Mese XXVII.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény. Középiskolai tanulmányait a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában töltötte a rettegett Csatlós László osztályában. Az ének-zenét Csatlósné Májzer Aranka, ismertebb nevén Csattogó Maszlag tanította neki. Ennek ellenére megtanult gitározni. Osztálytársaival, Pereszleivel és Kondorával meg is alapították a Bőrharisnya zenekart. Felfújták néhány ház falára a zenekar nevét, aztán feloszlottak.
Az egyetem után a Nemzeti Nemzedékelferdítési Hivatalban lett abakusz és kifutófiú. Egyik este elment a Frotírba (az Öt Földrész mellett a város legmenőbb kocsmájába) Jáger Bandi koncertre. Kroke meets Balogh Kálmán-est volt. Bandi épp leghíresebb számát a Help me Devla, my romni left me before Sabbath-ot játszotta, amikor a legény asztalához odaült egy ördöngős szemű cigányasszony.
-Megmondom a jövődet, szép dalia! - mondta az öregasszony, sűrű szipogások közepette. -Van egy lány, akit nagyon szeretel. Csak úgy szerezheted meg, ha elviszed az apjaurának a gyémánt gitárt. Először is el kell menned ifjabb Kovács Bélához, a Teleki téri Monaco bisztróba.
-Köszönöm a segítségedet, öreganyám. Tessék, itt egy arany a fáradozásodért. - felelte a fiú.
-Szívesen, fiam.Szeretek segíteni, mégha nekem még a nővérem, Szilvásyné Bojza Márta se segített! Egy tüt, annyit nem tett keresztbe értem!
A fiú fel is öltötte halszálkás öltönyét, teveszőr kabátját, Borzalínó-kalapját, csuklójára kanyarította nagyapja arany Doxáját, és elindult a bisztróba. Mielőtt belépett az ajtón, hogy bátorságot gyűjtsön, rágyújtott egy jó Gerorge Benson & Hedgesre.
-Olyan jó pacalt ettem a múltkoriban Békásmegyeren.
-Botos Tibi sohase lesz akkora művész, mint Lakatos Pali.
-Majd hívlak a pénz miatt.
-Oszkár Peterszon. Mama nagyon szereti.
-Rossz voltam. Az asszony megtudta, most anyámnál lakom.
-Kis kövek, ilyen kis kövek vannak a vesémben.
-Csinálunk egy barokk-estet. Betanulunk egy-két számot, aztán imprózgatunk rá.
Ilyen és ehhez hasonló mondatfoszlányokat lehetett elcsípni a kocsmában. A legény oda is ment ifjabb Kovács Béla asztalához, aki épp azt mesélte, hogy turnézott Franciaországban a száz tagúval.
-Művész úr! Jöttem, mert egy javasasszony azt mondta, te tudsz segíteni abban, hogy megszerezzem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, öcsém! Játszd el nekem a Vidróczky híres nyáját. Ha megrígatol, tied az ezüst gitár.
A legény el is játszotta, de olyan szépen, hogy ifjabb Kovács Bélának még a rántott hús is kiesett a kezéből.
-Fiam! Megérdemled az ezüst gitárt. Megboldogult apám, Kovács Béla “Plútó” játszott ilyen szépen. Csak ő kicsit túlmozgásosabb volt. Egy srapnel eltanálta Isonzónál, és ez erősen kihatott az előadó-művészetére. Fogd az ezüst gitárt, és vidd el Paquito Hernandeznek, a bossa királyának. Ő majd megmondja, mit kell tenned.
A fiú fel is kapta bézs nyári öltönynadrágját, a legjobb háváji ingét, és barna golfsapkáját, és a Legendás Joao Gilberto Bárja felé vette az irányt. A Legendás Joao Gilberto Bárjában meg is találta Paquitot, aki épp arról mesélt, hogyan turnézott Franciaországban Stan Getz-el.
-Paquito! Engem ifjabb Kovács Béla küldött. Állítólag te tudsz segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el az ezüst gitáron a Desafinado-t!
A legény olyan gyönyörűen pengette a húrokat, hogy Paquitonak még a sült disznóláb is kiesett a kezéből.
-Könnyekre fakasztottál, fiam. Megboldogult mesterem, Stan Getz értette ennyire a csíziót. Itt van az arany gitár. Menj el Django Rheinhardthoz, ő majd tudni fogja, mit csinálj.
A legény felvette barna, műselyem ingét, fekete öltönynadrágját, egy szép, piros selyemkendőt kötött a nyakába, és elindult a kor híres mulatójába, a La Boucherie-be. Útközben azért betért a Rosenberg-trióhoz, turnézgatott velük egy kicsit Franciaországban, csak hogy később kocsmaasztaloknál ülve mesélhessen róla. Meglátogatta Sztefán Grapellit is, de ennek a mese szempontjából semmi jelentősége sincs.
Mikor megérkezett a La Boucherie-be, Django épp ott ült az asztalánál, ám mivel neki a francia turné megszokott dolognak számított, és általában mások meséltek arról, hogy milyen volt VELE turnézni, ezért inkább csak a kedvenc bouillebaisse-receptjét mesélte.
-Möszjő Djangó! Engem Paquito Hernandez küldött. Állítólag ön tud segíteni, hogy megszerezhessem a gyémánt gitárt.
-Jó helyen jársz, fiam. Játszd el nekem a Sweet Georgia Brown-t!
A legény olyan szépen játszott, hogy csoda történt: Django újra tudta mozgatni a kis- és a gyűrűsujját. Csodálatos gyógyulásáért cserébe a fiúnak adta a gyémántgitárt.
A fiú el is vitte a gyémántgitárt a szeretett lány apjának, aki híres marós és műgyűjtő volt. Hamar meg is tartották a lagzit. Rövid ámde annál boldogtalanabb házasság után, a fiú inkább visszament a Rosenberg-trióhoz, turnézgatni. És már nem csak Franciaországban nyomták.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!