Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisdiák, aki véletlenül megidézte a
Sötétség Fejedelmét, ezért Lucifer a Pokol legmélyebb bugyrába vetette.
A
kis Kamil (mert így hívták a kisdiákot) miután magához tért a hirtelen
megrázkódtatásból, amit egy pokolra vetés jelent, elkezdett körülnézni. Látott
egy kutat és egy tavat, amiben emberek fürödtek. A tó partján észrevett egy
takaros disznóólat. Egyből oda is ment, bezörgetett az ajtaján. Egy
pompás-formás kis boszorkány nyitott ajtót.
- Hát téged meg ki hítt? – kérdezte
a boszi.
Kamilka elmesélte, hogyan is került
ide.
- Hát te aztán jó nagy zűrbe kerültél!
Na, lásd, kivel van dolgod, kivezetlek a Pokolból. Cserébe feketemisén
feláldozol nekem egy állatot. De ne disznó legyen! Mint a mellékelt ábra mutatja,
- és ezzel a takaros disznóólra mutatott - abból volt már elég!
A kisdiák egyből ráállt az alkura.
- Na, induljunk, nem érek rá egész
nap. Ma még akasztott ember alól kaszált fűből és békanyálból főzetet kell
készítenem. Jót tesz az arcbőrnek. Ahol most vagyunk, ez a Pokol kilencedik
köre. – kezdte el bemutatni a Poklot a boszorkány – Ennél jóval zorallabb hely
ez, de mivel sikerült szolgálati útra küldened Lucifert, a tó kiolvadt és a
bűnösök szabadon úszkálhatnak. Vannak itt testvér- és szülőgyilkosok,
hazaárulók, akik vendéglátóikat, és akik jótevőiket árulták el. Ott, középen,
abban az olajfoltos overallban van a legnagyobb bűnös: Dongó Pista, aki a
Bagamértból átigazolt a Fáradtba. Na, induljunk tovább!
A
következő helyen lelkeket láttak, akik rühesek voltak, sebeiket tépték,
szaggatták körmeikkel. Másoknak testük fel volt nyitva, kilógtak belső szerveik.
Megint mások lángnyelvekben égtek, mérges kígyók marták testüket, mely
elporladt és újjáéledt. Egyes lelkek ólomcsuhában jártak, aztán itt volt a
klasszikus is: a lelkek szurokkal teli üstben főttek és ördögök szurkálták őket
vasvillákkal. Más lelkek hátrafelé meneteltek, megint mások fejjel lefelé
kőlyukakba voltak beszorítva, talpukat pedig tűz égette. Voltak még, akik
emberi ürülékben fulladoztak vagy ördögök ostorozták őket. A táj itt tíz
koncentrikus körben lejtett.
- Ez itt Rondabugyrod, a csalás
világa. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Kerítők és csábítók,
hízelgők, szentségárulók, jósok és varázslók, csalók és nyerészkedők,
képmutatók, tolvajok, tisztességtelen tanácsadók és másokat becsapók, viszályt
szítók és a hitszakadások okozói végül a hamisítók és hazugok. Ott például,
abban az üstben fő szurokban az a bűnös lélek, aki megbundázta az MLTC-IKARUS
örökrangadót. Őt különösen szeretik vasvillával szurkálni az ördögök. Na,
induljunk tovább!
A menetrendszerinti Gerüón-járattal
átkeltek egy folyón. A túlparton találkoztak három táskaárussal, de mivel sem a
boszorkánynak, sem a kisdiáknak nem volt semmi affinitása a divat iránt, ezért
megállás nélkül folytatták az útjukat.
A
következő körben a lelkekre tűzeső ömlött, lábuk alatt pedig lángot vetett a
homok, és a menekülni próbálókat három kentaur kedélyesen nyilazgatta lefelé. Kicsit
távolabb numídiai jegenyefenyőkből és négy nyárfából egy eleven liget
díszelgett, ahol, ha a fák ágait letörték, azok vérezni kezdtek. Megint máshol
a lelkek vérpatakban szenvednek. Az itt bűnhődők könnyeiből eredt az a folyó,
amin átkeltek. A folyót Phlegethónnak hívták és természetesen nem volt azonos
az ismert forradalmárral.
- Ez a hetedik kör, az erőszakosok
világa. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Itt vannak azok, akik
másokkal voltak erőszakosok, és azok is, akik maguk ellen követtek el
erőszakot. Itt vannak még az istenkáromlók, szodomiták, fajtalankodók,
uzsorások. Ott van például Attila, a hun. Számos popkultúrális utalás szereplője,
a Monty Python még sitcomot is forgatott az életéből. Na, induljunk tovább!
A kör kijáratánál láttak egy
bikafejű, embertestű lényt, és a kis Kamilnak eszébe jutott, hogy az iskola
focicsapatának milyen jó mascotja is lehetne belőle.
A
következő kör egy város volt, ahol a tornyok úgy néztek ki, mint ha mecsetek
lennének, az egyik toronyban pedig szemmel láthatóan három vén anyó lakott. Az
egész város vörösen lángolt és a lelkek sötét, véres sírokba voltak bezárva.
- Ez a hatodik kör, Dis városa, az
eretnekek és hitetlenek otthona. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány -
Például: ő ott nem hitte el, hogy itt mindig ez volt. Na, induljunk tovább!
A város kapujánál találkoztak Cerberussal
is, aki bajnoki szünet lévén nem védett éppen sehol.
Megint
egy folyóhoz értek, ahol sokat kellett várni a révészre, mivel a folyó ezen a
partján nem szállt még be senki a csónakba.
- Mit akarnak itt? T’sék? Én csak
egy irányban szállítok utasokat, és ez nem ez! Ha már itt vannak, ne álljanak
itt, mint a faszentek, szálljanak be, de aztán viseljék magukat rendesen!
A boszorkány és a kisdiák be is
szállt a csónakba, amilyen gyorsan csak tudott.
- Ahogy már kiderülhetett,
kisköcsög – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány – ez az ötödik kör, az
indulatosok köre. Ez a kedves úriember itt Flégiász, a révész, a folyó, amin
épp átkelünk pedig a Styx. A folyó mocsarában fetrengenek a bűnös lelkek és
marcangolják egymás testét. Nézd, ott van Vigyorgós Karim is, régi kedves
ismerősöm!
- Nehogy már itt az legyen, Abdulka!
– horkant fel magában Vigyorgós Karim, ám szavait csupán önmagához intézhette,
mert közel s távol senki nem volt.
Ahogy átkeltek a folyón, egy
tornyot pillantottak meg, amin jelzőtüzek égtek. - Hát igen – gondolta Kamilka
– erről a partról tényleg egyszerűbb átkelni a folyón!
A
következő körben a bűnös lelkek hatalmas sziklákat görgettek fel egy meredek
hegyoldalon, ám a sziklák mindig visszagurultak.
- Ez a negyedik kör, itt bűnhődnek
a pénz rabjai. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - A tékozlók és a
kuporgatók egyaránt. Ott van például Szilvássyné Bojza Márta! Édestestvérem
nekem, de soha semmit nem adott nekem! Értem egy tüt (sic!), annyit nem tett
keresztbe! Na, induljunk tovább!
A
következő körben a bűnös lelkek a földön feküdtek, sáros záporban fetrengtek.
Megint megjelent Cerberus is, de a boszorkány teli csüddel megküldött egy
labdát, ami után a háromfejű kutya rögtön utána vetette magát, és elkezdett
vele játszani.
- Ez a harmadik kör, ahol a
torkosok bűnhődnek. – folytatta a Pokol bemutatását a boszorkány - Ott van
például Mosolygós Abdul, akivel Vigyorgós Karim perlekedett az ötödik körben.
Nem tudott lemondani a csokiról meg a Coláról, legfőképpen pedig kedvenc
ételéről: a folyami rákról disznózsírral. Na, induljunk tovább!
A
következő helyen a lelkek nagy csapatokba verődve fel s le szállingóznak.
- Ez a második kör, itt vannak a
szerelem halottai, kik életükben a kéjt keresték. – folytatta a Pokol
bemutatását a boszorkány - Ott van például az a bűnös lélek. Tehetős firenzei
polgárcsaládból származó lány volt, akit szülei hozzáadtak egy fess, ám igen
butácska gabonakereskedőhöz, de szíve később lángra lobbant egy jóképű felcser
iránt. Szép szerelmi viszony szövődött köztük, ami sajnos hamar kitudódott,
ezért be kellett fejezniük bűnös viszonyukat. Az asszony ezek után rákapott a
Várdára, később már titokban acetont is ivott és hamarosan elemésztette magát.
Na, induljunk tovább!
A
következő körben Kamil párnázott székeket, plüsskanapékat, dohányzóasztalokat,
ital automatákat és még egy biliárdasztalt is pillantott meg.
- Ez lenne a Pokol első köre, ahol
a pogányok és kereszteletlenül meghalt újszülöttek lennének, de megállapodást
kötöttünk Allahhal, Buddhával meg a többi csúcstaggal, hogy mindenki
gondoskodjon csak a saját hívőiről és inkább kialakítottunk itt egy
pihenőszobát. Na, itt is volnánk, kisköcsög, ez a Pokol kapuja, itt kimehetsz.
Aztán az állatáldozatról el nem felejtkezni! – mondta a boszi, befejezve a
Pokol bemutatását, majd barátságosan fültövön legyintette a kisdiákot, és
visszaindult takaros disznóóla felé.
Kamil
kilépett a Pokol kapuján és egy hotelben találta magát. Nem igazán közismert
tény, de a Pokol egy hotel négyágyas családi szobájában található. Egész
pontosan a 4-es számú szobában. Ahogy ment volna ki az épületből, a portás
rárivallt:
- Te meg mit keresel itt? Volt
foglalásod?
- Ajaj, ezért nagyon ki fogok
otthon kapni! – gondolta magában Kamil.
Otthon
mégsem kapott ki, szülei nagyon örültek, hogy előkerült és a kisdiák nem
felejtkezett el a boszorkányról sem. A lakótelepen, – ahol lakott – a
szeméttárolónál rendezett egy fekete misét a kis barátaival, ahol feláldoztak
egy állatot. Az állat miután kimúlt, egyből a boszorkány takaros disznóóla elé
került. Mikor a boszi meglátta az áldozati ajándékot, egyből megnyalta a szája
szélét:
- Mmmmm, tyúk!
ITT
A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése