Mese XXI.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Királylány. Élte a Királylányok életét: hímzés, társalkodás, lovagi tornák megtekintése. Néha kiszökött, dokkmunkásokkal ivott és kockázott.
Történt, hogy nagyon megfájdult a Királylány háta. Jöttek orvosok, kuruzslók, vajákosok, ám senki sem tudta a fájás okát. Egyszer csak megjelent egy Varázsló. Fehér szakálla volt és hosszú ujjai, amik szintúgy hosszú körmökben végződtek, ám Piszkos Freddel ellentétben adott a személyes higéniára, ezért egész jólápolt kis mágus volt. Már ha ez Varázslónál számít.
-Királylány! Azért fáj a hátad, mert a szárnyaid ki akarnak szabadulni. Ahhoz, hogy kipattanjanak, el kell innen menned.
A Királylány megfogadta a tanácsot, és el is ment a szomszédos királyság udvarába. Az egymás között házasodás miatt ennek a királyságnak az uralkodói családja harminckét féle módon volt rokon, ezért szívesen is fogadták.
Felüdülés volt számára ez a környezet. Itt sem voltak jobbak vagy rosszabbak az emberek, mint szülőhazájában. Egyszerűen mások voltak.
Történt egyszer, hogy az ország újra monarchiává válásának tiszteletére bált rendeztek. Ugyanis eme országnak volt egy rövid, köztársasági periódusa, amit a rokonok véresen levertek.
Az első táncok körtáncok voltak. Ezek még réges régről fentmaradt táncok voltak, a balkáni hordák betöréseinek idejéből. Ezt nagyon élvezte a Királylány, lányos keblei csak úgy ugrándoztak a csipkeruha alatt.
Mivel a mulatság valamiért kronológiai sorrendet követett, így a kelta hóditók táncai következtek. Ahogy a Királylány magában ropta a szteppet, egyszer csak kipattant a bal oldali szárnya, csoda, hogy szét nem repeszette a báli ruháját.
Már a bál elején kinézett magának egy daliát, tündöklő fehér uniformisban. Aranyozott vállrojtjait egy nemzetközi szálloda portása, kitüntetéseit pedig Leonyid Brezsnyev is megírigyelte volna. A lovag fel is iratkozott az este folyamán a táncrendjébe, egy társas táncra.
A Habsburg- befolyás miatt a társastánc nem is lehetett más, mint a keringő. Ez általában nyitótánc, de ahová a Balkán, a kelták, és a Habsburgok is betörtek, az nem egy átlagos királyság, így táncrendje is meglepő volt.
Ahogy a parketten andalogtak, a lovag egyszer csak megkérdezte:
-Mi ez a furcsaság hátad bal oldalán, Királylány?
-Ez, lovagom, a szárnyam.
-Ha szárny, akkor szárny! Én így is szeretlek, minden szépségeddel és furcsaságoddal együtt - és hogy nyomatékot adjon a szavainak., megcsókolta a Királylányt.
Azon nyomban ki is pattant a jobb oldali szárny is. A Királylánynak egyből elmúlt a hátfájása. A lovaggal hamarosan megtartották az esküvőt is.
A Királylány ezek után kedvére repkedhetett hetedhét országon keresztül. A lovag könnyű szívvel engedte el bárhová, mert tudta, hogy még egy Királylánynak is szüksége van szabadságra, és arra, hogy azt csinálhassa, amit szeretne. A Királylány pedig mindig visszatért a lovaghoz, mert várta őt egy igazi családi fészek.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!