Tévhit

Legalább 9 éve abban a hitben éltem, hogy Lublinnak a Motor mellett van másik focicsapata, a Zagłębie. Ma esett le, hogy az nem Zagłębie Lublin, hanem Zagłębie Lubin. Lubin egy város Alsó-Sziléziában, Lublin pedig a róla elnevezett vajdaság székhelye.
Mondjuk, kicsit mindig fura volt, hogy miért a Zagłębie-Śląsk az alsó-sziléziai derbi( a két város között 386 km van), és a Zagłębie második csapata miért az alsó-sziléziai osztályban játszik a lublini helyett, miért vannak jelentős szurkolói klubjai Alsó-Sziléziában, de sikerült magamnak ezt azzal megindokolnom, hogy Kelet-Lengyelországból sok embert telepítettek át Alsó-Sziléziába, és azok vitték magukkal a klub szeretetét. A másik teóriám az volt, hogy a Zagłębie jogelődjét valahol a Kresy (a II. világháború után Lengyelországtól a Szovjetúnióhoz került országrészek) területén alapították, és az onnan áttelepített családok leszármazottai alkotják a lublini és az alsó-sziléziai szurkolótáborokat. A harmadik teóriám az volt, hogy a Zagłębie jogelődjét valahol Alsó-Sziléziában alapították, és onnan került át a franchise Lublinba.
Azt hiszem, ez a tévhitem remek példa arra, hogy az emberi agy hajlamos egymáshoz nem passzoló adatok alapján is összefüggéseket keresni és ezeknek értelmet adni. :-)

Könyvek 2016. október

Székely János: Az árnyék - Soó Péter bánata - A nyugati hadtest (5)

Ezt a könyvet Dragomán György ajánlotta valahol, és kiderült, hogy megvan apám könyvespolcán. Három kisregényt tartalmaz a könyv, a maga nemében mindegyik kiváló alkotás.

 Az árnyékban egy testtől elszakadt árnyék történetét ismerhetjük meg, aki próbál újra egy másik testet keresni magának. Szerintem ez a kisregény arról szól igazán, hogy senki nem bújhat ki a bőréből, és senki nem tudja sokáig másnak tettetni magát, mint amilyen.

A Soó Péter bánatában egy ikerpár viszontagságos utazását ismerhetjük meg Magyarországról egy német fogolytáborba. Nem is igazán biztos, hogy ikerpárról van szó, lehet, hogy csak egy személyiség két oldaláról. Nagyon szépen bemutatja a könyv, hogy milyen is volt az élet a második világháború alatt, annyi újdonság talán van benne, hogy a nyugati front eseményeiről viszonylag kevés mű szól.

A nyugati hadtest is egy a nyugati frontra kerülő alakulat sorsát mutatja be, ám ennek a kisregénynek az elején még több fejezet a kiképzésről szól, ezért is rokonítható ez a mű az Iskola a határonnal.

Mind a három kisregényre jellemző a gondolatiság, a belső monológok fontossága, a szereplők mentális- és érzelmi világának bemutatása.

Simon Kuper – Stefan Szymanski: Fociológia (4+)

Két közgazdász könyve a fociról, főként sportközgazdasági és statisztikai szempontból. Számomra nagyon élvezetes volt, a szerzők nagyon érthetően magyarázták el a teóriáikat, és tényleg egy olyan nézőpontot hoztak be az életembe, amely nezőpontból is meg lehet vizsgálni a labdarúgást. Persze, azért ebben a könyvben is feltűnik a közgazdasági nézőpont legnagyobb hibája: annyira racionális akar lenni, hogy az már számomra nem lenne életszerű, kivitelezhető.

Marcel Proust: Szodoma és Gomorra (4+)

Az eltűnt idő nyomában negyedik része. Ebben sem történik semmi érdemre méltó, csak Párizs helyett most Balbecben zajlik a társadalmi élet, Guermantes-ék helyett Vendurinéknél, és bejön a homoszexualitás kérdése, mint az egyik vezérmotívum. Ám nekem még mindig tetszenek azok az egy-két mondatos leheletfinom jellemzések, vagy a szereplők elejtett mondatai, amelyek pengeélesen jellemzik az adott szereplőt, ráadásul általánosságban is mondanak valamit az emberiségről és a társadalomról.

Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben (4+)

Hannah Arendt riportkönyve az Eichmann-perről. Bámulatosan jó könyv, amely nem fél bemutatni, hogy mennyire piti ember is volt Eichmann, ezzel pontos képet festeni a Gonosz banalitásáról. A könyv tárgyilagosságát jelzi az is, hogy nem csak Eichmann bűneit és hibáit meséli el, hanem a per visszáságairól is szól, és nem fél árnyalni a holocaust kérdését.

Garaczi László: Wüntsch híd (4)

Az Egy lemúr vallomásinak negyedik része, Garaczi önéletrajzi elemekből felépített neoavangárd, impresszív kollázsa. Nem rossz könyv, ám mivel én nem rajongok a neoavangárdért, ezért annyira nem fogott meg.          

Alessandro Baricco: Az Ifjú Ara (5)

Nem tudom pontosan, hogy ez a könyv pontosan miről szól. Szeretem az olyan könyveket, amelyekről nem tudom, pontosan miről szólnak. Az biztos, hogy lírai, mint a legtöbb Baricco, szinte hallani olvasás közben a szöveg zeneiségét. Az is biztos, hogy nagyon érzéki és erotikus mű. Többször el kell még olvasnom, hogy valamennyire megértsem, de egyszeri olvasásra mindenkinek ajánlom.

