(Félkövérrel azoknak a könyveknek a címe van szedve, amiket szubjektíven is jó könyveknek tartok, amelyek olvasása élvezetet jelentett a számomra.)
Andrzej Stasiuk első regénye, a
börtönélményeit dolgozza fel. Különösen tetszett az Opowieść jednej nocy című fejezet, amely egy tapasztalt sittes
monológja.
Stasiuk összegyűjtött cikkei a rock
and rollról, a Keletről, a végtelen sztyeppékről az író melankolikusan gyönyörű
módján.
A Depeche Mode főhőse hazatér, hogy megvédje a helyi maffiózóktól a családi
benzinkutat, a régi focicsapata segítségével. Zsadannak sikerült leírnia,
milyen is lehet Harkov környéke, mert ennyire valószerűtlen tájakat és
figurákat nem lehet kitalálni: a sivár kisváros posztindusztriális tájában egész
nap egy régi autóülésben üldögél a benzinkút alkalmazottja, cigizik és vodkát
iszik, a focicsapat tagjainak pedig olyan beceneveik vannak, mint az
Erőszakolós és a Fémfogú.
Elterjed a hír, hogy Krisztus be
fog vonulni Brüsszelbe. Az emberek persze hiszik is, meg nem is, de azért
kicsit mindannyian megjavulnak a várakozás közben.
Egy férfi és egy nő hajnalban
találkozik egy szálloda halljában. Három különböző történetben. A Selyemhez és a Tengeróceánhoz hasonlóan Baricco visszatért ahhoz, amihez nagyon
ért: a lehető legkevesebb szóval, a lehető legszebb prózát megalkotni. Egy
remekül lepárolt regény.
Alessandro Baricco: Emmaus
Fiatalok tragikus találkozása a
lélek felfelé törésének szándékával és a testi vágyakkal.
Egy görög faluban a pópa kiosztja a
jövő évi húsvéti passiójáték szereplőinek megformálását a falu lakói között,
akik a következő egy év alatt azonosulnak is a szerepükkel.
Egy fiatal doktornő elüt egy
fickót, akinek a teste a halál után sem hűl ki. A doktornő beleszeret a
halottba, és más egyéb csodák is történnek. A szent és a profán mesteri
ötvözete. Karpowicznál nem ismerek gunyorosabb, mindenből tréfát űző szerzőt.
Egy belorusz lány és egy német
SS-katona szerelme a második világháború alatt. Ez már korántsem olyan vicces,
mint a Csoda, de az alapszituáció itt is elég bizarr.
Olga Tokarczuk első NIKE-díjas
regénye, a mozgásról, utazásról, menekülésről és még sok minden másról.
Olga Tokarczuk: Nappali ház,
éjjeli ház
Egy regény az álmokról. Bár
hangulatában és regénytechnikájában hasonló a Bieguni-hoz, helyválasztásában pedig a Prowadź swój pług przez kości umarłych-hoz, ez a két könyv jóval
jobban tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése