2015. december 29., kedd

Jó könyvek, amiket 2015-ben olvastam III. rész

(Félkövérrel azoknak a könyveknek a címe van szedve, amiket szubjektíven is jó könyveknek tartok, amelyek olvasása élvezetet jelentett a számomra.)

Irene Dische – Hans Magnus Enzensberger: Esterházy
Egy (Ester)házy nyúl kalandjai a nagyvárosban, gyönyörű illusztrációkkal.

Két értelmes ember beszélgetése. Mivel az ember egyre ritkábban hallhat már ilyeneket, egyre jobban felértékelődik az, ha legalább olvashat ilyeneket.

Egy riadalmasan szomorú történet, amelyből csak úgy árad a humanizmus. Ritkán olvasok ilyen széplelkű szerzőt.

Llosa legújabb regénye, egy szórakoztató lektűr hétköznapi hősökről. Feltűnik a könyvben újra Don Rigoberto és családja is. Tényleg egy élvezetesen könnyű olvasmány.

Kundera legújabb regénye. A  már megszokott egzisztencialista próza, a Lassúsághoz, az Azonossághoz, a Nemtudáshoz hasonló rövid lélegzetű mű, A nevetés és felejtés könyvéhez vagy a Lét elviselhetetlen könnyűségéhez azért nem ér fel.

A nagydrohobicsi rajztanár szürreálisan szép novellái. Nagyon távol áll tőlem ez a világ, de érdemes volt elolvasni.

Szemtelen, sokszor obszcén és fergetegesen vicces novellák, paródiák. A kötet jellegét remekül megmutatja, hogy az egyik novellának az a címe: Hogyan basztam meg Jessica Albát?

Az egyik legzseniálisabb kortárs író harmadik novelláskötete. Van benne sci-fi, fantasy, horror, olyan képzelőerővel megírva, amely csak keveseknek adatik meg.

Egy elmegyógyintézet, mint a diktatúra helye. A legkeményebb könyv volt, amit idén olvastam, megérte átrágni magam rajta, de élvezetet azt nem sokat okozott.

Egy fogoly egy napja a Gulagon, avagy hogyan próbálja túlélni az ember az éhséget, a hideget és a kemény fizikai munkát. Remek kordokumentum.

A lengyel (s)lágerirodalom egyik legismertebb regénye. A koncentrációs táborok mindennapjainak leírása szenvtelen módon, a pátosz teljes hiányával.


Nincsenek megjegyzések: