A legjobb könyvek, amiket 2015-ben olvastam

(Félkövérrel azoknak a könyveknek a címe van szedve, amiket szubjektíven is jó könyveknek tartok, amelyek olvasása élvezetet jelentett a számomra.)

Sue Townsend: Adrian Mole folyó ügyei

Ez a könyv már maga a sorozat miatt is megérdemli a legjobb osztályzatot. 13 és ¾ éves korától követhetjük végig Adrian apró sikereit és nagy bukásait, mindennapos csetléseit-botlásait. Ebben, a sorozat utolsó részében kiderül, hogy prosztatarákja van és a felesége is elhagyja, emiatt a könyvnek elég borús részei is vannak, ugyanakkor, mint minden Townsendben, ebben is remekül lehet szórakozni az emberi esendőségen. Minden szomorúsága ellenére nagyon sokat nevettem ezen a könyvön.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából

Majdnem ez lett az év könyve. Gazdag József a felvidéki Új Szó sportújságírója, a kötet az Új Szóban szerdánként megjelent írásait tartalmazza. Megint bebizonyosodik, amit már Esterházy is leírt: mindig a fociról van szól. Van ebben a könyvben szó az élet és a foci minden szépségéről és árnyoldaláról, roma integrációról, rasszizmusról, Észak-Koreáról, rengeteg humorral és azzal a néha már-már idegesítő jólelkűséggel, ami Gazdag József sajátja. Legalább annyira enciklopédikus ez a könyv, mint az Isteni Színjáték, a Keresztapa vagy a Švejk.

Ottlik Géza: Hajnali háztetők / Minden megvan

Ottlik a legnagyobb magyar író, aki valaha élt. Szerintem. A Hajnali háztetők egy kisregény, a Minden megvan pedig egy novellagyűjtemény. Elmondhatnám, hogy miről szólnak, de még azt sem tudom elmondani, hogy miért zseniálisak. Mint minden remekműben, ebben is ott van a megfejthetetlen zsenialitás a szavakon túl, amelyet csak átérezni lehet.

Mihail Bulgakov: Színházi regény

A Mester és Margarita mellett Bulgakov másik remekműve. Amilyen rövid, annyira vicces. A Hajózási napló nevű újság újságírója ír egy regényt, mérsékelt sikert arat, majd a regényből színdarabot ír, amit az egyik színház be akar mutatni. Vitriolos és örökérvényű történet az irodalom és a színház világáról. Jóval többet mond el róluk, mint a Birdman.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Kosztolányi regénye az elvesztett ifjúságról, a tanárokról, a tanításról. Gyönyörű és nosztalgikus mű, a legszebb és legklasszikusabb magyar szépirodalom.

Jonathan Franzen: Szabadság

Franzen egyik 21. századi Nagy Amerikai Regénye. Megmutatja, hogy lenne szüleink és a mi életünk is, ha z USÁ-ban születtünk volna. Az amerikai életforma pengeéles bemutatása, minden fajta illúzió nélkül. Tényleg egy Nagy Regény.

Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából

Erről a könyvről is Gazdag Józsefnél olvastam (ez is mutatja enciklopédikus voltát). A Monarchia-korabeli Felvidéken egy zsidó kocsmáros és barátainak börleszkbe illő kalandjai. Talán utoljára Rejtő tudott ilyen mulatságosan valószerűtlen alakokat kitalálni, akik azért magukban hordozzák az emberiség minden nemes és esendő tulajdonságát, és akik folyton olyan kalandokba keverednek, amelyek Hrabal tollára valók. Fülig Jimmy sörgyári capricciója.

Roger Scruton: Mi a konzervativizmus?

Roger Scruton napjaink leghíresebb konzervatív filozófusa, az ő írásait gyűjti össze ez a kötet. Nagyon élveztem olvasni az írásait, szinte mindenben egyet értettem vele, de arra is rá kellett jönnöm, hogy messze vagyok én még attól, hogy rendes konzervatív váljon belőlem.

Mándy Iván: Regények I. (A huszonegyedik utca, Francia kulcs, Fabulya feleségei, A pálya szélén)

Mivel eddig még Mándy Iván is többé-kevésbé kimaradt az olvasmányélményei közül (csak a Robin Hood-ot olvastam), ideje volt ezt is pótolnom. A huszonegyedik utca és Francia kulcs gyermek- és ifjúkorának szállásairól, azoknak a nyomortanyáknak az világáról szól, ahol élt. A Fabulya feleségei az ötvenes éveket idézi meg, amikor fiatal író volt, A pálya szélén pedig a legszebb könyv, amit a labdarúgásról írtak (még ha Mándy legszebben a Francia kulcsban is írt a fociról). A társadalom perifériája, a pálya széle, a kisemberek világa: talán Mándy volt ezeknek a legavatottabb krónikása, aki megejtő szépségről tudott írni az élet árnyékos oldaláról.

Hunčik Péter: Határeset

Pavol Rankov Szeptember elején (vagy máskor) című könyve mellett a legjobb könyv, amit a Felvidék többnemzetiségű létéről írtak. Vicces, izgalmas, tele van intertextuális és történelmi utalásokkal, remekül bemutatja a tolerancia és intolerancia minden válfaját.

  

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Grecsó Krisztián Isten hozott című regénye a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása, de az azóta keletkezett Tánciskola és Mellettem elférsz nekem kifejezetten nem tetszettek. A Megyek utánadot is csak azért vettem ki, mert a Pletykaanyut nem találtam a könyvtári polcon. A regény ugyanazzal a céllal íródott, mint Grecsó atyai jó barátjának és mentorának, Vámos Miklósnak az Utazások Erotikában című könyve: bemutatni egy ember életét a szerelmein keresztül. Na, ez a könyv odabaszott. Minden egyes oldala megkínzott, mivel folyamatosan felidézte hamvába holt szerelmeim történetét. Rendesen megmarcangolta a szívem ez a regény, ebből is látszik, hogy egy remekmű.

Muriel Barbery: Ínyencrapszódia

A világ legjobb ételkritikusával közlik, hogy 48 órája van hátra az életéből. Kedvenc ízein és ételein keresztül felidézi életét és keresi azt az ételt, ami az utolsó vacsorája lehet. A páros fejezetekben pedig a hozzátartozói, barátai vallanak róla: hogy milyen elviselhetetlen lehet is egy zsenivel élni, akinek csak a munkája számít, aki nem törődik az emberek érzéseivel, csak használja őket. Fenséges lakomák és alávaló emberi tettek felidézései.