Kiadó

Magvető: 2

Atlantisz: 1

Helikon: 1

Osiris: 1

Twister Média: 1

Nemzetiség

Brit: 2

Magyar: 2

Francia: 1

Német: 1

Olasz: 1

Műfaj

Regény: 3

Kisregények: 1

Riport: 1

Sportközgazdasági tanulmányok: 1

Könyvek 2016. szeptember

Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz (4+)

Régóta tartoztam már magamnak azzal, hogy elolvassam a lengyelek romantikus nemzeti eposzát. Ráadásul, lengyelül. Nagyon kellemes volt olvasni, ahogy Mickiewicz bemutatta a régi nemesi udvarházak életét, örömeiket, bánataikat, civakodásaikat, egy már akkor letűnt világot. Egy nagyon vidám és idillikus olvasmány volt, a közmondásos lengyel széthúzás és az orosz uralom bemutatásának ellenére.

Marcel Proust: Guermantes-ék (Az eltűnt idő nyomában III.) (4+)

Az eltűnt idő nyomában 3. kötete, valószínűleg a regényfolyam csúcspontja. Ebben a részben Proust bemutatja a nemesi szalonok világát. Nagyon finoman, egy apró gesztussal, vagy egy elejtett kifejezéssel olyan tökéletesen tudja jellemezni szereplőit, és ezáltal valamit elmondani az emberi természetről, hogy az megsüvegelendő.

Polcz Alaine: Karácsonyi utazás (4+)

Polcz Alaine ebben a könyvében egy karácsonyi utazás történetét írja le, amikor egyik rokona temetésére meg, Erdélybe. Maga a történet nagyon rövid, az írónő nagyon egyszerűen, minden sallang nélkül meséli el, de annyira gazdag jelentéstartalma van, hogy nagyon nagy írói teljesítménynek tűnik ilyen kevés szóval ilyen sokat elmesélni.

Boris Vian: Tábornokok uzsonnája (4+)

Ebben a kötetben Vian néhány novelláját és két drámáját olvashatjuk. A szokásos viani színvonal: abszurd, groteszk és felettébb szórakoztató szituációkkal és szójátékokkal mesél a lét fonákságairól.

Umberto Eco: Mutatványszám (4+)

Eco utolsó regénye, egy összeesküvés-elméletről, amely szerint Mussolini állítólag nem halt meg, és ez számos esemény előidézője lett. Annyira jól megkomponált elmélet, hogy még majdnem el is hittem.

Füst Milán: A feleségem története (4+)

Ezt a könyvet is régen el akartam olvasni. Füst Milán könyve a párkapcsolatokról és a házasságról. Fájdalmasan pontos, számomra az elbeszélés módja kicsit pongyola és pontatlan volt, de aztán rájöttem, hogy mivel az elbeszélő egy hajóskapitány, nem is beszélhet másként.

Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő-emlékkötet (4+)

Rejtő születésének 110. évfordulójára adta ki ezt a kötetet a PIM. Az eddigi legterjedelmesebb Rejtő-monográfia, van benne életrajz, az író levelezésének bemutatása, tanulmányok, rengeteg fénykép. Sok újat nem tudunk meg Rejtőről, de pár érdekes adat azért kiderül róla és a két világháború közötti Magyarországról.

Szegedi Péter: Az első aranykor (5)

Szegedi Péter könyve a magyar labdarúgás történetéről a kezdetektől 1945-ig. Maga a kötet is gyönyörű szerintem, rengeteg jó kép van benne, a magyar foci akkori története pedig nagyon izgalmas téma, a sikerekkel, kudarcokkal, a pályán megjelenő erőszakkal és az amatörizmusból a profizmusba vezető úttal. Van pár olyan vetülete is, ami még mindig aktuális, például az MTK - Fradi ellentét.

Kiadók:

Európa: 2

Akadémiai (Kanári): 1

Fekete Sas: 1

Helikon: 1

Jelenkor: 1

PIM-Infopoly Alapítvány: 1

Prószyński i S-ka: 1

Nemzetiségek:

Magyar: 4

Francia: 2

Lengyel: 1

Olasz: 1

Műfajok:

Regény: 3

Drámák: 1

Életrajzi monográfia: 1

Eposz: 1

Novellák: 1

Történeti monográfia: 1

Útirajz: 1

Idegen nyelven:

Lengyelül: 1

Könyvek, 2016. augusztus

Joseph Conrad: A sötétség mélyén (4)

Joseph Conrad elbeszélése, amelyből az Apokalipszis most is készült. Lehet, hogy a fordítás nem tudta előadni az eredeti könyv hangulatát, de nekem az egész eléggé homályos és zavaros volt. Bár lehet, hogy az eredeti mű is a homályosságra, a rejtelmességre épül. Maga az elbeszélés jó, remekül leírja az ösztönök felszínre törését, a józanész megbomlását, az afrikai tájat és klímát, a gyarmatosítás árnyoldalait.

Janne Teller: Semmi (4)

Egy dán egzisztencialista regény, elég kemény történettel: egy fiú, megtagadja, hogy iskolába menjen, mert hogy úgy sincs értelme az egész életnek (ebben kicsit Oblomovra hasonlít), ezért az osztálytársai készítenek neki egy ”gyűjteményt”,  amelybe mindegyikük beleteszi a legféltettebb kincsét, mindegyikük ad egy darabot magából, van, aki szó szerint is.

Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége (5)

Egy sztárszakács és éttermének élete, a felesége szemszögéből. Nagyon pontos, nagyon mulatságos és szórakoztató, és nagyon jól bemutatja egy étterem életét, és azt, ha valaki egy megszállottal él.

Tischler János: „Hogy megcsendüljön minden gyáva fül” (4+)

Tischler Jánost már pár éve ismerjük, ő a WIK vezetője. Ez a kötete az 1956-os forradalom és a Szolidaritás megalakulásának idejét vizsgálja, a magyar-lengyel kapcsolatok szempontjából. Mivel a magyar-lengyel barátság közmondásos, mégsem tudjuk pontosan, hogy miért is alakult ki ez, ez a könyv gyakorlati példákkal is illusztrálja, hogy a két nép mit is tett egymásért. Hasznos olvasmány, jól megírva, érződik belőle, hogy Tischler János egy okos ember.

Én vagyok a Titokzatos Futballista (4)

A Guardianban jelent meg egy cikksorozat, amelyben egy nevét elhallgató labdarúgó mesélt a profi focisták életéről, ezeknek a cikkeknek a könyvváltozata ez a kötet. Fociszurkolók számára érdekes olvasmány, ahogy például az átigazolásokról, edzőkről, szurkolókról beszél a Titokzatos Futballista, bepillanthatunk a Premier League csapatok belső életébe.

Nick Hornby: Fociláz (5)

Ezt a könyvet születésnapomra kaptam. Zseniális egy könyv, fociszurkolók számára alapmű. Nick Hornby remekül leírja a szurkolók örömeit, bánatait, és azt, hogy nem csak az agresszív huligánok nem normálisak, hanem egy átlagos, fanatikus futballszurkolóval sincs minden rendben. Megint választ kapunk arra a kérdésre, milyen egy megszállottal élni.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló (5)

Esterházy utolsó könyve, a hasnyálmirigy rákkal folytatott küzdelméről. A témája természetesen lehangoló, a stílusa viszont a jobb Esterházy-köteteket idézi, érdemes elolvasni.

Kiadó:

Candover: 1

Európa: 1

Jelenkor: 1

Libri: 1

Magvető: 1

Scolar: 1

Sensus: 1

Nemzetiség:

Magyar: 3

Angol: 2

Brit: 1

Dán: 1

Műfaj:

Önéletrajz: 2

Regény: 2

Elbeszélések: 1

Napló: 1

Történelmi monográfia: 1

Az egyik, általam nagyon kedvelt kollégám mesélte, hogy belenézett az új Való Világba, de azt mondta, hogy ebben is szokásosan szörnyű a színvonal. Megnéztem már a műsor honlapját (magát a műsort szerencsére, ha akarnám, sem tudnám nézni, mert nincs RTL II-nk). A "vezető hír" ez volt:
"Úgy tűnik, hogy Zsófi nem nézte jó szemmel, hogy Soma Evelinnel táncolt a buliban, ezért súlyos kijelentéseket tett kapcsolatukat illetően." Mintha egy gimis osztály szerelmi életéről lenne szó. :D
Megnéztem már a szereplők arcképeit is. Ady jutott róla eszembe:
"Most perc-emberkék dáridója tart,"

- Megkaptam a Focilázat. -Az valami betegség?

A nagy kluboknak mintha elegük lenne a szurkolótáborukból, és ezért nem is nagyon lehet hibáztatni őket. A munkás- és alsó-középosztálybeli fiúk bonyolult és olykor elkeserítő problémákat hoznak magukkal a stadionba: az igazgatók és elnökök azt mondhatják; ott volt nekik a lehetőség, csak elcseszték, és a középosztálybeli családok - az új célközönség - nemcsak rendesen fognak viselkedni, de több pénzt is fizetnek.
(Nick Hornby, 1992)

Egy ismerősöm húga szakított a fickójával.
Döntését így indokolta:
Szakítottunk X-szel. Olyan volt, mintha két különböző nyelvet beszéltünk volna, amelyből az egyik ráadásul nem is indoeurópai.
:-)

First World Problems

Azt álmodtam, hogy nyertem egy Erasmus-ösztöndíjat Firenzébe. Annyira örültem neki álmomban, hogy majdnem elsírtam magam. Olyan katartikus volt, hogy szinte azonnal felébredtem, és rájöttem, hogy csak álom volt. Azóta kicsit szomorú vagyok. :-)

Könyvek 2016. július

Boris Johnson: A Churchill tényező (3)

Igen szórakoztató és igen elfogult Churchill-életrajz London volt polgármesterének tollából. A könyv olyan, mint az írója: vicces, fésületlen és nem lehet komolyan venni.

Jan Tomasz Gross: Félelem (n.a.)

Amikor 2008-ban, Krakkóban voltam részképzésen, ez a könyv volt a sláger, mivel akkor jelent meg lengyel nyelven. Egy nagyon fontos témáról - az antiszemitizmusról a háború utáni Lengyelországban – szól, nagyon elfogult módon. A zsidók elleni erőszak témáját muszáj felvetni és kitárgyalni, mert a történelem egyik fontos és sötét része volt, de nem úgy, ahogy ezt Gross teszi. Nála minden lengyel antiszemita, beleértve természetesen a katolikus egyházat is, ám a zsidók esetében, ha vannak is nem teljesen makulátlan szereplők, azok csak elszigetelt esetek. A kollektív bűnösség elvét alkalmazza a lengyelekre, mint ahogyan azt a zsidókra is alkalmazták a történelem során számtalanszor. Nagyon sajnálom, hogy ez egy ilyen rossz könyv lett, mert például a kielcei pogromról tényleg beszélni kell.

Pierluigi Collina: Az én pályám (3)

A világ egyik legjobb játékvezetőjének önéletrajza. Egy más, érdekes szemszögből tekinthetünk rá a labdarúgásra, de maga a könyv elég száraz és néhol unalmas.

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink (5)

A tavalyi év Nobel-díjasának riportkötete arról, hogy milyen rosszul élték meg a Szovjetunió széthullását a szovjetek, azok az emberek, akik a kommunizmusban nőttek fel, a hidegháború alatt éltek és akiket büszkeséggel töltött el, hogy országuk legyőzte a náci Németországot. A könyvben egyetlen pozitív kicsengésű történet sincsen, ez az írói szándék eredménye is. Szörnyebbnél-szörnyebb életutakat ismerhetünk meg: alkoholizmus, családon belüli erőszak, molesztálás, hajléktalanná válás, egzisztenciális összeomlás, az anyagi és elvont értékek teljes elvesztése. Nagyon jó könyv, de nehezen olvasható, mert az olvasó folyamatosan szembesül az emberi katasztrófákkal, és sokszor meg kell állni, kipihenni a történeteket.

Kiadó:

Akadémiai: 1

Európa: 1

Gondolat: 1

Park: 1

Nemzetiség:

Angol: 1

Belorusz: 1

Lengyel: 1

Olasz: 1

Műfaj:

Életrajz/Önéletrajz: 2

Riport: 1

Történelmi monográfia: 1

Könyvek 2016. június

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (4+)

Ablonczy Balázs az egyik kedvenc történészem. Ebben a könyvben a Trianont övező legendákkal számol le. Tárgyilagos, olvasmányos könyv, ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit érdekel ez a téma, és tisztábban akar látni a békediktátum ügyében.

Katona József: Bánk bán (2)

Újraolvastam a Bánk bánt is. Valami borzalom volt mind tartalmilag, mind formailag, egy idejétmúlt fertelem az egész. A volt magyar tanárom azt mondta, hogy a Bánk bánt venné ki a kötelezők közül. Teljesen megértem.

Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül (2+)

Ganxsta Zolee önéletrajza. Irodalmilag semmilyen érteket nem képvisel, arról szól, hogy Zoli milyen helyeken járt, milyen ismert emberekkel spanolt össze. Ennek ellenére bazira élveztem olvasni, egy nagyon könnyed és nagyon szórakoztató olvasmány volt számomra.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk (4)

Cserna-Szabó András esszéi a magyar és a világirodalom ismert íróiról. El lehet olvasni, nincs is vele semmi komolyabb bajom, de ez a műve tetszett a legkevésbé.

Benkő Gábor: Futballgyilkosok (4)

Benkő Gábor könyve a magyarországi fogadási csalásokról. Elméletileg fikció, de a történetek 90%-a megtörtént, és sok szereplőre rá lehet ismerni. Nagyon érzékletesen mutatja be a magyar labdarúgás posványát, azt, hogy milyen könnyű dolga is volt a fogadási maffiának beférkőzni ebbe a világba, hogy milyen pénzek forogtak ebben a világban és azt, hogy ez is ugyanolyan bűnszervezet volt, mint a többi.

John Dickie: Cosa Nostra (4)

A szicíliai maffia története a kezdetektől a 90-es évekig. A szerző egy brit történész, ez meg is látszik a könyvön, mert bár a kirívó gonosztetteknél ő sem tudja leplezni a felháborodását, nagyon szépen összeszedi az adatokat, egy tudományos igénnyel megírt monográfiát nyújt a maffiáról. Talán ettől egy kicsit száraznak is tűnik, de mindenképpen pontos és tárgyilagos képet nyújt a Cosa Nostraról.

Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944 (4)

Még sosem olvastam Ungváry Krisztiánt, ideje volt már. Maga a könyv tetszett, próbált leszámolni mind a baloldali, mind a jobboldali legendárium állításaival, így még tárgyilagosnak is nevezhetném, ha nem lett volna egész idő alatt az az érzésem, hogy Ungváry Krisztián legfőbb célja a mítoszrombolás, és az, hogy megmutassa, hogy nála nincs is jobb történész a világon. Mindenesetre érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom (4+)

Cserna- Szabó novellái a nőkről. Ez a könyv viszont tényleg élvezetes. Vicces, érzéki, igazi cserna-szabói próza, az a fajta, amelyik vörös körmökkel nyúl be a sliccedbe.

Takács Tibor: Szoros emberfogás (4)

Takács Tibor könyve a futball és az állambiztonság kapcsolatáról. Szó esik benne futballistákról, akik azért lettek besúgók, hogy újra válogatott játékosok lehessenek, Szepesi György ügynökmunkájáról, elítélő nyilatkozatairól Puskásról és Kocsisról, az engedélyezett csempészetről, hogy hogyan lopódzott be a szocializmus álságos világa a fociba is.

Hajdú Tibor - Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918 (4)

Egy monográfia Magyarország első világháborús részvételéről. Bár nem történészek számára egy kicsit talán túlságosan is szakmai, hadtörténeti nyelvet használ, de kronologikus sorrendben (minden év egy külön rész) ismerteti a világháború különféle frontjain zajló hadi eseményeket és a hátországban történteket.

Jarosław Iwaszkiewicz: Máter Johanna (4+)

Jarosław Iwaszkiewicz négy elbeszélése életről, elmúlásról, elszalasztott lehetőségekről, szerelemről. Gyönyörű próza, élvezet volt az elbeszéléseket olvasni.

Kiadó szerint:

Jaffa: 2

Magvető: 2

Osiris: 2

Duna International: 1

GABO: 1

Kriterion: 1

Szépirodalmi: 1

Trubadúr: 1

Nemzetiség szerint:

Magyar: 9

Brit: 1

Lengyel: 1

Műfaj szerint:

Történelmi monográfia: 5

Dráma: 1

Elbeszélések: 1

Esszék: 1

Novellák: 1

Önéletrajz: 1

Tényfeltáró riport: 1

Könyvek 2016. május

Lev Tolsztoj: Anna Karenina (5)

Másodjára olvastam az Anna Kareninát. Vitathatatlanul egy remekmű, sokkal jobb, mint a hasonló témájú művek (Bovaryné, Az Isten háta mögött, Effi Briest). A boldogtalan (Kareninék) és a boldog családok (Levin és Kitty) leírása, az orosz társadalom bemutatása, az emberi gondolkodás és viselkedés leírása mind olyan magas fokon jelennek meg a műben, amely enciklopedikus jelleget ad a regénynek.

Ottlik Géza: Iskola a határon (5)

http://www.olvass-sokat.hu/leveltar/?q=content/ottlik-g%C3%A9za-iskola-hat%C3%A1ron

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (5)

Harmadjára olvastam. Imádom ezt a könyvet, különösen az első fejezetét. Nagyon közel áll hozzám Esti Kornél alakja, mindannyian szeretnénk kicsit ilyen bohém írók lenni, de legalább egy kicsit mindannyiunknak meg kell komolyodnunk.  Kosztolányi pedig Ottlik után a magyar irodalom második legjobb prózaírója.

Örkény István: Tóték (4+)

Egy nagyon jó kisregény volt a zsarnokság természetrajzáról. Örkény abszurd és groteszk eszközökkel remekül bemutatta, hogyan működik az elnyomás.

Arany János balladái (5)

Arany balladái odabasznak. Sötétek, borongósak, néha viccesek, de szinte mind remekmű.

Magyar: 3

Görög: 1

Orosz: 1

Európa: 1

DEFHE: 1

Magvető: 1

Móra: 1

Szépirodalmi: 1

Regény: 3

Balladák: 1

Kisregény: 1

Nem teljes könyvek:

Oidipusz király: Tisztelem és értékelem az antik irodalmat, ám sohasem szerettem. Ez a dráma viszont tetszett. Bár drága jó anyám folyton leküldött valamiért, meg is mondtam neki, hogy ha folyton félbeszakít, sohasem tudom meg, ki a gyilkos?

A helység kalapácsa: Régi tartozást pótoltam A helység kalapácsa elolvasásával. Nagyon tetszett, remek eposz-paródia volt, az epitethon ornansok pedig zseniálisak voltak.

János vitéz: Szerettem volna fikázni a János vitézt, de amúgy egész jó kis mű, semmi kivetnivalót nem tudok benne találni, egy teljesen korrekt romantikus mű.

Petőfi versei 1844-ig: Nem voltak olyan gázak, mint gondoltam.

Sion hegy alatt: Ady valószínűleg tényleg a magyar irodalom egyik legjobb költője. Fajsúlyos versek ezek is, de nem tudtak megfogni.

Levelek Írisz koszorújára: Babits korai versei. Ami tetszett bennük, az az volt, hogy megmutatkozott bennük Babits hihetetlen műveltsége és hogy technikai szempontból milyen jó és sokszínű költő volt, bár egyik veres sem ragadott magával igazán.

Ha már foci EB

Amikor drága jó anyám 5 éves volt, nagyapám odaállt elé és így szólt:
-Fiam, ideje csapatot választanod és minden rendes ember a Ferencvárosnak drukkol. :-)

Gazdag József: Mennyország tourist

         Café Rouge. Odabent tánc, emberpára, győzelmi mámor. Le rendez-vous. Magyarok, walesiek, írek, néhány mattrészeg osztrák. Meg francia egyetemista lányok, enyhén becsípve.

Jules: És hogy hívják a Big Macet?
Vincent: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
(Ponyvaregény)

Akkor ez volna itt az Atlanti-óceán. L’océan Atlantique. Kocsmát keresünk a part menti faluban, hogy megnézzük a horvát–török meccset. Ahogy benyitunk, harminc szempár mered ránk. Mint egy filmjelenet. Walesi szurkolók a pultnál, a biliárdasztalnál, a nyerőgépek előtt. Csupa barázdált arc. A B-közép legközepe. Ők a Cardiff City Soul Crew. Életkor: 40-45 év. Bluebirds-tetkó a vádlin, karcos hang, vizenyős tekintet, sebhely. Nem ma kezdték a szakmát. Kora délutáni huligánidill. Sztorizgatnak, lóversenyre fogadnak. Modric góljánál belekortyolnak a sörükbe.
A bordeaux-i utcákon feltűnnek az első magyar csoportok. Pénzügyőr SE, Ultras Zalaegerszeg. Kántáló hang egy kerthelyiségből: „Lesz még Bordeaux pálinkahordó!”
Bienvenue!
Egy sörényes punk tesz-vesz a Szent Kereszt-templomban (Église Sainte-Croix). Bakancs, csörgő karkötők, szegecselt bőrkabát. Ő a gondnok. Virágot tesz a vázákba, a faliújságnál matat, meggyújt egy mécsest Lourdes-i Szent Bernadett szobránál, leporolja az ülőkéket a padokon, aztán kezet és arcot mos a szenteltvíztartóban.
A templom előtt két kapucnis alak ácsorog, vízszintesen tartott gitártokkal. Gyanúsan stírölnek egy turistacsoportot. Terroristák lennének? Lövésem sincs, haha.
A belga–olasz meccset a szurkolói zónában nézem. Egyenpólós önkéntesek jönnek, hozzám szólnak, hogy ne érezzem magányosnak magam. Vous parlez anglais? Megkérdezik, kit ismerek a francia válogatottból. Próbálok úgy válaszolni, hogy ne tűnjön nagyzolásnak, de ezt mégis hogyan értették? Mindenkit ismerek, felelem. Ezen meglepődnek. És ti, kérdezem őket, kit ismertek a magyarok közül? Dzudzak, mondják, majd hosszas tanakodás után megállapodnak abban, hogy volna még valaki, aki a Schalkéban játszik. Vagy csak játszott? A neve nem jut az eszükbe.
A ház, ahol Montesquieu élt Bordeaux-ban, ma könyvesbolt. A kirakatban csupa focis könyv. Futballmese, futballregény, futball-líra. Stadionépítészet. Sportszociológia. Statisztikai kalauz. Labdajátékok a posztmodern korban. Van itt minden, foci, mozi, gender, szakálla volt kender etc. Még ellenkönyv is: A futball mint érzelmi pestis. Le football, une peste émotionelle. Odabent Örkény, franciául. Meg Karinthy. Meg Kosztolányi Dezső. Des Jeux. A könyvesbolt háromszor akkora, mint a komáromi egyetemi könyvtár. A polcokon ott a teljes világegyetem. Szégyellem, hogy mennyi mindent nem olvastam, s már nem is fogok. A parányi porszem, aki vagyok. „Babszem mákszem kisgyerek.” Most látom csak, kik vagyunk mi ott, K-Európában. Pontosabban: kik nem vagyunk.
„Akkor kellett volna leugrani az Eiffel-toronyról, amikor még voltunk valakik.” Már nem tudom, melyik Kosztolányi-novellában van ez a mondat. Biztosan Esti mondja.
A meccsen aztán kiakad a katarzismérő mutatója, és úgy is marad. Autriche–Hongrie 0:2. Meccs? Nevezzük napkitörésnek. Azelőtt (új időszámítás!) néha elgondolkoztam azon, mi célja lehetett Istennek a futballal. Most már tudom. Bordeaux-ig kellett utaznom, hogy életemben először – szégyen vagy sem – elsírjam magam az örömtől egy focimeccsen. 39 éves fejjel. S nem én voltam az egyetlen, akit rázott a boldog zokogás. Leírnám, ha tudnám, de vannak élmények, amelyekre nincsenek szavak. Mennyország tourist.
Egész életemben erről álmodtam, mondja a meccs után Gera.
A franciáknak van egy találó kifejezésük az orgazmus pillanataira: la petite mort. Kis halál. Amikor megszűnnek a téridő koordináták.
Éjjel kettőkor: Le Café Rouge. Odabent tánc, emberpára, győzelmi mámor. Le rendez-vous. Magyarok, walesiek, írek, néhány mattrészeg osztrák. Meg francia egyetemista lányok, enyhén becsípve. Együtt éneklik a refrént: „I love you baby, and if it’s quite all right, I need you baby, to warm my lonely night.” Felirat a mosdó ajtaján: kérjük, a vécépapírt a vécébe, a kotonokat pedig a szemétkosárba dobják. Szilvüplé.
Másnap mosolygós kábulat, enyhe fejfájással. Délután, a böjt jegyében, befejezem Esterházy Hasnyálmirigynaplóját. Boldog, szomorú dal. Benne a mondat: „Lám, milyen irdatlan sok jó van ebben a kibaszott, szar világban.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 18.

Könyvek 2016. április

Weöres Sándor: Psyché (4)

Weöres Sándor egy 18. századi női író bőrébe bújik. A kötet első része, ahol az írónő versei, feljegyzései vannak, nagyon élvezetes, de a második részben a költőnő szerelmének verseinek klasszicista jellege számomra rontott az összképen. Maga a kötet játékos, néhol pajzán, egy briliáns írói játék.

Kertész Imre: Sorstalanság (5)

Ezt a regényt még 2002-ben olvastam először. Akkor annyira nem tetszett, de most nagyon beütött. Tényleg egy remekmű, ahogy egy kamasz fiú szemén keresztül bemutatja a holocaustot. Bár maga a téma nagyon lesújtó, de nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni, és biztos, hogy a jövőben Kertész más műveit is el fogom olvasni.

Jonathan Swift: Gulliver utazásai (3)

Ezt a könyvet körülbelül 20 éve olvastam utoljára. Mostani olvasásra nem igazán tetszett, de lehet, hogy ebbe belejátszott az is, hogy Szentkuthy Miklós fordításában olvastam, és az ő írásművészetét nem igazán szeretem. Voltak benne jó részek, de nekem túlságosan 17. századi, túlságosan racionalista és túlságosan angol volt. Szórakoztatónak és viccesnek sem találtam.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (4)

Ezt a barokk eposzt még sosem olvastam, ideje volt már bepótolni. Egy egész helyre kis mű volt, jó kis csatajelenetekkel, méltán kanonizálódott.

Móricz Zsigmond: Rokonok (4)

Móricz regénye arról, hogyan is működtek a dolgok Magyarországon, a két világháború között, mennyire fontosabbak voltak a rokoni, társadalmi kapcsolatok, mint a rátermettség. Máig fájóan aktuális.

Nemzetek szerint:

Magyar: 4

Angol: 1

Kiadó szerint:

Magvető: 2

IKON: 1

Kriterion: 1

Szépirodalmi: 1

Műfaj szerint:

Regény: 3

Eposz: 1

Psyché: 1

Könyvek 2016. március

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét (5)

Andrus Kivirąhk az egyik kedvenc íróm, és a Ördöngös idők az egyik legjobb és legfontosabb könyv, amit eddig olvastam.

Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét egy nagyon okosan megírt fantasy, a múlt és a jövő harcáról, hogy mennyire őrizze meg valaki ősei kultúráját, életstílusát, hiedelmeit vagy mennyire alkalmazkodjon a megváltozott világhoz? Emellett természetesen bővelkedik humoros és valószerűtlen helyzetekben és mélységesen tiszteletlen minden iránt.

Marcel Proust: Bimbózó lányok árnyékában (Az eltűnt idő nyomában II.) (4+)

A második részben megismerhetjük az elbeszélő kamaszkorát, egy képzeletbeli üdülőhelyen, Balbecben eltöltött nyarát és első szerelmeit. Ugyanolyan szépen megírt könyv, mint az első kötet, ugyanolyan jól bemutatja a kor társadalmát, ám néha a főhős már annyira érzékenyen reagál dolgokra, ami már nekem is sok.

Márai Sándor: Vasárnapi krónika (4+)

Márai Sándor a Vasárnapi Krónikában megjelent cikkei. Pengeéles és nem éppen szívderítő képet kaphatunk a 30-as, 40-es évek Magyarországáról és a második világháborúról.

Jostein Gaarder: Sofie világa (4)

Josein Gaarder lesz az idei Budapest Nagydíjas, ezért úgy gondoltam olvasok már tőle valamit.

A regényben egy filozófus meséli el egy 15 éves lánynak a filozófia történetét Thortól Sartre-ig, nagyon érthetően és átláthatóan. Remek áttekintést ad az európai szellemtörténetről, ráadásul a regény nagyon erős posztmodern vonásokkal bír, és nagyon érdekes a narratopoétikája, és ahogyan bánik az egyes szereplőkkel.

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra (4+)

Ray Bradbury Neil Gaiman egyik kedvenc írója, ezért gondoltam, én is olvasok már tőle valamit.

A Gyógyír búskomorságra egy novelláskötet az ötvenes évekből, amely főként az űrutazással kapcsolatos sci-fi novellákat tartalmaz. Azok viszont annyira szépen vannak megírva, hogy tényleg érdemes ezt a könyvet elolvasni. Bradburynek annyira választékos és kifinomult stílusa van, amelyet ritkán lehet olvasni, a mondatai szinte simogatják az ember fülét.

Fehér Béla: Tengeralattjáró Révfülöpön (5)

Fehér Béla egyperces novellái. (A kötetben van is utalás az eredeti Egypercesekre.) Amilyen rövidek, olyan viccesek. Én halálra röhögtem magam ezen a könyvön, ami egyébként elég precíz képet fest a mindennapok groteszk és abszurd voltáról is.

Csáth Géza válogatott novellái (4)

Még sohasem olvastam Csáth Gézát, éppen ideje volt.

Ebbe a kötetben az író minden korszakából válogattak novellákat. Szürreális, az álom és a valóság határán játszódó, az emberi lélek legmélyére leásó írások ezek, amik nélkül jóval szegényebb lenne a magyar irodalom.

Tóth Krisztina: Akvárium (4+)

Tóth Krisztina regénye három generációról, akik közül senki sem boldog, mindegyikük árva és magányos. Megmutatja alulnézetből, milyen volt Magyarországon élni az ötvenes évektől a hetvenes évekig, és a szereplők visszaemlékezésinek gyakori témája a holocaust is. Pincelakások, szobakonyhák, gangok világa ez, ahol csak szegény és még szegényebb van, és amikor már viszonylagos anyagi jólét köszönt be, az sem teszi jobbá a dolgokat. Ennek ellenére néha egész vidám részek is vannak benne, Klárimamán pedig mindig jókat derültem, valahányszor feltűnt a regényben.

Cserna-Szabó András: Sömmi (4)

Drága jó anyám látta ennek a könyvnek a hirdetését, és megvette, máig nem tudom, miért, mert sem azt nem tudta, hogy miről szól, sem az írót nem ismerte.

A regény Rózsa Sándor életéről szól, ahogyan azt egyik betyártársa, Veszelka Imre elmeséli. Nekem nem tetszett annyira, mint azok a könyvek, amiket eddig olvastam Cserna-Szabótól, de egy tényleg jól megírt könyv, az ember elhiszi, hogy tényleg ilyen lehetett Rózsa Sándor, akit Veszelka egy pszichopataként ír le, aki szövetséget kötött az ördöggel. Természetesen vannak benne elég mulatságos részek, fontos szerepet kap a gasztronómia és a Dél-Alföld tájnyelve is.

Nemzetiség:

Magyar: 5

Amerikai: 1

Észt: 1

Francia: 1

Norvég: 1

Kiadó:

Helikon: 2

Magvető: 2

Agave: 1

Európa: 1

Marfa-Mediterrán/Pesti Szalon: 1

Szukits: 1

Typotex: 1

Műfaj:

Regény: 5

Novellák: 3

Hírlapi cikkek: 1

Drága jó apámnak készítenie kell egy jelentést a városi önkormányzat számára a Jósa András Múzeum 2015-ös szakmai és gazdasági helyzetéről. Egy oldalban. :D

Fehér Béla: A mandulacsók száz arca

- gasztronómiai e-mailváltás -

Tisztelt Debrői H. Ilonka! Az unokámtól kaptam ajándékba az ön Száz édesség villámgyorsan című szakácskönyvét. Felhívom szíves figyelmét, hogy a kötet 77. oldalán a marhahúsos ételek között szerepel a mandulacsók, amely tudomásom szerint marhahús nélkül készül.

Üdvözlettel: Tóthné Szakáll Rozália, háziasszony és nagymama

Kedves Nagymama! Mindig örülök, ha olvasóim levéllel tisztelnek meg, különösen az építő szándékot értékelem nagyra. Kérem, lapozza fel ismét könyvem 77. oldalát. Ott három receptet talál: mandulás táska, mandulacsók, ánizsperec. Egyikhez sincs szükség marhahúsra. Sőt, kedves Katalin, a szakácskönyvben egyáltalán nem szerepel hús, miután kizárólag édes csemegéket tartalmaz.

Üdvözli, és eredményes sütést kíván: Debrői H. Ilona

Kedves Ilonka! Tájékoztatom, hogy kipróbáltam a receptet, vagyis két tojásfehérjét habosra kevertem 30 deka cukorral és 30 deka apróra vágott mandulával, továbbá egy citrom levével. A fél kiló darált felsált csak sütés előtt kevertem bele, majd a kész masszából lisztezett tepsibe apró halmokat képeztem. Közepesen forró sütőben készre sütöttem. Pompásan sikerült, a család még melegében rávetette magát.

Szeretettel köszöni: Rozi nagymama

Tisztelt Tóthné! Nem tudom eldönteni, hogy a bolondját járatja velem, tréfát űz, vagy más szakácskönyvből dolgozik! Kíméljen meg a leveleitől!

Debrői H. I.

Kedves Ilonkám! Fontos tapasztalatot szeretnék megosztani. A finomra darált marhahúst bekeverés előtt tanácsos szűrőbe tenni, lecsöpögtetni, hogy a nyers vér elszivárogjon, különben eláztatja a mandulát, és pocsék ízt kölcsönöz. Végül egy gyors kérdés: helyesli a mandulacsók porcukrozását?

Üdvözli: Rozália háziasszony

Tisztelt Tóthné háziasszony! A húst általában nem cukrozzuk. Korábbi levele nem hagyott nyugodni, Kipróbáltam a húsos változatot. Bevallom, meglepően jó! Üdvözli: D. H. Ilona

Ilonkám! Ma reggel harmadszor sütöttem meg a mandulacsókot! Nem kaptam marhát, darált sertésdagadóból készítettem. Cukor helyett szilvalekvárt használtam. Az unokám tizenhetet evett reggelire! Kell ennél nagyobb elismerés?

Szeretettel köszönti: Rozi néni

Kedves Rozikám! Magam is újra próbálkoztam a mandulacsókkal. Én nemcsak a cukrot, hanem a mandulát is mellőztem, maradt a szép darab oldalas. Olvasztott csokoládéban, lassú tűzön, állandóan forgatva puhára pároltam. Micsoda gyönyörű zamatok!

Üdvözli: Ilona

Drága Icukám! Édesanyámtól azt tanultam, főzzünk merészen, attól az étel csak jobb lesz. Erre gondoltam, amikor elkészítettem legújabb mandulacsókomat. Karajszeleteket felvert tojásba, lisztbe, végül prézlibe mártottam, zsírban aranybarnára sütöttem. Kovászos uborkával mennyei! Feltétlenül próbálja ki!

Csókolja: Rozika néni

Édes Rozika néni! Elkészítettem a bundázott karajszeleteket, még vendégeket is hívtam rá. Ahogy mondani szoktam: több száj többet lát! A siker elsöprő, könyörögtek a receptért! Ki gondolta, hogy a mandulacsóknak száz arca van! Hálás vagyok, amiért felnyitotta a szememet!

Puszilja: Ica

Gazdag József: Egy magyar tréner kalandjai Argentínában

Keveset lehet tudni róla. Magyar nyelvű forrásokból úgyszólván semmit. Mond valamit önöknek az a név, hogy Hirschl Imre? 

Guttmann Béla visszaemlékezéseiben (Régi gólok, edzősorsok) bukkanhatunk a nyomára. Guttmannt nem kell bemutatni, minden idők egyik legnagyobb edzője volt, a hatvanas évek elején például világverő csapatot csinált a Benficából, amellyel kétszer megnyerte a BEK-et (1961, 1962), s nem mellékesen ő fedezte fel Eusébiót. De történetünk hőse nem ő, hanem Hirschl Imre.

Hirschl 1900-ban született Budapesten. Hentes volt (Guttmann elmondása szerint), majd a húszas évek vége felé kivándorolt Dél-Amerikába. Éppen Brazíliában járt, amikor meghallotta, hogy arrafelé vendégszerepel az akkor még futballista Guttmann csapata. Felkereste honfitársát, bemutatkozott és előadta, hogy ő odahaza hentesként kereste a kenyerét, de itt szeretne masszőr lenni a futballcsapatnál. Erős tenyerei voltak, jól átgyúrta a lábizmokat, felvették. A túra végén aztán, immáron Argentínában, elköszöntek tőle.

Ekkor jött el Hirschl Imre ideje. Elterjesztette magáról, hogy ő bizony magyar futballedző (ez akkoriban jól hangzott), s hogy eredeti képesítésére nézve testnevelő-tanár. A sztori hihetőnek tűnt, hiszen állandóan ott látták sürögni-forogni Guttmannék csapata körül. Kapott is egy ajánlatot, az elsőligás a Gimnasia La Plata szerződtette.

Hirschl úgy kalkulált, hogy rögtön az elején elkövet valami nagy marhaságot, a szerződését azonnal felbontják, a busás lelépési díjból pedig hajójegyet vesz családjának, hogy ők is kijöhessenek Argentínába. Ezért aztán alaposan összekuszálta csapatát az első meccs előtt: aki addig kapus volt, az mehetett a balszélre, a csatárt beállított a kapuba és így tovább, a Gimnasiára rá sem lehetett ismerni.

Csakhogy Hirschl számításaiba hiba csúszott: a csapat győzött. Úgyhogy a következő meccsre is átrendezte a felállást. Megint győztek. S győztek a következő meccsen is. Minél jobban felforgatta Hirschl a kezdőcsapatot, annál biztosabban győztek. Akkor aztán feladta. Már nem akart szerződést bontani. Futballedző lett belőle.

Úgy becézték: El Mago. A Varázsló. A legjobb klubok versengtek érte. Ő volt az első edző, akiért pénzt fizetett a River Plate. Nem bánták meg: Hirschl két bajnoki aranyat nyert a Riverrel (1936, 1937). Máig ő az egyetlen külföldi tréner, akinek ez sikerült. Istenként tisztelték Uruguayban is, ahol szintén két bajnoki címet ünnepelhetett a Penarollal (1949, 1951).

Imre, a "pesti hentes" végül 1973-ban halt meg Buenos Airesben, Emérico Hirschl néven, a dél-amerikai futball legendás alakjaként.

Drága jó apám írt egy cikket Odescalchi Miklósról, és most azt szeretnék, hogy lábjegyzetelje is. Csak nem tudja, hogy honnan vette az adatokat, de az Öregből simán kinézem, hogy Odescalchi Miklós életrajza hozzátartozik a tárgyi tudásához. :-)
Az Odescalchi-család egyébként Comoból került Tuzsérra. Mit mondjak: nem csináltak jó üzletet. :-)

Marcel Proust: Bimbózó lányok árnyékában

Azokkal a nőkkel, akik nem szeretnek bennünket, úgy vagyunk, mint az "eltűntekkel": hiába tudjuk, hogy nincs mit remélnünk, azért csak tovább és egyre várunk.