(Félkövérrel azoknak a könyveknek a címe van szedve, amiket szubjektíven is jó könyveknek tartok, amelyek olvasása élvezetet jelentett a számomra.)
A Sorel-ház folytatása, a
Sorel-család történetének folytatása. A maga nemében egy jó könyv, viszont az
első rész annyira zseniálisan jó, hogy azt sajnos nem tudja megközelíteni.
György Péter könyve Trianonról.
György Pétert még mindig egy hiteles embernek tartom, és bár sok mindenben nem
értettem vele egyet, azért jó volt olvasni az enyémtől eltérő nézőpontot is a
témáról.
Cartarescu szürreális regénye a
nyolcvanas évek bukaresti hétköznapjairól.
Cortazár rá jellemzően szürreális
novellái. Mivel mostanában már egyre kevesebb szürreális könyvet olvasok, üdítő
változatosság volt a Vakvilággal együtt, az év elején.
Merle egyik első kisregénye, a
második világháború előtti időszakról. Egy szórakoztatóan idilli kis
könyvecske.
Merle regénye a nyolcvanas évekből,
amely egy atom-tengeralattjáró fedélzetén játszódik. Remekül bemutatja a
tengeralattjáró részeit. A regény szereplői annyira szerethetően jók, hogy rá
kellett jönnöm: Merle egy lektűríró, annak viszont kiváló.
A Buddenbrook-család regénye, egy
kereskedődinasztia lehanyatlásáról, a 19. századból. Soha nem gondoltam volna,
de élveztem olvasni ezt a könyvet, a számomra legkedvesebb Thomas Mann-regény
lett.
Thomas Mann regénye Goethe-ről.
Thomas Mann egyik kedvenc témája: a művész és a polgár szembenállása, a
zseniség kiteljesítésével járó kegyetlenség.
A Túl zajos magány és a Gyöngéd
Barbárok Hrabal két kisregénye. Az első egy papírbegyűjtőben dolgozó munkás
monológja, a második pedig Vladimir Boudnikkal való barátságának állít emléket.
A barokk képzelet ötvözése a köznapi humorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése