenvedek az állandó bizonytalanságtól, a talpam sem bicsaklik a verejtéktől sikamlós vállakon. Ha a fölöttem állók lábszáraira ráfonom karjaimat, könnyedén függeszkedem – úgy gondoltam -, csak saját súlyomat kell tartani.

Rövidesen világossá vált előttem, hogy a gúlán belül a függeszkedés általános szokás, és bár a szövevényes, szerteágazó rendszert nem tudtam áttekinteni, de érzékeltem, hogy legalábbis körzetben mindenki felfelé csimpaszkodik. Egyáltalán nem értettem, hogy a gúlát így mi tartja. A rendszer viszonylagos stabilitása csodálatosnak tűnt. Elragadtatásomban nem tudtam magamon uralkodni, egy ízben el is kiáltottam magam: „Uraim, mi repülünk!” Kiáltásomra messziről hallatszó panaszos nyögések megértették velem, hogy a mi lebegésünk súlyát a rendszer különös átboltozódása folytán távoli szekciók kétszeres erőfeszítéssel viselik. A lebegés iránti elragadtatásom megcsappant, és beláttam, függeszkedni sem könnyebb, és minél följebb vagyok, annál nehezebb: így egyre többen vannak alattam, és azok mind rajtam függnek.

A biztos megélhetés tudatában felhagytam mindenféle, a rendszer megértésére vonatkozó töprengéssel, csakúgy, mint saját állapotom folyamatos regisztrálásával. Boldog vagyok-e vagy sem, elégedett vagy elégedetlen, a továbbiakban nem foglalkoztatott. Tartok-e vagy engem tartanak, teljesen közömbösen hagyott. Magamról és rendeltetésemről teljesen megfeledkezve, öntudatlan sejtként épültem be a gúla lüktető életébe.

KÖSZÖNÖM A L

Drága jó anyám mesélte, hogy van egy emo-s kistanár náluk az iskolában. Például feketére van lakkozva a körme, úgy tanít. A tanárok ki vannak tőle készülve, de a gyerekek szeretik, mert tényleg jól tanít. Erről jutott eszembe:
- mennyire eltűntek az emo-k
- milyen lehet egy huszonéves emo, amikor szerintem az egy tipikusan kamaszkori szubkultúra, amiből csak kinőni lehet
- mert mondjuk az öreg rockerek vannak, mert bár a rock and roll is a fiatalság szubkultúrája volt, azért eléggé hozzászoktunk már az idős rockerekhez. Az öreg punkok viszont elég furák nekem, mert egy igazi punk nem éri meg a hatvanat. :-)

Megnéztem ma a Junot. Tényleg egy nagyon cuki kis film, de Michael Ceráról mindig az a This is the end-idézet jut eszembe:

Seth Rogen: Just answer me one question: Is Michael Cera's butthole as adorable as I pictured?

Jay Baruchel: Oh for fucks sake...

Seth Rogen: I picture it looking like a little donut. A little pink sprinkled donut.

:D

Még két dolog, amitől áprilisibb hangulatba kerültem:
elkezdődött
- az A-csoportos hoki vb
- a snooker-világbajnokság
:-)

Bayer Zsolt: Polgárok vagy alattvalók? (idézetek)

"Mert ők mindig maradnak.
Királynál nagyobb hatalmuk van őnekik, odafent a katedrán.
Tőlük függ, hogy alattvalók vagy polgárok fognak-e szembenézni az élet dolgaival."

"És volt egy vidám, madárdalos reggel, amelyen megkérdezték a Semjént, hogy ki is volt az az Antigoné tulajdonképpen. Töprengett a Semjén, összeráncolt homlokkal, aztán egyszerre elsimultak a ráncok, és megszületett a gondolat, a felismerés, amelyből bizonyosság is lett hamar az agyban.
- Antigon felesége! - rikoltotta Semjén bele a büdösbe, és ragyogott az ő arca..."
(Nem tudom, hogy ez a Semjén azonos-e Semjén Zsolttal, az viszont biztos, hogy Bayer és Semjén Zsolt gimnáziumi osztálytársak voltak. A többit mindenki rakja össze, ahogy akarja. :-))

Mai szösszenetek

1, Végérvényesen itt a tavasz: voltam ma az Állatparkban sétálni egyet. Megnéztem a Viktória-házat és a kedvenc állataimat. Sétám során akaratlanul is tanúja voltam, hogy a szurikáták és a mosómedvék is házaséletet éltek. :-)

2, Mikor jöttem haza a Parkból, a Vasútállomásnál szálltam le és vettem egy legendás állomásos kiflis gyrost. Miközben vártam, hogy elkészüljön, megnéztem a büfé kínálatát. Azért a Bakter sherry egy állomásépület mellett többletjelentést nyer. :-)

3, Eszembe jutott, hogy a szurkolók általában szeretett csapatuk mezébe, színeibe öltöznek be. Milyen lenne ez a színházban? A nézőtéren Jágok, III. Richárdok, Üdü királyok ülnének.

a, Milyen izgalmas lenne egy Rómeó és Júlia! A Capulet- és a Montague-szurkolók szidnák egymást:

- Aki nem ugrál, az kibaszott Capulet! Hej, hej!

- Mocskos Montaguek!

- Veronában a skinhead is cigány!

Aztán a végén közösen megvernék Mercutiot.

b, Vagy a Godot-ra várva!

A nézőtéren elkezdenék skandálni: Megvárunk! Megvárunk! 

Egyik néző a másiknak:

- Te tudod, ki az a Godot?

- Biztos a bíró. - válaszolná a másik.

- És miért kell megvárni?

- Hát hogy megverjük! 

c, Esetleg az Oidipusz Kolónoszban alatt skandálhatnák:

- Szemüveget az Oidipusznak!

4, Ha már sport: a valóság néha még az én képzeletemet is felülmúlja. Olvastam ma a Nevem Senkiben (04.07) egy cikket az MLSZ elnökségének összetételéről.

Csak Nyilasi Tibornak és Berzi Sándornak van bármiféle köze is a labdarúgás szakmai részéhez. A többiek:

Csányi Sándor, elnök: OTP Bankvezér

Vági Márton Gellért, főtitkár: közgazdász, az OTP Felügyelőbizottságának tagja

Török Gábor: politológus

Balogh Gabriella: az OTP főmarketingese volt, az MLSZ-nél is hasonló feladatot lát el.

Bánki Erik: fideszes EP-képviselő

Dankó Béla: növénytermesztési mérnök, fideszes országgyűlési képviselő

Garancsi István: üzletember, a Videoton tulajdonosa, az MTSZ elnöke

Anthony Radev: bolgár-német-magyar üzletember

Nyilasi, Török és Garancsi egyébként új tagok, Kovács Árpádot (Számvevőszék), Vizi E. Szilvesztert (agykutató, MTA) és Tarsoly Csabát (Questor). 

Két kérdésem lenne:

Ha ennyire fontos a labdarúgás, nem kéne olyan emberekre bízni, akik értenek is hozzá?

Van egyáltalán 10 olyan ember ma Magyarországon, aki ért a focihoz? :-)

Most olvastam a Wikipédián, hogy a 15 éves háború döntetlennel ért véget. :-)

Nem vitás, idegenben jó az x, de vajon ki volt a pályaválasztó? :-)

Kuka és Bödönke II.

Mindig, amikor meglátom ezeket a pucsítva selfie-ző kamaszlányokat, akik csak korszellemük idoljait követik, vagy meghallom azokat a zenéket, amiket ma játszanak, az általam egyébként nem sokra értékelt Úton tételmondata jut eszembe: "Pusztul a világ". Aztán eszembe jut, hogy amikor én nőttem fel, akkor a korszellem idolja Pamela Anderson volt, az egyik legnépszerűbb zenekar pedig a Vengaboys. :-)

Mese LXIX.

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány és egy fiú. A lányt Natasának hívták, a fiút Aljosának. Egy Vorosilovgrad nevű ma már nem létező városban születtek és nőttek fel. Barátságuk kezdetét az jelentette, hogy egyszer együtt játszottak egy homokozóban, amikor Natasának megtetszett egy másik kisfiú fagyi alakú homokozó formája. Aljosa ekkor odament a kisfiúhoz és a dömperével úgy fejbe csapta, hogy a másik kisfiú egyből aléltan terült el, Natasa pedig elvette a homokozó formát. Egy ideig játszott is vele, ám hamar ráunt.

            Mikor elérték az iskolás kort, mindketten a helyi Táncsics (lesz Táncsics, zene ics) Mihály Általános Iskolába kezdtek el járni.

            Egy reggel, mikor közösen indultak az iskolába, meglátták az egyik kis osztálytársukat. Gondolták, milyen jó móka lenne odakötözni egy villanyoszlophoz. Natasa elővette a telefontöltőjét, Aljosa pedig a láncát, amin a pénztárcája lógott. Aljosa lefogta a kisfiút, Natasa pedig hátrakötötte kezét-lábát. Ezek után, mint akik jól végezték dolgukat, vihorászva odébbálltak. A kisfiú pedig ott maradt, a villanyoszlophoz kötözve. Egy ideig még reménykedett, várta, hogy Aljosáék visszajöjjenek és kiszabadítsák, de Aljosáék helyett más jelent meg. A kemény tél és az erdőirtások miatt a medvék gyakorta bejártak Vorosilovgradba, hogy ott a kukákban kotorászva élelmet keressenek maguknak. A kiéhezett mackókoma, mikor meglátta a villanyoszlophoz kötözött fejedelmi eledelt, egyből megindult a kisfiú felé, mackós lépteivel. A kisfiú, mikor meglátta a felé rohanó medvét, halálra rémült és az gondolta magában:

- Anyáék mindig mondták, hogy kerüljem a medvéket! Ajaj, ezért nagyon ki fogok otthon kapni! – ám tovább már nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mert a medve odaért az oszlophoz és pillanatok alatt darabokra szaggatta a kisiskolást.

            Aljosáék eközben beértek az iskolába, hogy végigüljék a szokásosan unalmas órákat. Az egyik szünetben Aljosa az egyik szokatlanul szorgalmas (szerinte csak: stréber kis geci) osztálytársa füzetébe beleírta: HÜJE, AKI OLVASSA!

            A kisfiú a füzetet már csak délután nyitotta ki, az iskolai könyvtár egyik zugában, ahová tanulni vonult el, hogy senki ne zavarja. Egyből feltűnt neki az ismeretlen kézírás és félhangosan fel is olvasta:

- HÜJE, AKI OLVASSA!

Ekkor egyszer csak megnyílt a könyvtár padlója, kénköves bűz kezdett terjengeni, és megjelent Lucifer, a Fényhozó.

- Ki mert megidézni?! – kelt iszonytató haragra az Alvilág Ura.

- Én voltam az, egy egyszerű kis diák, innen a Táncsicsból. Én is csak felolvastam egy bugyuta mondatot, amit minden nap nebulók százezrei olvasnak fel.

- Az a különbség, hogy te pontos j-vel olvastad fel! – adta meg a választ az Ördög. – Ezért magammal kell hogy vigyelek az Pokol legmélyebb bugyrába!

- Anyáék mindig mondták, hogy őrizkedjek attól, hogy megidézzem a Sötétség Fejedelmét. Ajaj, ezért nagyon ki fogok otthon kapni. – ötlött egyből a szorgalmas fiúcska eszébe, ám tovább már nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mert a Sátán elragadta a Pokol legmélyebb bugyrába.

            Aljosáék eközben hazaindultak. A városban hatalmas csődület volt, mert a helyi diktátor, a Tábornok születésnapját ünnepelték éppen hatalmas pompával. Az emberek kiözönlöttek az utcákra (mást nem is tehettek, mert a távolmaradás súlyos retorziókat volt volna maga után), zászlókat lengettek, éljeneztek. A tömegben, szürke felöltőben meglátták Natasa szomszédját, Szláva bácsit, az elmúlt háború veteránját, akinek mellén most is ott díszelegtek a kitüntetések. Natasáék nem szerették Szláva bácsit, mert folyton azt leste, hogy Natasáék milyen csínyben törik a fejüket, és folyton rájuk szólt. Natasa oda is lopakodott, és viszketőport szórt Szláva bácsi inge alá. Szláva bácsi azon nyomban el is kezdett fenemód vakarózni. Éppen akkor ért oda a díszmenet is a Tábornok kocsijával. A Tábornok testőrei mikor meglátták a fenemód vakarózó Szláva bácsit, azt hitték, hogy egy hibbanttal, ne adj isten! egy öngyilkos merénylővel van dolguk, ezért egyből kiemelték a tömegből Szláva bácsit és kezelésbe vették. Szláva bácsinak eszébe se jutott, hogy nagyon ki fog kapni otthon, mert egyrészt általában otthon ő verte a feleségét és a gyerekeket, ha felöntött a garatra, másrészt mire eszébe juthatott volna valami is, addigra a testőrök úgy agyba-főbe verték, hogy néhány nap múlva bele is halt sérüléseibe. Családja ímmel-ámmal meggyászolta, ám a szívük mélyén nagyon örültek, hogy megszabadultak tőle. A gyászév után özvegye egyből hozzáment titkos hódolójához, Antoníhoz, a gabonakereskedőhöz.

            És hogy mi lett Aljosával és Natasával? Mindketten a szervezett bűnözésben csináltak később karriert: Aljosa a magánszektorban, míg Natasa az államiban, így mikor meghaltak, Aljosa kicsit tisztességesebben állhatott Szent Péter ítélőszéke elé.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Mese LXVIII.

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gólya.  Úgy hívták, hogy Wojtek. A tavasz közeledtével ő is visszatért európai költőhelyére, a Varsói Kultúrpalota legtetejére. Ahogy körülnézett a festői Varsón, egyszer csak látta, hogy a Megváltó teréről eltűnt a szivárvány. Azonnal, oda is repült, hogy megnézze, mi történt.

            A téren tényleg a szivárvány hűlt helyét találta, csak néhány riadalmasan szomorú kobold vekengett ott. A gólya egyből oda is ment hozzájuk:

- Hát ti meg mit kerestek erre, amerre a kelta mitológia se jár? Úgy tudtam, koboldok csak Írországban vannak. – tette fel a kérdést az apró lényeknek.

- Mert egy beszélő gólya olyan gyakori ezen a környéken, mi? – válaszolta tüskésen az egyik rőt szakállú kobold. – Vagyunk szép számmal Amerikában is. Lengyelországba is elvetődtünk néhányan. A lengyelek és az írek elég hasonlóak, csak vedd, a mesei hármast! Mind a két nép:

- katolikus

- krumplizabáló

- alkoholista

- sokáig nyögte legalább egy szomszéd ország rabigáját.

- Ez négy volt. – kontrázott rá Wojtek.

- Úgy látom, te is egy okostojásból keltél ki!  – mordult rá mérgesen a kobold.

- Elég harapós kedvedben vagy és a társaid is igen szomorúnak tűnnek. Mi nyomja a lelketeket?

- Ha nincs szivárvány, nincs minek az aljába eldugni az arannyal teli bödönt! – adta meg az egyértelmű választ a kobold.

- És hogyan tűnt el a szivárvány? – kérdezte Wojtek, tartva a kelta lény újbóli dühödt reakciójától.

- Tadeuszrydzyk, a gonosz szélsőjobboldali varázsló lopta el, és magával vitte várába, Toruńba. – válaszolta meglepően nyugodtan a kobold.

- Egyet se féljetek, amíg engem láttok! Visszaszerzem a szivárványt! – kiáltott fel a gólya.

- Hogyan tudnád visszaszerezni? – kétkedett a kobold.

- Tűzet tűzzel kell oltani! – vetette oda a madár, aztán gyorsan elrepült.

            Hogy hová is repült Wojtek? Egyenesen a szélsőbaloldali varázslóhoz, Adammichnikhez. Olyan gyorsan kapta a hátára a meglepett varázslót, hogy annak még a cigerettáját sem volt ideje végigszívni.

            Pár óra múlva megérkeztek Kopernikusz szülővárosába. A piactéren éppen egy hegedülő tutajost követett egy nagy csapat béka. A gólya természetesen azonnal hatalmas lakomát csapott a kétéltűekből.

            A lakoma után azonnal Tadeuszrydzyk palotájába repültek. Mind a két varázsló régóta várta már ezt a szemtől szembeni epikus összecsapást. Olyan volt ez, mint az Ali vs. Foreman, a Napóleon vs. Wellington vagy a békák vs. egerek. Egyből elkezdték egymásra hányni átkaikat. Mondatokat vágtak egymás fejéhez, amik félig vagy tán egészen valótlan dolgokat tartalmaztak. Mind a ketten azt vetették be, mi lényük leglényege volt: az agresszív idiotizmust. A vége az lett, hogy egyiküknek sem sikerült felülkerekedni a másikon, ám mind a ketten halálosan elfáradtak. Wojtek közben felhasználva a kínálkozó alkalmat, hogy a két varázsló egymással van elfoglalva, kilopta a szivárványt a palotából és visszavitte a koboldoknak.

            A koboldok nagyon örültek a visszakapott szivárványnak, ám egy tüt, annyit se adtak viszonzásul Wojteknek tettéért. Másnap reggel a gólya tovább is állt.

            Útja következő állomása a Hármasváros volt.  Gdyniában megint megállapította, hogy itt mindig ez volt, Sopotban megnézte a Mólót, távolban az abortuszhajóval, a Furcsa Házat, amitől mindig elfogta a szédülés és evett egy jó halat. Gdańsk-ban megpróbált átrepülni egy szárnycsapással a Falowiec felett, de mint eddig mindig, most sem sikerült neki. Látta az új stadiont is. Ennek különösen megörült, mert, már tele volt a töke, hogy a magyar gólyák állandóan azzal kérkedtek, hogy már megint milyen szép, új stadion felett repültek el. Legalább most már ő is visszavághat nekik. Ahogy átrepült az Óváros felett, egyszer csak különös dologra lett figyelmes: a Mária utcából eltűntek a borostyánok. Épp ott repült mellette egy sirály:

- Hé, te sirály! Miért nincsenek borostyánok a Mária utcában? – kérdezte a vízimadarat.

- Mert a tengeri szörny, a Leviatán elrabolta az összeset, és várában tartja, hét lakat alatt.

- Gdańsk borostyán nélkül? Az olyan abszurdnak hangzik, mintha egy múzeumban vak teremőrök lennének! Hol találom a Leviatán várát?

- Krakkóban, az AGH koliknál lévő Lewiathan-ban. Könnyen meg fogod ismerni: az előtte lévő padon mindig iszik pár ember.

- A Leviatán egy Lewiathan-ban lakik? Bezzeg a Żabkában nem lehet békahúst kapni! Vajon a Biedronkában is élnek katicák? – idáig vitte a gondolatáramlás, mikor észbekapott, hogy milyen hülyeségeken is kezdett el agyalni (helyi nyelvjárásban: koponyálni), és inkább fogta magát, és elrepült Krakkóba.

            Krakkóban hamar megtalálta az AGH kolikat: ott volt a legmagasabb az egy négyzetméterre eső értelmetlen tekintetek száma. Jól mondta a sirály is: a Lewiathan előtti padon hárman éppen itták a jabłcok-ot pillepalackból. A bolt is nyitva volt még (épp vasárnap volt, ha ezt a felvágós magyar gólyáknak elmeséli!), így simán besétált.

            Az írószerek mellett megtalálta a Leviatán várának bejáratát. Mondjuk elég hülyén nézett ki ott a lecsapódó várkapu a vizesárokkal. Egy óvatlan pillanatban Wojtek berepült a várba.

            Hamarosan megtalálta a Leviatánt is. Nehéz is lehetett volna elvéteni egy olyan böszme nagy szörnyet.

- Hallod-e, te Leviatán! Add vissza Gdańsk összes borostyánját, különben megjárod! – rivallt rá a szörnyre a gólya.

- Nem adok vissza semmit! Egy ilyen nyiszlett kis gólya úgysem tud nekem semmit ártani! – felelte magabiztosan a szörny.

- Nem-e? – kérdezte hamiskásan Wojtek, azzal bevetette a gólyák egyetlen szuperképességét: szakmányban kezdte el hordozni a szörnynek a kis Leviatánokat. Amikor már a 123. kis Leviatánnál járt, a tengeri lény megtörten megszólalt:

- Rendben, te nyertél. Vidd el az összes borostyánt.

Wojtek a borostyánokat a közeli Piast koli szobáiban helyezte el. Olyan sok drágakő gyűlt össze, hogy két szoba is megtelt vele. Ha már itt jár, gondolta, találkozik egyik legjobb barátjával, a Sárkánykával. Helyes kis nőstény Sárkányka volt Wojtek legjobb barátja. Egyik őse még a Wawelen lakott egy barlangban, ökröket és szüzeket követelt a várostól, a Sárkányka már jóval békésebb volt és a turisztikában tevékenykedett.

            A Sárkányka hamarosan meg is érkezett a Piasthoz. A Jordán park mellett besétáltak a belvárosba, a bar melcznyben[1]ettek egy jó żureket, másodiknak pedig pierogi ruskie-t. Utána elsétáltak Kazimierzbe. Bár a Mleczarniába nem terveztek betérni, de Wojteknek nagyon kellett kakálni, ezért elsőnek oda ültek be. A Mleczarnia az a fajta hely volt, ahová az ember szívesen beül kettesben a kedvesével: régi asztalok, székek, a falon megsárgult családi fényképek. Az asztalokon gyertya égett, mint általában minden szórakozóhelyen ebben a negyedben. Talán ezért is van Kazimierz-nek gyertyaillata. A Mleczarniából átmentek az Alchemiába, mert az ember nem mehet el úgy Kazimierz-be, hogy nem iszik az Alchemiában egy sört. Az Alchemia közel sem volt már az a hely, mint amikor először jártak itt, már-már konszolidált jellege volt. Hol van már a letakart korházi asztal, amelynek leple alól a pultosok gyertyákat (már megint a gyertyák!) vettek elő. A Plac Nowy-n meg akartak osztani egy zapiekanka-t, de a vacsorától úgy elteltek, hogy egy falat sem fért beléjük. Az Alchemia után a Singer következett, poétikus áprilisi esték emlékeivel. A Singer után elhatározták, hogy megkísértik minden wc-k legfélelmetesebbikét: az Eszewaria mellékhelyiségét. Wojtek még egy selfie-t is csinált a mosdóban. A Szerokán és a Starowisłnán lesétáltak a Kitsch-hez, de azzal úgy jártak, mint Venyedikt Jerofejev a Kurszi Pályaudvarral: sehogy se találták meg. Így inkább elmentek a Społem-be. A Społem-ben, mint ahogy az Alchemiában és az Eszawariá-ban az emberek jobban fújták a füstöt, mint a Sárkányka (na, erre hogy fognak még irigykedni a gőgös, magyar gólyák!). Amikor már elég fáradtak voltak, lekérték még a Y.M.C.A.-t, azt eltáncolták, mint Zorbász az élet fontos dolgait, majd hazasétáltak a Sárkánykához. Másnap délelőtt sétáltak egyet és ittak egy nagyon jó kávét a Rioban, konszolidált lengyel öregurak társaságában.

            A gólya okulva a szivárványos esetből, már nem várt jó tett helyébe jót. Megtartotta az összes borostyánt magának és nyitott belőle egy üzletet a Floriańskán. Hamarosan egy takaros gólyalány is akadt, és addigra Wojtek már annyira tehetős lett, hogy saját, fizetett gólyái voltak arra, hogy hozzák a kis gólyaporontyokat.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

---

[1] Innentől a szerző március 13. estéje következik átesztetizált formában.

A Családi csemegében 1000 forint feletti vásárlás esetén lehet nyerni egy botmixert. Mondta a tulajnő, hogy jó lesz anyának:
- Persze, mert amennyit anyám turmixol?! Van otthon szalonna, azt leturmixolhatja! - feleltem.
- Akkor neked, jó lesz a gyümölcsöt leturmixolni. - ajánlotta tovább a tulajnő.
- Nekem? Aki gyümölcsöt még pálinka formájában sem fogyasztok? :-)

Milán Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Tomás megállapította: szeretkezni egy nővel és aludni egy nővel – kétféle szenvedély, mely nemcsak különbözik egymástól, hanem már-már ellentétes. A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg(ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együtt alvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

Kiegészítő kérdés III.

Melyik Czarna kedvenc slágere?

1, A Napoeon Boulevard-tól a Juditka nem akart a földön járni, mert a régi szép időkre emlékezteti, amikor pörgőrúgással likvidált egész tetőszerkezeteket.

2, Az A.D. Stúdiótól a Páratlan páros, mert minden reggel 17 debreceni párost szokott reggelizni.

3, A Tekknőtől a Jaj de jó, jaj de finom, csak ő úgy szokta énekelni:
"Áthívom a szomszéd traktoristát,
 A haverokat különösen Dongó Pistát"

Már Joyce:Ulysses-énél felmerült bennem, hogy nem lehetek normális, hisz imádtam azt a könyvet és felettébb szórakoztatónak találtam, de most Thomas Mann: Buddenbrook házát olvasom és az is nagyon tetszik. Még nevetgélni is szoktam rajta. Az igazat megvallva, kicsit sznobkodásnak érzem, hogy ilyeneket olvasok. :-) Mert milyen intellektuális fölénnyel lehet azt kimondani, hogy: Épp az Ulysses-t/ a Buddenbrook házat olvasom. :D
Vagy irodalomfogyasztás területén benőtt a fejem lágya és a komoly, korszakos műveket is elkezdem élvezni, vagy valami nincs rendben velem és inkább többet kéne a szabadban lennem, mint ilyeneket olvasgatni. :-) Esetleg mind a kettő. :-)

Super Bowl 2015

Hallod, Idina Menzel-t azért szúrnám! :-)

Ma délelőtti agymenésem

Hell FM 66.6 (ultra rövidhullám)

A Vatikán pincéjéből sugárzott kalózrádió. A magyar adást Cserpataki Béla, művésznevén Cserkó szerkeszti, aki azelőtt a Véráldozat zenekar énekese volt, csak hangszálilag leromlott.

Sok van, mi csodálatos...

Drága jó anyám felhívott az iskolából, hogy megkérdezze, ki az FC Barcelona kapusa? Szinte azonnal rávágtam, hogy Jesus Navas és ver Steegen. Aztán csak megnéztem a klub honlapját. Kiderült, egyik válaszom sem volt helyes. :-) Mentségemre legyen mondva, nem nézek mostanában Barca-meccseket, de ez a poszt amúgy is inkább arról szólna, milyen furán működik is az emberi agy. :-)
ver Steegen: Ő valójában ter Stegen, ám mivel a német a germán nyelvek közé tartozik, amely nyelvekben von, van birtokos szerkezettel szoktak nevek kezdődni, ezért úgy gondoltam, az ő neve is biztos ver-rel, nem ter-rel kezdődik. Hisz ott van Günther Verheugen is. :-)
Jesus Navas: Van Jesus Navas nevű focista, de ő a Manchester City-ben játszik. És középpályás. Van Keylor Navas nevű kapus is, ő Spanyolországban is játszik, csak nem a Barca-ban, hanem a Barca legnagyobb vetélytársánál, a Real Madridnál. Őt a Real azért vette meg, mert a tavaly nyári világbajnokságon nagyon jó teljesítményt nyújtott a costa rica-i válogatottban. A másik kapus, aki nem várt kiemelkedő teljesítményt nyújtott a vb-n, az a chile-i válogatott kapusa, Claudio Bravo. Na, ő a Barcelona másik kapusa. :-)

Szerb Antal halálára

"A nők mindig becsapnak. Vannak pillanatok, amikor a nők teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének. Ilyenkor a magamfajta jámbor filológus odaáll, és elkezd magyarázni, és elhiszi, hogy a nőt érdekli az, amit mesél. Pedig még nem fordult elő, hogy egy nőt valami szellemi dolog önmagáért érdekelt volna. Vagy a férfinak akar udvarolni azzal, hogy odafigyel, vagy pedig okulni akar, és az még rosszabb. Az egyik nő pénzt akar kapni, a másik tudományt, de azt is csak érdekből: hogy magára vehesse a művelt nő attitűdjét, mint egy estélyi köpenyt."

DEKA: mutatja a szerveződés politikai súlyát. :-)

Elmondom egy álmomat

Elaludtál az ágyamon
Álmodban átöleltél
Mikor megérezted kezemet hátadon
Felkeltél és inkább hazamentél

Tesóm: -Te is az Amelie-t nézed?
Én: -Nem, egy másik Jeunet-filmet. Az Alien 4-et.

Dziady III.

Apám keresztrejtvényt fejt.
- Állatövi jegy, a vége E és k.
- Ikrek. - válaszolja anyám.
- Van olyan állatövi jegy? - kérdez vissza apám.
- Anyóca is az. - vágok közbe én.
Végül is csak 40 éve ismerik egymást és csak 36 éve házasok. :-)

Tényleg bennem van a kisördög, szemtelenkedek mindenkivel és gúnyt űzök mindenből. Aztán majd a szomszédból az arab srác átjön egy gépfegyverrel (megint sikerült gúnyolódni).
Konkrét példa:
Anyám: -Soha nem tudom, hogy '23-ban vagy '25-ben írta Kölcsey a himnuszt?
Én: -'23-ban. Akkor született Petőfi is. Micsoda egy baljós esztendő! :-)

Most olvastam: leedzés.
Az olyan, mint a leevés?
- Hopp, a pólómon meg maradt egy nyolcas sorozat felülés. :-)

Paradoxon

- Ha neked kell valami, én mindig segítek, de ha nekem kéne, akkor te meg sosem segítesz.

- Mégis miben tudnék segíteni?

- Pont amiben a legjobban kéne, abban nem tudsz.

Szóba került a Blöff és drága jó anyám azt mondta, hogy:
-Mintha láttam volna azt a filmet, csak nem végig.
Ez kb olyan volt, mint amikor 2004 március 24-én mentem Debrecenben busszal a Campusra és mögöttem két srác beszélgetett.
- Láttad tegnap a Milan-Deportivot?
- Láttam, de a második félidő első 5 percéről lemaradtam. :-)

Úgy döntöttem, hogy idén elolvasom azokat a már kanonizálódott könyveket, amik tesóm könyvespolcán (tesóm könyvespolcának mondom, pedig már 7 éve nem lakik abban a szobában) vannak, és eddig még kimaradtak az életemből (pl: Faust, Isteni színjáték, Nyomorultak). Azért ezek előtt még bemelegítésképpen elolvasom Vinnie Jones: Megindító meccs volt című könyvét. :-)

Idegen toll

"A polgármester meg nem válaszol a levelekre. Mondjuk névtelen feljelentésekkel bombázom, csoda hogy nem válaszol." :-)

Aufklärung

Könyvespolc IV.

"Nekem nem olyan asszony kell, aki vellával piszkálgatja a túrós csuszát, hanem aki kanállal eszi." (Felső Barnabás)

Csak akasztott ember nem...

Magdalena Ogórek (Uborka Magdaléna), vallás- és egyháztörténész, a bölcsészettudományok doktora, a varsói Logisztikai és Vámügyi Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének adjunktusa.

Tanulmányai:
Varsói Egyetem, történelem
Varsói Egyetem, európai integráció (posztgraduális)
Maastricht, European Institute of Public Administration
Opolei Egyetem, Phd (A dolgozat címe: Beginák és valdensek Sziléziában és Morvaországban a 16. század végéig)

Köztisztviselői és politikai karrierje:
A Lengyel Köztársasági Elnöki Hivatal Európai Integrációs Irodája
A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Információs Irodája
A Belügyminisztérium Európai Uniós és Nemzetközi Együttműködések Osztálya
A Belügyminisztérium Sajtóosztálya
A Baloldali Demokraták Szövetségének (posztkomcsik) a képviselői klubjának volt szakértője, a párt vezetőjének volt kabinetfőnöke és  kampánystábjának a tagja a 2010-es köztársasági elnökválasztáson.

Feltűnt televíziós programokban, mint a Los Chłopacos (2003), Ettől félnek a férfiak, avagy szex szűk helyeken (2003), Lakótársak (2002). 2002-től ápolónőt játszott a Jóban, rosszban lengyel változatában. 2014-ben a Világatlasz című műsort vezette egy kereskedelmi tévében.

2012-től 2014-ig a Lengyel Nemzeti Bank tanácsadója volt. A 2015-ös köztársasági elnökválasztáson a Baloldali Demokraták Szövetségének jelöltje. Pártonkívüli.

Már megint baszottul magányosnak érzem magam.
Persze, itt van a családom, akik minden hatalmas hülyeségem ellenére szeretnek.
Itt vannak a barátaim, akik közül a legközelebbi is 76 kilométerre lakik tőlem és akikkel max web2-es alkalmazásokon tudom tartani a kapcsolatot.
De ami most igazából birizgálja a lelkemet: nincs nő, aki engem akar de miért is akarna bárki engem?

Ezt a filmet látni kell

https://www.youtube.com/watch?v=qNQs6gSOkeU

Az egyik kedvenc filmem lett ez is, a Parada már 2013. óta az, a Facebook-profilképemen az a rózsaszín pulóver. Kezdek magamnak gyanús lenni. :-)

Mese LXVII.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Dalnok. Méltán elfeledett regék tudója és nem utolsósorban kiagyalója volt, aki járta a városokat és falvakat, miközben dalával próbálta szórakoztatni az embereket. Nem sok sikerrel.

            Történt egyszer, hogy egy este egy fogadóban szállt meg. A fogadó ivójában üldögélt egyedül egy meszely bor mellett, a tűzhelyen, disznózsíron pirult a hagyma, szóval nem is lehetett volna békésebb és ígéretesebb a helyzet,[1]ezért a Dalnoknak az a pompás ötlete támadt, hogy ő bizony előad néhány dalt az ivó vendégeinek szórakoztatására. Hátha hálából dobnak a sipkájába is néhány tallért. Egyből hozzá is kezdett néhány csúfhistóriához, amikor az egyik asztaltól egy külhoni vitéz emelkedett fel.

- Mi ez a zaj, mi fülemet ennyire sérti? Ha nem hagyod abba, isten bizony megcsaplak, mint Csender Kukorellyt! – ordította a dalia.

 A Dalnokban is volt már rendesen a borból, ezért azért sem hagyta abba. A vége az lett, hogy a külhoni dalia kihívta párbajra a Dalnokot az ivó elé. Igen ám, de a vitéznek teljes fegyverzete és páncélzata volt, míg a Dalnoknak csak egy nyomorult kis gyíklesője, amivel néha szalonnát falatozott. A Dalnok már fel is készült a halálra, ámde a külhoni vitéz olyan részeg volt, hogy mikor rárontott volna a Dalnokra, megbotlott, és pont a gyíklesőbe zuhant. Azon nyomban meg is halt. A Dalnok magához vette a vitéz páncélzatát és fegyvereit (mégis csak nagyobb biztonságban érezte így magát) és másnap reggel annak rendje és módja szerint továbbállt.

            Hamarosan egy várkapuhoz ért. Mihelyst a várkapunál posztoló katonák meglátták, nagy ujjongásban törtek ki. A Dalnok persze azt hitte, hogy magas művészétének híre ilyen messzi földre eljutott és egyből felismerték benne a históriás ének egyik legnagyobb sztárját. Ám igen hamar kiderült, hogy nem erről van szó: a Dalnok azt a lovagot ölte meg önhibáján kívül és annak a fegyvereit és páncélzatát vette el, akit azért hívtak a királyságba, hogy kiszabadítsa a király lányát, akit egy pasa elrabolt.[2] A Dalnok egyrészt nagyon élvezte a hirtelen jött népszerűséget, másrészt igen megijedt a reá váró feladattól, de mivel másnap a király kísérete egészen a pasa kastélyáig kísérte, ezért mit volt mit tenni felkiáltott a várfokon álló fő katonai-közigazgatási vezetőnek.

- Te hitetlen kutya! Elragadtad a király leányát! Gyere ki és küzdj meg velem életre-halálra! Ha én nyerek, akkor hazavihetem a királyleányt apjához! Ha te nyersz… te igazából semmit sem nyersz ezen.

- Dehogy megyek ki, gyaur kutya! Bújj a seggembe! – csúfolódott a pasa.

- Ha nem jössz ki, akkor elterjesztem, hogy milyen gyáva vagy! Nem csak vitéz dalia, hanem messze földön híres Dalnok vagyok, amerre járok, históriás énekemben megemlítem megfutamodásodat! – felelte a Dalnok.

- Na jó, kimegyek, megvívok veled. Folyton csak ez a fránya PR, mit meg kell tennie az ember fiának a jó reputációért. – sóhajtotta a pasa, majd magára öltötte harci szerelését és harcra készen kilépett a várkapun.

Ahogy egymásra néztek, egyből látták, hogy úgy hasonlítanak, mit két tojás. Maguk is igen elcsodálkozva a dolgon elkezdték egymást kérdezgetni a családjaikról. Hamar kiderült, hogy a pasa apja részt vett Eger vár ostromában, míg a Dalnok családja oda való volt, egy tehetségesebb nagybácsi megénekelte a vár viadalát is. Mind a kettőjükben felmerült a sejtés, hogy az Öreg Pasa és a Dalnok anyja összekuruckodtak az ostrom alatt és ők tulajdonképpen féltestvérek. Ámde ez a tény eléggé alááshatta volna harci kedvüket, ezért hamar el is vetették a gondolatot. Nagy hévvel estek egymásnak, a Dalnok meglepően jól vívott, ámde egyszer csak a pasa karja lesújtott és vállon találta a Dalnokot. A kard úgy csúszott le vállvértről, mintha szappanból lett volna. Ekkor jöttek rá, hogy eléggé életlen mindkettejük kardja, ezért sem tudnak egymásban kárt tenni. A Dalnok ekkor, mint egy jó háziasszony, elkezdte a két kardot egymással élesíteni. Hamarosan egész helyre kis éle lett mindkét fegyvernek[3]. Ezután újra egymásnak estek. A harc hevében a Dalnok egyszer csak felkiáltott:

- Nézd, egy Munkásmozgalmi Lexikon! – és a távolba mutatott.

- Hol? – kérdezte a pasa, és arra felé nézett, amerre a Dalnok mutatott. Mire egyáltalán eszébe juthatott volna, hogy mi a szösz lehet az a Munkásmozgalmi Lexikon, a Dalnok minden erejét beleadva meglendítette kardját és levágta a pasa fejét.

            A Dalnok természetesen kiszabadította a királylányt, felajánlotta a szolgálatait neki, megígérte, hogy hazajuttatja az apja palotájába, és azon nyomban útra is keltek. Az úton visszafelé a Dalnok rozsdás szögbe lépett és három nap múlva vérmérgezésben meghalt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE![4]

---

[1] Ez a félmondat ihlette ezt az egész mesét.

[2] Ezt a motívumot és a továbbiakban lábjegyzetelteket egy Babocsai Máté diák című bábjátékból vettem

[3]Babocsai

[4] A Babocsai vége: Boldogan éltek még… egészen pontosan tizenöt napig

Hetvenkedek

Csak sikerült elolvasnom idén is 70 könyvet. Végül 71 lett.
B.U.É.K.! :-)

Lizzyke 3 éves :-)

A felső képen a Duplót, amivel Lizzy játszik, valószínűleg itt gyártották. :-)

1, Megkaptam Klárikuéktól karácsonyra Jiri Hájíčektől a Parasztbarokkot. Körmendy János jutott eszembe a Három nővérből: -Hogy ez hogy jutott eszedbe? :-)
2. Sikerült megszereznem a Da Capo-tol a Phaistos-t. Még a 2000-es évek elején megvolt másolt kazin, emlékszem, hogy hallgatom walk-manen, miközben sétáltatom a kutyát a havas Benczúr téren és szerelmi bánatom van. Micsoda poszt-pubertás kép! :D

Dziady II.

1, Anyámnak van most egy napközis csoportja, akiket nagyon szeret. Van benne egy lányka, akinek tetszett egy nyolcadikos fiú, de a fiúnak állítólag van barátja, akivel látták őket kézen fogva sétálni. Szegény lányka még sírt is. Anyám ezt hallva csak annyit bírt kérdezni:
- Zsófikám, megmelegedtek?
2, A harmadikosok fociztak és amikor vége lett a meccsnek, akkor elkezdtek veszekedni. Anyám:
- Amikor vége van a meccsnek, a győztes örül, a vesztes pedig emelt fővel viseli a vereséget. Láttatok már BL-döntőt? Mit csinálnak ott a vesztesek? Leülnek a fűre és sírnak! :-) {Anyámnak azóta úgy köszönnek: Csókolom, focis tanár néni!} Anyámnak azóta naprakészen tudnia kell a Chelsea és a Barcelona eredményeit, hogy el tudjon beszélgetni a gyerekekkel.

Mese LXVI.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Király. Volt neki három fia: a legidősebbet trónörökösének szánta, a középsőt az ország főpapjának, a legkisebbet pedig seregei vezérének, hisz így tartotta ama ország szokásjoga. Egyik fiúnak sem volt ínyére ez a felosztás, ezért egy éjszaka, az éj leple alatt megszöktek a várból.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy városba értek. A városban nagy felfordulást találtak. A legidősebb meg is állított egy helybélit és megkérdezte:

- Hé, paraszt, mi folyik itt?

- Paraszt a jó kurva anyád! Eme város köztiszteletben álló patríciusa vagyok. Ha nagyon tudni akarod: egy sárkány készül megtámadni minket, hogy lerombolja városunkat, elrabolja kincseinket, jószágainkat és leányainkat. Seregünk fejét már meg is ölte egy tisztességtelen párviadalban, vezető nélkül seregünk pedig mit sem ér. Elvesztünk.

- Egyet se féljetek, míg engem láttok! – Ezzel előkapta tarisznyájából teljes páncélzatát, amit mindig magánál tartott és felöltötte. Odament a sereg zászlósához, kikapta a kezéből a zászlót, felült a zászlós lovára és elrivallta magát:

- Aki bátor, velem tart!

Több katona is csatlakozott hozzá, és kiviharzottak a várból. A zászlós csak nézett, mint pocok a lisztből.

            Hamarosan szembe is találták magukat a Sárkánnyal. Rövid, de egyenlőtlen küzdelem után (több páncélos lovag egy szál Sárkány ellen) megölték a fenevadat. A legidősebb fiú levágta a Sárkány egy fejét (többre nem tellett a mese költségvetéséből), amit elvitt a város polgármesterének. A polgármester egyből felajánlotta neki a város seregének parancsnokságát, amit a legidősebb fiú örömmel el is fogadott.  Hamarosan elérkezett a búcsúzás ideje is, hisz a másik két testvér tovább indult szerencsét próbálni.

- Kedves öcséim! Ne vegyétek tőlem rossz néven, hogy itt maradok, de mindig is a katonáskodás, a tábori élet érdekelt. Jobban illik a kezembe a marsallbot, mint a jogar. Ráadásul meleg is vagyok, ami nem tenne jót a primogenitúra elvének. – mondta, ezzel megölelték egymást és a két fiatalabb testvér útra kelt.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy várba értek. A vár egész népe riadalmasan szomorú volt, mert uralkodójukat is lelket rágó mélabú gyötörte, aminek senki sem tudta az okát. A legkisebb királyfi egyből követelte, hogy vezessék az uralkodó elé, ő majd megtudja a király bánatának okát és ki is kúrálja. Bár rangrejtve volt, olyan előkelőség és a parancsok osztásához szokottság sugárzott belőle, mint Almira hercegéből, ezért egyből a koronás fő elé vezették.

- Felséges királyom, bár személyemet nem fedhetem fel, azért jöttem, hogy segítsek bánatodon. – kezdte mondanivalóját a legkisebb királyfi.

- Nem tud azon senki sem segíteni. – válaszolta búsan a király.

- Talán csak nem az uralkodás gondjai, néped sorsa aggaszt? – próbálkozott a királyfi.

- Országom prosperál, nincsenek különösebb gondok. A népre meg nagyívben szarok. – felelte a király.

- Akkor tán szerelmi életeddel van a baj? Nem szeret már a királynő, vagy te epekedsz másért? – vetette fel az újabb problémacsokrot a királyfi.

- A királyné sosem szeretett, én se őt, országaink érdeke volt, hogy elvegyem őt. Különben is öreg vagyok már, hogy bárkiért is ficeregjen a cerkám.

- Akkor tán fiaiddal vagy lányaiddal van valami baj? – vetetette be az utolsó adut a legkisebb királyfi.

- Most ráhibáztál, rangrejtett idegen. Van a legidősebb fiam, neki kéne átvennie a trónt, de olyan kelekótya. Nem tudom, hogy tényleg hibbant-e, vagy csak megjátssza? Folyton Rosencrantz-zal és Guildenstern-nel barátkozik, vagy hogy a manóba hívják őket? Amúgy se tudom soha, hogy melyik melyik.  Mi lesz, ha engem valami baj ér? Tán csak nem az a rosszéletű fivérem, Claudius lesz a király? Különben is, azt hiszi, hogy nem látom, milyen pillantásokat vetnek egymásra nejemmel, Gertruddal? Na, ettől az uralkodástól és frigytől az Isten mentsen meg mindenkit!

- Nyugodj meg, királyom, minden, ami történik, Urunk rendeltetése. Legyen meg az ő akarata. Országod sohasem veszhetik el, ha nem fiad, akkor nyugodt urak fognak trónjába beülni, székelvén béke és harc között. – mondta a királyfi

- Megnyugtattál, rangrejtett idegen. Legyél eme ország egyházának, az egyedül üdvözítő protestáns egyháznak feje és személyes gyóntatóm! – felelte erre a király.

- Nem a római katolikus az egyedül üdvözítő egyház? – vetette közbe a középső királyfi.

- Talán nálatok, de itt fent északon? – vágta rá a király, majd hozzátette – Cuius regio, eius religio.

            A legkisebb királyfi is szíves örömest elfogadta a felkínált szent hivatalt. Mivel bátyja úgy döntött, folytatja az útját, így megint búcsúzásra került sor a testvérek között.

- Tudod, bátyám, sohasem vonzott a katonaság, mindig is a lélek dolgaival szerettem volna foglalkozni, és itt megtehetem. Sok szerencsét kívánok neked, remélem, megtalálod, hogy mit szeretnél csinálni. Megnyugtatásul közlöm: én heteró vagyok, mielőtt még bármiféle ministránsfiúval hírbe hoznának. – mondta a legkisebb királyfi, ezzel megölelték egymást, majd a középső királyfi útra kelt.

            Ahogy ment-mendegélt, három nap múlva egy fogadóba ért. Ott érte el egy futár.

- Felséges hercegem! Siess azonnal haza, hisz apád nagybeteg, már nem sokáig fogja viselni az élet és az uralkodás terheit! Fivéreidet már értesítettük, ők már hazaindultak, már csak te maradtál hátra.

- Hogyan találtál meg itt? – kérdezte csodálkozva a középső királyfi.

- Azért kilencnapi járóföld nem egy nagy távolság és nem sok rangrejtett királyfi mászkál errefelé- felelt meg a futár.

            A középső királyfi amilyen gyorsan csak tudott, haza is sietett, ahol már várta apja és a bátyjai. A legfontosabb kérdés persze az volt, hogy ki örökölje a trónt. A legidősebb királyfi nem akarta otthagyni a vezérséget, a legfiatalabb az egyházi pályát, ám a középső így szólt:

- Felséges atyám! Én mindig is szerettem volna király lenni, már csikókorom óta erre készültem, bújtam a fóliánsokat és a kódexeket, hogy minél többet tudjak meg jeles uralkodók tetteiről. Én szívesen lennék az utódod!

- Ki hallott már olyat, hogy a középső fiú legyen az uralkodó! Ilyen még a mesében sincs! Ám, mivel egyik fivéred sem akar uralkodó lenni, teszek veled egy próbát! Hétszáz garas adót vetettem ki arra, hogy ha bármit is kidobol a szolgabíró birodalmam bármely városában vagy falujában. Délután fogadom a küldöttséget, aki azt szeretné elérni, hogy vonjam vissza ezt az adót. Én személy szerint lefejeztetném őket, de lássuk, hogy te mire mész velük?

            A középső királyfi megkérte öccsét, hogy a maga kenetteljes módján hozza a küldöttség tudomására, hogy ha nem egyeznek meg, akkor a király a fejüket veteti. Legyen úgy, hogy a középső királyfi először felháborodottan (Nehogy már itt az legyen!) 1400 garasra akarja emelni az adót, aztán uralkodói kegyéből leszállítja 350-re. Így a kecske is jóllakik, a káposzta és a küldöttek feje is megmarad. Bár ez utóbbi kettő között csak árnyalatnyi volt a különbség.

            A küldöttség fogadása és a tanácskozás úgy zajlott le, ahogy a középső királyfi eltervezte. Az öreg király ugyan nem volt teljesen elégedett, legkisebb fiát amúgy sem tartotta sokra, de kénytelen-kelletlen, egy utolsó: - Ha nincs ló, jó a szamár is!-felkiáltással átadta a trónt. Egyébként is bazira unta már az uralkodást. A tróntól való lemondása után még harminc évig élt és idejét Füst Milán életművének tanulmányozásával töltötte.

            A középső fiúból remek uralkodó vált, trónra kerülése után nem sokkal elvett egy hercegnőt, hogy szexuális orientációja beszédtéma se legyen és nemzett a hercegnővel három fiút és hat lányt, de a lányok száma és sorsa a kutyát se érdekelte. Mikor bátyja a töménytelen húsfogyasztás és a hideg helyeken való hálás miatti köszvény és reuma miatt kiöregedett a katonaságból, adott neki egy kis grófságot, ahol nyugodalmasan eltölthette hátralévő napjait. Mikor öccsének is menekülnie kellett az északi királyságból, miután sötét üzelmekre derült fény az északi királyság udvarában, ráadásul egy szomszédos királyság is megtámadta őket, neki is adott egy kis vidéki parókiát. A három testvér boldogan élt tovább, amíg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Dziady

1, Nagypapámat felhívták a UPC-től, hogy új csomagot ajánljanak neki. Nagypapa válasza:
- Maguk már el vannak késve, mi már régen a Jupiteren vagyunk!
A upc-s azon nyomban lerakta a telefont.
2, Most, hogy már anyám teljes munkaidős tanár, nagyszüleim kérdezték a fizetéséről, szóba került a pedagógus-béremelés és Hoffmann Rózsa, és hogy ő hogy eltűnt a politikából. Nagyanyám a számára legvalószínűbb okot mondta:
- Lehet, az már nem is él.
3, Amikor anyámék kicsik voltak, nagyanyámék vagy nem találtak karácsonyfát, vagy nem is volt rá pénzük, ezért a közeli erdőben loptak egyet. Elkapta őket a rendőr.
Rendőr: -Mi a neve?
Nagymama: - Mi köze magának ahhoz? Nem mondom meg! Egyébként is, tudja maga, milyen ünnep van? Karácsony! Hát van magának eszi? Van magának szívi? Vinném haza a gyerekeknek a fát és engem állít meg, Engem akar megbírságolni?
A rendőr tovább erősködött, hogy szabálysértés meg büntetést kell fizetni, elkobozza a fát.
Nagymama: -Ha nem akarja, hogy a szeme nélkül menjen haza, akkor most elenged! Nézze, hogy milyen töviskek vannak ezen a fán, direkt úgy állítom az arcába, hogy elvegye a jó szeme világát!
A rendőr elengedte őket a fával.

