Mese XXXIII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kenguru, egy Sárkány és egy Egyszarvú.
Miután belefáradtak az egész heti kő- és nyelvtörésbe, úgy döntöttek, hogy péntek este elmennek mulatozni.
Első állomásuk a Chill-Out volt. Hangulatos kis belső udvar volt a Św. Jana-n. Kővel felszórt udvar, kicsiny kis asztalok, épp a Tajtékos Napok Kvintett játszotta az I split on your graves before midnight in Saint Louis című népszerű jazz-tendert. Iszogattak, nevetgéltek mikor is a Kenguru arra lett figyelmes, hogy a mellettük lévő asztalnál egy szakállas, tweed-zakós bácsi épp a Rákóczi-szabadságharc hadtápja című korszakalkotó művet olvasgatja. Mivel a Kengurunak mindig is különleges izgalmat jelentett a Rákóczi-szabadságharc, a doromb és az Erdőtündér szavak emlegetése (filológus ott élvez, ahol tud), ezért egyből szóba elegyedett a Tudós Elmével. A szellemi maszturbációban megöregedett férfiú egy ideig még élvezte is az erszényes emlős társaságát, hiszen nem-létező szexuális életét szellemének és elméjének izgatásával pótolta, ám egy idő után rájött, hogy a Kenguru bizony igen fárasztó, ezért soron következő Żywiec-e mellé, biztos, ami biztos, kért egy zsilett-pengét is. Ám mielőtt még eldobta volna magától az életet, és ezzel együtt a biztos PAN-tagságot, a három jóbarát búcsút intett neki. A Kenguruval még megbeszéltek egy találkozót másnapra, a Miczkiewicz-szobor tövébe, ám a Történethamisítás Doktorának eszébe se jutott elmenni. Inkább Łódź-ba költözött, és szabadeséses ejtőernyőzést oktatott élete végéig.
A következő hely, ahová betértek, a Społem volt, a Św. Tomasza-n, a Club Coyote-tal szemben. Retro helynek mondották, ám igazából csak egy letűnt diktatúra relikviáit halmozták fel egy pincében. Itt is iszogattak egy picit, aztán táncikáltak. Az Egyszarvú született táncos volt, testének minden mozdulása gyönyörű volt. A Kenguru elfelejtett népek és korok táncainak nagy ismerője volt, bajsza csak úgy szálldosott, miközben ropta. A Sárkányka sohasem tudott táncolni, ezért az ő mozdulatai inkább önirónikusak voltak, ám sugárzott belőlük a naiv öröm is. Ahogy épp a Y.M.C.A.-re táncikáltak, egyszer csak odalépett az Egyszarvúhoz egy csúnya, nagy Varangyos Béka.
-Hé, bébi jössz csörögni?- kérdezte a maga pallérozott módján.
Az Egyszarvú erre röhögésben tört ki, és még válaszolni sem bírt a gurgulátó nevetéstől.
-Na, hát így állunk! -mondta a Béka. -Kinevettél, ezért átkot bocsájtok rád! Csak Fluor-dalszövegekben tudj beszélni!
Ám amikor épp az unikornisra bocsájtotta volna ártó varázslatát, a Kenguru kettőjük közé ugrott (Kenguru lévén, testének legtermészetesebb mozgásformája az ugrándozás volt), és őt érte az átok. Érdekes átváltozáson ment keresztül: fejébe nagyapja mozgalmi kalapja helyett egy hálós baseball-sapka került, amely a mezőtúri Copacabana Bár Kamionosok és kurvák partyján is nagy sikert aratott volna, felsőtestén megjelent egy olyan melegítőfelső, amely Lengyel László pulóvereit is megszégyenítette volna. Szemüvegét pedig egy kék pary-szemcsi váltotta fel, amelyért Kanye West északákon át a Holdat ugatta volna. Az átváltozás nem csak a kinézetét változtatta meg (amelyről Michał Listkiewicz bizonyára egy gyönyörű dolgozatot tudott volna írni). Egyből odaugrált egy feltűnően jól öltözött, és feltűnően kis fenekű lányhoz.
-Hé csajszi, ez nem oltás,akit kiszúrtam egyből, te voltál, nem túlzás, túl rózsaszín, beléd szerelmes leszek holnapig.- hadarta el az átalakult erszényes emlős.
A lányka csak nézett, mint Coulombo a helyszíneléskor, ám ekkor a Kenguru tovább folytatta:
-Kicsilány, ou, szia, helló! Álljunk össze, mint két kicsi lego! Na, figyu már, mondom mi a szitu, te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?
Addig-addig duruzsolta ezeket az igen kevés valódi jelentéssel bíró szövegeket a lány fülébe, míg az kötélnek állt. Egymást átkarolva hagyták el a helyet, miközben Sydney Polaktól a Chomiczówka szólt.
A Sárkányka és az Egyszarvúcska tovább folytatták az utukat. Hová is mehettek volna? Naná, hogy az Alchemiába. Ahogy a középső terembe értek, az egyik asztalnál megláttak egy őszszakállú, bölcs, öreg rabbit. Mint minden őszszakállú, bölcs, öreg rabbi, ő is erősen Frantiszek Pieczkára hajazott. Egyből le is telepedtek mellé, és előadták, hogy barátjukat Fluorrá változtatta egy Utálatos Varangy. Bölcs, Mózes-hitű testvérünk így szólott:
-Miért is kéne nektek ezen bánkódni? Amíg régmúlt korokkal foglalkozott, boldog volt? Nem hiszem. Most legalább van valakije, akivel megoszthatja az ágyát.
A két képzeletbeli teremtmény meg is nyugodott a rabbi szavaitól. Könnyed kis csevegésbe kezdtek minden titkok tudójával. A rabbi egy idő után megérezte, hogy a Sárkánykában minden tűzokádása ellenére hatalmas szeretet és empátia lakozik. El is kezdett neki panaszkodni, hogy nagyon unja már, azt, hogy neki minden titkok tudójának kell lennie. Szívesebben lenne olvasztár Nowa Hutában. Vagy kőfaragó. Esteleg balett-táncos. A Sárkányka türelmesen végighallgatta. A rabbi, miután elmondta minden búját-bánatát, igen megkönnyebült, és megajándékozta a Sárkánykát. Megadta neki azt a képességet, hogy bármikor a Mały Rynek-en tudjon teremni.
Miután búcsút intettek a szent embernek, vettek még a Sokszögletű Kolbászgyár egyik büféjében egy zapiekankát, amit testvériesen megfeleztek. A Sárkányka még kapott a Kengurutól egy üres üzenetet. Valószínűleg azt akarta írni, hogy: A klubbok rég
bezártak, a város felébred, világos van, de nálam, a bulik kemények,a cuccok szétdobálva
after a szobában.
Hazafelé, a 601-es buszon még belefutottak egy vidám kompániába, akik teli torokból, gitárkísérettel énekelték a Hej, sokoły-t.
A kollégiumba visszaérve befeküdtek a Kenguru ágyába, lévén az volt a kényelmesebb, az Egyszarvúcska odabújt a Sárkánykához, aki elmesélte neki ezt a mesét. Az Egyszarvúcska nagyon vigyázott, hogy szarvával ne döfje át a Sárkányka mellkasát, mert az nagyon nagy szívfájdalmat okozott volna a kis tűzokádónak, és a Sárkánykának amúgy is lejárt az Európai Betegbiztosítási Kártyája.
Reggel a Sárkányka elment a Lewiathánhoz, vett tőle néhány drożdżówkát és obwarzaneket, reggelire az Egyszarvúcskának és magának.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!