A legutóbbi lengyel utamon újra vettem egy Tygodnik Powszechny-t. Ez egy lengyel katolikus-társadalmi hetilap, amit Krakkóban adnak ki. Amikor utoljára vettem ilyet, még olyan formátuma volt, mint az Élet és Irodalomnak, de mára már 66 oldalas, színes borítós magazin lett belőle. Maga a fizikai megjelenése is tetszik, és a benne lévő cikkek is. Érdekesek, elfogulatlanok és sokoldalúak, a római katolikus egyház történéseitől, az első sikeres lengyel arcátültetésen keresztül Bill Murray legutóbbi filmjéig sok mindenről szó van benne. Külön örömömre, ebben a számban volt egy Stasiuk-tárca is. :-) Természetesen van benne Krakkóról szóló rovat is, most ebből szemezgetnék:
- Az ulica Piastowska, ahol a krakkói kolim állt, eredetileg a Krakkó északi részét védő erődrendszer egyik belső útvonala volt, amin a katonák tudtak közlekedni az erődök között.
- Krakkónak idén 9,9 millió látogatója volt (többek között én is), akik 315 milliÁRD forintot költöttek el a városban. Csoda, hogy nem fejlődik azt a város, hisz a turisták úgyis eltartják. :-) Olyan mint egy szép nő: nem kell okosnak vagy viccesnek lennie, úgyis udvarolnak neki. :-)
- Krakkóban óriásplakát-kampány kezdődött a szelektív szemétgyűjtés népszerűsítésére. A plakátokon Sherlock Holmes parancsol rá az emberekre, hogy gyűjtsék a fémet, műanyagot, üveget, papírt szelektíven. Másik nagy probléma, hogy a krakkóiak 37%-a rossz konténerbe dobja az adott szemetet (tavaly ez még csak 21% volt), ezért ingyenes infovonalat létesítettek, amit fel lehet hívni, ha bizonytalan vagy, hogy ezt a szemetet melyik konténerbe is kell dobni. :-)
Mateusz Klinowski, kábítószer-fogyasztó és ateista, krakkói lakos lett Wadowice (II. János Pál szülővárosa) polgármestere. A beiktatásra gyalog ment, ezzel is megerősítve, hogy Wigry 3 (Wigry 1-et vagy 2-t még senki sem látott) típusú összecsukható kerékpárja Krakkóban marad. Bemutatta a városháza fiatalokból álló új vezetését is, akik közül senki sem lakik Wadowicében, de mindannyian Klinowski órájára jártak a Jagellón. Klinowski az ő segítségükkel szeretné megtisztítani Wadowicét az összefonódásoktól.

Megjegyzés: 2008 áprilisában már jártam a Tygodnik Powszechny szerkesztőségében. Kerekperecevővel és Tinódival egy plakátot tettünk ki, az akkor tartott krakkói magyar napokról. :-)

W. B. Yeats: Második eljövetel

  Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?

Nagy László fordítása

(Tudom, hogy nem éppen karácsonyi vers és a helyzetet még rontja, hogy a Maffiózókban {The Sopranos} hallottam, de akkor is tetszik ez a vers. Ja, és depressziós sem vagyok vagy különösképpen rossz kedvem sincsen.:-)

Folyami rák disznózsírral

http://armorgames.com/community/thread/9771789/mbff-most-bizarre-food-flavors-2013-edition/page/1

Nehéz a hercegnők élete :-)

A héten volt huszonöt éve a román forradalom kirobbanásának. Életem egyik első emlékei közé tartozik, hogy anyámék Örökösföldön és a főiskolán taglalják az eseményeket. Olyan szavak maradtak meg bennem, mint a secusok és ha abban az időben valaki megkérdezte, hogy kit utálok a legjobban, akkor azt feleltem: Ceausescu-t. A komcsikból átvedlett szocikat azóta sem szeretem, de a 2004-2009 közötti gyurcsányi vészkorszak rámutatott arra, hogy nem is alaptalanul.

Lizzyke betakarja Tysont :-)

Én szeretem a szalonnát, de nem tudom eldönteni, hogy ez gasztronómiai, higiéniai vagy szexuális szempontból visszataszítóbb? Különben is: a szalonnához hagyma is kell!:-)

Przygotowanie do bitwy 1 óra 16 perctől: a legvalószerűtlenebb dolog, amit puskákkal láttam :-)

Jó tanács Márai Hallgatni akartam című művéből

Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni.

Tegnap elmentem moziba, megnéztem a Házmestert. Azt hittem, hogy egy derűs kis francia vígjáték lesz. Nem az volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt érdemes megnézni. Utána felhívtam Rastamouse-t és Klárikut, hogy az Omen koncerten vannak-e, ahová terveztek menni. Egyikük se vette fel, gondoltam elindulok a Romkert felé, hátha addig valamelyikük addig visszahív, hogy mi a helyzet. Gondoltam, legalább sétálok egyet. Sétám során elmentem a Pacsirta utcán a régi Jazz Club előtt, ahol elkezdtem alkoholkarrieremet, sherryk-kel és hasonlóan kemény piákkal. Ha már elsétáltam a Romkertig, megvettem a jegyet a koncertre. Rastamousék nem voltak ott, de sikerült felhívnom őket, mondták, hogy jönnek. A koncert egyébként nem is volt rossz, az a klasszikus bőrkabát-metál volt, régen voltam ilyenen, kifejezetten élveztem. Közben megérkeztek Rastamousék is. Iszogattunk, beszélgettünk, hallgattuk a koncertet. A koncert után elmentünk a Blues-ba, ahol találkoztam a volt dzsungeles váltótársammal. Jó volt látni, jót is beszélgettünk. Nem lehettem nagyon részeg, mert a társalgásunk során minden gond nélkül ki tudtam mondani, hogy: musculus sternocleidomastoideus. Rastamousék olyan egy óra körül hazamentek, én pedig átnéztem a Motorosba egy utolsó sörre. Ahol ott találtam Bohót. Azt hittem, hogy csak ma jön haza. Vele is jól beszélgettem, táncikáltunk is egy kicsit. Olyan negyed hatra értem haza.
Tanulságok:
1. Mik ki nem sülhetnek egy kis sétából?
2. Öreg vagyok én már az ilyenekhez. Sihedernyi koromban csináltam ilyeneket, ráadásul a fülem is kicsit be van dugulva a koncert miatt. :-)

Bartók rádió

Bármennyi operát hallgatok rakásra
Nem teszek szert abszolút hallásra